Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-10 / 84. szám, csütörtök
Szándékainkat meg kell valósítani a gyakorlatban (Folytatás a 3. oldalról) Felszólítjuk az ipar és a mezőgazdaság, az építőipar és a közlekedés, a szolgáltatások és a tudomány területének dolgozóit, országunk minden dolgozóját: munkahelyén mindenkinek becsületesen, magas minőségben, a közös ügyért való teljes felelőssége tudatában kell teljesítenie a feladatokat. Maximális eredményeket elérni az idei évben - ez minden ágazat és országunk minden területe dolgozóinak sürgető feladata és hazafias kötelessége. Külön szeretnék emlékeztetni a 12. ötéves terv fontosságára a gazdasági stratégia megvalósítására irányuló törekvésekben. A jelenlegi ötéves terv a legbonyolultabb és sokban meghatározó az évszázad végéig előttünk álló három ötéves terv közül. Éppen ennek kell létrehoznia a szilárd alapot a termelés intenzifikálásához a tudományos-műszaki haladás alapján, és megkezdenie a jövőbeni, még gyorsabb előrehaladást a gazdasági és szociális fejlesztés egész frontján, önök tudják, hogy nincs semmilyen varázspálcánk, amelynek segítségével azonnal előteremthetnénk a szükséges gépeket, berendezéseket és műszereket. Még sok mindent kell megtervezni és legyártani. Országunk még csak a kezdetén áll a népgazdaság nagyon jelentős ágazatai rekonstrukciójának. Ez feltétlenül megvalósul, de ehhez idő kell. Minek a segítségével kell tehát ezen feltételek között biztosítanunk a reális gyorsítást. Mindenekelőtt ki kell használnunk a meglevő tartalékokat. A rendelkezésünkre álló termelésiés tudományos potenciálról van szó. S ma ez a legfontosabb. A létrehozott termelési bázison mind az iparban, mind a beruházások terén, a kolhozokban és szovhozokban, a szolgáltatások terén a változatlan forrásokból lényegesen többet és jobb minőségben lehet termelni. Ezek nem csak szavak, amelyek azon a vágyon alapulnak, hogy többet és jobbat tegyünk. Nem, elvtársak, a gazdaság minden területén a dolgozókollektivák ezrei éppen így teljesítik feladataikat. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni szeretném a Volgái Autógyár dolgozókollektívája kezdeményezésének óriási jelentőségét. Az önök kötelezettségvállalása, hogy növelik a termelés volumenét a dolgozók számának csökkentése, valamint a fém- és energiafelhasználás csökkentése mellett, ez az intenzifikáció és a hatékonyság gyakorlati példája. Minden dolgozókollektíva éppen ilyen hozzáállásával számolunk ! El kell mondanom, hogy az önök kezdeményezése már megvalósításának első szakaszában jó eredményeket ígér. Például az egész gépiparban az ötéves tervidőszak alatt 1,5 milliárd rubellel lehet pótlólagosan emelni a termelést, mégpedig jobbára azonos kapacitásokkal, s lényegében a megtakarított anyagoknak köszönhetően. Köztudott, hogy a szovjet könnyűipar érzi a nyersanyagforrások hiányát. A kurszki bőripari termelési egyesülésben saját erőből hozták létre azt a berendezést, amely lehetővé tette a hulladékok komplex feldolgozásának megszervezését és minden nyersanyag teljes mértékű felhasználását. Ennek a módszernek a bevezetése a bőripari üzemekben lehetővé teszi évi 4000 tonna bőr megtakarítását, miáltal kb. 2,5 millió pár cipővel több gyártható. Ez a technológia nagy érdeklődést keltett és több országban szabadalmazták. Nagy tartalékaink vannak a termelőkapacitások gyorsabb üzembe helyezése terén. Erről tanúskodnak az elektrotechnikai ipari minisztérium reszortjához tartozó, a Szovjet Ukrajna 60. évfordulója nevet viselő Vatra egyesülés tapasztalatai. A normák által meghatározott 18 hónap helyett, két hónap alatt itt nagy tapasztalatokat szereztek a világítástechnikai berendezések gyártására alkalmas kapacitások területén. Most mindenütt folyamatban van a tartalékok feltárása, a városokban és vidéken egyaránt. A mezőgazdasági-ipari komplexum dolgozói szintén szorgalmasan keresik ezeket a tartalékokat. Itt is nem kis tapasztalatok gyűltek össze a termelési erőforrások hatékony kihasználása területén. Vegyük például az észtországi kolhozokat és szovhozokat. A benzinfelhasználás normája itt 22 százalékkal alacsonyabb, mint az országos átlag, a motorolaj esetében pedig 29 százalékkal. Hogyan érik ezt el? A mezőgazdasági technika hatékony kihasználásával, azzal, hogy rendet tartanak az olajszármazékok raktározása és fogyasztása területén. Milyen jelentőségű ez országos viszonylatban? Ha országos méretekben valamennyi kolhozban és szovhozban sikerülne ilyen mutatókat elérni, akkor ez évente mintegy 9 millió tonna folyékony tüzelőanyag évi megtakarítását eredményezné. Elvtársak, éppen ez az az irány, amelyben tovább kell folytatnunk munkánkat. Ismét szeretnék visszatérni ahhoz a gondolathoz, hogy a munkához való hagyományos hozzáállás nem hoz kellő hatékonyságot, és át kell orientálódni. Természetesen a kezdeményezést és az alulról jövő alkotó útkeresést szükséges felülről jövő döntésekkel támogatni. Ennek a két iránynak az egybekapcsolása jelenti munkánk hatékonyságának a lényeges fokozását. Ezt jól tudja a párt központi bizottsága, a kormány szintén, és átfogó intézkedéseket foganatosítanak a felmerülő problémák megoldására. Mivel a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsítása rendkívül szorosan összefügg a tudományos-műszaki haladással, az SZKP KB és a kormány kitűzte a népgazdaság új korszerűsítési programját. Ez azon ágazatok kiemelt fejlesztésének biztosítását tartja szem előtt, amelyek meghatározóak a tudományos-műszaki haladás szempontjából. Vonatkozik ez elsősorban a gépiparra, a kohászatra, a vegyiparra, a számítástechnikára és a mikroprocesszoros technikára. A gyors eredmények elérése céljából fokozni kell a beruházások hatékonyságát, fel kell számolni azt, hogy túl sok a megkezdett építkezés. Mit teszünk ennek érdekében? Változik a tervezéshez való hozzáállás. A tervbe annyi létesítményt soroltunk be, amennyire futja építőipari bázisunkból, olymódon, hogy biztosított legyen a terv szerinti befejezésük. Minden tervet alaposan megvitatnak és megvizsgálnak az építkezés hatékonysága és minősége szempontjából, összhangban a tudományos-műszaki haladás feladataival. Jóváhagyták az építőipari bázis korszerűsítésére vonatkozó határozatot, annak érdekében, hogy az egész építőipari komplexumot ipari módszerekre állítsák át. Hatalmas tudományos potenciál van a birtokukban. A feladat az, hogy hatékonyan használjuk ki. E célból hozzuk létre a tudományostermelési egyesüléseket, az ágazatközi tudományos-műszaki komplexumokat és műszaki központokat, és integrálódnak az egyes főiskolákon lévő tudományos munkahelyek a termelés egyes megfelelő ágazataival. Alapvető változások történnek a gépiparban. Valamennyi ágazatában nemcsak korszerűsíteni kell a termelőkapacitásokat, hanem a jelenlegi ötéves tervidőszakban és az elkövetkező években át kell térni a legkorszerűbb gépek, szerszámgépek és berendezések gyártására is. Például a gépkocsiiparban a jelenlegi követelményekre való tekintettel azt tervezik, hogy gyakorlatilag valamennyi autótípust új modellekre cserélik fel. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari gépgyártásban kapacitások jönnek létre olyan hatékony gépek új rendszereinek a gyártásához, amelyek lehetővé teszik az intenzív növénytermesztési technológiák és a mezőgazdasági nyersanyagok hulladékmentes feldolgozásának a bevezetését. A közelmúltban hagyták jóvá a mikroprocesz- szorok széles körű bevezetésére vonatkozó fontos határozatot, ami lehetővé teszi a termelés gépesítése és automatizálása ütemének a lényeges meggyorsítását és a kézi munka jelentős korlátozását. Fontos intézkedéseket terveznek és valósítanak meg a mezőgazdasági-ipari komplexum továbbfejlesztése céljából, ami rövid időn belül lehetővé teszi a helyzet tényleges javítását az élelmiszerek tekintetében. Már most lehetőségek nyíltak számos fontos intézkedés haladéktalan megvalósítására a szociálpolitika területén. Az egészségügy és az oktatásügy, a kulturális és a szellemi élet további fejlesztéséről, a bérrendszer és a nyugdíjbiztosítás tökéletesítéséről van szó. A központi bizottság rendkívül nagy fontosságot tulajdonít az irányítási és gazdalkodási módszerek mélyreható reformjával összefüggő kérdések megoldásának. Elvtársak, öszességében véve ez minden területen folyamatban van. Az biztos, hogy mindent nem lehet könnyen véghezvinni. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az elkezdett munkát biztosan befejezzük, merüljenek fel bármilyen jellegű akadályok vagy nehézségek is. Ebben önök biztosak lehetnek. Magától értetődően gyorsabban sikerül elérniük ezeket az eredményeket, ha ebbe a munkába mindenki bekapcsolódik. Nem egyszer halljuk azonban: ,,A kongresz- szus jó határozatokat hagyott jóvá, de helyi szinten minden a régi szerint folytatódik. Segítsenek a rendteremtésben“. Biztos, hogy segíteni fogunk, követelményeket támasztunk, és nem marad el a felelősségrevonás. De nyíltan szólva: meg lehet oldani minden kérdést a központból? A fegyelem megszilárdítását, a termelés szervezésének és a munkának a javítását a vállalatokban, műhelyekben, kell végrehajtani, a technikát és a forrásokat közvetlenül a dolgozókollektívákban kell helyesen kihasználni. Vagy vegyük a szociális fejlesztés kérdését. Ezen a területen sem kell mindent Moszkvában megoldani. Sok, nagyon sok mindent kell helyi szinten, határozottan és következetesen megoldani. És itt meg is történik majd a felelősségrevonás. Még egy dologról elvtársak. Nehéz, de érdekes időszakban élünk és dolgozunk. Jelenleg minden korábbinál nagyobb szükség van a kezdeményező munkára. Sok esetben éppen ez hiányzik. A termelésben dolgozókkal, üzemek és ágazatok vezető beosztású dolgozóival való beszélgetések során gyakran szólunk a tervezett eredményektől való elmaradás okairól, a legkülönfélébb kibeszélésekkel, mások hibáztatásával találkozunk. Végérvényesen fel kell hagyni azzal a gyakorlattal, hogy egymásra mutogassunk. Mindenkinek lelkiismeretesen teljesíteni kell kötelességét. És még ennél is többre van szükség. A partnerekhez kellő figyelmességgel kell viszonyulni, elébe kell menni elvárásaiknak és együtt kell velük működni. Tovább kell fejlesztenünk és meg kell szilárdítanunk a dolgozókollektívák együttműködésének jó szocialista hagyományait. Ezzel összefüggésben ki szeretném emelni az Uralmas kollektíváját, önök tudják, hogy az utóbbi időben milyen élesen bíráltuk a kohászokat, és milyen felelősségteljes feladatok várnak rájuk