Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-10 / 84. szám, csütörtök

ÚJ szú

3

1986. IV. 10.

Szándékainkat meg kell valósítani a gyakorlatban

Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde

(ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden Togliattiban járt, találkozott a város dolgozókollektíváinak képviselőivel és beszédet mondott, melyet az alábbiakban közlünk.

Elvtársak, őszintén örülök, hogy találkozhattam önökkel. A kommunista párt központi bizottságának nevében köszöntöm a Volgái Autógyár és Togliatti város más dolgozókollektívái tagjait és ennek a fontos ipari központnak valamennyi lakosát.

Tegnap Kujbisevben és itt Togliattiban is számos találkozóm volt munkásokkal, szakemberekkel és vezető dolgozókkal, igaz, rövidek voltak, de tartalmasak és nagyon hasznosak. A beszélgetések fő témáját érthetően az SZKP XXVII. kongresszusának eredményei adták. Nagyon tárgyszerűen beszéltünk a kommunisták legfelsőbb szintű tanácskozásán elfogadott határozatok jelentőségéről, arról, hogy ezek nemcsak hazánk, hanem a nemzetközi helyzet alakulása szempontjából is jelentősek. Ezen a találkozón szeretném folytatni a beszélgetést a párt- kongresszusról. A kongresszus hazánk, a szocialista közösség és az egész világ fejlődése történelmének jelentős szakaszában valósult meg. A pártnak nem volt könnyű dolga - felelnie kellett azokra a legsürgetőbb problémákra, amelyek a szovjet emberek és az egész világközösség szívét nyomják.

* Most, egy hónap elteltével azt hiszem ismét teljes joggal jelenthetjük ki: a XXVII. kongresszussikeres volt és teljesítette feladatát. Egész munkája, a nyílt vita korunk időszerű problémáiról felelősségteljes szellemben folyt, s a jóváhagyott dokumentumok óriási érdeklődést váltottak ki pártunkban, az egész országban és külföldön is.

Az SZKP és az egész nép előtt ma történelmi jelentőségű feladat áll - az életben kell megvalósítani a pártkongresszus irányelveit. Annál sikeresebben fogunk dolgozni, minél jobban elsajátítjuk, átgondoljuk, eszünkbe és szívünkbe véssük mindazt, amiről a kongresszuson szó volt és azt, amit határozataink tartalmaznak.

Először azonban arról szeretnék beszélni, miért volt szükségünk éppen ilyen kongresz- szusra.

A válasz erre a kérdésre jelentős mértékben összefügg mind sikereink, mind pedig azon problémák értékelésével, amelyek az utóbbi években merültek fel a társadalom előtt. Azt hiszem, elvtársak, nem szükséges részletesen elemezni azokat az óriási változásokat, melyekre a szovjet hatalom évei alatt került sor. Ezek valóban forradalmi jellegűek. A szovjet nép sikerei a világtörténelem vitathatatlan tényévé váltak.

Az óriási gazdasági és tudományos-műszaki potenciál, a nagy szociális vívmányok, az ország figyelemre méltó eredményei a szellemi szférában, a szocialista életmód - ez mind napjaink realitása, az egész nép sajátja. Éppen ez emelte országunkat vezető pozícióba a világ fejlődésében és határozta meg a szovjet állam fontos szerepét a jelenlegi civilizáció fejlődésében. A szovjet emberek erre joggal büszkék lehetnek, mivel ez a forradalmi alkotótevékenység, a lelkes munka országunk valamennyi nemzedéke kitartásának és a szocializmus iránti odaadásának legnagyobb emlékműve.

A kongresszuson az utóbbi huszonöt év eredményeit értékeltük. Ez alatt az időszak alatt minőségi változások valósultak meg mind a termelőerők, mind pedig a társadalom fejlődésének szociális és kulturális szférájában. A Szovjetunió elérte a katonai-stratégiai paritást, ami lényegesen korlátozta az imperializmus agresszív terveit és lehetőségeit a nukleáris háború kirobbantására.

Mindezt, elvtársak, a kongresszuson joggal értékelték nagyra. Sőt mi több, enélkül nem lehetett volna előterjeszteni az ország társadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsításának nagyszabású, ám realisztikus terveit, és kitűzni azokat a feladatokat, amelyek méretüket tekintve meghaladják mindazt, amit a múltban valósítottunk meg. A társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsításának szükségessége az a sürgető és halaszthatatlan feladat, amely ma egész országunk és pártunk, az egész nép előtt áll.

Miért kellett éppen így felvetni a kérdést? Erről már beszéltem a kongresszuson, de helyénvaló szólni erről ma is. Az a helyzet, elvtársak, hogy az óriási sikerek mellett az utóbbi években jelentősen lemaradtunk a gazdaság fejlesztésében. Gondolok itt a munka ütemére és termelékenységére, a hatékonysági mutatókra és a tudományos-műszaki haladás eredményeinek a gyakorlatba történő lassú alkalmazására egyaránt. Kezdtük elveszíteni azt a dinamizmust, amely egész fejlődése során jellemezte a szovjet gazdaságot és amely alapja társadalmunk egy történelmileg rövid időszak alatt elért nagy sikereinek.

A gazdaságban kialakult helyzet a szociális szférában is megnyilvánul, márpedig ez számunkra a legfontosabb, mivel itt realizálódnak a szocializmusnak mint társadalmi rendszernek a legmagasabb céljai és értékei és itt nyilvánul meg leginkább a szocialista életmód humanitása és demokratikus jellege. A pártban és a népben nagymértékű nyugtalanságot váltottak ki azok a negatív folyamatok is, amelyek az elosztás területén valósultak meg. Ez megnyilvánult a kiegyenlítési tendenciákban a munka bérezésében, ami nem felelt meg a szocializmus alapvető

elvének - mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint. Egyes emberek jövedelme jelentősen meghaladta munkájuk értékét. Ez pedig a szocialista társadalomban nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi okokból is megengedhetetlen.

A kongresszuson kimondták, és ezt ma szeretném megismételni, hogy az utóbbi években a gyakorlati kérdésekben hiányzott a céltudatosság.

A párt- és állami szervek és számos vezető tevékenységében tapasztalható komoly hiányosátéltük. A párt és a nép mind jobban tudatosította, hogy elkerülhetetlen az alapvető fordulat, a változás a jobb irányába és elengedhetetlenek az energikus, gyakorlati tettek. A helyzethez való éppen ilyen hozzáállás vezetett minket azokhoz a következtetésekhez, amelyekről nyíltan beszéltünk az SZKP KB egy évvel ezelőtti áprilisi ülésén. Éppen ekkor tettük meg az elsó fontos lépést az időszerű kérdések bíráló elemzésében, pártos módon értékeltük a helyzetet és kidolgoztuk annak a hosszú távú politikai stratégiának az alapjait, melynek gerince az ország társadalmigazdasági fejlesztése meggyorsítására való orientáció lett.

A központi bizottság áprilisi ülésének határozatai új távlatokat nyitottak a társadalom előtt,

denki becsülettel, lelkiismeretesen, erejéhez és tudásához mérten teljesítse a feladatokat.

Ha a termelésben dolgozóról van szó, akkor a munkában biztosítania kell a fegyelmet és a szervezettséget, továbbá a nagyfokú termelékenységet és minőséget, óvnia kell mindazt, ami rendelkezésére áll, gazdaságosan kell felhasználnia a forrásokat. Ha mérnökről vagy tudósról van szó, annak maximálisan hozzá kell járulnia a tudományos-műszaki haladás fejlesztéséhezés a népgazdaság rekonstrukciójához a tudomány és a technika eredményei alapján. Ha vezetőről van szó, feladata és közvetlen kötelessége a gazdálkodás új módszerei kiterjedt alkalmazásának biztosítása és mindazon kérdések operatív megoldása, melyektől a gazdaság eredményei és hatékonysága függenek.

El kell mondani, hogy a pártszervek és a tanácsok most új feltételek között dolgoznak. Gondoskodniuk kell arról, hogy tekintélyükkel és befolyásukkal mindenütt biztosítsák az áttérést a munka progresszív módszereire.

A mélyreható és sokoldalú átalakítás szükségességéről való eszmefuttatás végén szeretném hangsúlyozni a legfontosabbat: bizonyára képesek leszünk ennek megvalósítására, ha lemondunk mindenről, ami elavult, mindarról, amit megszoktunk és amiben kényelmesen érezzük magunkat. Mindenki számára törvénnyé kell válnia annak, hogy régi módszerekkel és hozzáállással az új feladatokat nem oldjuk meg. Nem kevésbé fontos, hogy ezt az átalakítást magának az embernek a megváltoztatásával kell kezdenünk. Nagyon pontosan kellJátnunkés megkülö- böztetnünk azokat, akik már valóban változni kezdtek, még ha néha hibákat és tévedéseket követnek is el, de akik őszintén igyekeznek azoktól, akik csak alkalmazkodnak az új irányvonalhoz, de valójában semmin sem akarnak változtatni.

Mellesleg, ma csak ritkán halljuk, hogy valaki nem ért egyet azzal, hogy hozzálátunk a társadalom élete minden területének alapvető átépítéséhez. Ellenkezőleg, az emberek többsége őszintén úgy véli, hogy valóban elérkezett a változások ideje. Ma azonban már nem elég a párt terveinek szavakban történő támogatása. Megvalósításukhoz gyakorlati tettekre van szükség. Új módon kell dolgozni.

Feltételezem, hogy senki sem gondolja: a kongresszus mögöttünk van, jóváhagytuk a határozatokat és most minden visszatér a régi kerékvágásba. De hová vezet, elvtársak, ez a kerékvágás? Semmiképpen nem abba az irányba, amelyet a kongresszusi határozatok tűznek ki. Gyorsabban kell alkalmazkodni és érvényesíteni a munkában az új módszereket és az új hozzáállást. Ha a régi kerékvágásban haladunk, nehezen számolhatunk a párt által kitűzött feladatok sikeres teljesítésével.

Tudatosan foglalkoztam ilyen részletesen azokkal a kérdésekkel, amelyek a gondolkodás- mód megváltoztatását és a munkához való hozzáállásunkat érintik a kongresszusi határozatok megvalósításáért vívott harc kezdeti szakaszában. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha nem változunk meg és nem kezdünk el új módon dolgozni, akkor a jelenlegi tudományos-műszaki potenciál mellett sem gyorsítjuk meg a gazdasági fejlődést és nem leszünk képesek sikeresen megoldani a szociális kérdéseket.

Amint elmondtam, elvtársak, nem azt jelenti, hogy nálunk minden maradt a régiben. Nem, a helyzet változott. Látjuk, hogyan változik az emberek viszonya a munkához. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a fő feladatok még előttünk állnak.

Az emberek pozitívan fogadták a kongresz- szust és munkájukkal válaszolnak határozataira. A dolgozókollektívák első fontos próbatétele és konkrét válasza a kongresszus határozataira az 1986. évi terv teljesítése lesz. Most már elmondhatjuk, hogy a népgazdaságban egész jól kezdődött az év. Változások körvonalazódnak az ipar kulcsfontosságú ágazataiban, elsősorban a gépiparban, a kohászatban és a gáziparban. Jó eredményekkel zárták az első negyedévet a szénipar dolgozói. Ezt szeretném külön kiemelni, mivel az utóbbi években ez az ágazat jelentősen lemaradt. Három hónap alatt az ipari termelés növekedésének üteme 6,7 százalék volt. A mezőgazdaságban az elmúlt évivel összevetve 7,6 százalékkal növekedett a szarvasmarha és a baromfi, 6 százalékkal a tej- és a tojás felvásárlása.

Nyíltan kimondom azonban, hogy az első negyedév sikereitől nem kellene túlzottan elragadtatnunk magunkat. Ami az ipart illeti, a növekedés ütemének magas mutatói bizonyos mértékig az előző év első negyedévének alacsony szintjéből következnek. A mezőgazdaságban most van a legbonyolultabb szakasz - befejeződik az állatállomány átteleltetése, kezdődnek a vetési munkák. Befejezésüktől jelentős mértékben függenek nemcsak a félév, hanem az egész év eredményei. Fennmaradnak olyan sürgető problémák, mint a szerződéses szállítások, a termékek minősége és az üzemek munkájának folyamatossága. Egyszóval helyes lesz abból kiindulni, hogy hónapról hónapra, negyedévről negyedévre fokoznunk kell a törekvéseket, hogy teljesítsük és túlteljesítsük a 12. ötéves terv első évének kitűzött feladatait.

(Folytatás a 4. oldalon)

Azt hiszem, mind a pártban, mind a nép között jogosan nevezték a kongresszust a stratégiai döntések kongresszusának. A kongresszus megerősítette és tovább fejlesztette a párt fő irányvonalát - az ország társadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsítását és a világbéke biztosítását követő irányvonalat. Jóváhagyták az SZKP új szerkesztésű programját és történelmi távlatokban eszmeileg indokolta a szovjet társadalom fejlesztésének útjait.

A 12. ötéves tervre és a 2000-ig terjedő időszakra vonatkozó gazdasági és szociális fejlesztés fő irányelveiben konkretizálták a párt szociális és gazdasági stratégiáját és kitűzték a szocializmus építése és a kommunizmusért vívott harc jelenlegi szakaszának fő feladatait. A XXVII. kongresszus a mai világ mély tudományos elemzését adta, a békéért és a nemzetközi biztonság komplex rendszere létrehozásáért vívott harc kiterjedt és konstruktív programját terjesztette elő.

Bizonyára nem tévedünk, elvtársak, ha kijelentjük, hogy a kongresszus válaszolt a kor alapvető kérdéseire. Olyan határozatokat fogadott el, amelyek sok évre előre meghatározzák

ságok következtében ezeket a folyamatokat nem vitatták meg kellő mértékben. Meggyengült a gazdaság és a szociális szféra irányítása. Elterjedt a könnyelműség, az önelégültség és az igénytelenség légköre. Hiányzott a közvélemény széleskörű tájékozottsága, a bírálat és az önbírálat, a hatékony ellenőrzés, úgyhogy lehetetlen volt a negatív jelenségek időbeni leleplezése, az égető problémákkal való határozott foglalkozás és a határozott harc mindazzal, ami gátolja előrehaladásunkat és elzárja az utat minden új és haladó előtt.

Mindezt, elvtársak, valamennyien láttuk és

Az SZKP XXVII. kongresszusa - a stratégiai döntések kongresszusa

Mai legfontosabb feladatunk a kongresszus határozatainak következetes megvalósítása

Elégedettek lehetünk, elvtársak, a kongresz- szus eredményeivel, mivel a párt képes volt kifejezni mindazt, amit az élet megérlelt és amit a nép tudatosít. Ezeket az eredményeket a párt és az egész szovjet társadalom óriási érdeklődéssel fogadta és forrón támogatja. Most a fő feladat, hogy a tervek energiáját a gyakorlati tettek energiájává változtassuk. Éppen ez a kérdés lényege.

Nagyon fontos, hogy megértsük az egyszerű s egyben alapvető kölcsönös összefüggést. Minden határozat a szovjet emberek alapvető érdekeinek kielégítésére irányul. Ha azonban az egész társadalom számára gyümölcsöző eredményeket kell hozniuk, minden kollektíva és minden szovjet ember óriási munkájára és kitartó erőfeszítéseire van szükség a pártkongresszus határozatainak megvalósítása érdekében.

Az alkotó törekvések, a nagyfokú szervezettség és fegyelem, mindenki teljes odaadással végzett munkája a népgazdaság valamennyi szakaszán, tehát a munkás és a paraszt, a mérnök, a tudós, az irányításban, a párt-, az állami

létrehozták az új utak merész keresésének, az igaz következtetéseknek, a formalizmus és a bürokratizmus leküzdésének, a dolgozók kezdeményezése fejlesztésének a feltételeit a gyakorlatból kifolyó feladatok teljesítése érdekében.

Az igényesség, a bírálat és az önbírálat, a társadalom minden időszerű problémájáról való nyílt vita légköre készítette elő a talajt a további mély elemzéshez, a komoly elméleti általánosításokhoz és azon elvhű megoldásokhoz, amelyek a kongresszus előtti évzáró gyűléseket és a kongresszus egész munkáját jellemezték.

munkánk jellegét. A pártkongresszus határozatainak megvalósítása biztosítja a szovjet társadalom időszerű gazdasági, szociális és kulturális feladatainak teljesítését, minőségileg új szintre emeli az országot.

Hogy hangsúlyozzam a kongresszusi határozatok teljesítésével összefüggő változások mértékét, szeretném megismételni; az elkövetkező tizenöt év során annyit kell tennünk, mint ameny- nyit a szovjethatalom közel hetven éve alatt tettünk meg. A tudományos-műszaki haladás felhasználásával meg akarjuk kettőzni a termelési potenciált és 130-150 százalékkal emelni a munka termelékenységét, hogy ezen az alapon emelhessük a nép életszínvonalát és ennek a területnek szentelhessük mai forrásaink kétszeresét.

A szovjet társadalom élete valamennyi területének fejlesztésébe nagyobb dinamizmust kell vinnünk. Gondolok itt gazdaságunkra, a szociális és kulturális területre és a politikai rendszerre egyaránt. Ezek az óriási feladatok a szocialista rendszer és az emberek társadalmi aktivitása potenciáljának maximális kihasználását feltételezik.

és gazdasági szervekben dolgozók, vagyis kivétel nélkül mindenki munkája a fő feltétele a párt tervei és a kongresszusi határozatok megvalósításának. Úgy gondolom, hogy a szovjet emberek többsége ezt helyesen fogja fel.

Mi a legfontosabb ezen a téren?

Mindenekelőtt hozzá kell látni a gondolkodás- mód és a pszichológia, a munka szervezésének, stílusának és módszereinek megváltoztatásához. Nyíltan kimondom, ha nem változunk meg mi magunk, akkor - s ez mély meggyőződésem - nem változtatjuk meg sem a gazdaságot, sem társadalmi életünket úgy, hogy az megfeleljen a kongresszusi határozatok szellemének. Ebben az esetben azonban nem teljesítjük azokat a kitűzött feladatokat sem, melyek mértéke és újszerűsége példátlan.

Ennek az átalakításnak minden munkahelyen, minden dolgozókollektívában, minden irányító-, párt és állami szervben be kell következnie, beleértve a politikai bizottságot és a kormányt is, de mindenképp szükséges, hogy min