Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-21 / 144. szám, szombat

ÚJ szú 3 1986. VI. 21. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa külügyi bizottságainak határozata KOMMENTÁRUNK A két bizottság meghallgatta a honvédelmi és a külügymi­nisztérium információit és az illetékes parlamenti munkacso­port jelentését, amely arra ter­jedt ki, hogyan foglalkoznak a szovjet minisztériumok és reszortok az említett szovjet -amerikai megállapodások be­tartásával, illetve betartásuk ellenőrzésével. A bizottságok kijelentik, az amerikai kor­mány azon döntése, hogy nem tartja be a hadászati támadó fegyverek korlátozása területén néhány intézkedésről szóló, 1972-ben kötött ideiglenes megállapodást (SALT-I) és a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló, 1979-ben kötött megállapodást (SALT-II), rendkívül veszélyes lépés a fegy­verzetkorlátozás egész je­lenlegi rendjének a meghiúsítá­sához és a jövendő messzeme­nő megállapodások lehetőségé­nek aláaknázásához vezető úton; megállapítják, hogy ez a döntés közvetlen folytatása annak a destruktív magatartás­nak, amellyel az USA kormánya a fegyverzet-korlátozás és -csökkentés kérdéseihez viszo­nyul, s amely a katonai erőfö­lény megszerzésére irányul; elutasítják az amerikai kor­mánynak azokat a tarthatatlan és szándékosan rosszindulatú törekvéseit, hogy a Szovjetuniót vádolják a SALT-II és más szovjet-amerikai megállapodá­sok megsértésével; figyelmeztetik az összes szovjet minisztériumot és re­szortot, amelyek illetékességé­vonatkozó szovjet-amerikai meg­állapodásokat. A Szovjetunió ezzel szemben egészen másként viszonyul a fegyverzetkorlátozás és -csök­kentés kérdéseihez - mondotta Ligacsov, s hangsúlyozta; a lázas fegyverkezés megszüntetése és a valódi leszereléshez való átme­net érdekében a Szovjetunió rövid időn belül javaslatok sorozatát terjesztette elő. Ezek; 1. A nukleáris kísérletek meg­szüntetése. A Szovjetunió egyol­dalúan rporatóriumot rendelt el a kísérleti atomrobbantásaira és azt javasolta, haladéktalanul kez­dődjenek tárgyalások az atomkí­sérletek teljes betiltásáról. 2. A nukleáris fegyverek teljes felszámolása az évezred végéig és a csapásméró űrfegyverek lét­rehozásáról való lemondás. 3. A szovjet és az amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolása az európai zónában. 4. A vegyi fegyverek és a gyár­tásukhoz szükséges ipari bázis felszámolása már ebben az év­században. 5. A fegyveres erők és a hagyo­mányos fegyverzet csökkentése Európában az Atlanti-óceántól az Uraiig. 6. Nemzetközi együttmüködés a világűr békés kihasználása so­rán, az egész emberiség javára. 7. Megbízható ellenőrzés a le­szerelés minden szakaszában, a nemzeti eszközök és a nemzet­közi módszerek alkalmazásával, egészen a helyszíni ellenőrzésig. 8. A nemzetközi biztonság átfo­gó rendszerének létrehozása, amely magában foglalná a kato­nai, politikai, gazdasági és huma­nitárius szférát egyaránt. Ligacsov a továbbiakban rámu­tatott, a Szovjetunió békejavasla­tait az amerikai kormány figyel­men kívül hagyja, s a Líbia elleni agresszív akciókkal, a Nicaraguá­val szembeni, a Közel-Keleten, Angolában és Afganisztánban végrehajtott újabb provokációkkal válaszol rájuk. A Szovjetunió kö­vetkezetesen síkraszáll a fegyver­zet-korlátozás és -csökkentés te­rén született megállapodások szi­gorú betartásáért. Az érvényes megállapodások megsértése - ez nem a Szovjetunió politikája - je­be ez a kérdés tartozik, hogy fontos a hadászati fegyverek korlátozása terén született szovjet-amerikai megállapodá­sok szigorú betartása, amíg hasonlóan jár el az amerikai fél is. A külügyi bizottságok komoly aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy az amerikai fél lépéseket tesz a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról 1972-ben kötött szerződés aláaknázására is. Ez azt a veszélyt hordja magában, hogy végérvényesen összeom­lik az az alap, amelyre a hadá­szati stabilitást lehet építeni, s széles lehetőségek nyílnak az ellenőrizhetetlen lázas fegyver­kezés előtt. A szovjet és az amerikai parlamenti képviselők körében felmerült, a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló szovjet­amerikai megállapodásokkal kapcsolatos aggodalmak meg­vitatása céljából a legközelebbi időben meg lehetne rendezni a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa és az USA Kongresszusa külügyi bizottságai tagjainak munkatalálkozóját. Tekintettel a nukleáris kísérletek kérdésé­nek komolyságára, a javasolt találkozón ezt a problémát is meg lehetne vitatni. Az ilyen találkozók rendsze­resek lehetnének, s vélemény- csere folyhatna rajtuk mind az érvényes megállapodások be­tartásáról, mind az új megálla­podások kidolgozásával össze­függő kérdésekről. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács külügyi lentette ki Ligacsov, majd rámuta­tott, hogy az amerikai kormány felelőtlen akciói érthetően aggo­dalmat keltenek magában az USA-ban, az amerikai szövetsé­gesek és a nemzetközi közvéle­mény körében is. A jelenlegi nemzetközi kapcso­latok logikája olyan, hogy a hozzá­vetőleges katonai-hadászati egyensúly megsértését célzó amerikai lépések maguk után von­ják a szovjet fél megfelelő válasz­lépéseit - folytatta Ligacsov, s em­lékeztetett a szovjet kormány má­jus 31-i nyilatkozatára, amelyben az amerikai felet figyelmeztették a hadászati támadó fegyverekről szóló megállapodások felmondá­sának veszélyeire. Tekintettel a szovjet-amerikai megállapodások betartásának kérdéseiben előállt helyzetre, szükség van arra, hogy a leggon­dosabban megvitassuk az ezzel összefüggő problémák egész komplexumát, s levonjuk belőlük a gyakorlati következtetéseket - hangoztatta Ligacsov és vége­zetül elmondta, jelenleg a párt központi bizottsága és megbízá­sából az illetékes minisztériumok és reszortok foglalkoznak ezzel, s a parlament külügyi bizottságai­nak állásfoglalása ugyancsak hoz­zájárul a legésszerűbb dönté­sekhez. Az ülés napirendjén szereplő kérdésekkel kapcsolatban felszó­lalt Szergej Ahromejev marsall, a honvédelmi miniszter első he­lyettese, a fegyveres erők vezér­kari minisztere és Julij Voroncov, a külügyminiszter első helyettese is. Mindketten rámutattak; a szov­jet félnek mindenképp figyelembe kell vennie, hogyan jár el az Egyesült Államok a SALT-szerző- dés ügyében. A vitában több képviselő szin­tén kifejtette véleményét, köztük Georgij Arbatov, Jevgenyij Veli- hov és mások. Az ülést Anatolij Dobrinyin zárta le. A két külügyi bizottság arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy a Szovjetunió a szerződé­sekben vállalt kötelezettségeit be­tartja. Az együttes ülés résztvevői határozatot fogadtak el a megvita­tott kérdésben, s úgy döntöttek, annak szövegét megküldik az amerikai Kongresszusnak és a kormánynak. bizottságának tagjai tudatában vannak az előállt helyzet ko­molyságának, amely súlyos kö­vetkezményekkel járhat a világ sorsára nézve, és ezért sürgető­en felszólítják az USA Kong­resszusa szenátusának és kép- viselőházának illetékes bizott­ságait, s úgyszintén az amerikai Kongresszus valamennyi tagját, tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy az amerikai kormány tartsa be a SALT-I és a SALT-II szerződést és tartóz­kodjon az olyan akcióktól, ame­lyek aláássák a rakétaelhárító rendszerekre vonatkozó megál­lapodást. A bizottságok ugyancsak re­ményüket fejezik ki, hogy maga az amerikai kormány még egy­szer fontolóra veszi a szerződé­sek feladására vonatkozó ter­veinek minden következményét, s olyan döntéseket hoz, ame­lyek lehetővé teszik az atomka­tasztrófához való közeledés megállítását. A bizottságok abból indulnak ki, hogy az atomkonfliktus nem­csak a Szovjetunió és az USA, hanem az összes többi ország számára is halálos fenyegetést jelentene. Ezért rendkívül fon­tosnak tartják, hogy a parla­mentek tagjai egyértelműen fe­jezzék ki akaratukat, miszerint elhárítják a veszélyt, amely bolygónkat fenyegeti, s kény­szerítsék rá kormányaikat a bé­kére, a leszerelésre, a vitás kérdések tárgyalásos rendezé­sére irányuló aktív politika foly­tatására. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottsága teljes tudatában van jelenkorunk összetettségének. Meggyőződésüket fejezik ki, hogy a nemzetek képesek meg­védeni a békét, megállítani a lá­zas fegyverkezést és hozzálátni a nemzetközi biztonság megbíz­ható és átfogó rendszerének a kialakításához. Ez biztonságot jelentene mindenki számára - a Nyugat és a Kelet, Észak és Dél, a nagy és kis államok számára, tekintet nélkül állam­polgáraik vallására, ideológiai és politikai nézeteire. Magyar felszólalás Genfben (ČSTK) - A genfi leszerelési konfe­rencia csütörtöki plenáris ülésén Meiszter Dávid, a magyar küldöttség vezetője a Varsói Szerződés budapesti javaslataival foglalkozott. Egyebek kö­zött rámutatott, hogy ezek az indítvá­nyok a megoldásra váró legfőbb kérdé­seket érintik. A továbbiakban hangsú­lyozta: a nukleáris leszerelés összes többi problémájának megoldásához vezető út az atomrobantások meg­szüntetésén keresztül vezet. Alfonso Garcia Robles nagykövet, a mexikói küldöttség vezetője arra mutatott rá, hogy a Nyugat korábbi kifogásai, miszerint a szocialista orszá­gok indítványai nem teszik lehetővé a megfelelő ellenőrzést, már nem érvényesek, amit Mihail Gorbacsov nyilatkozata is alátámaszt. Viktor Iszraeljan szovjet nagykövet Genfben sajtóértekezletet tartott, ame­lyen a vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáról szóló megállapodás mielőbbi megkötését célzó konstruktív tárgyalásokat szorgalmazott. Dél-afrikai Köztársaság Spontán sztrájkok (ČSTK) - A dél-afrikai hatóságok közlése szerint a rendkívüli állapot múlt heti elrendelése óta a zavargások áldo­zatainak száma 48-ra emelkedett. Fok­föld tartományban tovább szigorították a rendkívüli állapot intézkedéseit, a színes bőrűek lakta területen kijárási tilalmat, illetve az idegenek számára belépési tilalmat rendeltek el. Néhány ipari központban, főleg Jo­hannesburgban spontán ülősztrájkok terjedtek el és a lakosság bojkottálja az üzleteket is. A színes bőrűek igy tiltakoznak a szakszervezeti vezetők tömeges letartóztatása ellen. Nyugati humanitárius szervezetek információi szerint az őrizetbe vettek között egyhá­zi személyiségek, orvosok és újságírók is vannak. E gy hét leforgása alatt két óriási jelentőségű lesze­relési javaslatot ismertettek Bu­dapesten, illetve Moszkvában. A múlt héten szerdán tették közzé a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének felhívását, amely az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentésének konkrét programját tartalmazza. E hét első napján pedig az SZKP KB ülésén Mihail Gorbacsov a genfi tárgyalások előmozdítá­sa érdekében tett újabb javasla­tokat. Nyikolaj Cservov vezérezre­des nemrégiben interjút adott a Népszabadságnak, amelyben a genfi megbeszéléseket - je­lenleg a tárgyalások ötödik for­dulója folyik - ér­tékelve kijelen­tette, hogy azok zsákutcában vannak, az USA ugyanis még mindig nem tett egyetlen konstruktív lépést sem, nem adott elfogadható választ a sorozatosan előterjesztett szovjet javaslatokra. Nos, az elmozdulás érdekében a Szov­jetunió a következő ideiglenes megoldást ajánlja az atom- és ürfegyverekról folyó genfi tár­gyalásokon:- jöjjön létre megállapodás arról, hogy a következő 15 év során a felek tiszteletben tartják a rakétaelhárító rendszerek kor­látozásáról szóló szerződést. A hadászati védelmi kezdemé­nyezéssel (SDI) kapcsolatos munkákat pedig korlátozzák a laboratóriumi kutatásokra', vagy­is arra a küszöbre, amit az USA már elért;- a hadászati támadófegyver­zetek (interkontinentális balliszti­kus rakétákat, a tengeralattjáró­kon elhelyezett önállóan célba juttatható robbanófejekkel ellá­tott rakétákat és a hadászati bombázórepülőgépeket - e hár­mat nevezi a nyugati sajtó stra­tégiai triádnak), csökkentsék azonos szintre. Vagyis: mindkét oldalon 1600 egységre, s a nuk­leáris töltetek száma nem halad­hatja meg a nyolcezret. Az egymás területét elérő közepes hatótávolságú fegyverek kérdé­sét, beleértve a földi állomásoz- tatású robotrepülőgépeket, kü­lön lehetne megoldani. Az SZKP KB főtitkára ugyan­akkor aláhúzta, a Szovjetunió bármikor kész megállapodni ar­ról, hogy radikálisan, 50 száza­lékkal csökkentsék az egymás területének elérésére képes ha­dászati támadófegyvereket. Ez esetben mindkét oldalon csak hatezer egység lenne az atom­töltetek száma. M ennyiben tartalmaznak új elemeket ezek a javas­latok? Mindenekelőtt emlékeztetni kell, hogy a felek különbözően ítélik meg a stratégiainak (vagy hadászatinak) nevezett fegyve­reket. A Nyugat-Európába tele­pített Pershingek és robotrepü- lógépek képesek a Szovjetunió fontos katonai és politikai objek­tumainak, központjainak eléré­sére, tehát szovjet szempontból stratégiainak minősíthetők. (A hasonló szovjet eszközök- a földrajzi adottságok miatt- nem veszélyeztetik az USA-t.) Az utóbbi években a stratégiai eszközök emlegetésekor ezért került be a szovjet javaslatokba az ,, egy más területét elérni ké­pes“ meghatározás. Nos, a leg­utóbbi javaslat a további huza­vona elkerülése végett ezt a szempontot nem hangsúlyoz­za, mondván, az európai eszkö­zök kérdését külön is meg lehet oldani. Egyébként a Szovjetunió megállapodási javaslatot ter­jesztett elő e kérdésben is. Hajlandó belemenni abba, hogy Európában a nullára csökkent­sék az ilyen szovjet és amerikai fegyvereket, s emellett megma­radjanak az angol és francia rakéták. A kikötés az, hogy az USA ne adja át más országok­nak a kivont eszközöket, Párizs és London pedig ne fejlessze atomerejét. A korábban oly so­kat emlegetett amerikai nullameg­oldásról van tehát szó, s ennek az elvetésével az USA a saját korábbi álláspontját utasítja el. Amint a Szovjetunió valamire igent mond, a Fehér Ház máris a fejét rázza. Úgy tűnik Wa­shington egyetlen dologban kö­vetkezetes: ragaszkodik a sem­mi áron sem megállapodni elvhez. A hadászati eszközök és a ra­kétavédelmi rendszer viszonyá­ról. A stratégiai támadófegyve­rek jelenlegi technikai szintjén nincs ellenük hatékony védelem. Mivel az eszközök terén egyen­súly van, ezért a velük indított elsó csapás öngyilkosság lenne, hiszen a másik fél felderítő eszközei nagyon rövid idő alatt érzékelnék a támadás megindí­tását, s ezért a válaszcsapás is védhetetlen. Ez volt az úgyneve­zett kölcsönös elrettentés straté­giájának a lényege. Most az USA létre kívánja hozni az SDI-t, az úrpajzsot, amely megvédené területét az atomrakétáktól. En­nek létrehozásával felrúgná az 1972-es szerződést a rakétael­hárító rendszerek korlátozásá­ról, amelynek 15 évre történő meghosszabbítását javasolta Gorbacsov. Az amerikai érvelésnek szá­mos buktatója van: 1. Washington azt állította, hogy az SDI védelmi rendszer. Bebizonyosodott azonban, hogy csapásméró eszközök kifejlesz­téséről is szó van. 2. Washington szerint az SDI fölöslegessé tenné az atomfegy­vereket. Miért kívánja akkor az USA felrúgni a SALT-II szerző­dést, amely a stratégiai támadó­fegyverek korlátozásáról szól? Ronald Reagan kijelentette: Az USA-nak létérdeke a támadó­fegyverek korszerűsítése, meny- nyiségi növelése. Az egyik állí­tás agyonüti a másikat. A szovjet álláspont: a világűrnek békésnek kell maradnia. Fölösleges horibi- lis összegekbe kerülő úrpajzsot létrehozni, inkább a támadó atomrakétákat kell leszerelni. 3. Washington nem hajlandó lemondani az SDI-ról, úgy sze­retne valamiféle ,,új megállapo­dást“ a SALT-II helyett az esz­közök korlátozásáról. Vagyis olymódon csökkenteni a szovjet atomerőt, hogy ó maga az új védelmi rendszer által „tökéle­tes“ biztonságban érezhesse magát. Vagyis félelem nélkül indíthasson első csapást. Hol van itt a másik fél biztonsága? Nem lehet kétséges, ha az USA a SALT-l-et felmondva létrehozza az SDI-t, a Szovjet­uniónak is válaszlépéseket kell hoznia. Ha a SALT-ll-t felrúgva fejleszti támadópotenciálját, szintén számíthat a válaszra. Tehát minden korábbinál veszé­lyesebb fegyverkezési versenyt indítana el. Ezért javasolja a Szovjetunió, hogy hosszabbít­sák meg az 1972-es szerződést, s ezzel párhuzamosan korlátoz­zák a támadóeszközöket. Meg kell jegyezni, hogy az előrelépés érdekében a moszkvai vezetés belement az űrfegyverkezési kí­sérletek laboratóriumi szintű en­gedélyezésébe a SALT I meg­mentése érdekében. A z újabb szovjet javaslatok nem azért születtek, mert Reagan a SALT-II felrúgásával fenyegetőzött. A javaslatokat e fenyegetőzések ellenére is előterjesztették. Moszkvában következetesen tartják magukat az alapelvhez, miszerint az atomkorszakban a globális prob­lémákat nem lehet katonai úton megoldani, hanem politikai esz­közökkel. E felismerés jelentő­ségét nem lehet elégszer hang­súlyozni, ez jelenti az újfajta gondolkodásmódot a nemzetkö­zi politikában, amire korunkban oly nagy szükség van. MALINAK ISTVÁN Az amerikai kormány figyelmen kívül hagyja a Szovjetunió békejavaslatait (Folytatás az 1. oldalról) Elmozdulni a holtpontról

Next

/
Thumbnails
Contents