Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-21 / 117. szám, szerda

ÚJ szú 3 1986. V. 21. CSERNOBIL összefogás a baleset következményeinek felszámolásáért Armand Hammer nyilatkozata • Az APN interjúja (ČSTK) - Armand Hammer, az ismert amerikai üzletember, aki az elmúlt napokban a csernobili atomerőmű balesete nyomán ke­zelésre szorulók megsegítését szervezte a Szovjetunióban, ha­zatérése után nyilatkozott az UPI hírügynökségnek. Elmondta, a csernobili balesetből mindenki­nek azt a következtetést kell levonnia, hogy békére és együtt­működésre van szükség. Beszá­molt róla, hogy a betegek, akiket meglátogatott, a baleset során leginkább sugárfertózött emberek közé tartoztak. Látni lehetett raj­tuk, komoly betegek, ám az is nyilvánvaló volt, hogy nyugodtak és megkapják a legjobb orvosi ellátást - mondta Hammer. Az amerikai üzletember meg­említette, hogy 15 országban vá­sárolt gyógyszereket küldött a Szovjetunióba. A szovjet orvo­sok ugyan kiemelkedő szakem­berek a saját területükön, ám egyetlen ország sem harcolhat egymaga a radioaktív anyagok által okozott károk ellen. Hammer elmesélte azt is, milyen kellemes érzés kerítette hatalmába, amikor látta, milyen-összhangban dolgoz­nak a szovjet és az amerikai Tanácskozás Moszkvában (ČSTK) - A Szovjetunió kül­ügyminisztériumának meghí­vására tegnap Moszkvában ta­nácskozást tartottak a Belorusz SZSZK, Bulgária, Csehszlová­kia, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió, az Ukrán SZSZK és a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa küldöttségei. A résztvevők megtárgyalták az ENSZ-közgyülés azon rendkí­vüli ülésszaka előkészítésével kapcsolatos kérdéseket, amely Afrika válságos gazdasági hely­zetével foglalkozik majd. A tanácskozás elvtársi mun­kalégkörben folyt le. Szovjet hajók kínai kikötőben (ČSTK) - A Zsenmin Zsipao kínai napilap közölte, hogy az Amurba ömlő Szung-hua csiang folyón fekvő Thung-csiang kikötőt tegnap megnyitották a szovjet hajók elóttr A lap beszámol arról, hogy ez a kikötő az ötvenes években a szovjet-kínai árucsere­forgalom jelentős állomása volt. Ismételt megnyitása a szovjet ha­jók számára elősegíti a két ország közti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok további fejlesztését. A kémrepülögépről Leleplező adatok (ČSTK) - R. W. Johnson, az oxfordi egyetem tudomá­nyos munkatársa a KAL 007 dél-koreai repülőgépnek a szovjet légtérben történt lelö- vésével foglalkozó könyvében támogatja azokat a vélemé­nyeket, melyek szerint az ame­rikai titkosszolgálatok közvet­lenül részt vettek ebben az akcióban. Johnson a héten Londonban megjelent könyvé­ben igyekszik megmagyarázni, hogy 1983. szeptember 1-én a dél-koreai repülőgép Szaha- lin közelében miért tért le a kijelölt útvonalról. A tényeket elemezve megállapítja: a repü­lőgépnek feltehetően az volt a feladata, hogy aktivizálja a szovjet radarszolgálatot, amelyet azután az amerikai felderítő repülőgépek bemér­hettek volna. Az USA abból indult ki, hogy ha egy katonai repülőgép hatolt volna be olyan mélyen a szovjet légtér­be, kockáztatták volna lelövé- sét, vagy kényszerleszállását. Ezért folyamodtak a dél-koreai polgári repülőgép bevetésé­hez, melynek pilótáját beavat­ták a provokatív akcióba. szakemberek a betegek gyógyítá­sakor. Az APN szovjet sajtóügynökség interjút készített Andrej Vorob- jovval, az Orvostudományok Aka­démia levelező tagjával, a nem­zetközi Hematológiai Társáság tagjával, a vérbetegségek ismert szakemberével. Az alábbiakban ebből a beszélgetésből közlünk részleteket. APN: A csernobili baleset elsó óráiban az atomerőmű két dolgozója veszítette életét. A szolgálatban levő és a kelet­kezett tüzet oltó 204 személy volt kitéve a sugárzásnak. Eze­ket az embereket azonnal a moszkvai klinikára szállí­tották. VOROBJOV: A sugárbeteg­ségnek megvannak a fejlődési szakaszai. Minél kisebb a dózis, annál később jelentkeznek a kóros tünetek (ha egyáltalán jelentkez­nek). A leggyakoribb következ­mény a csontvelő károsodása, s mint köztudott, itt képződnek a vérsejtek. APN: Milyen lehetőségekkel rendelkeznek az orvosok a su­gárbetegség gyógyításában? VOROBJOV: Az egyetemes orvostudomány nem rendelkezik olyan speciális eszközökkel, ame­lyeket kizárólag a sugárbetegség gyógyítására használnának. A gyógyítás lényegében nem tér el azoktól a módszerektől, amelye­ket az orvosok a vérképzési rend­szer megbetegedései, például a leukémia során alkalmaznak. A gyógyeszközök skálája itt igen széles lehet. A megbetegedés stádiuma és természetesen a pá­ciens individuális adottságai sze­rint magukban foglalhatják a kü­lönböző véralkotó elemek transz­fúzióját, az immunitás csökkené­sének következtében beállt elvál­tozások korlátozását és elhárítá­sát. Sor kerülhet csontveló-átülte- tésre is. E téren vannak tapaszta­lataink. APN: Amerikai orvosok, egyebek között Gale és Tarasa- ki professzor - érkeztek Moszk­vába. Miért volt erre szükség? VOROBJOV: Az orvosok ritkán folyamodnak csontvelő-átültetés­hez. Egyelőre sok itt még a megol­datlan probléma. Most felmerült annak a szükségessége, hogy egyszerre több paciensen hajtsák végre az átültetést. Minden orvos megérti, milyen nehéz beavatko­zásról van szó technikai szem­pontból is, s ezért nem meglepő, hogy különböző országok orvosai ajánlották fel segítségüket. Mind­nyájan természetesnek tartjuk pél­dául, hogy egészségügyi dolgozó­kat, gyógyszereket és kötszereket küldjenek mindenünnen abba az országba, amelyet, mondjuk, ter­mészeti katasztrófa ér. Itt elen­gedhetetlen a nemzetközi együtt­működés. A csernobili baleset kapcsán ez az együttműködés különleges formát öltött - a legel­ismertebb szakemberek ajánlották fel segítségüket, ami lehetővé tette a tapasztalatok maximális kihasználását minden orvos egyetlen kötelességének - a bete­gek gyógyításának — a teljesítése érdekében. A szovjet sajtó további beszá­molókat közöl a csernobili baleset következményeinek felszámolá­sára tett erőfeszítésekről. Az erő­mű negyedik reaktorának körzeté­ben megkezdődött annak a föld alatti alagútnak a fúrása, amely lehetővé teszi, hogy a reaktor blokkja alatt a megrongálódott objektumot a földtől betonréteggel szigeteljék el. A vegyvédelmi ala­kulatok speciális vegyszerekkel naponta 300 ezer négyzetméter fertőzött területet fertőtlenítenek. A Pravda beszámol róla, hogy az evakuált lakosság orvosi ellátásá­ban a hadsereg orvosai jelentős mértékben kiveszik részüket. Ed­dig már mintegy 40 ezer embert vizsgáltak meg. Katonai egységek ellenőrzik a vízfúrásokat, a talajt és az élelmiszereket is. Az Izvesz­tyija azokról az intézkedésekről ír, amelyeket a belorusz hatóságok hoztak a baleset után. A fokozott sugárzás a köztársaság három kerületét érintette, ahol mintegy 50 település van. Több mint 26 ezer embert és 36 ezer állatot kellett a térségből elszállítani. Szocialista javaslat az ENSZ leszerelési bizottságában (ČSTK) - Bulgária, az NDK és a Szovjetunió dokumentumot ter­jesztett az ENSZ leszerelési bi­zottsága elé, amelyben rámutat­nak annak szükségességére, hogy le kell állítani a lázas fegy­verkezés fokozását a tengereken. Mielőbbi tárgyalásokra szólítanak fel a hadiflották tevékenységének és a haditengerészeti fegyverek korlátozására irányuló konkrét in­tézkedésekről és további lépések­ről a bizalom megszilárdítására a tengereken és az óceánokon. Üdvözlik, hogy konzultációk kez­dődtek erről a témáról az ENSZ leszerelési bizottságában. A három ország a dokumen­tumban javasolja haladéktalan in­tézkedések elfogadását, melyek lehetővé tennék a megállapodást arról, hogy ne bővítsék a haditen­gerészeti tevékenységet az álla­mok a legforgalmasabb tengeri utak térségében és ott, ahol a leg­valószínűbb a konfliktusok kirob­banása, így az Atlanti- és a Csen­des-óceánon, a Földközi-tenge- ren és a Perzsa-öbölben. Nicaragua Az USA csak ürügyet keres az agresszióhoz (ČSTK) - A Nicaraguának nyúj­tott internacionalista segítség ke­retében az országban dolgozó kb. 60 nyugatnémet állampolgár Ma­naguában továbbra is megszállva tartja az NSZK nagykövetségét, tiltakozásul az ellen, hogy az ellenforradalmárok San Jacinto Baca faluból szombaton elhurcol­ták nyolc honfitársukat. A nicaraguai fegyveres erők Zelaya tartományban üldözik az emberrablókat. Sean Steinbach annak a négy nyugatnémet állam­polgárnak az egyike, akiknek sike­rült elmenekülniük. Elmondta, hogy a falut megtámadók a Nica­raguai Demokratikus Erők (FDN) ellenforradalmár szervezet jelvé­nyét viselték barettjeiken. A szer­vezetet az USA támogatja, s tá­maszpontjai Honduras területén vannak. Ezenkívül az FDN képvi­selője a hondurasi fővárosban kijelentette: szervezetét nem ér­dekli, milyen nemzetiségűek azok, akiket elrabolnak, mivel ellenség­nek tekintenek mindenkit, aki a sandinista kormányt segíti. Albert Luther, az NSZK nagy- követségét megszállva tartó cso­port képviselője rögtönzött sajtó- értekezletén Ronald Reagan amerikai elnököt nevezte az ellen­forradalmárok legfőbb vezetőjé­nek. Ugyancsak kijelentette, hogy ez az emberrablás csak része annak a mindennapi terrornak, amelyet nicaraguai területen az ellenforradalmárok folytatnak az USA és az NSZK támogatásával. Tomás Borge nicaraguai bel­ügyminiszter a Zelaya tartomány­ban megtartott nagygyűlésen kö­zölte, hogy az ellenforradalmi ban­dák az USA-tól utasítást kaptak olyan feltételek létrehozására, melyek ürügyként szolgálhatná­nak a Nicaragua elleni közvetlen amerikai agresszióhoz. A CIA uta­sítására támadást készítenek eló az USA nicaraguai nagykövete, Harry Bergold ellen. Elrablásá­val, sőt meggyilkolásával számol­nak, hogy ennek nyomán kirob­banhasson a konfliktus. események margójára® Két jó hír Olyannyira áhítjuk a nemzetközi politikában a jó híreket, hogy amikor egy hétre kettő is jut belőlük, s ráadásul mindkettő a vi­lág egyik feszültséggócából érke­zett, akkor ezt főcímben sem szégyen beharangozni. Afrika szarva: kiszögellés a kontinens keleti oldalán, a szomáliai-etiópiai háború idején naponta szerepelt a lapok címoldalán. S bár most nem dörögnek a fegyverek, a poli­tikai feszültség egészen az utóbbi hónapokig nem enyhült. Az első jó hír: Szudánban az áprilisi általános választások ered­ményeként megalakított nemzet- gyűlés május második hetében megválasztotta az új kormány vezetőjét Szadik al-Mahdi szemé­lyében, aki kijelentette, hogy baráti jobbot nyújt Etiópiának, s azt kívánja, a jószomszédság elvei alapján rendezzék kapcsolataikat. Etiópia nyugatról Szudánnal, délről Kenyával, keletről pedig Szomáliával határos. Szudán nem tartozik ugyan Afrika szarvához, azonban rendkívül hosszú a szu- dáni-etiópiai határ, s ezért a khar- túmi politika egyik meghatározója volt a térségben uralkodó légkör­nek. Márpedig a megbuktatott Nimeri elnök idején rendkívül fe­szült volt a két ország viszonya, Szudán támogatta az eritreai sze­paratista mozgalmat (az eritreai véres harcok gazdasági, politikai és katonai szempontból is súlyos terheket róttak a fiatal etióp forra­dalmi vezetésre). A másik jó hír: Az etióp főváros­ban, Addisz Abebában ugyanazon a héten tartotta első ülését az Etiópia és Szomália kapcsolatai­nak rendezésével foglalkozó ve­gyes bizottság. A delegációkat a külügyminiszterek vezették. A bizottság megalakításáról a ja­nuárban Dzsibutiban megrende­zett regionális csúcskonferencián (a résztvevők: Dzsibuti, Etiópia, Szomália, Szudán és Kenya) dön­tött Mengisztu Haíle Mariam etióp és Sziad Barre Szomáliái vezető. Az Addisz Abeba-i tanácskozást Gosu Volde etióp külügyminiszter hasznosnak nevezte, aláhúzva, hogy Etiópia továbbra is folytatja az útkeresést a jószomszédi kap­csolatok megteremtése felé. Ha­sonlóan nyilatkozott Abderrahman Dzsama Barre szomáli külügymi­niszter is: „Szomália kész erőfe­szítéseket tenni a nézeteltérések felszámolására, a jószomszédi kapcsolatok érdekében, az etióp és a Szomáliái nép javára.“ A bi­zottság következő ülését a Szo­máliái fővárosban, Mongadishu- ban tartják. A szomáli-etióp konfliktus 1977-ben robbant ki: a mogadis- hui kormány megalapozatlan terü­leti követeléseket támasztott Etió­piával szemben, elsősorban Oga- den -tartományt szerette volna megszerezni (Kenyával és Dzsi- butival szemben is támasztott te­rületi igényeket). A Barre-rezsim háborút indított az amúgy is súlyos gondokkal küszködő Addisz Abe­ba-i kormány ellen, az agressziót 1978-ban visszaverték. Mohammed Sziad Barre tábor­nok 1969-ben került hatalomra, kezdetben a szocialista orientáci­ójú átalakulás híveként lépett fel, jó viszonyt alakított ki a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal. A világ legszegényebb államainak egyikeként támogatást kért és kapott is a szocialista országoktól a gazdasági és társa­dalmi elmaradottság leküzdésé­hez. A pálfordulás okát abban kell keresni, hogy Barre és hívei nagy­hatalmi álmokat kergettek, az úgy­nevezett Nagy-Szomáliát szeret­ték volna megalakítani - a szom­szédos államok területeinek beke­belezésével. E törekvésekkel a szocialista országok nem értettek egyet, Bar­re tehát új patrónust keresett és talált is az Egyesült Államokban. Mindez természetesen kapóra jött az USA-nak, beillett abba a straté­giába, hogy a Közép- és Közel- Keletet amerikai támaszpontháló­zattal vegyék körül. Mogadishu készségesen felajánlotta területeit amerikai támaszpontok létesítésé­re, Berbera kikötőjét átengedte Washingtonnak. Az egész Adeni- öböl, a Vörös-tenger bejárata, vagyis az egyik legfontosabb hajó­zási útvonal ellenőrizhető innen. A két ország ellentétei 1982- ben ismét kiéleződtek, amikor Szomáliában fellángolt a kormány- ellenes felkelés. A Szomália megmentésének Demokratikus Frontja nevet viselő szervezet partizánalakulatai népi támoga­tással több közigazgatási körzet­ben, így az etióp határhoz közeli térségekben is sikeres offenzívát indítottak a kormánycsapatok el­len. Az USA nem hagyta cserben csatlósát, közvetlen légihidat léte­sített Mogadishuval, s szállította a fegyvereket és más hadianyagot a rezsim megsegítésére. Barre közben Etiópiát vádolta azzal, hogy katonai támogatást nyújt a felkelőknek, ezt Addisz Abebá­ban határozottan visszautasí­tották. Barre a népi elégedetlenség minden megnyilvánulását terrorral nyomta el, a vezető testületekben is rövid úton likvidálta az ellenzék képviselőit. Az agresszív külpoliti­kai irányvonal (sok pénz kellett az ogadeni fegyveres bandák támo­gatásához), a belső gondok, mint pl. a polgárháborús helyzet, az élelmiszertermelés visszaesése stb. katasztrofális gazdasági hely­zetbe sodorták az országot, a ba­jok orvoslására a dollárinjekciók kevésnek bizonyultak. A közeledés első jelei a januári dzsibuti konferencián nyilvánultak meg, ezt a találkozót a természeti csapás, a katasztrofális szárazság elleni összefogás igénye hozta létre. A külügyminiszteri tárgyalá­sokat is csupán kezdeti, de biztató lépésnek lehet tekinteni. Gyors áttörésre számítani nemigen le­het. Nemcsak azért, mert az utóbbi évtizedben a két ország viszonyában túl sok probléma halmozódott fel. Tágabb vetülete is van a dolognak, hiszen Etiópia a szocialista országokhoz kötődik, a Barre-rezsim pedig az USA feltétlen híve. Az a tény azonban, hogy a világnak ebben a feszült­séggócában a szembenálló felek tárgyalóasztalhoz ültek, jó hírnek számít. MALINÁK ISTVÁN Tárgyalások Macaóról (ČSTK) - Pekingben a külügy­minisztérium tegnap arról tájékoz­tatta az újságírókat, hogy a kínai és a portugál kormány megállapo­dása értelmében június utolsó hetében tárgyalások kezdődnek Macao kérdésének megoldásáról. A kínai küldöttséget Csou Nan külügyminiszter-helyettes, a por­tugál delegációt Ruy Barbosa Medina ENSZ-nagykövet fogja vezetni. Peking azt várja a tárgya­lásoktól, hogy visszakapja ezt a portugál gyarmatot. Macao a 16. század közepétől portugál gyarmat, területén kb. 400 ezer kínai és 12 ezer portugál él. Területe mindössze 16 négy­zetkilométer. 1951 óta portugál ,,tengerentúli terület“. A Salazar- rezsim bukása után 1974-ben Portugália felajánlotta, hogy vissza­adja Kínának. Peking akkor kije­lentette, hogy Macao kérdését majd „megfelelő időben“ oldja meg, s igazgatását addig Portugá­liára bízta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents