Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-05 / 80. szám, szombat

A CSKP XVII. kongresszusának vitája (Folytatás a 7. oldalról) dani a párt és az állam vezetőségének azért a nagy gondoskodásért, amelyet problémáink­nak szentelt a 7. ötéves tervidőszakban, főleg a bányászok szociális ellátásának elmélyítését célzó komplex intézkedések elfogadásával. Ezt a figyelmet a társadalmi szükségletek kielégítése során fokozott munkaigyekezettel törekedtünk meghálálni. A 7. ötéves tervidőszakban az Ost- rava-karvinái szénmedencében az éves tervek keretében - kiegészítő erőforrások igénylésé nélkül - négy napi szénmennyiséget fejtettünk. A kokszolókban terven felül 200 ezer tonna kokszot gyártottunk. Úgyszintén terven felül 21 kilométer bányafolyosót hajtottunk. Bányáinkban magától értetődővé vált a mun­kakezdeményezés és a szocialista munkaver­seny széles körű kibontakozása. Enélkül egyet­len tárna sem teljesíthette volna a népgazdasági terv igényes feladatait. Noha az Ostrava-karvinái szénmedence fejtési tervét a 7. ötéves tervidő­szakban az eredetihez képest csökkentették, így is magasak voltak a tervmutatók. Ezek a fejtés­ben csakúgy, mint a vágathajtásban az ásvány­kincs-mezők adott kapacitására épültek, s nem számoltak az előre nem látható bányászati­geológiai feltételekből, illetve a rendkívüli ese­ményekből következő kockázattal. A kollektívák műszaki rendszerének teljesítésében nem téte­leztek fel termeléskiesést rosszabbodó körülmé­nyek esetében sem. Egyszóval, a terv nem számol a szükséges tartalékokkal. A napi gyakorlatban ez annyit jelent, hogy bármiféle üzemzavar leküzdésének idótartaléka a túlóra és a szabadnapi munka. Ez annál is bonyolultabb, mivel a szénmedencék­ben a szombati napok egy része már úgy szere­pel a tervben, mint a főjavítások következtében beálló termeléskiesés pótlásának ideje. S így előtérbe kerül a kezdeményezés, amelynek szervezése és ösztönzése nap nap után megkí­vánja a szénmedence kommunistái ezreinek politikai munkáját, a bányászok körében kifejtett széles körű tömegpolitikai munkát és megnyeré­süket, hogy műszakba álljanak akkor is, amikor történetesen családjukkal akarták tölteni a hét­véget. Az emberek körében a legigényesebb politikai munkát éppen a nyári hónapokban kell kifejteni, amikor nehezen valósítható meg a tervezett szabadság, s az esetleges nyári termeléskiesést csak körülményesen lehet pótolni a hátralevő hónapokban. A megoldást abban látjuk, hogy a fejtés tervezésének koncepciózusabbnak kell lennie és a bányavállalatokban létre kell hozni megfelelő pótkapacitást. Ezt a nézetünket teljes mértékben támogatják a járás és a kerület párt­szervei is. A másik oldalon azonban nekünk kommunistáknak is a munka igényes légkörét kell megteremtenünk bányakollektíváinkban, ar­ra törekedve, hogy jobban hasznosítsuk a leg­fontosabb bányagépeket és berendezést és gyorsabban kiküszöböljük a munkánkat fékező fogyatékosságokat. A bányászok gyakran mondogatják, hogy rosszabbodnak a fejtés geológiai feltételei. Ez nem siránkozás, avagy mentegetőzés, össze­függ ez azzal, hogy szénmedencénkben mind nagyobb mélységből kell felhoznunk a szenet. Hiszen csak a 7. ötéves tervidőszakban a szén­fejtés átlagos mélysége további 30 méterrel növekedett, úgyhogy jelenleg átlag 660 m mély­ségben fejtünk. A bányákban ennek következté­ben növekszik a nyomás, a hőmérséklet, s ezál­tal rosszabbodnak a mikroklimatikai körülmé­nyek, s nagyobbak az igények a tárnák szellőzé­sével szemben. Ezen túlmenően ezekben a mélységekben a fedőrétegben hamarabb kö­vetkezhetnek be rengések. Mindez fokozott igé­nyeket támaszt mind a bányászokkal, fizikai és egészségi állapotukkal szemben, mind techniku­sainkkal szemben, akiknek feladata az ilyen körülmények hatását a minimumra csökkenti. Úgy van ez, mint a dalban. ,,Az egyik ezt teszi, a másik meg azt, s mindannyian együtt sokat. teszünk“. Mi bányászok az egész társadalom számára termeljük a szenet. De hogy ezt megte-. hessük, segítségre van szükségünk főleg a gép­ipar, de egyben a vegyipar, az elektrotechnika dolgozóitól is, a légtechnikai berendezések gyár­tóitól, a tudósoktól és a kutatóktól, egyszóval mindenkitől, akinek szenünkre szüksége van. A mi szemünkben, a bányászok szemében a tudományos-műszaki fejlesztésnek, amelynek célja a természet részéről fenyegető minden veszély elhárítása, döntő a fontossága. A 7. ötéves tervidőszakban éppen az új technika volt a segítségünkre abban, hogy ne növekedjen a fáradságos munka hányada. így például a kombájnok általi folyosóhajtás hányada 32 százalékos, sőt, a fejtési hányad 63 százalékos volt azokban a tárnákban, ahol gépesített a dú­colás. A korábbinál jóval nagyobb segítséget nyújtanak nekünk a műszaki stábok és a terme­lést megelőző munkahelyek. A bevált komplex racionalizációs brigádok mellett kutatási-terme-' lési megvalósító munkacsoportok jöttek létre, amelyek részt vesznek a tudományos-műszaki ismeretek gyors gyakorlati alkalmazásában. Eh­hez hozzájárulnak vállalatainkban, mint pl. a Juli­us Fučík Bányában és az Ostrava Bányában a termelést megelőző alakulatok munkakezde- * ményezésének programjai is. Ennek ellenére úgy véljük, hogy a kutatási munkahelyeknek nagyobb részt kellene vállalniuk számos komoly probléma hatásosabb megoldá­sából, főleg ott, ahol ehhez a mi termelést megelőző alakulataink nem rendelkeznek ele­gendő erővel és tapasztalattal. Kollektívánk, amely az Ostrava-karvinái Bányaépító Kon­szernvállalat 21. számú üzeméhez tartozik, je­lenleg a karvinái Csehszlovák Hadsereg Bányá­ban dolgozik. Szénmedencénkben a geológiai feltételek szempontjából itt a helyzet a legbo­nyolultabbak közé tartozik. Amennyiben ebben a tárnában gyorsabban megoldanánk a bánya­rengésre hajlamos harmadik mező fejtésével kapcsolatos problémákat, a helyzet lényegesen javulhatna nemcsak a vállalatban, hanem az egész szénmedencében is. Számunkra hatványozottan fontos, hogy munkahelyünk jó gazdái legyünk. Amikor annak idején vájárokká váltunk, számokkal jelzett lapá­tot, szekercét és egyéb szerszámot kaptunk. A raktárból újat csak akkor adtak ki, ha az elhasznált régit visszaadtuk. Különben a szer­számért fizetnünk kellett volna. Manapság is apró-cseprő dolgokkal kell kezdenünk a rendte­remtést, mivel aki ezekkel nem tud gazdálkodni, az képtelen jól gazdálkodni a több milliót érő korszerű technikával is. (gy például a kollektí­vánk által használt vágathajtó gép 67 millió koronába kerül, és egyórás munkájának értékét 25 500 koronára becsülik. Ne csodálkozzanak azon, szívügyünknek tekintjük nemcsak azt, hogy mennyit fejtünk, hanem azt is, hogy meny­nyiért. Ezért ennek a gépnek beállítása óta az vezérel bennünket, hogy a lehető legjobban biztosítsuk maximális kihasználtságát. Ezzel kapcsolatban a fő problémákat a konk­rét geológiai körülmények okozták. Nemsokára azonban megállapítottuk, hogy az ilyen igényes berendezés üzembe helyezése megkívánja szá­mos kiegészítő technológiával történő összehan­golását. Úgy érezzük, hogy a termelést megelő­ző alakulatok e tekintetben adósaink. Alapvető megoldást követel a szükséges pótalkatrészek beszerzése. így például nincsenek vésőink, amelyek igen gyorsan elhasználódnak. A kiegé­szítő gépesítés is elégtelen. Nincs elegendő mennyiségű, a fejtési mélységnek megfelelő te­herbírású támfánk. Gyártásuk továbbra sem biz­tosított. Nem rendelkezünk gyorsan szikkadó betonkeverékeket szóró berendezéssel, lema­radt az ehhez szükséges anyagok fejlesztése és gyártása stb. S így miképp magyarázzuk meg a dolgozóknak, akiket a csekélységekkel való takarékoskodásra nevelünk, hogy miért kihasz­nálatlan a drága, ugyanakkor pedig nagy teljesít­ményű technika? Pedig ez a korszerű vágathajtó gép jelentősen csökkenti a fizikai igénybevételt, javítja a bányászat kulturáltságát és biztonságát. A legkisebb baleset sem történt, miután ezzel a géppel kihajtottuk az első 1800 méternyi bá­nyafolyosót. Ugyanakkor a minimumra csökkent a foglalkozási ártalmak veszélye is. A gépet a vájároknak és a technikusoknak egy csoportja kezeli, akiknek maavát kifejezetten lelkes kom­munisták képezik. Ok gondoskodnak a gép üze­melésének előkészítéséről. Csakhogy a felme­rült problémák lassú megoldása következtében az emberek új technika iránti lelkesedése meg­csappanhat. Manapság nem nagyon könnyű feladat vala­mennyi bányászhivatás számára elegendő szak­munkást biztosítani. Noha a tárnákra mind jobb technikát szállítanak, amely nagyobb követelmé­nyeket támaszt a kezelőszemélyzet képesítésé­vel szemben, az ifjúság ki nem elégítő érdeklő­dést tanúsít a bányászati szakmunkásképző is­kolák iránt, beleértve azokat, amelyek érettségi­vel végződnek. Rosszabb lett a toborzással nyert dolgozók minősége is. Ezen felül munkánk ma­gas fokú igényessége és kockázata tartós mun­kaerő-elvándorlás oka. Ez az egyik komoly prob­léma, amelyet mi bányászok egymagunk képte­lenek vagyunk megoldani. • Ezzel összefüggésben szeretném a figyelmet felhívni még egy fontos kérdésre. Az olyan dolgozók további munkabesorolásáról, képessé­geik és gyakorlati tapasztalataik hasznosításáról van szó, akik már elérték a nyugdíjkorhatárt, illetve akiknek a foglalkozási ártalom megváltoz­tatta munkaképességüket. A probléma abban van, hogy ezeket a dolgozókat, tekintettel egész­ségi állapotukra, bizonyos idő elteltével kevés­bé exponált munkahelyekre kell átirányítani. Az ilyen munkahelyek száma a bányában azonban nagyon korlátozott, s más vállalatba történő átirányításuk az ilyen dolgozók többségének ér­dektelenségébe, illetve abba ütközik, hogy a kol­lektívájukban letöltött számos esztendő után ne­hezen tudnak alkalmazkodni más munka­helyhez. A helyzetet megnyugtatóan nem oldja meg az az előkészítés alatt álló intézkedés sem, hogy a dolgozókat az ún. kumulatív szilikózisveszély alapján helyezzék át. Hangsúlyozom, orvosi szempontból egészséges dolgozókról van szó. Ezek azonban nem végezhetik eredeti hivatásu­kat, amelyhez magas fokú képesítéssel rendel­keznek és más munkahelyre történő átállásuk következtében jelentősen csökken az életszín­vonaluk. Ezzel öszsefüggésben problémát okoz megfelelő számú új dolgozó megnyerése, s eh­hez kötődően a lakásépítéssel szembeni növek­vő igények is. Természetesen nekünk bányá­szoknak is elsőrendű célunk egészségünk meg­óvása. Néhány intézkedés azonban szerintünk túlzottan aggályoskodó, ezeket a zöldasztalnál fogadják el, a konkrét körülmények ismerete nélkül. Mi bányászok, úgy véljük, hogy a társadalom számára a legolcsóbb az a szén, amelyet nem kell kifejteni. Más szóval, önökhöz, mindenkihez fordulunk, törekedjenek arra, hogy a népgazda­ság minden szférájában a lehető leggazdaságo­sabban és a legtakarékosabban bánjanak a szénnel. Az élelmiszer- iparban dolgozom, s ezért a Nyugat­csehországi kerü­letben ezen ágazat néhány problémá­járól szeretnék szólni. Ez az ága­zat kerületünkben 8 milliárd korona évi árutermeléssel és több mint 11 ezer dolgozójával a legnagyobbak közé tartozik. A hazai piac ellátásában betöltött szerepében az elsó helyet foglalja el. Nagy hatást gyakorol a lakosság hangulatára is. Eb­ben az ágazatban minden kedvezőtlen és ked­vező jelenség azonnal kifejezésre jut a terület lakosságának hangulatában. Részt veszünk Prága, az Észak-csehországi kerület és további kerületek ellátásában is. A kerület pártszervei szüntelen figyelmet for­dítanak az élelmiszeriparra és több intézkedést foganatosítottak az ellátás javítására. A kerület­ben ennek az iparágnak a fejlődése a 7. ötéves tervidőszakban mennyiségi és minőségi változá­sokon ment át. Tekintettel arra, hogy az ötéves tervidőszak vége felé a piac élelmiszerrel bőven ellátott volt, a vállalatok kénytelenek voltak az eredeti terítéstől áttérni az aktív kereskedemi politikára, ami a kereskedelemmel együttműkö­désben nem minden esetben sikerült. Jelenleg fő feladatunk, hogy bőséges élelmi­szer-ellátottság mellett figyelmünk összpontosul­jon a termékek minőségének jelentős javítására és a választék kívánatos bővítésére. A minőség és a választék kell hogy az értékelés alapvető mutatójává váljon, amint azt javasolják az 1986-1990. évi gazdasági és szociális fejlődés fő irányai is. Eredményeink arról tanúskodnak, hogy a kerületben ennek figyelmet szenteltünk már a 7. ötéves tervidőszakban. A műszaki normáknak meg nem felelő termékek hányadát az 1981. évi 2,3 százalékról 1985-ben 1,6 szá­zalékra csökkentettük. Figyelmet fordítottunk a kiváló minőség osztályába sorolt termékekre is, amelyek volumenének tavalyi értéke 950 millió korona volt. Ez az árutermelés 12,5 százalékos hányada. A Cseh Szocialista Köztársaságban az ilyen termékek hányada 11,45 százalék. Jó eredményeket értünk el az innoválásban. Kerü­letünkben 1984-ben 76, tavaly pedig már 101 innovált terméket gyártottunk. Ennek ellenére nem lehetünk elégedettek. Erről kerületi pártkonferenciánkon is beszéltünk. Nagy tartalékaink vannak a kiváló minőség osz­tályába sorolt termékeknél. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezeknek lényeges hányadát jelenleg a sör és az egyéb szeszes ital képezi. Lépést kell szaporázniuk főleg a tejgyáraknak, a sütödék­nek, a cukrászatnak, a baromfiiparnak és a kon­zervgyáraknak. Elégedetlenek vagyunk az inno­váció orientáltságával is. Az ilyen gyártmányok­nak több mint a fele csak kiegészíti, vagy bővíti a választékot, még az időt állóbb, új termékek csupán 20 százalékot képviselnek. A többi szempontnak, például a nyersanyag megtakarí­tásának, a cukorbetegek számára készülő ter­mékek, az Időt megtakarító készételek és az alacsony kalóriatartalmú ételek előállításának egyelőre csak elenyésző a szerepe. E tekintet­ben minden élelmiszeripari vállalatnak tartalékai vannak. Ennek a helyzetnek a megváltoztatásá­ra mozgósít a kerületi pártkonferencia határoza­ta is. Hangsúlyozni szeretnék néhány olyan prob­lémát, amely a vállalatokat akadályozza a kiváló minőség osztályába sorolt termékek hányadá­nak növelésében és a gyorsabb innoválásban. Ezek közül a legnagyobbak egyike a csomagoló- és a segédanyag hiánya. Ez egyaránt vonatkozik a papírra, az üvegre, a műanyagra, a fóliákra stb. Nemcsak megfelelő minőségükről, színskálájuk­ról van szó, hanem esetenként arról is, hogy teljesen hiányoznak vagy igen nehezen szerez­hetőek be. Az ipari és a fogyasztási cikkeket forgalmazó boltokban igen gyakran látunk szín­vonalasan csomagolt árut. Csomagolják a fém­tárgyakat, szögeket, játékokat stb., s ugyanakkor az élelmiszeripar göngyöleghiánnyal küszködik, noha éppen az élelmiszeripari termékeket kelle­ne jól csomagolni. Hiszen a csomagolás szerves tartozékuk, és igen sok esetben nagymértékben Ennek az ötéves tervidőszaknak feladatai minőségileg nagyobb igényeket támasztanak velünk, bányászokkal szemben is. Az új vágat­hajtó géppel végzett munkánk tapasztalatai alapján ifjúsági dolgozókollektívánk, a Béke vé­delmezőinek kollektívája az egész 8. ötéves tervidőszakra szóló szocialista felajánlást tett, miszerint legalább 6 kilométer bányafolyosót hajtunk. A 8. ötéves tervidőszakban konkrét tettekkel kívánjuk valóra váltani Az új technikával többet, jobban és gazdaságosabban jelszót, amelyet követni akarunk. Tudjuk ugyanis, hogy éppen a tárnába érkező új technika teszi nekünk lehetővé Žabčík jelszavának megvalósítását: Te­gyél túl önmagadon és tarts ki! hozzájárul tartósságuk meghosszabbításához. Számos jó minőségű terméket csak azért nem sorolhatunk a kiváló minőség osztályába, mivel silány a csomagolásuk, a címkéjük, a koronadu- gós palackzárjuk stb. Az innoválás során nem­csak hosszadalmas az új gyártmány jóváhagyá­sa, beleértve az árát is, hanem további hosszú időt követel a csomagolóanyag elkészítése és nyomdai kivitelezése. Nem is beszélek már mi­nőségéről, színvonaláról, színskálájáról stb. Mit szólnak a papír- és a nyomdaipar, továb­bá az üveggyárak dolgozói azokban az esetek­ben, amikor silány, nem attraktív csomagolásban vásárolják az élelmiszert? A termelésben a nagy sorozatok előállítása is kedvezőtlenül befolyásol­ja az új csomagolóanyag rugalmas biztosítását. A csomagolóanyagot néhány évre kell megren­delni s nagy mennyiséget kell egyszerre átvenni. Valóban megoldhatatlan az, hogy ezek a vállala­tok rugalmasabban, kisebb sorozatokban gyárt­sanak, s ezáltal nagyobb mértékben hozzájárul­janak a termékek innoválásához és minőségük javításához? Az élelmiszeriparban a termelés és az ellátás színvonalát lényeges mértékben befo­lyásolja az anyagi-műszaki bázis helyzete. S e tekintetben nem kedvező a helyzet a Nyugat­csehországi kerületben. A kerület élelmiszeripari vállalataiban a 7. öt­éves tervidőszakban az előző ötéves tervidő­szakhoz képest leromlottak az állóeszközök és csökkent az állóalapok felhasználhatósága. A gépi berendezésnek és az épületeknek több­sége átlag 55 százalékban amortizált, sőt, a köz­lekedési eszközök 58 százalékban, és egyes vállalatokban még ennél is rosszabb a helyzet. Ugyanakkor az évente kiutalt beruházások nem elegendőek az állóalapok egyszerű újra termelé­sének fedezéséhez sem. Már nem is beszélünk a gépek árának növekedéséről, miközben telje­sítményük változatlan. A kerület és a járások pártszervei ezekkel a problémákkal gyakran foglalkoznak, de lénye­gesen képtelenek változtatni a helyzeten. Nagy tartalékokat látunk az élelmiszer-gépiparban, amely nem szállít megfelelő mennyiségű gépi berendezést az élelmiszeripari termékek meny- nyiségével és minőségével szembeni növekvő igények kielégítésére. Az import nem fedezheti a szükségletet, s ezen felül nagyon költséges. Kedvezőtlen a helyzet a rekonstrukció és a beruházások tekintetében is. Kerületünkben az utóbbi években néhány üzem rekonstrukciójára került sor. Például a domažlicei tejüzem, a hroz- nétíni húskombinát, a katovyi baromfifeldolgozó üzem és a plzeňi sörgyár rekonstrukciójára. Új sütöde épült Klatovyban, megkezdődött a plzeňi malátagyár, valamint a klatovyi tejüzem stb. építése. Néhány kritikus pont azonban még mindig van. Főleg a plzeňi húskombinát építésé­ről van szó, amelyet szüntelenül elhalasztanak. A plzeňi húsüzemben a néhány részleges rekonstrukció ellenére jelenleg a hústermékeket előállító részleg épülete kifejezetten súlyos álla­potban van. Pedig ez az üzem állítja elő a vállalat termékeinek több mint 42 százalékát, és nem­csak Plzeň városát látja el, hanem több mint 300 ezer lakossal három szomszédos járást is, bele­értve olyan nagy iparvállalatokat, mint amilyen a Skoda Müvek. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy még a 8. ötéves tervidőszakban megkezdődjön a plzeňi húskombinát építése. Hasonló a helyzet a plzeňi tejgyárban, a Karlovy Vary-i és a rokycanyi sütödében és más üze­mekben is. A kerület párszervei nagy igyekezetet fejtenek ki ezen a területen a helyzet javítására, de a „nagy építőipar“ segítsége nélkül ez a problé­ma megoldhatatlan. A 8. ötéves tervidőszakra vonatkozóan a gazdaság és a szociális fejlődés fő irányelvei elkerülhetetlennek minősítik azt, hogy előnyben részesítve kell korszerűsíteni az élelmiszeripar anyagi-műszaki bázisát. Ez előfel­tétele a mezőgazdasági nyersanyagok hatékony felhasználásának, az élelmiszer kívánt választé­ka minősége és tartóssága biztosításának. Az élelmiszeripar egymagában azonban képtelen ezzel a feladattal megbirkózni. E tekintetben kell hogy feladataikat vállalják a csomagolóanyag, a címkék gyártói, a gép- és az építőipar is. Csak így láthatjuk el tökéletesebben dolgozóinkat élel­miszeripari árucikkekkel. JAROSLAVA ŠROUBKOVÁ elvtársnó, a rokycanyi Marila mestere ÚJ szú 8 1986. IV. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents