Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-21 / 169. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1986. VII. 21. Jubileum - ajándék nélkül Losonc (Lučenec) Dél-Szlovákia egyik legdinamikusabban fej­lődő városa. Könnyű- és élelmiszeripara már a múltban is jelentős volt, gépgyártása és kerámiaipara a legutóbbi évtizedekben fejlődött igazán. A század végén és a jövő század elején pedig az elektronika meghonosítását tervezik a város vezetői. A lakosság lélekszáma a felszabadulás előttihez viszonyítva megháromszoro­zódott, s a mindennapi munka mellett egyre nagyobb az itt élő emberek igénye a szabadidő hasznos és kellemes eltöltéséhez. Sok egyéb hasznos kikapcsolódási forma mellett a kultúra és a sport kínál a legnagyobb választékot. Vajon hogyan élnek a társadalom kínálta lehetőségekkel a tömegek, s a versenysportban részt vevők? Erre kerestünk választ. A MOZGÁS MINDENKINEK KELI— A spartakiád mindig nagy tömegeket vonz és mozgat meg, ám a közbeeső időszakban hosz- szúak az üresjáratok. A Csehszlo­vák Testnevelési Szövetség járási bizottsága a város hat sportegye­sületén keresztül szervezi a turisz­tikát és tömegsportot és hozzáve­tőleges számítás szerint két-három- ezér ember sportol aktívan. A leg­utóbbi évtizedben több új sportlé­tesítménnyel gazdagodott Losonc, s ezek ma már éppúgy szolgálják a tömegsportot, mint a verseny- sportot. A csempegyár uszodájá­ban például több ezer gyermek tanul meg úszni, s a műjégpályán, a közeli síterepeken is nyitva állnak a kapuk a tömegek előtt. Még mindig kevés azonban a tor­naterem, s ezek különösen a téli időszakban zsúfoltak. A helyzet javulhat, hiszen a következő terv­időszakban két új létesítmény épí­tését is megkezdik. BAJNOKSÁG IGEN - FELJU­TÁS NEM. A legnépszerűbb sport­ág - már csak a hagyományok miatt is - a labdarúgás. A város és a sportegyesület vezetői immár három-négy éve komoly erőfeszí­téseket tesznek a fellendülés, pontosabban az SZNL ll-be jutás érdekében. A csapat ez idő alatt kétszer jutott el az „ígéret földjé­nek" küszöbéig, ám átlépnie azt nem sikerült. A közép-szlovákiai kerületi baj­nokság legutóbbi évadjának hajrá­ja érdekes és izgalmas volt. A baj­noki címet ugyan már korábban megszerezte a Dukla Banská Bystrica utánpótláscsapata, de ez különösebben nem foglalkoztatta a feljutásra esélyes együtteseket, hiszen egy korábbi határozat ér­telmében a katonaegyüttes min­denképpen résztvevője ősztől az SZNL ll-nek. Annál élesebb volt a küzdelem a második helyért a losonci és a füleki (Fiľakovo) futballisták között. A döntés az utolsó fordulóra maradt, s az összecsapás gól nélkül végződött. A döntetlen a vendég losonciak­nak kedvezett, így ők vehettek részt az SZNL ll-be való feljutásért kiírt kétfordulós osztályozó mérkő­zésen. Az első találkozót Kys. Nové Mestóban játszották a kerü­leti bajnokság A-csoportjának győztesével, s ezen a hazaiak bizonyultak jobbnak 2:0-ra. A visz- szavágóra Losoncon 5000 néző előtt került sor, s a kulcsembereit nélkülöző hazai gárda csak 2:1-re nyert; ez kevés volt a feljutáshoz. Lakota György edző elégedett volt csapata teljesítményével. A lénye­gen azonban ez nem változtat; ezúttal is csak a bajnokság sike­rült, a feljutás nem. Akárhogy is vesszük, ennél többre számítottak a sportág hívei. Milyen szép is lett volna maga­sabb osztályban játszani a jubileu­mi esztendőben. A losonci labda­rúgás ugyanis az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. A mai Spojené závody sportegye­sület elődje, a LAFC 1911-ben alakult, mégpedig a néhány évvel korábban létrehozott atlétikai klub­ból. A krónika szerint Herczeg Jenő és Mühlstein Bernát kezde­ményezték a kiválást, s ennek meg is lett az eredménye. Olyan híres csapatokat is térdre kény­szerítettek a losonciak, minťaz ŠK Bratislava, a Kassa (Košice), a Ži­lina, a DVTK, az FTC, a BEAC. Egyik legnagyobb sikerét 1938- ban érte el az együttes, amikor bekerült az országos kupa döntő­jébe és az elsó találkozón 3:1 arányban győzte le az ŠK Rust. A felszabadulás után is sokáig játszottak a losonciak a II. ligában, illetve a divízióban. Az idősebb szurkolók közül sokan emlékez­nek a apátfalvai pályán lebonyolí­tott mérkőzésekre, az 50-es, 60- as évek nagy játékosegyéniségei­re, akik közül többen eljutottak az élvonalig, sőt a válogatottságig is.- Régi helyünk, dicsőségünk visszaszerzésére egyelőre nem­igen gondolhatunk - vélekedik Seres Gyula, a sportegyesület titkára. - Az SZNL ll-be jutás viszont reális célkitűzés. Két-há­rom éve törekszünk erre, s bánt, hogy eddig nem sikerült. Ám ami késik, nem múlik. Mindenesetre derűlátók vagyunk, a város most már megérett a felsőbb osztályra, a szurkolók és az üzemek támo­gatják törekvésünket. Utánpótlá­sunk is biztató, a különböző kor- osztályos bajnokságokban sze­replő öt csapatunk közül a leg- rosszabbik az ötödik helyen vég­zett. A fiatalokkal most kizárólag olyan szakemberek foglalkoznak, akik korábban az egyesület színe­iben szerepeltek. Cerovszky Ist­ván például évek óta igen jó munkát végez ifjúsági csapatunk­nál, amely tavaly is versenyben volt a bajnoki címért, s jövőre valóra szeretnénk váltani tervein­ket. A 15-16 éves fiatalokkal Kovács Károly foglalkozik, a ser­dülőkkel Štefán Krnáč, illetve Jaroslav Žingor. Az egyesület titkárától azt is megtudtuk, hogy a város legna­gyobb sportegyesületének 1628 tagja van. A klub legfőbb törekvé­se a tömegsport igényének kielé­gítése mellett, hogy az elkövetke­zőkben két-három szakosztályuk­kal a nemzeti ligában szerepel­hessenek. Jelenleg 27 csapatot versenyeztetnek kilenc sportág­ban, valamennyit kerületi szinten. AZ ATLÉTIKA VIDÉKI FEL­LEGVÁRA. Az országos szinten való megmérettetésre a legna­gyobb esélyük az atlétáknak van. A lányok már csaknem biztos résztvevői a nemzeti ligának, s kis szerencsével a fiúk is ott lehetnek Szlovákia legjobbjai között. Régi hagyományai vannak az atlétiká­nak a városban, az elmúlt idő­szakban több válogatott szintű versenyzőt neveltek. Gondoljunk csak a dobóatléta Patakira, a hár­masugró Vavrinčikra, a maiak közül a távfutó Melicherre, vagy a magasugró Ruffinire. Igazi atlé­tacsapata azonban még nem volt a városnak. Remélhetőleg lesz, hiszen az elmúlt esztendők óta Iván Eibner tölti be a vezetőedzői állási Ó korábban is sokat tett a város sportéletének fellendíté­séért, néhány éven keresztül Banská Bystricában a legjobb ugrókkal foglalkozott - nem is eredménytelenül. Dóra Barnabás mérnök, az atlétikai szakosztály elnöke is bizakodik a jövőt illetően. Az elmúlt években sikerült kiszéle­síteni a sportág anyagi alapját és személyi állományát. Egyebek közt pályákat, öltözőket építettek, a legtehetségesebb gyerekekkel nyolc fizetett edző foglalkozik. Nem kevesebb, mint tíz község, csapat szerepel a különböző szin­tű bajnoki küzdelmekben. A tava­szi pontversenyekből és az egyéni bajnokságokon elért helyezések­ből is kiviláglik: tehetségekben nincs hiány Losoncon és környé­kén. A lányok közül Korimová és Kelemen, a fiúknál pedig Csö­mör, Srin és Huszti nevét hama­rosan megismerhetik a sportág hívei. Eredményesség szempontjából harmadik helyen a kosárlabdázó­kat kell említenünk. Évek óta a kerületi bajnokság élmezőnyé­ben tanyáznak. Jövőre három­négy tehetséges kosaras fiú kato­nai szolgálat után visszatér, s ak­kor esélyük lesz a bajnokság megnyerésére. A többi szakosz­tály eredményei szerényebbek, inkább tömegsport jellegűek. A te­ke, a tenisz, a turisztika és a sakk változatlanul népszerű, visszae­sett viszont a tájfutás. AKIKRŐL MÉG HALLHA­TUNK. A városban nem csupán egy sportegyesület van. A Peda­góg a középiskolás fiatalokat, fő­ként az óvónőképző növendékeit tömöríti. Ébben az egyesületben a torna és a labdajátékok dominál­nak. A ČH-ban és az Agrostavban néhány népszerű teremsportot űz­hetnek a tagok, a Motor ČSAO pedig a lábteniszt „patronálja". A „kicsik“ közül a legnagyobb jelentősége kétségkívül a járási pionírház Junior sportegyesületé­nek van, ahol karatézni és csel- gáncsozni tanítják a fiatalokat. A fiúk és lányok körében nagy az érdeklődés az önvédelmi sportok iránt. Az ifjúsági és serdülő kate­góriákban néhány súlycsoportban már az idén kerületi elsőséget szereztek, s vezetőjük, Viliam Indro szerint pár éven belül töb­ben ott lehetnek az ország leg- jobbjai között. „ÁCSI ATTILA V ~ i < • A losonci labdarúgóknak az idén sem sikerült a feljutás az SZNL ll-be (A szerző felvétele) A járás egyik legsikeresebb szakosztálya Sokan megcsodálják és termé­szetesen elismerik a súlyemelő­ket, s úgy képzelik el őket, mint jámbor lelkű izompacsirtákat, akik könnyedén fejük fölé emelnek temérdek súlyokat. Jó páran azt gondolnák, fogadásból teszik mindezt, azonban a dolog kissé komolyabb természetű. A súly­emelés nagyjai tudnának csak iga­zán mesélni erről a lenyűgöző sportágról. Csehszlovákiában ma már évről évre növekszik a súly­emelősport iránti érdeklődés. Fej­lődése nemcsak a sportolók tehet­ségétől függ, ennél egy kicsit többről van szó. A štúrovói súlyemeló-szakosz- tály - amelynek neve a szakértők körében nagy elismerést vált kis - Miloš Zelinka mesteredzőnek köszönheti létezését. Az ó nevé­hez fűződik a Duna-parti város súlyemelősportjának - és nem­csak annak - fejlődése. Štúrovó- ban a Lokomotíva sportegyesüle­tén belül 1957-ben alakult meg az erős emberek szakosztálya. Miloš Zelinka tanítványai már a kezdet kezdetén kitűnő eredményekkel hívták fel magukra a figyelmet. Az 50-es évek végén Vladimír Ďuriš aranyérmet szerzett a szlovákiai bajnokságon, majd a legjobb ha­zai súlyemelők országos viadalon felállhatott a dobogó második fo­kára. A 60-as évek elején a csapat a JCP Štúrovo sportegyesületé­nek zászlaja alatt kezdte bonto­gatni szárnyait. A súlyemelők min­A részvétéi a fontos A Nagykürtösi (V. Krtíš) járás terüle­tén évente mintegy 16 különböző szintű és rangú atlétikai versenyre kerül sor. — Pár esztendővel ezelőtt - magya­rázza Arpád Daráž, a testnevelési szövetség járási bizottsága atlétikai szakosztályának újdonsült elnöke - még csupán diákok és ifjúsági sportolók számára rendeztek össze­csapásokat, az utóbbi időben azonban megtört a jég. Felébredt végre álmából Csipkerózsika, egyre többen hódolnak járásszerte az atlétikának, férfiak, nők és veteránok is rajthoz állnak az egyes versenyeken. Kereken húsz évvel ezelőtt, 1966- ban zajlott ezen a vidéken - jó ideig mindössze a pionírok számára - első ízben valamirevaló atlétikai verseny. Két esztendő múltán Nagykürtös szék­hellyel új járás alakult, ám az ifjú futók, távol- és magasugrók, meg a dobószá­mok szerelmesei számára továbbra sem voltak igazán jó sportolási feltéte­lek. A pedagógusok, szakoktatók fá­radtságot nem ismerő munkájának köszönhetően a mostoha körülmények között is megállták helyüket a diákok a kerületi döntőkben. A járás váloga­tottja azonban sokáig csak a középme­zőnyben végzett. Igaz, néhány kima­gasló teljesítményre képes atléta majd minden évben feltűnt valamelyik isko­lában. — Hogy mást ne mondjak - említi Ľubomír Dula, a Járási Pionír és Ifjúsági Ház testnevelési sportosztályá­nak vezető dolgozója - például Sláva Fusanová remek magasugró volt, már diákként könnyedén átugrotta a 155 cm-es magasságot. Andrea Kanátová pedig krikettlabda dobásban és távol- ugrásban jeleskedett. Érdekes módon a lányok mindig jobb eredményeket értek el, mint a fiúk. A Csehszlovák Rádió Díjáért folyó verseny szlovákiai döntőjében a Kürtösi II. számú Alapis­kola tíz főből álló csapata a második helyen végzett, az országos viadalon pedig az előkelő nyolcadik helyet szerezte meg. Az I. Alapiskolában a futball, míg a II. számúban a röplab­da dominált. Kevés volt viszont a diák, ezért egyéb sportágakra a tornataná­rok nem tudtak elegendő gyereket válogatni. Vidékről, a falvak körzetesített isko­láiból akadtak volna tehetséges pioní­rok, az alig tizenéves gyerekeket azonban a szülők megfelelő kíséret nélkül többnyire nem engedték el az edzésekre a bányászvárosba. Ipolyba- logon (Balog nad Iplöm), Bussán (Bušince), Ipolynyéken (Vinica), vagy az utóbbi években Zsélyen (Želovce) is' feltűntek ígéretes atlétapalánták, akik a járási döntőben vagy a járási diákvá­logatott színeiben indulhattak. Egyedül a csábi (Öebovce) iskolában fektettek hangsúlyt a pedagógusok az atlétika, vagy jobban mondva az atlétikai szá­mokra épülő tömegsport fejlesztésére.- Belekóstoltak ugyan a diákok az atletizálásba, azonban ütőképes csa­patot egyetlen iskola sem tudott kiala­kítani - bizonygatta Arpád Daráž is, aki szintén rendszeresen sportol, a fu­tás, a kocogás lelkes híve minek következtében felnőtt korukban sem érdeklődtek az emberek a sportág iránt. Mindez azonban szerencsére már a múlté! Valóban! Az 1985-ös esztendőben például a járás legjobb tíz sportolója között minden korcsoportban atléta végzett az első helyen. Elsősorban a felnőtt távfutók érnek el szép sikere­ket. Domok Imre és csapata most Görögországba készül: október 4-én ugyanis a járás képviseletében indul­nak a híres athéni maratoni futóverse­nyen. Egyébként éppen Domok Imre, An­ton šabo, Pavel Demeter, Cyril Talán, Ján Lenhardt, Robert Šulan és néhány társuk érdeme, hogy Nagykürtösön és az egész járásban fellendült az atléti­ka. Egyre több sportegyesület alakít atlétikai szakosztályt. És ami külön említésre méltó: a sportág barátai között egyre több a nő. A járás néhány nemzetközi futóversennyel is büszkél­kedhet. Ilyen például a Nagykürtös és a magyarországi Balassagyarmat közti oda-vissza, 21 km-es távú félmaraton, amelyre nem csupán csehszlovák és magyar futók érkeznek, hanem az NDK-beli Pirnából is. Nemrégen a nagykürtösi stadionban került sor a felnőttek első járási atlétikai viadalá­ra. A 31 fokos hőségben zajlott verse­nyen szép eredmények születtek, ho­lott a pálya rossz talaja nehezítette a futók dolgát. A versenyzők létszámát tekintve a legnagyobb érdeklődés az ugró-, valamint a futószámok iránt mutatkozott.- Az elkövetkező öt évben - tájé­koztat Arpád Daráž - szeretnénk elérni, hogy a városi és vidéki sporte­gyesületek zömében alakuljon atlétikai szakosztály is. Nagy gondot fordítunk majd az edzóképzésre, továbbá a já­tékvezetők szakképesítésének a bizto­sítására, valamint a szervező- és irányító munka színvonalának javításá­ra. Minél több fiatalt szeretnénk meg­nyerni a sportok királynője számára, hiszen jelen pillanatban a Nagykürtösi járásban mindössze kilenc atlétikai szakosztály létezik összesen 295 tag­gal. A mezei futóversenyeket sportág- népszerűsítőnek szánjuk... Nos, a kezdet mindenesetre ígére­tes, remélhetőleg a szavakat hamaro­san tettek követik. ZOLCZER LÁSZLÓ den támogatást megkaptak, s en­nek meg is lett az eredménye. Csak példaképpen: abban az idő­ben aratta legnagyobb sikereit a sportág egyik nagyja, Pásztor László, a junior válogatott jelenle­gi ezdóje. Ez a csapat a közel­múltban már több figyelemre mél­tó eredményt ért el Európa- és világbajnokságokon. Igazi ünnepnap .volt, amikor 1972-ben e Duna-parti városban került megrendezésre a Duna Kupáért folyó nagyszabású orszá­gos súlyemelő viadal. A 80-as évek elején Baka Attila és Mezey Tibor nemcsak a hazai mezőny­ben, hanem a nemzetközi verse­nyeken is bebizonyította: nem véletlenül került a válogatottba. Nem mindennapos súlyemelő­csemegének lehettek szemtanúi a sportág szerelmesei 1981 nya­rán. Ekkor került sor az országos súlyemelő-bajnokságra, amelyen Óta Zaremba nem kevesebb, mint három világcsúcsot állított fel. Súlycsoportjában természetesen messze társai előtt, az első helyen végzett. Csehszlovákiában kevés város dicsekedhet azzal, hogy súlyeme­lésben Világ Kupa-viadalt rende­zett. 1983-ban a štúrovói impo­záns sportcsarnokban 13 ország versenyzői mérték össze tudásu­kat. Nemcsak az öreg kontinensről jöttek el a legjobbak, hanem a ten­gerentúlról is. A nagyszabású erőpróba hőse a kitűnő szovjet súlyemelő, Didik volt, aki kétszer is megpróbálkozott az abszolút világrekord megdöntésével. A Vi­lág Kupa-viadal bizonyította, a JCP sportegyesülete és súly­emelő-szakosztálya alkalmas és képes ilyen és hasonló sportese­mények lebonyolítására. «Ezzel a rendezvénnyel a JCP súlyeme­lő-szakosztálya nagyban hozzájá­rult a sportág népszerűsítéséhez. Miloš Zelinka mesteredző, a he­lyi súlyemelés megalapítója, kez­dettől fogva nagy hangsúlyt helye­zett az utánpótlás nevelésére. A város fiatal tehetségei az idei országos bajnokságon is remek eredményeket értek el: Donovan Norbert a 32 kg-os súlycsoport­ban aranyérmet szerzett. Miloš Zelinka a fiatal tehetségben a sportág nagy ígéretét látja. A Duna-parti városban már több mint egy évtizede céltudatosan. folyik a fiatal tehetségek felkutatá­sa és a velük való rendszeres foglalkozás. A legjobbak bekerül­nek az ifjúsági sportközpontba, amelyet szintén Miloš Zelinka har­colt ki a városnak és a sportegye­sületnek. Ezen kívül két éve mű­ködik az iskolai sportközpont is, ahol a súlyemelés iránt érdeklő­dők a sportág alapjait sajátíthatják el. Az Érsekújvári (N. Zámky) járás legdélibb városában fokozott fi­gyelmet fordítanak a súlyemelés­re, s ez az eredményeken is megmutatkozik. A szakosztály va­lamennyi vezetője és sportolója szívügyének tekinti a sportág fej­lődését, elóbbrelépését és jövőjét. Eredményességben talán a JCP sportegyesületének egyik legsike­resebb szakosztályáról van szó. FILAKOVSZKY ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents