Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-16 / 139. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1986. VI. 16. Közúti balesetek Kelet-Szlovákiában A fegyelmezetlenségnek nagy ára van f A dercsikai (Jurová, Dunaszerdahelyi- Dunajská Streda- járás) Barátság Efsz tagjai több mint 1200 hektár szántóföldet öntöznek mestersé­gesen. Ezt a munkát 6 brigád végzi. Eddig kétszer öntözték meg a búzát és egyszer a tavaszi gabonave­tést. Napi 24 órán át öntözik a kukoricát és az éveló takarmányo­kat. A képen: Csáky Miklós (baloldalt) és Kovács László a PZ 67-T típusú ön­tözőberendezés kar­bantartása közben. (Drahotln Š ulla felvétele - ČSTK) A kevesebb olykor jobb, mint a több Mint általában az ország egész területén, Kelet-Szlovákiában is gondot okoz a közlekedés, a gép­járművek számának folyamatos növekedése, a közúti balesetek gyakori előfordulása. Ez, úgy­mond mindannyiunkat érintő kér­dés, hiszen mindenki közlekedik ilyen, vagy amolyan módon vas­úton, autóbuszon, gépkocsiban kerékpáron és gyalogosan. Tehát valamennyien részesei vagyunk a közúti forgalomnak s ha elindu­lunk valahová, szeretnénk célba is érni, méghozzá egészségesen. Ennek feltétele, hogy tudomásul vegyük: az utakon nem vagyunk egyedül, mások is közlekednek, és ennek megfelelően a mindenki­re egyformán érvényes közleke­dési szabályokat mindenkor és minden helyzetben meg kell tar­tani. Hogy hogyan teszünk eleget a biztonságos közlekedés követel­ményeinek a Kelet-szlovákiai ke­rületben, azt néhány idei adattal szeretném érzékeltetni. Okulás­ként és éppen most, amikor meg­kezdődött a közúti forgalmat is befolyásoló nyári turistaidény. Az év elejétől több mint kétezer közúti balesetet tartunk nyilván kerüle­tünkben, ezeknél több mint har­mincán életüket vesztették, csak­nem ötszázharmincan súlyosam megsebesültek. Ez azt jelenti, hogy nálunk naponta átlagosan 17 közlekedési baleset történt, 18 ember megsebesült, és minden negyedik nap volt egy halálos bal­eset. Mi tagadás, nem valami kedve­ző a mérleg, összehasonlításaink alapján azt kell mondanom, hogy a közúti forgalom résztvevői az idén fegyelmezetlenebbek voltak, legalábbis az első négy hónap alatt, mint tavaly. A gyorshajtás még mindig na­gyon kedvezőtlenül hat a közleke­dési balesetek alakulására. A mo­toros járművek négy hónap alatt 712 balesetet idéztek elő, melyek­nél tizenöt ember halt meg. Ez bennünket, a közlekedésrendé­szet dolgozóit az eddiginél még szigorúbb ellenőrző munkára sar­kall a gépjármüvek gyorsaságá­nak mérésénél. Általában minde­nütt, de főleg a gyakori balesetek előfordulási helyein fokozzuk a közlekedési fegyelem megszi­lárdítására irányuló tevékenysé­günket. Közlekedő embertársaink védelme érdekében tesszük ezt. A balesetek okait vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy a gyors­hajtást az előnyszabály meg nem adása, a helytelen előzés követi. Sajnos, az ittasság is előkelő helyen szerepel a szabálysértések listáján. Az ittas járművezetők által elkövetett közúti szabálysértések aránya Kelet-Szlovákiában az idén 7 százalékot tesz ki, míg szlovákiai viszonylatban 6,1 szá­zalékot és a Cseh Szocialista Köztársaságban csupán 4,3 szá­zalékot. Sajnálatos módon még mindig fegyelmezetlenek a gyalogosok. Az idén az elsó negyedévben 128 közúti balesetet a gyalogosok idéztek elő és a 6,11 százalékos aránnyal országos viszonylatban kerületünk a harmadik helyen, az SZSZK-ban pedig első helyen szerepel. Kerületünk járásai közül a leg­kedvezőtlenebb a helyzet a Bar- dejovi, Michalovcei, Spišská Nová Ves-i, Rozsnyói (Rožňava), Tóke- terebesi (Trebišov) járásokban. A Bardejovi járásban például min­den tizenkettedik balesetnél meg­halt valaki. Beléptünk a nyári turistaidény­be, amikor az országutakon is nagyobb a nyüzsgés, a szokottnál több jármű és gyalogos közleke­dik, tehát fokozott óvatosságra van szükség. Nincs szándékomban bárkit is kioktatni, de néhány alapvető do­logra, a biztonságos közúti közle­kedés nélkülözhetetlen követel­ményére ezúton is felhívnám a fi­gyelmet. Csak műszakilag jó álla­potban levő járművel és a megen­gedett sebességgel közlekedjünk, örüljünk a nyári szabadságnak, de alkoholt ne fogyasszunk, ha gépjárművet kell vezetnünk. Ve­zetés közben az utat figyeljük, lehetőleg ne dohányozzunk. Ha fáradtnak érezzük magunkat, ide­jében álljunk meg, pihenjünk s az­tán folytassuk az utat. Fokozott figyelemmel vezessünk a telepü­léseken, falvakon keresztül vezető utakon, ahol sok a kerékpáros, gyalogosan, legtöbbször szabály­talanul közlekedő felnőtt és önfe­ledten hancúrozó gyerek. Tapasztalatainkból kiindulva a közlekedésrendészeti felügyelő­ségek dolgozói is nagy körültekin­téssel készültünk a nyári turistai­dényre. Átgondolt tervek alapján, a rendelkezésünkre álló anyagi és műszaki eszközök segítségével igen sok, hasznosnak mutatkozó, megelőző jellegű rendezvényt szerveztünk a felnőttek és gyere­kek részére. Az iskolákban, pionír­táborokban, nyugdíjasok otthonai­ban, a több gépjárművezetőt fog­lalkoztató üzemekben, autósisko­lákban. Találkozásokat szervez­tünk a példás gépjárművezetők és külön azok részére, akiktől szabálysértések miatt megvontuk a hajtási engedélyeket. Különösen örülünk annak, hogy sikerül szoros baráti kapcsolatot teremtenünk legfiatalabb állam­polgárainkkal, a közúti forgalom jelenlegi és jövőbeni részeseivel, a gyerekekkel. Igyekszünk őket felkészíteni a biztonságos közle­kedésre. Elég sokan már aktívan is segítenek nekünk a közlekedési rend fenntartásában. Reméljük, velük kevesebb problémájuk lesz a közlekedésrendészet dolgozó­inak. Amint említettem, az eddigiek­nél szigorúbb eszközöket kell al­kalmaznunk a mi kerületünkben is, bár nem célunk a mindenároni bírságolás. PETER KERUĽ százados, a Kelet-szlovákiai Kerületi Közlekedésrendészeti Felügyelőség parancsnokhelyettese A brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás terén szerzett eddigi tapasztalatok iga­zolták, hogy szükség van rá; de csak ott lehet alkalmazni, ahol a párt- és üzemvezetőség jó feltételeket biztosított hozzá. Az említett rendszert a Nyitrai (Nitra) járásban is alkalmazzák. Növeli a dolgozókollektíváknak a vállalatok irányításában játszott szerepét, és általa érdekükké válik a termelési feladatok minél jobb teljesítése. Az önelszámolást al­kalmazó brigádok fóleg azzal tűn­nek ki, hogy kezdeményezőtervet dolgoznak ki, nagy termelékeny­séget és kiváló minőséget érnek el, s gazdaságosan termelnek. Kihasználják az új technika nyúj­totta lehetőségeket, korszerű munkaszervezési módszereket al­kalmaznak, s racionálisan osztják be a munkaidőt. Céltudatosan kollektív szellemet alakítanak ki: szorosan együttműködnek, he­lyettesíteni tudják a hiányzókat, segítséget nyújtanak a fiataloknak s azoknak, akik elmaradnak fel­adataik teljesítésében, és nevelő hatással vannak rájuk. A járási pártbizottság a brigád­rendszerú munkaszervezés alkal­mazása és folyamatos továbbter­jesztése kérdésének állandó fi­gyelmet szentel. Megállapíthatjuk, hogy ezen a téren sikerrel járnak fáradozásaink. 1985 végére a jnb- nek az ipari üzemekben folyó pártmunkát irányító szakosztályá­hoz tartozó szervezeteken belül 114 olyan brigád alakult - tagjaik száma 3770 -, amely az említett munkaszervezési rendszerben dolgozik. 1986 végére előrelátha­tólag 183-ra nő számuk, tagjaiké pedig 5716-ra. Ha az egyes re­szortokat vesszük, az építő- és építőanyag-ipari ágazaton belül a legmagasabb az arányszámuk. Nyolcvankét kollektíva - 2664 dolgozó - sorolható ide. A legjobb eredményeket a Nyitrai Magas­építő Vállalat érte el ezen a téren. Az önelszámolást alkalmazó brigádok eddigi eredményei azon­ban azt is mutatják, hogy nem mindenütt sikerül megvalósítani a határozatokat, és elérni a kitű­zött célokat. A brigádrendszerű munkaszervezés bevezetése nem halad mindenütt egyenletesen. A helyzet némelyik vállalat eseté­ben a vállalati vezetőknek és a párttisztségviselóknek a feladat­tal kapcsolatos mulasztásairól ta­núskodik. Van néhány olyan vállalat is, ahol ezzel a kérdéssel még egyál­talán nem foglalkoztak. A kommu­nistáknak és az üzemvezetősé­geknek most, amikor a XVII. pártkongresszus kitűzte az újabb feladatokat, kellene jobban ki­használniuk a dolgozók nagyobb aktivitását: így többek között szé­lesebb körben bevezetni a brigád­rendszerú munkaszervezést. Aki nem érti meg ennek az alapvető feladatnak a fontosságát, az min­denképpen veszít. Semmiképpen sem akarjuk, hogy az említett rendszert alkal­mazók számán mérje bárki is a munka minőségét. Tudatában vagyunk annak, hogy a kevesebb, de jobb, néha többet jelent. ŠTEFAN MORAVČÍK, a járási pártbizottság titkára Közúti ellenőrzés Bardejovban (Archívumi felvételek) Feledhetetlen emlékű három hét Emlékezés a Szlovák Tanácsköztársaságra, kikiáltásának 67. évfordulóján A Magyar Tanácsköztársaság, majd a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulá­sát - rövid fennállásuk ellenére is - a mar­xista-leninista történelemtudomány nem­csak a magyar vagy a szlovák nép, hanem a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom történetének is jelentőségteljes ese­ményeként értékeli. Megalapozottan, hi­szen a történelemformáló nagy októberi szocialista forradalom győzelme után, az orosz bolsevikok ösztönző példáját követ­ve a közeli európai területeken legelőször a magyarországi proletariátus valósította meg saját néphatalmi rendszerét s folyta­tott megvédéséért 133 napos, de annál heroikusabb és ragyogóbb emlékű életha­lálharcot. Amikor a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege 1919 május végén megin­dította ún. északi hadjáratát - amelynek eredeti célja a magyar tanácsállamra tört cseh és román intervenciós haderők egye­sülésének megakadályozása, távlatilag pe­dig a szovjet-oroszországi Vörös Hadse­reggel szándékolt hadászati kapcsolatte­remtés volt hallatlan mértékben aktivizá­lódott Dél-Szlovákia, de különösen Kelet- Szlovákia már egyébként is forradalmi indulatokkal telt szlovák, ukrán és magyar proletariátusa. így vált lehetségessé és következett be Prešovban a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása 1919. június 16-án, amely magáé­vá tette a Kommunista Internacionálé elve­it, kinyilvánította szolidaritását Szovjet- Oroszországgal, a Magyar Tanácsköztársa­sággal és a forradalmi cseh proletariátus­sal. Június 20-án Kassán (Košicében) megválasztották a Szlovák Tanácsköztár­saság Forradalmi Kormányzótanácsát, el­nökéül pedig Antonín Janoušek cseh szo­cialista újságírót és politikust, aki ezt követően hatalmas népgyúlésen ismertette a kormányprogramot, kiemelve legfőbb céljait: „...le kell tiporni a nagytőkét, szét kell zúzni az egész kapitalista államrendet, és romjain a munkások, kisparasztok és katonák közreműködésével szocialista ál­lamot kell építeni, ez a mi programunk“. Az új, forradalmi kormány a magyaror­szági proletárdiktatúra példáját követve azonnal számos sürgős intézkedés megva­lósításához kezdett. Rendeleteket adott ki a nagyipari üzemek, a nagybirtokok, a ban­kok és pénzintézetek, elosztási és közleke­dési vállalatok köztulajdonba vételéről, intézkedett a termelési viszonyok szocia­lista átszervezéséről, ellenőrzése alá vonta a nyomdaipart, a könyvkiadást és a lapter­jesztést, államosította az iskolákat, elren­delte az aggok és a rokkantak járadékainak folyósítását, s még sok más szociális és közellátási rendelet végrehajtásáról gon­doskodott a városi és a községi tanácsok (direktóriumok) útján, amelyek a magyar Vörös Hadsereg bevonulása után a legtöbb kelet- és dél-szlovákiai helységben mega­lakultak s váltak az államigazgatás helyi sžérveivé. S hogy mindezen szocialista vívmányok megvédését a Forradalmi Kor­mányzótanács biztosítsa, egyidejűleg a Szlovák Tanácsköztársaság területén gondoskodott a szlovák Vörös Hadsereg felállításáról, valamint a csendőrség és a rendőrség feloszlatása után a proletár karhatalom, a Vörös Órség megszervezé­séről. Hasonlóképpen a burzsoá bíróságo­kat is forradalmi törvényszékkel cserélte ki. A Szlovák Tanácsköztársaság intézkedé­sei azonban az ismert okok folytán vi­szonylag csak kis részükben valósulhattak meg. Az antanthatalmak fokozódó nyomá­sára a magyar Vörös Hadsereg 1919. július 7-én kénytelen volt visszavonulni a párizsi békekonferencián újólag kijelölt demarká­ciós vonalak mögé, s vele együtt - mind­össze háromhetes működése után- a Szlovák Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa is áttette székhelyét Prešovból Miskolcra. Legnemesebb történelmi, eszmei és po­litikai hagyományaink egyikére emlékezve ma - kellő történelmi távlatból megítélve- hangsúlyoznunk kell, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság nem bukott el, hanem a kialakult hadi helyzet és a nemzetközi politikai viszonyok következtében kényte­len volt funkcionálását megszüntetni. Idő­álló eszmei, politikai és társadalmi öröksé­ge azonban folytatódott a csehszlovák munkásosztály és dolgozó nép további politikai és szociális küzdelmeiben. Forra­dalmi hagyományai jelentős szerepet ját­szottak Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításában, a párt vezette osztályhar­cokban, az antifasiszta ellenállási mozga­lomban és fegyveres harcokban, sőt fel- szabadulásunk után a nemzeti-demokrati­kus forradalmunk, majd a dolgozó nép 1948-as februári győzelmében is. S ami ennél is több, szocialista társadalmunk mai építő törekvései mélyén is eszmei-politikai hatóerőként tarthatjuk számon. MIKUS SÁNDOR Mérik a járművek sebességét

Next

/
Thumbnails
Contents