Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám, szerda

A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai ÚJ SZÚ 3 1986.111.12. az 1986-1990*es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra Országunk történelmileg rövid idő alatt az ősi elmaradottságból a társadalmi hala­dás magas szintjére emelkedett, és kima­gasló eredményeket ért el az élet minden területén. A szovjet társadalom a fejlett szocializmus szakaszába lépett. A szovjet emberek nemzedékeinek munkája által hatalmas gazdasági, tudo­mányos-műszaki és kulturális potenciál jött létre. A Szovjetunió jelenleg magasan kép­zett káderekkel és hatalmas iparral, fejlett, gépesített mezőgazdasággal és sokoldalú­an fejlett infrastruktúrával rendelkezik. A tudomány és a technika fejlődésének számos irányában országunk vezető he­lyet foglal el a világban. Szüntelenül emel­kedik a lakosság életszínvonala, tökélete­sedik a szocialista életmód és mind telje­sebben valósul meg a szociális igazságos­ság elve. A válság, a nyomor és a munkanélküli­ség, az osztály- és nemzetiségi ellensé­geskedés, amely a kapitalista rendszer sajátja, visszafordíthatatlanul a múlté. Ér­Az SZKP XXVI. kongresszusa határoza­tainak teljesítése során új, jelentős lépés történt a szovjet emberek életszínvonalá­nak emelése és a gazdaság valamennyi ágazatának fejlesztése terén. Jelentős mértékben megnövekedett az ország gazdasági potenciálja. A nemzeti jövedelem az 1980-as évhez viszonyítva 17 százalékkal nőtt. A népgazdaság anya­gi-műszaki bázisának megszilárdítására, a lakások, a járulékos és más létesítmé­nyek felépítésére több mint 840 milliárd rubelt fordítottunk. Több mint ezer új, kor­szerű ipari vállalatot helyeztünk üzembe. Aktivizálódott a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, a jelenlegi ter­melés műszaki korszerűsítésére és re­konstrukciójára irányuló munka. Több mint 19 ezer újfajta gép, berendezés, műszer és más ipari termék gyártását vezettük be. Számos olyan technológiai eljárás és gép­rendszer alkalmazását kezdtük meg, ame­lyeknél a termelési hulladék elenyésző vagy egyáltalán nincs, illetve amelyek ta­karékosan használják ki az energiát és a nyersanyagokat. Pozitív eredményeket értünk el a terme­lés intenzívebbé tételében és hatékonysá­gának növelésében. A társadalmi munka termelékenységének növekedésével értük el a nemzeti jövedelem növekményének csaknem 90 százalékát. Javult a termelési fegyelem, csökkentek a munkaidő-veszte­ségek. Gazdaságosabban kezdtük kihasz­nálni az anyagi forrásokat. Tovább fejlődött a legfőbb gazdasági ágazat - az ipar. Termelésének növekmé­nye 20 százalék volt. A fogyasztási cikkek (,,B‘‘ szektor) termelése gyorsabban nőtt, mint a termelőeszközök gyártása. Teljesítjük a Szovjetunió energetikai programját. Gyors ütemben fejlődött az atomenergia-ipar, amely az országban ki­termelt összes elektromos energia egytize- dét adja. A Szovjetunió, amely a kőolaj kitermelésben már korábban az első he­lyen állt a világon, a jelenlegi ötéves terv­időszakban a földgáz-kitermelésben is erre a helyre lépett elő. Negyvennyolcezer kilo­méter hosszú gáztávvezeték és vezeték­elágazás épült. Következetesen valósult meg a párt me­zőgazdasági politikája és folyamatosan tel­jesült a Szovjetunió élelmiszer-programja. A kolhozok és szovhozok, az egész mező- gazdasági-ipari komplexum anyagi-mü- szaki bázisának megszilárdítására irá­nyozták elő az összes beruházások egy- harmadát. A kolhozok és a szovhozok gaz­daságilag erősödnek. Fejlődnek a vállala­tok és szervezetek mezőgazdasági mellék­üzemei, csakúgy, mint a városi és vidéki lakosság kisegítő személyi gazdaságai. Vi­déken gyors ütemben folyt a lakások és a járulékos létesítmények építése. Nőtt az alapvető mezőgazdasági termé­kek termelése és felvásárlása. A bruttó mezőgazdasági termelés évi átlagos volu­mene 6 százalékkal nőtt és elérte a 131 milliárd rubel értéket. A hústermelés a 10. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 9 szá­zalékkal, a tojástermelő 18 százalékkal nőtt. Jelentős mértékben megnövekedett a betakarított zöldség és gyümölcs meny- nyisége. Az áruszállítás volumene 15 százalékkal nőtt. Megkezdődött a közlekedés a Bajkál- Amúr vasútvonalon, amely nagy jelentősé­gű Szibéria és a Távol-Kelet fejlődése szempontjából. vényesült az emberek egyenlősége, együttműködése, kölcsönös segítségnyúj­tása és a valódi demokrácia. Mind teljeseb­ben mutatkoznak meg a tervszerű gazdál­kodás rendszerének és a szocialista népi önigazgatásnak az előnyei és a dolgozó tömegek alkotó lehetőségei. Erősödik a testvéri szocialista országok közössége - a béke és a társadalmi haladás védő­pajzsa. A kommunista párt rendíthetetlenül telje­síti Lenin hagyatékát és biztonsággal veze­ti a szovjet népet a szocializmus tökéletesí­tése, a szovjet társadalomnak a kommu­nizmus irányába történő további előrehala­dása útján, az ország társadalmi és gazda­sági fejlesztése meggyorsításának straté­giája alapján, amelyet az SZKP XXVII. kongresszusa dolgozott ki. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra meghatároz­zák a konkrét tervezett feladatokat az SZKP programcéljainak megvalósítása során. A gazdaság fejlődésének és hatékony­sága növekedésének alapján emelkedett a nép életének anyagi és kulturális színvo­nala. Az egy lakosra számított reáljövede­lem 11 százalékkal nőtt. A munkások és alkalmazottak átlagos havi bére 13 százalékkal nőtt és 1985-ben elérte a 190 rubelt. A kolhozparasztok munkadíja a közös gazdaságokban 29 százalékkal emelkedett és elérte a havi 153 rubelt. A munka javadalmazása terén jelentős központi intézkedések léptek érvénybe. Nőtt a széniparban a munkások és más dolgozók, valamint a mezőgazdasági dol­gozók jelentős hányadának a bére. Az oktatásügyben dolgozók fizetésének növe­lésére irányuló intézkedések megvalósul­jak. A könnyű- és az élelmiszeriparban dolgozóknál több kategóriában bérkiegé­szítésre került sor. Bevezettük a ledolgozott évek utáni ju­talmat a vasúti és a folyami közlekedés­ben, az építőipari szállító szervezeteknél és néhány más ágazatban. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása révén több mint 20 millió ember munkabére nö­vekedett. A társadalmi-fogyasztási alapokból jut­tatott kiegészítések és kedvezmények 25 százalékkal nőttek és 1985-ben egy lakos­ra számítva elérték a mintegy 530 rubelt. Javultak a nagy honvédő háború vete­ránjainak és az elesett katonák családjai­nak anyagi és életkörülményei. Emelked­tek a munkások, alkalmazottak és kolhozta­gok legalacsonyabb nyugdíjai. Növekedtek a munkások és alkalmazottak azon nagy­számú csoportjának a nyugdíjai, akik több mint 10 évvel ezelőtt kezdték meg megér­demelt pihenésüket. A munkahely-változ­tatás nélküli szolgálati évekért további nyugdíjpótlékokat vezettünk be. A gyermekes családokat és a dolgozó anyákat segítő jelentős intézkedéseket ve­zettünk be. Részlegesen fizetett gyermek- gondozási szabadságot vezettünk be az anyák számára a gyermek egyéves korá­nak eléréséig, és növeltük a gyermek szü­letésekor folyósított egyszeri segély össze­gét. A gyermekintézményekben és bentla­kásos iskolákban nőttek az étkeztetésre fordított kiadások normái, s az általános iskolák diákjai térítésmentesen kapják a tankönyveket. A lakosság minden évben törlesztette az állami kölcsönöket. Teljesebben kezdtük kielégíteni a lakos­ság igényeit számos árucikk és szolgálta­tás tekintetében. Nőtt a zöldség, a gyü­mölcs, a tojás, a hús és más, az élelmezés szempontjából legértékesebb élelmiszerek fogyasztása. A kiskereskedelmi forgalom 16 százalékkal és a lakossági szolgáltatá­sok volumene az egyharmadával nőtt. Folyamatosan oldjuk meg a lakásproblé­mát. összesen több mint 550 millió négyzetméter volt az átadott lakáscpk terü­lete, ami több mint 50 millió ember lakáskö­rülményeinek javítását tette lehetővé. Ja­vult a lakások felszereltsége is. Javultak az egészségügyi ellátás és a dolgozók pihenésének feltételei. Fontos intézkedések születtek a környezet védel­mére. Fejlődött az iskolarendszer és megkez­dődött az általános és szakiskolák reform­jának a megvalósítása. Fejlődött a kultúra és a művészet, töké­letesebbé vált a kulturális és közművelődé­si intézmények, valamint a tájékoztató és propagandaeszközök tevékenysége. Tervszerűen növekedett a szövetségi köztársaságok gazdasága, és mindegyikük nagyobb mértékben járult hozzá az orszá­gos feladatok teljesítéséhez. Újabb nagy területi-termelési komplexumok alakultak és fejlődtek. Gyorsított ütemben használ­tuk ki az ország keleti és északi területei­nek természeti kincseit. Az országban ki­termelt kőolaj kétharmadát, a földgázkiter­melésnek több mint a felét jelenleg Nyugat- Szibéria adja. Nagy jelentőségűek voltak az irányítás és a gazdálkodás tökéletesítését, a fegye­lem és a szervezettség megszilárdítását célzó intézkedések a népgazdaság vala­mennyi szakaszán. Az iparban, a mezőgazdaságban és más ágazatokban olyan gazdasági kísérle­teket vezettünk be, amelyek célja a gazda­sági önállóság bővítése, az egyesülések és a vállalatok felelősségének növelése, s ennek alapján a nagyobb termelési ered­mények elérése. Erősödik az önelszámolá­si rendszer. Elterjedtek a munka kollektív szervezésének és ösztönzésének haté­kony formái és módszerei, amelyek első­sorban a brigádokkal kötött szállítási szer­ződéseken alapulnak. A gazdasági és kulturális építésben megnövekedett a tanácsok, a szakszerve­zetek és a Komszomol szerepe. Bővült a dolgozók részvétele az irányításban, s jó­váhagytuk és érvényesítjük a dolgozó kol­lektívákról szóló törvényt. Növekedett a tö­megek munkaaktivitása és tökéletesebbé vált a szocialista versenymozgalom szer­vezése. Országunk mind aktívabban vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban. Jelen­tős mértékben szilárdult a Szovjetunió együttműködése a KGST tagállamaival és más szocialista országokkal, s elmélyült a szocialista gazdasági integráció. Végre­hajtottuk a KGST-országok felső szintű gazdasági értekezletén hozott határoza­tokban foglalt intézkedéseket. Növekedett a külkereskedelmi forgalom és bővültek külgazdasági kapcsolataink. A Szovjetunió jelenleg 145 országgal tart fenn kereskedelmi kapcsolatokat. A népgazdaság fejlődésében megmu­tatkozott a növekedési ütem lelassulása is, elégtelenül valósult meg a termelés inten- zifikálása, a termelési szerkezet, az irányí­tás és a gazdálkodás módszereinek az át­alakítása. Az új technika és technológia bevezetése nem haladt a kellő gyorsaság­gal. Számos termék, így a fogyasztási cikkek színvonala és minősége elmaradt a jelenlegi követelmények mögött. Előfor­dultak a szerződéses szállítási fegyelem megsértésének esetei. Néhány köztársa­ság, minisztérium, egyesülés és vállalat nem érte el az ötéves tervben meghatáro­zott szintet a termelés volumenét, a mun­katermelékenységet, a termelés és a mun­ka önköltségét, az anyagi forrásokká! való takarékos gazdálkodást és a kapacitások üzembe helyezését illetően. Ez a társa­dalmi szükségletek és a termelés elért szintje között, a vásárlóképes kereslet és annak anyagi biztosítá­sa között az összhang hiányához vezetett. Nehézségek vannak a lakossági fo­gyasztásra szánt egyes élelmiszeripari ter­mékek biztosítása terén. A nemzetközi helyzet kiéleződésére való tekintettel a Szovjetunió kénytelen volt további erőfe­szítéseket tenni azért, hogy a megfelelő szinten tartsa védelmi képességét, s bizto­sítsa a szovjet nép békés életét. Az elmúlt ót évben elért eredmények arról tanúskodnak, hogy országunk további előrehaladást ért el a gazdasági és társa­dalmi fejlődés valamennyi irányában. II. A Szovjetunió gazdasági fő irányai és feladatai a A következő 15 esztendő, amelybe or­szágunk lép, kiemelkedő történelmi idő­szak a szocializmus tökéletesítése és a kommunizmus építése szempontjából. A párt gazdasági stratégiájának legfőbb célja a nép anyagi és kultu­rális élete színvonalának szüntelen emelése volt és az is marad. Ha a következő időszakban el akarjuk érni ezt a célt, meg kell gyorsítani a társadalmi-gazdasági fejlődést és a tudományos-műszaki haladás alapján a termelést intenzívebbé és hatékonyabbá kell tenni. Minőségileg új szintre kell emelni a termelőerőket és a termelési viszonyokat, alapvetően meg kell gyorsítani a tudományos-műszaki ha­ladást, biztosítani kell a gyors előrehala­dást a gazdaság fejlődésének stratégiai irányaiban és olyan termelési potenciált kell létrehozni, amely a szovjethatalom összes korábbi éve alatt létrehozott potenciállal lenne egyenlő. Ennek alapján a 2000-ig terjedő idő­szakban: biztosítani kell a lakosság min­den rétege és szociális csoportja életszínvonalának emelését, s mélyreható változásokat kell vég­rehajtani a munka területén és az emberek életkörülményeiben. Erősí­teni kell a gazdaságfejlesztés szociális ori­entációját, s el kell érni, hogy ez a szemé­lyiség harmonikus fejlődéséhez és a szo­cialista életmód megszilárdításához, a szo­ciális igazságosság elvének mind teljesebb érvényesítéséhez vezessen. Széles körű szociális programot kell megvalósítani. Az egy lakosra eső reáljö­vedelmet 60-80 százalékkal kell növelni. Növelni kell a kiváló minőségű munka és a szakmai tudás társadalmi tekintélyét. A munkatermelékenység növekedésével párhuzamosan kell emelni a munka díjazá­sát és tökéletesíteni kell formáit. Folytatni kell a minimális bérek és fizetések növelé­sének és a lakossági adók csökkentésének az irányvonalát. Megkülönböztetett figyel­met kell fordítani a dolgozókollektívák és az egyének nagyobb erkölcsi ösztönzésé­re. Aktívabban kell beoltani minden ember­be azt a tudatot, hogy lelkiismeretesebben kell dolgoznia valamennyiünk hasznára, azt a tudatot, hogy az egyén személyes felelősséggel tartozik a társadalomnak munkájának eredményeiért. Biztosítani kell a lakosság teljes és ész­szerű foglalkoztatását. Lényegesen javíta­ni kell a munkakörülményeket, törekedni kell a manuális munka gyorsabb ütemű csökkentésére. Részarányát a termelesi és társadalmi fejlesztésének 2000-ig terjedő időszakra szférában 15-20 százalékra kell csökken­teni. Bővíteni kell minden állampolgár alko­tó képességei fejlesztésének és érvényesí­tésének a lehetőségeit. Teljesebben ki kell elégíteni a szovjet emberek növekvő szükségleteit a kiváló minőségű és gazdag választékú árucikkek és szolgáltatások iránt. Az árucikkek jelen­tős körében el kell érni az élelmiszerek és más alapvető cikkek ésszerű fogyasztásá­nak tudományosan megindokolt normáit, s a többi árufajta esetében maximálisan közelíteni kell ehhez a szinthez. Mintegy 80 százalékkal növelni kell az állami és szö­vetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi forgalmának volumenét. A szolgáltatások magasan fejlett iparát kell létrehozni, és ezzel összefüggésben lényegesen csök­kenteni kell a háztartásvezetés munkaigé­nyességét. Elő kell segíteni, hogy növe­kedjen a fogyasztási kultúra, hogy a szo­cialista életmódnak és a személyiség har­monikus fejlődésének megfelelő, ésszerű szükségletek alakuljanak ki, s növekedje­nek az emberek szellemi igényei. Következetesen kell teljesíteni a rendkí­vül fontos szociális feladatot - gyakorlatilag minden családnak önálló lakást, vagy saját házat kell biztosítani. Annyi lakást kell átadni, hogy területük összesen legkeve­sebb 2 milliárd négyzetméter legyen. Javí­tani kell a városok és a vidék ellátottságát, és meg kell hosszabbítani a lakásalap élettartamát. Továbbra is összpontosítani kell a társa­dalmi fogyasztási alapok gyors ütemű nö­vekedésére. Ezek a térítésmentes népi oktatásügy, az egészségügyi és szociális ellátás országos rendszerei további fej­lesztésének és a dolgozók pihenési feltéte­lei javításának fontos eszközei. Ezen ala­pok volumenét hozzávetőleg a kétszeresé­re kell növelni. Olyan népesedéspolitikát kell folytatni, amely jobban figyelembe veszi az ország különböző területeinek sajátosságait. Sok­oldalúan kell hozzájárulni az átlagéletkor növeléséhez és a lakosság munkaaktivitá­sának meghosszabbításához, a család megszilárdításához, a felnövekvő nemze­dék neveléséhez szükséges kedvezőbb feltételek létrehozásához, az anyaság, va­lamint a nők munka- és társadalmi aktivitá­sának összekapcsolásához. Bővíteni és tökéletesíteni kell a gyermekes családok­nak és a fiatal házásoknak nyújtott állami támogatást. Emelni kell a háború egykori résztvevői és az érdemes dolgozók, az idősebb ál­lampolgárok és a rokkantak anyagi bizton- (Folyíatás a 4. oldalon) I. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő eredményei az 1981-1985-ös években

Next

/
Thumbnails
Contents