Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-21 / 169. szám, hétfő
Ugyanúgy - csak jobban Beszélgetés Keleti Istvánnal, a budapesti Arany János Színház igazgatójával Ahol megjelenik, vibrálni kezd a levegő. Szellemes eszmefuttatásai, lényegretörő elemzései nélkül szinte már el sem tudok képzelni magyarországi amatőr színjátszófesztivált. Évtizedek óta foglalkozik a gyermek- és ifjúsági színház kérdéseivel is. Keleti István egyébként első évadját töltötte igazgatóként a budapesti Arany János Színházban. Ezúttal e társulat munkájáról, a nemrég befejeződött évad tapasztalatairól, s terveiről kérdeztem őt. A HALLEI MÜGYÜJTEMÉNY A hallei Staatliche Galerie Moritzburg mondhatja magáénak az NDK második legjelentősebb, huszadik századi festményekből álló műgyűjteményét. Profilját az expresszionista és a proletárforradalmi művészeti irányzat képviselőinek, valamint az NDK-beli festőknek az itt látható munkái határozzák meg. Megalapítására 1885- ben került sor a régi egyetemi város művészetpártoló polgárai jóvoltából. Anyaga a század elején kezdett jelentőssé válni, amikor a gyűjtök figyelme a kortárs művészet felé fordult. Az akkoriban heves vitákat kiváltó expresz- szionista művekkel gyarapítóit galéria a húszas években nagy elismerést váltott ki a huszadik századi képzőművészet fejlődését előmozdító tevékenységével. A csodálatos gyűjtemény sok értékes darabja áldozatául esett a fasiszták barbár pusztításainak. A többi között Lyonéi, Feiniger, Frans Marc, Ernst Ludwig Kirchner, Emil Nolde, Oskar Kokoschka, Kandinszky és Pablo Picasso alkotásai. 1948-ban a képtár ismét kitárta kapuját a látogatók előtt. A nagyvonalú állami támogatás révén az elveszett expresszionista művek közül sikerült néhányat felkutatni és visszaszerezni. Méltó helyre kerültek itt a fasizmus alatt üldözött művészek munkái is, köztük Käthe Kollwitz, Ernst Barlach és a hallei Karl Völker alkotásai. A galéria gyűjteményéhez a festményeken, szobrokon és a grafikákon kívül iparművészeti tárgyak, nemesfém ötvösmunkák és díszérmék tartoznak. A képtár látogatói túlnyomó- részt a Hallében és a környékén lévő ipari üzemek dolgozói és azok családtagjai közül kerülnek ki. Az itt élő emberek a mindennapi megerőltető, sokszor több műszakban végzett munka után a legkülönfélébb „módon töltik el a szabad idejüket. A múzeumlátogatás sokuknál még nem tartozik a kedvelt időtöltések közé. S ha olykor mégis sor kerül rá, az gyakran arra vezethető vissza, hogy előtte csoportos múzeumlátogatáson vettek részt, s felfedezték a művészettel való találkozás örömét, hasznosságát. A képtár munkatársainak gazdag tapasztalataik vannak a művészet iránti igények felkeltésében és fokozásában, hisz kezdettói fogva az új közönség, a dolgozó emberek felé fordították figyelmüket. A PARTNEREK A Walter Ulbricht Művek - amely ma mintegy harmincezer dolgozót foglalkoztató vegyipari óriás - immár több mint húsz éve tart fenn szoros kapcsolatot a múzeummal. Ennek egyik kézzelfogható eredménye a mai NDK-beli szobrászok alkotásaival díszített park, melyet közösen hozott létre a képtár és az üzem. A park művészeti gondozását a képtár, a kertészeti és egyéb karbantartó munkákat az üzem vállalta. A múzeum szakembereinek az üzemi újságban rendszeresen megjelenő cikkei bemutatják az egyes képzőművészeti alkotásokat, felhívják a dolgozók figyelmét az időszakos kiállításokra, ismeretterjesztő előadásokra, s tárlatvezetésre invitálják az olvasókat. Évente egyszer a múzeum munkatársai üzemlátogatáson vesznek részt, hogy megismerjék az Ulbricht Művek dolgozóinak munkakörülményeit. Dr. Hans-Georg Sehrt, a képzőművészeti osztály vezetője valamennyi munkatársa nevében beszél, amikor kijelenti: ,,Tájékozódni kívánunk arról, ami az üzemben történik. A vegyipari dolgozók napján is rendszeresen viszontlátjuk egymást a házunkban rendezett ünnepségeken. Ezeket a találkozásokat együttműködésünk kiemelkedő eseményei között tartjuk számon. “ A személyes kapcsolatok közelebb hozzák egymáshoz a múzeum és a vegyipari gyár dolgozóit. A beszélgetésekben elhangzanak a kívánságok, ismertté válnak a lehetőségek, feloldódnak az olykor felbukkanó gátlások és közös tervek kovácsolódnak. KÖZÖNSÉGSZERVEZÉS A város és a környék üzemeivel fennálló kapcsolatok ápolása elsősorban természetesen a közönségszervezők feladata. Ám feladatának tartja ezt az osztály munkatársain kívül a képtár igazgatója, dr. Peter Romanus és az osztályvezető is, akik, ha tehetik, maguk végzik a különböző csoportok vezetését. ,,Nagy súlyt helyezünk arra, hogy lehetőleg már előre tájékoztassanak bennünket a csoportok összetételéről és arról is, milyen alkalomból kerül sor a látogatásra. Ezek ismeretében hatékonyabb munkát végezhetünk, közelebb hozhatjuk vendégeinket az alkotásokhoz, a művek keletkezése hátterének, a politikai összefüggéseknek a megértéséhez“ - mondja az igazgató. E törekvések eredményeként egyre nagyobb népszerűségnek örvend a galéria gazdag programja, amelyről egyébként rendszeresen tájékoztatják az üzemek kul- túrfelelőseit. A plakátok s a műsorfüzetek is hozzásegítik az érdeklődőket . a szükséges információkKäthe Kollwitz: Önarckép hoz, a nyitvatartási időktől és a telefonszámoktól kezdve a tárlatvezetések témáján át a Moritz- burg udvarán megrendezendő hangversenyekkel kapcsolatos tudnivalókig. Több munkahelyi kollektíva éppen ezen kiadványok rábeszélő erejének engedve látogatott el először (vagy újra) a galériába. A múzeum munkatársainak eszük ágában sincs megpihenni a babérjaikon, azt tervezik, hogy a jövőben az üzemekben is tartanak majd ismeretterjeszó előadásokat. NDL Immár tizennyolc éve ad otthont Poznan a Pro Sinfonika elnevezésű ifjúsági zenei mozgalomnak. E népszerűsítő mozgalom megalapítója Alojzy Andrzej Luczak fró, esszéista és népművelő egy személyben. A számítások szerint a csaknem két évtized alatt mintegy 130 ezer fiatal került kapcsolatba a Pro Sinfonikával. A Poznani Filharmónia irányításával működő szervezet a zene népszerűsítésével foglalkozik elsősorban, ezt tekinti legfőbb feladatának. A munkát azonban a hagyományostól alaposan eltérő módszerekkel végzi. Nemcsak hangversenyek szervezéséről és közös látogatásáról, zenei tematikájú előadások programba iktatásáról és ezek hallgatóságának összeverbuválásáról van szó, hanem olyan rendezvényekről, amelyeket a fiatalok igen öntevékenyen maguk szerveznek. Ók készítik elő a klubfoglalkozásokat és találkozókat, a zenei vetélkedőket és a zenei ünnepségeket, továbbá a zenei foglalkozásokat, a közös • Milyen céllal vállalta el a megbízatást csaknem egy évvel ezelőtt?- Nem valamiféle palotaforradalommal jutottam ide, hanem egészen természetes úton. Elődöm, Nyilassy Judit nyugdíjba vonult, s én kerültem a megüresedett igazgatói székbe. Korcsmáros Györggyel, aki korábban a tanítványom volt, iparkodunk korszerű gyermekszínházat létrehozni, kialakítani egy sajátos színházi stílust. Célunk az, hogy a gyermekek különböző korosztályait bevezessük a színház világába, formáljuk értékrendszerüket, világlátásukat, jó értelemben véve neveljük a jövő közönségét. A kisgyermekeknek klasszikus nagymeséket szeretnénk színre vinni, látványosan, a nagyobbaknak pedig kedvükre való mondákat, bandatörténeteket játszunk, s nem feledkezünk meg a klasszikusok, de a mai szerzők alkotásairól sem. Mindenfajta ál- modernkedések, gügyögések és hókuszpókuszok nélkül a színház legsajátosabb eszközeivel tiszta értékrendet szeretnénk kialakítani gyermekeinkben, kellő erkölcsi alapokat további életükhöz. • Gügyögéseket, hókuszpókuszokat emlegetett. Részletezné ezt egy kicsit?- Mondok egy példát. Már önmagában az is nagy csoda, ha a színen mondjuk egy bögre megszólal. Rossz színész az, aki gügyögő beszéddel széles gesztusokkal rájátszik erre a szerepre. Rossz színház az, amely ilyen olcsó eszközökkel akar sikert elérni. Mert a siker éppenséggel káros is lehet. Mondok még egy példát. A mérges gombából készült pörkölt nagyon ízletes annak, aki megeszi. De utána beteg lesz tőle. Ugyanígy van a színházban is, hiszen nemcsak a testet, hanem a gyermeki lelket is meg lehet mérgezni gügyögéssel, s aztán az erőltetett nevelési célzattal, a di- daxissal, amikor az alkotók nem bíznak abban, hogy a gyermek önmaga is képes ítélkezni, véleményt mondani. Mi jól pergő, igazi drámai helyzeteket tartalmazó előadásokat szeretnénk létrehozni. • És mint már említette, látványosakat is.- Igen, mert a tévének bizonyos negatív szerepe mellett vannak azért kedvező hatásai is. Például az, hogy gazdagítja a gyermekek látáskultúráját, képi világát. Nekünk föl kell vennünk a versenyt, s varázslatos színpadképet kell produkálnunk. Sajnos, ez iszonyúan nehéz feladat. Egyrészt a Pau- lay Ede utcai színházépület öreg, színpadunknak kevés a mélysége és a szélessége, a térbevilágítása is sok kívánnivalót hagy maga zenélést. Ez a munka a különböző iskolákhoz tartozó klubokban folyik. A klubokban a tagság által választott vezetőség irányítja a tevékenységet, s a fiatalok közösen szavaznak a programokra. A klubrendszer a középiskolások között alakult ki és mindmáig velük áll a legszorosabb kapcsolatban a Pro Sinfonika. Később azonban a mozgalom - megfelelően módosítva tevékenységi formáit - kiterjedt a 3-7 éves óvodásokra, az általános iskolásokra és az esti iskolák felnőtt dolgozóira is. Az óvodákban a Pro Sinfonika Tarka hangjegyek néven működik. Az általános iskolások pedig Ifjú zenebarátok néven ismerik a zenei mozgalmat. Jelenleg a mozgalomnak 10 ezer tagja van 40 klubban, 28 Ifjú zenebarát és 154 a Tarka hangjegyek körben. A Pro Sinfonika tapasztalatai az ország határain túl is elterjedtek. Felfigyelt rá az ISME, a Nemzetközi Zeneoktatási Társaság, s jól hasznosítja a lengyel tapasztalatokat. (B) után. Másrészt a díszletek és a jelmezek előállítása egyre drágább. Én erős nosztalgiával gondolok arra, hogy a múlt század végén volt már olyan gyermek- színház, ahol igazi tengeri csatát vívtak a színpadon. Nekünk manapság a pipacsos mező megjelenítése is nehezen megy. Úgy segítünk magunkon, hogy nagyobb szériában játszunk egy-egy darabot. S nagyon várjuk az új gyermekszínházat, amelynek építését rövidesen megkezdik. • A most véget ért évad során alaposan kicserélődött a színészgárda.- Tizenvalahányan távoztak tőlünk, művészi vagy egyéb megfontolásból. Ószintén meg kell mondanom, hogy ma még nem jelent rangot ebben a színházban játszani, a színészt nyilván nem hevíti túlságosan, hogy évadokon át farkast, nyuszit vagy éppen bögrécskét alakíthat. Színészeinknek anyagi hátrányuk származik abból, hogy általában délutánonként játszunk, ugyanis társaik jórészt éppen akkor forgatnak a tévében vagy a filmgyárban, vagy éppenséggel a rádióban szerepelnek. Gondjaink egy részén úgy segítünk, hogy saját stúdiót hoztunk létre, itt képezzük a fiatal színészjelölteket, a mi esztétikai értékrendszerünk szerint. És szeretnénk úgy átalakítani a színház repertoárját, hogy minél több lehetőség kínálkozzék a színész számára. Szeretnénk vezető színészeket is megnyerni egy-egy szerepre. A most következő évadban színre visszük az Olivér című világhírű musicalt, ha minden sikerül, parádés szereposztásban. • Van-e valamiféle sajátos gyermekszínházi stílus?- Nem hiszem. Kosztolányi mondta egyszer, hogy a gyermekeknek ugyanúgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban. Mi ehhez tartjuk magunkat. Ha van sajátosság, akkor az csupán annyi, hogy előadásainkban nyilvánvalóan a gyermek értelmi és érzelmi világához alkalmazkodunk. • Sok színházban a technika vívmányait be akarják építeni a színházi előadásokba, különösen a gyermekek számára készült produkciókba. Mi erről a véleménye? A Szovjetunió filmkapcsolatai szinte az egész világra kiterjednek. A TASZSZ adatai szerint az utóbbi öt évben ötszáznyolcvanhárom külföldi filmet vettek át, körülbelül ugyanennyi készül a szovjet-stúdiókban is. A Szovinfilm az amerikai cégekkel az együttmüködés új formáját valósította meg: az úgynevezett csomagtervet, amikor öt-hat filmet készítenek egyszerre. Ez garantálja - kölcsönösen - egymás alkotásainak jobb megismerését és nem utolsósorban az üzleti sikert.- Hát ez rendkívül fogas kérdés, inkább csak az elveimről beszélek. A jó megoldásokat ugyanis darabja válogatja. Egyrészt látni kell, hogy a mai gyermek számára a technika természetes része az őt körülvevő világnak. Ugyanakkor a már említett hókusz-pókuszokat a technikai megoldásokra is értem. Semmilyen hang- vagy fényhatás nem helyettesíti a tartalmat. Tehát akkor jók a korszerű eszközök, ha nem torpedózzák meg az előadást, hanem erősítik, árnyalják, plasztikusabbá teszik annak üzenetét, mondanivalóját. Kövezzenek meg, de nekem változatlanul az a véleményem, hogy például klasszikus mesék színreviteléhez nem kell feltétlenül különleges technika. Ezeket a meséket és más történeteket úgy kell játszani, hogy találkozzunk a gyermek tudattartalmával, képzeleteivel, álmaival. • Milyen a közönségük?- Hétköznap iskolások, napközisek jönnek, egy-egy előadásra 530-an férnek be, általában telt ház előtt játszunk. Hétvégeken családi előadásokat tartunk. Ekkor a szülők vagy a nagyszülők ülnek be a gyerekkel együtt a nézőtérre. A felnőtt úgy van ezzel, mint a villanyvonattal. Megveszi a gyereknek, s aztán önmaga is szívesen játszik vele. Felnőttkorban lépve is szeretünk újra találkozni kedvenc hőseinkkel, a mesék varázslatos világával, de egyedül nem ülnénk be a nézőtérre. Gyermekünkkel viszont meghitt, szerfölött hasznos órákat tölthetünk együtt színházban. • Egy évad alatt mennyi valósult meg terveiből?- Nyilvánvalóan egy évad erre kevés, ám a jelek nem kedvezőtlenek. Mindenképpen közelebb kerültünk színházi eszményeink megvalósításához. Az új évad dramaturgiai tervét is úgy állítottuk össze, hogy megint valamivel előbbre lépjünk a korszerű gyermekszínjátszás felé. A már említett Oliveren kívül bemutatjuk Mo- liére Az úrhatnám polgárát, Volo- gyin Két nyíl címú mesejátékát, s tovább játsszuk idei sikerdarabjainkat az Emil és a detektíveket. Shakespearetől A két veronait, továbbá a Pacsuli palotát, s az Óz a nagy varázslót. Bemutatóink száma jövőre kisebb lesz, ám nagyon hiszem, hogy a közönség érdeklődése, szeretete nem csökken, hanem művészi erőfeszítéseink eredményeképpen tovább növekszik. SZILVÁSSY JÓZSEF Egyre gyakoribbak a koproduk- ciós vállalkozások. A mostani partnerek között szerepel Svédország, Franciaország, Finnország és az NSZK. Különös érdeklődésre tarthat majd számot a szovjet-spanyol együttműködéssel készülő kilencrészes tévéfilmsorozat Cervantes Don Quijote című regényéből. A mű rendkívül népszerű a Szovjetunióban is, ahol az elmúlt évtizedek során több mint ötven kiadása látott napvilágot az ország népeinek mintegy húsz nyelvén. Eddig a film egyharmada készült el- Vámos Imre Utak a művészethez A zene népszerűsítéséért ÚJ koprodukciók A Szovinfilm tervei ÚJ SZÚ 4 1986. VII. 21.
