Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-10 / 84. szám, csütörtök

Szándékainkat meg kell valósítani a gyakorlatban (Folytatás a 3. oldalról) Felszólítjuk az ipar és a mezőgazdaság, az építőipar és a közlekedés, a szolgáltatások és a tudomány területének dolgozóit, országunk minden dolgozóját: munkahelyén mindenkinek becsületesen, magas minőségben, a közös ügyért való teljes felelőssége tudatában kell teljesítenie a feladatokat. Maximális eredménye­ket elérni az idei évben - ez minden ágazat és országunk minden területe dolgozóinak sürgető feladata és hazafias kötelessége. Külön szeretnék emlékeztetni a 12. ötéves terv fontosságára a gazdasági stratégia megva­lósítására irányuló törekvésekben. A jelenlegi ötéves terv a legbonyolultabb és sokban megha­tározó az évszázad végéig előttünk álló három ötéves terv közül. Éppen ennek kell létrehoznia a szilárd alapot a termelés intenzifikálásához a tudományos-műszaki haladás alapján, és megkezdenie a jövőbeni, még gyorsabb előreha­ladást a gazdasági és szociális fejlesztés egész frontján, önök tudják, hogy nincs semmilyen varázspálcánk, amelynek segítségével azonnal előteremthetnénk a szükséges gépeket, beren­dezéseket és műszereket. Még sok mindent kell megtervezni és legyártani. Országunk még csak a kezdetén áll a népgazdaság nagyon jelentős ágazatai rekonstrukciójának. Ez feltétlenül meg­valósul, de ehhez idő kell. Minek a segítségével kell tehát ezen feltételek között biztosítanunk a reális gyorsítást. Minde­nekelőtt ki kell használnunk a meglevő tartaléko­kat. A rendelkezésünkre álló termelésiés tudomá­nyos potenciálról van szó. S ma ez a legfonto­sabb. A létrehozott termelési bázison mind az ipar­ban, mind a beruházások terén, a kolhozokban és szovhozokban, a szolgáltatások terén a válto­zatlan forrásokból lényegesen többet és jobb minőségben lehet termelni. Ezek nem csak sza­vak, amelyek azon a vágyon alapulnak, hogy többet és jobbat tegyünk. Nem, elvtársak, a gaz­daság minden területén a dolgozókollektivák ezrei éppen így teljesítik feladataikat. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni szeret­ném a Volgái Autógyár dolgozókollektívája kez­deményezésének óriási jelentőségét. Az önök kötelezettségvállalása, hogy növelik a termelés volumenét a dolgozók számának csökkentése, valamint a fém- és energiafelhasználás csökken­tése mellett, ez az intenzifikáció és a hatékony­ság gyakorlati példája. Minden dolgozókollektíva éppen ilyen hozzáállásával számolunk ! El kell mondanom, hogy az önök kezdemé­nyezése már megvalósításának első szakaszá­ban jó eredményeket ígér. Például az egész gépiparban az ötéves tervidőszak alatt 1,5 milli­árd rubellel lehet pótlólagosan emelni a terme­lést, mégpedig jobbára azonos kapacitásokkal, s lényegében a megtakarított anyagoknak kö­szönhetően. Köztudott, hogy a szovjet könnyűipar érzi a nyersanyagforrások hiányát. A kurszki bőripari termelési egyesülésben saját erőből hozták létre azt a berendezést, amely lehetővé tette a hulla­dékok komplex feldolgozásának megszervezését és minden nyersanyag teljes mértékű felhaszná­lását. Ennek a módszernek a bevezetése a bőri­pari üzemekben lehetővé teszi évi 4000 tonna bőr megtakarítását, miáltal kb. 2,5 millió pár cipővel több gyártható. Ez a technológia nagy érdeklődést keltett és több országban szabadal­mazták. Nagy tartalékaink vannak a termelőkapacitá­sok gyorsabb üzembe helyezése terén. Erről tanúskodnak az elektrotechnikai ipari miniszté­rium reszortjához tartozó, a Szovjet Ukrajna 60. évfordulója nevet viselő Vatra egyesülés ta­pasztalatai. A normák által meghatározott 18 hónap helyett, két hónap alatt itt nagy tapasztala­tokat szereztek a világítástechnikai berendezé­sek gyártására alkalmas kapacitások területén. Most mindenütt folyamatban van a tartalékok feltárása, a városokban és vidéken egyaránt. A mezőgazdasági-ipari komplexum dolgozói szintén szorgalmasan keresik ezeket a tartaléko­kat. Itt is nem kis tapasztalatok gyűltek össze a termelési erőforrások hatékony kihasználása területén. Vegyük például az észtországi kolho­zokat és szovhozokat. A benzinfelhasználás nor­mája itt 22 százalékkal alacsonyabb, mint az országos átlag, a motorolaj esetében pedig 29 százalékkal. Hogyan érik ezt el? A mezőgazdasági techni­ka hatékony kihasználásával, azzal, hogy rendet tartanak az olajszármazékok raktározása és fo­gyasztása területén. Milyen jelentőségű ez or­szágos viszonylatban? Ha országos méretekben valamennyi kolhozban és szovhozban sikerülne ilyen mutatókat elérni, akkor ez évente mintegy 9 millió tonna folyékony tüzelőanyag évi megta­karítását eredményezné. Elvtársak, éppen ez az az irány, amelyben tovább kell folytatnunk munkánkat. Ismét szeretnék visszatérni ahhoz a gondolat­hoz, hogy a munkához való hagyományos hoz­záállás nem hoz kellő hatékonyságot, és át kell orientálódni. Természetesen a kezdeményezést és az alulról jövő alkotó útkeresést szükséges felülről jövő döntésekkel támogatni. Ennek a két iránynak az egybekapcsolása jelenti munkánk hatékonyságának a lényeges fokozását. Ezt jól tudja a párt központi bizottsága, a kormány szintén, és átfogó intézkedéseket foganatosíta­nak a felmerülő problémák megoldására. Mivel a társadalmi-gazdasági fejlesztés meg­gyorsítása rendkívül szorosan összefügg a tudo­mányos-műszaki haladással, az SZKP KB és a kormány kitűzte a népgazdaság új korszerűsí­tési programját. Ez azon ágazatok kiemelt fej­lesztésének biztosítását tartja szem előtt, ame­lyek meghatározóak a tudományos-műszaki ha­ladás szempontjából. Vonatkozik ez elsősorban a gépiparra, a kohászatra, a vegyiparra, a szá­mítástechnikára és a mikroprocesszoros techni­kára. A gyors eredmények elérése céljából fokozni kell a beruházások hatékonyságát, fel kell szá­molni azt, hogy túl sok a megkezdett építkezés. Mit teszünk ennek érdekében? Változik a terve­zéshez való hozzáállás. A tervbe annyi létesít­ményt soroltunk be, amennyire futja építőipari bázisunkból, olymódon, hogy biztosított legyen a terv szerinti befejezésük. Minden tervet alapo­san megvitatnak és megvizsgálnak az építkezés hatékonysága és minősége szempontjából, összhangban a tudományos-műszaki haladás feladataival. Jóváhagyták az építőipari bázis kor­szerűsítésére vonatkozó határozatot, annak ér­dekében, hogy az egész építőipari komplexumot ipari módszerekre állítsák át. Hatalmas tudományos potenciál van a birto­kukban. A feladat az, hogy hatékonyan használ­juk ki. E célból hozzuk létre a tudományos­termelési egyesüléseket, az ágazatközi tudomá­nyos-műszaki komplexumokat és műszaki köz­pontokat, és integrálódnak az egyes főiskolákon lévő tudományos munkahelyek a termelés egyes megfelelő ágazataival. Alapvető változások történnek a gépiparban. Valamennyi ágazatában nemcsak korszerűsíteni kell a termelőkapacitásokat, hanem a jelenlegi ötéves tervidőszakban és az elkövetkező évek­ben át kell térni a legkorszerűbb gépek, szer­számgépek és berendezések gyártására is. Pél­dául a gépkocsiiparban a jelenlegi követelmé­nyekre való tekintettel azt tervezik, hogy gyakor­latilag valamennyi autótípust új modellekre cse­rélik fel. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari gépgyártásban kapacitások jönnek létre olyan hatékony gépek új rendszereinek a gyártásához, amelyek lehetővé teszik az intenzív növényter­mesztési technológiák és a mezőgazdasági nyersanyagok hulladékmentes feldolgozásának a bevezetését. A közelmúltban hagyták jóvá a mikroprocesz- szorok széles körű bevezetésére vonatkozó fon­tos határozatot, ami lehetővé teszi a termelés gépesítése és automatizálása ütemének a lé­nyeges meggyorsítását és a kézi munka jelentős korlátozását. Fontos intézkedéseket terveznek és valósítanak meg a mezőgazdasági-ipari komplexum továbbfejlesztése céljából, ami rövid időn belül lehetővé teszi a helyzet tényleges javítását az élelmiszerek tekintetében. Már most lehetőségek nyíltak számos fontos intézkedés haladéktalan megvalósítására a szociálpolitika területén. Az egészségügy és az oktatásügy, a kulturális és a szellemi élet további fejlesztésé­ről, a bérrendszer és a nyugdíjbiztosítás tökéle­tesítéséről van szó. A központi bizottság rendkívül nagy fontossá­got tulajdonít az irányítási és gazdalkodási mód­szerek mélyreható reformjával összefüggő kér­dések megoldásának. Elvtársak, öszességében véve ez minden területen folyamatban van. Az biztos, hogy mindent nem lehet könnyen vég­hezvinni. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az elkezdett munkát biztosan befejezzük, merüljenek fel bármilyen jellegű akadályok vagy nehézségek is. Ebben önök biztosak lehetnek. Magától értetődően gyorsabban sikerül elérniük ezeket az eredményeket, ha ebbe a munkába mindenki bekapcsolódik. Nem egyszer halljuk azonban: ,,A kongresz- szus jó határozatokat hagyott jóvá, de helyi szinten minden a régi szerint folytatódik. Segít­senek a rendteremtésben“. Biztos, hogy segíteni fogunk, követelményeket támasztunk, és nem marad el a felelősségrevonás. De nyíltan szólva: meg lehet oldani minden kérdést a központból? A fegyelem megszilárdítását, a termelés szerve­zésének és a munkának a javítását a vállalatok­ban, műhelyekben, kell végrehajtani, a technikát és a forrásokat közvetlenül a dolgozókollektívák­ban kell helyesen kihasználni. Vagy vegyük a szociális fejlesztés kérdését. Ezen a területen sem kell mindent Moszkvában megoldani. Sok, nagyon sok mindent kell helyi szinten, határozottan és következetesen megol­dani. És itt meg is történik majd a felelősségre­vonás. Még egy dologról elvtársak. Nehéz, de érde­kes időszakban élünk és dolgozunk. Jelenleg minden korábbinál nagyobb szükség van a kez­deményező munkára. Sok esetben éppen ez hiányzik. A termelésben dolgozókkal, üzemek és ága­zatok vezető beosztású dolgozóival való beszél­getések során gyakran szólunk a tervezett ered­ményektől való elmaradás okairól, a legkülön­félébb kibeszélésekkel, mások hibáztatásával találkozunk. Végérvényesen fel kell hagyni azzal a gyakorlattal, hogy egymásra mutogassunk. Mindenkinek lelkiismeretesen teljesíteni kell kö­telességét. És még ennél is többre van szükség. A partnerekhez kellő figyelmességgel kell viszo­nyulni, elébe kell menni elvárásaiknak és együtt kell velük működni. Tovább kell fejlesztenünk és meg kell szilárdítanunk a dolgozókollektívák együttműködésének jó szocialista hagyomá­nyait. Ezzel összefüggésben ki szeretném emelni az Uralmas kollektíváját, önök tudják, hogy az utóbbi időben milyen élesen bíráltuk a kohászo­kat, és milyen felelősségteljes feladatok várnak rájuk az ágazat korszerűsítésével kapcsolatos teendők során. Már sikerült megtenniük az első lépést a lemaradás áthidalására. A nehézségek azonban továbbra is megvannak. Az ágazat korszerűsítéséhez új technikára van szükség. Az Uralmas kollektívájának becsületére legyen mondva, hogy tényleges munkásszolidaritást ta­núsítottak, amikor kezdeményezően felülvizsgál­ta terveit és kötelezte magát arra, hogy rövid időn belül rendkívül hatékony technikát fejleszt ki a Vlagyimir lljics Leninről elnevezett Magnyito- gorszki kohóipari kombinát rekonstrukciójához. Már az idén, határidő előtt befejezik a folyamatos acélöntést lehetővé tevő új gépek munkatervét, s ezzel lehetővé válik, hogy minden millió tonna folyékony fémből 200 ezer tonnával több henge­relt anyagot termeljenek terven felül. Ez két ipari óriás, munkásosztályunk két kiváló kollektívája együttműködésének fényes példája. Úgy vélem, ez a kérdés, elvtársak, az önök szempontjából is nagy jelentőségű. Mire is gondolok? A Volgái Autógyár kiváló gépkocsikat gyárt, amelyeket nálunk és számos más országban is nagyon jól ismernek. De ma már ez kevés. A mi autóink elmaradnak az ilyen típusú legjobb külföldi autók mögött. És ezen felül az új modellek kifejleszté­sénél távlatokban kell gondolkodni. Minden eset­ben, amikor az üzem bemutatja újabb modelljét ezt halljuk: az új gépkocsi a legjobb külföldi típusok színvonalának felel meg. En most felte­szem önöknek a kérdést: Vajon a VÁZ miért elégszik meg azzal, hogy az új autók csak a világmárkák szintjét érik el? Miért nem tűznek ki nagyobb feladatokat - hogy a világ autódivat­jának valamiféle formálóivá váljanak? Egy ilyen szakképzett káderekkel rendelkező kollektíva eleget tudna tenni ennek a feladatnak is. Mi támogatnánk önöket. Tudom mit válaszol­hatnak erre: nem minden önökön múlik. Sok minden függ úgymond a partnerektől, azoktól, akik a fémeket, az elektrotechnikát, a gumiipari termékeket és egyéb alkatrészeket szállítják. Felmerül a kérdés, miért ne léphetnének fel kezdeményezően a partnerekkel való hatékony együttmüködés megteremtése céljából. Meggyő­ződésem, hogy az ilyen kezdeményezés szük­ségszerűen élénk visszhangot váltana ki mind­azoknál, akik az önök autógyárával együttmű­ködnek, főként abban az esetben, ha önök felkérik őket a világ legjobb autóinak a kifejlesz­tésére. Gondolkodjanak el efelett elvtársak. Mellesleg az, amiről itt önök előtt beszélek, más üzemeket, tudományos szervezeteket és konstrukciós irodákat is érint. A gépgyártásban és más ágazatokban tapasztalható számos ne­gatív tendencia oka nem abban rejlik, hogy áttérjünk az alapvetően új, világszínvonalú tech­nika kifejlesztésére, hanem gyakran a már kifej­lesztett gépek apró tökéletesítését szem előtt tartó irányvonalban. Fel kell hagyni a lekopírozás filozófiájával. Nem jó dolog mindenben más nyomdokaiban, kitaposott ösvényeken haladni. Tapasztalatokra tettünk szert mások hagyomá­nyaiból és most a technika fejlesztésében új, perspektivikus irányokat kell feltárnunk. Mint mondani szokás, a világszínvonalú ered­mények túllépését célzó irányvonalunknak be kell jutnia valamennyi dolgozókollektíva, vala­mennyi gazdasági szervezet vérkeringésébe. Ez kell, hogy munkánk alapelvévé, szocialista mun­kaversenyünk legfontosabb céljává váljék. A szocializmus előnyeit nemcsak a politikai rend­szeren és a szociális vívmányokon keresztül kell érvényre juttatni, hanem a gazdasági eredmé­nyekkel, a haladó technológiákkal és a renkívül jó minőségű termékekkel is. Feltételezem, hogy a gépgyártásban dolgozók elsőként mutatnak példát e fontos munkában. Amikor a legkézenfekvőbb tartalékokról be­szélünk, amelyeket ki kell használnunk a mostani ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, az elsők között említeném a termelés minősége fokozá­sának kérdését. A kongresszuson nyíltan és igényesen beszéltünk erről: minőségi javulás nélkül nem oldhatók meg a termelés mennyisé­gével összefüggő kérdések, és enélkül nem lehetséges a tudományos-műszaki haladás és előrelépésünk meggyorsítása. Hasonlítsák össze ezt a két csöveket gyártó üzemet: az azerbajdzsánit és a szverdlovszki területen működöt. Mindkettőnek gyakorlatilag hasonló berendezései és technológiái vannak, mindketten szinte ugyanazon termékek egyforma mennyiségét állítják elő. De míg a szverdlovszki területiek egyetlen reklamációt sem kaptak az olajipari dolgozóktól, addig az azerbajdzsáni üzemben gyártott minden tizedik, nehéz körül­mények között Nyugat-Szibériába szállított cső selejtes. Elvtársak, ilyen a minőség értéke. A hatalmas munka és anyagi ráfordítások haszontalanná válhatnak, ha a termékek nem felelnek meg napjaink követeleményeinek. Hiszen a minőség - tulajdonképpen a megbízhatóságot és a taka­rékosságot jelenti. És végső soron fontos a dolog erkölcsi oldala is. Amikor erélyesen bíráljuk ezeket a hiányos­ságokat, egyáltalán nem szeretnénk mindent sötét színekben feltüntetni, s egyetlen tollvonás­sal áthúzni azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyeket gép- és könnyűiparunk, rádióelektro­nikánk és a többi ágazat elért. Azt hiszem önök is jól értik, hogy most valami másról van szó: mindannak, amit a Szovjetunióban gyártunk, na­gyon jó minőségűnek kell lennie. Jelenleg még nem így van. Vegyük például a háztartásokban használatos műszaki cikkeket. Egymás mellett találhatók a sikereinket és lema­radásainkat jelképező gyártmányok. Kiváló hűtő- szekrényeink, mosógépeink, televízióink és rádi­óink vannak, amelyek iránt a Szovjetunióban és külföldön is nagy a kereslet. Ugyanakkor ezek nem minden fajtája üzemel megbízhatóan, sok villanyáramot fogyasztanak, feleslegesen alap­anyag-igényesek és külsejüket tekintve nem esztétikusak. Mihez vezet mindez? Csak egy példát említe­nék. A szakemberek kiszámították, hogy ha háztartási gépeink a villamosenergia fogyasztá­sát tekintve korszerű szintet érnének el, ez évente több mint 20 milliárd kilowattóra elektro­mos energia megtakarítását jelentené. Ez csak­nem kétszer több, mint amennyit egy év alatt a volgai Lenin Vízerőműben állítanak elő. Éppen ezért hangoztatjuk, hogy a rossz minőség a pa­zarlás legveszélyesebb fajtája. Természetes, hogy önök figyelmet szenteltek a politikai beszámolóban foglalt gondolatoknak, hogy nem tűrhetik azt a helyzetet, amikor a jó és rossz termékeket előállító dolgozók szinte egy­forma bért kapnak, és ugyanolyan anyagi elő­nyöket élveznek. Ezt a párbeszédet szerétném folytatni mai találkozónkon és feltenném a kér­dést: Vajon ez talán nem sérti a szociális igaz­ságosságot? Gondolom, önök is úgy vélik, hogy sérti. Ha ez így van, és önök is egyetértenek ezzel - és így vélekedtek a kongresszus küldöt­tei is eljött a határozott cselekvés ideje, hogy felszámoljuk a rossz minőséget, a selejtes gyárt­mányokat - az egyes kollektívákban és országos szinten is. A központi bizottság ezekről a kérdésekről foglalt állást a szovjet dolgozókhoz intézett leve­lében, amelyet önök is ismernek. Most folyamat­ban van azon intézkedések kidolgozása, ame­lyek már a legközelebbi időszakban lehetővé teszik, hogy szorosabb legyen az összefüggés a bérek és a munka minősége között. Nyilvánva­lóan külön törvényt kell jóváhagyni a minőségről. A gyenge minőségű termékeket gyártó üzemek ezt meg kell hogy érezzék, adminisztratív és gazdasági szempontból egyaránt. Ha termékei­ket nem fogadják el és nem lesz irántuk kereslet, akkor ennek tükröződnie kell a kollektíva anyagi helyzetében, a bérszínvonalban. Sürgetővé válik a vállalatokban a műszaki ellenőrzés rendszere átépítésének a kérdése is. Nem titok, hogy még azoknak az üzemeknek a kapuit is nem egy esetben gyenge minőségű termékek hagyják el, amelyeknek jó alapanyaga­ik és korszerű berendezéseik vannak. Nehezen lehet számokban kifejezni, hogy ezek közül mennyit küldenek vissza és mennyit fordítanak arra, hogy ezeket nagy költségekkel a fogyasztó maga fejezze be. Az SZKP Központi Bizottságá­ra a közelmúltban levél érkezett Permből, Masi- nova elvtársnőtől. Közölte velünk, hogy vásárolt egy Kaszkad típusú tévékészüléket, amelyet mellesleg a kujbisevi Ekran termelési egyesülés­ben gyártottak. A készülék 15 percig működött. A javító szerint ez meggondolatlan vásárlás volt, mivel az üzletekbe került ilyen típusú tévéké­szülékek egész sorozatát most javítják a műhe­lyekben. Az ellenőrzésnél kiderült, hogy az eb­ben az egyesülésben gyártott készülékek közül 49 ezer hibás volt, és a garanciális időn belül megjavították őket. Tulajdonképpen mindert ne­gyedik tévékészülék használhatatlan volt. Ter­mészetesen ebbe a helyzetbe senki sem nyu­godhat bele. Felmerül a jogos kérdés: A rossz minőségű gyártmányok hogyan kerülhettek ki a vállalatból, hiszen van itt műszaki ellenőrzési osztály? Alighanem nincs itt minden teljesen a rendjén. Látható, hogy az ellenőrzés azok erőteljes erköl­csi és anyagi befolyása alatt áll, akik rossz minőségű termékeket állítanak elő, akik a válla­latot irányítják. Ezért az utóbbi időben sürgetően merül fel a reszorton kívüli ellenőrzésre való áttérés kérdése. Jelenleg 42 vállalatban folyik a termékek állami átvételi rendszerének a kipró­bálása. Az ilyen rendszer hatékonyságát lemér­hetjük akár a szerszámgépeket gyártó Frezer moszkvai vállalat példáján is. Ez a híres vállalat jó minőségű termékeiről ismert és tevékenysége minden tekintetben sikeres. Az üzem jó hírnevé­hez hozzájárult a lelkiismeretesen dolgozó 223 üzemi ellenőr is. Úgy tűnhet, hogy ilyen helyzetben az állami inspekció négy képviselője semmin se változtat­hat majd. De az új szolgáltatás nemcsak új, hanem valóban megfelelő nézetekkel is befolyá­solta az üzem termelését. Megmutatkozott, hogy már elavult az eddig használt technológiai nyil­vántartás, a mérőműszerek nem elég pontosak és a terv is néha arra készteti az ellenőröket hogy szemet hunyjanak a normáktól való apró eltérések felett. Sőt, kezdetben még ebben a jó üzemben sem felelt meg az ellenőrzésnek egyetlen gyártmánysorozat sem. És fél éven belül 99 százalékra emelkedett azon termékek mennyisége, amelyek már az első ellenőrzésen is megfeleltek. Az új szolgáltatás „felrázta“ az üzem kollektíváját és olyan légkör megteremté- / sére kényszerült, amelyben mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a selejtes termékek nem jutnak át az ellenőrzésen. Megközelítőleg hasonló eredményeket értek el más vállalatokban is. Azon termékek száma, amelyeket a műszaki ellenőrzési osztály átadott az állami felügyelőség illetékeseinek és amelyek (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1986. IV. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents