Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám, szombat
ÚJ szú 3 1986. III. 8. Világ proletárjai, egyesüljetek! t SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJÁNAK PROGRAMJA (Az új szerkesztésű programot az SZKP XXVII. kongresszusa fogadta el) BEVEZETÉS A szovjetek országa, a nagy októberi szocialista forradalom szülötte hatalmas és dicsőséges utat tett meg. A kommunista párt vezetésével világtörténelmi jelentőségű győzelmeket ért el. Következetesen kifejezve a munkásosztály, minden dolgozó érdekeit, a marxista-leninista tanítással, a forradalmi harc és a szocialista építés rendkívül gazdag tapasztalataival felfegyverkezve, az SZKP magabiztosan vezeti a szovjet népet a kommunista építés és a béke útján. A párt a kommunisták első programokmányában - a Kommunista Kiáltványban- meghirdetett szocialista társadalomátalakítási eszméknek, a nemzetközi munkás- mozgalom forradalmi hagyományainak, a párizsi kommün hősei nem halványuló hőstetteinek és az orosz forradalmi-demokrata mozgalomnak méltó örököseként lépett ki a politikai küzdőtérre. Marx Károly és Engels Frigyes, a tudományos kommunizmus megalapozói az osztályharc történelmi tapasztalataira, az emberi gondolkodás legkiemelkedőbb eredményeire támaszkodva feltárták a társadalmi haladás objektív törvényeit, elméletileg bebizonyították a kapitalizmus összeomlásának elkerülhetetlenségét, és megindokolták a proletariátusnak, mint az új, kommunista rend építőjének világtörténelmi küldetését. Lelkesítő felhívásuk- „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ - mind a mai napig a munkásmozgalom harci jelszava. Marx és Engels munkásságának zseniális folytatója, Vlagyimir lljics Lenin az új történelmi körülmények közepette sokoldalúan továbbfejlesztette tanításukat, választ adott a jelenkor alapvető kérdéseire, felvértezte a munkásmozgalmat a szocialista forradalom és a szocialista építés elméletével, a háború és a béke kérdéseire vonatkozó nézetek tudományos rendszerével. A marxizmus-leninizmus egységes forradalmi tanítás. A nagy Lenin által létrehozott párt élő megtestesítője a tudományos szocializmus és a munkásmozgalom egye- . sítésének, az elmélet és a gyakorlat megbonthatatlan egységének. A marxizmus- -leninizmus pártja a forradalmi cselekvés pártja volt és marad. Az SZKP minden történelmi időszakban tudományosan megalapozott feladatot oldott meg a programjaiban. A bolsevik párt, miután második kongresszusán, 1903-ban elfogadta első programját, a cári önkényuralom, majd a kapitaAz emberiségnek az októberi forradalommal megkezdődött világtörténelmi jelentőségű átmenete a szocializmusba a társadalmi fejlődés törvényszerű eredménye. A kapitalizmus az utolsó kizsákmányoló rendszer az emberiség történelmében. Hatalmas lendületet adott a termelőerők fejlődésének, de a későbbiekben akadállyá vált a társadalmi haladás útján. A kapitalizmus egész történelme alapvető ellentmondásának elmélyülését tükrözi. Ez a termelés társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás elmélyülésének, a munkás- osztály és minden dolgozó fokozódó kizsákmányolásának, a munka és a tőke, az elnyomottak és az elnyomók közötti harc éleződésének, a gazdasági válságoknak, a társadalmi és politikai megrázkódtatásoknak, a dolgozóknak mérhetetlen szenvedést okozó hódító háborúknak és konfliktusoknak a története. A tőke koncentrációjának és centralizációjának folyamata a 20. század elején a tőkések hatalmas monopolista szövetségeinek kialakulásához vezetett, amelyek magukhoz ragadták az egész gazdasági és politikai élet fő eszközeit. A kapitalizmus a legmagasabb szintű és utolsó stádiumába - az imperializmus szakaszába lépett. Lenin szavaival élve „az imperialista kapitalizmus a nemzetek legnagyobb elnyomólista rendszer megdöntésére harcba vezette a munkásosztályt, a parasztságot, Oroszország valamennyi dolgozóját, s három oroszországi forradalom lángözönén küzdötte át magát. 1917 októberében a munkásosztály kezébe ragadta a politikai hatalmat. A történelemben először jött létre a munkások és parasztok állama. Megkezdődött az új világ építése. Nyolcadik kongresszusán, 1919-ben a párt elfogadta második programját, s feladatul tűzte ki a szocializmus felépítését. Járatlan utakon haladva, hatalmas nehézségeket leküzdve, példátlan hősiességet tanúsítva, a szovjet nép a kommunista párt vezetésével megvalósította a szocializmus építésének lenini tervét. Országunkban a szocializmus valósággá vált. A párt 1961-ben, XXII. kongresszusán hagyta jóvá harmadik programját, s hatalmas munkát bontakoztatott ki a kommunista építés minden területén. A szovjet nép nagy sikereket ért el a termelőerők, a gazdasági- és társadalmi viszonyok, a szocialista demokrácia, a kultúra fejlesztésében, az új embertípus megformálásában. Az ország a fejlett szocializmus szakaszába lépett. Megnövekedett a Szovjetuniónak, mint az elnyomás, az agressziók és a háborúk imperialista politikája ellen, a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott harc hatalmas tényezőjének szerepe. A harmadik program elfogadása óta eltelt idő igazolta a program alapvető elméleti és politikai tételeinek helyességét. Mindamellett a felhalmozott tapasztalat, az ország belpolitikai életében és a nemzetközi színtéren végbement változások tudományos értelmezése lehetővé teszi, hogy pontosabban és konkrétabban határozzuk meg a szovjet társadalom fejlődésének távlatait, a végső cél, a kommunizmus elérésének útjait és eszközeit, az új történelmi körülmények között a külpolitikára háruló feladatokat. Az SZKP harmadik programja mostani szerkesztésében - az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének meggyorsítása alapján - előirányozza a szocializmus tervszerű és minden oldalú tökéletesítését, a szovjet társadalom további előrehaladását a kommunizmus felé. Ez a békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem programja. jává“, az agresszív háború alapvető forrásává vált. Az imperializmus stádiumában létrejöttek annak az anyagi feltételei, hogy a kapitalista termelési viszonyokat szocialistákká váltsák fel, s beérnek a győzelmes szocialista forradalom objektív és szubjektív feltételei. A régi társadalom forradalmi átalakításának és az új társadalom megteremtésének küldetését a történelem a munkásosztályra ruházta. E küldetés teljesítésével saját osztályérdekein túlmenően valamennyi dolgozó érdekeit is kifejezi. Oroszországban rendkívül erőteljesen jelentkeztek az imperializmusnak a cárizmus elnyomásával, a feudalizmus maradványaival súlyosbított ellentmondásai. Az ország a nemzetközi imperializmus leggyengébb láncszemévé, ellentmondásainak csomópontjává vált. (gy ide helyeződött át a világ forradalmi mozgalmának központja. Az orosz proletariátusra igen nehéz és felelősségteljes feladat hárult, az, hogy elsőként szakítsa el a burzsoázia világuralmának láncát Ezt csak egy újtípusú pártnak, a proletariátus harci, forradalmi szervezetének vezetésével lehetett véghezvinni. A bolsevik párt megalakulása fordulóponttá vált az oroszországi és a nemzetközi munkásmozgalom történetében. Kifejezte a társadalmi haladás, a proletár osztályharc objektív szükségszerűségeit, a tudományos előrelátás gyümölcse, Lenin és a körülötte tömörülő marxisták fáradhatatlan politikai és szervezőmunkájának eredménye volt. Az a lenini felhívás, hogy „Adjatok egy forradalmi szervezetet és kiforgatjuk sarkaiból Oroszországot!“ lelkes fogadtatásra talált az oroszországi munkások, a haladó emberek, a dolgozó nép legjobb képviselőinek fejében és szívében. Lenin kidolgozta a párt ideológiai, politikai és szervezeti alapelveit, a tömegek körében végzett munka módszereit. Az újtípusú párt a revi- zionizmus és jobboldali opportunizmus, a baloldali kalandorság és a dogmatizmus ellen folytatott engesztelhetetlen harcban jött létre és erősödött Az 1905-1907-es forradalom - az imperializmus korszakának első népi forradalma - megmutatta a munkásosztály erejét, és előrevetítette a proletariátus elkövetkező győzelmeit. Az 1917-es februári burzsoá demokratikus forradalom elsöpörte a cárizmust, de nem szabadította meg a néptömegeket a társadalmi és nemzeti elnyomástól, az imperialista háború terheitől, nem oldotta fel azokat az ellentmondásokat, amelyek az oroszországi társadalmat marcangolták. A kor sürgető követelményévé vált a szocialista forradalom. Oroszország munkásosztályát magas fokú forradalmiság és szervezettség jellemezte. Élén a politikai csatákban meg- edzett, a haladó forradalmi elméletet birtokló bolsevik párt állt. Lenin a pártot a harc világos távlatával fegyverezte fel, amikor megalkotta arról szóló tanítását, hogy az imperializmus körülményei között egy vagy néhány különálló országban is lehetséges a proletárforradalom győzelme. A bolsevikok pártjának felhívására és a párt irányításával a munkásosztály döntő csatába indult a tőke uralma ellen. A párt egyetlen hatalmas folyamatban a burzsoá rendózer megdöntésére egyesítette a proletárok harcát a szocializmusért, a parasztok harcát a földért, Oroszország elnyomott népeinek nemzeti felszabadító harcát az imperialista háború ellen, a békéért folyó össznépi küzdelmet. A nagy októberi szocialista forradalom a világtörténelem fordulatot jelentő eseményévé vált, meghatározta a N/ilágfejlődés fö irányát és tendenciáit. Feltartóztathatatlan folyamat kezdetét jelentette - a kapitalizmus felváltását az új, kommunista társadalmi-gazdasági formációval. A történelemben első ízben jött létre és szilárdult meg a proletárdiktatúra állama. A munkásosztály, maga köré tömörítve az összes dolgozót, hozzálátott, hogy megoldja a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, az új társadalom alapjai kiépítésének rendkívül bonyolult feladatait. A politikai hatalom kivívása a polgárháborúk frontjain aratott győzelmek, a külföldi katonai intervenció szétzúzása, az új élet építésének kibontakozó távlatai hatalmas erővel és forradalmi energiával töltötték el a dolgozó tömegeket. Ezek leküzdötték a gazdasági pusztulásból, a burzsoázia ellenforradalmi összeesküvéseiből és sza- botázscselekményeiból, az ország műszaki-gazdasági és kulturális elmaradottságából eredő nélkülözést és nehézségeket. A szovjetek országa az ellenséges kapitalista környezet kegyetlen támadásainak, nagyszámú katonai és politikai provokációjának céltáblájává vált. A párt, a tömegek lelkesedésére támaszkodva, visszaverte a jobboldali és „baloldali“ opportunisták támadásait, erősítette eszmei-politikai és szervezeti egységét, következetesen valósította meg a szocializmus építésének lenini általános irányvonalát. A nép tulajdonába kerültek az alapvető termelőeszközök. A föld, a gyárak, az üzemek, a bankok államosítása biztosította a szükséges előfeltételeket a szocialista társadalmi tulajdon létrehozásához és fejlesztéséhez, a tervgazdálkodás rendszerének megszervezéséhez. Az ország iparosítása ipari nagyhatalommá tette a Szovjetuniót. A mezőgazdaság kollektivizálása mély változást hozott a gazdasági viszonyokban, a parasztság egész életmódjában. Szilárd társadalmi-gazdasági alapra épült a munkásosztály és a parasztság szövetsége. A kulturális forradalom eredményeként felszámolták az írástudatlanságot, széles távlatokat nyitottak a dolgozók alkotó erejének fejlődése, szellemi felvirágzása előtt, kialakult a szocialista értelmiség. A marxistaleninista ideológia uralkodóvá vált a szovjet emberek tudatában. A nemzetiségi kérdés megoldása a szocializmus kiemelkedő vívmánya. Október győzelme örökre véget vetett a nemzeti elnyomásnak és a nemzetek egyenlőtlenségének. Hatalmas szerepet játszott a szabad és egyenjogú nemzetek önkéntes egyesülése az egységes soknemzetiségű államban: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében. A szocialista építés folyamán biztosították a volt nemzetiségi peremvidékek gyors gazdasági, szociális és kulturális haladását. A múlté lett a nemzetiségi széthúzás, s az élet normájává vált a szovjetunió valamennyi népének testvéri barátsága, szoros együttműködése és kölcsönös segítése. Mindez azt jelentette, hogy világtörténelmi jelentőségű társadalmi fordulat ment végbe - örökre véget ért a magántulajdon évszázados uralma, felszámolták az embernek ember által való kizsákmányolását. A munkásosztálynak, a kolhozparasztságnak, a r.épi értelmiségnek, minden nemzetiség dolgozóinak közös érdekei alapján kialakult a szovjet társadalom társadalmipolitikai és ideológiai egysége. A dolgozó ember vált az ország teljhatalmú gazdájává. A Szovjetunióban alapjaiban felépült a szocialista társadalom. Az új rend kemény megpróbáltatása volt a nagy honvédő háború. A párt köré tömörülő, példátlan hősiességet tanúsító szovjet nép és fegyveres erői megsemmisítő vereséget mértek az imperialista világreakció rohamosztagára - a német fasizmusra. A Szovjetunió győzelmével döntő mértékben hozzájárult Európa népeinek a náci rabság alól való felszabadításához, a világ civilizációjának a megmentéséhez. A német fasizmus és a japán militarizmus veresége új lehetőségeket teremtett a népeknek a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért vívott küzdelméhez. A szovjet nép győzelme magasra emelte a szovjet állam nemzetközi tekintélyét. A Szovjetunió rövid idő alatt begyógyította a háború tépte súlyos sebeket, jelentős mértékben megerősítette gazdasági, tudományos-műszaki és védelmi erejét, megszilárdította a nemzetközi pozicíóit. Országunkban a szocializmus teljes és végleges győzelmet aratott. Az elért eredményekre támaszkodva a szovjet társadalom biztosan haladt előre a gazdasági, szociálpolitikai és szellemi fejlődés terén. Az országban kialakult az egységes népgazdasági komplexum. Újabb hatalmas térségeket vontak be a termelésbe az ország északi és keleti részén, javult a természeti kincsek hasznosítása. Jelentős mértékben növekedett a nemzeti jövedelem, a társadalmi munkatermelékenysége. Lényegesen nőtt a nép életszínvonala, grandiózus lakásépítési program valósult meg, megsokszorozódott a nép szellemi gazdagsága, áttértek az általános középfokú iskolai képzésre, kiemelkedő sikereket ért el a szovjet tudomány és technika. A Szovjetunióban épült fel az első atomerőmű és az első atomjégtörő, itt indították útjára a föld első mesterséges holdját és az első, embert szállító űrhajót. Megszilárdultak a szocialista társadalmi viszonyok. Kialakult az emberek új társadalmi és nemzetközi közössége - a szovjet nép. A proletárdiktatúra állama össznépi szocialista államba nőtt át. Bolsevik elvhűséggel és önkritikával, a tömegek támogatására támaszkodva, a párt hatalmas munkát végzett a személyi kultusz, a párt és állami vezetés lenini normáitól való eltávolodás következményeinek felszámolására, a szubjektív és voluntarista jellegű hibák kiigazítása érdekében. Tovább fejlődött a szovjet demokrácia, szilárdult a szocialista törvényesség. A szovjet nép szorgalmas munkájának, a gazdaságban, a szociális és politikai területen, a tudományban és a kultúrában elért nagy sikerek országunkat új történelmi mérföldkőhöz vezették, megkezdődött a fejlett szocializmus szakasza. A szocializmus történelmi vívmányává vált a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés szervezete és a NATO közötti katonai hadászati egyensúly megteremtése. Ez a paritás megerősítette a Szovjetunió, a szocialista országok és valamennyi haladó erő pozícióit, keresztülhúzta az imperializmus agresszív köreinek azon számításait, hogy győzhetnének egy nukleáris világháborúban. Ennek az egyensúlynak a megőrzése rendkívül fon(Folytatás a 4. oldalon) ELSŐ RÉSZ A kapitalizmusból a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenet - a jelenkor alapvető tartalma 1. A nagy októberi szocialista forradalom és a szocializmus felépítése a Szovjetunióban
