Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-01 / 102. szám, csütörtök

Már évek óta hagyomány, hogy május 1 -én megjelenő számunkban bemutatunk néhány kiváló dolgozót és kollektívát, akik a munka ünnepe alkalmából helytállá­sukért megkapják a legmagasabb állami kitüntetése­ket. Nők, férfiak, idősek és fiatalok, munkások, .mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek. A bemutatot­tak sok mindenben különböznek egymástól, de van ami közös bennük. Az, hogy fáradtságot, akadályokat és kibúvókat nem ismerve többet tesznek. A köz, valamennyiünk javára. A SZOCIALISTA MUNKA HOSE A fonalak vonzásában A munka orom szamomra Fehér köpenyben, kissé kiful­ladva állt elém a Slovnaft előcsar­nokában. - Megvárakoztattam? - tette fel a kérdést. - A munkahe­lyemre ugyanis az üzemen belül autóbusz hoz-visz minket, s ami így néhány pillanat, gyalog bizony 15-20 perc is - mondja Benovics Rozália laboráns, előmunkás. Amikor életéről, munkájáról faggattam, eleinte akadozva be­szélt, majd egyre inkább belelen­dült.- Szinte természetes volt szá­momra, hogy olyan pályát válasz­szak, ahol a kémia dominál. Saj­nos, a kitűnő bizonyítványom elle­nére sem jutottam be a vegyipari szakközépiskolába, ezért gimná­ziumban tanultam tovább. Bejutot­tam a főiskolára is, de valahogy elbizonytalanodtam, s otthagy­tam... Benovics Rozália számára az is szinte természetes volt, hogy a Slovnaft nemzeti vállalat labora­tóriumába jelentkezett. Hogy miért éppen oda? Szülei, valamint öt testvére közül kettő ott dolgozott.- Az elsó perctől élvezettel dol­goztam a laboratóriumban, bár öt évig váltott műszakba jártam. Mind­egy volt, hogy benzint, gépolajat, petróleumot vizsgáltam, az elem­zése mindig örömet okozott. Ezen nem változtatott az sem, hogy 1979-től előmunkás lettem. Igaz, azóta szaporodtak feladataim. S mik a teendői? A napi anali­zálásokon túl (van úgy, hogy egy- egy munkafolyamat 5-6 órát is igénybe vesz), ellenőrzi a védő­eszközök használatát, vegyszere­ket rendel, jelentéseket készit, szervezi a munkákat. S mert a 35 tagú kollektívából csupán öten férfiak, gyakran - az anyák kiesé­se miatt - meg kell oldania, hogy a hiányzás ne okozzon müszakki- esést. Azt hogy ő ugrik be, termé­szetesnek veszi, sőt az évek során megszokta azt is, ha kell szombat, vasárnap is dolgozik.- Itt lakom a gyár szomszédsá­gában, s tudom, sürgős munka az, ami miatt értem jönnek. Mi annyira összeszokott kollektíva vagyunk, hogy szinte minden simán megy. Az is természetes, hogy bekap­csolódtunk a szocialista brigád­mozgalomba, hatan megkaptuk már a legnagyobb elismerést, az aranyjelvényt. Benovics Rozália mint a szak- szervezeti műhelybizottság elnö­ke, 325 dolgozó és 80 gyermek- gondozási szabadságon levő kis­mama ügyes-bajos dolgait intézi. Mindenkit meghallgat, tanácsot ad, segit. Lakóhelyén, Püspökin (Pod. Biskupice) képviselő, most fejezi be elsó választási időszakát, s ha újból bizalmat szavaznak neki, szívesen vállalja az ezzel járó többletmunkát. Mint mondot­ta, a gyűlésekre személyesen hívja meg választókerülete lakos­ságát, s mindig kiáll a jó ügy mellett. Bevallotta viszont azt is, hogy a bajok orvoslását a képvise­lő elősegítheti ugyan, ám egyedül megoldani képtelen.- Ezenkívül a nőszövetségben is dolgozom - teszi hozzá. El­mondja, hogy a férje ugyancsak a Slovnaft alkalmazottja, hogy büszke a tíz- és tizenhárom éves fiaira, akik nemcsak jól tanulnak, de segítenek a háztartásban épp­úgy, mint a kerti munkák elvégzé­sében. - A gyerekekre mindig időt szakitok, ellenőrzőm leckéiket. És én vagyok a szigorúbb... Ha tovább kell maradnom a laborban, mindig elmesélem nekik, hogy miért. Egy új eljárás kipróbálása, új vegyianyag bevezetése, amely- lyel gyakran a behozatalból szár­mazót helyettesítjük, öröm szá­momra. De gyakran prózaibb okok miatt is kések. Ilyenek közé számit a labor takarítása, a kémcsövek, lombikok mosogatása, mert ezt is elvállaltuk. Benovics Rozáliának sok sza­badideje nincs, kedvenc időtöltése az olvasás, s ha nagyon fáradt, kereszrejtvényt fejt. Kedves, megértő, készséges - nyilatkoztak közvetlen kollégái. Pontos, megbízható - mondták róla felettesei. Kiváló dolgozó. PÉTERFI SZONYA Megfőzte az ebédet, majd köny­vet vett a kezébe. így készült a tizenkét órás éjszakai műszakra. Ebből a nyugalomból szakítottuk őt ki, de készségesen rendelkezé­sünkre állt.- Nagyon szeretem a csendet, úgy érzem, nagy szükségem van rá - mondotta. - Ha a délelőtti műszak után hazaérek, egy féló­rácskát mindig teljesen egyedül akarok lenni. Ilyenkor a férjem nincs itthon és még az ablakokat is bezárom, hogy az utca zaját se halljam. Rádió helyett is az újságot választom, hogy megtudjam mi újság a nagyvilágban. Aki járt már fonodában, megérti Terézia Hološková csendvágyát. A fülsiketítő zaj után oázisként hat a nyugalmat árasztó csend. Mi az, ami ennek ellenére évek hosszú során munkahelyéhez köti?- Egy Zlaté Moravce melletti faluból származom. Alig voltam tizenhat éves, amikor az egyik kisiparoshoz kerültem. Egy év után államosították a műhelyét, s a gépeket Vysoká pri Moraveba szállították. Azt is mondhatnám, hogy velem együtt - tette hozzá mosolyogva. - Tizenkét évig dol­goztam ott. A férjem Bratislavában vállalt munkát, ingázott, s ezért úgy döntöttünk, ide költözünk. így lettem bratislavai lakos, de a textil­gyárhoz nem lettem hűtlen. A Nemzetközi Nőnap Vállalat 02- es üzemének fonodájába kerül­tem, s azóta ott dolgozom.- Két műszakban dolgozunk, most kivételesen harmadikat is szerveztünk, mert a harmadik ne­gyedévben további új gépeket kapunk műhelyünkbe. Hogy az esetleges kiesések még véletlenül se érjenek váratlanul, inkább előre dolgozunk, hogy a terv teljesíté­sén ne essen csorba. Mondom, kivételes ez az eset, hisz az elmúlt években nálunk nemigen volt szükség a hónap vagy az év végi hajrára, folyamatosan eleget tet­tünk kötelességünknek. Terézia Hološková példamutatóan viszo­nyul feladataihoz, mindig az elsők között van, nemcsak a teljesítmé­nyével, hanem kezdeményezései­vel is. A műhely négy brigádja közül az egyiket ő irányítja. S hogy hogyan? Tagjai megkapták az aranyjelvényeket és a szlovák nemzeti felkelés 40. évfordulója alkalmából beírták ókét a Szlovák Szakszervezeti Tanács dicsőség- könyvébe.- Kilenc tagú a kollektívánk. 1972-ben neveztünk be a szocia­lista munkaversenybe. A törzsgár­da azóta is összetart. Hat hazai dolgozón kívül három vietnami lány is közénk tartozik. Nagyon jól sikerült a betanításuk, és olyan kapcsolat alakult ki köztünk, hogy tudjuk, mindig számíthatunk egy­másra. Aztán arról beszélt, hogy a bri­gádon belül mindenkinek van fela­data. Ha ezeket teljesítik, máris eredményes a munka. Nem gond a papírgyűjtés megszervezése, a krónikáért felelős is kötelessé­gének tartja, hogy minden lénye­ges mozzanatot feljegyezzen. A kulturális rendezvényekre a szakszervezeti bizottsággal együttműködve szereznek jegye­ket. Gyakran vannak együtt mun­ka után is. Hogy örültek a vietnami munkatársnőik, mikor a fenyőfa alá apró ajándékokat készítettek számukra! Kölcsönös figyelmesség, egy­más iránti megértés, segítség- nyújtás, valahogy így fogalmazha­tó meg az, ami ezt a brigádot évek óta összetartja. És nem utolsósor­ban a vezető személyisége.- Sohasem vonakodtam a munkától - mondotta, amikor a kollektíváról újra reá tereltük a szót. - Kötelességeimet termé­szetesnek vettem, és soha nem tartottam számon: megfizetik-e nekem a fáradozást, soha nem kérdeztem, a különmunkáért mennyit kapok. Akkor sem a saját kényelmét nézte és a hasznot várta, amikor újítási javaslatait benyújtotta. El­sősorban az volt a célja, hogy könnyítse a lányok, asszonyok mindennapjait. Csupán az utóbbi öt évben tíz javaslatát valósították meg. 1984-ben A vállalat legjobb újítója címmel ismerték el aktivi­tását.- Jól ismerem a nők munkakö­rülményeit, tagja vagyok a textil-, a konfekció- és a bőripari dolgo­zók szakszervezeti szövetsége kerületi bizottságának. Mindig más-más üzemben tartjuk ülésün­ket, hogy közvetlenül felmérhes­sük, mit kell tennünk a nők munká­jának megkönnyítéséért, a mun­kahelyek javításáért. Az üzemben is részt vesz a szakszervezeti munkában. Je­lenleg az étkeztetési bizottság elnöke. Elmondotta: egy felmérést szeretnének készíteni, hogy meg­állapítsák, miért nem veszik igény­be többen az üzemi étkezdét. Ha lesz érdeklődés, bevezetik a dié­tás ételek készítését is.- Mit is mondjak még a mun­kámról? - nézett rám kérdően és én nem faggattam tovább. Mit is mondhatott volna, hisz számára természetes a minden­napi becsületes helytállás. Az ed­digi elismerések. A Slovakotex termelési-gazdasági egység leg­jobb dolgozója, Az SZSZK Ipari Minisztériuma legjobb dolgozója, A kiváló munkáért állami kitünte­tés tovább ösztönözték, a Szocia­lista Munka Hőse címet pedig meghatódva fogadta. A jóleső A CSEND EMBERE Talán nincs is olyan nap, hogy ne látná a folyó arcát. Mély nyu­galmát, hetyke gőgjét, bősz ha­ragját ugyanúgy ismeri már, mint a víz színeválto­zását: a tél ólom­szürkéjét, a ta­vasz zavaros zöldjét, a nyár fi­nom kékjét vagy az ősz bús barnáját. Talán a szomszédait sem ismeri jobban, mint a Dunát. Heller István, akit az Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztérium Kiváló Munká­ért kitüntetésben részesített, huszonnegyedik éve dolgozik a Dunánál. Gátőr. Szavaiból, gesztusaiból gyorsan kitűnik: a csend embere.- No, meg a Duna rabja, ezt el ne felejtse!- vágja rá nagyot nevetve, aztán így folytatja:- Hatvankettőig az apósom volt a sülyi (šuľany) gátőr, de mert elvitte a szíve, megüresedett a ház, ahol lakott. Én abban az évben nősültem - egyébként hétéves korom­ban már a Dunában fürödtem, azóta szeretem- s mert a feleségem ugyanolyan híve a csendnek, a természetnek, mint én, úgy döntöttünk: kiköltözünk a faluból, oda a folyó közvetlen közelébe. Hát így lettem én gátőr! Akkoriban persze, fele annyit sem tudtam a folyóról, mint ma. Szeszélyére, kiszámítha­tatlanságára csak később figyeltem fel, amikor nemcsak a nappalokat, hanem az éjszakákat is a víz mellett töltöttem. Az 1954-es árvíz idején még kamasz voltam, de tizenegy évvel később, 1965-ben már közvetlen közelről néztem farkasszemet a veszéllyel. Hat hétig alig aludtam otthon; ha fáradt voltam, akkor a homokzsákok tetején bóbiskoltam a szabad ég alatt. Azóta egyetlen egyszer, tavaly éreztem újra, hogy közel a baj. Mint a ketrecé­ből kiszabadult vad, olyan volt a folyó. Szinte tajtékzott a dühtől. Mintha ki akart volna lépni a medréből... Nem volt más választás: másodfokú árvízvédelmet tartottunk, és két héten keresztül éjszaka is azt lestük, apad-e vagy árad. Igen, a Dunát szüntelenül őrizni kell. Ha esővel jön az olvadás, ha húsvét hetében árad, akkor nagy vizet hozhat a május. Megfigyeltem már: ha a németeknél árhullám van és felhúzzák a zsilipeket, huszonnégy óra alatt itt a víz. Olyankor dühös vagyok és irtózatosan haragszom a Dunára. Még a jég­zajlás sem zavar annyira, mint a hirtelen ár. Hogy hogyan telnek a napjaim? Amióta beköltöztünk a faluba, most már épp egy éve, minden reggel korán kelek és kerékpárral járok ki a vízhez. Látja, már megint azt mondom hogy a vízhez és nem azt, hogy a Dunához. Mert a folyó sülyi szakaszán kívül két zsiliprendszerrel ellátott belvízi csatornára is felügyelek, no, meg amióta elkezdték a Gabčikovo-Nagymaros-i vízlépcsőrendszer építését, a töltésen is egyre több kilométert gyalogolok. Mert a vízállás feljegyzése és jelentése után már futhatok is a liptói sofőrök­höz. Ha nem vagyok a közelükben, megrakott kocsijaik biztos, hogy a töltésen parkolnak. Aztán estig is magyarázhatom nekik a Duna ravaszságát. Hogy a hullám ott kezdi ki a legkönnyebben a töltést, ahol a kerekek utat gyúrnak rajta. Aztán ott vannak a sorompók, azokat is kezelni kell, rendben tartani a töltés koronáját, meg a folyó partját... én még a vakondtúrás mellett sem tudok elmenni. Azt is el kell, hogy igazítsam, hogy érezzem, minden rendben van. Nekem a töltés, a Duna- part, a víz tisztasága ugyanolyan fontos, mint a családi fészek melege. Én a májust is azért várom mindig, mert akkor virágoznak a fűzfák; akkor sárgít az egész Duna-part és tudja, az az illat... No, meg a madarak! Nekem ez valóságos csoda! A fiam tizenhárom éves, még nem tudom, mi lesz belőle, de amint látom, neki is szívéhez nőtt a folyó. Nóra lányomról nem is beszélve... Ó, akit annak idején hóban-sárban a hátamon cipeltem az iskolába, itt dolgozik az erőmű beruházási osztályán. Mert a Duna ót sem engedte messzire... SZABÓ G. LÁSZLÓ érzéshez viszont a még nagyobb felelősség tudata párosult. Családján, munkáján kívül a köz­életi tevékenység teszi teljeseb­bé életét. A fővárosi nemzeti bizottság képviselője. Amikor erről érdeklődtem, nem éppen derűsen válaszolt.- Két nehéz megbízatási idő­szak áll mögöttem - összegezte, majd magyarázatként hozzáfűzte: - Itt Petržalkában, az új lakótele­pen bizony sok a probléma. Azért mondtam, hogy képviselőként ne­héz éveket éltem át, mert a nem­zeti b.zottságnak nem sikerült megoldani a nehézségeket. Hogy csak a legfontosabbakat említ­sem: hiányoznak a gyermekintéz­mények és nem jó a közlekedés. Beszélgetés közben észre sem vettük, hogy elszállt az idő. Teré­zia asszonynak készülődnie kel­lett, hogy idejében érjen az üzem­be. Közben a férje is megérkezett a kertből: szabadsága egy napját töltötte ott egy kis tavaszi munká­val. Ö a vasúti építővállalatban a közlekedési részleg helyettes vezetője. És hogy teljes legyen a szűkebb családi kép: két lányuk van. A két kis unoka pedig hétvé­geken szórakoztatja a nagyszülő- ket. DEÁK TERÉZ Terézia Hološk Nemzetközi Nč retességével n lékra teljesíti í közé tartozik. I módszert. dásában a a párthatározí egy lépéssel m< nyésztést, s a egészíti ki a gé léküzemági tev is megegyezne hogy a növényt ton belül a g a vezető szerep miért:- Sokan úgy gyarázza Zsign mi itt a Nagykí mmrnm I Munkára ösztc Kissé megkopott, kifakult nyomtatványt tesz elém Ipolynyéki (Vinica) Béke Egységes Földmúves-szövei sza. Az ereklyeként őrzött dokumentum előre nyomtat gyöngybetűs kézírás, hogy 1949-ben az Ipolymer közös gazdaság alakult, melyhez 1950-ben 111 kisg falusi zsellér is csatlakozott. A fontos helytörténeti dók ünnepi események alkalmával kerül ki az elnöki f. Most ilyen különös pillanatokat élünk. Az immí gazdálkodó és 750 dolgozót foglalkoztató földmi ugyanis Munka Érdemrenddel tüntették ki. Nagy utat tettek meg Az alkalom persze szinte kínálja a visszapillantást, az emlékezést. Szerencsére még jó néhányan vannak, akik a cselekvő résztvevő hitelességével idézhetik fel a múl­tat. Egy dologban szinte vala­mennyien egyetértenek: a kezdet gyötrelmesen nehéz volt, s bizony később is voltak időszakok, ami­kor csak a remény tartotta az emberekben a lelket.- Kilenc évvel az alakuló gyű­lést követően, 1958-tól beszélhe­tünk csak az egész község szö­vetkezetéről - mondja Zsigmond Imre, aki akkor már könyvelő volt, később főkönyvelő, majd üzem­gazdász lett, s így nemcsak a ne­vezetes dátumokra emlékszik pontosan, hanem a közös gyara­podását szemléltető számokat, mutatókat is fejből idézi. 1975-ben egyesültek Celovce község szövetkezetével. Két évvel később az itteni állami gazdaság 1369 hektárnyi földterületével gyarapodtak, majd hat évvel ez­előtt a hegyvidéki Hrušov község is csatlakozott a már eredménye­sen gazdálkodó Béke Efsz-hez.- Kicsit tartottunk az egyesülés­től - kapcsolódik a múltidézésbe Michal Lekýr mérnök, a gazdaság személyzeti osztályának vezetője - mert sokan szinte biztosra vet­ték, hogy a magyar nemzetiségű­ek lakta Ipolynyék és a csatlakozó községek szlovák ajkú földműve­sei között előbb-utóbb feszültség keletkezik. Nos, az aggályosko- dóknak nem lett igazuk, mert tagságunk azóta is békességben él és dolgozik. Jó hogy ez így van, s tudjuk a vezetés érdeme is, hiszen ebben a községben mindig példamutatóan egységes, interna­cionalista alkotószellem uralko­dott. Mi már nagyon régen rájöt­tünk, hogy az embereket nem a nemzetiségi hovatartozása mi­nősíti, hanem munkája és a kö­zösség iránt érzett felelőssége. A visszapillantást követően a gazdaság közelmúltjára és jele­nére terelődött a szó. Nem véletle­nül, hiszen éppen a legutóbbi években mutatkoztak meg az eredményekben is a korábbi idő­szak erőfeszítései. A gabonatermesztés élenjárói A nyéki szövetkezet gazdálko­járás déli részé mények közö Nos, ez nem Hrušov közsé< nem kifejezette tési területnek túl, hogy földje értékű, igen k< határa van če összterületünk zaléka szántó, okoz a vetést illetően. Dolgo és hozzáértést hogy az elmúlt felüli termésátli séget szerezte 4480 tonna h( értünk el. A 1, adatteljesítést hetjük kiugró e ötéves terv tűit már nem lehe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents