Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1986-06-21 / 144. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban június 14-töl 20-ig Szombat: Sankar indiai külügyminisztert Moszkvában fogadta Mihail Gorbacsov Vasárnap: Az NSZK-beli Aisó-Szászországban tartott tartományi parlamenti választásokon a CDU sok szavazatot vesztett, ám megmaradt a legerősebb pártnak Hétfő: ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága - A sowetói vérengzés 10. évfordulóján a Oól-afrikai Köztársaságban országos sztrájkot tartottak a színes bőrű dolgozók Kedd: Mitterrand francia elnök és Kohl nyugatnémet kancellár Rambouillet-ben találkozott - A Koreai NDK javaslatot tett Szöulnak és Washingtonnak a katonai vezetók találkozójára a Koreai-félszigeten kialakult feszültség enyhítésére Szerda: A szovjet parlament megkezdte kétnapos ülésszakát, s napirendjén a jelenlegi ötéves terv megvitatása és törvényerőre emelése szerepelt - Franz Vranitzky, az új osztrák kancellár parlamenti programbeszédében az ország külpolitikájának folyamatosságát hangsúlyozta Csütörtök: A Biztonsági Tanácsban az USA és Nagy-Britannia megvétózta a Pretoria elleni szankciókat követelő határozati javaslatot Péntek: Párizsban befejeződött a Dél-afrikai Köztársaság elleni gazdasági intézkedésekről hétfőn megkezdődött ENSZ-konferencia Moszkva: Cselekvési program Moszkva olyan tanácskozások színhelye volt a héten, amelyek rendkívül jelentősek egyrészt a Szovjetunió belső fejlődése, másrészt a nemzetközi helyzet alakulása szempontjából is. Az SZKP Központi Bizottságának hétfői ülésén, majd az azt követő parlamenti ülésszakon ugyanis vissza-visszatéró gondolat volt, hogy a Szovjetunió - s általában a szocialista országok - gazdasági életének a gyors és sikeres, a kor követelményeinek megfelelő átépítése nagymértékben meghatározza a szocializmus tekintélyének, vonzerejének növekedését a világban, ami pedig a béke híveinek táborát erősíti. Mihail Gorbacsov a KB-ülésen mondott előadói beszédében ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a reálisan gondolkodó emberek a világ nem szocialista részén meggyőződhettek arról: a nagy formátumú gazdasági és társadalmi fejlesztési tervek szervesen kapcsolódnak egy olyan külpolitikához, amely a békés építésre, a minden területre kiterjedő nemzetközi együttműködésre irányul. Az SZKP XXVII. kongresszusa után a szovjet társadalom politikai, gazdasági, szellemi területen, minden szférában mozgásba lendült. Ez a mozgás a mostani ötéves tervidőszakban kell, hogy meghozza első gyümölcseit. Ezért a KB-ülésen hozott határozat az 1986-1990-es gazdasági és társadalom-fejlesztési tervről a fejlődés gyorsítását szolgáló, konkrét cselekvési programnak minősíti az ötéves tervet. Még egy gondolat erejéig visz- szatérve a KB-ülésen elhangzott Gorbacsov-beszédre: az SZKP KB főtitkára naiv dolognak nevezte azt várni, hogy néhány hónap alatt megszűnik az elmaradás, és megszűnnek azok a fogyatékosságok, amelyek éveken keresztül halmozódtak fel. Az irányzat, a népgazdaság fejlődési üteme gyorsulásának irányzata azonban már most kézzel fogható. Az, ami általánosságban elhangzott a központi bizottság ülésén, konkrét formát öltött a Legfelsőbb Tanács, a szovjet parlament ülésszakán. Nyikolaj Rizskov kormányfő ezen jóváhagyásra előterjesztette magát az ötéves tervet. Ez, annak ellenére, hogy a nemzeti jövedelem, az ipari és mezőgazdasági termelés, a munkatermelékenység igen jelentős növekedését irányozza elő, olyan minimális feladatokat tartalmaz, ame- , lyeket - mint azt a KB-határozat hangoztatta - mindenképpen tel- , jesíteni kell. A szovjet és a nyugati kereskedelmi körök képviselőinek éppen Moszkvában folyó tanácskozása fényében figyelemre méltó, amit Rizskov a külgazdasági kapcsolatokról, ezen belül a tőkés államokkal való együttműködésről mondott: „Nem lehet kétség afelől, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok jól bejáratott, tartalmas gazdasági kapcsolatai kedvezőek az egész emberiség szempontjából. Előmozdítják a béke és az enyhülés ügyét. Természetesen ennek érdekében le kell mondani a diszkrimináció, a korlátozások és tilalmak bármilyen formában történő alkalmazásáról.“ Dél-Afrika: Terror, szankciók, vétó A hét minden napjára jutott bőven a dél-afrikai, illetve a vele kapcsolatos eseményekből. Már a rendkívüli állapot múlt heti bevezetése után sejteni lehetett, hogy véres események elébe néz az apartheid-rezsim és az ellene harcolók tábora. A pretoriai hatóságok azt állították, a szigorú intézkesések segítségével sikerült megakadályozniuk minden hétfőre - a sowetói vérengzés 10. évfordulójára - tervezett tömegmegmozdulást, s a hét első napja „viszonylag nyugodt“ volt. Nos, ez a „nyugalom“ - hivatalos adatok szerint is -11 ember életébe került (az incidensek áldozatainak száma a hét második felére meghaladta a 45-öt). A példátlan méretű cenzúra miatt az események részleteiről csak kevés vált ismeretessé, mindazonáltal megtudta a világ, hogy a hétfőre hirdetett általános sztrájkot megtartották. Több szemtanút is idéznek a brit lapok, pl. a The Times azt írta, hogy a rendőri felvonulás gyakorlatilag lehetetlenné teszi a lakosság közötti érintkezést egyes helyeken, másutt viszont a színes bőrűek az utcákra is kivonultak, égő barikádokat emelve. Miközben az országban dúl a terror, Párizsban az ENSZ apartheid-ellenes bizottságának szervezésében tartottak világkonferenciát arról, hogy a nemzetek közössége milyen eszközökkel képes hatást gyakorolni a délafrikai rezsimre politikájának megváltoztatása érdekében. A meghívásnak nem tett eleget a szankciók legcsökönyösebb ellenzője, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, az NSZK ugyancsak bojkottál- ta a párizsi konferenciát, s több nyugati ország csupán megfigyelőt küldött. Ez azonban nem akadályozhatta a felszólalókat abban, hogy kifejezzék: a leghatékonyabb az lenne, ha minden ország maximális gazdasági embargót léptetne érvénybe. A szankciók kérdése más fórumokon is napirenden szerepelt, a Közös Piac külügyminiszterei Luxembourgban igyekeztek közös nevezőre jutni, ám eredménytelenül. Az egyik oldalon Dánia, Írország, Görögország és Spanyolország annak a véleményének adott hangot, hogy csak hatékony intézkedésekkel lehet valódi politikai nyomást gyakorolni a pretoriai vezetésre, a másik oldalon Nagy- Britannia és az NSZK elzárkózott minden esetleges gazdasági büntetés elől. Az amerikai képviselóház a kormányzat nyomása ellenére csütörtökön olyan törvénytervezetet fogadott el, hogy azonnali gazdasági intézkedéseket kell hozni Pretoria ellen. A törvényjavaslat egyebek között előirányozza, hogy a Dél-Afrikai Köztársaságban működő amerikai vállalatok 90 napon belül szüntessék meg tevékenységüket. A sajátos amerikai jogrend azonban lehetővé teszi, hogy a tervezetből ne legyen törvény, ha Reagan elnök nem akarja. Márpedig ó valóban nem kíván semmilyen hatékony lépéseket bevezetni a fajüldöző rezsim ellen. Ezt értésre adta a Biztonsági Tanácsban lezajlott csütörtöki szavazáson is. Az Egyesült Államok - Nagy-Britanniával együtt - megvétózta azt a határozati javaslatot, amelyet az el nem kötelezett országok csoportja dolgozott ki, s amely sürgeti, hogy hozzanak szigorú intézkedéseket Pretoriával szemben. A BT-vitá- ban is sokan rámutattak, hogy Washington, London ós további nyugati országok támogatása nélkül a Dél-afrikai Köztársaság nem folytathatná sem terrorpolitikáját otthon, sem pedig agresszív támadásait a szomszédos országok ellen. PAPUCSEK GERGELY Párizsiak ezrei vettek részt azon a múlt vasárnapi fesztiválon, amelynek fő jelszava a „Szeretem a békét, szeretem az életet“ volt. A megmozdulást a Százak Mozgalma szervezte, s támogatta mintegy 70 más politikai, társadalmi szervezet, köztük az FKP is (Telefoto-ČSTK) C kis : NYELVŐR A kidomborodó hangulat és egyebek A nemzetközi nőnap alkalmából a szokottnál emberibb hangokat szeretett volna megütni egyik újságírónk, s a következő sorokat vetette papírra: ,,Az egymás iránt érzett felelősség e napokban kidomborodó hangulatában Ígéreteket teszünk...“ A mondat befejezését nyugodtan mellőzhetjük, hiszen a rosszul kezdett mondatot - bárhogyan igyekszik is az ember - nem lehet jól befejezni. Az egymás iránt érzett felelősség kifejezéssel még nincs baj, de hogyan lehet az általa jelölt érzésnek ,,e napokban kidomborodó hangulata“? Sok mindenre mondhatjuk, hogy kidomborodik, de a hangulatra nem. Érezzük, sejtjük, mit akar a szerző mondani: valószínűleg azt, hogy ez a felelősség e napokban fokozottabb mértékben nyilvánul meg, mint máskor, de a leírtakból erre csak következtetni lehet. Márpedig az újságírónak le is kell tudnia írni azt, amit gondol, illetve közölni akar. A mondatnak talán így lett volna értelme: „Az egymás iránti felelősségérzettől - amely e napokban a szokásosnál fokozottabb mértékben nyilvánul meg - indíttatva ígéreteket teszünk...“ De ez a másik mondat sem igen marad el - természetesen támadhatóság tekintetében - az előbbi mögött: „Jóhírének árgus őrei ezt mindjárt észrevették.“ Szerzőnk ismerte az árgus szót, és sejtette, hogy ennek és az őr szónak valami köze van egymáshoz, de - mint a mondat szerkesztése mutatja - az összefüggésükre nem emlékezett jól. Nem bizony, mert árgus őr nincsen. Van ellenben árgus szem, árgus tekintet. Árgusnak az ógörög mitológia éber óriását hívták, akinek száz szeme volt, s mindent észrevett. Ma már neve kis kezdőbetűs, és melléknévi használatú, a szem, tekintet szavak előtt szerepel jelzőként ezekben a jelentésekben: mindenre gyanakvóan figyelő, mindent észrevevó, nagyon éber. Az árgus szem azt jelenti: éber szem, mindent észrevevő szem. A mondat tehát így lett volna helyes: „Jó hírének árgus szemű őrei ezt mindjárt észrevették.“ Még egy példa a helytelen szóhasználatra: „A vasérc, a szén, de más szállítmányok is masszává fagytak a vagonokban.“ Sem a vasérc, sem a szón nem fagyhat masszává, hanem tömbbé. Ezek az anyagok eleve keményebbek a masszánál, vagyis a pépnél, tehát az erősebb fagy nem meglágyítja, hanem tömbösíti őket. Hogy ezt tudjuk, ahhoz ismerni kell a massza jelentését is (pépszerű keverék, gyurma), és természetesen az említett anyagok eredeti halmazállapotát is. JAKAB ISTVÁN Mit jelent a vékonypénzű melléknév? „Vékonypénzű fiatalok voltunk, dehogy tellett nekünk vendéglői ebédre“ - mesélte valaki ifjúkoráról. Azt akarta mondani, hogy nem volt pénzük, szegények voltak. Csakhogy nem jól mondta, mert nem tudta, hogy a vékonypénzű nem ezt jelenti. A vékony melléknévnek van ugyan egy ilyen jelentése is: szűkös, kevés, gyenge, gyarló, de a vékonypénzű összetételnek nincs köze a vagyoni állapothoz. A vékonypénzű testi állapotot jelent: sovány, vézna, ösztövér, vékony húsú, vékonydongájú - ez az értelme. Vékonypénzű legényke - ez azt jelenti: sovány, ösztövér legényke. Arany Toldijában olvashatjuk: „Más a vékonypénzű nyúlat szalonnázza“ - azaz a sovány nyulat tűzdeli meg szalonnával. A vékonypénzű összetett szó jelentésének eredetére jellemző az értelmező szótárban található Arany János- idézet: „öreg koráig »vékénypénzű« marada, nem mintha pénze vékonyan lett volna körüle... de mert köpcössége sokban hasonlított... vékony ezüst pénzekhez." Mindebből az következik, hogy az imént kifogásolt mondatban a vékonypénzű jelző helytelen, helyesen azt kellett volna mondani: Pénztelen, sovány erszényű, üres zsebű fiatalok voltunk, dehogy tellett nekünk vendéglői ebédre. MAYER JUDIT Dudva az „ékes kertben“ Beszédünk egyre inkább átitatódik a közéleti nyelv szavaival, főképp a túlságosan gyakran használt, már közhellyé csépelt kifejezésekkel. Nemrég arról beszélt rádiónyilatkozatában egy igazgató, hogy ők emberközelibb magatartással próbálják becsalogatni éttermeikbe a város lakóit. ,,Kerüljük a gépies, személytelen formákat - jelentette ki -, ezért mondom, hogy mi nem vendéglátóipar vagyunk. Mi vendéglátást bonyolítunk a kedves vendégek felé egységeinkben.“ A szándék és a nyelvi magatartás nem fedi egymást! A gondolat emberhívó, az utolsó mondat stílusa azonban elijeszti, elidegeníti az embert. S ilyenkor legyintve mondjuk: kibújt a szög a zsákból, csak „szöveg“ az egész, minden marad a régiben. Mert felfogjuk e szavak „kacsintó“ üzenetét: nem vendégül látnak bennünket, hanem vendéglátást bonyolítanak felénk. S ez nem csak nyelvi különbség!... A háborúba vonulás emlékét idézi meghatottan a városi vezető az ifjúsági klubban: „Könnyes szemmel, kinyílni nem akaró öleléssel búcsúztunk egymástól. Aztán az asszony átadta az élelmet, amit a hosszú útra biztosított a részemre. “ Feltűnő a szerepváltás. Először a múltból szólt az egyszerű közkatona, majd a jelenben nyilatkozott a közéleti ember. A szerepek, a szavak - a „szerepszavak“ - zavaró keveredését sokszor a nem egyértelmű helyzet (a szituáció) okozza. Itt a megkezdett beszédösvényen kellett volna továbbhaladni: .. .amelyet a hosszú útra csomagolt vagy készített. Irodalmi előadás a XIX. század magyar lírikusairól. Pontosan, szépen beszél az előadó, mondandóját idézetekkel színesíti. A könnyen iramló líra azonban néha megbotlik egy-egy száraz szógöröngyben. Például: ,,Csokonai otthonra, társra, harmóniára vágyva indult el, hóna alatt a kiadást nem nyert költeményekkel“. Mint ahogyan a hivatalban szokás (mondás): az ügy nem nyert elintézést. Csokonai „inkább“ a kiadatlan költeményekkel vádorolt kitaszítottan. Azért sem szabad őt „belekeverni“ ebbe bürokratikus, magyartalan kifejezésbe, mert már debreceni kollégistaként hirdette, hogy nyelvünk csak „az oltás, ültetés, irtás, tisztogatás és fáradatlan mívelés által“ lehet ,,ékes kert“. KOLTÓI ÁDÁM ÚJ SZÚ 4 1986. VI. 21.
