Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-05 / 54. szám, szerda
A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedó időszakra (Folytatás a 3. oldalról) rendszere módot ad arra. hogy tervszerűen használjuk ki a tudományos-műszaki forradalom kimeríthetetlen lehetőségeit. A kapitalizmustól eltérően - amelyben a tudományos és műszaki eredmények végső soron a társadalmi ellentmondások kiéleződéséhez vezetnek - a szocialista országok kezében ezek a társadalmi fejlődés hatalmas átalakító erejeként szolgálnak. Ebben rejlik a szocializmus történelmi fölénye, és ezzel a legteljesebb mértékben élni is kell. 2. Fejlesztési politika és beruházás Pártunk gazdasági stratégiájának hatékony megvalósítási eszköze az aktív beruházási politika. Ez minden időszakban alá van vetve az ország előtt álló fontos feladatok megoldásának. Beruházási politikánk újdonsága a 12. ötéves tervben az, hogy a tudományos-műszaki haladás felgyorsítására és - ezen az alapon - a termelés anyagi bázisának és szerkezetének minőségi átalakítására irányul. Lényegesen bővül a beruházások növekménye: az 1981-1985-ös időszakban befektetett 125 milliárd rubelről a mostani ötéves tervidőszakban 170 milliárd rubelre növekszik. Volumenük csaknem eléri az egybillió rubelt. A dolog lényege természetesen nemcsak a beruházások hatalmas mérete. Beruházási politikánk sikerét nagyban meghatározza az is, hogy mennyire hatékonyan használjuk fel erőforrásainkat, miként alakítjuk ki ágazati és újratermelési szerkezetüket, hogyan szervezzük meg magának a beruházási építkezésnek a folyamatát. A fő irányok kialakítása során ezeket a kérdéseket sokoldalúan tanulmányoztuk. A 12. ötéves terv fontos sajátossága, hogy a gépgyártásban jelentősen, 80 százalékkal növeljük a beruházásokat. A gépgyártás az a komplexum, ahol anyagi formát öltenek a tudományos-műszaki haladás eredményei. Különleges hangsúlyt helyezünk azoknak a gépipari ágazatoknak fejlesztésére, amelyek a műszaki színvonal minőségi emelését magának a gépgyártásnak a területén szavatolják. Ezáltal lehet megteremteni a műszaki-tudományos haladás felgyorsításának anyagi alapját. A bázis-ágazatok közül megkülönböztetett figyelemben részesítjük a tüzelóanyag- és energiaipari komplexumot. Országunk és a szocialista közösséghez tartozó államok népgazdaságának megbízható tüzelőanyag-ellátása - miközben a tüzelőanyag kitermelése és szállítása mind nehezebbé válik - a beruházások 47 százalékos növelését tette szükségessé. A tüzelőanyagkitermelés és -feldolgozás hatékony módszereihez szükséges eszközök termelésében a beruházások növekedési ütemét körülbelül megkétszerezzük. A mezőgazdasági - ipari komplexumra- az élelmiszerprogramnak megfelelően- az összes beruházás mintegy harmada jut. Ezen belül elsőbbséget kapnak azok az ágazatok, amelyek mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoznak fel: ezekben az ágazatokban a beruházások 51 százalékkal emelkednek, míg összességükben csak 22 százalékkal. Ez elősegíti, hogy felszámoljuk a végtermék előállításának növekedését fékező súlyos aránytalanságokat. Az új ötéves terv jellemző vonása, hogy a termelés műszaki felújítására és rekonstrukciójára helyezi a hangsúlyt. A beruházások e célokra irányuló része az 1985-ös 37 százalékról 1990-ben 50 százalékra emelkedik. Azokban az ágazatokban és azokon a területeken, ahol a termelőberendezés kiváltképpen elavult, ez a hányad még nagyobb lesz. A beruházások újratermelési szerkezetének megváltoztatása lehetővé teszi a termelő apparátus felújításának jelentős gyorsítását, az utóbbi időben kialakult fizikai és erkölcsi kopási folyamatának felszámolását. Az elavult berendezések éves pótlási hányadosa átlagosan 5-6 százalékra emelkedik, tehát addig a szintig, amely szavatolja a termelés tervezett népgazdasági hatékonyságát. A felújítás ilyen méretei lehetőséget nyújtanak arra, hogy csökkentsük a nagyjavításra fordított kiadásokat. Érthető, hogy e kérdések megoldása végett amortizációs politikánkban is lényeges változtatásokat kell eszközölnünk. Annak mértékében, ahogyan a gazdasági ágazatok áttérnek az új gazdálkodási mechanizmusra, a műszaki megújítás és a rekonstrukció terén alapvető szerepet játszanak majd a dolgozókollektívák által létrehozott vállalati fejlesztési alapok. Ez szükségessé teszi azt is, hogy gyökeresen megváltozzék az ezekhez az alapokhoz való viszony. A vállalatoknál mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy elsősorban a műszaki megújítás fó forrásához kell biztosítaniuk a szükséges eszközöket. Különös felelősség hárul a központi gazdasági főhatóságokra és - természetesen- a minisztériumokra, amelyek e kérdésben továbbra is a régi módszer szerint cselekszenek. Jogosan esett szó erről a kongresszusi hozzászólásokban. A műszaki korszerűsítés és a rekonstrukció elsődlegessége az újabb építkezések bizonyos korlátozását követeli meg, különösen az oszág európai részén. Újabb építkezésekbe csak a nagyszabású szerkezeti átalakulások megvalósítása, a tudományos-műszaki forradalom jelenlegi szakasza által megkövetelt ágazatok létrehozása és a természeti kincsek kiaknázása céljából kezdünk. Elvi irányunk: a műszaki megújítás széles frontja, párosítva az elkerülhetetlen építkezésekkel. Beruházási politikánk központi láncszeme az építési beruházások gyökeres átalakítása és hatékonyságuk növelése. Ezen a területen éveken át sok megoldatlan probléma halmozódott fel. Nem teljesítették a létesítmények építési határidejét, megengedték az építési költségek emelését, mértéken felül nőtt a befejezetlen építkezések és a beépítetlen berendezések száma. Egészségtelen légkör alakult ki, amikor is az építési szervezetek hiányos munkája és gyenge ipari alapja miatt néhány területen korlátozták a gazdaság fej? lesztését, s káros módon hátráltatták a termelőerők ésszerű telepítését. Kétségtelen, hogy az építkezések helyzetére hatással volt az elmúlt években tapasztalt fegyelemlazulás és a felelősségérzet lanyhulása. A építési beruházások problémáját haladéktalanul rendezni kell, minden intézkedést - gazdaságit és szervezésit egyaránt - felhasználva erre. Az elmúlt években több határozat született az ágazat helyzetének javítására. Maradéktalan megvalósításuknak már a következő években meg kell hoznia a szükséges eredményeket. Nyilvánvaló azonban, hogy a munkának ezzel még nincs vége. Elsősorban az eszközök szétforgácsolá- sával kell határozottan leszámolni. Hosszú ideje beszélünk erről, ennek ellenére az országban több mint 300 ezer kisebb- nagyobb építkezés folyik egyidejűleg. Ez még gazdaságunk hatalmas méreteit figyelembe véve is megengedhetetlenül sok. Az SZKP Központi Bizottsága utasítást adott a rend megteremtésére ezen a területen. 1987-tel kezdődően áttérünk az építkezések szigorúan normatív határidőhöz kötött tervezésére és kivitelezésére. Ez nem egyszerű dolog. Egyeseknek talán nagyon fádalmas lesz. Nincs kizárva, hogy számos kevésbé fontos beruházást félbe kell hagyni, át kell csoportosítani az erőket és eszközöket. Ez elkerülhetetlen. Csak így tudjuk valóban legalább felére csökkenteni az építkezések időtartamát. Erre a feladatra már ma gondosan készülnie kell minden minisztériumnak, főhatóságnak és a szövetségi köztársaságoknak. Az ötéves terv fejlesztési programjának megvalósítása szükségessé teszi az építési beruházások gépi ellátottságának javítását. Ehhez merőben más anyagi-műszaki bázist kell teremteni. A korábbi, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején létrehozott bázis sok tekintetben kimerítette lehetőségeit. Az új anyagi-műszaki bázisnak a tudomány és technika legújabb hazai és külföldi eredményeire kell támaszkodnia, és elő kell segítenie, hogy az építőipari termelés egységes iparszerű folyamattá váljék. A fő irányok tervezete az előregyártott elemekből épített létesítmények számának, és az építőipari berendezések szállításának növelésével számol; a tervek szerint 1,5-2-szeresére kell növelni az alumínium, a műanyag és az újfajta anyagok felhasználását. Mindez lehetővé teszi az építőipari termelés szervezésének jelentős megjavítását, a termelékenység növelését és a minőség javítását a költségek egyidejű csökkentése mellett. Bőven van még tennivaló, és többször is vissza fogunk térni az építkezés iparszerúsítésének kérdéséhez. Nem kevésbé fontos feladat az építőipari tervezés nagymérvű javítása. Ebben kü- lönleqes szerep hárul magukra a tervezőkre. Ök azok, akiktől nagy mértékben függ a termelés műszaki színvonala, a beruházások hatékonyságának növelése, az építőipar intenzifikálása. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítóinak szerepét kell betölteniük. Nagyszerű példáink vannak arra, hogy új vállalatok tervezése, építése, régebbiek rekonstrukciója a legújabb technikai-technológiai eredmények alapján valósult meg. Gyakran előfordul ugyanakkor az is, hogy a tervekben szándékosan elavult műszaki megoldásokat alkalmaznak, hibákat követnek el a létesítmények költségvetésének kidolgozásában. Az elmúlt ötéves terv első négy éve, alatt az épülő létesítmények értéke 11 milliárd rubellel, 24 százalékkal növekedett az előzetesen jóváhagyotthoz képest. Ráadásul a létesítmények felénél romlottak a műszaki, gazdasági mutatók. Ez nagyon aggasztó. A nem kielégítő helyzetért nemcsak a tervezőket terheli felelősség, hanem a minisztériumokat és főhatóságokat is. Ök adnak ugyanis zöld jelzést az elavult terveknek. A Szovjetunió fejlesztési bankjának adatai szerint a 12. ötéves tervidőszakra átnyúló építkezésekből, amelyek mellesleg a minisztériumok véleményezései szerint megfelelnek a tudományos-műszaki haladás korszerű követelményeinek, 25 százaléknak a tervdokumentációját 10-20 évvel ezelőtt dolgozták ki. Ilyenformán érthetően nem állhatnak a tudomá- nyos-műszaki haladás mai színvonalán. Több minisztériumban is ez a helyzet. A szinesfémkohászati minisztérium például 69 - még 1965 és 1975 között jóváhagyott - tervet tartott magas műszaki színvonalúnak. A gépkocsiipari minisztérium létesítményeinél a tervezéstől az üzembehelyezésig eltelt idő 20 év, vagy annál is több. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. A tervezés megjavításáért sokat kell tenie az építésügyi állami bizottságnak. Nem helyettesítve a minisztériumokat és a tervezési szervezeteket, egységes tudományos-műszaki politikát kell folytatnia az építőiparban. Dolgozzon ki új értékelési rendszert a tervek minőségére és műszaki szintjére vonatkozólag, széleskörűen alkalmazza a tervpályázatok kiírását. Végül: elsőrendű feladat az építőipar irányításának átalakítása. Nincs még egy olyan ágazat, ahol ennyire elhanyagolták volna az irányítás, a gazdálkodási módszerek tökéletesítésével kapcsolatos munkát, mint itt. Egyébként sehol másutt nem any- nyira sürgető ez a probléma, mint éppen ezen a területen. Meg kell szüntetni a széttagoltságot és a soklépcsős irányítást, meg kell találni az optimális összhangot a köz- pontosítás és szövetségi köztársaságok, a helyi szervek jogainak kiszélesítése, felelősségük növelése között. így hát tökéletesíteni kell az építési beruházások minden láncszemét. Határozottan ki kell mondani, hogy nagyrészt ettől függ terveink megvalósíthatósága, az ország gazdasági fejlődésének üteme. 3. A szerkezet-politika és a népgazdasági komplexumok fejlesztése Pártunk a népgazdaság fejlődésének minden szakaszában különlegesen nagy jelentőséget tulajdonított és tulajdonít a szerkezet-politikának, a prioritások meghatározásának, az ágazatok közötti és az ágazatokon belüli arányok kialakításának. A fő irányok tervezete részletesen meghatározza a népgazdaság szerkezetének tökéletesítésével, ágazatainak fejlesztésével kapcsolatos legfontosabb feladatokat, az elérendő célokat. Engedjék meg, hogy csupán a 12. ötéves terv szerkezet-politikájának leginkább elvi jelentőségű irányairól szóljak. Itt mindenekelőtt a végtermékeknek - a gépeknek és berendezéseknek, a közszükségleti cikkeknek, a kész építőipari létesítményeknek az úgynevezett közbülső termékekénél - a tüzelőanyagokénál, a nyersanyagokénál és a félkész termékekénél - gyorsabb ütemű növekedéséről van szó. 1986 és 1990 között a nyers- anyag- és anyagtermelés értéknövekményéhez viszonyított végtermék-növekmény 1,4-szerese lesz az előző ötéves tervben elértnek. Az iparban ez úgy féjeződik ki, hogy a feldolgozó ágazatok növekedése kétszerese lesz a tüzelőanyag- és nyersanyagtermelő ágazatokénak. Az ilyen előrelépés nagymértékben függ az erőforrásokkal való takarékoskodás politikájától. A másik sajátosság az olyan ágazatok fejlődésének meggyorsítása, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a népgazdaság elérje a tudományos-műszaki világszínvonalat. Itt a villamosenergia-termelésről, a vegyiparról, az olajfeldolgozó iparról és természetesen a gépgyártásról van szó. 1990-re ezeknek az ágazatoknak a hányada az iparban eléri a 41 százalékot. Végül, ami nagyon fontos, kivétel nélkül minden ágazat a korábbinál nagyobb mértékben fordul a közszükségleti cikkek gyártása és a szolgáltatási területek fejlesztése felé. Az iparban fokozni kell a ,,B“ csoportnak az ,,A“ csoporténál gyorsabb fejlesztését. A legjelentősebb strukturális változás a gépgyártás növekedésének erőteljes meggyorsításához kapcsolódik. A fő irányok kidolgozásakor a párt központi bizottsága rámutatott a gépipar vezető szerepének lebecsülésében rejlő veszélyre, s annak szükségességére, hogy le kell küzdeni a gépgyártási és az általános ipari növekedési ütem egymáshoz való közelítésének korábban kirajzolódott tendenciáját. Szükséges, hogy a 12. ötéves terv időszakában ennek az ágazatnak a növekedési üteme 1,9-szerese legyen az egész iparénak. Ez a meglehetősen jelentős növekedési mutató lehetővé teszi a gépipar kiemelt szerepének erősítését a népgazdaságban. A gépipar legfontosabb feladata a termelés szerkezetének átalakítása, a gépek, berendezések minőségi mutatóinak javítása. A gépipari termékek éves megújításának aránya 1990-re 13 százalékra nő az 1985-ös 4,5 százalékkal szemben. A gépipar más ágazatokénál gyorsabb növekedése megteremti a reális alapot az ország termelő apparátusának korszerű megújításához. Különösen fontos korszerűsíteni magát a gépipart, amelynek műszaki színvonala mindenekelőtt a szerszámgépgyártás, a műszergyártás, az elektronika és az elektrotechnika fejlődésétől függ. Éppen ezért fognak ezek az ágazatok a gépgyártás egészénél jelentősen gyorsabban fejlődni. Minden gépgyártási minisztérium fejlessze saját szerszámgépgyártását, amely az ágazat különleges igényeit hivatott kielégíteni. A gépipar előtt álló feladatok megkövetelik e bonyolult ágazat irányításának javítását. Megalakult és működik a Szovjetunió Minisztertanácsának gépgyártási irodája. A legfontosabb, amire figyelmét összpontosítania kell - a népgazdaság teljes ellátása korszerű gépekkel, berendezésekkel a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása érdekében. Jelentős változások figyelhetők meg a szerkezeti anyagok komplexumában. Ezen a téren a legfőbb feladat a progresz- szív, gazdaságos fajták arányának növelése. Ennek köszönhetően a népgazdaság növekvő szerkezetianyag-szükségletét azok gyártásának jóval kisebb üteme mellett fogják kielégíteni. Ez jelentős hozzájárulás az ország erőforrás-takarékossági feladatainak megoldásához. A vaskohászat széles körű műszaki megújításának eredményeként például javult a fémgyártmányok összetétele és minősége. Ez lehetővé teszi, hogy öt év alatt a hengerelt vasáruk termelésének mindössze 9 százalékos növelésével párhuzamosan az egész ipari termelés 21-24 százalékkal, a gépgyártás és a fémmegmunkálás pedig 40-45 százalékkal növekedjék. Meg kell oldani egyúttal a fémek sokkal ésszerűbb felhasználását, mindenekelőtt a gépgyártásban és az építőiparban. A színesfémokhászatban a fó hangsúlyt a források komplex felhasználására és az új termékfajták gyártásának növelésére kell helyezni. Felgyorsul a fémek és más hagyományos anyagok helyettesítése műanyagokkal. A legújabb műanyagfajták termelése mintegy hatszorosára növekszik. Gyorsított ütemben tervezzük gyártani a korszerű faanyagokat is. E komplexum fejlesztésének nem kevésbé fontos iránya a nyersanyag-kitermelés és a késztermék-gyártás arányának javítása. A hengerelt vasáruk mennyisége úgy fog emelkedni, hogy gyakorlatilag nem növekszik a vasérckitermelés, valamint a nyersvas- és a kokszgyártás. A kitermelt fa minden köbméteréből 16 százalékkal több faipari terméket fogunk gyártani. Mindezt az ágazatok technológiai korszerűsítése révén tervezzük elérni. Az egész népgazdaság biztos fejlődéséhez szükséges a tüzelőanyag- és energiaipari komplexum további erősítése. A Szovjetunió energetikai programjával összhangban lényegesen előre fogunk lépni a tüzelőanyag- és energiamérleg szerkezetének javításában. Az ötéves tervidőszak végére a villamosenergia-termelés- ben az atomerőmüvek hányada meg fog kétszereződni, és eléri a 20 százalékot. A 11. ötéves tervidőszakban az energetikai minisztérium elmaradt az atomerőmü- vi kapacitások üzembehelyezésével, ami megnövelte a szükségleteket szerves tüzelőanyagokból. Tekintettel az energia- mérleg feszültségére és az atomenergia növekvő szerepére, a jövőben megenged- hetetlenek az ilyesfajta elmaradások. ÚJ SZÚ (Folytatás az 5. oldalon) 1986. III. 5.
