Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-24 / 120. szám, szombat
Egv} hét a nagyvilágban katonai szervezetébe viszont nem lép be az ország. Akik arra voltak kíváncsiak, hogy ez miként befolyásolja a szovjet-spanyol kapcsolatokat, azoknak González moszkvai sajtóértekezletén adta meg a választ. Kijelentette: szerinte a NATO-tagság nem akadályozza sem a kétoldalú párbeszédet, sem Spanyolország és Kelet- Európa kapcsolatainak fejlesztését. Elmondta, hogy a megbeszéléseken a szovjet vezetők nem érintették a NATO-tagságról tartott népszavazást. Vagyis: a Szovjetunió ezt a tényt realitásként fogja fel, Spanyolország ügyének tartja, ami nem akadályozza az együttmúködés bővítését, ha a felek józanul ítélik meg a kölcsönös kapcsolatokat és a legfontosabb nemzetközi problémákat. Ami ez utóbbiakat illeti, a felek kijelentették, hogy véleményük sok esetben találkozott. Moszkvában értékelik azt a madridi álláspontot, hogy nem engednek be nukleáris fegyvereket az ország területére, valamint a jelenlegi spanyol kormánynak azt a törekvését, amely a konfliktusok békés rendezését szorgalmazza. Mint ismeretes, a Spanyol Szocialista Munkáspárt a Szocialista Internacionálé keretében aktívan törekszik a középamerikai konfliktus megoldására is. González vendéglátója, Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő külön elismerését fejezte ki Spanyol- országnak a csernobili balesettel kapcsolatos magatartásáért. Kijelentette, hogy a szovjet-spanyol tárgyalások nemcsak a két fél szempontjából fontosak, hanem az enyhüléshez való visszatérést célzó erőfeszítések részét is képezik. Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával öt órán át tárgyalt a spanyol kormányfő. A két politikus egyetértett abban, hogy bármilyen ellentmondásos is a mai világ, az államok kölcsönös függése erősödik, ami új gondolkodás- módot tesz szükségessé a világ- politikában. A szovjet vezető vendége előtt megerősítette, kész az újabb találkozóra az USA elnökével, hangsúlyozva azonban, hogy a lehetőségek mérlegelésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni a tavalyi genfi legfelsőbb szintű tárgyalások óta tett amerikai lépéseket. Az utóbbi hónapokban sok olyan amerikai akcióra került sor, amelyek mérgezik a nemzetközi légkört, összeegyeztethetetlenek a politikai erkölccsel, s növelik a feszültséget a szovjet-amerikai kapcsolatokban. A tavalyi genfi csúcs óta tett szovjet kezdeményezésekre az USA nem adott pozitív válaszokat. A nemzetközi helyzet áttekintése mellett a gazdasági együttműködés bővítése volt a másik legfontosabb témakör. Madrid nem tartozik Moszkva legnagyobb nyugati kereskedelmi partnerei közé, éppen ezért a felek e kapcsolatok bővítése mellett szálltak síkra. Megállapították, az ügy érdekében fejleszteni kell az ipari kooperációt, növelni a gépek és berendezések kölcsönös szállítását, a technológiai eljárásokkal és licencek- kel folytatott kereskedelmet. Szükségesnek vélték az együttműködés kiterjesztését olyan új területekre is, mint az egészségügy és a környezetvédelem. Bár a spanyolok többsége márciusban igent mondott a NATO- tagságra, azok száma sem elhanyagolható, akik ellenezték ezt, s elfordultak a szocialista párti kormányzattól. Talán az ő támogatásukat, rokonszenvüket is visz- sza kívánják szerezni a szocialisták azzal, hogy a Szovjetunióhoz, a kelet-európai országokhoz fűződő kapcsolatok bővítését hangsúlyozzák. Mindez nem von le semmit, a látogatás értékéből, az e heti tárgyalások a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködésének fejlesztését, a nemzetközi légkör javítását szolgálták. MALINAK ISTVÁN május 17-töl 23-ig Szombat: Miguel d’Escoto külügyminiszter ismertette a közép-amerikai békeokmánnyal kapcsolatos új nicaraguai javaslatokat Vasárnap: Helmut Kohl nyugatnémet kancellár részt vett a szudétanémet revansista szervezetek találkozóján Hétfő* Lázár György magyar kormányfő Prágában tárgyalt • A fajüldöző dél-afrikai rezsim három szomszédos állam ellen indított agresszív támadást • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Alvaro Cunhallal, a Portugál KP főtitkárával tárgyalt Kedd: Mihail Gorbacsov fogadta Felipe González spanyol miniszterelnököt • Moszkvában megnyílt a KGST Végrehajtó Bizottságának 119. ülése Szerda* usa újabb atomfegyver-kísérletet hajtott végre Nevadában • NATO-tanácskozások sorozata kezdődött Brüsszelben • Parlamenti választásokat tartottak Hollandiában Csütörtök: A BT megkezdte a dél-afrikai agresszió megtárgyalását • Bécsben véget ért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzó tanácsának ülése Péntek* Hannoverben megkezdődött az FDP kongresszusa • Befejeződött a stockholmi konferencia tizedik fordulója A dél-afrikai agresszió Az álszent demagógia szemléltető példája volt az, ahogyan Washington elítélte a fajüldöző dél-afrikai rezsim Zambia, Zimbabwe és Botswana elleni hétfői támadását. Az akciót ugyanis a frontországokban az USA Líbia elleni agressziójához hasonlították, e támadás során is vétlen polgári személyek haltak meg. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy az amerikai támogatás nélkül Pretoria nem tarthatná fenn az apartheidet, s nem folytathatna ilyen politikát a szomszédos államok ellen, így hát az sem véletlen, hogy az USA- ban a bírálatot nem vitték túlzásba, miután közzétettek egy tessék-lássék elítélő nyilatkozatot, siettek értésre adni, hogy Washington nem tesz további lépéseket ez ügyben. Nem azért, mert Grenada, Nicaragua, Libanon és Líbia után az Egyesült Államoknak már régen nincs erkölcsi joga arra, hogy az állami szintű terrorizmusért bárkit is megfeddjen. A botswanai államfő nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy országa semmilyen módon nem provokálta a támadást. Az agresszió négy nappal azelőtt következett be, hogy a tervek szerint megkezdődtek volna a kétoldalú konzultációk Pretoriával a biztonsági kérdésekről. Mint ismeretes, a fajüldözők ürügyként* azt hozták fel, hogy e három ország menedéket ad az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) fegyvereseinek. Nos, kedden az ENSZ menekültügyi főbiztosa megerősítette, a Zambia elleni támadás fő célpontja a makeni tábor, a Dél-afrikai Köztársaságból érkező menekültek egyik tranzitközpontja, nem pedig az ANC hadműveleti bázisa, amint azt Pretoria állítja. A zimbabwei főváros, Harare elleni támadást értékelve Indiában A Dél-afrikai Köztársaságban a johannesburgi egyetem több száz diákja tiltakozott a rezsim agresszív külpolitikája ellen. A rendőrség tizenhárom diákot letartóztatott. (ČSTK-felvétel) például azt emelték ki, az agresszió célja az volt, hogy megfélemlítsék Zimbabwét, az el nem kötelezett országok soron következő csúcsértekezletének házigazdáját. Kenneth Kaunda zambiai elnök sürgetésére kedden összeültek a frontországok külügyminiszterei. Egyébként számos nemzetközi szervezet és kormány ítélte el az agressziót, így például az Európai Közösségek Bizottsága is. Nem kétséges, a közleménynél sokkal nagyobb hatása lenne annak, ha a közöspiaci országok hatékony szankciókat hoznának Pretoria ellen, vagy legalább azokat tartanák meg, amelyeket az ENSZ javasolt. A világszervezet gazdasági és szociális tanácsa (ECOSOC) ismét bírálta azokat a nemzetközi monopóliumokat, amelyek a hadiiparban és egyéb területeken együttműködnek Dél-Afrikával. A moszkvai külügyminisztériumban közölték: a Szovjetunió eddig is nyújtott segítséget a frontországoknak, s a jövőben is folytatja az anyagi támogatást. A szóvivő ugyanakkor nem zárta ki, hogy a dél-afrikai támadások miatti, katonai segítségre vonatkozó kérelmeket Moszkvában fontolóra veszik. Ugyanakkor kategorikusan cáfolta, hogy katonai támogatást nyújtanának az ANC-nak. A szovjet értékelés szerint Pretoria meg akarja félemlíteni a szabad afrikai államokat, s megakadályozni őket abban, hogy segítséget nyújtsanak az apartheid felszámolásáért küzdő dél-afrikai hazafiaknak. A külpolitikában fokozódó agresszivitással párhuzamosan a Botha-rezsim erősíti a hazai színes bőrű lakossággal szembeni megtorlásokat is. Az államfő kedden gratulált a fegyveres erőknek az agresszió sikeres végrehajtásáért, egy nappal később a parlamentben pedig ,,egy egész sor hasonló akció kezdetének" nevezte a hétfői támadást. A hírügynökségek a cinizmus csúcsaként jellemezték azt a kijelentését, miszerint Pretoriának nemcsak hogy megfelelő eszközök állnak a rendelkezésére, hanem „törvényes joga“ is van ahhoz, hogy a saját belátása szerint indítson fegyveres támadásokat más országok ellen. Szovjet-spanyol kapcsolatok Felipe González személyében először látogatott el spanyol miniszterelnök a szovjet fővárosba. Nem váltak be azok a korábbi jóslatok, amelyek még az út előtt azt fejtegették, hogy Gonzáleznek miért kell elhalasztania a látogatást. Az első indok az volt, hogy az ibériai országokban október helyett már a jövő hónap második felében megtartják a választásokat. A másik oknak a csernobili nukleáris balesetet tartották. A madridi szocialista párti kormányzat az idén márciusban rendezte meg - hosszas halogatás után - a négy évvel korábban megígért népszavazást az ország NATO-tagságáról. Nos, Gonzále- zéknek sikerült meggyőzniük a szavazók többségét a bennmaradás szükségéről, ugyanakkor ígéretet tettek arra, hogy a NATO„Felszántotta a csendörgolyó a kosúti főutcát“... Megemlékezés a kosúti véres pünkösd 55. évfordulójáról 1931 májusában a Galántai (Galanta) járásban sztrájkba lépett több mint 2 ezer mezőgazdasági munkás. A sztrájk győzelemmel végződött. A nagybirtokosok kénytelenek voltak meghátrálni. A béreket 30 százalékkal emelték. A sztrájk kiterjedt a szomszédos járásokra is. A CSKP 1931. május 25-ére népgyűlést hívott össze Kosúton, a Galántai járásban, ahol Major István parlamenti képviselőnek kellett volna beszámolnia a sikeres sztrájk tapasztalatairól és a további teendőkről. A gyűlést azonban a „közbéke és köznyugalom megóvása érdekében" betiltották. Mint ahogy a belügyminiszter kijelentette: „Mivel zavargások voltak várhatók, megtétettek a szükséges közbiztonsági intézkedések“. Ez abból állott, hogy Kelet-Szlovákiából 40 csendőrt Kosútra hozattak. Kosúton az államfordulat óta nem volt ilyen készültség. A betiltási végzést viszonylag későn kézbesítették ki, így az összejövetelt már nehéz volt megakadályozni. 40 tüntető, közöttük Major képviselő, mögöttük két csendőr akadálytalanul jutottak el a kosúti főutcára, a templom mögé, ahol a népgyü- léseket tartani szokták, s ahol körülbelül 40-50 helybeli földmunkás várakozott rájuk. A községházán tartózkodó csendőrök is elfoglalták a széles kosúti utcát. Slávik miniszter az összeütközésről így emlékezik meg: „A csendőröket pisztolylövés és kőzápor fogadta minden oldalról. Hat csendőrt megsebesítettek, egyet bicskával szúrtak meg. Major képviselő a tömeg élén haladt, a tömeget a csendőrök ellen vezette. Jánošík főhadnagy felszólította őt, hogy igazolja magát. Major erre nem reagált, tovább buzdította a népet a csendőrök elleni támadásra“. Ezt a változatot egyetlen szemtanú sem igazolta. Az ő tanúvallomásuk szerint az események így peregtek le: „Major képviselő az emberek között állt és nézte a csendőrök felfejlődését. Mikor a csendőrök elhelyezkedtek, Jánošík csendőrfőhadnagy Majorra kiáltott, hogy igazolja magát. Major odament a parancsnokhoz. Útközben még az egyik tüntető odaszólt neki, hogy azt akarják bejelenteni, a gyűlés be van tiltva. - Ha be van tiltva, akkor széjjelmegyünk - e- lelte Vlajor. Kérte a csendőrparancsnokot, engedje meg bejelenteni, hogy a betiltás következtében a nyilvános gyűlést nem tartják meg, hanem taggyűlés lesz. Majort visszautasították, mire megfordult, hogy elmenjen. Ebben a pillanatban azonban megvillant felette a parancsnok szablyája, néhány ütés után elvesztette az eszméletét és a földre rogyott“. Major összeesése rémületet váltott ki. Az első sorból néhányan segítségére siettek. Talán három lépést tehettek, amikor eldördült az első sortűz, amely kioltotta Gyevát János, Thurzó István, és Zsabka Sándor életét. A további golyók az embereket már futás közben érték. Majort letartóztatták. A parlament megszavazta vád alá helyezését. A kosúti tragédia országszerte nagy visszhangot váltott ki. A tömegmozgalmakkal kezdetét vette a harc Major István és a többi kosúti fogoly szabadonbocsátásá- ért. A gyárakban és a majorságokon üzemi gyűlések, sztrájkok és tüntetések zajlottak le. A DAV- isták, különösen pedig Vlado dementis kezdeményezésének eredményeképpen, aki Major ügyvédje volt, Európa haladó közvéleménye is felsorakozott. Kosúti, illetve Major mellett. A kulturális élet olyan ismert személyiségei hallatták hangjukat, mint Romain Rolland, Makszim Gorkij, Ernst Glaeser és Scotus Viator. A kosúti események jelentős szerepet játszottak abban, hogy a fiatal szlovákiai magyar haladó értelmiség egyesülete a Sarló, amely szorosan együttműködött a DAV-val, felzárkózott a marxista-leninista eszmék mellett. Külön kell szólnunk a Major- perről, amely során - hasonlóan, mint egy évvel később, a hírhedt lipcsei Dimitrov-perben - a vádlókat ültették a vádlottak padjára, íme, néhány mondat, gondolat a végszó jogán elmondott beszédéből: „Miért ítélkeznek itt felettem? Azért, mert kommunista vagyok, mert ennek a pártnak vagyok a képviselője, mert egész életemet a kizsákmányoltaknak, a szlo- venszkói dolgozó nép felszabadító harcának szenteltem... Az államügyész gúnyosan jegyezte meg. hogy a kosúti akcióval a pártban megrendült pozíciómat akartam megszilárdítani. Nem, prokurátor úr, erre nekem nincs szükségem. Ha biztos pozíciót, nyugalmas életet és kényelmes jövőt akarnék, akkor nem lennék kommunista, akkor olyan pártnak lehetnék a tagja, amelynek korrupciós alapjai vannak és ahol busásan fizetnek. Nem, mi nem hajszolunk pozíciókat. Igen, élhetnénk mi is kényelmesen, nyugodt életet, hisz nekünk is van feleségünk, gyermekünk, akiket szeretünk, de van még egy nagyobb családunk is: a szegény dolgozók osztálya, akikért otthagyunk minden családi boldogságot, akikért büszkén tűrjük el a csendőrök ütéseit és akiket mi nem hagyhatunk el, még ha uszítanak is ellenük, még ha piszkolnak és besároznak is... Olyan nyugodtan állok itt, mint ahogy Kosúton álltam a csendőr- kordon előtt, aktatáskámmal a kezemben ,,felfegyverkezve“. Meg vagyok győződve, hogy ebben a perben nem a kerületi bíróság fogja kimondani az utolsó szót; ez a per, az itt meghurcolt eszmék visszatérnek a nép leikébe, oda, ahonnan kiindultak és a dolgozók ítélni fognak. “ DR. G. PERESZLÉNYI ETELKA Társulás a termelés intenzifikálására Jó kezdeményezés Kelet-Szlovákiában (Tudósítónktól) - Korunkban, amikor az ipari termelés intenzifikálása sürgető feladat, szükségessé vált, hogy a felsőoktatási intézményekben összpontosuló szellemi tőkét is jobban hasznosítsuk, mint korábban. A Kassai (Košice) Kerámiaipari Vállalat, a Kelet-szlovákiai Téglagyárak, a Szlovák Magnezitművek, a Kelet-szlovákiai Gázmüvek és a Kelet-szlovákiai Cementgyárak illetékesei is így gondolják ezt, hiszen a Kassai Műszaki Főiskolával ez év áprilisában közösen hőtechnikai laboratóriumot hoztak létre. Nikolaj Ponevsky docens, a laboratórium vezetője elmondotta, hogy elsőrendű feladatuknak tartják az érintett vállalatoknál alkalmazott technológiák tökéletesítését és újak kifejlesztését, amelyek alkalmazásával - energiamegtakarításon kívül - a nyersanyagok jobb hasznosítását, gyakorlatilag a hulladék nélküli termelést kívánják elérni. A közös hőtechnikai laboratórium létrehozásához szükséges előkészületeket még tavaly elkezdték, s az idén már több figyelemre méltó megoldás népgazdasági hasznosítására is sort kerítenek. Nikolaj Ponevský elmondta, hogy a laboratórium dolgozói a kassai Kerémiaipari Vállalat tomašovcei üzemében méréseket végeztek, és megtalálták annak a lehetőségét, hogy az alagútkemencében a korábbinál kevesebb hőenergia alkalmazásával az eddigieknél több termékeket gyártsanak. Helyzetfelmérést végeztek a Kelet-szlovákiai Cementgyárak margecanyi üzemében is. Javaslatot tettek a kemencére szerelt mérő- és szabályozóberendezések átalakítására, továbbá vállalták, hogy az év végéig megoldják a kemence számítógépes irányítását. (-szák) ÚJ SZÚ 4 1986. V. 24.
