Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-01 / 102. szám, csütörtök

„Az elismerés az egész csoportnak szól“ (felvételünkön) már 26 éve dolgozik a bratislavai j Üzemben. Azóta munkaszeretetével, lelkiisme- katársai példaképévé vált. Átlagosan 120 száza* tatait, s ezzel a szövőrészleg élenjáró munkásai dményesen alkalmazza a Baszov- és Arszejeva- (Magda Borodáčová - ČSTK felvétele)- Hogy milyennek képzelem el a példás gépjavítót? - ismételte meg a kérdést, miközben a választ fogalmazta: - Szorgalmasnak, ügyesnek, képzettnek..., becsüle­tesnek embertisztelőnek, segítő­késznek ... Újabb pillanatnyi gondolkodás után:- Szerintem a példás dolgozó olyan, aki ha valamilyen munka fel­adatot kap, akkor szinte törvény­szerűen azon kezdi törni a fejét, hogyan lehetne azt minél gyorsab­ban és minél jobban elvégezni, s nem pedig azon, hogy milyen módon lehetne lerázni. Takács Andrással, a Szomotori (Somotor) Magtermesztó Állami Gazdaság 26 esztendős nagykö- vesdi (Veľký Kamenec) gépjavító­jával a minap munkahelyén, a ro­mokban heverő váráról és a bősé­gesen termő szólőskertjeiről híres bodrogközi község mezőgazdasá­gi telepének műhelyében beszél­gettünk. Pontosabban: a három részre osztott régi, kopott és rozoga épületnek abban a helyisé­gében, amelyikben a gazdaság egyetlen esztergapadja, köszörű­gépe és fúrógépe áll, továbbá két masszív asztal, az asztalok előtt pedig egy hosszú lóca. - Ez a mi ,.főhadiszállásunk" — jegyezte meg a tíz fős csoport legfiatalabb értő is a gazdaság vezetése, a felsorolt eredményeket aligha érhették volna el munkaszerető, tettrekész tagság nélkül. A hét­száz állandó fizikai dolgozót képe­ző „hátországra“ ugyanis minden körülmények között számíthatott a sokat kezdeményező, s olykor a kockázatot is vállaló vezetőség. A szövetkezetben már régen csa­tát nyertek az új munkaformák. Tizenegy szocialista munkabrigád közül három tagjai immár arany­éremmel büszkélkedhetnek, s meg kell említeni, hogy annak idején Szlovákiában elsőként érte egyik kollektívájukat ez a megtisz­teltetés. A brigádok tagjaitól szinte nem lehet olyat kérni, amit meg ne tennének. A vezetés úgy tartja, mindezt megfelelően honorálni nemcsak joga, hanem kötelessé­ge is. így aztán a tagság is elégedett, mert eredményes mun­kájának gyümölcsét is élvezheti. Példás szociális ellátás A köz és az egyén gyarapodása mellett feltétlenül elismerésre mél­tó a szövetkezetnek az a törekvé­se, hogy tagjai számára megte­remtse a jó munkafeltételeket, biztosítsa a kellő pihenést és regenerálódást. A szociális ellátás nemcsak eléri az ipari ü2emek szintjét, hanem sok tekintetben meg is előzi azt. Az elmúlt tíz esztendőben például valamennyi termelési központban felépültek a szükséges szociális létesítmé­nyek. A szövetkezet székhelyén és a többi községben 5,5 millió koronás hozzájárulással óvodákat építettek, s mindenütt jól felszerelt klubok és könyvtárak várják az érdeklődőket. Az elmúlt években összesen 820 dolgozót üdültettek, s valamennyi szövetkezeti dolgo­zó gyermeke eljuthat a nyári pionírtáborokba. Évente több mint 2 millió 300 ezer koronát fordíta­nak szociális célokra, emellett jelentős összegekkel járulnak hoz­zá a községfejlesztéshez is. A második kitüntetés Juraj Greňo, aki 1950-től, tehát csaknem az alapítás óta tagja a szövetkezetnek - elmondotta, hogy 1969-ben az Építésben szerzett érdemekért kitüntetést kapta a gazdaság. Az elismerés annak idején igen kedvező hatás­sal volt további fejlődésükre, s re­méli így lesz ez a mostani állami kitüntetést követően is. Nagy szükség is lesz az emberek aktivi­tására, mert a nyolcadik ötéves terv teljesítése nehéznek ígérke­zik. A mérce ugyanis - nagyon magasra került. Mégsem panasz­kodnak, egyetlen szóval sem vitat­ják a célok realitását. A Munka Érdemrend odaítélése ugyanis im­már kötelezi a gazdaságot. HACSI ATTILA iző kitüntetés /mond Imre, az ét üzemgazdá- tzövege mellett iagyközségben a és nincstelen it um csak ritka, '.élszekrényből. 1118 hektáron ;-szövetkezetet énytermesztés szellemében ózte az állatte- ágazatokat jól sítés és a mel- nység. Abban i vélemények, esztési ágaza- natermesztésé :t is megtudjuk, 'ndolják - ma- i Imre -, hogy >i (Veľký Krtíš) s az sem, hogy a hozamokat illetően a legutóbbi tervidőszak­ban háromszor is az első helyen végeztünk a járásban. Tény, hogy szakembereinknek immár jelentős tapasztalataik vannak a gabonafé­lék és a kukorica termesztésében, mindenekelőtt a tyúktrágya fel- használását illetően. Gazdasá­gunknak köztudottan hatalmas baromfitenyészete van, s koráb­ban gondot jelentett a trágya raktározása, felhasználása. Aztán kidolgoztunk egy új trágyázási eljárást, melynek lényege a trá­gyák egyfajta keverése, s ez a hozamok ugrásszerű javulásához vezetett. A takarmánytermesztés tervét is 104 százalékra teljesítet­tük, s egy-két gyengébb évjárat ellenére a szőlőtermésre sem pa­naszkodhatunk. Több tej, hús és tojás Miközben Ján Selsky mérnök, főzootechnikus társaságában tagja. - Itt beszéljük meg a felada­tokat, a munkahelyi közös dolgo­kat, s többnyire itt fogyasztjuk el az elemózsiánkat is. A sarkig tárt ajtón hol erősödő, hol tompuló traktorzúgás szűrő­dött be a közeli mezőről, a szom­széd helyiségben a kovácsok ka­lapáltak valamit az élesen csengő üllőn, az egyik bádogszekrényből ezalatt halk rádiózene szűrődött ki az olaj- és vasszagú műhelyrész- be. Az épületek körül kisebb- nagyobb, egyszerűbb és bonyolul­tabb mezőgazdasági gépek hada sorakozott.- Nyolc éve, hogy a Meczenzéfi (Medzev) Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézetet befejez­tem, s a két év katonaidő kivételé­vel azóta itt vagyok. Szeretem ezt a munkát, érdekelnek a gépek, jó a kollektíva is, így otthonról regge­lente nem szorongással indulok el, hanem mindig nyugodt lélekkel. Még akkor is, ha tudom, hogy aznap rengeteg feladat vár rám, s kint hordja a havat a szél, vagy esik az eső... Hogy mostanában sok fiatal hátat fordít falujának és a mezőgazdaságnak?! Sajnos, ez a Bodrogközre is jellemző. Beval­lom, az én agyamban is megfor­dult már, hogy hátha másutt töb­bet keresnék, mint itt. Persze, tudom, más munkahelyen, ha töb­bet is keresnék, elégedettebb nem lennék. Anyagi szempontból bizo­nyára igen, de más tekintetben aligha. Hiányoznának nekem a traktorok, a kombájn, a mező varázsereje, s úgy érzem, lelkifur­dalás gyötörne, ha őseim szakmá­ját, a földművelést másra cse­rélem. Lelkesedve beszélt munkájáról. Szinte lerítt róla, hogy fölöttébb érdekli a szakmája.- Itt minden géphez érteni kell, hiszen ránk vár a megjavításuk. Tőlünk általában azt várják, hogy minél gyorsabban hozzuk rendbe a meghibásodott motort, vagy az egyéb műszaki berendezést. Ez helyén is lenne, elvégre a mezei munkákat nem lehet elnapolni, akkor kell elvégezni, amikor eljön az idejük. Mi tagadás, néha ugyancsak ügyeskednünk kell, hogy a gépek idejében üzemképe­sek legyenek. Fóleg akkor, amikor egy olyan alkatrész mondja fel a szolgálatot, amelyikből nincs más raktáron, sem a széles kör­nyéken, mi pedig nem tudjuk legyártani. Szerencsére, mintha mostanában kevesebb ilyen eset fordulna eló. Kevesebb, de azért itt-ott előfordul. Amint mondta: a nyarat és az őszt általában a határban tölti. Előbb arat, majd a szemes kukori­ca begyűjtésével van elfoglalva. Azt csak alapos faggatással sike­rült belőle kicsikarnom, hogy már évek óta a Tőketerebesi (Trebi­šov) járás legeredményesebb ifjú kombájnistája, s hogy 1981-ben és 1982-ben egy Kolosz típusú gép nyergében dolgozva nyerte a versenyt. Azóta meg egy E 512- es aratócséplőgéppel aratja- Benkő János kollégájával- a kenyérnekvalót és - a munka­sikereket.- Nincs az eredményességnek sok titka, csak egy. Korán kell kelni, hogy legyen ideje az ember­nek alaposan felkészíteni a gépet a munkára. Utána meg arra kell törekedni, hogy késő estig minél kevesebb legyen az üresjárat, az álldogállás és nagyobb legyen a teljesítmény. Ha rajta múlna, minél előbb egy új, korszerű műhelyt építene a je­lenlegi helyébe.- Azt mondják az idősebb mun­Takács András gépjavító (A szerző felvétele) katársaim, hogy ez az épület eredetileg mútrágyaraktárnak ké­szült. Vitathatatlan, hogy a mai követelményeknek már egyáltalá­ban nem felel meg. Remélem, előbb-utóbb ezen a téren is sikerül előbbre lépni, hiszen az új mű­helycsarnok vasszerkezete már itt van az udvarunkon.-Tud arról, hogy rövidesen ,,A kiváló munkáért“ állami kitünte­tésben részesül? Rövidke hallgatás után: - A ve­zetők említették, hogy kitüntetésre javasoltak... Mit mondjak? Jó érzés tudni, hogy az ember mun­kájával mások is elégedettek. Ugyanakkor vallom, hogy az elis­merés nemcsak engem illet, ha­nem az egész csoportnak szól. Az egész csoportnak, hiszen minden komolyabb feladatot közösen, együttes erővel igyekszünk meg­oldani. A közelmúltban megvalósí­tott néhány újítás is közös munka volt. Takács Andrásról munkatársai és a gazdaság vezetői is igen kedvezően nyilatkoztak. - Andor ügyes és szorgalmas fiú, s dolgoz­ni nemcsak akar, hanem tud is - újságolták róla többen. Gazdag József Évtizedek az iskoláért tbbról a második), az egyik gyűlés elnökségében. szményi körül­gazdálkodunk, szén így van. íatára például abonatermesz- ó, hiszen azon tngébb korona- » is, s hasonló :enak is. Ezért csupán 39 szá- ! bizony gondot ) alkalmazását i/c jó munkáját izonyitja tehát, >en 63 mázsán 3/ kerületi elsó- s a tervezett tt 6006 tonnát százalékos fel- sze elkönyvel- nénynek is, az s/téss azonban véletlen müve, megtekintjük a gazdaság egyik büszkeségét, a 40 ezer darab kapacitású jérceneveldét, meg­tudjuk, hogy a szarvasmarha és baromfitenyésztésre szakosított ágazat eredményei évröl-évre ja­vulnak. A javulást itt nemcsak a hozamok növekedése jelenti, hanem a ráfordítási költségek kedvező alakulása is. Az egy tehénre eső tejhozam tavaly már meghaladta a 3700 litert, ami közel nyolcszáz literrel több az öt évvel korábbi átlagnál. Hasonló időszak alatt a tojáshozam 32 darabbal emelkedett, s immár eléri a 276 darabot évente. Legalább ennyire büszkék az ágazat dolgo­zói a vemhes üszők nevelésére is. Három aranyérmes munkabrigád Bármennyire felkészült, hozzá­Ritkán fordul elő, hogy a riport­alany házhoz jön. Most mégis ez történt. Amikor ugyanis felhívtam Szeder Irmát, a Nagymegyeri (ča­lovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatóhelyettesét, hogy megbeszéljük, mikor keres­hetem föl, kiderült, napi teendői annyira lekötik, hogy rám már nemigen marad ideje. De támadt egy ötlete. Ha már úgy is Bratisla- vába jön, hogy részt vegyen a ke­rületi fordulóba bejutott iskolai énekkarok vezetőinek találkozó­ján, akkor üljünk le beszélgetni. Másnap így vallott életéről, a pá­lyakezdés éveiről:- Mint annyi sok kollégámat, engem is az ötvenes évek magyar pedagógushiánya sodort erre a pályára. Tulajdonképpen a szük­ség csinált belőlem pedagógust, bár iskoláskoromban gyakran ál­modoztam arról, milyen jó lenne majd egyszer katedrára állni. De szegények voltunk, komolyan nem gondolhattam arra, hogy a ma­gamfajta ember is viheti valamire. Ki fizette volna a taníttatásomat? Pedig szerettem iskolába járni. Ebben bizonyára közrejátszottak tanítóim is, különösen Pálffy De- zsőné, akire szívesen emlékezem. Míg élt, tartottuk a kapcsolatot is, többször meglátogattam ót. És gyakran megelevenedik előttem Széllé Géza alakja is, aki olyan jól tanította a matematikát, hogy nem lehetett nem szeretni ezt a tantár­gyat. A második világháború per­sze az én életembe is beleszólt: félbeszakította iskolai tanulmá­nyaimat. A polgárit néhány moz­galmas év után csak ötvenben fejezhettem be. Akkor már tagja voltam az ifjúsági szervezetnek. Itt figyeltek fel rám, innen kerültem pedagógiai gimnáziumba.- Ezek szerint nem kellett soká­ig várnia, hogy katedrára áll­hasson.- Gyorsan révbe értem, ötven­kettő őszén már Nagymegyeren óvónő voltam, rövidesen pedig az alapfokon tanítottam, mert ott na­gyobb szükség volt rám. Két óv múlva párttag lettem, ötvenötben pedig az igazgatóhelyettesi teen­dőkkel bíztak meg. Az, hogy esetleg otthagyom ezt az iskolát vagy pályát, soha meg sem fordult a fejemben, hiszen annyira meg­nem vonakodva a többletmunkától sem. Ha megkérdezné a kollégái­mat, hogy milyen pedagógusnak tartanak, nem lepődnék meg, ha azt mondanák, szigorúnak. Igen, tudom, igényes vagyok, de amikor fegyelmet, jó munkát követelek, csakis egyetlen cél vezérel: a még jobb eredmények elérése. Hiszen ha verseny- és életképesek aka­runk maradni, nem lazíthatunk. Tevékenységünket egyébként megnehezíti, hogy kevés a tanter­münk. Szét vagyunk szórva, jelen­leg a város hat különböző helyén tanítunk. Szeder Irma, aki alapító tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Ta­nítók Központi Énekkarának, hat­vankettőtől az iskola egyik kórusá­nak a vezetője. Kezdetben Ág Tiborral együtt foglalkoztak a gye­rekekkel, hetventől azonban egye­dül végzi ezt a munkát. És nem is akárhogyan. A felső tagozatos lányokból alakult negyvennégy ta­gú kórust a legjobbak között tart­ják számon. Erről tanúskodik az aranysáv minősítés éppúgy, mint az, hogy szinte sosem hiányoznak a Csengő Énekszó országos dön­tőjéről, sót voltak már elsó helye­zettek is.- Énekkari munkám élmények, gyermeki örömök forrása. Színes, egészséges, jó hangú lányok a kórus tagjai, élvezet velük dol­gozni. De nem titkolom: fáraszt is ez a munka, hiszen a mi gyereke­ink nem tudnak szolmizálni, csak hang után énekelnek, ez a mód­szer pedig nagyon megterheli a karvezetót. Hogy szeretnek-e tanulóink próbára járni? Tapaszta­latom szerint érdekeltté kell tenni őket, fontos, hogy lássák munká­juk célját, értelmét. Most, hogy a kerületi versenyre készülünk, utána meg a Zalka Máté Általános Iskola vendégeként Győrben sze­repelünk, a szokásosnál is na­gyobb akarattal énekelnek. Beszélgetésünk szinte észre­vétlenül nevelési kérdések felé kanyarodik, az iskola és a szülői ház, illetve a patronáló üzemek jó kapcsolatát említi, aztán iskolán kívüli teendőiről beszél, csupa olyasmiről, ami mind-mind hozzá­tartozik életéhez. Amely elválaszt­hatatlanul összenőtt az iskolá­val. TÖLGYESSY MÁRIA szerettem a tanítást, hogy tudtam, ilyen odaadással képtelen lennék bármi mást csinálni. Közben ter­mészetesen elvégeztem a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolát, ma­gyar nyelv-történelem-zenei ne­velés szakos tanári diplomát sze­reztem. A társadalmi munkával korán, már az ifjúsági szervezet­ben megismerkedtem. Nagyme- gyer már akkoriban is pezsgő kulturális életéről volt ismert. Jó­magam is tagja voltam a Csema­dok színjátszócsoportjának és ve­gyeskarának. Huszonhat évig kó­rusvezetőként működtem. Szépek voltak azok az évek! Lelkesedé­sünket, lobogásunkat, tenniakará- sunkat semmi sem tudta lelohasz- tani. Az iskolában, amelynek Szeder Irma az egyik igazgatóhelyettese, immár bő három évtizede, jelenleg kilencszáznegyvenegy gyerek ké­szül az életre, ismerkedik a világ­gal. Szellemi gyarapodásukat öt- venhét pedagógus segíti, és nem is eredménytelenül, hiszen tanuló­ik ott vannak a legtöbb versenyen, gyakran a szlovákiai döntőkről sem térve haza üres kézzel. S hogy növendékeik a középisko­lákban is megállják a helyüket, ez is a nevelőtestület munkájának a fokmérője. Csakugyan, milyen az igazgatóhelyettes közérzete, milyen a kapcsolata a tanári karral?-Talán nem hangzik szerény­telenül, ha azt mondom: a járás egyik legjobb iskolájaként emlege­tik a miénket. Hogy valóban jó eredményeket mutathassunk fel, fegyelmezetten kell dolgoznunk,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents