Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-05 / 54. szám, szerda
A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra (Folytatás az 5. oldalról) sek kialakítása útján is, ezek ugyanis lehetővé teszik a hatékony szakosodást és kooperációt, amely mentes a tárca-válaszfalaktól. Új módon kell megoldani a minisztériumok szerepének és funkciójának kérdését. Munkájuk tartalma és stílusa, a szervezeti struktúrák a gazdálkodás régi, elsősorban adminisztratív módszerei alapján alakultak ki. Az irányítás gazdasági módszereinek, a vállalatok és az egyesülések jogai kibővülésének figyelembe vételével a minisztériumoknak lényegesen át kell alakulniuk abból a célból, hogy a korábbi funkciók egy részét átadják a termelő kollektíváknak, megszabaduljanak a felesleges napi ügyek intézésétől, s megbízzanak a vállalatokban A legfontosabb - amire a jelenlegi körülmények között a minisztériumoknak összpontosítaniuk kell tevékenységüket - a tudományos-műszaki haladás stratégiájának, fejlődési perspektíváinak meghatározása az adott ágazatban, a gazdasági munka általános színvonalának emelése, végül pedig a társadalom termékszükségleteinek teljes kielégítése. E célok érdekében tökéletesíteni kell az ágazatirányítás szervezési rendszerét, áttérni - általában - a kétlépcsős felépítésre. A gépgyártási komplexum minisztériumaiban már befejeződött az ilyen felépítési vázak kidolgozása, s ezt meg kell gyorsítani minden más ágazatban is. A minisztériumok előtt bonyolult feladatok állnak. És az ügy sikere sok mindenben függ majd attól, mennyire gyorsan tudnak gondolkodásban áthangolódni a kor követelményeinek megfelelő szintre. A gazdálkodási mechanizmus hatékonyságának növelésében rendkívül nagy felelősség hárul központi gazdasági szerveinkre. Ezek közvetítik tovább a párt politikájának fő irányelveit. Nem titok, hogy gyakorlati tevékenységük során nagyon sok esetben eltorzul a kérdések lényege a terjengős utasításokban és a módszerekben, felülkerekedik a hivatalnoki szemlélet, elsikkasztják a dolog lényegét. Ez a helyszínen jogos elégedetlenséget kelt. Egyszer s mindenkorra ki kell irtani ezt a gyakorlatot, és szigorúan tartani kell magunkat a párthatározatok értelméhez és szelleméhez. A gazdálkodási mechanizmus most megvalósuló átalakításának sikere nagy mértékben függ a Szovjetunió Állami Tervbizottságától. Tevékenységét az új követelményekhez kell igazítania, meg kell szilárdítania a kulcsfeladatok megoldásának átfogó megközelítését, teljes felelősséget kell viselnie a gazdaság kiegyensúlyozott és hatékony növekedéséért. Ilyen alapon kell átalakítani a Szovjetunió Állami Tervbizottsága szerkezetét is, azzal a céllal, hogy tevékenységét a távlati népgazdasági problémákra, elsősorban az általános gazdasági ágazatközi és regionális arányok kialakítására összpontosítsa. Fontos feladatok állnak a Szovjetunió Állami Anyag- és Műszaki Ellátási Bizottsága előtt is. Az új gazdálkodási mechanizmus követelményeinek megfelelően át kell alakítania tevékenységét, fejlesztenie kell az ellátás és értékesítés - beleértve a nagykereskedelmet is - hatékony formáit. Bátor és határozott tetteket várunk a Szovjetunió pénzügyminisztériumától. Az elmúlt években csökkent a pénzügyek szerepe a gazdasági életben, gyengült a gazdaság hatékonyságának növeléséért folytatott küzdelem. Mi több, számos esetben a pénzügyi és hitelmechanizmus fékezi az előrehaladást. Itt lényeges változásokra van szükség, hogy ezt a mechanizmust a gazdasági fejlődés költségcsökkentő jellegének erősítésére összpontosítsuk. Az új követelményeknek megfelelően kell felülvizsgálni a Szovjetunió Állami Bankjának ós Beruházási Bankjának tevékenységét is. Jelenleg rendkívül rossz hatékonysággal működik a hitelrendszer. A gyakorlatban még nem teremtették meg azokat a feltételeket, amelyek arra késztetnék a vállalatokat és intézményeket, a kolhozokat és szovhozokat, hogy ésszerűen használják fel a hiteleket, növeljék a jövedelmezőséget, idejében és maradéktalanul elszámoljanak az állammal. A bankok kötelesek őrködni az államérdekek felett, s mindamellett minden eszközzel elő kell segíteniük a dolgozókollektívák kezdeményezőkészségének és gazdasági vállalkozókedvének növekedését. A gazdaság intenzívebbé tételének feltételei között növekszik az áraknak - mint a hatékony költségfelhasználás és a gazdasági tevékenység eredményei megbízható mércéjének, a tudományos-technikai haladás ós a termékminőség-javítás hathatós ösztönzőinek - szerepe. E téren nagy feladatok hárulnak az Állami Árbizottságra. Szükséges, hogy az gyorsabban és gazdaságilag hozzáértőbben oldja meg a felgyülemlett problémákat. A szociálpolitika feladataival összhangban a kiskereskedelmi árak terén is van mit tenni. Az elmúlt időszakban, mint ismeretes, új szerveket - az Agrár-ipari Állami Bizottságot és a Gépgyártási Bizottságot - hoztak létre a nagy népgazdasági komplexumok irányítására. Szerkezetük és funkciójuk különböző, tükrözik az adott komplexumsajátosságait, és ez, úgy tűnik, helyes. A tapasztalatok felhalmozódásának arányában célszerű továbbmenni az egymással kölcsönösen kapcsolatban álló és rokon ágazatok irányításának tökéletesítése útján. Nagy figyelmet kell a jövőben fordítani az ágazati és területi irányítás rugalmas összekapcsolására. E kérdésben bátrabban kell bővíteni a helyi tanácsok jogait a gazdasági tervezésben és irányításban és különösen az olyan ágazatokban és területeken, amelyek a dolgozók mindennapos szükségleteivel kapcsolatosak. Az irányítás és a gazdálkodási mechanizmus tökéletesítése, a döntéshozatal tudományos megalapozottságának növelése új, még nagyobb követelményeket állít a közgazdászok elé. Nagy a tartozásuk az országgal szemben. Világos elméleti elgondolásokat és konkrét gyakorlati ajánlásokat várunk tőlük. Egyszóval, elvtársak, a 12. ötéves tervidőszakban megfeszített munka vár ránk a gazdálkodási mechanizmus valamennyi láncszemének átalakításában. A tervidőszak során biztosítani kell az irányítás jelenlegi struktúráinak és formáinak olyanokba való szerves átmenetét, amelyek minőségileg újak, s megfelelnek a jelenlegi feladatoknak. Fontos, hogy ez a folyamat szavatolja a termelés töretlen növekedését, hatékonyságának növelését. Felelősségteljes munka ez, és szükséges, hogy a központi gazdasági szervek, minisztériumok, párt- szervezetek figyelmének központjában és állandó ellenőrzésük alatt legyen. És ezzel napról napra kell foglalkozni, állhatatosan, nem engedve meg a formalizmust, a fennakadást a munkában, nem hátrálva meg a nehézségek elől, mint ahogy az korábban előfordult. Ezen az úton a veszélyek közül a legnagyobb: a bürokratizmus. A munka látszatát keltve, frázisokkal takarózva a bürokratizmus visszatarthatja a gazdálkozási mechanizmus tökéletesítését, elnyomhatja az önállóságot és a kezdeményezést, akadályokat gördíthet az új elé. Kádereink szakmai felkészítése megoldásra érett probléma, amely meghatározza az egész ügy, a gazdálkodás irányítási rendszere és módszerei átalakításának sikerét. Emelett a gazdasági ismeretek szerves és szükséges elemmé váltak a különböző szakterületeken dolgozók képzésében. A munkás- és mérnökkáderek közgazdasági képzésének jól felépített rendszerét kell kidolgozni, hogy mindenki felkészülten, szakmai jártassággal kezelje a műszaki döntések közgazdasági elemzését. Ebből kiindulva kell alaposan felülvizsgálni valamennyi oktatási forma - beleértve a köz- gazdasági felsőoktatási intézmények és karok rendszerét is - jellegét és tartalmát. Ebbe be kell vonni a vezető elméleti és gyakorlati közgazdászokat. És végül a szakemberek jól átgondolt közgazdasági továbbképzési rendszerére van szükség, amely kiterjedne az irányítás valamennyi szintjére. A jelenlegi gazdaság különösen magas követelményeket állít a termelés irányítói elé. Fontos, hogy vezetőinknél a közgazda- sági gondolkodásmód korszerű típusát alakítsuk ki, amely magában foglalja a magas szakmai tudást, szocialista vállalkozókedvet, előrelátást és azt, hogy a kollektíva nevelői és szervezői legyenek. A korszerű vezető elidegeníthetetlen jellemvonása a pártos megfontoltság és elvhűség, a párt politikájának feltétlen szolgálata, az erkölcsi feddhetetlenség. Alkotó terveink megvalósításának ez elengedhetetlen feltétele. Az egész irányítási rendszer tökéletesítésének feladatai nemcsak nagy gazdasági, hanem fontos politikai jelentőséggel is bírnak. Ezért megvalósításukat a pártszervezeteknek állandóan ellenőrizniük és irányítaniuk kell. A társadalmi és gazdasági folyamatok elmélyült, konkrét elemzése, állhatatosság a párt gazdasági politikájának megvalósításában, a gazdasági káderek helyes elosztása és kinevelése, a minden új, haladó ügy támogatására való készség - a gazdaság pártirányítását elsősorban ezekre a feladatokra kell összpontosítani és ezekben kell megszilárdítani. 5. Külgazdasági kapcsolatok Elvtársak! A pártnak a gazdasági-társadalmi fejlődés meggyorsítására irányuló vonala nagy követelményeket támaszt a külgazdasági tevékenységgel szemben. Abból indulunk ki, hogy a jelenlegi világban elengedhetetlenül szükséges a gazdasági és tudomá- nyos-technikai kapcsolatok aktív fejlesztése, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel. Mi ebben fontos eszközét látjuk a békés, jószomszédi államközi kapcsolatok fenntartásának és megszilárdításának, a népgazdasági problémák kölcsönös együttműködéssel való megoldásának. Teljességgel új helyzet alakulhat ki a nemzetközi gazdasági együttműködés s annak intenzív - valamennyi állam érdekének megfelelő - fejlesztése szempontjából, ha sikerül megvalósítani a nukleáris fegyverzet szakaszos megsemmisítésének 2000-ig szóló szovjet programját és más békekezdeményezéseket, amelyeket az SZKP KB politikai beszámolója fejt ki. A leszerelés lehetővé tenné, hogy elháruljon az emberiséget fenyegető megsemmisülés veszélye, s hatalmas anyagi és szellemi erőforrásokat irányítsanak át a gazdasági fejlődés céljaira. A lenini békepolitikához híven a Szovjetunió nem sajnálja az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megjavítsa a nemzetközi légkört, egyenjogú együttműködést folytasson és ápoljon minden állammal, függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől. Ezzel összhangban a fó irányok tervezete a külgazdasági kapcsolatok jelentős mértékű bővítését írja elő. Az elsőbbséget élvező feladatokra kell majd összpontosítani e kapcsolatokat, a tudományos-műszaki haladást célozva meg velük, nagyobb mértékben felhasználva őket a szociális kérdések megoldása érdekében. Ebben meghatározó volt és marad a testvéri szocialista országokkal folytatott együttműködés. A KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezletén hozott határozatok alapján a következő években nagy lépéseket kell tennünk a szocialista integráció fejlesztésében, s azt a széles körű gyártásszakosítás és kooperáció alapján kell elmélyítenünk. Ezen az úton megnyílnak a távlatok a testvéri országok közötti gazdasági kapcsolatok további és átfogó bővítéséhez, az intenzifikálás mindnyájunk számára közös feladatainak megoldásához, és erősödni fog műszaki-gazdasági sebezhetetlenségünk az imperialista akciókkal szemben. Ennek az egész munkának tengelye lesz a KGST-tagországok ezredfordulóig szóló tudományos-műszaki haladása komplex programjának következetes megvalósítása. Ma az integrációs tevékenység súlypontja áthelyeződik a legújabb tudományos-műszaki vívmányok közös meghonosítására, a nagy arányú kooperáció fejlesztésére valamennyi népgazdasági ágazatban, de elsősorban a korszerű gépek és berendezések gyártásában. Ebből kiindulva kell szervezniük külgazdasági munkájukat központi tervező és gazdasági szerveinknek, a minisztériumoknak és főhatóságoknak. Természetesen, sok függ majd a szocialista országok kollektív szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkájának javításától is. A KGST-tagországok 1986-1990. évi népgazdasági terveinek befejeződött koordinációja megmutatta, hogy már a folyó ötéves tervidőszakban nem keveset fogunk tenni. De az integrációs folyamatok további elmélyítése feltétlenül alkotó, újító szemléletet igényel. A régi, megszokott formák, amelyek az extenzív fejlesztés időszakában alakultak ki, nem képesek biztosítani az együttműködés dinamikusabb fejlődését. Ezért kell új utakat keresni, határozottan törekedni a vállalatok és az ágazatok közvetlen együttműködésére, fejleszteni a közvetlen gazdasági kapcsolatokat, illetve közös egyesüléseket, tervező irodákat, laboratóriumokat létrehozni. Ez már el is kezdődött, megszerveztünk egész sor közös tudományos-termelési egyesülést. Ezek, természetesen, csupán az új integrációs formák csírái, de övék a jövő. A fő irányok célul tűzik ki a gazdasági kapcsolatok további erősítését más szocialista államokkal is. Jelentősen bővül az árucsere-forgalom a Kínai Népköztársasággal. A Szovjetunió a jövőben is fejleszti az együttműködést az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai országokkal. Sokoldalú támogatásunk segíti nemzetgazdaságuk létrehozását és fejlesztését, a gyarmati örökség leküzdését, és haladásukat a gazdasági, a társadalmi fejlődés útján. Közülük számos országgal, mint például Indiával és egész sor más állammal a Szovjetunió tartós, hosszú távú kapcsolatokat alakított ki, amelyek egyre inkább a kölcsönös előnyökre épülnek. A jövőben is folytatni fogjuk politikánkat, támogatjuk a fejlődő országokat, amelyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos, demokratikus alapokon történő átalakításának fontos tényezőivé váltak, s külön figyelmet szentelünk a szocialista orientációjú országoknak. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés politikájához híven síkraszáll a fejlett tőkés államokkal folytatott együttműködésért. Itt nem kis lehetőségeket látunk. Ez vonatkozik gyakorlatilag mindenfajta kapcsolatra: a kereskedelmi, a tudományosműszaki, a pénzügyi és hitelkapcsolatokra stb. De közismert, hogy az együttműködésnek kölcsönösnek kell lennie. Szükség van ebben mindkét fél érdekeinek szigorú figyelembe vételére, mindenféle korlátozás, bojkott és embargó teljes elutasítására, amilyeneket például az Egyesült Államok szervez. Korunkban a gazdasági kapcsolatokat csak az egyenjogúságra, a bizalomra, az egymással kötött megállapodások szigorú teljesítésére lehet építeni. Ezzel ellentétesen cselekedni, a kereskedelmi, a gazdasági kapcsolatokat rosszindulatú politikai számításoknak alárendelni ugyanazt jelenti, mint megpróbálni lefékezni a világ haladását. A történelmi tapasztalat bebizonyította az ilyesfajta próbálkozások teljes sikertelenségét. A külkereskedelem jelentős és egyre növekvő mértékben járul hozzá gazdaságunk fejlődéséhez. Manapság gyakorlatilag nincs egyetlen egy ágazat sem, amely ne venne részt a külgazdasági kapcsolatokban. A hagyományos utakon azonban lehetetlen gyorsan előre haladni. Elsősorban az export nyersanyag-központúságát kell megváltoztatni, az exportban fokozni kell a feldolgozó ágazatok arányát. Érthető, ehhez időre van szükség, de már a XII. ötéves tervidőszakban meg kell kezdeni a munkát. A minisztériumokat, az egyesüléseket és a vállalatokat az ország export- potenciáljának növelésére kell késztetni. Javítani kell a gépek, a berendezések és más késztermékek minőségét, versenyképességét. A valutaeszközök felhasználásában szintén a legszigorúbb rendet kell megteremteni. Az importpolitika pedig arra hivatott, hogy tevékenyen elősegítse a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását. Az új követelmények fényében kell átalakulniuk a külgazdasági szerveknek is. A Külkereskedelmi Minisztérium és a Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottsága munkájában még mindig jelentős fogyatékosságok és mulasztások fordulnak elő, s azok még mindig lassan szűnnek meg. Arra van szükség, hogy ezek a főhatóságok szorosabb kapcsolatban álljanak a minisztériumokkal és a vállalatokkal, keressék érdekeik és a külpiaci követelmények egyesítésének formáit. Ne egyszerűen közvetítőkként, hanem a népgazdasági feladatok megoldásának aktív résztvevőiként lépjenek fel. V. Szociális fejlesztés és a népjólét növelése a 12. ötéves tervidőszakban Küldött elvtársak! A gazdaságnak és a gazdasági hatékonyságnak a 12. ötéves tervben előirányzott fejlődése szilárd alapot teremt ahhoz, hogy lényegesen előrelépjünk az SZKP programcéljainak megvalósításában: a szovjet emberek életszínvonalának minőségileg új szintre emelésében, a munka- és életkörülmények következetes javításában. A párt e feladatok megoldását szervesen összekapcsolja a személyiség harmonikus fejlesztésével, a dolgozók alkotó kezdeményezőkészségének felélénkítésével. Ez a szociálpolitika lényege a társadalmi haladás meggyorsítása közepette a Szovjetunióban. E politika elengedhetetlen követelménye a társadalmi igazságosságnak, a létfontosságú javak szocialista elosztása elvének legteljesebb érvényesülése. Ennek megfelelően a 12. ötéves terv különleges figyelmet fordít olyan kérdésekre, amelyek megoldása a legnagyobb mértékben elősegíti, hogy a szovjet emberek életének és tevékenységének minőségi feltételei javuljanak, s minden ember egyre nagyobb mértékben járuljon hozzá munkájával a közös ügyhöz. (Folytatás a 7. oldalon) ÚJ szú 6 1986. III. 5.
