Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám, szerda

* / A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra (Folytatás a 7. oldalról) nyaira való összpontosításával ágazatai­nak összehangolt fejlesztésére, valamint az egész technológiai ciklusban, a terme­léstől a termékek eladásáig, a szűk ke­resztmetszetek felszámolására kell töre­kedni. Lényegesen javítani kell a mezőgaz- dasági-ipari komplexum rendelkezésére bocsájtott források kihasználásának haté­konyságát. Tökéletesíteni kell az egyesülé­sek, a vállalatok és a más népgazdasági ágazatok szervezetei által a kolhozoknak és a szovhozoknak nyújtott segítség for­máit. A mezőgazdaságban 14-16 száza­lékkal kell növelni a bruttó termelés átlagos évi volumenét, elsősorban a fejlesztés in­tenzív tényezőivel, a legújabb tudományos és műszaki ismeretek alkalmazásával, a legjobb gyakorlati tapasztalatok haszno­sításával, s a termelési potenciál hatékony kihasználása alapján. Folytatnunk kell a tudományosan mega­lapozott gazdasági rendszerek következe­tes bevezetését, a talajkímélő művelési módszerek szélesebb körű elterjesztését, és a földerózió ellen foganatosított intézke­dések megvalósítását. Jelentősen növelni kell a növénytermesztés termelékenységét és stabilitását, s e célból komplex intézke­déseket kell foganatosítani a talaj termőké­pességének fokozására és a mezőgazda- sági termények termesztése intenzív tech­nológiáinak alkalmazására. Állandóan növelni kell a gabonaterme­lést - az ország élelmiszer- és takarmány­bázisának alapját. Növelni kell a kemény búza, valamint a darakészítésre alkalmas termények, főleg a hajdina termelését. Ja­vítani kell a takarmánygabonák összetéte­lét, lényegesen fokozni kell a hüvelyesek és a kukorica betakarítását. Szükséges nagy gabona-, főleg kukoricatermő öveze­tek létrehozása az öntözött földeken, a ga­rantált mennyiségű terméshozam elérése céljából. A lehető legjobban ki kell használ­ni az ország gabonatermő területeinek le­hetőségeit. El kell érni, hogy 1990-ben a gabona- termés elérje a 250-255 millió tonnát, a cukorrépáé a 92-95, a napraforgóé a 7,0-7,1, a burgonyáé a 90-92, a zöld­ség- és a tökféléké a 40—42, a gyümölcs- féléké és a bogyósgyümölcsűeké a 14,5-15,5 millió tonnát. A szövetségi köz­társaságokban alapvetően át kell építeni a szőlőtermelés struktúráját, s azt elsősor­ban a csemegeszőlő termelésére kell orientálni. Biztosítani kell, hogy 1900-ben a beta­karított gyapotszál mennyisége elérje a 2,8-3 millió tonnát, bővíteni kell a jobb technológiai tulajdonságú gyapotcserjék vetésterületét, növelve hozamukat és csökkentve á veszteséget. Növelni kell a lenrost termelését, javítva minőségét és a termelés 50-60 százalékos hányadára fokozni a lenszál ipari feldogozását. Növel­ni kell a teacserjék, a szubtrópusi, az illóolajas és más növények termését. A biotechnológia és-a génsebészet ki­használásával új, nagyhozamú fajták és hibridek nemesítésére kell törekedni, ame­lyek megfelelnek az intenzív technológia követelményeinek, ellenállnak a kedvezőt­len környezeti hatásoknak, alkalmasak a gépi betakarításra, megfelelnek az élel­miszeripar követelményeinek. Ezeket a faj­tákat és hibrideket alkalmazni kell a terme­lésben. Lépéseket kell tenni a cukorrépa cukortartalmának növelésére és a veszte­ségek csökkentésére. Javítani kell a mag­termelés szervezését és a vetőmag minő­ségét. A gyom, a kártevők és a különféle beteg­ségek elleni küzdelemben