Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-24 / 120. szám, szombat
ÚJ szú 3 1986. V. 24. A Biztonsági Tanács vitája a dél-afrikai agresszióról Hatékony szankciókat sürgetnek a fajüldözők ellen (ČSTK) - Szenegál kérésére csütörtökön összeült a Biztonsági Tanács, hogy megtárgyalja a fajüldöző dél-afrikai rezsim Zimbabwe, Botswana és Zambia elleni agresszióját. A testület a tegnapra virradó éjszaka tartott tanácskozásán több ország képviselője is átfogó szankciókat követelt a pretoriai rezsim ellen. Massamba Sarre szenegáli nagykövet a támadást az állami terrorizmus megnyilvánulásának, barbár és cinikus akciónak nevezte. Az el nem kötelezett országok Államok a Líbia elleni agressziója koordinációs irodája is határozott szankciókat követel Dél-Afrika ellen. Az iroda az ENSZ-központ- ban közzétett nyilatkozatában megállapítja: Pretoria hidegvérrel végrehajtott agressziója bizonyítja, hogy a rezsim a térségben a helyzet destabilizálására, az afrikai államok szuverenitásának, függetlenségének és területi egységének megsértésére törekszik. Ugyancsak bírálta az ún. konstruktív együttműködés politikáját, amelyet a nyugati országok folytatnak Dél-Afrikával. Kurt von Schirnding, Dél- Afrika képviselője megkísérelte védelmébe venni a támadást. Hasonlóan járt el, mint az Egyesült után, s azt próbálta bizonygatni, hogy a dél-afrikai csapatok a „terroristák objektumait“ támadták. A zimbabwei biztonsági erők tegnap letartóztattak két kémkedéssel vádolt egyént, akik részt vettek a dél-afrikai kommandók Harare elleni támadásában. A Luandából érkezett hírek szerint pedig a namíbiai hazafias erők május 21 -én az ország északi részén lelőtték a dél-afrikai légierő egyik katonai szállítógépét. Buenos Airesben bejelentették: Argentína tegnap megszakította diplomáciai kapcsolatait a fajüldöző pretoriai rezsimmel, tiltakozásul a három független afrikai ország elleni agresszió miatt. Az argentin külügyminisztérium közleménye hangsúlyozza, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról van szó. Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának üléséről Szenzáció helyett kacsa Maxwell McCrohon, az UPI amerikai hírügynökség igazgatója csütörtökön közölte, hogy az ügynökség már nem tartja helytállónak azt a hírt, amelyet a csernobili atomreaktor balesete után három nappal tett közzé. Mint ismeretes, a hír világszenzációt kívánt kelteni, mivel azt állította, hogy a baleset során, s röviddel azt követően több mint 2000 ember halt meg. Hogy a hitelesség látszatát keltsék, a ,,kacsa" valamilyen kijevi nővel folytatott telefonbeszélgetésre hivatkozott. Nagyon hamar bebizonyosodott azonban, hogy az ilyen hivatkozás még nem tesz hihetővé egy hirt. A kijevi asszony ugyanis nyilvánosan közölte, hogy csak két áldozatról beszélt. így most azon túlmenően, hogy az UPI szégyenben maradt, még a kiadásai is megnőttek: Moszkvába küldte az Európával foglalkozó osztály főszerkesztőjét, vizsgálja ki, hogyan,,született“ az emlékezetes április 29-i hír. (ČSTK) (ČSTK) - Moszkvában május 20-22 bizottságának 119. ülését. A tanácskozásról kiadott közlemény többek között leszögezi, hogy a résztvevők elsősorban a KGST soron következő ülésszakának az előkészítésével foglalkoztak. Megvitatták a tagországok 1984-ben Moszkvában megtartott legfelsőbb szintű gazdasági értekezletén hozott határozatok eddigi teljesítését, és rámutattak arra, hogy sürgető szükség van a KGST 2000-ig szóló tudományos-műszaki komplex fejlesztési programjában foglaltak időben és maradéktalanul történő megvalósítására, ami jelentős hozzájárulást jelent a testvérpártok kongresszusain kitűzött stratégiai feladatok teljesítéséhez. A végrehajtó bizottság hangsúlyozta azoknak a további lépéseknek a fontosságát, amelyek a tagországok sokoldalú együttműködésének tökéletesebb megszervezésével és e tevékenység alapvető javításával kapcsolatosak. Az ezzel összefüggő jelentést és javaslatokat a KGST esedékes ülésszaka elé terjesztik megvitatás céljából. A tanácskozás résztvevői elfogadták az 1986-1990-es évekre szóló népgazdasági tervek egyeztetésének eredményeit összegező beszámolót, valamint a tagországokban múködó atomerőművek és nukleáris fűtőművek építésére vonatkozó program tervezetét, amelyet szintén a soron következő KGST-ülés- szak vitat meg. A végrehajtó bizottság megvitatta a legfelsőbb szintű gazdasági tanácskozás határozatainak megvalósításával összefüggő további kérdéseket is. Rendkívüli figyelmet szenteltek az együttműködés haladó formái gyorsabb ütemú kiszélesítését között tartották meg a KGST végrehajtó elősegítő kedvező gazdasági és szervezési-jogi feltételek kialakításának, a kooperáció elmélyítésének, az önelszámolás alapján közös egyesülések és vállalatok létrehozásának, valamint a termelő és tudo- mányos-múszaki szervezetek közvetlen kapcsolatai bővítésének, a komplex programban meghatározott problémákkal és feladatokkal, összefüggésben. A végrehajtó bizottság határozott a standardizáció fejlesztésével összefüggő együttmüködés, valamint a tudományos és múszaki információk nemzetközi központja tevékenységének javításával kapcsolatos teendőkről is. A figyelem elsősorban a komplex program megvalósítását elősegítő múszaki és tájékoztatási háttér biztosításával kapcsolatos gyakorlati feladatok megoldására, a múszaki színvonal javítására, illetve a kölcsönösen szállított termékek minőségének a javítására irányult. Az ülés résztvevői rámutattak a testvérpártoknak azon új kezdeményezéseinek a fontosságára, amelyek a béke megszilárdítását, a lázas fegyverkezés, elsősorban az atomfegyverkezés leállítását, az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer - beleértve a gazdasági biztonságot is - megszilárdítását célozzák. A résztvevők megerősítették a kölcsönösen előnyös európai együttműködés fejlesztését, beleértve a KGST és a Közös Piac egyes tagországai közötti hivatalos kapcsolatok megteremtését szorgalmazó változatlan irányvonalat is. A végrehajtó bizottság ülésére a barátság és az elvtársi együttműködés légkörében került sor. Kommentárunk Asszad azt mondta... ... a The Washington Post tudósítóival Damaszkuszban folytatott három és fél órás beszélgetése során, hogy ,,a növekvő feszültségről szóló jelentések ellenére az utóbbi napokban (az interjú egy héttel ezelőtt jelent meg) sem Szíria, sem Izrael nem hajtott végre szokatlan csapatmozdulatokat, s a feszültség csökkenőben van." Tehát minden rendben? Nem, sajnos nem. Ez a józan - békülékeny? - nyilatkozat inkább úgy értendő, hogy a korábbi napokban igen is növekedett a feszültség és voltak szokatlan, nyugtalanító csapatmozdulatok, elsősorban a Golan- fennsík térségében és Dél-Liba- nonban, a Bekaa-völgy közelében, ahol - mint ismeretes - az arabközi békefenntartó erők szíriai egységei állomásoznak. Az izraeli provokatív hadmozdulatokat természetesen megfelelő szíriai ellenintézkedések követték. Az izraeli-szíriai - vagy talán inkább izraeli-arab - ellentétek, az állandósult feszültség okai régi keletűek és lényegében máig változatlanok. De mi indította el ezúttal a feszültség további kiéleződését? Semmi más, mint Washington vadászszenvedélye, amely az inkább vélt, mint valós terroristák ellen irányul. Állítólagos „megcáfolhatatlan bizonyítékok“ alapján Líbiát már „megbüntette“ az USA a nyugat-berlini diszkót ért támadásért, most viszont azt állítja, hogy hasonlóan „megcáfolhatatlan“ bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy Szíriának is köze volt a merénylethez. S mivel a bizonyítékokat eddig senki sem látta, tehát nem is cáfolhatta meg, Damaszkusz joggal tartott attól, hogy Szíria a következő „büntetőakció“ kiszemelt célpontja. A Szíria elleni vádaskodásokat maga Reagan elnök indította el azzal a kijelentésével, hogy nemcsak Líbiának, hanem a nemzetközi terrorizmust támogató más országoknak is számolniuk kell az amerikai megtorlással, s meg is nevezte Szíriát és Iránt. Ezután már hiába próbálta Shultz külügyminiszter „vasalni“ az elnök nyilatkozatának durva éleit, mondván, hogy az USA nem tervez katonai akciókat az említett országok ellen - a rágalomkampány már beindult. Nem mindenkinek adatott meg azonban az a lehetőség és képesség, hogy a dolgokat úgy szervezze, hogy azok ne maradjanak el az élet és a kor követelményei mögött. Egyszer objektív okokról, máskor pedig pusztán emberi tulajdonságokról lehet szó. Jól éltek azok, akik elsőként küldték jelentéseiket tisztességesen vagy néha nem egészen tisztán elért sikereikről. Olyan ambíciók terjedtek el, amelyek a tervek módosítására, „szemfényvesztésre“ ösztönöztek. Mihail Gorbacsov beszéde az SZKP KB 1985 áprilisi ülésén felbolygatta az egész társadalmat. Nyíltan meg lett mondva: társadalmunkban az utóbbi években a stagnálás jelei, a bürokratizmus terjedése, az irányítás megcsontosodott formái és módszerei kezdtek megnyilvánulni, nőtt az alkoholfogyasztás stb. Csehszlovák barátomat őszintén aggasztja, miért tártuk fel hibáinkat és tévedéseinket az egész világ előtt. Az igazat megvallva, kezdetben bennem is kétségek ébredtek: szükség van erre? Most, amikor életbe léptek a XXVII. kongresszus határozatai, az egész nép megértette, hogy másképp nem lehetett eljárni. Azt írtam, „az egész nép megértette“... Ezzel még a régi gondolkodásnak adóztam. Nem, természetesen nem mindenki. Vannak kételkedő emberek. Vannak olyan emberek, akik nem óhajtanak semmiféle változást, akik nem értik, miért van szükség egyáltalán valamiféle reformokra. Ám a legfontosabb, hogy senki sem maradt közömbös. A nyugalmat megzavarta valami. Az ország a keresés, az átalakítás, az áttörés forrongásában él. Érezhették ezt a nyugati újságírók közül is néhányan. Christopher Young, az egyik kanadai lap tudósítója a XXVII. kongresszus napjaiban a következőket irta Moszkvából: ,,A tíz nap, amely megrengette a világot, nem volt túlzás John Reednek a bolsevik forradalomról írt kiváló könyvében. Ezen a héten Moszkvában gyakorta gondoltam arra, hogy olyan napokat élünk, amelyek megrengetik a világot...“ A kanadai kollégát rendkívül meglepte az a nyíltság, amely a felszólalókat jellemezte, amikor a kongresszuson hiányosságainkról beszéltek. Igen, lelepleztük problémáinkat. És ne godolják, hogy ez politikai és emberi szempontból könnyű volt. De azért tettük ezt, hogy mindenki - ahogyan most nálunk mondják: a munkástól a miniszterig — megértse, nem élhetünk úgy, mint azelőtt, nincs ehhez jogunk, ellenkező esetben a történelem, a következő nemzedékek fognak ítélkezni felettünk. Természetesen fel lehet tenni a kérdést: és ti, szovjet kommunisták, nem láttátok, hogyan halmozódnak fel a társadalomban a nehézségek és a problémák? Egyértelműen erre a kérdésre nem lehet válaszolni. A sajtóban, tudományos és politikai folyóiratokban, a pártgyúléseken, de az emberek közötti beszélgetések során is nem egyszer jutott kifejezésre az aggodalom: negatív jelenségek hatolnak be életünkbe. Azt mondanám, visszafogott és némely esetekben szándékosan figyelmen kívül hagyott aggodalmak voltak ezek. Sokak számára a megelégedettség és a nyugalom az élet normájává vált. Ezt az „életnormát“ védelmezték, sót még ma is a tőlük telhető módon védelmezik sokan azok közül, akiket annak idején ilyen vagy olyan funkcióval ajándékoztak meg. Ezért nem könnyű ezeket az embereket eltávolítani. A szocializmus lényegétől azonban idegen a stagnálás és a megcsontosodottság mindenben - a gazdaságban és a szellemi életben egyaránt. És ha most beismerjük, hogy a társadalomban voltak és vannak stagnálásra utaló jelek, akkor az okokat önmagunkban és nem a szocialista rendszerben kell keresni, ahogy azt a nyugati szovjetológusok állítják. Elég volt annyi, hogy az áprilisi központi bizottsági ülésen és különösen az SZKP XXVII. kongresz- szusán a szocialista előrehaladás olyan hatalmas ösztönzőit mozgassuk meg, mint a közvélemény tájékoztatása és a kritika, és szappanbuborékokként kezdtek kipukkanni azok az üres tekintélyek, akik a demagógiához tartották magukat, akik leplezték a valóságot. Ne gondolják, hogy az életben ez simán megy. Az, ami öreg, harcol önmagáért, cselez és alkalmazkodik. A szovjet sajtóban gyakran ecsetelik az öreg és az új életstílus küzdelmének eseteit. Az új, a haladó nem mindig arat könnyű győzelmet. . Tegyük fel, hogy az utóbbi években legádázabb ellenségünk a bürokratizmus lett. Ez nehezen gyógyítható betegség. Van, akinek az akaratát gyengíti, akit óvatosságra és körültekintésre int. Másoknál, mint gyakran látni, ez a betegség olyan jellemvonásokat fejlesztett ki, mint a beképzeltség, a tévedhetetlenség érzete stb Ezek az emberek már a megújulás zászlaja alatt az első sorokban lépdelnek, forradalmi változásokra szólítanak fel életünk minden területén - azzal a titkolt reménnyel, hogy megállítják az élet ritmusát, visszatérítik a régi kerékvágásba, ahol nyugodtan és kényelmesen érezték magukat. Ahogy azt egy kínai közmondás jól kifejezei: új dalokkal a régi úton. Kötelességünk, hogy harcoljunk az ilyen alkalmazkodók ellen. Közösen, ahogy a költő mondja, örök harccal. A nyugalomról csak álmodunk... Jelenleg a megújulás különös, romantikus időszakát éljük. Az emberek korábban sosem érezték annyira, hogy országuk gazdái, rajtuk, eszükön és munkájukon múlik, hogy a XXVII. kongresszus határozatai valóra váljanak. Nem a jelszavak, nem a felhívások, hanem a keresés, a nyílt és a bátor keresés tölti meg életünket, ez ébresztette fel a nép szunnyadó energiáját. A dolgozókollektívák és a párt- szervezetek gyűléseire az érdeklődés a jellemző, ezek a tanácskozások nyíltak és hasznosak. És ami a fó - a szavakat tettek követik. Nem tudom, sikerült-e kifejeznem korunk szellemét. Nagyon szeretném azonban, ha minden barátom elhinné, hogy élni és dolgozni most nálunk érdekessé vált, igaz, talán nem mindig köny- nyű, hogy megszabadulunk a bizonytalanság komplexusától Sokat kell még azonban tennünk, mindenkinek önmagában kell végrehajtania az áttörést. JEVGENYIJ CSERNOV szovjet újságíró Izrael azonnali csatlakozása senkit sem lepett meg. Tel Aviv eddig is terroristának tekintett elsősorban minden palesztint és az arabokat általában. A legtöbb fejfájást pedig éppen Szíria okozza az izraeli honatyáknak. Damaszkusz az, amely lehetetlenné teszi agresszív terveik gyors és lehetőleg problémamentes megvalósítását. így aztán szinte természetesnek tűnt, hogy a Reagan-nyilatko- zat elhangzása idején az Egyesült Államokban tartózkodó Jicchak Rabin kötelességének tartotta megismételni, hogy Szíria igen is támogatást nyújt a terroristáknak. Konkrét példaként ő is a nyugatberlini diszkót említette, valamint az El AI egyik Londonból induló repülőgépe elleni, szerencsére meghiúsított merényletet. Amire viszont érdemes nagyon odafigyelni, az az a tény, hogy Nagy-Britannia ezúttal is beszállt a ringbe ugyanúgy, mint a Líbia elleni támadás esetében. „Bizonyítékokkal“ állt elő az El Al-gép ellen tervezett merényletben való szíriai részvételről és ennek kapcsán kiutasított két szíriai diplomatát. Hiába utasította vissza Damaszkusz a leghatározottabban az ilyen gyanúsítgatást, a szavakat tettek követték: izraeli csapatösszevonások a Golanon és a tartalékosok részleges mozgósítása. Az izraeli megszálló csapatok Libanonban is aktivizálták tevékenységüket, hogy ily módon itt lekössék a szíriai erők egy részét. Időközben lohadni látszik Washington és Tel Aviv harci kedve. Szerencsére. Bár változatlanul fenntartják Szíria elleni Vádjaikat a terrorizmus támogatására vonatkozóan. A Fehér Ház szóvivője ismételten azt állította, hogy az USA nem tervez katonai akciót Szíria ellen. Peresz izraeli kormányfő szintén azt állítja, hogy nem terveznek „megelőző csapást“ a szíriai katonai erőkre. Hadügyminisztere, Rabin ugyancsak megerősítette, hogy Tel Avivban nem akarják a kiélezett konfrontációt. A damaszkuszi kormány ennek ellenére a héten szükségesnek tartotta, hogy rendkívüli ülésen vitassa meg a terrorizmus elleni harc címén zajló eseményeket. Mert mit is mondott Peresz az Asszad-interjú megjelenése után? ,,örülök, hogy Asszad elnök is nyíltan megtette a maga úgynevezett hozzájárulását a feszültség csökkentéséhez." Ez a nyilatkozat - ugyanúgy mint Asszadé - többféleképpen értelmezhető. Egyikből sem tűnik ki egyértelműen, hogyan is értékelik a felek viszonyukat. Ez azonban nem baj. Akár jó jelnek is felfogható, hogy a sziri- ai és izraeli vezetők amerikai tömegtájékoztató eszközök közvetítésével virágnyelven társalognak egymással. Még akkor is, ha nyilvánvalóan vannak tüskék abban a virágcsokorban. GÖRFÖL ZSUZSA Szenátorok az SDI ellen (ČSTK) - A 100-tagú amerikai szenátus 46 tagja követelte annak az összegnek a jelentős csökkentését, amelyet a kormány kíván fordítani az ún. stratégiai védelmi kezdeményezésre (SDI). Levelükben azt követelik, hogy 1987-ben 74 százalékkal fordítsanak kevesebbet az űrfegyverkezésre, mint az idén. Thatcher elutasította az ellenzék felhívását (ČSTK) - Thatcher brit kormányfő a parlamenti vitában elutasította az ellenzéknek azt a felhívását, hogy London változtasson álláspontján és ne támogassa a vegyi fegyverek új nemzedékének gyártására vonatkozó washingtoni terveket, amelyeket Brüsszelben Weinberger hadügyminiszter nyomására csütörtökön elfogadtak a NATO-országok képviselői. A brit miniszterelnök nem volt hajlandó arra vonatkozó biztosítékokat adni, hogy az új fajta amerikai vegyi fegyvereket nem fogják tárolni brit területen levő támaszpontokon.
