Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám, szombat

Mihail Gorbacsov beszéde az NSZEP XI. kongresszusán Szöul (Folytatás a 3. oldalról) sítják a Szovjetunió és az USA, a Kelet ós a Nyugat közötti dialó­gust is. S nem kell úgy tenni, mintha az amerikai kormány nem tudná, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok nem fejlődhetnek füg­getlenül attól, amit az USA tesz a nemzetközi színtéren, s hogy ennek következtében ilyen helyzet alakult ki. Most minden értelmes ember előtt világosnak kell lennie, ki az, aki valóban a békére törekszik, és ki akarja az emberiséget a nukleáris szakadékba lökni. El lehet képzel­ni, mi maradna az emberi nemből és civilizációjából, ha a nemzetközi életben a Szovjetunió is úgy járna el, mint az Egyesült Államok. A szocializmustól már lényegéből fakadóan is idegen az ilyen rövid­látó, egoista és kalandorpolitika. Az ilyen felelősségteljes pilla­natban senki sem vonhatja ki ma­gát a jelenlegi és a jövő nemzedé­kekkel szembeni kötelessége alól. A világ sorsát nem lehet az ameri­kai militaristák kénye-kedvére rá­bízni. Ami a Szovjetuniót és a szocia­lista közösség országait illeti, min­dent megtettek és megtesznek, teljes mértékben tudatosítva fele­lősségüket. Ma egyértelműen kijelentjük: ja­vaslataink, amelyek célja az atom­fegyverek felszámolása és a lázas fegyverkezés megállítása, érvény­ben maradnak. S ha a nyugati országok kormányait valóban ag­gasztja a világ sorsa, akkor itt az ideje, hogy a szavaktól áttérjenek a tettekre. Eddig ezt nem tapasztaljuk. Ve­gyük csak Európát. Meg lehet em­líteni, a Szovjetunió nagy enged­ményt tett, amikor javasolta, hogy a földrész egész területéről távolít­sák el a szovjet és az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakétákat azzal a feltétellel, hogy a NATO további tagjai - Nagy- Britannia és Franciaország - nem fogják növelni rakétapotenciál­jukat. Most azok a kormányok, ame­lyek a közelmúltban az SS 20-as szovjet rakétákban látták a Nyu- gat-Európát fenyegető legna­gyobb veszélyt, kijelentik, hogy ez nem elég, s hogy nem lehet mega­kadályozni a brit és francia raké­táknak és robbanófejeik számá­nak növekedését. Felmerül a kérdés, hol marad a logika, hol van az egyenlőség és egyenlő biztonság elve. Még a nyomukat sem találni. Nem nyilvánul meg logika az NSZK politikájában sem. Kormá­nya állandóan a. béke szeretetéről és arról beszél, hogy a szocialista országokkal való együttműködés fejlesztésére törekszik, azt han­goztatja, hogy az NSZK területéről sohasem indul háború. Hogy néz ez ki azonban a valóságban? Ép­pen az NSZK területén vannak elhelyezve a Kelet ellen irányuló Pershingek és robotrepülőgépek. Nyugat-Európának talán nincs még egy olyan kormánya, amely olyan vehemensen támogatta vol­na az SDI néven ismert amerikai militarista programot. Bonn ezt ki­egészítette a „csillagháborúk“ eu­rópai változatával is. Mindez annál inkább is aggasztó, mivel az NSZK uralkodó osztálya úgy mint a múltban, most is a „német kér­dés nyitottságáról“ beszél, s nem mondott le a revansista számítá­sokról. A Szovjetunió nagy jelentősé­get tulajdonít az NSZK-hoz, mint fontos európai államhoz fűződő kapcsolatoknak. Még tovább me­gyek: készek vagyunk ezeket to­vábbra is fejleszteni az egyenjo­gúság és a kölcsönös hasznosság alapján. Ez azonban mindenek­előtt azt feltételezi, hogy Bonn po­litikája valóban a béke és a bizton­ság érdekeinek feleljen meg. Hangsúlyozni akarom ezzel kap­csolatban, hogy teljes mértékben támogatjuk az NDK-nak az NSZK- val szembeni törvényes követelé­sét, hogy kapcsolataik, mint az egyenjogú, szuverén államok kap­csolatai, teljes összhangba kerül­jenek a nemzetközi jog általáno­san elismert normáival. Amikor az európai helyzetről beszélek, elmondhatom, hogy még egy nagy problémát látunk. A hagyományos fegyverekkel fel­szerelt hatalmas fegyveres erők konfrontációjáról van szó. Európában a fegyveres erők két-három milliós csoportosulása áll szemben, amelyek a legkor­szerűbb páncélosokkal, rakéták­kal és repülőgépekkel vannak fel­szerelve, nem is szólva a különbö­ző típusú lőfegyverekről. Mind­ezen túlmenően az ún. hagyomá­nyos fegyverek állandóan tökéle­tesednek. Egyre körmönfontabbak és hatékonyabbak lesznek, harci jellemzőiket tekintve megközelítik a tömegpusztító fegyvereket. A problémának még egy oldala van. Azt bizonygatják nekünk, hogy Nyugat-Európa nem mond­hat le az atomfegyverekről - bele­értve az amerikaiakat is - mert ebben az esetben állítólag csök­kenne biztonsága a Varsói Szer­ződés tagországainak fegyveres erőivel és konvencionális fegyver­zetével szemben. A jobboldali saj­tó támogatja ezt a hazug érvet, és félelmet igyekszik kelteni azáltal, hogy fantasztikus módon leírja a szovjet tankok seregének betö­rését a nyugati országokba. Mit tartunk szükségesnek ezzel kapcsolatban elmondani? Mindenekelőtt azt, hogy az atomfegyverek felszámolása Eu­rópában új helyzetet teremtene nemcsak a Nyugat számára, ha­nem a mi számunkra is. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a nukleáris korszak előtt a Nyugat­ról indítottak inváziót a mi területe­ink ellen, s nem is egy alkalommal. Még valamit. Innen, a szocialis­ta NDK fővárosából szeretnék fel­szólítani minden embert Nyugat- Európában: ne higyjenek a Szov­jetunió agresszivitásáról kiagyalt koholmányoknak. A mi országunk soha, semmilyen körülmények kö­zött nem kezd háborús akciót Nyugat-Európa ellen, ha mi és szövetségeseink nem leszünk ki­téve a NATO támadásának. Ezt a hozzáállást akarjuk támo­gatni egy új kezdeményezéssel, amely ez esetben a hagyományos fegyverzetre és fegyveres erőkre vonatkozik. A Szovjetunió megál­lapodást javasolt, hogy jelentős mértékben korlátozzák az európai országok szárazföldi erőit és takti­kai légierejét, beleértve az USA és Kanada azon erőit is, amelyek Európában vannak elhelyezve. A katonai kötelékeket és egysége­ket, amelyek a csökkentés alá es­nének, feloszlatnák, fegyverzetü­ket felszámolnák, vagy pedig nemzeti területeken raktároznák. E korlátozás földrajzi övezete ki­terjedhetne egész Európa terüle­tére - az atlanti térségtől az Uraiig. A hagyományos fegyverekkel pár­huzamosan csökkenteni kellene a harcászati-hadműveleti rendel­tetésű nukleáris fegyverzetet. E folyamat minden stádiumá­ban megbízható ellenőrzésre van szükség. Számításba jöhetnek a nemzeti műszaki eszközök, va­lamint az ellenőrzés nemzetközi formái, beleértve a helyszíni ellen­őrzést is a szükséges esetekben. Röviden, javaslat ez a komoly tárgyalásokra. Úgy véljük, hogy a kérdés határozottabb megfogal­mazása lehetővé teszi annak a csomónak a kettévágását, ame­lyet a bécsi tárgyalásokon már oly hosszú ideje nem tudnak kibo­gozni. Hasonló jelentőséget tulajdoní­tunk a vegyi fegyverek eltávolítá­sának. A Szovjetunió arra törek­szik, hogy meggyorsítsa a vonat­kozó nemzetközi konvenció meg­kötését, s ezért a genfi leszerelési konferencián a legközelebbi na­pokban több új javaslatot terjeszt elő, amelyek lehetővé teszik az eddigi ellentétek felszámolását. Értékesnek tartunk minden konstruktiv kezdeményezést, és hajlandók vagyunk ezekről tár­gyalni. Ilyen például a vegyi fegy­verektől mentes európai övezet létrehozását célzó javaslat, ame­lyet az NSZEP és az SPD közö­sen dolgozott ki. Politikánkban nincs fenyegető­zés Nem fenyegetjük a Nyugatot ököllel, hanem a kezünket nyújt­juk. Hangsúlyozni akarom, nem gyengeségből keressük a kölcsö­nös megértéshez, a lázas fegyver­kezés korlátozásához vezető utat. A békére nemcsak nekünk, ha­nem mindenkinek szüksége van. A mi politikánkat az emberiség túlélése miatti aggodalom, lehet, a galaxis egyedüli civilizációjának sorsa iránti aggodalom diktálja. A kommunisták ereje eszmei meggyőződésükben, abban a készségükben rejlik, hogy áldo­zatkészen harcolnak a béke és az igazságosság eszméiért, a dolgo­zók boldogulásáért. Az önök kongresszusa, hasonlóan más kormányzó kommunista pártok kongresszusaihoz, megerősíti kö­zös eltökéltségünket, hogy szünte­lenül tökéletesítsük a szocialista társadalmat, a meggyőző példa erejével növeljük az új szocialista rendszer vonzerejét. Kívánok önöknek, elvtársak, minden kommunistának és az NDK valamennyi dolgozójának si­kereket azon feladatok teljesítésé­ben, amelyeket a Német Szocia­lista Egységpárt XI. kongresszusa határoz meg. összecsapások a tüntető diákok és a karhatalom között (Čŕ>TK) - A dél-koreai főváros­ból tegnap heves összecsapások­ról érkeztek jelentések a rendőr­ség és a tüntető diákok között. A Szöul utcáin felvonuló egyete­misták Csőn Tu Hvan elnök le­mondását követelték. A tüntetőket a kivezényelt rendőri alakulatok könnygázbombák bevetésével oszlatták szót. Néhány szöuli egyetemen is voltak összetűzé­sek. Több tüntetőt letartóztattak, és néhány diák megsebesült. A legtöbben a Koreai Egyetem mellett gyűltek össze, innen rajtolt a 10-kilométeres tiltakozó futás mintegy 4 ezer résztvevője. Dél-Koreában jelenleg több nr.ipt o7erre tehető a politikai fog­lyok száma. Ez az adat nem fog­lalja magában az ország életének demokratizálását követelő száza­kat, akiket a rendőrség a kormány- ellenes tüntetésekben és meg­mozdulásokon való részvétel miatt börtönzött be. Az említett adatokat Ukai Josiaki japán jogász tette közzé, aki a közelmúltban Dél- Koreában járt. A japán jogász beszélt olyan dél-koreai személyekkel, akiknek sikerült megszökniük a börtönből, s ók elmondták neki, hogy a politi­kai foglyokat embertelen körülmé­nyek között tartják és brutális kín­zásokkal akarják őket beismerő vallomásra kényszeríteni. Amerikai segélyek a Fülöp-szigeteknek (ČSTK) - Az Egyesült Államok hajlandó 150 millió dollár értékű gazdasági és katonai támogatást nyújtani a Fülöp-szigeteknek, - je­lentette ki újságírók előtt Manillá- ban Michael Armacost amerikai külügyminiszter-helyettes. El­mondta, hogy ezen kívül még 400 millió dolláros segélyt folyósít az USA a Fülöp-szigeteknek, s en­nek egy része már jóvá van hagy­va, vagy kongresszusi jóváha­gyásra vár. Armacost, aki korábbban az USA manilai nagykövete volt, Co­razon Aquino elnökkel is találko­zott. Ezt követően megelégedését fejezte ki, hogy az új kormány milyen gyorsan vette át a hatal­mat. Üdvözölte az ország vezeté­sében és a hadseregben eszkö­zölt személyi változásokat is. Reagan-Hawke találkozó (ČSTK) - Robert Hawke auszt­rál miniszterelnök, aki hivatalos látogatáson az Egyesült Államok­ban tartózkodik, találkozott Rea­gan elnökkel. A kétórás megbe­szélésen elsősorban kereskedel­mi és gazdasági kérdésekről volt szó. Hawke nemzetközi politikai kér­désekkel kapcsolatban rámutatott, a fegyverkezés korlátozásáról szóló, kiegyensúlyozott és ellenő­rizhető szerződés megkötésére van szükség. Emlékeztetett arra az ausztrál javaslatra, hogy a Csendes-óceán déli részét nyil­vánítsák atomfegyver-mentes övezetté. Reagan megígérte, az USA áttanulmányozza a javasla­tot, ugyanakkor hangsúlyozta, az Egyesült Államok csendes-óceáni politikája keretében inkább arra törekszik, hogy az ugyancsak AN- ZUS-paktumbeli Új-Zéland vonja vissza az atommeghajtású vagy atomfegyvereket hordozó hajók kikötési tilalmát. Miroslav Zavadil szaratovi látogatása (ČSTK) - Miroslav Zavadil, Csehszlovákia szovjetunióbeli nagykövete tegnap befejezte az OSZSZSZK szaratovi területén tett kétnapos látogatását. Nagykö­vetünk ott-tartózkodása idején ipari és mezőgazdasági vállalato­kat keresett fel és megismerkedett termelési eredményeikkel, vala­mint az SZKP XXVII. kongresszu­sa határozatainak gyakorlati meg­A Fehér Ház lavinareakciót akart elindítani Líbia ellen Az amerikai légitámadás visszhangjából (ČSTK) - A Líbiával szembeni amerikai agresszív akciók továbbra is világszerte a közvélemény, ismert politikusok, szerve­zetek bírálatának tárgyát képezik. A sajtó elemzéseiben általában azt hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok tettei éles ellentétben állnak a vezető amerikai politikusok szavaival. amelyben elítélik az Egyesült Álla­mok terrorista politikáját. Az or­szág különböző városaiban teg­nap tüntetéseket is rendeztek. STRASSBOURG - A franciaor­NEW YORK - Az International Herald Tribune kommentátora annak a véleményének ad hangot, hogy Reagan elnök a Líbia elleni katonai akciókkal túllépte az alkot­mány adta jogköreit, ugyanis az alapokmány értelmében kizárólag a Kongresszus joga a hadbalé- pésről szóló döntés. A lap emlé­keztet rá, hogy a különböző orszá­gok elleni önkényes fegyveres ak­ciók a törvényhozás megkerülésé­vel már hagyományszámba men­nek. Az utolsó elnök, aki tisztelet­ben tartotta az amerikai nép által választott képviselők akaratát, Franklin D. Roosevelt volt, aki 1941 -ben kért beleegyezést ah­hoz, hogy hadat üzenhessen a Berlin-Róma-Tokió tengelynek a Pearl Harbort ért japán légitáma­dás után - írja a lap. BÉCS - Az amerikai légitáma­dás miatt aggodalmának adott hangot Fred Sinowatz osztrák kancellár is. Külföldi újságíróknak nyilatkozva rámutatott, a problé­mát békés eszközökkel kell meg­oldani. Ausztriában egyébként po­litikai és közéleti személyiségek ezrei nyilatkozatot írtak alá, szági városban székelő Európa Parlament a nemzetközi jog durva megsértéseként bélyegezte meg az amerikai légitámadást Líbia el­len. A szocialista párti csoport által előterjesztett határozati javaslatot a parlament szavazattöbbséggel jóváhagyta. A dokumentum sze­rint az amerikai intervenció komoly fenyegetés a nemzetközi bizton­ságra és békére nézve. VARSÓ - A Zolnierz Wolnosci címú lengyel lap kommentárjában rámutatott, a Fehér Ház fegyveres támadásával lavinareakciót akart elindítani Líbia ellen. A lavina va­lóban mozgásba lendült, ám ellen­kező irányban, Reagan elnök el­len. A világ felháborodással rea­gált a legújabb amerikai bűncse­lekményre - állapítja meg a lap. WASHINGTON - A szörnyű terrorizmus aktusaként jellemezte Líbia barbár támadását Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista pártjának főtitkára. A béke újabb veszélyeztetéséért és a legfelsőbb szintű szovjet-amerikai párbe­széd esetleges meghiúsulásáért teljes mértékben a Reagan-kor- mányt terheli a felelősség. A béké­re irányuló erőfeszítésekkel összeegyeztethetetlen a nevadai atomrobbantás, a nicaraguai el­lenforradalmároknak nyújtott ame­rikai segítség, Líbia bombázása és a „csillagháborús“ program munkálatainak meggyorsítása - hangsúlyozta Gus Hall. valósítása során szerzett tapasz­talatokkal. Miroslav Zavadil találkozott Alekszandr Homjakovval, a szaratovi területi pártbizottság el­ső titkárával és a terület más ve­zetőivel. Az eszmecseréken mél­tatták a szaratovi terület és a Nyugat-szlovákiai kerület együttműködését, és áttekintették elmélyítésének további lehetősé­geit. Salvador Harcok Morazánban (ČSTK) - A salvadori forradalmi erők fokozták harci akcióikat, és a hó­nap első két hetében Morazán tarto­mányban 104 kormánykatonát tettek ártalmatlanná. A Radio Venceremos emellett azt is közölte, hogy a Fara- bundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front egységei betörtek Morazán köz- igazgatási központjába, s elfoglaltak néhány községet is. A harcok során eltaláltak egy katonai helikoptert is, amelyen amerikai tanácsadók voltak. A helikopter kényszerleszállást hajtott végre, a személyzet nem sérült meg. A fajüldözők kétszáz gyermeket öltek meg Amerikai jogászcsoport jelentése Dél-Afrikából (ČSTK) - A dél-afrikai rezsim megtorló akcióinak tavaly több mint 200 gyerek esett áldozatul. Többségüket lelőtték, vagy pedig könnygáz bomba bevetésének ál­dozatai lettek. Ez derült ki ameri­kai jogászok csoportjának jelenté­séből, amelyhez Desmond Tutu püspök, az apartheid elleni küzde­lem egyik vezéralakja írt előszót. A jelentés élesen bírálja a kis­korúak letartóztatását, ami a Dél­afrikai Köztársaságban általáno­san elterjedt. A rezsim börtönei­ben ezeket a gyerekeket gyakran ütlegelik és elektrosokkal kínoz­zák őket. Hírügynökségek tegnap újabb zavargásokról számoltak be a Déj-afrikai Köztársaságból. A rendőrök ismét lelőttek egy né­gert, egy további személy pedig a megtorló alakulatokkal való összecsapásokban vesztette életét. Az apartheid felszámolását köve­telő tüntetők és a rendőrség kö­zötti összecsapások halálos áldo­zatainak száma az utóbbi két év­ben ezzel már elérte az 1500-at. A napokban a Dél-afrikai Köz­társaságban járt Willy Brandt, a nyugatnémet SPD elnöke, aki a Szocialista Internacionálé Gabo- roneban tartott rendkívüli ülésén élesen elítélte a dél-afrikai apart­heid-rezsimet. ÚJ SZÚ 4 1986. IV. 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents