Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-09 / 83. szám, szerda

ÚJ szú 5 1986. IV. 9. Túl az egymillión öntés közben balról František Blaho, Peter Granec, Farkas Mihály és Szakái László Öntödei „csillagszórók“ Annak ellenére, hogy közvetle­nül csak nagyon kevésszer láttam, milyen is a vasöntők munkája, mindig valamiféle misztikus cso­dálattal szemléltem, hogy hallga­tagon végzik korántsem könnyű dolgukat. Okát még sosem kutat­tam, de ez a hallgatag magabiz­tosság éppúgy imponált, mint az, ahogy a vörösen izzó folyékony fém engedelmeskedve ömlött for­mákba, ahol megdermedve szilárd bizonyítékául szolgál az emberi akarat diadálának. A „képlet“ tu­lajdonképpen min­dig ugyanaz, csak a forma más, legyen a helyszín akár egy vasgyár, vagy egy kis öntőműhely. Mint például a bratislavai Montostroj szenei (Senec) 02-es üze­mének öntödéje... Hideg északi szél fúj, így jólesik be­lépni a kis öntöde aránylag kellemes melegű légterébe. Jobbkor nem is jö­hettünk volna. Ép­pen az öntés folyik, így van mit nézni, csak éppen a laikus, ha látja is a dolog lényegét - nem érti. így nézem az öntő- üstből vörösen ki- ömlő folyékony fé­met, amely vékony csíkban ömlik a for­mák „garatán“, s a fekete formázó­homok belsejének tekervényeiben eltűnik, majd amikor azt kitölti, a forma tetején, a sűrű folyadé­kokban uralkodó kohéziós törvé­nyeknek megfelelően domború, kerek felületet alkot. Aztán még jó ideig vörösödik, közben megder­med, de hogy mit is öntöttek tulaj­donképpen, azt majd csak jóval később láthatnám meg. Négyen végzik a munkát. Far­kas Mihály nak, az egyik formázó- nak Peter Granec segédmunkás segít oly módon, hogy mindketten egy kétágú fogóval billentik az üs­töt úgy, amilyen helyzetet kíván a kiömlő „láva“. František Blaho, a másik formázó egy hosszú lapos vasrúddal igyekszik visszatartani a folyékony fém tetején úszó sala­kot, ami a túlégett fém meg a ben­ne levő szén terméke. Szakái Lászlót, az olvasztárt a bratislavai Komenský Egyetemen szerzett fi­zikusi diplomája ezúttal az üstöt emelő kis bakdaru kezeléséhez jogosítja. S végzi azt mindaddig, amíg az üstből ki nem fogy az olvasztott vas, majd a középfrek­venciás elektromos olvasztókan­nában újabb adag fém olvasztásá­ba kezd. František Blaho a szakma ava­tott mestere az olvasztár serény­kedése alatt rövid magyarázatba fog:- Azon áll vagy bukik az egész, milyen a modell. Ez úgy készül, hogy az alapdeszkára helyezzük a formázókeretet - ami rendsze­rint alumíniumból készül. Ebbe adagoljuk a formázóhomokot, amelyet pneumatikus kalapáccsal szilárddá döngölünk. Amikor a modell egyik fele ilyen formán elkészül, megfordítjuk és a modell másik felét készítjük el ilyen mó­don. A formázóhomokkal kitöltjük azt a teret, ahol üregnek kell len­nie, és az arra legalkalmasabb Az olvasztár ellenőrzi a „föztjét“ helyen az,,öntőgarat“ negatívját is belehelyezzük. Amikor újra ledön­göltük az egészet, és már szilárd, a forma két darabját egymástól eltávolítjuk, kiveszzük a modellt mindkét fél formából, szükség esetén elvégezzük a forma finomí­tását, vagy pótoljuk az esetleges betört részeket. Aztán grafittal be­szórjuk és egymás fölé helyezzük a forma két fél darabját, leterheljük és kezdődhet az öntés. Egyelőre az még arrébb van, addig is a korábban öntött és már kihűlt áttételszekrényeket kell elő­készíteni a további megmunkálás­ra. Először is kiszabadítani a for­mákból, amelyeket egy rostélyra helyeznek, beindítják a ,,rázógé­pet“, s 150 decibelnyi zaj mellett a formázóhomok kirázódik a ros­télyon keresztül, és előtűnik az öntök munkájának eredménye... Még van egy kis idő a követke­ző öntésig. Addig Szakái László, az olvasztár avat be a „konyhatit­kokba“, miközben a színesfém és szürkeöntvény olvasztásához egyaránt alkalmas középfrekven­ciás olvasztókannába különböző vasdarabokat, selejt csőidomokat dobál. A már vörösen izzó, megol­vadt fémmel lassan elkeveredik emez is, mégpedig úgy, hogy mire alámerülne az említett hulladék­vas, addigra maga is megolvad... No, de mitől is?! Ehhez bevonu­lunk az üstöt magában rejtő kis emelvényről nyíló ajtón, amely mögött van az öntöde elektromos áramforrása -, ha lehet így nevez­ni az itt látható transzformátort, kondenzátorokat, meg az áramve­zetéshez a huzalokat helyettesítő széles fémszalagokat. Ugyanis az olvasztáshoz 1500 voltos feszült­séget használnak, a hozzá csatla­kozott 38 darab kondenzátor mind­egyike kb. 20 kilogramm tömegű, s a széles - és vastag fémszalag azért szükséges, mert az indítás­hoz megkövetelt 7 ezer ampér áramerősségű elektromosságot más vezeték nem bírná el. Igaz, az üzemelés közben az áramerősség 500 ampérra csökken, de a tizen- négyszeres csökkenés után is te­kintélyes az intenzitás. Nos, ami az olvasztót működteti, az a tulaj­donképpeni rövidre zárt szekun­dér tekercs, amelynek néhány menete körbefonja az olvasztó­kannát, s attól lassan a fém olvad­ni kezd benne. Közben a fém nemcsak megol­vadt, de izzásából az olvasztár gyakorlott szeme megállapítja, hogy alkalmas-e az öntésre. Egy kis daruval kiemeli, a hidraulikus billentőszerkezet segítségével tele önti a 35 literes öntőüstöt - vagy 250 kilogrammnyi folyékony fém van benne - és kezdődhet újra a korábban már leírt művelet. öntés közben időnként egy-egy pukkanást hallani, s majd mini „tű­zijátékok“ játszódnak le a formák fölött. S e „csillagszórók“ vöröses fénnyel világítják meg a munkára összpontosító négy ember arcát, amelyről időnként le kell törölni a verítéket. Mikor az utolsó forma is megtelik, elégedetten össze­néznek, nem szólnak, csak bólin­tanak. Hogy valamennyien ugyan­erre gondolnak-e, nem tudni. A kí­vülálló azonban önkéntelenül is summáz: férfimunka volt! MÉSZÁROS JÁNOS Szlovákia távközlési dolgozó A 7. ötéves tervidőszak a brati­slavai Központi Távközlési Igaz­gatóság irányítása alá tartozó dol­gozók körében is az aktivitás je­gyében telt el. így büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy teljesítet­tük a CSKP XVI. kongresszusán hozott és a 7. ötéves tervbe foglalt feladatokat, megvalósult a távköz­lés előirányzott fejlesztési prog­ramja, rugalmasabbá és megbíz­hatóbbá váltak a szolgáltatásaink. öt esztendő alatt a telefonállo­mások száma 142 845-tel emel­kedett, ami a tervezettnél 10 489 állomással több. Ebből 8320 volt nagyobb állomás, 3320 telefont a lakásokba szereltek fel többlet­ként. így tehát 1986. január 1-én Szlovákiában 1 006 489 telefonál­lomást tartottunk nyilván. A terve­zettnél nagyobb számú telefonál­lomás üzembe helyezésével a 7. ötéves tervidőszak során a 100 lakosra eső telefonállomás- sűrűség mutatója 17,29-ről 19,45- re emelkedett. Tovább bővült a városok közti telefonhívások automatikus keze­lése. Egészében véve a 80-as évek első felében hatvan száza­lékkal nőtt az automata közremű­ködésével lebonyoltított telefonbe­szélgetések száma. Ugrásszerű­en emelkedtek - a korábbi három­szorosára - a kapcsolásrögzítés nélküli városok közti telefonhí­vások. A meglévő négy automatikus tranzit telefonközpont (Banská Bystrica, Prešov, Poprad, Kassa- Košice) után újabb kettőt helyez­tünk üzembe, mégpedig Žilinában és Bratislavában. Az automatizált telefonkörzetek száma 1981 és 1985 között öttel lett több, jelenleg Szlovákiában hatvanhat található belőlük, így a telefonkörzetek szá­ma 80,5 százalékkal automatikus rendszerű. A posta-»területén a gépesítési és automatizációs feladatokat is teljesítettük. Hét félautomata le­vélosztályozó, két félautomata i túlteljesítették feladataikat csomagosztályozó es egy auto­matikus levélosztályozó gépsort szereltünk fel. Ugyancsak beve­zettük a postai utalványok auto­matikus átutalásának technológiá­ját a címzett számlájára a Cseh­szlovák Állami Bankba. Jelentős mértékű volt a vasúti postakocsik korszerűsítése, s duplájára nőtt a postai küldemények konténeres szállítása. Úgyszintén kedvező eredmé­nyeket értünk el a postai hírlap­szolgáltatásban; a számon tartott pártsajtó egyszeri vásárlásának átlaga 5,49 százalékkal emelke­dett, s a kinyomtatott példányszá­mok 76 százaléka előfizetőkhöz került. Kiskereskedelmi forgal­munk tervét szintén túlteljesí­tettük. Átfogó intézkedések megvaló­sításával javult a távközlési szol­gáltatások minősége. Mégpedig a következőképpen: a megadott időre, vagyis a feladás másnapján a levélküldemények 98,12 száza­lékát juttatjuk el a címzetthez, a csomagok 98,47 százalékát pe­dig a feladás utáni negyedik na­pon kapja meg. A helyi kábelháló­zat meghibásodása öt év alatt 25,5 százalékkal csökkent. Kedvező eredményeink egyik forrása a szocialista versenymoz­galom. Valamennyi munkahelyen a kezdeményezés a végrehajtási terv feladatainak túlszárnyalására irányult, figyelembe véve a távköz­lési szolgáltatások hatékonyságá­nak és minőségének megkívánt növelését, a meglévő források és tartalékok lehető legnagyobb mér­tékű kihasználását. Ezt szeret­nénk folytatni a továbbiakban is, és a XVII. pártkongresszus, vala­mint a CSKP megalakulása 65. évfordulójának évében mindent megteszünk tervfeladataink telje­sítéséért. ONDREJ KOVÁČ mérnök, a bratislavai Központi Távközlési Igazgatóság központi igazgatója Ivan Čížhez, a bratislavai Slov­naft minöségkabinetjének veze­tőjéhez Kísérletképpen Formakészítés pneumatikus ka­lapáccsal- Értesüléseim szerint a Slov- naftban már korábban is színvo­nalas minőségirányítás folyt, ta­valy nyáron mégis létrehozták vál­lalatuknál a minóségkabinetet. Mi indokolta ezt az újabb lépést?- A kabinet elsősorban a párt- szervezet munkáját segíti, de a gazdasági vezetés számára is fontos. Megalapításához az adott közvetlen impulzust, hogy brati­slavai méretekben megkezdték a minőségirányítás rendszerszerű kiépítését, amiből a pártszervek is feladatokat vállaltak. All. városke­rületi pártbizottság határozata alapján vállalatunk üzemi pártbi­zottsága kapta feladatul, hogy a városkerületben - nagy vállala­tok között kísérletképpen - hozza létre a minőségkabinetet. Egyelő­re tapasztalatokat szerzünk. . - Ha a Slovnaft valamelyik munkahelyén dolgoznék, s meglá­togatnám a kabinetet, milyen gya­korlati ismereteket szerezhetnék?- Általános információkat kap­na arról, milyen eredményeket ér­tünk el a minőség javítása terén. Tanácsadással is szolgálunk - bármilyen kérdésben a minő­ségről. Több munkatársunk van, s ha netán rögtön nem tudnánk mindent tisztázni, később közre­működésükkel ez is megtörténhet. Gyakoribb azonban a szervezett látogatás, az úgynevezett panelvi­ták keretében. Meghatározunk egy-egy időszerű termelésirányí­tási témát, amely valamilyen mó­don kötődik a minőséghez. Meghí­vókat küldünk szét a vállalatba mindenkinek, akiről feltételezzük, hogy a' munkájában szüksége le­het az előre megadott téma alapo­sabb ismeretére. Aztán összejö­vünk és megvitatjuk az idevágó kér­déseket.- Milyen az érdeklődés a kabi­net szolgálata iránt, és kik látogat­ják a leginkább?-Témája válogatja: ha például bérkérdésekkel foglalkozunk, ak­kor a gazdasági vezetők mellett a szakszervezet műhelybizottsá­gainak elnökeit is meghívjuk. Ka­binetünk munkájának élénk vissz­hangja van a gyárban. Általában a meghívottak fele fogadja el meg­hívásunkat. Ha figyelembe vesz- szük, hogy nem kötelező részvé­telről van szó, mindenképpen ked­vező ez az ötven százalék. Az még nem fordult elő, hogy valaki - egy személy - külön keresett volna fel bennünket. Náljnk az érdeklődök a felmerülő kérdéseik­re más módon is kaphatnak vá­laszt. Elég csak felvenniük a tele­fonkagylót... A körülmények még senkit sem kényszerítettek arra, hogy meglátogasson bennünket, lehetősége azonban bárkinek van.- Tapasztalatai szerint mi válto­zott a minőségirányításban a kabi­net létrehozása óta?- A tömegpolitikai munkában már korábban is foglalkoztunk a minőséggel. Nyár óta ez rend­szeresebbé és hatékonyabbá vált vállalatunknál. A kabinet munkája segít a minőség érvényesítésé­ben. Az általános ismeretek át­adása mellett az emberek meg­győzését is fontosnak tartjuk. Hogy minél többen érezzék, tette­iknek következményei vannak, és nem mindegy, termékeinkről mi a megrendelő véleménye. Min­denképpen hasznos, ha a vállala­ton belül valamennyi illetékes tu­domást szerez erről. J. MÉSZÁROS KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents