Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-05 / 54. szám, szerda

A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai

ÚJ SZÚ

51986. III. 5.

az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra

(Folytatás a 4. oldalról)

A tüzelőanyag- és energiaforrásokon belül 38 százalékra növekszik a földgáz részaránya. A földgázipar jól hajtja végre feladatait. Nincs okunk azonban az önmegnyugtatásra, hiszen miután az urengoji lelőhely elérte tervezett kapacitását, a gáz- kitermelés mindenekelőtt a jamburgi lelőhely kiaknázásával fog növekedni. A legfontosabb most, hogy meggyorsítsuk ennek kiépítési ütemét. Feladatunk továbbá kellő időn belül megfelelő tartalékokat létrehozni a jövőre.

Nagymértékben kell javítani a kőolajkitermelő ipar helyzetén, különösen Nyugat- Szibériában. Az ötéves tervidőszak végén e térségnek kell adnia az országban felszínre hozott kőolaj egész mennyiségének kétharmadát. Ennek az ágazatnak a mulasztásai nehézségeket okoztak a gazdaságban. Az olajipari minisztérium, a tyume- nyi kőolaj- és földgázipari főigazgatóság és vállalatai nem voltak felkészülve, hogy olyan körülmények között dolgozzanak, amikor csökken a legfontosabb lelőhelyek kútjainak hozama. A legrövidebb időn belül fel kell számolni a kialakult lemaradást. A párt és a kormány jelentős segítséget nyújtott az olajipar dolgozóinak. A siker most a minisztérium szervezőmunkájától, valamint attól függ, hogy kész legyen a fő irányokban meghatározott feladatok feltétlen teljesítésére, a dolgozó kollektívák mozgósítására. Az előirányzott kőolajmennyiség biztosításában jelentős szerepet kell játszaniuk a helyi párt- és gazdasági szerveknek.

A szénbányászatban a keleti körzetek külszíni fejtéseire fordítjuk a legnagyobb figyelmet. Folytatni kell a régebbi szénmedencék - mindenekelőtt a doni és a kuz- nyecki szénmedence - bányáinak műszaki megújítását és rekonstrukcióját is.

A gazdaság dinamikus fejlődése szükségessé teszi a széles körű geológiai kutatómunkát, különösen kőolaj-, földgáz- és vasércielőhelyek feltárását. Szükséges továbbá, hogy a feltárt ásványkészletek kitermelését jobban és hatékonyabban készítsék elő.

A szerkezet-átalakítás egyik fontos iránya, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a szovjet nép sokrétű és megnövekedett szükségleteinek teljesebb kielégítésére. Ezt fejezi ki az élelmiszeripari termékeket, valamint más fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok gyorsított ütemű fejlesztése.

A 12. ötéves tervidőszakban sokkal szorosabb és összehangoltabb lesz az agráripari komplexum ágazatainak együttműködése, ami elősegíti, hogy kiemelkedő végső eredményeket érjen el. Jelentős mértékben fejlődik a mezőgazdaság, erősödik anyagi-műszaki bázisa. Növelni kell mindenfajta mezőgazdasági termék termelését. Ehhez jobban el kell látni a kolhozokat és a szovhozokat új műszaki eszközökkel, műtrágyával, növényvédőszerekkel, valamint nagyobb földterületen kell javítani a talajt, és hatékonyan kell kihasználni ezt az erőforrást. A szemes termények termelését 250-255 millió tonnára tervezzük emelni, a hús termelését 21 millió tonnára. Ezeket az eredményeket csak intenzív technológiák alkalmazása, a hektárhozamok, illetve a produktivitás emelése alapján és az agráripari komplexum új irányítási és gazdálkodási módszereire támaszkodva lehet elérni. A tervidőszak sajátos vonása a feldolgozóipar és a szállítás kiemelt fejlesztése, valamint a mezőgazdasági termékek jobb tárolási feltételeinek kialakítása. Mindez lehetővé teszi az ésszerűtlen ráfordítások és a veszteségek csökkentéElvtársak! Terveink és feladataink sikeres megvalósítása elválaszthatatlanul összefonódik a gazdálkodás irányításának és módszereinek korszerűsítésével. A korábbi módszerekkel és a régi szervezeti formákkal a termelést nem állíthatjuk az átfogó intenzifikálás útjára. Előzetesen ezeket a módszereket és a szervezeti formákat összhangba kell hozni az új feltételekkel és a gazdasági fejlesztés mai követelményeivel. Nem részleges javítgatásokra, hanem - amint azt politikai előadói beszédében Mihail Gorbacsov kifejtette - radikális reformra van szükség.

Nyíltan meg kell mondani, hogy egészen a legutóbbi időkig sok tekintetben lebecsültük az irányítási rendszer megjavításának sürgető szükségességét. Lassú és felemás volt ez a munka. A régi, mindenekelőtt adminisztratív módszerekhez való ragaszkodás kerekedett felül, ami fékezte a gazdaság fejlődését. A gondolkodás megtorpanása elkerülhetetlenül a tettek megtorpanásával folytatódott.

sét, az élelmiszer-források gyarapítását és az élelmiszerek minőségének javítását.

A fogyasztási iparcikkek termelésének feladatait a közszükségleti cikkek gyártásának és a szolgáltatások fejlesztésének komplex programjával összhangban jelöltük ki. Ez a program számottevő lehetőségeket teremt a közszükségleti cikkek termelésének, valamint a lakossági szolgáltatásoknak a növeléséhez és korszerűsítéséhez. Feladatul tűzzük ki, hogy a könnyű- és helyi ipart, a szolgáltatásokat és a kereskedelmet élenjáró műszaki színvonalra emeljük, és meggyorsítsuk ezeknek az ágazatoknak a fejlődési ütemét, öt év alatt 30 százalékkal - vagyis az ipari termelés egészénél gyorsabb ütemben - tervezzük növelni az ipari fogyasztási cikkek termelését; jelentősen bővülni fog választékuk és javulni minőségük.

Gazdaságunk számára egyre nagyobb jelentőségű az infrastruktúra - a szállítás, a hírközlés és az információ, az anyagi-műszaki ellátás, a raktárgazdaság, az úthálózat - komplex és összehangolt fejlesztése.

Felelősségteljes feladatok állnak a szállításban dolgozók előtt az egyre növekvő teher- és személyszállítás terén, különösen az ország európai és keleti térségei közötti szállításokban. Ezek megoldása szükségessé teszi valamennyi közlekedési ág egyeztetett tevékenységét, újabb ágak fejlesztését, az anyagi-műszaki bázis további erősítését. A 12. ötéves tervidőszakban sor kerül egy nemcsak termelési, hanem társadalmi szempontból is hatalmas jelentőségű feladat megoldására: közutak kötik össze minden kolhoz és szovhoz központját a járási központokkal.

Valamennyi szövetségi köztársaság és nagy kiterjedésű körzet fejlesztését úgy dolgoztuk ki, hogy a társadalmi munka népgazdasági szinten mérlegelt ésszerű területi megoszlásának állami szempontjait vettük figyelembe. A fő irányok tervezetében foglalt feladatok az összes köztársaság további gazdasági és kulturális gyarapodását, valamint a termelőerők elosztásának tökéletesítését célozzák. Mindegyik szövetségi köztársaság érzékelhetően hozzájárul az ország gazdasági erejének növeléséhez.

A területi problémák között az egyik legfontosabb, hogy a termelőerők telepítését szorosabban kapcsoljuk össze a munkaerő- és anyagi források meglétével. Ismeretes, hogy a különböző erőforrások nem egyenlően oszlanak meg az ország területén. A termelőalapok legnagyobb része a Szovjetunió európai körzeteiben összpontosul, míg a tüzelőanyag- és nyersanyag-kitermelés mindenekelőtt Szibériában növekszik. A munkaerőforrás Kö- zép-Ázsiában és a Kaukázuson túli térségben növekszik a legnagyobb mértékben. A fő irányok tervezete előirányozza az energiaigényes termelés közelebb vitelét a tüzelőanyag- és energiabázisokhoz, valamint a munkahelyek számának növelését a szükséges munkaerőforrásokkal rendelkező körzetekben. Különösen nagy figyelmet fogunk fordítani Szibéria és Távol- Kelet gazdaságának komplex fejlesztésére, természeti kincseinek kiaknázására és az ehhez szükséges szállítási útvonalak létrehozására.

A 12. ötéves terv szerkezet-politikája ily módon alá van rendelve az intenzifikálás és a tudományos-műszaki haladás feladatainak, és szilárd alapokat teremt a népgazdaság anyagi-műszaki bázisának erősítéséhez.

A párt levonta a szükséges következtetéseket és világos feladatot tűzött ki: nagy horderejű intézkedéseket kell megvalósítani az egész irányítási rendszer tökéletesítése terén, hogy lényegesen növeljük annak hatékonyságát, döntő mértékben meggyorsítsuk a tudományos-műszaki haladást, minden lehetséges módon aktivizáljuk az emberi tényezőt. Ezt a feladatot sokoldalúan és alaposan megindokolja az SZKP XXVII. kongresszusának politikai beszámolója, amely meghatározta lépéseink elvi vonalát. Ennek a vonalnak lényege az, hogy a demokratikus centralizmus megingathatatlan elvére támaszkodva erősítjük és tökéletesítjük a gazdaság centralizált, tervszerű irányítását, amely a szocializmus nagy vívmánya és alapvető előnye. Szemmelláthatóan ebben a kérdésben sem igazoltuk és soha sem igazoljuk a burzsoá ideológusok abbeli reményeit, hogy eltávolodunk ettől az alapvető elvtől. Ugyanakkor a párt továbbra is következetesen azon fog munkálkodni, hogy bővüljön

az egyesülések és vállalatok önállósága, növekedjék felelősségük a végeredményért, nagyobb legyen a gazdasági növekedés. A népgazdaság óriási méretei, az ágazatok és a területek közötti kapcsolatok bonyolultabbá válása szükségessé teszi, hogy optimális mértékben kapcsoljuk össze az ágazati és területi irányítást, tökéletesítsük a szervezeti struktúrákat.

Mint ismeretes, az utóbbi években fontos lépéseket tettünk ezekben az irányokban. Soha nem látott mértékben folyik a hatékonyabb irányítási formák keresése és kísérleti kidolgozása, s a bevált új irányítási formák elterjedése a gazdasági élet jellemző vonásává vált. A vállalatok és egyesülések jogainak és felelősségének kibővítésével kezdtük, tehát annál a láncszemnél, ahol az anyagi javak jönnek létre, és az irányítás valamennyi szála összefonódik egymással. E téren a gazdasági mechanizmus fogyatékosságai különösen érezhetően nyilvánultak meg. Hiányzott a dolgozókollektívák érdekeinek szoros összekapcsolódása a munka végeredményeivel, s ennek hiánya fékezte e kollektívák kezdeményezését és alkotó készségét, nem adott ösztönzést arra, hogy felhasználják a termelési tartalékokat. Hogy ne ismételjük meg a múlt hibáit, az új módszerek kidolgozása az egyes ágazatok sajátosságainak figyelembe vételével folyik. Mindez lehetővé tette, hogy jobban feltárjuk az új módszerek erős és gyenge oldalait, tökéletesítsük azokat, és szakaszosan bővítsük alkalmazási területüket.

A 12. ötéves tervidőszakban szívósan kell dolgoznunk azon, hogy létrehozzuk az irányítás egységes rendszerét, következetesen kidolgozzuk a gazdasági mechanizmus elemeit, keressük az irányításnak, a termelés ösztönzésének és szervezésének hatékonyabb formáit és módszereit.

Az ötéves tervidőszak egyik legfontosabb feladata az, hogy a népgazdaság összes ágazata az irányítás új formáira térjen át. Jelenleg új módon dolgoznak az ipari termelés felét adó vállalatok, a távközlés egész ágazata, a lakossági szolgáltatások szervezetei és a szállítás egyes ágazatai. Ilyen elvek alapján fog dolgozni az összes iparvállalat, valamint a szállítás is

1987-től. Egyidejűleg mielőbb be kell fejezni az agrár-ipari komplexum irányításának szervezeti átalakítását, létre kell hozni a szükséges feltételeket a gazdasági módszerek lényeges erősítéséhez, a valódi önelszámolási viszonyok széles körű meghonosításához a kolhozokban, szovhozok- ban, a vállalatoknál és az egyesülésekben.

Amint már említve volt, halaszthatatlan az építőipar irányításának tökéletesítése. E terén már az idén meg kell kezdeni a tervezés új módszereinek és a gazdasági mechanizmus elemeinek kísérleti kipróbálását azért, hogy a jövőben azokat az egész ágazatra kiterjesszük. Alaposan ki kell dolgozni az ország előtt álló feladatok fényében azoknak a kérdéseknek az együttesét, amelyek a beruházások irányításának szervezeti struktúrájával függnek össze.

A gazdasági mechanizmus további tökéletesítésével, s valamennyi elemének komplex kidolgozásával összefüggő munkában különösen nagy jelentőségű az önálló gazdasági elszámolás elmélyítése. Szoros, szilárd összefüggést kell teremteni a vállalatok és az egyesülések tevékenységének végeredményei és azok között az alapok között, amelyeket a termelés fejlesztésére, munkabérre, a dolgozók anyagi ösztönzésére, szociális szükségleteik kielégítésére képeznek. A lényege az, hogy ezek az alapok mind nagyobb mértékben határozzák meg a vállalatok tevékenységének valamennyi oldalát: mind a termelési, mind a szociális oldalt.

E célból először is az a feladat, hogy a termelés fejlesztésére szánt alapot a műszaki megújítás és rekonstrukció alapvető forrásává változtassuk. Másodszor: olyan vonalat kell követnünk, hogy a dolgozókollektívák lakás- és egyéb szociális feltételeinek javítása mind nagyobb mértékben az általuk megkeresett eszközök révén történjék. Harmadszor: minden egyes dolgozó munkájának javadalmazását nagyobb mértékben kell függővé tenni attól, hogy ő maga miképpen járul hozzá a végeredményekhez. Negyedszer: teljes mértékben el kell zárni minden olyan csatornát, amely lehetővé teszi, hogy egyesek rossz gazdálkodását mások jó eredményeivel fedezzék, ötödször: biztosítani kell a szerződéses kapcsolatok szférájának további bővítését és azt, hogy a vállalatok mindinkább felelősek legyenek a fogyasztókkal szemben vállalt kötelezettségeik teljesítéséért. S végül - ami nagyon fontos - meg kell szüntetni a kicsinyes gyámkodást, a felsőbb szerveknek a dolgozó kollektívák törvényes

jogaiba való beavatkozását, s lehetőséget kell adni a dolgozókollektíváknak arra, hogy maguk találják meg a tervteljesítés optimális útjait.

Ténylegesen ezt jelenti a teljes gazdasági önelszámolás. Az ilyen gazdasági körülmények fogják kérlelhetetlenül megkövetelni a vállalatoktól és az egyesülésektől, hogy maximálisan használják ki termelési potenciáljukat, a tudomány és a technika vívmányait, sokoldalúan takarékoskodjanak az erőforrásokkal, ezek a körülmények fogják arra kényszeríteni őket, hogy rugalmasan és kellő időben reagáljanak a fogyasztók igényeire.

Szívós munkát kell folytatnunk a gazdasági Önelszámolás megjavítása végett azért, hogy a vállalatok áttérjenek az önfinanszírozásra és a jövedelmezőségre.

Ezeknek az elveknek komplex kipróbálása folyik jelenleg a Volgái Autógyárban és a szumi tudományos-termelési egyesülésben. Itt jó eredményeket értek el. Ezen az úton kell lendületesen tovább haladni.

Az új gazdálkodási módszerek tökéletesítésében különösen fontos a gazdasági normatívák rendszerének fejlesztése. Ezeket az egész ötéves tervidőszakra meg kell állapítani és a dolgozókollektívákban azt a meggyőződést kell kialakítani, hogy a hatékony munka megtérül mind anyagilag, mind erkölcsileg, ellenkező esetben pedig a rossz eredményeket az egész kollektíva megérzi. A legveszélyesebb e kérdésben az, ha megszegik a normatívák stabilitásának elvét. Sajnos a gyakorlatban előfordul ilyesmi.

Ez az önelszámolás legfontosabb pilléreit ássa alá, ezért a leghatározottabban kell harcolni ellene.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a gazdasági normatívák a tervirányítás perspektivikus eszközét jelentik. Ezekben rugalmasan kapcsolódik össze a gazdaságirányítás centralizált alapja az áru- és pénzviszonyok és az értéktörvény felhasználásával. Fontos, hogy a központi gazdasági szervek, a minisztériumok és a vállalatok teljes mértékben elsajátítsák ezeket. A rendelkezésre álló tapasztalatok figyelembe vételével bővíteni kell a normatívák alkalmazási körét, normatív alapokra kell átvinni az állami vállalatoknak a költségvetéssel való kapcsolatát.

Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok jogainak kibővítését célzó vonal csak abban az esetben lesz kellően hatékony, ha ennek elvei a termelés valamennyi láncszemét áthatják, egészen a brigádokig és az egyes munkahelyekig. Ehhez szervesen össze kell kapcsolni az egyesülések és a vállalatok gazdasági önelszámolását a munxaszervezés és javadalmazás szer • ződéses formájának fejlesztésével. Ezáltal tág tere nyílik a tömegek alkotó munkájának és kezdeményezéseinek, a termelésben el fognak mélyülni a kollektív vonások, s az emberek tudatában még inkább megerősödik, hogy részük van a közös ügyben. Csak ekkor fog megvalósulni Leninnek az az útmutatása, hogy a dolgozó „ne csak gyárak gazdájának érezze magát, hanem az ország képviselőjének, érezze magán a felelősség súlyát“. (Lenin össz. müv.

36. k. 349. old.)

A politikai beszámolóban új módon, elvi alapon vetettük fel azt a kérdést, hogy fejleszteni kell az irányítás demokratikus alapjait, bővíteni kell a dolgozóknak a vállalat ügyeibe való közvetlen részvételét, teljesebben és hatékonyabban kell alkalmazni a Szovjetuniónak a dolgozókollektívákról szóló törvényét. A dolgozókollektíváknak a gazdasági és társadalmi tervek kidolgozásában és végrehajtásában, a vállalat életét érintő összes kérdés megoldásában való aktív, alkotó részvétele nélkül nem lehet arra számítani, hogy a gazdasági mechanizmus hatékonyan működjék. Ezért a már létező kollektív formákkal együtt újabbakat kell feltárni a dolgozóknak az irányításban való részvételére. Az egyik hatékony formává, mint arra a beszámoló is rámutatott, a dolgozókollektívák tanácsai válhatnának. Az irányítás demokratikus alapjainak kibővítésében erőteljesen kell hallatniuk hangjukat a párt-, a szakszervezeti, a Komszomol- és más társadalmi szervezeteknek.

Az irányítás tökéletesítésének munkájában nagy fogyatékosság volt a közelmúltban az, hogy a gazdálkodás hatékonyságának növelésében alábecsülték a szervezeti struktúrák szerepének jelentőségét. Mint ismeretes, az elmúlt években a termelési egyesülések létrehozása indokolatlanul megrekedt, s ezek számos ágazatban nem váltak a termelés megszervezésének meghatározó formájává. E folyamatnak újabb lendületet kell adni. Bátrabban kell előrehaladni a nagy ágazatközi egyesülé(Folytatás a 6. oldalon)

4. Az irányítás és a gazdálkodás mójdszereinek korszerűsítése