Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-16 / 89. szám, szerda
ÚJ szú 5 1986. IV. 16. Folyóink energiája Fél évszázada üzemel a Vág első vízerőműve ötven évvel ezelőtt a Považská Bystrica-i járásban fekvő Ladcé- ben helyezték üzembe a Vág elsó Vízerőművét. Közel 14 megawattos teljesítményének hasznosítása a mai trenčíni Vízerőművek Konszernvállalat elődjének létrehozásával kezdődött. Ma a vállalat erőműveinek összteljesítménye 1540 MW. Fél évszázad alatt a ladcei vízmű 3,72 milliárd kilowattóra villamosáramot állított elő, s ez a vállalat jelenlegi évi termelésének másfélszerese. Az erőműépítés a harmincas években megbecsült munkalehetőséget jelentett errefelé. Az újonnan épült létesítményt olyan berendezésekkel és technológiákkal látták el, amelyekhez aránylag sok munkaerőre volt szükség. Például az erőmű daruja kézi meghajtású volt, bár akkoriban már ismerték a villanymotrot. Ez azonban végül is nem oldhatta meg az akkori munkanélküliség kérdését, s egyáltalán nem számolhatta fel a kapitalizmusnak ezt a kísérő jelenségét. Készül a kozmálovcei vízmű (Štefan Petráé felvétele - CSTK) Evek - megawattok Vízi energetikánk a háború utáni időszakában páratlan mérvű fejlődésén ment keresztül. Ladce után 1946-ban Havában, három évvel később Dubnicában, 1953, és 1956 között pedig fokozatosan Kostolnában, Nové Mesto nad Vá- homban, Horná Stredában és Trenčínben adtak át vízerőművet, majd később a továbbiakat. Ezek megépítése azonban nem az új munkahelyi lehetőségek létrehozásával, hanem Szlovákia iparosításával és tervezett szociális fejlődésével függött össze. Hazánkban 1948. és 1960. között folyt a legintenzívebb vízerőmű-építés.-Csupán a Vágón ez alatt 16 ilyen létesítmény készült el. A szénből és a kőolajból nyerhető olcsó energiáról alkotott vélemények a hatvanas években a vízi energetika fejlesztésének visszafogásához vezettek. Később azonban az építés üteme újra felgyorsult, és a hetvenes években olyan vízművek épültek, mint a Liptovská Mara-i, a ružíni, a tvrdošíni és a fekete-vági (čierny Váh). Legutóbb pedig a vágkirályfait (Kráľová nad Vá- hom) helyezték üzembe. „Aki gyorsan ad, kétszer ad“, tartja a mondás, s a vízerőművek esetében ez szintén érvényes, hiszen nyugalmi állapotukból néhány tucatnyi másodperc alatt teljes kapacitású üzemelésbe helyezhetők. Köszönhető ez a villa- mosáram-termelés alkalmazott technológiájának, de nem csupán ennek. Ugyanis Csehszlovákia egyik legtökéletesebb automatizált irányítási rendszerét alkalmazzák erre a célra, s ezen belül az egyes erőműveket központi vállalati számítógép irányítja. Ezért energetikai rendszerünk legnagyobb telejsítményű és legmegbízhatóbb része, az atomerőmű- komplexum mellett a vízerőművek elsődleges feladata: csúcsfogyasztási időben rugalmasan fedezni a jelentkező villamosáram- szükségletet. Ezt az előnyt a vízerőművek dolgozói a lehető legjobban igyekeznek kihasználni. Ezért az idén a naprakész teljesítmény 1202,47 megawattra való növelésével számolnak, ami a tavalyi tervnél közel 83 megawattal több. Ez azt jelenti, hogy a szükségletekhez igazodva ennyivel több villamosáramot adhatnak rövid időn belül a hálózatba. Idén Szlovákia vízerőművei összesen 2 milliárd 587 millió kilowattóra villamos energiát szolgáltatnak, ami 87 millió kilowattórával több a tavaly elért szintnél. Ez az esztendő lesz a vágkirályfai erőmű ütemtervszerű üzemelésére való áttérés időszaka, ennek lefolyásával az energetikusok egyelőre elégedettek. Ugyancsak most készülnek a fekete-vági vízerőmű felső tározójának és felvízcsatornájának ellenőrzésére, és tervbe vették több turbina generáljavítását is. A tervezett villamosáram-ter- melés jelentőségét az is aláhúzza, hogy minden kilowattóra előállításához a hőerőművekben egy kilogramm energetikai szenet kellene elégetni. Annak ellenére, hogy mintegy kéttucatnyi nagyobb és kisebb vízerőmű üzemel Szlovákiában, ily módon évente mégis 4,7 millió tonna szén megy veszendőbe. Ez a mennyiség újabb energiaforrások létrehozásával lényegesen csökken. De mielőtt ezekről szólnánk, soroljunk fel még néhány adatot: Csehszlovákia vízenergia-potenciáljának kihasználásával Európában a 14. helyen áll. Ez a helyezés folyóink meglévő energiájának körülbelül egyharmados erőforrást alig 30 százalékra használjuk ki. A távlatok azonban biztatóak. Hiszen csak a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer 1990-tól való fokozatos üzembe helyezésével Szlovákia vízenergia-potenciáljának hasznosítása eléri a 64 százalékot. Többcélú létesítmények A tapasztalatok szerint a vízművek energetikai és vízgazdálkodási célokra való alkalmazásának összekapcsolása rendkívül hatékony megoldás. Ez az elv az irányadó az új vízerőművek építésénél is. Például a vágkirályfai vízmű lehetővé teszi 63 ezer hektár mezőgazdasági földterület in- tezív öntözését, áradások elleni védelmét és a Vág energetikai célokra való hasznosítását. Követendő példa ez a folyó vizének többcélú felhasználására. Mert folyóinkon nem mindegyik vízmű készült ilyen széles körű alkalmazási megoldásokkal. A múltban ugyanis több tározó és vízgazdasági létesítmény egycélúan készült. Közülük többön kis vízerőművet lehetne építeni. Többcélú létesítmény lesz a dunai vízlépcsőrendszer. Már energetikai teljesítménye is számottevő, hisz mindkét vízlépcső együttvéve 878 megawattóra villamosáramot szolgáltat majd, s ezt osztjuk meg fele-fele arányban a magyar energiaiparral. Ezen túl a Csallóközt megvédi az árvizektől, szabályozza a vízgazdálkodást, segítségével megjavulnak a vízi közlekedés és a környék szociális-gazdasági fejlődésének feltételei. Csehszlovák területen 200 ezer hektáros földterület esetleges elárasztását akadályozza meg, és megelőzi az olyan helyzet kialakulását, amely Dél-Szlová- kiában 1965-ben történt. E nagy- beruházás elkészültével egyben állandó hajózási lehetőségek kínálkoznak majd a Vág, a Garam, az Ipoly és a Kis-Duna alsó szakaszain is. És ami szintén érdekes: távlatilag lehetővé teszi a Feketetengerrel és az Északi-tengerrel való vízi összeköttetést. De ez már a távoli jövő... Erőművek a Vágón Vízi energetikánk súlypontja a Vágra nehezedik. E folyónk még sincs annyira kihasználva, hogy energetikusaink elégedettek lehetnének vele. Eddig energiahordozó erejét a folyó középső szakaszán - Žilina és Madunice, valamint Krpel'any és Lipovec között - hasznosították leginkább. Vízi ereje azonban nem hoz hasznot Bešeňová és Krpel’any között, ahol 130 megawatt összteljesítménnyel 7-10 erőművet lehetne felépíteni. Tanulmány készül arról is, hogy hogyan lehetne Ladce és Horná Streda között növelni a vízbőséget az erőművek számára. Ugyanis ezen a szakaszon találhatók azok a vízmüvek, amelyek a Vágón a legrégebbiek közé tartoznak. Például a Ladce fölötti No- sicénél a vízbőség másodpercenként 390 köbméter, miközben Ladcénél csupán 150. A nosicei erőművet azért nem lehet teljes kapacitással üzemeltetni, mert a víznek nem lenne hova elfolynia. Ezért az energetikusok arról töprengenek, hogy a meglévő csatornákban növelnék a vízbóséget, egy-két további géppel bővítenék az erőművet és ezzel teljesítménye 130 megawattal emelkedne. Tanulmány készült az Orava folyó kis vízerőműveinek lépcsőzetes kiépítéséről; ily módon további 37 megawattos teljesítményhez juthatnánk. Távlati elképzeléseink és a természeti feltételek lehetővé teszik, hogy fontolóra vegyük több kisebb erőmű felépítését a Poprad, a Garam, és az Ipoly folyókon. Éppen ez utóbbi folyó vizének hasznosításával függ össze Szlovákia második hidraulikus energiatározójának felépítése. Térjünk vissza azonban a jelenbe. Tavaly áprilisban kezdték meg Lévától (Levice) nem messze, a Garamon a Vei ké Koz- málomce-i kis vízmű építését. Teljesítménye mindössze 4,4 megawatt lesz, de a beruházás többcélú hasznosításra utal. Elsősorban a mochovcei atomerőművet látja el hűtővízzel a kozmálovcei vízmedencéből. Kilencvenöt hektáros vízfelülete lehetővé teszi, hogy a környéken üdülési-sportolási létesítmények épüljenek. A vízi energetikának még az atomenergia nagy mértékű hasznosítása korszakában is számottevő jelentősége van. összekapcsolódik tehát az atom ereje és a víz „rugalmassága“, mert végül is nagy kár lenne, ha ezt a természet által felkínált felújítható és kiapadhatatlan energiaforrást nem hasznosítanánk. VLADIMÍR TURANSKÝ, a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársa Csilizközi délután MEGTEREMTIK A BŐ TERMÉS FELTÉTELEIT Szép, napos időjárás köszöntött a Csilizközre. A határban emberek és gépek mozogtak. Igyekeztek, hogy minél előbb a földbe kerüljön a mag és az ültetőanyag. Ilyenkor bizony nem sok idó jut a beszélgetésre, de az ebédszünet után mégis sikerült képet kapni a tavaszi munkákról, a termelési tapasztalatokról. A csilizradványi (čilizská Radvaň) Csilizköz Efsz vezetői készségesen elmondották, milyen módszerekkel teremtik meg a bő termés feltételeit. Nagy László főagronómus bizonygatta, hogy színvonalas irányítással és rugalmas szervezéssel részben sikerült pótolniuk a későn nyíló tavasz miatt keletkezett lemaradást. A tavaszi árpa vetését 480 hektáron március harmincadikén befejezték. A borsó 175 hektáros területen szintén rövid idő alatt a földbe került. Nagyon jól felkészültek a cukorrépa vetésére is. A 330 hektáros területbe Rau, Monoair, Pneumasem vetőgéppel juttatják a földbe. A Dáma (dánmagyar kooperációval kinemesített cukorrépa-fajtáról van szó) vetőmagját 45 cm széles sorokba és 12 cm-es tőtávolságra vetik. Az elmúlt évben nagyon jó tapasztalatokat szereztek a magyar- országi Petőházi Temelési Rendszer szakembereitől. Az átlagos hektárhozam 41,41 tonna volt, a cukortartalom pedig 16,87 százalékra emelkedett. Hektáronként hét tonna cukrot termeltek. A nagy hozam és a magas cukortartalom a Monopoli N 1 -es cukorrépa fajtának és a bevált termelési módszereknek köszönhető. A mennyiségi és a minőségi mutatók kedvező alakulását elősegítette a talajvizsgálatok alapján történő tápanyagellátás, a színvonalas gyomirtás és növényvédelem. Az elmúlt évben mintegy 30-40 százalékkal sikerült csökkenteniük a nitrogéntartalmú műtrágyázást. Előrelátóan júliusban és augusztusban megelőző növényvédelmi munkákat folytattak. Ennek eredményeként a levélzetet megvéd- ték a gombabetegségektől és ezért jó volt a cukorképződés. Kilenc taggazdaságban 1500 hektáron irányították a Petőházi Termelési Rendszer és saját tapasztalataik felhasználásával a cukorrépa termelését. Munkájuk sikerrel járt. Az átlagos hektárhozam 36,5 tonna volt, 15,78 százalékos cukortartalommal. A Hrobo- iíovóí Efsz-ben 43,1 tonna cukorrépát takarítottak be hektáronként, amelynek cukortartalma 17,10 százalék volt. Ebben a szövetkezetben 1 hektáron annyi cukorrépát termeltek, amelyből a feldolgozó üzem 7,35 tonna cukrot gyárthatott. Ilyen mutatók elérésével érdemes cukorépát termelni, mert jó áron értékesíthették. Tonnánként a tervezett 350 korona helyett 466 koronát kaptak. A százhektáros öntözött területen az átlagos hektárhozam 49,9 tonna volt, melynek cukortartalma elérte a 17 százalékot. Nemcsak a pénzbevétel számít, minden hektárról még 31,7 tonna karéjt takarítottak be az állatállomány számára. A agronómus beszédének fonalát tovább szőtte Halász János agrármérnök, az efsz elnöke. Egyetértve vele, ó is bizonyította, hogy a Csallóköznek ezen a részén kevesebb nitrogéntartalmú műtrágya felhasználásával nagy hozamokat lehet elérni és a cukor- tartalom is növelhető. Erre már hosszabb ideje készültek. Az 5300 hektáros gazdaság tizenegyéves fennállása óta évente 1300 hektárra juttattak szerves trágyát. Az elmúlt évben például a cukorrépa alá hektáronként 60 tonnát. Ha ennyi tápanyag van a földben, akkor már csökkenthető a nitrogén- tartalmú műtrágya aránya. Nagyon fontos, hogy hektáronként meglegyen a 80-90 ezer egyed. Ennek biztosítása még korszerű gépekkel sem egyszerű feladat, ezért többnyire a kiadós esők után a hiányokat palántázással pótolják. Ezt a munkát nagyon jól megfizetik a tagoknak, mert tudják, hogy a ráfordítás kamatostól megtérül. Az sem mindegy, hogy milyen fajta cukorrépát termelnek. Huszonkét cukorrépa-fajtával kísérleteznek és a jövőben ezek közül az kapja a legnagyobb területet, amely a legnagyobb termést adja az itteni talaj- és éghajlati viszonyok között. Természetesen elsó helyre kerül a minőségi mutató, vagyis a magas cukortartaIOm' BALLA JÓZSEF Kenyérkiállítás A vásárlók igénylik a barna kenyeret Az egészséges és ésszerű táplálkozás meghonosítása fontos feladataink közé tartozik. Hazánkban a táplálkozásban mindig nagy szerepe volt a gabonafélék fogyasztásának, ennek keretében a legnagyobb hányadot a kenyér és a péksütemény képviseli ma és előreláthatólag az elkövetkező időkben is. Egy adott ország gazdasági jólétének emelkedése nyomon követhető a liszt és a kenyér- fogyasztás alakulásában. A számos fejlett országban végbement folyamatokhoz hasonlóan hazánkban is csökkenő tendenciájú az egy 'jre eső liszt- és kenyérfogy ztás. 1938-ban az egy főre jutó kenyérfogyasztás 130 kilogramm volt, 1985-ben 65,4 kilogramm. A fogyasztott mennyiségen belül is arányváltozás figyelhető meg. Az emberek, nem ismerve a termékek biológiai értékeit, előnyben részesítik a rostokban szegény fehérlisztből készült termékeket és ezeket mintegy a jólét és gazdagság jelképének tekintik Ugyanakkor egyre több embernek lenne szüksége nagyobb táplálkozásbiológiai értékű, magasabb rosttartalmú élelmiszerekre és ezen belül is a lisztalapú termékekre. A malom- és sütőipar fontos feladatának tekintette és tekinti a jövőben is az élettanilag előnyös termékek fejlesztését, ezért a munkáját úgy szervezi és irányítja, hogy a termékek választékát a korszerű táplálkozásnak megfelelően bővítse. A korszerű termékek előállítását szorgalmazó párt- és kormányhatározatokból kiindulva a Malom- és Sütőipari tröszt kutatóintézete már 1981- ben megkezdte a gyártmányfejlesztést. Több éves kutató-fejlesztő munkával sikerült több előnyös összetételű sütőipari terméket kifejleszteni. Ezek közé tartoznak a Bevit közkedvelt barna kenyér, a teljes kiőrlésű búza és a rozs kenyér, a Graham kifli, a Graham sósrudacskák, a Vita, Balkán és Devín kenyér. Gyártmányfejlesztésünk általános célkitűzései között helyet kapott a barna, rostdús termékek előállítása. Azonban a szokás hatalmát igen nehéz áttörni. A fogyasztók többsége még mindig ragaszkodik a fehér kenyérhez, azonban egyre többen vannak, akik felismerték a barna és a rostokban gazdag kenyérfélék előnyeit. A szokásokat nem lehet máról holnapra megváltoztatni, de helyes irányba terelni igen. így van ez a barna és a rostban dús termékeknél is. Az igények állandóan növekednek a barnakenyérfélék iránt, amelyek azonban sokszor nem kaphatók. A termelő üzemek azt mondják, hogy nem rendelik meg az üzletek, az üzletek a gyártóknak azt mondják, hogy csekély a kereslet, viszont a fogyasztóknak azzal érvelnek, hogy nem gyártják és nem szállítják a sütőüzemek. Hogy hol van a hiba, erről már sok vita folyt, de megoldást eddig nem sikerült találni. Ezért örvendetesnek kell tekinteni a Bratislavai Malom- és Sütőipari Vállalat kezdeményezését. A dub- ravkai és a petržalkai péküzemekkel karöltve, a ZDROJ kereskedelmi vállalattal együtt márciusban kóstolóval és árusítással egybekötött barnakenyér-kiállítást rendezett. A fogyasztók így megismerhették az egyes kenyérféléket. Észrevételeiket, tanácsaikat esetleges panaszaikat a kiállításon kapott lapokon adhatták a termelők vagy a kereskedelmi dolgozók tudtára. A kiállítás nagy visszhangra talált a fogyasztók körében. Különösen nagy az érdeklődés a csomagolt, szeletelt kenyerek iránt, ugyanis végre a fogyasztók óhaja is teljesült, forgalomba hozták az öt és tíz szeletet tartalmazó csomagolt kenyeret. Az árusítás és kiállítás valamint a vásárlók véleménye végre választ ad a régen vitatott kérdésre: a fogyasztók keresik és akarják a barna és rostban gazdag kenyeret ép más sütőipari termékeket. Elmondhatjuk, hogy hasznos kezdeményezésről volt szó, mert közelebb hozta a fogyasztókat a termelőkhöz és ez igen fontos dolog. Jó lenne, ha ehhez hasonló kiállítást az ország más városaiban is rendeznének. SLADOVNÍK JÓZSEF
