Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1986-06-12 / 136. szám, csütörtök
AMIKOR AZ ALMA NEM ESIK MESSZE A FÁJÁTÓL Apa és fia Id. Ladislav Pudil lakatos, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagja, 54 éves Ifj. Ladislav Pudil lakatos, a CSKP tagja, az 1-es számú pártalapszervezet bizottságának tagja, 28 éves Mindketten a prágai ČKD sokolovói mozdonygyárában dolgoznak. Csaknem minden vállalatnál sok példát találunk arra, hogy a fiú az apja nyomába lép, s az ő szakmáját folytatja. A lassan kialakuló munkásdinasztia minden tagja hú marad az üzemhez, és sok szállal kötődik hozzá. Ilyen volt a prágai mozdonygyárban dolgozó Strmisko család is. Három generáció - nagyapa, apa és fiú - kötötte össze életét az üzemmel, és sok ember beszél ma is elismeréssel szakmai tudásukról. Hasonló példákban ma sincs hiány a gyárban: vegyük csak a két Ladislav Pudil esetét. Apa és fia összenőtt a gyárral. Nemcsak napi munkájukat dicséri mindenki: ifjabb Ladislav Pudil abban is apja nyomában halad, amit munkaköri kötelességein felül tesz a vállalatért. Nem mindegy neki, hogy folynak a dolgok, kiismeri magát, és ki mer állni a jó ügyért. Egyszóval apjára ütött. Ha kettejüket bárki csak kis ideig is hallgatja, jó benyomása alakul ki róluk. Mintha nem is apa beszélne a fiával, hanem barátok, szaktársak, akiket a munka köt össze. Mindketten állítják, hogy máskor is így van ez. Ha a fiú meglátogatja apját - s ez hetente több alkalommal történik - előbb- utóbb előjönnek a munkahelyi problémák, s az idő nagy része a megbeszélésükkel telik el. Ráadásul nem is egy helyen dolgoznak: a fiú a szerelőcsarnokban, az apa pedig a prototípus-készítő műhelyben. Példájukon a kollektíva és a személyes példamutatás ereje tükröződik, valamint a nevelői bölcsesség. A fiú nem volt mintagyerek. Kezdetben nem nagyon ment neki a tanulás. De aztán a ČKD-hoz került szakmunkástanulónak. Kis híján kitüntetéssel végzett. Utána a prototípus-készítő műhelybe került. Itt aztán a munkások, - főleg Václav Stanislav - elkezdtek vele foglalkozni. Nem kevesebbet követeltek meg tőle, mint saját maguktól, és bizony ezt nem mindig sikerült teljesítenie. Egy-egy vasdarabbal újra és újra végig kellett csinálnia ugyanazt, százszor is elvégezni egy-egy mérést, ezenkívül munka után takarított. A 18 tagú kollektíva a legkisebb késést sem nézte el nekik, s pontosságra, minőségi munkára szoktatta, és megfontoltságra, határozottságra, türelemre nevelte őket. Mindezeket a tulajdonságokat Ladislav korábban az apjában is felfedezte, de csak idővel, a műhelyben jött rá, milyen fontos minden munka- mozzanat esetében a pontosság: a kezéből kiadott munkadarab minősíti őt. Kezdetben nemigen volt tudatában annak, hogy mindaz, amit megtanult, később kamatozni fog. Idővel felvételét kérte a pártba. „Nem lesz könnyű... Sokszor kevésnek bizonyul, amit csinálsz...“ - idézi id. Ladislav Pudil szavait. A ma 28 éves Ladislav nem szégyell az apjához fordulni akár akkor, ha tanácsra van szüksége, akár ha meg kell beszélnie valamit, ami érdekli, vagy nem világos. Egyszer felkérték, hogy három hónapig helyettesítse a művezetőt. Apja igyekezett ót lebeszélni. A korával érvelt, meg hogy nem tud még az emberekkel megfelelően szót érteni, a csoportban sok idős, tapasztalt szakember dolgozik, túlságosan fiatal még ahhoz, hogy utasításokat adjon nekik. Akkor nem hallgatott apjára, bár a figyelmeztetésen elgondolkodott. Ez végeredményben segített is, főleg azoknak a nehézségeknek az elhárításában, amelyekről apja beszélt. Az első hónapokban az új beosztásban minden téren megbukott, ahol csak lehetett. Nevét minden gyűlésen megemlítették, amikor a terv nem teljesítéséről volt szó, és szemére vetették a kollektíván belüli áldatlan állapotokat is. Gyakran tett magának szemrehányást, miért is vállalta mindezt. Idővel azonban kiismerte a helyzetet. Egyre inkább szemükbe merte mondani idősebb munkatársainak is, ha valami kifogásolnivalót talált munkájukban. Mindenkivel szemben őszinte volt. Ezt sokan értékelték is, mások meg megharagudtak. Apja figyelemmel kísérte, hogyan tudja ellátni új tisztségét. Csak itt-ott tett megjegyzést. Alapjában véve tetszett neki, hogy fia rá hasonlít: nem adja fel, ha már egyszer belefogott valamibe. Időközben a csoportot több kisebbre osztották egy új feladatnak megfelelően. Az átszervezés után csak hét embere maradt. De ez nem is baj, neki is jobb így. Mindenki tudja róla, hogy megérti beosztottjai problémáit, de nem tűri el a rossz munkát. Ha valaki háromszor megismétli ugyanazt a hibát, többszáz koronát von le a fizetéséből, könyörtelenül; s nem úgy, hogy a következő hónapban visszajuttatja neki azáltal, hogy megemeli a prémiumát. Hogy milyen problémák foglalkoztatják id. és ifj. Ladislav Pudilt jelenleg? Mik a gyakori beszédtémáik? Olyan - elkerülhető- nehézségek, amelyek időnként jelentkeznek a gyárban. Üzemük késztermékeket gyárt, s ebben a fázisban a szállítói-megrendelői kapcsolatok minden problémája felmerül. Ha partnerük késik a szállítással, kénytelenek leállni. A termelési kieséseket ekkor szombatokon pótolják. S ilyen esetek gyakran ismétlődnek. Égbekiáltó dolgok történnek!- mondja dühösen a fiú. Apja igyekszik rnegmagyarázni, hogy mindez nemcsak a partnervállalattal van így, hanem a saját üzemükben is. Az irányítás és a munka- szervezés terén elkövetett minden hiba fölösleges állást eredményez. A kommunisták látják ezt, de nem mindig tudnak idejében közbelépni. Amikor a fiú odáig megy, hogy már csak a mulasztásokról beszél, emlékezetébe idézi mindazt, amit az üzem az emberekért tett, köztük a fiatalokért is. Többek között fiának is az adott lakást. Aztán történelmi összevetés következik: „Tetszik, nem tetszik... Ez szubjektív megítélés. Nem tudja összehasonlítani a mai helyzetet a négy-öt évtizeddel ezelőttivel. Én igen. S gyakran kérdem tőle: mit tesz azért, hogy ne legyenek hibák?“ Ismét hosszú párbeszéd következik. Időnként már-már megegyeznek, más kérdésekben meg mindkettő a maga nézetéhez ragaszkodik. „Talán így is van jól - nyugszik bele az apa. - Nem várhatom el tőle, hogy mindenben az legyen a véleménye, ami nekem.“ Aztán elmondja, mennyire örült, amikor a fia felkereste a pártkongresszus idején, s elmondta, mit olvasott róla a sajtóban. Elmesélte, milyen érdeklődést keltett a kollektíva tagjai körében az egyik vitafelszólalás, és hogy egyszer tízóraiszünetben, amikor az asztalnál mintegy harmincán gyűltek össze, hogyan felelt meg egyiküknek, aki kijelentette, hogy a kongresszusi küldöttek csupán azért vannak ott, hogy a munkások pénzén egyenek. Senki sem állt az illető pártjára, ellenkezőleg: mindenki Ladislav szavait helyeselte, s dicsérte ót fellépéséért. „Harmincöt évvel ezelőtt, a februári győzelem után - emlékezik az apa - nekünk, akkori fiatal kommunistáknak is meg kellett küzdenünk nézeteinkért azokkal, akik nem a mi oldalunkon álltak. Sokszor én sem bírtam és alulmaradtam. A fiam rám hasonlít. Persze az idősebb kommunistákkal szemben - meg kell, hogy mondjam - nagyobb tiszteletet tanúsítottunk. Példaképül szolgáltak számunkra addigi tetteikkel, ezért ha nézeteltérésekre került sor, sokszor nehézséget okozott ez az érzés. Ha azonban társadalmi munkára hívtak, szégyelltünk volna nem elmenni. Ma ez egy kicsit másképp van. A fiatalok a generációs eltéréseket gyorsan áthidalták. Csak a közös ügy iránti odaadásukkal van időnként baj. A mai fiataloknak jó dolguk van. Ezt mi, idősebbek akartuk így. De mindazok az előnyök mellett, amelyekben a társadalom részesíti őket, szigorúbbaknak kellene lennünk velük szemben a nevelésük során. Nem vagyok híve az agyonmagyarázásnak és a kioktató hangnemnek, de bánt az, amit gyakran magam körül látok: a sok fiatal a kocsmákban és azok, akik vandál módon tönkreteszik a közvagyont... A szüleik egy kicsit sem szégyenkeznek miattuk?“ Sok üzemben találunk ilyen apát és fiút. Pudilékat a gyárban felmerült egyetlen probléma sem hagyja hidegen. Ha tehetik, munkájukkal igyekeznek elősegíteni a megoldást. Az üzemnek az idén 540 új mozdonyt kell gyártania. Ezek mindegyike az ő munkájukat is dicséri. VÁCLAV PERGL A vezető káderek képzettsége Politikai szóhasználatunkban, de akár köznapi beszélgetéseinkben is már évtizedek óta meghonosult kifejezések a káder és a káderez, vagy a kádermunka és a káderpolitika, a kommunisták pedig a mindennapi pártmunkájuk során gyakorlatilag is foglalkoznak velük. Hogy mást ne is mondjunk, például a kádermunkát a kommunisták elsőként rendszerint a pártépítéssel asszociálják, minthogy az a tagjelöltek kiválasztását, majd politikai és szakmai nevelését foglalja magában azzal a határozott céllal, hogy felvételük ne csupán a taglétszám növeléséhez, hanem a párt szervezeti, politikai, ideológiai erősítéséhez vezessen. Ennek az alapvető pártéleti tevékenységnek az eredményeivel és kívánnivalóival érdemben legutóbb a CSKP XVII. kongresszusa és a CSKP KB 3. ülése foglalkozott. Pártunk e legfelsőbb szintű tanácskozásának dokumentumaiból tudjuk, hogy a XVI. kongresszus óta 971 ezer tagjelöltet vettek fel, a pártszervezetek taglétszáma pedig 480 ezer 927 kommunistával növekedett, tehát 40,2 százalékkal. Az említett időszakban végbement pártépítés nagy pozitívuma, hogy a párt sorai a munkásosztály javára gyarapodtak, mivel a tagok kétharmada jelenleg munkásszármazású. Ugyanakkor a kongresszusi beszámoló hangsúlyozta: „A tudományos-múszaki fejlődés követelményeivel összhangban nagy figyelmet fordítottunk a tagállománynak az értelmiségiekkel való megerősítésére“. Ennek köszönhetően az értelmiségiek a párttagság egyharmadát alkotják, de számbelileg és minőségileg egyaránt növekedtek más szociális csoportok is. Mindazonáltal a pártéleti kádermunkához mérten a káder- politikának már mélyebb a dimenziója, azaz szélesebben kell értelmezni, mivel az utóbbi a társadalmunk egészét érinti. Annál inkább is, mert a jelenlegi káderpolitika irányvonalát a CSKP XVII. kongresszusának beszámolója és a kongresz- szuson jóváhagyott A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és kilátások a 2000-ig terjedő időszakra címú dokumentum határozta meg - egész társadalmunkat mozgósító és elkötelező érvénnyel. Ebből a szemszögből a kérdéskomplexum egyik igen lényeges követelménye a vezető káderek képzettsége, tudásszintjük állandó növelése. Akkor is, ha tisztségük betöltéséhez elméleti tudásukon kívül a legfőbb alapkövetelmények a politikai megbízhatóság, a gyakorlati hozzáértés és a vezetői alkalmasság. Nehéz lenne most számadatokkal is alátámasztani, hol tartunk e téren. Érzésünk szerint egy átlagosnak tekinthető példa azonban valamelyes tájékoztatásul szolgálhat. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban 328 vezető dolgozó közül jelenleg 45,5 százalékuknak van középiskolai és 44,4 százalékuknak főiskolai végzettsége. Az utóbbiak aránya a XVI. pártkongresszus óta 12,7 százalékkal nőtt. Hogy ez sok-e, vagy kevés, most aligha dönthető el, de kétségkívül ezen a téren is előbbre kell jutnunk. Ehhez pedig az évzáró pártgyúlések, járási és kerületi pártkonferenciák után megkezdett káderek értékelése is jó alapokat teremthet. Nyilvánvaló, hogy a pártszerveknek elsősorban a pártszervezetekben kell végrehajtaniuk ezt, de amellett az állami és társadalmi szervek vezetőivel s a különböző munkahelyek, intézmények személyzeti osztályainak vezetőivel együttműködve segítséget kell nyújtaniuk abban is: minden munkaterületet rátermett, jól képzett vezető káderek irányítsanak. Persze az ebben illetékeseknek azt is mérlegelniük kell, milyenek az indokolt igényeik és a valós lehetőségeik hozzá. MIKUS SÁNDOR Variációk gyermekszobákba HASZNOS KIÁLLÍTÁS A gyermeknap kapcsán többféle rendezvényt szerveztek országszerte: olyanokat, ahol az apróságok kedvükre játszhattak, szórakozhattak. A bratislavai Bútorkereskedelmi Vállalat püspöki (Podunajské Biskupice) boltjában viszont nem egynapos akcióval, hanem két hétig tartó kiállítással próbálták nem is annyira a kicsik, hanem a szülők figyelmét felhívni arra, mennyire fontos, hogy a gyermekek megfelelő környezetben éljenek.- Áruházunkban konyha- és elemes bútort árusítunk - mondotta Alojz Balko üzletvezető. - S mivel mint ismeretes, gyermekbútorból nem mondható bőnek a választék, nem is mindenki ragaszkodik a komplett berendezéshez, sokan választják a gyerekszobákba a darabonként is megvásárolható bútort. Ez utóbbi mód nagy előnye, hogy tetszés szerint, csak a szükséges elemeket vásároljuk meg. Az Univerzál már évek óta keresett bútorcsalád, mintegy 120 darabból áll. Az apróbb újítások ellenére alapméretei változatlanok, a régebbi berendezés ma is jól kiegészíthető. Célszerű kihasználásáról a kiállítás „szobáiban“ is meggyőződhettünk.- Célunk az is, hogy bemutassuk a látogatóknak, milyen lehetőségeket nyújt az elemes bútor - „vette át a szót Alena Černáková, az áruház belsőépítésze. - Voltak, akiknek úgy megtetszettek az összeállítások, hogy a szekrénysorral együtt megvásárolták a javasolt fekhelyet, íróasztalt. A széket is megvették volna, de ebből sajnos, igen silány a kínálat. Szinte kiveszett a piacról az egyszerű, olcsó szék. Az ezer koronán felüli forgó ülőalkalmatosság nem éppen gyermekeknek való, ráadásul az irodákban használatos olcsóbb változat is 580 koronába kerül. Praktikus, mert a magassága tetszés szerint állítható, de ebből a típusból sem tudják a keresletet kielégíteni.-A már említett Univerzál bútorcsaládon kívül a Princíp, a Monti 82, az Alfa és a D- program variabútort kínáljuk áruházunkban - folytatta az üzletvezető. - Ezekből bő a választék, az igényeket majdnem teljes mértékben ki tudjuk elégíteni. A kiállításon bemutatott gyermekágyakból, (melyeket a Duna és a Synek utcai boltok árusítanak), nem jutott minden vevőnek. Legtöbben a Kombi gyermekágy iránt érdeklődtek. Bár az ára elsó hallásra soknak tűnik, 2670 korona, de célszerűen alakítható és a gyermek születésétől egészen serdülő koráig használhatja. ötletes a Katrin elnevezésű összeállítás is. Elsősorban a panelházak pici szobáira gondoltak a tervezők, amikor a fekhelyet olyan magasságba helyezték, hogy alóla kihúzható legyen a kerekes asztal, a többi helyet pedig polcok, illetve a rakodótér tölti ki. Az ára 5860 korona.- Nagyon sikeresnek tartjuk ezt a rendezvényt - mondta Alojz Balko. - Mivel a város központjától igen távol vagyunk, hozzánk csak az jön, akinek igazán szüksége van valamire. A kiállítás alatt egyszer annyian látogattak el ide mint máskor, s bár áruházunk 22 dolgozójától fokozottabb helytállást kívánt a rendezvény, mindenképp megérte. Körülbelül 2 millió korona forgalmat bonyolítottunk le. Ez az egyik szempont, a másik pedig a vásárlók igényeinek kielégítése. A vártnál nagyobb érdeklődés is igazolja, az ötlet hasznos volt. Sok szülő távozott elégedetten. Ahhoz, hogy az apróságok saját otthonukban is jól érezzék magukat a belsőépítész is segítséget nyújtott. Az érdeklődők szórólapokon is elolvashatták a legfontosabb tudnivalókat: a gyereknek saját világa kell hogy legyen; a berendezés legyen egyszerű, az apróság korának megfelelő, ízléses, higiénikus, köny- nyen tisztítható, világos, biztonságos; a gyermeknek szüksége van a mozgásra, ezért csak a legszükségesebb bútordarabok kerüljenek a szobába; ügyeljenek a helyes megvilágításra, a nagyobbaknak adjunk lehetőséget, hogy környezetüket maguk is alakítsák. ötleteket, tanácsokat kaphattak az áruház látogatói. Választhattak a bútorokból, sőt a gyermekszobák színeinek összhangjára vonatkozó szakvéleményt is megszívlelhették. A rendezők és az áruház dolgozói körültekintően készítették elő, s hogy nem volt minden darabból elegendő, arról nem ők, hanem a szállítók, illetve a gyártók tehetnek... DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 4 1986. VI. 12.