az ágazat korszerűsítésével kapcsolatos teendők során. Már sikerült megtenniük az első lépést a lemaradás áthidalására. A nehézségek azonban továbbra is megvannak. Az ágazat korszerűsítéséhez új technikára van szükség. Az Uralmas kollektívájának becsületére legyen mondva, hogy tényleges munkásszolidaritást tanúsítottak, amikor kezdeményezően felülvizsgálta terveit és kötelezte magát arra, hogy rövid időn belül rendkívül hatékony technikát fejleszt ki a Vlagyimir lljics Leninről elnevezett Magnyito- gorszki kohóipari kombinát rekonstrukciójához. Már az idén, határidő előtt befejezik a folyamatos acélöntést lehetővé tevő új gépek munkatervét, s ezzel lehetővé válik, hogy minden millió tonna folyékony fémből 200 ezer tonnával több hengerelt anyagot termeljenek terven felül. Ez két ipari óriás, munkásosztályunk két kiváló kollektívája együttműködésének fényes példája. Úgy vélem, ez a kérdés, elvtársak, az önök szempontjából is nagy jelentőségű. Mire is gondolok? A Volgái Autógyár kiváló gépkocsikat gyárt, amelyeket nálunk és számos más országban is nagyon jól ismernek. De ma már ez kevés. A mi autóink elmaradnak az ilyen típusú legjobb külföldi autók mögött. És ezen felül az új modellek kifejlesztésénél távlatokban kell gondolkodni. Minden esetben, amikor az üzem bemutatja újabb modelljét ezt halljuk: az új gépkocsi a legjobb külföldi típusok színvonalának felel meg. En most felteszem önöknek a kérdést: Vajon a VÁZ miért elégszik meg azzal, hogy az új autók csak a világmárkák szintjét érik el? Miért nem tűznek ki nagyobb feladatokat - hogy a világ autódivatjának valamiféle formálóivá váljanak? Egy ilyen szakképzett káderekkel rendelkező kollektíva eleget tudna tenni ennek a feladatnak is. Mi támogatnánk önöket. Tudom mit válaszolhatnak erre: nem minden önökön múlik. Sok minden függ úgymond a partnerektől, azoktól, akik a fémeket, az elektrotechnikát, a gumiipari termékeket és egyéb alkatrészeket szállítják. Felmerül a kérdés, miért ne léphetnének fel kezdeményezően a partnerekkel való hatékony együttmüködés megteremtése céljából. Meggyőződésem, hogy az ilyen kezdeményezés szükségszerűen élénk visszhangot váltana ki mindazoknál, akik az önök autógyárával együttműködnek, főként abban az esetben, ha önök felkérik őket a világ legjobb autóinak a kifejlesztésére. Gondolkodjanak el efelett elvtársak. Mellesleg az, amiről itt önök előtt beszélek, más üzemeket, tudományos szervezeteket és konstrukciós irodákat is érint. A gépgyártásban és más ágazatokban tapasztalható számos negatív tendencia oka nem abban rejlik, hogy áttérjünk az alapvetően új, világszínvonalú technika kifejlesztésére, hanem gyakran a már kifejlesztett gépek apró tökéletesítését szem előtt tartó irányvonalban. Fel kell hagyni a lekopírozás filozófiájával. Nem jó dolog mindenben más nyomdokaiban, kitaposott ösvényeken haladni. Tapasztalatokra tettünk szert mások hagyományaiból és most a technika fejlesztésében új, perspektivikus irányokat kell feltárnunk. Mint mondani szokás, a világszínvonalú eredmények túllépését célzó irányvonalunknak be kell jutnia valamennyi dolgozókollektíva, valamennyi gazdasági szervezet vérkeringésébe. Ez kell, hogy munkánk alapelvévé, szocialista munkaversenyünk legfontosabb céljává váljék. A szocializmus előnyeit nemcsak a politikai rendszeren és a szociális vívmányokon keresztül kell érvényre juttatni, hanem a gazdasági eredményekkel, a haladó technológiákkal és a renkívül jó minőségű termékekkel is. Feltételezem, hogy a gépgyártásban dolgozók elsőként mutatnak példát e fontos munkában. Amikor a legkézenfekvőbb tartalékokról beszélünk, amelyeket ki kell használnunk a mostani ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, az elsők között említeném a termelés minősége fokozásának kérdését. A kongresszuson nyíltan és igényesen beszéltünk erről: minőségi javulás nélkül nem oldhatók meg a termelés mennyiségével összefüggő kérdések, és enélkül nem lehetséges a tudományos-műszaki haladás és előrelépésünk meggyorsítása. Hasonlítsák össze ezt a két csöveket gyártó üzemet: az azerbajdzsánit és a szverdlovszki területen működöt. Mindkettőnek gyakorlatilag hasonló berendezései és technológiái vannak, mindketten szinte ugyanazon termékek egyforma mennyiségét állítják elő. De míg a szverdlovszki területiek egyetlen reklamációt sem kaptak az olajipari dolgozóktól, addig az azerbajdzsáni üzemben gyártott minden tizedik, nehéz körülmények között Nyugat-Szibériába szállított cső selejtes. Elvtársak, ilyen a minőség értéke. A hatalmas munka és anyagi ráfordítások haszontalanná válhatnak, ha a termékek nem felelnek meg napjaink követeleményeinek. Hiszen a minőség - tulajdonképpen a megbízhatóságot és a takarékosságot jelenti. És végső soron fontos a dolog erkölcsi oldala is. Amikor erélyesen bíráljuk ezeket a hiányosságokat, egyáltalán nem szeretnénk mindent sötét színekben feltüntetni, s egyetlen tollvonással áthúzni azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyeket gép- és könnyűiparunk, rádióelektronikánk és a többi ágazat elért. Azt hiszem önök is jól értik, hogy most valami másról van szó: mindannak, amit a Szovjetunióban gyártunk, nagyon jó minőségűnek kell lennie. Jelenleg még nem így van. Vegyük például a háztartásokban használatos műszaki cikkeket. Egymás mellett találhatók a sikereinket és lemaradásainkat jelképező gyártmányok. Kiváló hűtő- szekrényeink, mosógépeink, televízióink és rádióink vannak, amelyek iránt a Szovjetunióban és külföldön is nagy a kereslet. Ugyanakkor ezek nem minden fajtája üzemel megbízhatóan, sok villanyáramot fogyasztanak, feleslegesen alapanyag-igényesek és külsejüket tekintve nem esztétikusak. Mihez vezet mindez? Csak egy példát említenék. A szakemberek kiszámították, hogy ha háztartási gépeink a villamosenergia fogyasztását tekintve korszerű szintet érnének el, ez évente több mint 20 milliárd kilowattóra elektromos energia megtakarítását jelentené. Ez csaknem kétszer több, mint amennyit egy év alatt a volgai Lenin Vízerőműben állítanak elő. Éppen ezért hangoztatjuk, hogy a rossz minőség a pazarlás legveszélyesebb fajtája. Természetes, hogy önök figyelmet szenteltek a politikai beszámolóban foglalt gondolatoknak, hogy nem tűrhetik azt a helyzetet, amikor a jó és rossz termékeket előállító dolgozók szinte egyforma bért kapnak, és ugyanolyan anyagi előnyöket élveznek. Ezt a párbeszédet szerétném folytatni mai találkozónkon és feltenném a kérdést: Vajon ez talán nem sérti a szociális igazságosságot? Gondolom, önök is úgy vélik, hogy sérti. Ha ez így van, és önök is egyetértenek ezzel - és így vélekedtek a kongresszus küldöttei is eljött a határozott cselekvés ideje, hogy felszámoljuk a rossz minőséget, a selejtes gyártmányokat - az egyes kollektívákban és országos szinten is. A központi bizottság ezekről a kérdésekről foglalt állást a szovjet dolgozókhoz intézett levelében, amelyet önök is ismernek. Most folyamatban van azon intézkedések kidolgozása, amelyek már a legközelebbi időszakban lehetővé teszik, hogy szorosabb legyen az összefüggés a bérek és a munka minősége között. Nyilvánvalóan külön törvényt kell jóváhagyni a minőségről. A gyenge minőségű termékeket gyártó üzemek ezt meg kell hogy érezzék, adminisztratív és gazdasági szempontból egyaránt. Ha termékeiket nem fogadják el és nem lesz irántuk kereslet, akkor ennek tükröződnie kell a kollektíva anyagi helyzetében, a bérszínvonalban. Sürgetővé válik a vállalatokban a műszaki ellenőrzés rendszere átépítésének a kérdése is. Nem titok, hogy még azoknak az üzemeknek a kapuit is nem egy esetben gyenge minőségű termékek hagyják el, amelyeknek jó alapanyagaik és korszerű berendezéseik vannak. Nehezen lehet számokban kifejezni, hogy ezek közül mennyit küldenek vissza és mennyit fordítanak arra, hogy ezeket nagy költségekkel a fogyasztó maga fejezze be. Az SZKP Központi Bizottságára a közelmúltban levél érkezett Permből, Masi- nova elvtársnőtől. Közölte velünk, hogy vásárolt egy Kaszkad típusú tévékészüléket, amelyet mellesleg a kujbisevi Ekran termelési egyesülésben gyártottak. A készülék 15 percig működött. A javító szerint ez meggondolatlan vásárlás volt, mivel az üzletekbe került ilyen típusú tévékészülékek egész sorozatát most javítják a műhelyekben. Az ellenőrzésnél kiderült, hogy az ebben az egyesülésben gyártott készülékek közül 49 ezer hibás volt, és a garanciális időn belül megjavították őket. Tulajdonképpen mindert negyedik tévékészülék használhatatlan volt. Természetesen ebbe a helyzetbe senki sem nyugodhat bele. Felmerül a jogos kérdés: A rossz minőségű gyártmányok hogyan kerülhettek ki a vállalatból, hiszen van itt műszaki ellenőrzési osztály? Alighanem nincs itt minden teljesen a rendjén. Látható, hogy az ellenőrzés azok erőteljes erkölcsi és anyagi befolyása alatt áll, akik rossz minőségű termékeket állítanak elő, akik a vállalatot irányítják. Ezért az utóbbi időben sürgetően merül fel a reszorton kívüli ellenőrzésre való áttérés kérdése. Jelenleg 42 vállalatban folyik a termékek állami átvételi rendszerének a kipróbálása. Az ilyen rendszer hatékonyságát lemérhetjük akár a szerszámgépeket gyártó Frezer moszkvai vállalat példáján is. Ez a híres vállalat jó minőségű termékeiről ismert és tevékenysége minden tekintetben sikeres. Az üzem jó hírnevéhez hozzájárult a lelkiismeretesen dolgozó 223 üzemi ellenőr is. Úgy tűnhet, hogy ilyen helyzetben az állami inspekció négy képviselője semmin se változtathat majd. De az új szolgáltatás nemcsak új, hanem valóban megfelelő nézetekkel is befolyásolta az üzem termelését. Megmutatkozott, hogy már elavult az eddig használt technológiai nyilvántartás, a mérőműszerek nem elég pontosak és a terv is néha arra készteti az ellenőröket hogy szemet hunyjanak a normáktól való apró eltérések felett. Sőt, kezdetben még ebben a jó üzemben sem felelt meg az ellenőrzésnek egyetlen gyártmánysorozat sem. És fél éven belül 99 százalékra emelkedett azon termékek mennyisége, amelyek már az első ellenőrzésen is megfeleltek. Az új szolgáltatás „felrázta“ az üzem kollektíváját és olyan légkör megteremté- / sére kényszerült, amelyben mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a selejtes termékek nem jutnak át az ellenőrzésen. Megközelítőleg hasonló eredményeket értek el más vállalatokban is. Azon termékek száma, amelyeket a műszaki ellenőrzési osztály átadott az állami felügyelőség illetékeseinek és amelyek (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1986. IV. 10.