komplex módon alkalmazni kell a biológiai, az agrotechnikai és a vegyi módszereket. Sokoldalúan fejleszteni kell a ta­karmánytermelést. A takarmányterme­lés intenzifikálásával a szántóföldeken, a réteken és a legelőkön lényegesen nö­velni kell a tömeg- és az abraktakarmány termelését. Nagyobb mértékben kell alkal­mazni termesztésüknél, felvásárlásuknál és tárolásuknál a haladó technológiát, lé­nyegesen javítani kell a takarmányok összetételét és minőségét. Nagymértékben növelni kell a növényi eredetű takarmányfehérjék előállítását a lucerna, a lóhere, a borsó, a napraforgó, a szója, a repce és más nagy proteintartal­mú. termények vetésterületének bővítésé­vel és a hektárhozamok növelésével. Fo­kozottan ki kell használni az élelmiszer- és a halfeldolgozóipar melléktermékeit, vala­mint az élelmiszermaradékokat takarmá­nyozási célokra. Minden gazdaságban meg kell teremteni a szükséges bázist a takarmányok tárolására és etetésre törté­nő előkészítésére. Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy takarmányként ke­vesebb gabonafélét használjanak fel. El kell érni hogy a gabonát csak feldolgozott formában használják a gazdasági állatok etetésére. A takarmányalap gyarapítása, a geneti­ka és a nemesítés területén szerzett isme­retek, valamint az állatállomány minőségi megjavítását eredményező új biológiai módszerek alapján lényegesen növelni kell a haszonállatok és a baromfi termelékeny­ségét és biztosítani kell az állatte­nyésztési termékek előállításának sta­bil növekedését. A hústermelésnek 1990- ben el kell érnie a 21 millió tonnát ( vágó­súlyban), a tejtermelésnek a 106-110 mil­lió tonnát, a tojástermelésnek pedig a 80-82 milliárd darabot. Tökéletesíteni kell a gazdasági állatok és a baromfi tenyésztésének és hizlalásá­nak szervezését, fejleszteni kell a vállala­ton belüli és a vállatközi szakosítást, a hús, a tej és az egyéb termények előállításánál alkamazni kell az intenzív módszereket, valamint a haladó folyamatos technológiát. Jobban ki kell használni a természetes legelők és rétek kínálta lehetőségeket a juh és a hústípusú szarvasmarha tenyésztésé­nek fejlesztésére, s bővíteni kell a szarvas- marha legelőkön való hizlalását. Növelni kell a gyapjú, a szűcs- és a bőr­ipari nyersanyagok termelését s javítani kell minőségüket^ Bővíteni kell a ló, a rén­szarvas, a prémesállatok, a házinyulak tenyésztését, továbbá a méhészetet, a ha­lastavi haltenyésztést és a selyemhernyó tenyésztését. Az állattenyésztés számára tökéletesíteni kell az állatorvosi szolgálta­tásokat. Az élelmiszerforrások kiegészítése cél­jából sokoldalúan támogatni kell a vállala­tok és a szervezetek mezőgazdasági mel­léküzemágainak fejlesztését. Rétek és le­gelők kimérésével, takarmány, vetőmag, trágya, gazdasági növendékállatok és ba­romfi eladásával támogatni kell az állam­polgárok kisegítő személyi gazdaságait, tökéletesíteni kell a lakosság mezőgazda­sági terményfeleslegeinek a felvásárlását. Folytatni kell a hosszú távú talajja­vítási program megvalósítását. Az öt­éves tervidőszakban az állami beruházá­sokból 3,3 millió hektárnyi öntözött és 3,6 millió hektárnyi lecsapolt földterületet kell használatba venni, 8,3 millió hektár terüle­ten kultivációs munkákat kell végrehajtani és 5,6 millió hektárnyi területen javítani kell a meglévő öntözőrendszerek műszaki álla­potát. Átfogó módon kell megoldani a talaj javításának és mezőgazdasági hasznosí­tásának kérdéseit. Növelni kell a hozamo­kat az öntözött és a lecsapolt földeken, arra törekedve, hogy itt elérjék a tervezett hek­tárhozamokat. Javítani kell a vízgazdasági objektumok műszaki színvonalát és minő­ségét. Intézkedéseket kell kidolgozni és végrehajtani annak érdekében, hogy mi­előbb áttérjenek a gazdaságos öntözéses technológiákra és a vízkészletek, valamint a talaj gazdaságos kihasználására. Átfogó módon kell megoldani a vízkészletek új területi elosztásával kapcsolatos kérdé­seket. A mezőgazdaság kemizálásaésa ter­mészetes trágyák szélesebb körű alkalma­zása alapján tervszerűen növelni kell a ta­laj termőképességét. A mezőgazdaság számára 1990-ben 30-32 millió tonna mű­trágyát, 440-480 ezer tonna növényvédő vegyszert és legalább 100 millió tonna meszezésre használatos alapanyagot kell biztosítani, ebből 24 millió tonnát helyi forrásokból. A mezőgazdaságnak 1990- ben 1,5 milliárd tonna természetes trágyát kell felhasználnia. E célból hatékonyabban kell hasznosítani a tőzeget, a szerves isza­pot és más helyi forrásokat. Javítani kell a tárolást, a trágyázás módszereit, növelni kell a trágya, valamint a növényvédő vegy­szerek hatásfokát. Több takarmányba kevert vegyi adalék­anyagot és konzerválóanyagot, növeke- désserkentö és biológiai növényvédőszert, különféle fóliafajtákat, poliméranyagokat és más kemizációs eszközöket kell szállí­tani. Céltudatosan meg kell valósítani a me­zőgazdasági termelés műszaki korsze­rűsítését. Az ötéves tervidőszakban 1 millió 900 ezer traktort, 1 millió 600 ezer teherautót, 1 millió 770 ezer traktor-pótko­csit, mezőgazdasági gépet és berendezést kell a mezőgazdaságnak szállítani, legke­vesebb 43 milliárd rubel értékben, ebből 17 milliárd rubel értékben az állattenyésztés és a takarmánytermelés részére. Ezt az ágazatot jobban kell ellátni gazdaságos és nagyteljesítményű gépekkel, speciális szállító- és anyagmozgató eszközökkel. Lényegesen javítani kell a raktározást, a műszaki szervizszolgálatot, a gép- és a traktorpark kihasználtságát, s ki kell szé­lesíteni a kolhozok és a szovhozok javító­műhelyeinek hálózatát. Megbízhatóbban kell gondoskodni a kiegyensúlyozott áram­szolgáltatásról a mezőgazdasági fogyasz­tók számára. A mezőgazdaság társadalmi szektorá­ban 21 -23 százalékkal kell növelni a mun­katermelékenységet. Az élelmiszer-, a hús és a tejipar­ban biztosítani kell a termelési volumen 18-20 százalékos növekedését, az élelmi­szer minőségének és tápértékének javí­tását. Az említett ágazatokhoz tartozó vállala­tok műszaki korszerűsítése érdekében fel kell őket szerelni folyamatosan termelő gépsorokkal, a termékeket és a nyersanya­gokat feldolgozó berendezéssel. Az állami nyersanyagforrásokból 1990- ben 11,7-12,2 millió tonna húst, 1,5-1,7 millió tonna állati eredetű zsiradékot, 31-32 millió tonna tejterméket, 1 millió tonna sajtot, 10-11 millió tonna cukorrépá­ból nyert kristálycukrot, 3,7-4 millió tonna növényi olajat, valamint 16-18 milliárd da­rab szabvány zöldség- és gyümölcskon- zervet kell előállítani. Növelni kell az adagolt és csomagolt húsfélék és félkész húsáruk termelését, és hányaduknak az összértékesítésben el kell érnie a 40-45 százalékot. Az élelmiszer- iparban a tej tökéletesebb feldolgozásával és a tejtermékek választékának bővítésé­vel javítani kell a tej hasznosítását. Jelen­tősen több befőttet, gyümölcsízt és -levet kell gyártani, főleg fogyasztói csomagolás­ban. A részegeskedés és az alkoholizmus elleni harc fokozására hozott intézkedések következetes megvalósítása érdekében a szeszes italt gyártó vállalatok egy részét át kell állítani olyan élelmiszerek gyártásá­ra, amelyek iránt lakossági kereslet mutat­kozik. A halfeldolgozó iparban 1990-ben a halakból készített élelmiszerek mennyi­ségének el kell érnie a 4,4—4,6 millió ton­nát, a szabvány halkonzervek esetében pedig hozzávetőleg a 3 milliárd darabot. Növelni kell az élő és a fagyasztott hal, a porciózott, füstölt és szárított hal, vala­mint a halkülönlegességek szállítását. A halászhajókat hatékonyabban kell ki­használni. Intenzívebb kutatást kell végez­ni a nyílttengeri halászat területén a bioló­giai források feltárására és hasznosítására. Aktívabb halászati tevékenységet kell foly­tatni a Szovjetunió tengerparti vidékein. Az ország belterületének víztározóiban jobban meg kell szervezni a haltenyésztést és a lehalászást. Több halastavat kell létesíte­ni és sokoldalúan kell ezeket hasznosítani a lakosság élő és fagyasztott hallal való ellátására. Meg kell szilárdítani a halfeldol­gozó üzemek termelési bázisát és gyor­sabban kell korszerűsíteni a halászflottát. A halfeldolgozó ipar számára több korsze­rű műszaki eszközt kell biztosítani a detek- cióhoz, a lehalászáshoz és feldolgo­záshoz. Az élelmiszeriparban bővíteni kell a ter­mékválasztékot, javítani a minőséget, nö­A köztársaságok és járások kivé­tel nélkül minden ágazatának egyik legfontosabb feladata, hogy növek­vő mértékben hozzájáruljanak a szovjet nép életszínvonalának emeléséhez, a közszükségleti cik­kek és a szolgáltatások fejleszté­sének az 1986-2000 közötti idő­szakra vonatkozó komplex prog­ramja következetes teljesítésével összefüggő feladatok megoldá­sához. A következő ötéves időszakban legke­vesebb 30 százalékkal kell növelni a nem élelmiszer jellegű termékek gyártását. Job­ban ki kell elégíteni a lakosság sokrétű keresletét szövetek, ruházati cikkek, cipők, kulturális és szociális célokat szolgáló cik­kek (legfőképpen az üdüléshez, turisztiká­hoz és a sporthoz szükséges cikkek) iránt, valamint az egyéb áruk iránt megmutatko­zó tömeges igényt. Gyártásukat és árusítá­sukat a lakosság különböző csoportjai ke­resletének megfelelő választékban kell biz­tosítani. Jelentős mértékben javítani kell a termékek minőségét, műszaki és esztéti­kai tulajdonságaikat, valamint üzemelési megbízhatóságukat. Komplex intézkedéseket kell megvalósí­tani a jó minőségű építőanyagok, gyümöl­csösökben, kiskertekben használatos szerszámok és más, a lakosság részéről igényelt felszerelések gyártásának a növe­lése céljából. vélni a porciózott áru termelését. Éssze­rűbben kell feldolgozni a nyersanyagot. Lényegesen bővíteni kell a gyermek- és diétásélelmiszerek, a vitaminokkal, fehér­jékkel, valamint a nagyobb biológiai és tápértékét biztosító elemekkel dúsított ter­mékek gyártását. Szükséges az olyan fél­készáruk, gyorsfagyasztott gyümölcsök, zöldségek és készételek gyártásának bőví­tése, amelyeknél nincs szükség hőkeze­lésre, továbbá az alkoholmentes italok és sűrítmények gyártásának a növelése és választékuk bővítése. Az élelmiszeriparban 14-16 százalék­kal, a hús- és tejiparban 25-28 százalék­kal, a halfeldolgozó-iparban 10-12 száza­lékkal kell növelni a munka termelékenysé­gét. Ezzel párhuzamosan 3-5 százalékkal kell ezekben az ágazatokban csökkenteni az önköltséget. A malom- és a takarmányiparban nagy teljesítményű berendezések és kor­szerű technológiák alkalmazásával növelni kell a vállalatok műszaki színvonalát és az ötéves tervidőszakban 80-100 százalékkal kell emelni a minőségi liszt előállítását. Meg kell gyorsítani a silók és a gabona- tárolók építését és üzembe helyezésüket. Az ágazatközi kooperáció alapján több silót és takarmánykeveréket gyártó üzemet kell létesíteni, mindenekelőtt a félreeső gabo­natermelő területeken. Az ömlesztett liszt és a takarmánykeverékek szállításának növelésével gyorsabb ütemben kell gépe­síteni a munkaigényes folyamatokat, vala­mint az ilyen liszt és takarmánykeverékek konténeres és egységrakományban törté­nő szállítását. ^Javítani kell a takarmányke­verékek minőségét és az értékes ada­lékanyagok hasznosításával csökkenteni kell bennük a gabonafélék részarányát. A mikrobiológiai iparban az ötéves tervidőszakban száz százalékkal kell nö­velni a termelést. Lényegesen bővíteni kell a takarmányfehérjék és más biológiailag aktív anyagok termelését. Bővíteni kell a biotechnológia nyersanyagbázisát, egye­bek között a földgáz szélesebb körű hasz­nosításával. El kell érni a mezőgazdaság­nak a mikrobiológiai szintézis által előállí­tott termékekkel való jobb ellátását. Hatá­rozottabban kell érvényesíteni a biotechno­lógia és a génsebészet tudományos, vala­mint műszaki ismereteit. Az erdőgazdálkodásban javítani kell az erdőállomány felújítását és kihasználá­sát. Szélesebb körben kell hasznosítani a tudományos ismereteket, az övezeti gaz­dálkodási rendszert, valamint a termelés kemizálását és gépesítését, intenzívebben kell kihasználni az erdőterületek földalap­ját, több védő erdősávot kell kiültetni és fásítani kell a legelőket a sivatagokban és a félsivatagokban. Fokozottabban kell el­lenőrizni a faanyag hatékony kihasználását és biztosítani kell az erdők tűzvészek, kártevők és betegségek elleni védelmét. Az Ural európai övezetében bővíteni kell a papír- és cellulózipar nyersanyagbázisát. A lakossági fizetett szolgáltatások volu­menét 30—40 százalékkal kell növelni, va­lamint szükséges a szolgáltatások minősé­gének és kulturáltságának a javítása. Vidé­ken is gyorsabban kell fejleszteni a lakos­sági szolgáltatásokat. Szükség van az áruk és a szolgáltatások iránti kereslet felméré­sére és prognosztizálása rendszerének a tökéletesítésére és időben kell reagálni a dolgozók változó elvárásaira. A könnyűiparban 1990-ben el kell érni, hogy a szövetek gyártása elérje a 14-15 milliárd négyzetmétert, a kötött árué, a 2,2-2,3 milliárd darabot, a lábbelié a 900 millió párt, a jobb tulajdonságokkal rendelkező pamutszövetek gyártása 70 százalékkal, az új szerkezetű selyemanya­gokét 100 százalékkal, a háztartásban használatos nem szőtt anyagokét 130 szá­zalékkal kell emelni. Lényegesen meg kell gyorsítani a varráshoz szükséges jó minő­ségű gépek gyártásának a fejlesztését is. Előnyben kell részesítenünk a gyermekru­házati cikkek gyártását. Jelentősen javítani kell a szövetek formatervezését, modelle­zését és a készruhák szabásmintájának a tervezését, bővíteni kell a fiatalok és a felnőttek számára gyártott készruhák és lábbelik választékát. Fokozottabb mértékben kell gépesíteni az egyes munkafolyamatokat, automatizált fonodákat, szövődéket és kötődéket, rugal­masan vezérelhető gépsorokat kell létre­(Folytatás a 9. oldalon) VII. A fogyasztási cikkek gyártásának és a szolgáltatásoknak a fejlesztése ÚJ szú 8 1986.111.12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents