Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1986-06-04 / 129. szám, szerda
Vagyonvédelem - mankókkal Ilyenek vagyunk? Az emberi kapzsiság határtalanságáról, a pénznek hódolók embertelenségéről győződhettem meg nemrég egy bírósági tárgyaláson. A vádlott, egy idősebb asszony a homlokába húzott sapkában, bő kabátjának zsebeibe rejtett kezekkel kívülálló személyként hallgatta a tanúvallomásokat. Azoknak a tanúskodását, akik a tárgyalásra is mankóval vagy bottal érkeztek, vagy akikkel akkor került kapcsolatba, amikor azok a gyermekük, házastársuk, vagy szüleik súlyos balesete, egészségi állapota fölötti kétségbeesésükben az oly szükséges gyógyászati segédeszközökért bármilyen árat megfizettek volna. A vádlott ugyanis az egészségügyi segédeszközök raktárában dolgozott, s a feladata az lett volna, hogy a vény alapján kiadja az orvos által előírt eszközt (mankót stb.). Ezt ó meg is tette, de - annak ellenére, hogy az egészségügy szolgáltatásai nálunk köztudottan teljesen ingyenesek - a betegektől vagy a hozzátartozóiktól elkérte a segédeszköz „árát“. Habozás nélkül fizettek A bűnüldöző szervek, amikor felmerült az egészségügyi segédeszközök kölcsönzése körüli törvénysértések gyanúja, rendkívül igényes feladat előtt álltak; felkeresni és meghallgatni mindenkit, aki az utóbbi években valamilyen gyógyászati segédeszközt kapott, s megtudakolni, fizetett-e érte. Sokan, tekintettel az akkori lelkiállapotukra és az eltelt időre már nem tudtak visszaemlékezni, megbízható tanúvallomással szolgálni. Azok pedig, akik a bíróság előtt tanúként megjelentek, egy kivételével habozás nélkül fizették ki a kért összeget. Kifizette azonban az az egy kárvallott is, aki megpróbált védekezni azzal, hogy az egészségügy nálunk ingyenes. Elhitte vagy elfogadta (?) azt a magyarázatot, hogy a befizetett összeg mintegy biztosítékul szolgál arra, hogy a mankót visszavigye, ha már nem lesz rá szüksége. Valószínű azonban, hogy a többi károsult is tudta, hogy az egészségügy szolgáltatásai nálunk ingyenesek, s feltételezhették volna, hogy ha drága gyógyszereket térítésmentesen kapnak meg, a kölcsön adott segédeszközökért fizetni képtelenség. Végül is melyek azok a körülmények, amelyek oly hosszú időn át lehetővé tették a rászorultak ilyen végtelenül aljas „megvágá- sát“? A mankók sáfárja mindenkinek igazolást adott arról, hogy kölcsönvett valamit, s az igazoláson fel volt tüntetve a segédeszköz értéke is (ez azonban csak az egyes egészségügyi szervek közti elszámolást volt hivatva lehetővé tenni). De mit hittek a károsultak- a tanúk? Hogy ilyen ellentmondás van az egészségügy sokat emlegetett ingyenessége és a valóság között? Vagy - s a tapasztalataim sajnos inkább ezt látszanak igazolni - ennyire vaktában hiszünk a gyakran hivatalnok szerepében tetszelgő ügyintézőknek, eladóknak, mindenféle rendű és rangú szolgáltatóknak? Hiszünk, mert... - miért is hiszünk? „A csalók is idomíthatók“ Két felmérés adatai fekszenek előttem, amelyek képet adnak hiszékenységünk méreteiről és okairól ott, ahol a leggyakrabban szokjuk megfizetni a kért árat- a kereskedelemben. Az elsó a kereskedelmi felügyelőség egy tavalyi vizsgálatának eredménye, mely szerint a próbarendelések 43 százalékában állapítottak meg a vendéglőkben árdrágítást. A másik felmérés azonban már rólunk, a fogyasztókról készült. A szervezők 360 vásárló magatartását kísérték figyelemmel. Egy csemegebolt alkalmazottaival történő előzetes megállapodás szerint árdrágítással károsították meg a vásárlókat, s figyelték, milyen magatartást tanúsítanak a teljesen nyilvánvaló csalással - a mérleg rossz beállításával - szemben, majd az üzletből való távozás után megtérítették a kárukat, s feltettek nekik néhány kérdést. A vásárlók 50 százaléka elismerte, tudta vagy feltételezte, hogy becsapták, de a kért árat szó nélkül megfizette. A fennmaradó 50 százalék utólag, egészében véve nyugodtan vette tudomásul azt, hogy becsapták. Ennyire megszoktuk volna, hogy a fizetett szolgáltatások igénybevételét általában nem ússzuk meg a csalóknak történő adózás nélkül? A további válaszok minden esetre igazolják ezt a feltételezést. Passzivitásuk indokaként a vásárlók azt hozták fel, hogy siettek, hogy nem akartak konfliktusba keveredni, hogy szégyenkeztek, „rendszerint pontosabban meghatározott ok nélkül“, s azt, hogy attól tartottak, maguk ellen hangolják a többi vásárlót. A kísérlet gyakorlati tapasztalatai sajnos igazolták azok félelmét, akik elsősorban a többi vásárlótól tartottak A vevők csupán egyetlen ogy esetben álltak annak oldalára, aki a mérleg rossz beállítása ellen tiltakozni merészelt, s a reklamációk 50 százalékában többé-kevés- bé nyíltan az eladók mellett álltak ki. Valóban ilyenek vagyunk! Sorakozunk, alig várjuk, hogy sorra kerüljünk, s jaj annak, aki méltatlankodásával akadályozza gyors, bár nem mindig elfogadható kiszolgálásunkat. A sorban szinte mindig akad olyan szolgalelkú egyén, aki úgy véli, ha szolgálatot, segítséget nyújt a csalónak, az majd hálából éppen vele tesz kivételt, becsületes lesz. Mire sorra kerül, reményeibe belelovalva már régi ismerősként adja fel rendelését. De nemcsak ilyenek vagyunk! Egy ismerősöm keserű elégedettséggel meséli: „A csalók is idomíthatók. Hónapokig tartó számolással, ismételt reklamációkkal sikerült elérnem, hogy a közeli élelmiszerüzlet pénztárosnői már nem is próbálkoznak többet számlázni. Sőt, a már leblokkolt számlát még egyszer ellenőrzik, mielőtt a pénzt kérnék. Hogy mi mindent kellett végighallgatnom, míg idáig eljutottunk, azt inkább hagyjuk. Az elkeserítő azonban az, hogy csak nálam számláznak ilyen gondosan, s a szomszédaim még ma is panaszkodnak, hogy becsapják őket, de a reklamálásra nem mutatnak hajlandóságot“. A szakember véleménye Az anyagi érdekeink védelmében kifejtett aktivitásunk csökkenését sajnos a bűnözéssel hivatalból foglalkozó szakemberek is igazolják. Dr. Pavol Kiss, az SZSZK főügyészének helyettese állapította meg nemrég: „Megdöbbentő, hogy a tulajdonosok Sem gondoskodnak kielégítő módon vagyonuk védelméről és biztosításáról“. Ugyanakkor közismert, hogy a társadalmi tulajdon védelmében is gyakoriak a különféle hiányosságok, amelyeket hajlandóak voltunk mindeddig a társadalmi tulajdon névtelenségének számlájára írni. így kényelmességünkkel, helytelen nagyvonalúságunkkal, s olykor megalkuvásunkkal mi magunk könnyítjük meg a csalók, a jogtalan nyerészkedésre törekvők dolgát, s azt, hogy sokan közülük hónapokon, éveken át folytathatják bűnös üzelmeiket - büntetlenül. FEKETE MARIAN A lámpakonstruktör Sok tevékeny ember él közöttünk, akik munkájukról szinte alig beszélnek, de annak eredménye kétségkívül dicséretes. Az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit vállalatnál sem kell ^nagyítóval keresni az ilyen embereket. Szinte minden részlegen találni tehetséges, tenniakaró és egyre többet tudó embereket, akik nem elégednek meg a ma eredményeivel. Többet, egyre többet akarnak elérni. Kutrucz Róbert közel 20 évvel ezelőtt a Komáromi (Komárno) Gépipari Szakközépiskola elvégzése után ment az Elektrosvit vállalathoz dolgozni. A lámpafejlesztési osztályon, az utcai nátriumlámpákat fejlesztő csoportban segédkonstruktőrként kezdte. Itt szerezte első gyakorlati tapasztalatait, itt ismerte meg a kollektív munka örömeit és itt tanulta meg elsajátítani az idősebb, tapasztaltabb munkatársaitól a szakma minden csínját-bínját. Az első ötletei is ebben a csoportban születtek. Volt csoportvezetőjének, Takács Lajosnak különösen sokat köszönhet. Az egymást követő feladatok megoldása közben újabb és újabb ötletei születtek, s ezeket rendre kamatoztatta. Benyújtotta első újítási javaslatait, amelyeket továbbiak követtek. Eddig 20 egyéni és Portrévázlat Kutrucz Róbertról kollektív javaslattal próbálkozott. Ebből többet megvalósítottak és a termelésbe is bevezettek. Többnyire az anyag- és energiatakarékosság terén hoztak eredményeket. Eddig szinte megszámlálhatatlan feladatot oldott meg munkatársaival. Jelentős részt vállalt magára az innovált utcai lámpák megszerkesztéséből. Közülük a legnagyobb elismerést a 444 23 16 SHC 250 W-os nátriumlámpa aratta. Ez a termék védett minta (tehát az Elektrosviten kívül más vállalat nem gyárthatja), a Szövetségi Általános Gépipari Minisztérium által meghirdetett versenyben elnyerte a tárca 1983. évi legjobb terméke címet. Évente több mint 37 ezer darabot gyártanak belőle, a 400 W-os változatából pedig több mint 87 ezer darabot. Ezek 90 százaléka (80 ezer darab) a Szovjetunióba kerül. Kutrucz Róbert jelenleg az utcai- és parklámpákat, valamint a reflektorokat fejlesztő csoportban dolgozik. Munkatársai Kapacska Lajos és Buránsky Stanislav mérnök. Két évvel ezelőtt egy kis teljesítményű RVL 125 W-os utcai lámpát SHC 70 W-os progresszív fényforrás alkalmazására alakítottak át. Nemrég fejezték be egy ipari lámpa megszerkesztését. Ez alacsonyabb helyiségek, csarnokok megvilágítására szolgál majd. Gyártását már az idén elkezdik. Kutrucz Róbert mostani feladata egy mutatós kerti- és parklámpa kifejlesztése. Tagja a fejlesztési osztály szocialista munkabrigádjának. Róbert különösen az újítási javaslatok és tematikai feladatok terén tett vállalások teljesítésénél nyújt segítséget. Magánéletében is tevékeny ember. Szívesen barkácsol. Otthonában a szükséges dolgokat saját kezűleg készíti el. Családjával együtt jár a természetbe is. Tudásunk ós látókörünk szélesítésénél fontos szerepe van az önképzésnek. Róbert is tudja ezt, s ezért gyakran lapozza a műszaki könyveket, és tanulmányozza a hazai és külföldi szakirodalmat, hogy ezáltal is gyarapítsa tudását, alapos felkészültségre és tájékozottságra tegyen szert. Rendszeresen részt vesz az ipari cikkek kiállításán (legutóbb Lipcsében járt) ahonnan mindig gazdag tapasztalatokkal tér vissza. Kutrucz Róbert munkatársaival együttműködve a jövőben is sok olyan lámpát akar tervezni és fejleszteni, melyek az elsó minőségi osztályba kerülnek, s így kíván hozzájárulni a vállalat további jó eredményeihez. BALLA MÁRIA APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1986. június 4-én ünnepli 65. születésnapját Zsidó Margit (Csilizradvány - Čil. Radvaň). E szép ünnep alkalmából szívük egész szeretetével köszöntik, s további jó egészséget és hosszú, boldog, békés életet kívánnak sok szeretettel: férje, Zoltán, lánya, Laura, fia, Zoltán, veje, Gábor, menye, Margit, 7 unokája: Frigyes, Adrienn, Tímea, Renáta, Roland, Zoltán, Anita, unokamenye, Aranka, unokave- je, Gyuszi, valamint a két dédunoka: Krisztián és Zsuzsika, akik sokszor csókolják a dédmama dolgos kezét. Ú-1942 ■ 1986. május 16-án ünnepelte 60. születésnapját a szeretett férj, édesapa, após és nagyapa, Nagy István Bagotán (Bohatá). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, s jó egészséget és hosszan tartó, békés, nyugodt öregkort kíván: felesége, Erzsi, leányai: Éva, Teri, Erzsi, vejei: Martin, Anton, 9 unokája: Marek, Erik, Martinka, Zsa- nettka, Zsolti, Pétiké, Nikolettka, Renátka és Jarko. Ú-2075 ■ Május 27-én ünnepelte 60. születésnapját a drága jó édesanya, anyós és nagymama, özv. Koczó Istvánné Pöthe Maryit Kisfaludon (Vieska). E szép ünnep alkalmából hálás szívvel gratulálnak, s jó egészséget és hosz- szú, békés, boldog életet kívánnak: szerető lánya, 3 fia, 2 menye, valamint 6 unokája. Ú-2091 ■ A legdrágább édesapának és nagypapának, Lévánsky Árpádnak (Nagymegyer - Calovo) 60. születésnapja alkalmából nagyon jó egészséget, sok boldogságot és örömökben gazdag életet kívánnak: felesége, lányai, vejei, fiai, menyei, valamint 9 unokája. Ú-2099 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, a falu lakosságának és mindazoknak, akik 1986. május 1-jén elkísérték utolsó útjára a recskei (Riečka) temetőbe drága halottunkat, Tóth Istvánt, aki 66 éves korában, rövid betegség után elhunyt. Köszönjük a sok koszorút, virágot, a részvétnyilvánítást, amellyel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, lánya, veje, fia, menye és a két kis unoka Ú-2038 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, a hnb polgári ügyek testületének és mindazoknak, akik 1986. május 15-én elkísérték utolsó útjára a nagymegyeri (Čalovo) temetőbe drága halottunkat, Presser Gyulát, akit a halál életének 91. évében ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a nagyon szép búcsúbeszédet és a sok-sok virágot, koszorút, mellyel enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat. Gyászoló felesége és családja Ú-2065 MEGEMLÉKEZÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Életünk legfájdalmasabb napja marad 1986. április 16., amikor 71 éves korában búcsú nélkül távozott szerettei köréből a szerető férj, gondos édesapa és nagyapa, id. Lukovics László (Nagybodak - Bodíky)*. Ezúton mondunk köszönetét minden kedves szóért, koszorúért és virágért, Presinszky Lajosnak és Nagy Tibornak a készséges szervezésért és színvonalas búcsúztatásért. örökké gyászoló felesége és családja Ú-2011 ■ Az idő múlik, de a szívet tépő fájdalom megmarad, mert örökre hiányzik a családból a felejthetetlen, jó feleség, édesanya, anyós, nagymama, Tóth Emma (Tardoskedd - Tvrdošovce), akinek 1985. június 4-én, 59 éves korában dobbant utolsót szerető szíve, és megállt dolgos keze. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Emlékét és szeretetét örökké őrző férje, lánya, veje és két unokája Ú-2017 ■ Május 31-én fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékeztünk drága halottunkra, ifi. Tóth Bélára É “ JM (Zseliz Želiezovce) š Bili halálának 2. évformm dulóján. Emlékét örökké szivünkben őrizzük A gyászoló család Ú-2059 ■ Június 4-én lesz egy éve, hogy örökre itthagyott a szeretett édesanya, feleség, meny és leány, Polákné Mandák Valéria (Galanta). Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. Férje, leánya és az egész rokonság Ú-2073 Dr. Dimitrij Sloním, a Prágai Szérum és Oltóanyag-kutató Intézet tudományos munkatársa nemrég megkapta a Purkyné-érmet. Egyik előállítója a gyermekbénulás elleni oltóanyagnak, számos tudományos művet írt. A képen: Dr. Dimitrij Slonim és Dr. Kamila Kubištová szérumokat vizsgál. (Zuzana Humpálová felvétele - ČTK) ÚJ szú 6 1986. VI. 4.
