Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-09 / 108. szám, péntek

Három fehér nyírfa új szú 1986. V. 9. Télen jártam Belorussziában, de azt hiszem hogy élményeim legfeljebb színekben lettek volna mások - esetleg gazdagabbak - tartalmukban aligha. Éppúgy járhattam volna ott a csillagászati tavasz beálltakor, amikor a télire levetkezett természet ébredezik. Mondjuk március 22-én, a belo­rusz nép számára sosem felejthe­tő szomorú évfordulón Hatinyban, a Lidicéhez hasonló sorsra jutott falucska helyén létesített - mond­hatjuk akár így is — zarándokhe­lyen, ahol az emberek emlékez­nek. A nagy honvédő háború halottaira, a fasiszta megszállás áldozataira. A három évig meg­szállás alatt sínylődő Belorusszia nem feledheti 1943. március 22- ét, amikor Hatinyt körülvette az a német büntetőszázad, amely fölégette, s elfogott lakóit, szám- szerint 149-et - zömével gyereke­ket - a tűzhalálba küldte. Nem lehet elfelejteni azt a napot, s ek­kor adóznak kegyelettel a több mint két és egynegyed millió belorusz ember emlékének, akik a megszállás három esztendeje és a háború harcainak idején életüket vesztették. Akkor már a végét járta 1943 különösen hideg tele, s a koráb­ban összefüggő hótakaró egyre gyakrabban váltakozott a zöldellni készülő mező hótól letisztult foltja­ival. A környékbeli erdőkben tar­tózkodó partizánok egyre több kárt okoztak a korábban villámháború­ra készült német csapatoknak. A falvakban maradt lakosság - öregek, nők, gyerekek - pedig tőle telhetően segítette a téli hidegtől, meg a nélkülözéstől el­csigázott fegyveres férfiakat. Ezért akartak a németek bosszút állni. Mintegy háromszáz fegyveres német katona vette körül a falucs­kát, és az ott tartózkodó 149 személyt, köztük 75 gyereket, egy a falu közepén álló nagy csűrbe terelték. Bezárták ajtaját, benzin­nel leöntötték, és a nádfödélre túzcsóvát dobtak. Aki menekülni próbált, azt agyonlőtték. Egy anya hétéves gyermekével karjában menekült. Halálos sebet kapott, de testével eltakarta a gyermeket, aki ösztönösen megérezte, hogy sír­nia sem szabad. Viktor Zselavko- vics így maradt egyedül életben, kortársai, rokonai, ismerősei a lán­gok közt lelték halálukat. Messzire látszik a falutól a mint­egy tíz méter magas, megtört férfit ábrázoló emlékmű, karján halott gyermekével. A bányász Joszif Joszifovics Kaminszkij élete utolsó perceiben a füst és lángok között megkereste gyermekét. Kilépett a lángok közül, s gyermeke a kora tavaszi napfényben karján halt meg, őt magát a németek golyói terítették le. Ez a szobor Hatiny, s az egész belorusz ellenállás jelképe lett. De nemcsak erről „szól“ a hatinyi zarándokhely. Az egykori faluba vezető út jobb oldalán egy hatalmas síremlék emlékeztet a 2 millió 300 ezer halottra. Az oldalán bronzba öntött emlékvers a domborművön. A falu közepén Kaminszkij szobra, kezé­ben fiával, mellette, a csűr helyén, márványból annak stilizált „vázla­ta“, a falu házainak helyén a négy alapgerenda, közöttük betonból „kopjafa“, az egykori lakosok ne­vével. Olvasom a névsorokat, s úrrá lesz rajtam a döbbenet. Például a Navicki család egykori házának helyén. A szülők és a hét gyerek - Lenya (15 éves volt akkor), Zsenya (13), Manya (11), Ánya (9), Kosztya (5), Antosz (4) és Misa (2) - mind az égő csűrben lelték halálukat. A kopjafa fent két ágban végződik, mindegyiken egy kis harang. Harminc másodper­cenként valamennyi megszólal, s felveri az erdővel határolt kis völgyecske csendjét. De másfajta sírhelyek is vannak itt. Mint ahogy Hatiny is sok volt. A németek 619 falut égettek föl Belorussziában, s abból 186 köz­séget fel sem építettek, mert nem lett volna kinek. A falvaknak is emléket állítottak, nekik oszlopo­kon, fémből öntve, alatta az is, hogy mely körzetben voltak egy­kor találhatók. A kiirtott és fel nem épített falvaknak pedig még jelké­pes sírhelyeket is készítettek. A márvány keret közepén urna a falu nevével, belül pedig egy maréknyi föld, amelyet az egykori falvak helyéről hoztak. És még mindig nincs vége a döbbenetnek. A főutca bal olda­lán emlékfal. A mártírhalált halt belorusz hazafiak emlékének adóznak itt. Feliratok jelzik, hol, hányán vesztették életüket. A na­gyobb lágerek szomorú sorsú egykori lakóit most már csak számok jelzik. Például: Traszja- nyec 206 500, Polack 150 000, Gomel 100 000... A számok per­sze, áldozatokat jelentenek. Az egykori, a második világháború kitörése előtt tízmilliós nemzetből minden negyedik ember életét vesztette. Ezt juttatja eszünkbe az a domboldalban létesített márvány emlékmű az öröklánggal, amely három fehér nyírfa tövében ég. Azért három a nyírfa, mert az egész belorusz népet négy képvi­selte volna, de a negyedik nem él. Utalás arra, hogy Belorussziában minden negyedik állampolgár nem élhette meg 1945. május 9-ét. Ottjártunkkor lett másodszor tíz­milliós Belorusszia. Az utak men­tén nagyon sok a fehér nyírfa. De azt a három fehér nyírfát soha sem feledem. MÉSZÁROS JÁNOS PAVEL KOYŠ Leszállás Prágában Hányszor átélted már a néma megrendülést, a meghatódást, melynek értékét önzőn eltitkoltad a vámnyilatkozatban. „Kérjük, csatolják be a biztonsági övét, néhány perc múlva Prágában földet érünk.“ Száll, száll az ember a messzi magasból, hogy érezze saját súlyát a földön. A ködből, amely olyan áttetsző, mint a mélníki édes szőlő, az ősök megkövült öleléséből kiúszik csábítón és halkan susogva a bájosan elnyúló Moldva. A legszilárdabb mérföldkőnél horgonyoz a Hradzsin hajója. Gépünk az ősi fészek fölött köröz, innen az égből isteni a jól ismert útszakasz. Azt suttogják a kreol bőrű lányok s világjárt férfiak: Ni, Praha, Prága, Prague... Milyen jó is Prágába visszajárni a megfontolt és jóságos Iljusin szárnyain, milyen jó Prága küszöbén reggel leszállni, s elveszni egy egész napra itt, mint Libuše jövendölésében megérinteni a csillagokat s a szocializmus boldog csillagképeit, az új negyed első fűszálainak pislogását az örökkévalóság háromnegyedén. Prága, te csupa szív, nem lehet nem jönni hozzád, gyöngéd szellőidet tenyerünkbe rejtve. Bármelyik elhagyott repülőtérről nem lehet hozzád nem szállni, ha tornyaid tetején, tornyaid kupoláin, mint Nezval verseinek szivárványában, megcsillan az ég termő nedve. A prágai parkokban mindig fényt havaz a nap, szikrázik a sör a kiskocsmában a gesztenyefák alatt, fülledt a nyár, ólomlábakon jár ma. Prága, te eső mosolya, szerelmes Prága, Prága, te vén, aki oly ifjan gondolkodsz, mint Gottwald, Prága, te, ki mindenre a zene nyelvén oktatsz, az ő nevükben élő, elpusztíthatatlan Prága, akik utolsó leheletüket lehelték orcádra, a leghűségesebb Fučík hú Prágája. Prága, a vysočanyi üllők harangja, te drága, olyan igazi prágai Prága, Prága, te szláv tánc, te könnyűvérű menyecske, Prága, galambok bársonyos suhogása, szerelem telje, te, a vendéget mindig tárt szívvel váró Prága... Jó Rómából felszállni hozzád, ellebegni az Alpok felett, oly jó, ha a poprádi zúzmarából, vagy a pozsonyi szőlőhegyek felől, a Brnóból érkezett vendégedet szorosan kebledre öleled. A Szent Miklós-templom tetején már sugárkötegeit edzi a nap, s a nagyanyó köré gyűlik a köztársaság. Hát sokszor érezd még, hogy a lelked megremeg, amikor alumíniumbárkák raja köröz valahol a mézpergető Elba-völgy fölött, s Prága ölébe tesz majd le puhán. Olyan jó, Prága, átélni veled ezt az egyetlen életet, jó érezni téged a lábunk alatt, hazám... Kulcsár Tibor fordítása Gyökeres György felvétele JELÖLTJEINK Szeretném, ha nem csalódnának bennem... Valanec Zsuzsának, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjelöltjé­nek egyelőre nem sok tapasztala­ta van a választott szervek mun­kájában, hiszen nem egészen egy választási időszakot dolgozott já­rási képviselőként. Pontosabban a legutóbbi pótválasztások óta. Az oktatási bizottságban tevékenyke­dett.- Ellenőrzésekre jártunk a Ga­lántai (Galanta) járás falvaiba, hogy megállapítsuk, járnak-e óvo­dába az első osztályba készülő gyerekek. Az iskolai étkeztetés kihasználását is vizsgáltuk, s meg kell mondanom, hogy járásunkban ezen a téren elég jók az eredmé­nyek. Ezután több mint húsz község fog a választókörzetébe tartozni, s fokozatosan mindegyikbe el sze­retne jutni, hogy elbeszélgessen az emberekkel.- Mivel a gyűléseket este tart­ják, ez csak akkor lesz lehetséges, ha a férjem kocsival elvisz, illetve, ha rövidesen magam is megszer- zem a hajtási jogosítványt. Ez tehát legközelebbi terveim közt szerepel. Bevallom, nem egy köz­ségben, amely a választókörze­tembe tartozik, még sohasem jár­tam. Ezen csak most gondolkod­tam el. Ha valamilyen megbízatást kapok választóimtól, természete­sen tolmácsolni fogom a megfele­lő helyen. Továbbra is helyt kell állnia midennapi munkájában is: a Teše- díkovói Efsz üzemi konyhájának vezetőjeként dolgozik. Ennek megfelelő a szakmai végzettsége- élelmiszeripari középiskolában érettségizett Nyitrán (Nitra). Ké­sőbb a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemét is elvégezte. Főleg becsületesen végzett munkájának köszönheti, hogy 1975 óta a kom­munista párt tagjainak sorába is felvették!"- Tavaly kezdtünk el főzni a szövetkezetben, eleinte száz- százhúsz személy részére, de ma már százkilencvenen kosztolnak rendszeresen nálunk. Egyre töb­ben megszeretik a főztünket, s rá­jönnek, hogy megéri igénybe ven­ni az üzemi konyhát. A konyhának öt alkalmazottja van, ebből kettő a szakácsnő. Nagyon jó kollektíva vagyunk, örülünk, hogy nemsoká­ra kapunk egy Avia kocsit az ételkihordásra. Ennek berendezé­se lehetővé teszi majd a kint dolgozók, például az aratók fedél alatti étkeztetését. A kertészetbe is kihordjuk az üzemi konyháról az ételt. Nemrég egy szociális épüle­tet adtak át az újtányai gazdasági udvaron, ahol étkezni is lehet. Nyugdíjas szövetkezeti tagjaink közül harminc-negyven személy tart igényt szolgáltatásainkra. Kedvenc szórakozásai közül az olvasást és a könnyűzene-hallga­tást említi meg. Két kislányuk van, az egyik tíz, a másik négy éves. Férje szintén a szövetkezetben dolgozik, és igen megértő felesé­ge munkájával szemben, aki be­szélgetésünket mosolyogva így summázta:- Szeretném, ha nem csalód­nának benne a választók. FÜLOPIMRE

Next

/
Thumbnails
Contents