Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-05 / 54. szám, szerda

A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fó irányai ÚJ SZÚ 7 1986. III. 5. az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedó időszakra (Folytatás a 6. oldalról) Mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődés érdekei elsősorban a munka felté­teleinek, jellegének és tartalmának jelentős mértékű átalakítását követelik meg. A tár­sadalom tagjainak különféle igényei közül egyre inkább előtérbe kerül a tartalmas alkotó munka szükséglete. Az új ötéves tervidőszakban fordulatot kell elérnünk egy olyan megérlelődött probléma megoldásá­ban, mint a kevés szakképzettséget igény­lő kétkezi munka felhasználásának csök­kentése. E csökkentés arányait és ütemét legalább kétszeresére-háromszorosára kell növelni. A termelőapparátus gyorsított felújítása, a termelés gépesítése, automatizálása és elektronizálása, a műszaki megújítást cél­zó egész munka irányuljon a munkakörül­mények egézségesebbé tételére, a munka tartalmának gazdagítására. Ezt hivatott szolgálni a munkahelyek rendszeres minő­sítése és a tudományos munkaszervezés. Szem előtt kell tartanunk a kérdés másik oldalát is. A szovjet munkás magas művelt­ségi és szakképzettségi színvonala meg­felelő termelési körülmények kialakítását teszi szükségessé. A mai munkást nem lehet megtartani, ha elmaradott a technika és a technológia, s ezzel számolniuk kell a gazdasági vezetőknek. Hatalmas társadalmi és gazdasági je- * lentőségű feladat a hatékonyabb bérezési rendszer kialakítása. Az utóbbi időben fel­erősödött egyenlősdi, a munkanormák, a bérszerkezet terén jelentkező nagy fo­gyatékosságok gyengítik a munkabér ösz­tönző szerepét, fékezik a termelékenység növekedését. Nem szabad belenyugod­nunk ebbe a helyzetbe. Minden egyes dolgozó keresetének nagyságát pontosan összhangba kell hozni munkájának ered­ményeivel. A munkabér növekedésének a munkatermelékenység emelésétől való szigorú függése a gazdálkodás, egyik leg­fontosabb követelménye a jelenlegi hely­zetben, s mi igen határozottan törekedni fogunk ennek következetes betartására. Ebből kiindulva jelöltük ki a fő irányok­ban szereplő nagy jelentőségű intézkedés végrehajtásának - a bértarifák és a beso­rolási illetmények emelésének - irányait és rendjét. Szükségesnek tartjuk, hogy az anyagi termelés ágazataiban rövid idő alatt, gyakorlatilag egy ötéves tervidőszak folya­mán, áttérjünk az új bértarifákra és fizeté­sekre, amelyeket átlagosan 25-30 száza­lékkal tervezünk emelni. Talán a leglénye­gesebb, hogy az intézkedés végrehajtását szolgáló eszközökkel kapcsolatban gyöke­resen új, aktív megközelítést dolgoztunk ki. Az e célra szükséges eszközöket főleg a dolgozókollektívának kell előteremtenie a termelés, a hatékonyság növelésével, a belső tartalékok mozgósításával, a mun­kaszervezés és a munkanormák javítá­sával. Ez a megközelítés a vállalatok munkájá­nak javításával, és a munkatermelékeny­ség növekedésével hozza közvetlen összefüggésbe az új bértarifák és fizetések bevezetését. Ez az új gazdálkodási körül­mények között dolgozó számos ipari és más ágazathoz tartozó vállalat munkájá­nak tapasztalatára épül. E módszert elle­nőriztük a belorusz vasutaknál lefolytatott kísérletben, ahol belső forrásokból hajtot­ták végre a bértarifák és fizetések emelé­sét. Az ilyen források felkutatását nagy gazdasági és szervezeti előkészítő munka, a technika jobb kihasználása tette lehe­tővé. Jelentős eszközöket fordítunk a nem termelő ágazatokban foglalkoztatott dolgo­zók bérének emelésére. Jövőre, ahogy az iskolareform előirányozta, befejeződik az összes oktatási dolgozónak az új bérezési feltételekre való áttérése. Szakaszosan fog emelkedni az orvosok és más egészség- ügyi dolgozók fizetése. A 12. ötéves terv­időszakban növekedni fog a művelődési intézményekben, a felsőfokú iskolákban foglalkoztatott dolgozók egyes kategóriái­nak bére, illetve fizetése. Ezekben az intéz­kedésekben jut konkrétan kifejezésre a pártnak a szociális-kulturális terület to­vábbi fejlesztéséről való gondoskodása. A bérezési intézkedések végrehajtása lehetővé teszi, hogy az ötéves tervidőszak végére a munkások és alkalmazottak átla­gos havi bére elérje a 215-220 rubelt. Gyorsabb ütemben fog emelkedni a ke­reset a kolhozokban. A munkatermelé­kenység tervezett növelésével összhang­ban el fogja érni átlagosan a havi 180 rubelt. A háztáji gazdaságokból származó jövedelmeket is figyelembe véve a kolho­zokban foglalkoztatott dolgozók reáljöve­delme gyakorlatilag egyenlő lesz a munká­sok és alkalmazottak jövedelmével. A munka technikai ellátottságának növelé­sét, valamint a lakás- és kulturális-jóléti építkezések gyorsított ütemét figyelembe véve ez jelentős előrelépés az SZKP prog­ramfeladatának - a város és falu közötti lényeges különbség felszámolásának - megoldásában. A munka szerinti elosztás elvének meg­szilárdításával egyidejűleg folytatni fogjuk a szovjet emberek életében rendkívül fon­tos szerepet játszó társadalmi fogyasztási alapok következetes bővítését. Az ötéves tervidőszak alatt ezek az alapok jelentős mértékben növekszenek, és egy lakosra számított értékük 1990-ben meg fogja ha­ladni a 600 rubelt. A párt mindig különleges figyelmet fordí­tott szociálpolitikájában a felnövekvő nem­zedék nevelési feltételeinek javítására. A12. ötéves tervidőszakban tovább fejlődik a gyermekes családok állami támogatásá­nak politikája. Néhány évvel ezelőtt beve­zettük, hogy a dolgozó anyák fizetett sza­badságot kapnak a gyermek egyéves korá­ig. Ez az intézkedés már kezdi éreztetni kedvező szociális és demográfiai hatását. Ezt, valamint a fő irányok vitája során az állampolgárok részéről elhangzott kíván­ságokat figyelembe véve célszerűnek tartjuk e fizetett szabadság fél évvel történő meg­hosszabbítását. Tervezzük továbbá a szü­lési szabadság és a beteg gyermek ápolá­sára fordítható fizetett idő meghosszabbí­tását, valamint az ingyenes gyógyszerellá­tás bevezetését a háromévesnél fiatalabb gyermekek számára. Nagy társadalmi-gazdasági jelentősége van annak, hogy már a közeli években megoldunk egy olyan lényeges problémát, mint a bölcsődei és óvodai helyek iránti szükséglet teljes kielégítése. Ez reálisan teljesíthető feladat. És ott, ahol kellő figyel­met fordítanak erre, sikeresen meg is old­ják. Arra van szükség, hogy a minisztériu­mok és főhatóságok vezetői, a helyi szer­vek állandó ellenőrzés alatt tartsák az óvo­dák és bölcsődék építését. Jelentős öszegeket fogunk fordítani a nyugdíjbiztosítás javítására, a munka és háború veteránjairól, valamint az elesett katonák családtagjairól való fokozottabb társadalmi gondoskodásra. Számottevő mértékben kívánjuk bővíteni a bentlakásos diákotthonok hálózatát, és javítani akarjuk munkájukat. Szélesebb körben fogjuk al­kalmazni a munkaképtelen állampolgárok ellátásának korszerű formáit. A munkabérek emelése, valamint a tár­sadalmi fogyasztási alapok bővítésével kapcsolatban előirányzott intézkedések végrehajtása a 12. ötéves tervidőszakban ténylegesen érezhető változásokat fog eredményezni a társadalom legszélesebb rétegeinek életkörülményeiben és életszín­vonalában. Csupán a bérek, a nyugdíjak és segélyek emelését célzó állami intézkedé­sek révén a lakosság több mint felének a jövedelme fog növekedni. Ez csaknem a kétszerese annak, amennyit az elmúlt öt év során e célra fordítottak. Az ötéves tervidőszak végére az összes családok több mint 50 százalékának egy főre jutó havi átlagjövedelme meghaladja majd a 125 rubelt. Gyakorlatilag nem marad olyan család, ahol az egy főre jutó átlagjö­vedelem ne érné el a havi 50 rubelt. A 12. ötéves tervidőszakban különösen hangsúlyos lesz a szociális és kulturális szféra anyagi-műszaki bázisának követke­zetes erősítése. Az iskolai reform célkitű­zéseivel összhangban az iskolai tanuló­helyek számát 1,4-szeresére tervezzük növelni, javulnak az oktató-nevelő munka körülményei. Feladatunk a felső- és közép­fokú szakiskolák átalakítása is. Ennek az a célja, hogy emeljük a szakemberképzés minőségi színvonalát, javítsuk a felsőokta­tási intézmények és a termelés kapcsola­tát, s hogy felsőoktatási intézmények tevé­kenyebben vegyenek részt a tudomány és a technika fejlesztésében. Mindez megkö­veteli a fe'sőfokú tanintézetek anyagi bázi­sának további erősítését. Sokat kell tennünk az egészségügyi in­tézmények tevékenységének lényeges ja­vításáért, megelőző tevékenységük erősí­téséért, a rendelőintézeti ellátásnak az egész lakosságra történő fokozatos kiter­jesztéséért. Körülbelül másfélszeresére növekszik a rendelőintézetek építése és az orvosi műszergyártás. Az emberek egész­ségének erősítése szempontjából nagy je­lentőségű lesz a környzetvédelmet szolgá­ló intézkedések végrehajtása. Kulturális és sportlétesítmények nagy­arányú építését tervezzük. Az ötéves terv előirányzatai szerint több mint 500 járási művelődési házat és több mint 5,5 ezer falusi klubot építünk. Ennek eredménye­képpen minden járási székhelynek lesz művelődési háza. Ily módon már a 12. ötéves terv előirá­nyozza, hogy nagyot lépjünk előre a párt által meghatározott feladat teljesítésében, nevezetesen abban, hogy a szociális és a kulturális szférát minőségileg magasabb szintre emeljük. E feladat teljesítéséhez arra van szük­ség, hogy gyökeresen megváltoztassuk az egyes gazdasági vezetőkben, egyebek kö­zött a tervezési szervek vezetőiben kiala­kult szemléletet, amely szerint a szociális és kulturális intézmények építése másod­rendű feladat. El kell ismerni, hogy a szoci­ális és kulturális szféra több ágazatának fejlesztésére 1986-ra előirányzott beruhá­zások összege alacsonyabb az ötéves terv évi átlagánál. Az ötéves terv kidolgozása során ezt ki kell javítani. Természetesen mindenütt el kell érni, hogy az e célokra szánt pénzeszközöket maradéktalanul és hatékonyan használják fel. Nem könnyű ezeknek az eszközöknek a felkutatása, és takarékosan kell gazdál­kodnunk velük. Belorussziában, Litvániá­ban és az Oroszországi Föderáció sok területén úgy tudták intézni az ügyeket, hogy nemcsak teljesítik, hanem túl is telje­sítik az oktatási és egészségügyi intézmé­nyek átadására vonatkozó terveket. Egyes köztársaságokra és városokra viszont az a jellemző, hogy a szociális és kulturális beruházásokra vonatkozó terveket rend­szeresen, évről évre nem teljesítik. Asha- badban például kilenc éve épül egy klinika második épülettömbje. Átadását csak 1989-re tervezik, holott a normatív építési időtartam mindössze három és fél év. Meg­engedhetetlenül régóta húzódik a kraszno- jarszki határterületi kórház gyógyászati tömbjének építése is. Ez utóbbi példa an­nál inkább felháborító, mert olyan létesít­ményről van szó, amelyet az országszerte tartott kommunista szombatok pénz-ered­ményének felhasználásával építenek. Ha­sonló esetek fordulnak elő Grúziában, Üz­begisztánban, a habarovszki határterüle­ten, a permi és más területeken is. A párt folyamatosan gondoskodik a la­kásprobléma megoldásáról. Nem kis ered­mények születtek ezen a téren. A városi családok több mint 80 százaléka ma önálló lakásban lakik. Falun jelentősen nőtt az összkomfortos lakásokkal való ellátottság. A lakásprobléma súlyosságát mégsem szüntettük meg. A következő öt évben 565-570 millió négyzetméternyi lakás át­adását tervezzük. Jelentős eszközöket fo­gunk fordítani a városok és falvak rendezé­sére, a közüzemek és a tömegközlekedés bővítésére. A lakáskérdés súlyossága megköveteli az eszközök és erők maximális mozgósítá­sát. A helyi szervek, a minisztériumok és főhatóságok legtöbbje ennek megfelelően közelíti meg ezt a kérdést. Vannak azon­ban másféle példák is. Az örmény köztár­saságban például évről évre nem teljesítik a lakásépítési tervet, annak ellenére, hogy igen nagyok a szükségletek. A köztársaság számos városának lakossága nem része­sül megfelelő vízellátásban. Mégis folytató­dik az a megengedhetetlen gyakorlat, hogy a kivitelező vállalatokat terven kívüli épít­kezésekre irányítják át. 1985-ben az ör­mény ipari építési minisztérium 12 terven kívüli beruházás építését fejezte be, köztük olyanokét is, amelyek egyáltalán nem vol­tak elsődleges jelentőségűek. Ilyen gya­korlat sajnos másutt is előfordul. Ezt gyö­keresen meg kell szüntetni. A párt szociális politikájának keretében elvi jelentőségű a lakosság növekvő fizető­képes keresletének maradéktalan kielégíté­se. Nem túlzás azt mondani, hogy ma ez az egyik legidőszerűbb feladat. Megoldá­sával közvetlenül összefügg a munka foko­zottabb anyagi ösztönzése, a szabadidő ésszerű kihasználása, a szovjet emberek hangulata, a fogyatékosságok okozta ká­ros jelenségek leküzdése. Mindenekelőtt javítani kell a lakosság élelmiszerellátását, különösen húsból, tej­termékekből, zöldségből és gyümölcsből. Erre irányul a Szovjetunió élelmiszerprog­ramja is. Az ebben megjelölt termelési szint 1990-re a táplálkozásnak az utóbbi ötéves tervidőszakok viszonylatában legnagyobb szabású, lényeges szerkezeti és minőségi átalakulását teszi lehetővé. Az iparcikkek fogyasztásának is prog­resszív változásokon kell átmennie. A la­kosság iparcikkellátásának színvonala az utóbbi években észrevehetően nőtt, egyes árufajtáknál a piac telítetté vált. Most egy jóval bonyolultabb probléma kerül előtérbe: a minőség és a választék kérdése. A köz­szükségleti cikkek gyártásának és a szol­gáltatások bővítésének komplex fejlesztési programjában rögzítették az árukibocsátás átalakításának irányait. E kérdés megoldá­sában tevékeny szerep vár a kereskede­lemre. A Szovjetunió kereskedelemi mi­nisztériuma és a fogyasztási szövetkeze­tek szövetsége lassan számolja fel a hibá­kat, gyakran elvtelenül, közömbösen kezeli a gyenge minőségű termékeket kibocsátó vállalatokat, nehézkesen gazdálkodik az árukészletekkel, nem tanulmányozza kel­lőképpen a fogyasztói keresletet, s még mindig megengedhetetlenül alacsony szín­vonalú a kereskedelem és a lakossági szolgáltatások kulturáltsága. A választék- bővítéssel és a divatos termékek előállítá­sával kapcsolatos problémák megoldása során természetesen nem szabad megala­pozatlanul csökkenteni az elsősorban gyermekeknek és időseknek szánt olcsó, de jó termékek gyártását. Hangsúlyozni kell, hogy a fizetőképes kereslet kielégítésének feladata különleges jelentőségűvé válik olyan feltételek között, amikor a párt megalkuvás nélküli harcot folytat az iszákosság, az alkoholizmus el­len. Az alkoholtartalmú italok gyártásának és árusításának jelentős mérvű csökkenté­sére irányuló politika a jövőben sem válto­zik. Ez eló fogja segíteni a fogyasztási szerkezet kedvező megváltoztatását, és tükröződni fog az ötéves és az éves ter­vekben. Egészében az ötéves tervidőszak alatt a kiskereskedelmi áruforgalom (a szeszes italok nélkül) a tervek szerint majdnem egyharmadával nő. Újszerúen, hatalmas léptekkel és ener­gikusan oldják meg a térítéses szolgáltatá­sok fejlődésének kérdéseit. Az elmúlt években arányuk a lakosság összes kiadá­sának alig 10 százalékát tette ki. Ez koránt­sem felel meg a lakossági igényeknek, eltorzítja a kereslet szerkezetét, a-keresle- tet az áruvásárlásokra tereli át. Rövid idő alatt gyakorlatilag új népgazdasági ágaza­tot kell létrehozni: a korszerű, magasan fejlett szolgáltatási ágazatot, amely kiterjed a háztartásra, a pihenésre, a turizmusra, az emberek szabadidejére. És ebben a fontos ügyben már a 12. ötéves tervidő­szak folyamán áttörést kell elérnünk. A térí­téses szolgáltatások volumene a tervek szerint 30-40 százalékkal nő. A fő irány a lakosságnak nyújtott szol­gáltatások javításában: a szakosodott vál­lalatok és szervezetek hálózatának lénye­ges kiszélesítése. De ehhez idő és eszköz kell. Hogy kimozdítsuk az ügyet a holtpont­ról, határozat született: valamennyi ágazat vállalatait - függetlenül tevékenységük pro­filjától - bevonják a lakossági szolgálta­tásokba. Ez a munka azonban még nem mindenütt bontakozik ki megfelelő módon. A helyi szerveknek, a tanácsoknak ebben a legtevékenyebben kell részt venniük. Elvtársak, ezek a 12. ötéves terv legfon­tosabb feladatai a szovjet emberek jólété­nek növelése, munka- és életkörülményeik javítása során. Kétségtelen, hogy megva­lósításuk még inkább megszilárdítja a szo­cialista életmódot, amelyben az anyagi jólét szervesen ötvöződik a szellemi kultu­rális fejlődéssel, a dolgozók alkotókedvé­nek mindenre kiterjedő növekedésével. A párt gondoskodva az élet valamennyi területének fejlődéséről, új, magasabb szintre emeli a tartós erkölcsi értékek és eszmények jelentőségét, s ezek egyre na­gyobb hatást fognak gyakorolni a kommu­nizmust építő szovjet ember formálására. Küldött elvtársak! A XXVII. kongresszus minden egyes munkanapja egyre világosabban és mind nagyobb mértékben tárja fel a párt által felvázolt célkitűzések, a KB politikai beszá­molójában és a kongresszus más doku­mentumaiban meghatározott feladatok magasrendűségét. A kongresszus eszméi és útmutatásai a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásának mintapéldái a mély­reható változások és az aktív cselekvés - ebben a számunkra különleges - idősza­kában. Most arra van szükség, hogy teljes hatá­rozottsággal, energiával és kitartással va­lósítsuk meg az elfogadott terveket. Most arra van szükség, hogy - a tömegek ele­ven alkotóerejére, az országos szocialista versenymozgalomra támaszkodva - harcot indítsunk a kitűzött feladatok gyakorlati megvalósításáért. Nagyszerű feladatok ezek, összhangban vannak népünk létfon­tosságú érdekeivel, eszményeivel és béke­vágyával. Teljesítésükkel hazánk további erősíté­sét és felvirágoztatását szolgáljuk. Teljesítésükkel a szovjet nép, minden egyes szovjet család életét javítjuk meg. Teljesítésükkel a szocializmus és a béke hadállásait erősítjük a Földön, óvjuk boly­gónkat a nukleáris katasztrófától, őrizzük a békét. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy or­szágunk dolgozói, akik szilárdan tömörül­nek a lenini párt köré, tudatában vannak nagy felelősségüknek és a kor követel­ményeinek, s mindent megtesznek a XXVII. kongresszus történelmi határoza­tainak teljesítéséért.

Next

/
Thumbnails
Contents