Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-10 / 84. szám, csütörtök
Szándékainkat meg kell valósítani a gyakorlatban ÚJ SZÚ 5 1986. IV. 10 (Folytatás a 4. oldalról) túljutottak az első ellenőrzésen, az 1985 május- -júniusi 10-30 százalékról 1986 első negyedévére 80-85 százalékra emelkedett. Míg korábban a normákat és műszaki előírásokat a vállalatokban 65-70 százalékban megszegték, addig . jelenleg teljes mértékben megtartják ezeket a követelményeket. Javult a fogyasztási cikkek minősége, amelyeket az ellenőrzött vállalatok állítanak elő, s ez ösztönzőleg hatott a keresletre is. 1984-ben a kereskedelmi szervezetek a nagykereskedelmi piacon visszautasították a gorkiji Lenin Üzemben előállított színes televíziók 67 százalékának a megvásárlását. A múlt év végén, amikor az állami felügyelőség kezdte átvenni a termékeket, ugyanezek a szervezetek kérték az említett üzemből származó színes tévék szállításának a fokozását. Az új ^rendszer valószínűleg kihúzta valaki zsebéből a pénzt De az emberek megértették, hogy az elvárások objektívak és ez a hozzáállás az állam érdekeit szolgálja. És úgy dolgoznak, ahogy erre a párt felszólította őket. Azzal számolunk, hogy Togliatti dolgozói és a kujbisevi terület minden vállalata, s az egész ország támogatja ezt a jó kezdeményezést. A kujbisevi és togUatti vállalatok munkásaival, szakembereivel és vezetőivel folytatott beszélgetéseken ismét meggyőződhettem arról, hogy milyen hatalmas jelentőségű a hatékony gazdálkodási módszerek alkalmazása. Az utóbbi időben nagy figyelmet szentelünk azon létfontosságú kérdéseknek, amelyek megoldásától jelentős mértékben függ a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsítását célzó fő irányvonalunk megvalósításának sikeressége is. Igen elvtársak. Előrehaladásunk sikere alapvetően attól függ, hogy milyen gyorsan sajátítjuk el a gazdálkodás új módszereit. A párt XXVII. kongresszusa kitűzte e hatalmas és rendkívül fontos munka fő irányait. Az elfogadott határozatok kiindulópontját a népgazdaságban nyert tapasztalatok jelentették. Itt.sze- retném kellőképpen méltatni a Volgái Autógyár kollektíváját, tehát önöket is, kedves elvtársak. Az autóipar dolgozói csaknem egy éve a tervezés és gazdasági ösztönzés új alapelvei szerint dolgoznak. E fontos és szerteágazó kísérlet első eredményei örvendetesek. Növekedett a dolgozók, mérnökök, technikusok és az egész kollektíva kezdeményezőkészsége. Új lehetőségek mutatkoztak a tudományos és műszaki eredmények gyakorlati alkalmazására, a termelés minőségének a javítására. A kollektíva nagy munkához látott hozzá, megkezdte az áttérést az új típusú gépkocsik gyártására, a meglevő kapacitások hatékonyabb kihasználására és a termelés korszerűsítésére összpontosított. És ez a helyes út, a kollektíva termelő tevékenysége hatékonysága fokozásának legbiztosabb útja. Elvtársak, nagy érdekünk fűződik ahhoz, hogy önök sikerrel alkalmazzák az új gazdálkodási módszereket. Hasonló úton halad a Sumszki Gépipari Egyesülés kollektívája is. A saját forrásokból való finanszírozás rendszere következtében dinamikusabb lett az itt folyó munka, ösztönzőleg hatott a kezdeményezésre és a munka hatékonyságának fokozására. Magától értetődően felmerül a kérdés: Mit eredményez mindez? A Sumszki Gépipari Egyesülésben 1985-ben több mint 13 százalékkal sikerült növelni a munka termelékenységét, a nyereséget pedig 32 százalékkal. Fokozódott az emberek aktivitása, és a magas mutatók elérésében való érdekeltsége. Most jól fogják fel, hogy minél nagyobb a nyereség, annál nagyobb pénzösszeget fordíthatnak a kollektíva szociális problémáinak a megoldására. Korábban a dolgozókollektíva nem volt ilyen mértékben érdekelt abban, hogy maradéktalanul kihasználjon a termelésben minden tartalékot. A jelenlegi gazdasági mechanizmus szükségessé teszi, hogy az emberek teljes erőbedobással dolgozzanak. önök saját mutatóikat jól ismerik, ezekről most nem szólok. Az önök tapasztalataira való tekintettel most az új gazdálkodási módszerekre való áttérésre készülődnek a vegy-és kőolajipari gépipari minisztériumhoz tartozó üzemek is. Az önök és a sumszki gépipari dolgozók tapasztalatai ismét megerősítették, hogy a saját erőforrásból történő finanszírozás rendszere a harc hatékony formáját jelenti a bruttó termelésre épülő, helytelen beállítottság ellen. A magas ráfordítások elleni mechanizmusaként működik. Ez napjaink egyik legfontosabb feladata. Az élet ugyanakkor azt is igazolja, hogy a központi irányító szervek, a minisztériumok, a fő hatóságok, az országos gazdasági szervek munkájának átépítése nélkül nem lehet alapvetően átalakítani az irányítási és gazdálkodási módszereket. E téren is nagy munkát kell elvégezni. Emellett feltétlen szem előtt kell tartani éppen azt, hogy a központi irányító szervek tevékenysége révén valósulnak meg a tervgazdálkodás óriási előnyei. Most, hogy hozzálátunk az átalakításhoz, erről nem feledkezhetünk meg. Elvtársak, végső soron erősíteni kell a centralizáltság elemét ott, ahol erre szükség van. A központi irányító szervek szerepét viszont csak ott kell növelni, ahol a népgazdasági arányok, a kiegyensúlyozottság, valamint az országos reszort és regionális érdekek optimális összekapcsolásának a biztosításáról van szó. Mindezt végre kell hajtanunk annál is inkább, hogy a tervezésben mutatkozó hiányosságok következtében gyakran különféle nehézségek merülnek fel. Ez negatívan befolyásolja a végeredményeket. Például a mezőgazdasági gépgyártásban ennél az oknál fogva valamiféle ,,traktorközpontúság“ nyilvánult meg. Hosszú éveken keresztül gyorsítottuk a traktorgyártást, emellett ugyanakkor nem növeltük kellőképpen más mezőgazda- sági gépek és eszközök gyártását. Mindennek az lett a következménye, hogy a kolhozokban és szovhozokban hatalmas traktorpark jött létre, de ezt nem tudják hatékonyan kihasználni. És a legfontosabb az, hogy mindez hatással volt a mező- gazdasági munkák ütemére és minőségére, vagyis a mezőgazdasági termények terméshozamára. Vagy vegyük például a vegyipart. Ott olyan helyzet alakult ki, hogy a kapacitások összevonása híján nem sikerült elérni a termelés szükséges hatékonyságát. Valami hasonlót tapasztalhatunk a népgazdaság más ágazataiban is. Mindebben megnyilvánulnak a központi tervező és irányítószervek tevékenységében mutatkozó hiányosságok, s ezen a helyzeten változtatni kell. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor következetesen arra kell törekednünk, hogy a központi szervek felhagyjanak a vállalatok feletti kisstílű bábáskodással, és a jövőben ne döntsenek olyan ügyekben, amelyekben maguknak a vállalatoknak, egyesüléseknek és dolgozókollektíváknak kell megoldást találni. Talán normális jelenség-e hogy nemcsak a minisztériumok és más ágazati irányítószervek, hanem még a Szovjetunió Állami Tervbizottsága és a pénzügyminisztérium is magára vállalja olyan hatalmas mennyiségű gazdasági kérdés megoldását, amelyek - megmondom nyíltan - nem az ő hatáskörükbe tartoznak? Ez szétforgácsolja az erőket, és lehetetlenné teszi, hogy a központi gazdasági szervek perspektivikus kérdésekre, a vállalatok és egyesülések munkafeltételeinek biztosítására összpontosítsanak. Az ilyen gyakorlattal természetesen határozottan fel kell hagyni. Ezzel összefüggésben még egyszer említést kell tenni arról, hogy a lehető leggyorsabban meg kell valósítani a gazdasági önállóság kiszélesítésére, a dolgozókollektívák, a vállalatok és egyesülések, a kolhozok és szovhozok, a tervező és konstrukciós irodák, valamint a tudományos kutatóintézetek kezdeményezésének fejlesztésére és felelősségük fokozására irányuló kongresszusi határozatokat. A gyakorlatban teret kell nyitnunk a dolgozók kezdeményezésének. Vagy talán nem látjuk valamennyien, hogy a vállalat vezető tisztségviselője ma már bizonyos fokig kettős helyzetben van? Egyfelől önállóságot, a munkában gyorsaságot és szocialista vállalkozókedvet követelnek tőle. Másfelől viszont megszámlálhatatlan utasítások, megalapozatlan korlátozások kötik gúzsba kezét-lábát. Helytelen az, ami olykor megtörténik, hogy a munkához alkotóan hozzáálló, kezdeményező dolgozókat „delikvenseknek“ minősítik, egyetlen oknál fogva - nevezetesen, hogy tevékenységük nem felel meg az elavult szabályoknak és utasításoknak. Szeretnék idézni egy példát. A Komszomol kezdeményezésére valamikor létrejött a legjobb minőségi termékeket gyártó komplex brigádok mozgalma. Országunk legkülönfélébb helyein, a könnyűiparban és kereskedelemben tevékenykedő vállalatok dolgozói együttműködési szerződéseket kötöttek. Cseljabinszkban akkor úgy döntöttek, hogy ők továbblépnek. A cipőgyár ifjú munkásai és a helyi üzletközpont elárusítói ágazatközi komplex brigádot hoztak létre, összekapcsolták az emberek erőfeszítéseit, valamint a bér- és ösztönzőalapokat. Élő kapcsolat jött létre, közvetlen összefüggés a munka után járó jutalom és a termékek utáni kereslet között. A rendszer működni kezdett. Gyakorlatilag eltűntek a selejtek, és a gyártott női lábbelik minősége semmivel sem maradt el a leghíresebb külföldi cégek cipőinek minőségétől. Hogyan reagáltak azonban minderre az OSZSZSZK Könnyűipari és Kereskedelmi Minisztériumában? Azt gondolhatnánk, hogy feltörték ingujjukat és a figyelemre méltó tapasztalatok terjesztéséhez láttak. Semmi ilyen nem történt azonban. A minisztériumok dolgozói a cselja- binszki Komszomol-tagok tapasztalataiban csak egyet láttak - azt, hogy nem felelnek meg a Szovjetunió Állami Tervbizottsága, a pénzügyminisztérium, valamint a munkaügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó állami bizottság instrukcióinak. Arra a következtetésre jutottak, hogy ez a kezdeményezés ugyan nem rossz, de ha be kellene vezetni, ez sok gonddal járna, mivel átszervezést kellene végrehajtani. És amint mondani szokás, a fiatalok kezdeményezését elfojtották és a jó szándék hiábavalónak bizonyult. így van ez elvtársak, és mindez a közelmúltban történt. A jövőben azonban ilyennek nem szabad előfordulnia. Egyszóval, nincs időszerűbb és halaszthatatlanabb feladat, mint a gazdasági irányítás tökéletesítése, és olyan gazdasági mechanizmus kidolgozása, amely teret engedne a vállalatok és egyesülések dolgozói kezdeményezésének, önállóságának és felelősségének. A központi bizottság és a kormány ennek következetes figyelmet szentel. Csak a legutóbbi időszakban szerveket hozott létre az egymással kölcsönösen összefonódó, vagy egyenrangú népgazdasági ágazatok csoportjainak az irányítására - a Szovjetunió Állami MezőgazdaságiIpari Bizottságát a minisztertanács mellett működő gépipari, valamint a tüzelőanyag és energetikai komplexum kérdéseivel foglalkozó bizottságot. Folynak az előkészületek arra, hogy az ipari ágazatok lényegében áttérjenek a kétlépcsős irányítási rendszerre. A központi bizottság politikai bizottsága a közelmúltban hagyta jóvá a mezőgazdasági-ipari komplexumra vonatkozó új gazdasági mechanizmust. Ezzel rendkívül fontos dokumentumot hagytunk jóvá és hoztunk nyilvánosságra. Mit szeretnénk hangsúlyozni a benne foglalt intézkedések közül? Bevezetjük az államnak eladott termékek szilárd, változatlan ötéves terveit, miközben az egyénileg gazdálkodók jogában áll szabadon rendelkezni mindazzal amit terven felül előállítottak. Ez a hozzáállás széles teret biztosít a mezőgazdaságban dolgozók kezdeményezésének és fokozza érdekeltségüket a termelés növelésében. Bővül a kolhozok és szovhozok önállósága, növekszik a munka eredményeiért viselt felelősségük. A helyi szervek szintén érdekeltek lesznek az említett elvek megvalósításában Az ő hatáskörükbe tartoznak azok a hús-, tfej- és egyéb termékek készletei, amelyek megmaradnak, miután a gazdaságok teljesítik a központi alapokba történő szállítási kötelezettségeiket. Ez azt jelenti, hogy reális lehetőségek nyílnak az ellátás helyi forrásokból történő javítására Az egyes köztársasági és területi szerveknek aktívabban kell segíteniük a mezőgazdaságban dolgozóknak és nem szabad csak a központból folyósított alapokra hagyatkozniuk. Fontos, hogy a mezőgazdasági-ipari komplexumban habozás nélkül és mindenütt bevezessék az új gazdálkodási módszereket. így sikerülhet a lakosság legkülönfélébb, rendkívül jó minőségű termékekkel való ellátása, a meglévő gondok mielőbbi enyhítése. Most a végéhez közeledik a gazdasági mechanizmus kidolgozása a könnyűiparban. Ennek lényege az, hogy felhagyjunk a dolgokhoz való globális megközelítéssel és a lehető legnagyobb mértékben érdekeltté tegyük az ágazat és a kereskedelem dolgozóit a termelés növelésében és a minőségi áruk eladásában. Ilymódon nemcsak a vállalatok termelőtevékenysége, hanem a munkáért járó jutalom is közvetlenül összefügg majd a termékek minőségével, választékával és a piaci igényekre való reagálás rugalmasságával. Elvtársak, a párt kész az irányítás és a gazdasági mechanizmus tökéletesítésének a keresztülvitelére az utolsó pontig. Nem állunk meg a félúton. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy teljes mértékben megnyilvánuljon néhogy ez irányban hatalmas erőfeszítéseket .teszünk. Emberek milliói költöztek az utóbbi években új lakásokba. Ez a kérdés azonban továbbra is égető marad. Ezért a központi bizottság további intézkedéseket tesz a lakásépítés bővítésére. Mindent el kell követni azért, hogy különösen azok az emberek, akik már régóta várnak lakásra, a lehető legkorábban javíthassanak lakáskörülményeiken. Hangsúlyozni szeretném, hogy a párt és a kormány nem csökkenő figyelemmel kiséri életünk e rendkívül fontos vonatkozását. Azon a véleményen vagyunk, hogy aktívabban és teljesebben ki kell használni a vállalatok ez irányú lehetőségeit. El kell mondanom, hogy a dolgozókollektívák a pártbizottságok kezdeményezésének köszönhetően sok szociális kérdésre megoldást találnak. Vegyük például a rigai VZFJ üzem közétkeztetési rendszerét, a belorussziai vegyipari dolgozók vagy a lipecki kohászok munkabiztonsági és egészségvédelmi intézkedéseit, a kali- nyingrádi, a Moszkva melletti és a szverdlovszki ifjúsági lakáskomplexumok építését, Klajpedben a kereskedelem megszervezését, Volgográdban a fogyasztási szövetkezetek hálózatának fejlesztését stb. Az emberek ezt érzik, s látják a vállalatok és helyi szervek vezető tisztségviselőinek gondoskodását. Nincs szükség másra, csak a felelősség fokozására e rendkívül fontos szakaszon, kezdeményezöen kell viszonyulni a problémák megoldásához és így lehetővé válik sok minden megjavítása és helyrehozása. Különösen kedvező feltételeket teremt e tekintetben a teljes önelszámolási rendszer bevezetése. Példaként említem a Volgái Autógyárat. Korábban ott annyi eszközt fordíthattak szociális fejlesztésre és lakásépítésre, amennyit erre a költségvetésből kaptak. Most a helyzet változik - ezek az alapok egyre fokozottabb mértékben az önök munkájától, s attól függnek, hogy milyen mértékben növekedik a vállalat nyeresége. Ma megtekintettem az önök új városát. Jó benyomást tett rám. Az embernek az az érzése, hogy az emberek a város építésébe - jelképesen mondva - szívük egy darabját is beleadták, és szem előtt tartották azt, hogy itt kényelmesen élhessenek és kellemesen tölthessék el szabad idejüket. Tudom, hogy a legutóbbi öt évben a városban 43 óvoda és 20 iskola épült és 34 ezer család kapott új lakást. A következő ötéves időszakra is impozáns terveket tűztek ki. Lényegesen növekedik a város lakásokkal, óvodai és iskolai létesítményekkel való ellátottsága. Ismerem az önök előtt álló nehézségeket is. Panaszok vannak a vízellátásra, a fűtésre és a lakásépítés minőségére. A tanácsi szerveknek és az építőknek e téren javulást kell elérniük és ehhez Mihail Gorbacsov a kujbisevi textilgyár dolgozóival (Telefoto: ČSTK) pünk hatalmas alkotóereje és hogy országunkban lehetővé váljon a társadalmi fejlődés új szintjének elérése. Eddig gazdasági feladatainkról szóltam. A gazdaság fejlesztése azonban nem öncélú. Elsősorban azért van szükség rá, hogy emelkedjen a nép életszínvonala, hogy javuljanak a szovjet emberek munka- és életkörülményei. Következetes irányvonalat tűztünk ki a szociális terület fejlesztésének a meggyorsítására. E téren már fontos intézkedések születtek és végrehajtottuk a szükséges módosításokat a tervezés alapelve- iben Átcsoportosítottuk a beruházásokat a szociális program javára. Megkezdtük az egyes területek szükségleteinek és sajátosságainak az eddiginél nagyobb mértékű figyelembevételét. Külön szólnék a lakásépítésről, önök tudják, segítséget kell nyújtanra vállalati kollektíváknak is. A képviselőknek aktívabban kell működniük, mivel a képviselők csoportjainak többségét az önök dolgozói alkotják. Ez azt jelenti, hogy az akciókészségnek is olyan munkásjellegünek kell lennie, amilyet elvárunk a Volgái Autógyártól. A szociális terület emberek millióinak létérdekeit, minden ember szükségleteit érinti. Viktor Fjodorovics Csvanov és Szergej Ivano- vics Agapov, a Volgái Autógyár brigádvezetői elvtársaik nevében javasolták, hogy idén a kórházak, iskolák, művelődési otthonok építésénél mindenki legkevesebb négy munkaszüneti napot dolgozzon le. Az a véleményem, hogy ezzel valamennyien egyetértünk. A párt központi bizottsága nevében támogatni szeretném ezt a sikeres kezdeményezést. A kezdeményezés fejlesztéséért, a felelősség és az igényesség fokozásáért Elvtársak! Az az időszak, amelyet országunk most átél, rendkívül felelősségteljes. Valameny- nyiünktől rendkívül komoly és intenzív munkát követel meg. A pártra, bizottságaira és szervezeteire is rendkívüli felelősség hárul, önök is tudják, hogy a lenini hagyományok szellemében országunk életének legnehezebb es legbonyolultabb időszakaiban a kommunisták mindig az élen jártak. A párt erejg mindig is kezdeményezőkészségében és példamutatásában rejlett. Hiszen mindig éppen a párt kezdeményezésére terjesztették elő a társadalmunk fejlesztésével összefüggő égető problémákat, s most is a párt kezdeményezése nyomán indult meg megoldásuk A párt kezdeményezésére látunk hozzá a rend es a fe- nveíem megszilárdításához, az igényesség foko- (Folytatás a 6. oldalon)
