Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-05 / 80. szám, szombat
A CSKP XVII. kongresszusának vitája (Folytatás az 5. oldalról) mércéknek az alkalmazása nem lehetséges a művészetkritikában, a hivatásosok képviselőire gondolva, legyenek bár alkotók, felelős bírálók vagý irányítói a művészeti életnek. A legfőbb ideje ezért, hogy tisztázzuk és egységesítsük az alapvető kritériumokat és eljárásokat, melyek szerint a hazai vagy akár a külföldi szerzők szövegeit ítéljük meg, a színházak esetében pedig egyedül a témakör jöhet szóba, minthogy csupán a színpadi megjelenítés r rendező és színész által megtermékenyített - folyamata révén születik nézőhöz szóló előadás. Ugyanez érinti a színház profiljának kérdését. A profilt a dramaturgia szabja meg, de még inkább a kollektíva összetétele és minősége, a rendező, a színészek és a közeg, amelyben az együttes játszik. Bizonyítható lenne ez azzal, ha ugyanazt a darabot két színház mutatná be egyidejűleg. Úgy véljük, a lehető legszükségesebbé vált, hogy szorosabban együttműködjünk a drámaírókkal; minden színház, de a rádió, a film és a televízió is szüntelenül igényli a jó szövegkönyveket. Mindenki meggyőződhez róla, hány drámai alkotást mutat be havonta a színház, a televízió, a film vagy a rádió. A számok alapján azt mondhatnánk, van elegendő drámaszerzőnk. A saját tapasztalataikra gondolva azonban bizonyára együtt mondják velem, hogy a mennyiség nem minőség, ami százszorosán érvényes a színház esetében. Ha színházba megy a néző, azt akarja, hogy lekössék figyelmét, izgalmat keltsenek benne, hogy az élmény örömével távozhasson, és esetleg, hogy magában vitatkozhasson is arról, amit látott. Színház és szerző számára egyaránt vereség, amikor a néző, útban hazafelé, már nem tudja, mit látott néhány perccel azelőtt, vagy amikor illendőségből szenvedi végig az előadást. Ezért mindenekelőtt a drámaírókkal szemben kell nagy igényeket támasztanunk. Kifejező témákat és konfliktusokat akarunk, amelyek a szó igazi értelmében drámai légkört teremtenek, igényes és plasztikus figurákat akarunk, a műfajnak megfelelően átütő szerepeket, amelyek bő lehetőséget adnának az invenciózus rendezésre és színészi alakításra. Ugyancsak eljött az ideje annak, hogy elmondjuk: szükséges leküzdeni az irányítás bonyolult engedélyezési folyamatából adódó nehézségeket is úgy, hogy a legjobb művek zökkenők nélkül kerülhessenek színpadra, de a filmvászonra és a tévé képernyőjére is. A színház együttműködésre szólítja fel a szerzőt; bizonyos anyagi érdekeltségéhez adva vannak a feltételek, ami korábban nem volt. Csakhogy a darabok, témájukat tekintve, eddig sajnos még mindig nem lépnek tovább a személyi és családi problémáknál vagy a történelmi eseményeknél. A szerzők sok esetben megkerülik a mai élet éles konfliktusait, nem szólnak erőteljesen néhány problémáról, amelyek a művészeti alkotás nagyítólencséje alatt láthatóbbá válnának, ilyenképpen hozzájárulnának az életünkben mutatkozó negatív jelenségek okainak feltárásához. Világméretekben lenne igazolva a szocializmus ereje. Miért kell hát félni a társadalomkritikai pátosztól, miért akadályozni a hasonló alapon kialakított repertoár érvényesülését, vagyis az olyan repertoárét, mely figyelmét az ostobaságra, a rossz értelemben vett elfogultságra, a karrierizmusra, az anyagi javak hajszolására, a könnyelműségre és más hasonló jelenségekre irányítja? Itt elsősorban a kortárs szovjet drámaírás segíthet nekünk, amely valamennyi drámai műfajban nagyon energikusan foglalkozott az említett jelenségekkel. Emellett ez a drámairodalom mélységesen pártos, és a szovjet társadalom fejlődését szolgálja. A másik kérdés, amelyre fel szeretném hívni a figyelmet, és amelyet meg kell oldani, néhány, a színpadi megvalósítás gyakorlatát korlátozó körülményre vonatkozik. Egy-egy darab szinre- vitelében döntő szerepe a rendezőnek van. Olyan időszakban élünk, amelyben egész sor jeles rendező távozott el sorainkból, vagy távozik fokozatosan. A színházak ugyanakkor új rendezőket keresnek, mind többet, és fiatalabbakat, akik általában még nem kész egyéniségek. Meg kell itt találni az utat, miként lehet segíteni nekik tapasztalataik és tudásuk gyarapításában. Akár tanfolyam formájában, amely a legjobbak számára szerveződne itthon, de külföldön is, mindenekelőtt a Szovjetunióban és a többi baráti szocialista országban. A harmadik probléma, mely szintén fékező tényező, hogy hosszú évek óta nem megfelelő a színtársulatok, főként a prágai együttesek korösszetétele. Ez azáltal keletkezett, hogy 1945 után egész nemzedékek érkeztek fiatalon a prágai színházakba, ma azonban már természetszerűleg negyven évvel idősebbek. A társulatok tagjainak több mint egyötöde túl van a nyugdíj- korhatáron. Igaz, hogy jelentős részüknek még nem kopott meg az alkotóereje, sokan jelentős és teljes értékű tagjai társulataiknak. Ezért javasoltuk, hogy a további munkájukkal kapcsolatos kérdések megoldása során hagyjuk figyelmen kívül az irányszámokat, amelyek adottak a színház számára, és amelyek akadályozzák, hogy megfelelő arányban és természetes módon gyarapodjanak a társulatok fiatal vagy középkorú , színészekkel, akik már bizonyítottak. A korösz- szetételben mutatkozó egyenlőtlenség, meg az, hogy elöregedtek a társulatok, gyakran befolyásolja a műsorválasztást, például olyan darabok kiválasztását, melyek több fiatal szereplőt kívánnak és bonyolítja az új szerep utáni oldhatatlan vágy kielégítését, főként a középkorú és az idősebb színésznők esetében. A másik oldalon a színészképzó fó- és középiskolák végzősei számának az alakulása nincs kellőképpen szabályozva, így többen vannak, mint amennyit alkalmazni tudunk a színházban. Találkozunk olyan esetekkel, amikor a fiatal színész az iskola befejezése után nem vállalja, hogy Prágán kívüli színházban dolgozzon. Minden lehetséges utat megkeres, hogy a televízió, a film és a rádió közelében maradhasson. Ezzel kockáztatja művészi kiteljesedését. Vannak, akik a színházhoz kerülve, csak a hivatásukra akarnak összpontosítani, nem ritkán visszutasítják, hogy társadalmi szervezetekben tevékenykedjenek. Azok pedig, akik Prágán kívüli színházakhoz kerültek, és ott váltak kiváló tagjaivá a társulatnak, az évek folyamán perspektívát veszítenek, az irányszámokra gondolva: elveszítik annak lehetőségét, hogy központi színházakban kötelezzék el magukat a munkának. Elsősorban azt akarom hangsúlyozni, hogy a jövő az eszmei és művészi szempontból színvonalas, teljes mértékben profeszionalista szocialista művészeté. Ezért erőfeszítéseink, és ebben a szellemben akarjuk megújítani a prágai és az egész cseh színházi életet. Minthogy kulturális és művészeti életünk további fejlődésének szempontjából legfontosabbnak tartjuk a művészeti alkotás megítélése mércéjének, kritériumainak, visszhangjának, értékelésének és az irányítás minőségének az egységesítéséhez vezető utak megtalálását, megfontolásra javaslom, nem kellene-e belátható időn belül országos konferenciát összehívni e kérdéskörben, és hogy nem kellene-e ezekkel a kérdésekkel pártunk központi bizottságának is foglalkoznia. Engedjék meg nekem, hogy röviden szóljak még egy, nem kevésbé komoly problémáról, az ifjúsággal és a kultúrával, valamint a fiatal művészeti intézményekkel kapcsolatos kérdéskörről. Magától értetődő, hogy a ma iskolájában a matematikai-műszaki ismeretek elsajátíttatása van a nevelés előterében, de semmi esetre sem lenne szabad megfeledkezni az alapvető szellemi értékek oktatásáról sem. A diákoknak meg kellene tanulniuk azokat az alapismereteket, amelyek a valóság művészi ábrázolása valamennyi módozatának fejlődéséről és funkcióiról szólnak, érteniük kellene esztétikai és etikai szerepüket. A művészeti főiskolák felvételiztető bizottságai igazolhatnák, milyen gyakran találkozni e téren hiányos felkészültségű jelentkezőkkel. Színházi tapasztalataim alapján állíthatom, hogy az iskolák és a fiatal nézők klubja számára tartott előadások gyakran értelmüket vesztik épp azért, mert az ifjú néző nincs felkészülve az adott előadásra, noha sok tantárgyban hasznosítani lehetne az általa nyújtott értékeket. Nálunk beváltak azok az előadások, melyeket a prágai Zdenék Nejedlý Realista Színházban tartunk szülők és gyerekek közös részvételével. Az előadás nyújtotta élményről szóló közös beszélgetések többszörösen hasznosak. Persze, tudom, nem minden család hajlik ilyesmire, az időhiány vagy egyenesen az érdektelenség miatt. Az ifjúság sokoldalú műveltsége fontosságának tudatosításával meg kellene találni a lehetőséget az iskola és a család együttműködésére, ne úgy legyen, mint gyakran tapasztaljuk, hogy egyik fél a másikra számít. Az ember műveltségének gyarapodása természetesen nem ér véget az iskolában szerzett ismeretekkel, szükséges, hogy egész életében növekedjék műveltségi szintje. Ezért kell figyelmet szentelni a kulturális értékeknek, szükség- szerű feladat ez minden munkahelyen. A munkahelyek kulturáltsága mellett a kulturális rendezvények szervezésekor nagyobb figyelmet kell fordítani a szakszervezeti üzemi bizottságok rendelkezésére álló eszközök kihasználására is. Miért látunk olykor a színház nézőterén üres székeket, amelyeket pedig megvásároltak különböző szervezetek? Nem olyan előadásokról van szó, amelyek iránt más nézők nem érdeklődnének, ellenkezőleg. Tudjuk, hogy Prágában hiánycikk a belépőjegy. Ez a jelenség gyakran tapasztalható területi színházakban is. A bérletekről szóló dokumentumok telt házat mutatnak ki, de a nézőtér félig üres. Ez azoknak a rossz munkájáról tanúskodik, akiknek az egyes üzemekben, feladatuk a jegyek elosztása. Meggyőződésem, hogy ebben a vonatkozásban kevesebb van a színház számláján. Fiataljaink és valamennyi dolgozó állandó esztétikai nevelése mellett elégtelennek tartom azt a figyelmet, melyet a fiatal tehetségek nevelésének szentelünk. A sport bizonyára nem kevésbé fontos eleme az ember harmonikus fejlődésének, a speciális középiskolák létrehozásával meg is találtuk az utat, hogy a sporttehetségeket felkaroljuk és csúcsteljesítmények elérésére készítsük fel őket; javult a képzőművészeti tehetségekről való gondoskodás is, a konzervatórium pedig hagyományosan felkarolja a zenei tehetségeket. Elégtelen munkát tapasztalunk viszont a drámaművészetbe jelentkező tehetségek körül. Itt is szükségünk lenne néhány speciális középiskolára, amelyek idejében felkarolnák a tehetséges egyéneket, hogy mind elméleti mind gyakorlati szempontból felkészültebben érkezzenek a főiskolai felvételi vizsgára. Például a színészi adottság még kevés, a fejlődéshez más fizikai és szellemi tevékenységre is szükség van. Nem kisebb mértékben van ez így az írói tehetséggel megáldott egyének esetében sem, különösen a drámairásra gondolva. Ezeket a te- hetséaeket ugyanúgy kell tisztelni, mint a műszaki vagy matematikai tehetségeket. Nincs belőlük olyan sok, mint gyakran tetszik, és nagy szüksége van rájuk társadalmunknak. Erősen hisszük, hogy ezek a kérdések is felelősséggel megoldódnak. Biztosíték számunkra ebben pártunk politikája, amelyet elismerünk és amelyet teljes mértékben támogatunk. Szeretném megígérni, hogy mi, művészek minden erőnket és képességünket e politika szolgálatába állítjuk, minden erőnkkel és képességünkkel hozzájárulunk e jelentős párttanácskozás, Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusa határozatainak a teljesítéséhez. VÁCLAV ŠIPEK elvtárs, a CSKP Észak-csehországi Kerületi Bizottságának vezető titkára A CSKP Központi Bizottságának politikai beszámolójára, amelyet Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára terjesztett elő, az Észak-csehországi kerület kommunistái és dolgozói úgy tekintenek, mint a mai helyzet alkotó és bíráló elemzésére, az SZKP XXVII. kongresszusa ösztönző gondolatainak konkrét, alkotó apli- kálására, de mindenekelőtt mint útmutatásra a csehszlovák szocialista társadalom további tökéletesítésében. A CSKP XVI. kongresszusa többek között tárgyalt népgazdaságunk tüzelőanyag-energetikai mérlegéről. Nyíltan beszélt az észak-cseh- országi barnaszénkörzet súlyos nehézségeiről, a feltárási munkák lemaradásáról, az új technika gyakori meghibásodásáról és egyes részlegeken a beruházások késéséről. Észak-Csehországban ez természetesen nem okozott sok örömöt. A bányakörzet abban az időben nem állt készen arra, hogy fedezni tudja a népgazdaság gyorsan növekvő szükségleteit. A kongresszus kifejezte azt a követelményt, hogy a kormányok, az illetékes minisztériumok, a nehéz- és elektrotechnikai gépipari vállalatok, az észak-csehországi barnaszénbányák vezetőségével együtt tegyenek meg mindent a fejtési feladatok teljesítéséért. Ma, öt év elteltével kijelenthetjük, a párt a szakszervezetek és a gazdasági szervek óriási erőfeszítésének, a bányászkollektívák kezdeményezésének eredményeként, a párt központi bizottságának, a kormányoknak és az illetékes minisztériumoknak, valamint a gépipari vállalatoknak és vasutasoknak a hatékony támogatásával és segítségével az ötéves tervidőszak közepén fordulatot értünk el a fejtési terv teljesítésében. A XVI. kongresszus által kitűzött feladatot nemcsak teljesítettük, hanem túl is teljesítettük. Az északcsehországi bányászok a 7. ötéves tervidőszakban több mint 347 millió tonna szenet fejtettek, ami 18 millió tonnával több mint a 6. ötéves tervidőszakban és tervfeladataikat 101,7 százalékra teljesítették. A népgazdaság szükségleteivel összhangban 1984-ben csúcsteljesítményt értünk el, több mint 73 millió tonnát fejtettünk. Jelenleg készen állunk, hogy folyamatosan szállítsuk a tervezett mennyiségű szenet, nemcsak a villanyerömű- vek, hanem a többi ipari vállalat számára, amennyiben fűtőberendezéseiket alkalmassá te- szik a nálunk fejtett szén használatára. Figyelmeztetni szeretnék arra, hogy az alacsonyabb kalóriaértékű szén használatára alkalmas kazánok fejlesztésének hosszadalmassága, a huzavonák nagy károkat okoznak egész népgazdaságunknak. Bányakörzetünkben megváltozott a helyzet az elérhető szénkészleteket illetően, öt évvel ezelőtt a feltárás több helyen 15-20 nappal előzte meg a fejtést, vagyis kritikus szinten mozgott, arr\[ nagy gondokat, nehézségeket okozott, ma átlagosan ezek a munkálatok 170 napos időelőnnyel készülnek el. 1980-hoz viszonyítva a földmunkák üteme több mint egyharmadával meggyorsult, tavaly csaknem 207 millió köbméter földet mozgattunk meg. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy a 8. ötéves tervidőszak feladatát teljesítsük - elsó ízben kell több mint egy milliárd köbméter földet elmozdítani. A kerületben meg akarjuk határozni a földmunkák optimális időelőnyét, a szénjövesztés távlatai szempontjából. Az észak-csehországi szénbányák ma a nukleáris energetikával együtt a népgazdaság további dinamikus fejlődésének fontos tényezőjét és megbízható támaszát jelentik. Pozitívumként értékeljük, hogy míg a kerületben, hasonlóan, mint másutt, az ipari vállalatok többségében gondjaink vannak a tervteljesítéssel kapcsolatban, a szénbányák a tervet folyamatosan teljesítik és érdemük van abban, hogy az ország bízhat az Észak-csehországi kerületben legfontosabb feladata - a köztársaság tüzelőanyaggal és villamosenergiával való ellátása - teljesítésében. Az észak-csehországi bányászok büszkék arra, hogy Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke, az utóbbi időben több ízben értékelte munkájukat és erőfeszítéseiket. Annak ellenére, hogy több magas állami kitüntetést kaptak, nem elégedettek önmagukkal. Nem elégszenek meg azzal, hogy teljesíti a tervet a szénfejtésben és a földmunkákban, hanem egyre inkább növelni akarják a technológiai egységek teljesítményét, a szalagszállítás műszaki színvonalát, csökkenteni akarják a költségeket és a villamosenergiafogyasztást. A technológiák és munkafolyamatok racionalizálására, a rekultivációs munkák meggyorsítására, a környezetvédelemmel kapcsolatos más feladatok teljesítésére törekednek, amelyek a kerületben rendkívül sürgetöek. Ezzel összefüggésben támogatjuk a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődése Fő irányainak javaslatát. Reális programnak tartjuk a következő öt évre és távlatilag 2000-ig. Tapasztalataink és ismereteink alapján támogatjuk a kerületek komplex fejlesztésének tervezésére vonatkozó elképzeléseket. Ez a tervezési mód nagy segítséget jelent majd az egyes területi egységek gazdaságfejlesztésének komplex megoldásában, mivel megteremti a feltételeket a természeti források, a kapacitások és a munkaerő jobb kihasználásához, lehetővé teszi a reszort-szemlélet leküzdését, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés más akadályainak kiküszöbölését. Az elmúlt öt év ismét megerősítette, milyen bölcsen döntöttek a központi szervek, amikor elhatározták, hogy az Észak-csehországi kerületben területi tervet kell kidolgozni a tüzelőanyag-energetikai komplexum fejlesztésével kapcsolatos bonyolult problémák megoldására. Ez a módszer bevált, minőségileg új szintre emelte a központi és területi szervek együttműködését a termelőerők fejlesztése és az életfeltételek javítása közti egyensúly megteremtésében, fontos eszköze volt a kerület párt-, állami, gazdasági és társadalmi szervei valamint szervezetei és az állampolgárok mozgósításának. A területi terv feladatainak céltudatos megvalósítása az Észak-csehországi kerület kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság aktív segítségével jelentős mértékben hozzájárult a 7. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, és ezzel párhuzamosan a szociális fejlesztés és a környezetvédelem összegyűlt problémáinak fokozatos megoldásához is. A szociális kérdések nyomatékos megoldása, a lakosságról való gondoskodás javítása, a lakásprobléma, a járulékos ellátottság, más egészségügyi, szociális és oktatási kérdések megoldása, a 7. ötéves tervidőszakban elsőízben eredményezte a lakosság eláramlásának megállítását, valamint azt, hogy a gazdaság döntő ágazataiban elértük a munkaerő tervezett növekedését. Napjaink fontos problémája, amelynek megoldása elképzelhetetlen az illetékes központi szervek támogatása nélkül, a munkások, a mérnökök, technikusok és főiskolát végzett szakemberek szakképzettségi összetétele a kerületben. A kerület fejlesztése szociális, gazdasági problémáinak átfogó megoldásával kapcsolatos pozitív tapasztalataink alapján, a CSSZSZK és a CSSZK miniszterelnökének támogatásával, kidolgoztuk a területi tervet a 8. ötéves tervidőszakra is. Ezt hatékony segítségnek tekintjük munkánkban. A területi terv fontos részét képezi a környezetvédelem időszerű kérdéseinek megoldása. Bonyolult, igényes, hosszútávú folyamatról van szó, amelyet a párt XVI. kongresszusa indítottéi. Különösen az Észak-csehországi kerületben, ahol nagy az ipar koncentrációja, rendkívül ége- tőek ezek a kérdések. Ezért nagy felelősségtudattal oldjuk meg őket. Az első pozitív eredmények már megnyilvánulnak az emberek tudatában. A problémát azonban még távolról sem tekinthetjük megoldottnak. Célunk elérése nem könnyű. Meg akarjuk állítani a légkör további szennyezését és javítani akarjuk a természeti környezetet. A 8. ötéves terv tartalmazza a megvalósítható, műszakilag is megoldható intézkedéseket. Jelentős segítségnek tekintjük a CSKP KB politikai beszámolójának azt a gondolatát, hogy sürgősségi sorrend szerint, átfogóan kell megoldani az egész területek környezetvédelmi problémáit. Elvárjuk, hogy ezzel összhangban valamennyi tárca teljesíteni fogja feladatát, kezdve a pernyeelszívók innová- lásának programjától, a szennyezés helyi és technológiai forrásainak felszámolásán keresztül, egészen a rekultivációig és az erdőtelepítésig. A Nemzeti Front választási programjainak kidolgozása során szem előtt tartjuk a lakosság kezdeményezésének fejlesztését a községek és városok tisztaságának megőrzésében és gondozásában. Nemcsak a kerületben és a járásokban, de az egyes vállalatoknál és üzemekben is kidolgoztuk a környezetvédelmi intézkedések részletes programjait. A vállalatok és a nemzeti bizottságok vezetőitől megköveteljük ezek következetes megvalósítását. A kerület újonnan létesített kutatóintézeteinek aktív segítségével intenzív munkák folynak a környezetvédelem távlati koncepciójának kidolgozásán. (Folytatás a 7. oldalon) ÚJ SZÚ 6 1986. IV. 5.
