Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1986-06-04 / 129. szám, szerda
ÚJ szú 5 1986. VI. 4. Jelentősége tovább növekszik Fejlesztik a magnezitipart Termékeit több iparág várja • Európa legnagyobb bányája • KGST-viszonylatban is fontos szerep A Számítástechnikai Vállalat ná- mestovói üzeme ebben az évben nagy teljesítményű mini- és mik- rokomputerek gyártását, valamint nagy kapacitású számítógéptárcsa vezérló egységének előállítását kezdi meg. Az SM 52/11 típusú mikroszámítógép kísérleti sorozatának sikeres elkészítése után az idén már a sorozatgyártást is megkezdték, és az év végéig 86 számítógépet hoznak a piacra. 4 képen: Eduard Mravčák mérnök, a prototípust készítő műhely munkatársa egy nagy kapacitású tárcsa vezérlő egységét állítja be. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Kezdődik a turistaidény Uszoda és horgásztanya épül K özismert hogy Csehszlovákia ásványokban nem túl gazdag, azonban vannak olyan ércei, ásványai, amelyek világviszonylatban is ritkaságszámba mennek. Például a magnezit olyan ásvány, amelyet a KGST-orszá- gokban - a Szovjetuniót kivéve- csak nálunk bányásznak. Mégpedig a kassai (Košice) Szlovák Magnezitművek az ásvány monopoltermelője, de a vállalat keretében egyéb ásványok bányászatát is végzik, sőt dúsítják és fel is dolgozzák azokat. Jelentős a vállat építőipari termelése is, amelyet éppen ennek az ásványnak a dúsítása révén keletkező, gazdaságosan tovább már ipari célokra fel nem használható „kísérő“ kőzeteiből gyártanak. Prékop Zoltán mérnöknek, vállalati igazgatónak, amikor a Szlovák Magnezitmúvek termelési eredményeiről nyilatkozik mindig nyolc üzem eredményeit kell összegeznie. Ebből öt üzemben foglalkoznak a magnezit kitermelésével és dúsításával, a továbbiakban pedig tűzálló samot- téglát, az építőipar számára klinkertéglát és egyéb termékeket készítenek, de van saját technológiai berendezéseket gyártó üzeme is a vállalatnak. Már csaknem negyedszázada, amikor a stagnáló iparág fejlesztésével külön is foglalkozott a CSKP KB Elnöksége, és kitűzte a legfontosabb feladatokat, tekintettel arra, hogy az említetteken kívül a magnezitipar termékeire igényt tart számos más iparág is. Például a dúsított magnezitből kinyerhető tiszta magnézium a könnyűacél- ötvözetek előállítására alkalmas, s azokat egyaránt felhasználja a hajó- és repülőgépipar. Igaz, ilyen célra csak kismértékben - és nem itt - termelnek félkész termékeket.- Egyik legfontosabb fejlesztési szakaszát jelentette a magnezitiparnak a lubeníki üzem felépítése- tájékoztatott az igazgató -, amelyet hat szakaszban valósítottak meg. Szovjet dokumentációk alapján készültek el a magnezitdúsító berendezések az ún. ala- gútkemencék, amelyek fűtőanyaga földgáz, illetve fűtőolaj. Jolsva (Jelšava) körzetében pedig megnyitottuk Európa legnagyobb bányáját, a Miková bányát, ahol a magnezit bányászatát a föld alatt végzik ugyan, de olyan berendezésekkel, amelyeket akár a külszíni fejtésnél is használhatnánk. Itt tulajdonképpen egy kúp alakú hegy belsejéből jövesztjük a magnezitet, ezt fokozatosan engedjük alább az egyes szintekre. A termelés gazdaságosságát az biztosítja, hogy szinte a hegy tövében állítottuk fel a zúzdát, ahonnan a közeli dúsítóba szállítószalagon továbbítjuk az ásványt és azt feldolgozzuk. Itt jelentős szerepet játszottak a maguk idejében az NDK-ból importált rotációs kemencék, amelyeket a közeljövőben aknás kemencékre cserélünk, ezek azonban jóval korszerűbbek és nagyobb teljesítményűek lesznek, mint a jelenleg használatosak. Közben számos környezetvédelmi problémát is meg kellett oldanunk, tekintve, hogy a magnezitipar berendezéseit a kezdeti időszakban az ércdúsítók berendezéseinek alkalmazásával hoztuk létre, s azokat menet közben módosítottuk. • Ez nyilván kihatással volt a termelés egyéb mutatóira is.- Természetesen, mégpedig a dúsítás fázisában, amikoris a termelés mennyiségének rovására kellett csökkentenünk a környezetszennyezési hatásokat, majd pedig előre nem tervezett beruházások révén. A termelékenység ma már jelentősen megnövekedett, de nemcsak a dúsító- ban, hanem a bányászatban is. Pedig időközben, mint ahogy azt már említettem, a korábban túlnyomóan külszíni fejtésről áttértünk a mélyművelésű bányákban folyó magnezitkitermelésre. • Ez alighanem a műszaki fejlesztés kérdésében is újabb gondokat jelentett...- (gy van ez, és közben szem előtt kellett tartanunk azt is, hogy mindennek nem szabad a minőség rovására mennie. Figyelembe kellett vennünk, hogy az érc- és ásványbányászat szerte a világban milyen irányban fejlődik, hogy ne maradjunk le. Korábban külföldről, elsősorban Svédországból importáltunk berendezéseket, majd magunk is gyártani kezdtük azokat. • Az új kitermelési mód befolyásolta-e a fejlesztés további összetevőit, például a dúsítást?- Részben igen, de a változások elsősorban a jövesztési technológiákat érintették, és azt, ami mindezzel összefügg. A dúsításban alkalmazott új technológiákat az iparág fejlődése követelte meg. Fejlesztettük a későbbiek során az építőipari klinkertéglák gyártását, korszerűsítettük a tűzálló építőanyagok, samottéglák gyártását. Tulajdonképpen ez követelte meg az említett forgókemencékben történő ásványdúsítási technológiába végrehajtott beavatkozásunkat, mert nem akartuk, hogy porfelhőbe burkolódjon az egész Murányivölgy. Az eredmények bennünket igazoltak, hiszen jelentős minőségi javulást értünk el amellett, hogy ugyanezzel a jelzővel jellemezhetjük a termelés volumenét is. Termékeink nemcsak idehaza, hanem külföldön is keresettek, és piacainkat meg akarjuk a jövőben is őrizni, sőt növelni akarjuk a kivitelt. • Milyen lehetőségei vannak ennek?- El kell mondanunk, hogy a mennyiségi és minőségi fejlődés ellenére az ország magnezitipara- jelen esetben ezt a mi vállalatunk képviseli - nem képes biztosítani a vele szemben támasztott igényeket sem idehaza, sem a külföldi megrendelők szempontjából - a tűzálló anyagok gyártása terén. Ezért a hačavai üzemben- ha 1990-ben elkészül - mintegy 26 ezer tonna ún. Hamag-99 künkért gyártunk majd, amelynek magnéziumoxid tartalma 99,5-99,8 százalék között lesz. Ha befejeződnek a Košice-Bočiar- ban megnyitandó új bányának az előkészületi munkálatai, akkor lehetővé válik, hogy további, évi 50 ezer tonna magnezitkoncentrátu- mot állítsunk elő a Košice-Bankovi üzemben. Ezzel lehetőség nyílik az ún. „flotmag“ nevű klinkertégla gyártására. Hogy a termelés növelésének további feltételeit is biztosítsuk, ahhoz a KGST-országok jelentős részével szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a magnezitipar fejlesztése terén. Az együttműködést biztosító szerződéseket már megkötöttük Bulgáriával, Kubával, Lengyelországgal és Romániával. mészáros jános A Rimaszombat (Rimavská Sobota) melletti Kurinci tó partján már megkezdődött az idegenforgalmi főidény. Az első nagy eseményt hagyományosan a májusi horgászverseny jelentette, ezt követően június első vasárnapján a gyerekek, a pionírok vették birtokukba az üdülőközpontot. Ugyancsak a hónap elején rendezik meg az autósok országos találkozóját. Az iskolaév utolsó heteiben már hagyományosan megnyitják kapuikat a sátortáborok, ezt követően pedig már a szabadságukat töltő családok, a nyaralók birtokolják a kempinget, a szállodát, a vállalati és magán- üdülőket. A Kurinci tó - hála szép fekvésének, s viszonylag tiszta vizének - igen kedvelt üdülési, szórakozási, pihenési központ lett, nem csoda, hogy a nyári hónapokban már-már túlzsúfolttá vált. A vendéglátás, a meglévő szolgáltatások bizony a legjobb szándék mellett sem tudták kielégíteni az igényeket. Ezért is határozták el egy új autókemping építését a tó déli partján, s bővíteni kívánják a meglévő kapacitását is. Mem messze az autókemping- tól már megkezdték egy 25 méteres medence építését, mely a jelek szerint még az idén elkészül, ám átadására csak jövőre kerülhet sor. Hogy miért, erről Július Albi- nit, az építésvezetőt kérdeztük meg:- Az alapozási munkálatokat március közepén kezdtük meg, s ezzel egyidőben végeztük a csővezeték lefektetését is. A munkálatok az előre meghatározott tervek szerint haladnak, s napjainkban az építési terület lényegében készen áll arra, hogy a prešovi ipari vállalat megkezdje az IMOVA típusú medence összeszerelését. Az elemek már megérkeztek, most várjuk a sabinovi üzem szakembereit. A medence melegített vízzel üzemel majd. A víz melegítéséhez a kolini Friger és az olomouci Sigma szállítja a berendezéseket. Az áramtakarékos vízmelegítési technológia újdonságnak számít, s szakemberek véleménye szerint a kinti hőmérsékletnél mindig öt-hat fokkal melegebb lesz a medence vize, tehát májustól szeptemberig úszásra, fürdésre alkalmas lesz. Az uszodát azért adhatjuk át csak a jövő idényben, mert a vízellátó berendezés szállítását az idei év utolsó negyedére ígéri az alvállalkozó. Egyébként a vízszolgáltató épületrészt is mi, a vnb kisüzeme építjük. Jelenleg csupán három állandó dolgozó található az építkezésen, ók viszont derekasan helytálltak már az eddigiek során is. Vezetőjük Vladimír Dibdák. Csak sajnos segítőik nincsenek, így sokszor a földmunkákat, a betonkeverést is maguk végzik. Mindezt csupán azért említem, mert a város üzemei ós dolgozói társadalmi segítséget ígértek, s bizony eltelik olyan hót, hogy egyetlen ember sem jön. Alig néhányszáz méterre az épülő medencétől, közvetlenül a tó partján, érdekes vonalú, rusztikus jellegű épület körvonalai rajzolódnak. Mint megtudtuk, ez lesz a horgászok tanyája. A beruházás költségeihez a horgásszö- vetség helyi szervezetén kívül hozzájárult a szlovákiai bizottság is. Az építés vezetője Bódi Mária.- Mi sem túl régen, tavaly nyáron kezdtük az alapok lerakását, s mint láthatja heteken belül fedél kerül az épületre - mondja a Járási Építőipari Vállalat technikusa. Ezután vendéglátónk kíséretében a külső falak mögé tekintünk.- Reméljük tartani tudjuk a decemberi átadási határidőt, sót ha a következő hetekben több külső segítséget kapunk, akár már a késő őszi hónapokban befejezhetjük a munkálatokat - mondotta az építésvezető. Persze, nemcsak az építkezéseken látni serény munkát, hanem másutt is. Gyorsított ütemben folyik a tópart rendezése, karbantartása is. A Városi Műszaki Szolgáltatóüzem dolgozói közül Barkács Pál az üdezöld füvet kaszálja, egy másik kis munkacsoport pedig a vízijárműveket készíti elő. A padok, napozók, hinták is új köntösben, átfestve várják a látogatókat, s a minigolfpálya is használatra kész. Sajnos, mindez nem mondható el a futballpályának nevezett, két kapufa által határolt területről, melynek mély gödrei, hepehupái játékra alkalmatlanok, sőt balesetveszélyesek. Kétszeresen sajnálatos ez, hiszen amellett, hogy az üdülőket megfosztják a játék örömétől, sok labdarúgócsapat éppen emiatt nem jár kurinci edzőtáborozásra, mint ahogyan azt a korábbi években tette. Ugyancsak hiányoznak Kurincról a röplabda- és teniszpályák, noha ezt sokan igénylik, s szóvá is teszik a sportolni, mozogni vágyó idelátogatók közül. -h. a.Aki nem lép egyszerre Négyszemközt a cipőiparról A hatvanas években népgazdaságunk óriási változáson ment át. A szakosítás keretén belül vállalatok fonódtak össze vagy váltak ketté, új tartalmat kaptak a gyártási programok és újjászerveződött külkereskedelmünk is. Ez utóbbi folyamat eredményeképpen 1966-ban a Centrotex külkereskedelmi vállalat két részre szakadt: az egyik vállalat azonos néven a textilipar termékeivel kereskedik, míg az Exico részvénytársaság bőrfeldolgozó és cipőiparunkat képviseli a külhoni piacokon. Ebben az esztendőben tehát már húsz éve, hogy cipőiparunk termékeit önálló külkereskedelmi vállalat kínálja a külföldi partnereknek. Két olyan évtized volt ez, amelyben a cipőgyártás jelentóset lépett előre. Hiszen ebben az időszakban számos új üzemmel, üzemrészleggel gyarapodott ez az iparág, a régieket műszakilag színvonalasabb berendezések váltották fel és persze meglehetősen gazdag lett a kínálat. Ez utóbbit azonban csak a húsz évvel ezelőtti helyzetből kiindulva állíthatjuk egyértelműen. Ha azonban napjaink igényeit és a rendelkezésre álló választékot hasonlítjuk össze, akkor kissé más kép tárul elénk. Az eltört cipősarkak, a levált talpak, a gyermekcipők szegényes kínálata, az ötven év körüli nők számára csaknem kizárólag fekete színben készült cipők választéka mind arra utalnak, hogy cipőiparunk dolgozói nem ülhetnek ölbe tett kézzel. Legalábbis a hazai piac vonatkozásában nem. De vajon hogyan állja meg helyét ez az iparág határainkon túl?-Gyárainkból évente 120 millió pár cipő kerül ki - tájékoztat František Vysloužil mérnök, az Exico külkereskedelmi vállalat munkatársa. - Ennek a mennyiségnek körülbelül a felét a világ 90 országába szállítjuk. Úgy hiszem, ez az adat cipőiparunk külföldön elfoglalt, vagy inkább kivívott helyét illetően önmagáért beszél. Egyébként legnagyobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió, ahová az egész évi választékból 38 millió pár cipőt szállítunk.- Cipóexportunk volumene valóban jelentős. Következésképpen csak arra gondolhatunk, hogy a lábbelik minősége akár a nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét.- Ez azért nem egészen így van. A .kivitelre szánt cipők minősége ugyan jó, esetenként azonban elmarad a világszínvonaltól. Ennek persze több oka is van. Egyrészt a cipőipar nagymértékben függ az importból származó alapanyagoktól, amelyek ha nem érkeznek meg időben, sok gondot okoznak a termelésben. Másrészt gyáraink óriási kapacitásuknál fogva mindeddig a standard termékekre összpontosítottak. A nagy sorozatos termelés pedig nehezen alkalmazkodik a megváltozott piaci helyzethez.- Kétségtelen: volt időszak, amikor a termelésben a mennyiségen volt a hangsúly. Napjainkra azonban megváltozott a helyzet: a minőség, a gazdag választék került előtérbe. A nagy kapacitású gyárakban a minőségi követelményeknek ugyan eleget lehet tenni, de kis sorozatok gyártása nem gazdaságos. Nélkülük viszont aligha bővíthető a választék. Mi lehet hát a megoldás?- Valóban kérdés, hogy a megváltozott körülmények és követelmények között mit tegyünk a nagyvállalatokkal, illetve a nagyvállalatoknál? A megoldás sajnos, túl bonyolult. Először is új technológiákat kell kifejleszteni. Ennek megfelelően fel kellene újítani a gyárak berendezéseit - természetesen hazai gépekkel. És nem utolsósorban automatizálni mindenütt, ahol csak lehet. Ami pedig a termelés volumenét illeti, én csak egy kiutat látok. Mivel kis sorozatok gyártása a nagy kapacitású üzemekben nem lenne gazdaságos, meg kell tanulnunk nagy mennyiségben világszínvonalon termelni.- A világszínvonal bizonyos értelemben a legújabb divatirányzatokat is jelenti. A nagy sorozatok esetében viszont nagyon nehéz megfelelni annak, ami az adott időben a módi.- A gyártók a hazai piacra kerülő termékek esetében lehetőségeikhez mérten igazodnak a legújabb divathoz. A kivitelre szánt kollekciót pedig a külföldi partnerrel közösen készítik elő. Tévedés lenne azonban, ha azt gondolnánk, hogy ez az együttműködés csupán a divat- irányzatokra korlátozódik. Az exportált cipők inkább méreteikben különböznek a hazai kínálattól.- Végül is hazai és világszínvonalat, keresletet és kínálatot egybevetve, milyen cipőexportunk hatékonysága?- Azt, hogy az árbevételekből legalább a termelés költségei - beleértve az importált alapanyagokra fordított kiadásokat is - ne térüljenek meg, nem engedhetjük meg magunknak. Viszont a jobb minőség, ami a korszerűbb technológiák ós berendezések függvénye is egyben, csak az üzlet javára válhatnak. Vagyis aki nem lép egyszerre a külföldi cipőgyárakkal, annak az árbevételből jobb esetben csak a termelési költségek térülnek meg. Márpedig a kivitel hatékonyságának vonatkozásában ez gyenge eredmény. Arról nem is beszélve, hogy itt van még a hazai piac, amelynek ellátása szintén nem lehet mellékes kérdés. Mert ne feledjük: az üzlet az üzlet, itthon is, nemcsak a határokon túl. KOVÁCS EDIT
