Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-05 / 80. szám, szombat
A CSKP XVII. kongresszusának vitája ÚJ SZÚ 7 1986. IV. 5. (Folytatás a 6. oldalról) Az észak-csehországi kerületi pártszervezet is- teljes mértékben támogatja a központi bizottság törekvését a lenini munkastílus szüntelen elmélyítésére. Úgy tekintünk erre, mint a XIV. kongresszus óta elmélyülő folyamatra, az opportunizmus, a szubjektivizmus, a bürokrácia és más káros, a marxizmus-leninizmustól idegen megnyilvánulások elleni küzdelemre. Előző kongresszusainkon joggal emelték ki a lenini munkastílus olyan jellemvonásait, mint a jelenségek és folyamatok osztályszempontú, tudományos, konkrét megközelítése, tárgyilagos, józan értékelése, a néppel való szoros kapcsolat, a kollektív szellem stb. Azt mondhatjuk, hogy ezeknek az elveknek az érvényesítésében, ha nem is mindenütt azonos mértékben, de haladást. értünk el. Ennek ellenére mai munkastílusunkkal nem lehetünk elégedettek. Mi akadályozza ma gyorsabb haladásunkat? Mi fékezi munkánkat? Mindenekelőtt a formalizmus, a rutin és a bürokrácia. Sajnos, pártszerveink apparátusai, a központi bizottságtól kezdve az üzemi bizottságokig sem voltak immunisak ezzel szemben. Gyakran hajlanak arra, hogy különféle, sokszor fölösleges, nem teljesen megfontolt jelentéseket, kimutatásokat, beszámolókat követelnek, ami aztán arra kényszeríti a politikai dolgozókat, hogy idejük nagyobb részét az irodákban, az íróasztalok és a telefonok mellett töltsék. Nem tűrhetjük meg az ilyen munkastílust, amely a politikai tisztségviselőket és más vezetőket hivatalnokokká változtatja. A társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának stratégiája teljesen más típusú vezető kádereket igényel. A pártvezetők, a gazdasági és társadalmi szférában dolgozó vezetők nem regisztrálhatják, elemezhetik, programozhatják csupán a fejlődést, mindenekelőtt nevelniük, szervezniük kell a tömegeket, a dolgozókollektívákat. Ezért minden szinten, a központtól a járásokig, de a vezető kádereket nevelő felsőoktatási intézményekben is aktívabban kell keresnünk az olyan vezetők képzésének módját, akik nem csupán az adott tárca vezérkarának dolgozói lennének. A kongresszus előtt a kommunisták évzáró gyűléseit a mi kerületi pártszervezetünkben is az a törekvés jellemezte, hogy új módon akarják megközelíteni a problémák megoldását. A pártgyűléseken és konferenciákon, ha nem is azonos mértékben, de nagyobb nyíltság, tárgyilagosság és bíráló szellem érvényesült. Bizonyára nem véletlen, hogy kongresszusunk éppen ennek nagy figyelmet szentel. A bírálat valóban a fogyatékosságok kiküszöbölésének hatékony eszköze, de ugyanakkor fontos az elvtársi segítség is, amely a kommunista nevelés nem mindig kellőképpen megbecsült formáját jelenti. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az alapszervezetek taggyűlésein, de a pártszervek tanácskozásain is túlnyomórészt csak bizonyos jelenségeket vagy dolgokat bírálnak és csak kivételesen képezi a bírálat tárgyát az egyes tagok, tisztségviselők vagy vezetők fogyatékossága vagy hibája. Senkinek sem használ, ha az ilyen bírálat csak a kulisszák mögött, a szünetekben, a személyes beszélgetések során hangzik el, annak távollétében, akire a bírálat közvetlenül vonatkozik. Természetesen a bírálat senkinek sem kellemes. De ha elvtársi a bírálat, akkor olyan megtisztulást jelent, amely rendszerint nevelési szempontból hatékonyabb, mint egy érdektelen, az élettől távol álló előadás a pártoktatás rendszerében. Ezzel természetesen nem akarjuk lebecsülni a pártpropaganda jelentőségét és szerepét. Nem szabad azonban megengednünk, hogy harcias, kommunista propagandánk és agitációnk az érdektelen, az élettől távol álló, szinte kipreparált eszmék propagációjára korlátozódjon, mivel ezek ártalmatlan formájukban aligha tudják megnyerni az embereket, lelkesíteni a fiatal nemzedéket. Még egy megjegyzés a kádermunkával kapcsolatban: mint ismeretes, az észak-csehországi kerületi pártszervezetben a legutóbbi évzárógyűlések és konferenciák óta több pártfunkcionáriust váltottak le mint a többi kerületben. A párt központi bizottságának támogatásával bizonyos generációs problémát oldottunk meg. Megpróbáltuk a változások folyamatát néhány hónapra elosztani, de ennek ellenére olyan jellege volt, mintha egyszerre zajlott volna le. Nézetünk szerint szükség volt erre, de a jövőben már nem szabadna megismétlődnie ennek a helyzetnek. A káderek cseréjének folyamatos, állandó, céltudatos folyamatnak kell lennie. Támogatjuk a káderek egészséges stabilitását, amint ezt a politikai beszámoló is megemlítette. A gyakorlat azt bizonyítja, a dolog hasznára válik, ha a pártalapszervezet elnöke legalább 2-4 megbízatási időszakban tölti be tisztségét. Ezt azonban nem sikerült elérnünk. Alapszervezeteink elnökeinek több mint kétharmada öt évnél rövidebb ideje tölti be ezt a tisztséget. Az sem válik azonban be, ha járási és kerületi szinten túlságosan sokáig tölt be valaki valamilyen tisztséget. Ez fékezi a káderek fejlődését, rutint eredményez, azt okozza, hogy egyeseknek nincs ínyére új módon megoldani a kérdéseket, bírálóan viszonyulni a dolgokhoz. A gyakorlat azt mutatja, hogy a káderek az általuk megoldott feladatokkal együtt fejlődnek. Véleményem szerint hasznos lenne, ha a káderek rendszeres képzésének rendszerén kívül kidolgoznánk a kerület és a járások legfelelős- ségteljesebb tisztségeinek gyakorlására való gyakorlati felkészítés és a képességek ellenőrzésének átgondolt programját. A hivatásos pártmunkásoktól nagyobb rugalmasságot kell megkövetelnünk, lehetővé kell tennünk, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek a pártépítés különböző szintjein és a párton kívüli szervekben is. A kerületi pártkonferencián elfogadtuk azt az elvet, hogy mindenkit nem a szavak és ígéretek szerint, hanem konkrét tettei, magatartása és elért eredményei szerint fogunk értékelni. A párt alapszabályzatával és a javasolt módosításokkal összhangban minden párttagunktól és tagjelöltünktől megköveteljük a személyes példamutatást, a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának megvalósításában tanúsított elkötelezettséget és felelősségtudatot. VÁCLAV JIREČEK elvtárs, a Kelet-csehországi Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke Aki nyitott szemmel jár, látja, hogy a párt ellenőrzési jogának érvényesítése nyomán, az emberek megértésével, lelkiismeretes munkájával milyen jó eredményeket érünk el a Ke- let-csehországi kerületben, hogyan változnak városaink és falvaink, hogyan emelkedik a lakosság életszínvonala. Elegendő ez? Mint kommunista, a nemzeti bizottság tisztségviselője felelősségteljesen kijelentem - nem, ez nem elegendő. A párt központi bizottságának politikai beszámolója, a fő irányok és Korčák elvtárs is jogosan bírálta a nemzeti bizottságokat és az általuk irányított szevezete- ket. Mindannak ellenére, amit elvégeztünk, amit teljesítettünk, nem valósítjuk meg azt, amit csaknem négy évvel ezelőtt a központi bizottság 6. ülése állított a nemzeti bizottságok elé. Felvethetjük a kérdést - megértettük korunk követelményeit a központi bizottság 6. és 15. ülése közti időszakban? Megértettük, de nem mindenki és nem mindenütt, nem elég átfogóan. Ellenkező esetben nem lenne már olyan sok fogyatékosság, amely keseríti az emberek életét. A nagy mennyiségű papírmunka szinte az irodákba kényszeríti a nemzeti bizottságok funkcionáriusait és apparátusát. Ezáltal korlátozódott a képviselőkkel való közvetlen, nem formális kapcsolat, kevésbé hallották meg az emberek észrevételeit a lakóhelyeken, a munkahelyeken és ez megnyilvánul a panaszokban. Az apparátus tisztségviselői és dolgozói, főleg egyes városokban, járásokban és kerületi nemzeti bizottságokon, munkájuk értelmét kizárólag a hivatalnokoskodásban látták és látják. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy sokuknak ezek a hivatalok nem is felelnek meg, mivel a papírok mögé elrejthetik felelősségüket, képességeik hiányát, elsősorban papírokkal és kimutatásokkal bizonyítják, hogy az a szék amelyen ülnek, nélkülözhetetlen. Ez a többi ágazatra is vonatkozik. Könnyebb a polgári bizottság jelentésével és jegyzőkönyvével dolgozni, írásbeli választ adni, mint közvetlenül az emberekkel tárgyalni, mivel a közvetlen találkozás során állást kell foglalni, meg kell oldani az észrevételeket. Már nem szabadna csupán beszélnünk a bürokráciáról és a papírmunkáról, hanem meg kellene büntetnünk az ezért felelős dolgozókat. Vegyük például a nemzeti bizottságok építési hivatalait, megerősítettük őket, van ahol hivatalt létesítettünk a városokban és a központi községekben, de például a családi házak építéséhez szükséges iratok mennyisége nem változott, most nem a papirok járnak körbe, hanem az építkezők, és ez nemcsak a nemzeti bizottságok ügye. Természetesen a nemzeti bizottságokon is szükségünk van szakemberekre, de a szakképzettséggel nem bizonyítható a személy fontossága, vagy pótolhatatlansága, mivel az emberek előtt nem azt kell bizonyítani, ki hogyan ismeri a törvényeket, hanem mindenekelőtt meg kell tudni nyerni az embereket ezeknek a törvényeknek a megtartására. Ebben rejlik a különbség a bürokrácia és a politikum között. A becsületesen megkeresett pénzért senkinek sem szabadna könyörgésre kényszerülnie és már végképp nem szabadna megengedni, hogy kénytelen legyen bárkit is megvesztegetni például a szolgáltatásokban. A szolgáltatások területén tapasztalható fogyatékosságokat és ezek megoldását azonban két csoportba osztanám. Először is meg kell említeni egyes termékek rossz minőségét, a szállítói-megrendelői kapcsolatok hiányosságait. A központ és az illetékes tárcák tudnak erről. A fogyatékosságok kiküszöbölése azonban nagyon lassú, sót sok esetben a helyzet tavaly még rosszabb volt mint 1984-ben. Csupán kerületünk javítóműhelyeiben 1800 -televízió- és más elektromos készülék fekszik. Nincsenek képernyők és pótalkatrészek. Bizonyára mindenki el tudja képzelni hogyan értékeli minőségüket az az állampolgár, aki 9,5 vagy 15 ezer koronáért vásárolt televízióját a javítóműhelyeinkben „fekteti el“. Pedig a bírálat mást illet meg. Vagy vegyük figyelembe azt a tényt, hogy a Hradec Králové-i Eram javításainak 60 százalékát a jótállási javításokra fordítja. Ez nagymértékben leköti a nemzeti bizottságok szolgáltatásait. Gyakorlatilag a termelők javát szolgálva. Tulajdonképpen nincs szó szolgáltatásról, hanem termelőrészlegről, amely befejezi a termelést. Vagy említsük meg a pótalkatrészeket és a kerékpárokat. Ha elég pótalkatrész lenne, nem kellene olyan sokat fordítanunk a javítóműhelyek építésére. Amikor mi voltunk fiatalok, kerékpárunkat magunk is megjavítottuk. Ennek ellenére, az emberek elégedetlenek. És miért? Mert a javítóműhelyeknek nincsenek pótalkatrészeik. Nem lenne célszerűbb ha a termékek nemcsak hogy jól működnének, de a szervizszolgálatokat is biztosítanák, még annak árán is, hogy a termékekből kevesebb lesz? Az emberek megértik, ha valami itt-ott akadozik, de ha ez már több éven keresztül ismétlődik, akkor ez már érthetetlen. Különösen akkor, ha egyúttal sok az elfekvő készlet, a mai életnívónak nem megfelelő mutatókkal és ennek ellenére, ezeket a termékeket tovább gyártják. A szolgáltatások fogyatékosságainak másik része kizárólag ránk vonatkozik. Ezt önbírálóan be kell ismernem, annak ellenére, hogy sokat tettünk, jelentősen bővítettük a szolgáltatásokat, de sokszor elsősorban az árak működnek hibátlanul, míg a hozzáférhetőség, a választék, a minőség és a javítások gyorsasága ennek nem felel meg. Ezen a téren adósai vagyunk a társadalomnak és a címünkre elhangzott bírálat teljesen jogos. A Nemzeti Front választási programjaival kapcsolatban vita folyik arról, hogy elegendő pénz áll-e a nemzeti bizottságok rendelkezésére a szükségletek kielégítésére. Mindenekelőtt arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogyan bánunk a ránk bízott eszközökkel, hogyan járulunk hozzá az eszközök megteremtéséhez. A nemzeti bizottságokon minden területen tudatosítanunk kell, hogy minden koronát tízszer meg kell forgatnunk, mielőtt felhasználjuk. A kerületben véget vetettünk annak - és úgy gondolom, hogy mindenütt így kellene tenni - hogy különféle „emlékműveket“ építsenek valahol csak azért, mert ott aktív és befolyásos funkcionáriusok vannak. Egyértelműen a társadalmi szempontból fontos akciókat helyezzük a figyelem előterébe. így is sok pénzt elvesztünk. Például Hradec Královéban és Pardubicében a nemzeti bizottságok költségvetéséből 32 milliárd koronát fizetünk rá a városi közlekedésre. Ennek ellenére ebben a két városban 1985-ben több mint 10 000 potyautast füleltek le és összesen 738 000 korona bírságot vetettek ki rájuk. Hány százaléka ez azonban azoknak, akik feketén utaznak? Sokkal súlyosabb az a tény, hogy 79 százalékuk nem hajlandó készpénzben fizetni és a bírságot nem egy esetben a bíróság útján hajtják be. Ha már egyszer a pénz segítségével akarunk nevelni, akkor a bírságnak olyannak kellene lennie, hogy elgondolkoztassa az embereket. Ma a száz koronát is kalandnak tekintik. Tudjuk, hogy a pénzbírság önmagában nem nevelő eszköz. Azt akarjuk, hogy a munkaadók, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a SZISZ, a polgári bizottságok, a lakóbizottságok megismerjék azokat a polgártársaikat, munkatársaikat, akik feketén utaznak, akik nem fizetik a lakbért, akik megrongálják a társadalmi tulajdont. Mindenkinek tudnia kell, kihez van szerencséje. Itt nem tűrhető meg a névtelenség. Amikor azonban vélemény kell a gyerek felvételi kérelméhez, jól tudják kinek kell írniuk, kit kell felhívniuk, hol kell kopogtatni. A jogokat mindenki jól ismeri. Sajnos, az ilyen emberek gyakran jobban tudnak érvényesülni, mint a becsületes állampolgárok, sőt még támogatjuk is őket ebben. Mi valamennyien jelentősen hozzájárulhatunk a nemzeti bizottságok és a szolgáltatások munkájának javításához és ezáltal az elégedettség fokozásához is. Elengendó, ha észrevesszük azokat a fogyatékosságokat, amelyeket magunk megoldhatunk, vagy amelyek megoldását befolyásolhatjuk. Említsük meg például a vizet. Kerületünkben a vízfogyasztás tizenöt év alatt 40 százalékkal nőtt. Egy köbméter előállításának költségei, beleszámítva az új forrásokra fordított beruházásokat, több mint hat korona, és mi állampolgárok 60 fillért fizetünk. És így gazdálkodunk vele. Pardubiceban összehasonlítottunk 500 tömbház-lakást és családi házat. A lakásokban háromszor nagyobb volt az egy főre eső vízfogyasztás, mint a családi házakban. Pardubiceban, Ústí nad Orlicí-ben és Hradec Králove- ben ellenőriztük a vízfogyasztást a csöpögő csapok és vízöblítók megjavítása előtt és után. Egy lakásra számítva naponta 75 liter vizet takarítottunk meg. Ez a lakásgazdálkodási vállalatok és az illetékes szervezetek felelőtlenségét bizonyítja. De milyen sokat magunk is befolyásolhatnánk! A házakban gyakran olyan szakemberek is laknak, akik a hibákat kiküszöbölhetnék. Mi azonban nem használjuk ki a szakembereket, a pénzt inkább újabb és újabb beruházásokra fordítjuk. A nemzeti bizottságoknak, a Nemzeti Frontnak és az üzemeknek ezen a téren közösen kell eljárniuk. Sok nemzeti bizottság példásan dolgozik. Vannak járásaink pl. Svitavy, Ústí nad Orlici, városaink mint Jablonné nad Orlici, Nové Mesto nad Metují vagy központi községeink mint Choltice, Horní Marsov és mások, ahol az eredményesség alapja a pártszervek, a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front és az üzemek közös eljárása. Ha összefogunk, sokszor a látszólag teljesíthetetlen feladatot is sikerül megvalósítani. Erről meggyőződhettünk a lakások korszerűsítésével kapcsolatban is. A 7. ötéves tervidőszakban a tervezett 2800 lakás helyett 2817 lakást korszerűsítettünk. Az emberekben rendkívüli gazdagság rejlik. Csak ki kell használni tudásukat és kezdeményezésüket. Így például különböző intézmények kidolgozták Litomyšl város zöldterületi rendezésének tervét. A terv megvalósítása 7 millió 300 ezer koronába kerülne és 1987-től 258 munkaerőt követelne. A városi nemzeti bizottság tanácsa a Nemzeti Front városi bizottságával együtt, kihasználva a lakosság, a városban működő szervezetek képességeit és kezdeményezését, kihirdette a város és a társult községek ökológiai programját. Ez a program felhívást jelent az egész kerület városaihoz és falvaihoz, a választások előtti aktivitás fokozására és a Nemzeti Front választási programjainak kidolgozására. Az eredmény - lényegében azonos megoldás, de nem kerül 7 millió 300 ezer koronába, hanem 150 ezer koronába. Nincs szükség 258 munkaerőre, hanem ötre és az állampolgárok kezdeményezésére. A nemzeti bizottságokon dolgozó kommunisták tudatában vagyunk annak, hogy kezünkben van a fogyatékosságok megoldásának kulcsa, hogy nagy felelősség hárul ránk. A párt azzal bízott meg bennünket, hogy a nemzeti bizottságokon dolgozzunk. Az állampolgárok ránk szavaztak, és ezzel belénk helyezték bizalmukat. Nem mondhatjuk azt, hogy ők azt nem csinálják, azt kell mondanunk, hogy mi ezt nem csináljuk jól, vagy pedig én nem dolgozom jól. Az eddigi gyakorlat folytatása, az említett és a többi fogyatékosság megtűrése azt jelentené, hogy toleráljuk egves dolgozók kényelemszeretetét és képességeinek hiányát a kerületi nemzeti bizottságon, a járási nemzeti bizottságokon, az alacsonyabb szintű nemzeti bizottságokon és az általuk irányított szervezetekben. A nemzeti bizottságok évzáró pártgyűléseinek tapasztalatai, beleértve a kerületi nemzeti bizottság plenáris pártgyűlését is, azt bizonyította, hogy elegendő erővel rendelkezünk ahhoz, hogy megváltoztassuk a helyzetet. Ehhez majd hozzájárul az is, hogy a választások során sok új és fiatal képviselőt választunk majd meg. A Nemzeti Front által javasolt jelöltek lehetővé teszik, hogy távlatilag felkészítsük az új tisztségviselőket. A nemzeti bizottságokon végzett munkánk értelmét Klement Gottwald szavai határozzák meg, miszerint a nemzeti bizottságok vannak az emberekért, és nem az emberek a nemzeti bizottságokért. Sokszor hangsúlyozták, milyen jelentősége van a szovjet kommunisták XXVII. kongresszusának a mi munkánkban. El kell érni, hogy ne csak szavakkal támogassuk, az alkotó alkalmazást ne korlátozzuk csupán arra, ami éppen számunkra megfelel, hanem teljes, mértékben kihasználjuk gondolatait az irányító, a káder és a nevelő munkában. A Kelet-csehországi kerület nemzeti bizottságai ebben a szellemben valósítják majd meg a pártunk XVII. kongresszusán elfogadott határozatokat. MIROSLAV HUŠČAVA elvtárs, az Ostrava-karvinái Bányaépítö Konszernvállalat művezetője Az Ostrava-karvinái szénmedence bányászkollektíváinak százai konkrét tettekkel köszöntötték a CSKP XVII. kongresszusát. Tárnáinkban széles körű támogatásra talált a CSISZ Bánya Miroslav Náter, Ivo Šiška és Pavol Hatiák művezető elvtársak kollektíváinak felhívása. A Dukla Bányában a vágathajtó kollektívák számos kiváló teljesítményt értek el. Körükben továbbra is érvényes Žabčík közismert jelszava: „Múld felül önmagadat és tarts ki“, amelyet büszkén vállalunk. A széles körű munkakezdeményezés eredménye, hogy az Ostrava-karvinái szénmedence vájárai sikeresen lépték át a 8. ötéves tervidőszak küszöbét. Az első negyedévi terv minden döntő fontosságú mutatóját teljesítettük. Ez. a mi hozzájárulásunk a kongresszusi tanácskozáshoz. Hozzáállásunk nemcsak a társadalom szükségleteinek megértésével magyarázható, hanem annak tudatosításával is, hogy pártunk és társadalmunk mindig nagyra becsülte a bányászok igényes munkáját. Helyesen értékelték, s mindig figyelmet fordítottak az ezzel összefüggő problémák megoldására. Köszönetét szeretnék mon(Folytatás a 8. oldalon)
