Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-05 / 54. szám, szerda
ÚJ szú 3 1986. III. 5. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fó irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra A jelentést Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke terjesztette elő (A dokumentum első részét lapunk tegnapi számában közöltük) A termékek minőségének fokozása végső soron mennyiségüknek, az erőforrásokkal való takarékoskodásnak és a társadalmi szükségletek minél teljesebb kielégítésének kérdése is. íme, egy példa: jól ismert, hogy nálunk milyen élesen vetődik fel a gumiabroncsok kérdése. Tudomása van erről a petrolkémiai minisztériumnak is. E probléma leggazdaságosabb megoldása a kopásállóság növelése lenne. E mutató 10 százalékos emelése évi 6 millió gumiabroncs gyártásával lenne egyenértékű. Ez gyakorlatilag annyi, mint amennyi ma hiányzik a népgazdaság és a lakosság szükségleteinek kielégítéséhez. Ilyen példákból még sokat lehetne felsorolni. A fő irányok tervezete célul tűzi ki, hogy az ötéves tervidőszakban hozzávetőleg kétszeresére emelkedjék a magasabb minőségű ipari termelés aránya. Ennek elérése érdekében elengedhetetlen a minőség- vizsgálat szerepének és elfogulatlanságának fokozása. Napjaink időszerű feladata olyan gazdálkodási mechanizmus meghonosítása, amely anyagi és erkölcsi tekintetben érzékenyen sújtaná a rossz minőségű cikkeket gyártó kollektívákat. Azokat a dolgozókollektívákat viszont (és ilyenek is szép számmal vannak), amelyek korszerű és jó minőségű cikkeket állítanak elő, erőteljesen bátorítani kell. Ebben a vonatkozásban határozott intézkedéseket, szigorú szankciókat kell bevezetni. A vállalatoknak gyorsan át kell szervezniük munkájukat, hogy az új követelmények senkit se érhessenek meglepetésszerűen. A minőség javítása országos feladat és megvalósítása csak valamennyi irányítási láncszem, vállalat és dolgozó együttes erőfeszítésével, a legkorszerűbb tudomány és technika vívmányaira, a dolgozó tömegek kezdeményezéseire és alkotó munkájára támaszkodva lehetséges. A cél elérése érdekében minden - gazdasági, adminisztratív és nevelő - eszközt latba kell vetni. Félmegoldásoknak nincs helyük. A kitűzött feladatok megvalósítása érdekében az erők maximális mozgósítására, szívósságra és következetességre van szükség. Ezt hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottságának az a levele, amely a minőséggel kapcsolatban fordult az összes dolgozóhoz. Csakis ez az egy útja van a kérdés megoldásának. Elvtársak! A fő irányok tervezete igen felelősségteljes és feszített feladatokat tűz ki a termelés és a népjólét növelése érdekében, s ezekben az években teljes egészében biztosítani kell mindazt is, amire a szovjet fegyveres erőknek a haza védelméhez szükségük van. A 12. ötéves tervnek, amely megalapozza a párt hosszú távú stratégiája megvalósítását, minden tekintetben - a növekedés ütemének tekintetében és a hatékonyság tekintetében egyaránt - áttörést kell hoznia népgazdaságunk számára. Fordulatot kell hoznia a tervteljesités megszervezésében is. Le kell vonni a tanulságokat a múltból, amikor az ötéves tervidőszak teljesítésében a súlypont annak utolsó éveire helyeződött. Az SZKP Központi Bizottságának állásfoglalása értelmében már 1986-ra, azaz az ötéves tervidőszak első esztendejére a népgazdaság fejlesztésének olyan ütemét irányoztuk elő, amely lehetővé teszi, hogy az ötéves terv feladatait egyenletesebben osszuk el, s ezzel teremtsük meg a reális feltételeket annak végrehajtásához. Mindez az ötéves tervidőszak legelejétől megfeszített munkát követel, és megadja a szükséges ütemet a következő évekre. Miközben mozgósítjuk a könnyen elérhető szervezési és társadalmi tartalékokat, nem szabad késlekednünk a gyorsítás kulcsfontosságú, hosszú távú tényezőinek, mindenekelőtt a tudományos-műszaki haladásnak a felhasználásával. Csakis ezeknek az irányzatoknak egyesítésével tudjuk megvalósítani terveinket, megoldani kitűzött szociális feladatainkat. pékig. A számítástechnikai eszközök termelése öt év alatt 2,3-szeresére nő. Feladatul tűzzük ki az összes ágazat számára gyártandó gépek és berendezések széles körű elektronizálását. A jövő ezé a technikáé. Az automatizálás jellemző vonása a 12. ötéves tervidőszakban a robottechnika, a rotoros és rotor-futószalagos gépsorok, a rugalmasan automatizált termelési egységek gyors fejlesztése. Ez lehetővé teszi a magas fokú termelékenységet. Az ipari robotok állománya az ötéves tervidőszak alatt háromszorosára nő. A méretek, mint látják, nem kicsik. E haladó, és - meg kell mondani - drága technika felhasználásához gyökeresen új megközelítésre van szükség. Ugyanakkor jelenleg számos minisztériumban e technikát rendkívül rossz hatékonysággal alkalmazzák. így a Szovjetunió Népi Ellenőrzési Bizottságának adatai szerint az elektrotechnikai-ipari minisztérium vállalatainál a nagy termelékenységű feldolgozó központok nincsenek leterhelve, egy részük egyszerűen nem működik. A mezőgazda- sági gépgyártási minisztérium, az energetikai gépgyártási minisztérium számos vállalatánál a számjegyvezérlésű szerszámgépek műszak-együtthatója kisebb egynél. Ez a gyakorlat, már engedelmet, de lejáratja azokat a lehetőségeket, amelyek a legújabb technikából adódnak, nagy gazdasági kárt okoz, s e kérdésben haladéktalanul rendet kell teremteni. A társadalmi termelés anyagigényességének lényeges csökkentését úgy kívánjuk elérni, hogy tömeges méretekben alkalmazzák a fémgyártmányok, műanyagok és más progresszív anyagok hatékony fajtáit, öt év alatt a termelésük több mint egyharmadával nő, míg a hagyományos anyagok termelése csak 6 százalékkal. A tudósaink által kidolgozott gyökeresen új szerkezeti anyagok felhasználása óriási lehetőségeket nyújt, ezek ugyanis tulajdonságaikat tekintve sokszorosan felülmúlják a jelenleg használatosakat. Egyebek között a kompo- zitokról (összetett anyagokról) van szó. A 12. ötéves tervben ezek gyártása 10-12- szeresére nő. Az új technika és technológia bevezetésének az egész ötéves tervidőszakra előirányzott méretei biztosítják a társadalmi munka-termelékenység növekményének több mint kétharmadát, s 28 milliárd rubellel csökkentik az ipari termelés önköltségét. A tudomány és a technika rohamos fejlődése azt követeli, hogy szüntelenül és növekvő mértékben bővítsük a tudományos ötletek és eredmények fegyvertárát. E téren döntő szerep jut az alapkutatásoknak, a Szovjet Tudományos Akadémiának, amelynek kiváló hagyományai vannak és kiemelkedő eredményeket mutathat fel. Sokat tehetnek az egyetemi tudományos kutatók is. Felfedezéseik azonban csak akkor hozhatnak hasznot a népgazdaságnak, ha azokat időben felkarolják és felhasználják, azaz a „tudomány-termelés“ ciklusa valamennyi láncszemének munkáját pontosan és jól megszervezik. E ciklusban igen fontos láncszem az ágazati tudományos munka. Ennek ugyanis rendelkezésére áll a tudományos-kutató intézetek és tervező irodák egész hálózata, egyszersmind a legnagyobb tudományos erőket összpontosítja, s ott, ahol ezeket az erőket ésszerűen felhasználják, jó eredményeknek lehetünk tanúi. A helyzet azonban korántsem mindenütt ilyen. Az ágazati szervezetek gyakran éveken át egy helyben topognak, üresjáratban dolgoznak. Tevékenységük, amelyet gyakran a szűkén vett tárca-érdekeknek rendelnek alá, elveszítette alkotó jellegét, a kicsinyeskedés, az eszközök és az erőforrások szétforgá- csolása jellemző rá. Számos minisztérium vezetője, bár tud erről, tehetetlenséget és felelőtlenséget árul el a hatalmas tudomá- nyos-műszaki potenciál felhasználásában. Ugyanakkor rendkívül aktívan szerez be olyan külföldi technikát és technológiát, amelyet saját erővel, itthon is sikeresen elő lehetne állítani. Az efféle helytelen gyakorlatot a pártnak szigorúan és elvszerűen el kell ítélnie. Az importált technika és technológia számos vezetőre jellemző féktelen hajhá- szása bomlasztóan hat a tudományos eredményeket elérő kollektívákra. Látván a külföldi berendezések könnyed beszerzését, elkedvetlenednek, elveszítik munkakedvüket és meghátrálnak a problémák elől. Távol áll tőlünk, hogy ne használjuk fel a nemzetközi munkamegosztásból és a tudományos-műszaki ismeretek cseréjéből adódó eredményeket, de elsősorban saját óriási tudományos potenciálunkra kell támaszkodnunk. Az új ötéves tervidőszakban gyökeresen át kell alakítani, maximálisan közelíteni kell az ágazati tudományos munkát a termeléshez, meg kell erősíteni anyagi és különösképpen kísérleti-alkal- mazási bázisát, korszerű műszerekkel és tudományos berendezésekkel kell ellátni. Az ágazati tudományos szervezetnek teljes mértékben felelősnek kell lennie az ágazat tudományos-műszaki színvonaláért. S ez az elsődleges tevékenységének megítélésekor. Külön figyelmet igényel a vállalati szinten folyó tudományos kutatás. A tudománynak ez a szektora mindegyiknél közelebb áll a termeléshez, szervesen összefügg vele, s mint a gyakorlat mutatja, módot ad arra, hogy jelentős mértékben csökkenjen az új technika kidolgozására és gyártására fordítandó idó. Az Elektroszila, az Uralmas vagy az ivanovói szerszámgépgyártó egyesülés és más vállalatok nagymértékben az üzemben dolgozó tudósoknak, tervezőknek és technológusoknak köszönhetik sikerüket. A többinél gyorsabb ütemben kell fejlesztenünk a tudomány e szektorát, s bátran bele kell építeni az ágazati tudományos-kutató intézeteket. A tudományos-termelő egyesülések megszervezése terén gyorsabb munkát kell végezni. Ezeknek a egyesüléseknek a tudományos-műszaki haladás élén kell állniok. Ez a folyamat már elkezdődött a gépgyártásban, s más ágazatokban is tevékenyen fel kell karolni. A vezető tudományos szervezetek tapasztalatai alapján egy idő óta ágazatközi tudományos-műszaki komplexumokat hozunk létre. Ezek a tudományos-műszaki haladás főbb irányaiba illeszkednek, s a tudomány és a termelés egyesítésének új hatékony formáját képviselik. A fő dolog pedig természetesen az, hogy a mérnökök, a tudósok és a konstruktőrök alkotó munkájához biztosítsák a szükséges gazdasági, szociális és szervezési feltételeket. Hiszen ők a tudományos elgondolások és munkák mozgatóerői, mindenekelőtt tőlük függ a termelés műszaki színvonala. Ezt figyelembe véve számos olyan határozatot fogadtunk el, amelyek tevékenységük aktivizálását, társadalmi tekintélyük növelését, munkájuk ösztönzését célozzák. A gyakorlatban már jól bevált új bérezési formákat vezetünk be. Ez lehetővé teszi, hogy ösztönözzük az eredményes alkotómunkát, s leküzdjük az egyenlősdi tendenciáit. Annak idején sok vezető követelte az új bérezési formák meghonosítását. Ezért nehéz megérteni, hogy ez ideig az új formákat alig tíz vállalatnál, illetve egyesülésnél alkalmazzák. Ez is azt mutatja, hogy mennyire nagy a tehetetlenség a tudomá- nyos-műszaki haladás kérdéseiben, menynyire nagy szükség van energikus, nagyléptékű cselekvésre. A gazdaság minden ágazatára kiterjedő tudományos-múszaki haladás érdekében nagymértékben át kell alakítani a gazdálkodási mechanizmust. De számot kell vetnünk azzal is, hogy e mechanizmus önmagától még nem hoz eredményeket, ha nem növekszik a gazdasági vezetők, mindenekelőtt a miniszterek felelőssége. Teljes fe- lósséget kell viselniök az ágazatok műszaki színvonaláért. A tudományos-műszaki politika új feladatainak megoldása nagy mértékben függ a Szovjetunió Állami Tudományos és Műszaki Bizottságától, amely ezen a területen még nem találta meg helyét, nem szervezte át munkáját a jelenkor követelményeivel összhangban. A tudományos- műszaki haladás főbb irányainak összehangolására, az ágazatközi tudományos- múszaki komplexumok közvetlen irányításának megvalósítására, az ország tudományos információhálózatának megszervezésére kell erőfeszítéseit összpontosítania. Fontos, új feladat számára, hogy összehangolja a KGST-tagországok tudo- mányos-műszaki haladása 2000-ig szóló komplex programjának megvalósítását. S végül, annak érdekében, hogy a tudományos-műszaki haladás terveink és egész gazdasági életünk szerves részévé váljék, gyökeresen meg kell változtatni az irányítási rendszert. Ez a tervezés gyakorlatát, a finanszírozási, árképzési és ösztönzési rendszert, az egész gazdálkodási mechanizmust érinti. Tehát, elvtársak, a 12. ötéves terv elsőrendű feladataként el kell érnünk, hogy bármilyen műszaki és gazdasági döntést a termeléshez való tudományos és műszaki hozzájárulás növelésének szemszögéből vizsgáljunk. A szocializmus gazdasági (Folytatás a 4. oldalon) IV. A gazdaság intenzifikálásának útjai a 12. ötéves tervidőszakban 1. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítása - az intenzifikálás fö ösztönzője A sokoldalú intenzifikálás pártirányvonala a tudományos-technikai forradalom jelenlegi szakaszának óriási lehetőségeire támaszkodik. Sohasem voltak olyan időszerűek Lenin szavai, mint ma: ,,... és hogy a kommunizmust építsük, kézbe kell vennünk a tudományt is, a technikát is..." (Lenin összes művei, 40. kötet 241. oldal) Ma „kézbe venni“ a tudományt és a technikát, azt jelenti, hogy a tudományos-mű- szaki haladást a prioritást élvező irányokban kell meggyorsítani, biztosítani kell, hogy tömegméretekben és gyorsan alkalmazzanak mindent, ami világszínvonalon áll, s a termelőerőket minőségileg át kell alakítani. Ez azt is jelenti, hogy a szocialista közösség államainak együttesen kell kidolgozniuk és hatékonyan felhasználniuk a tudományos-technikai vívmányokat, tevékenyen részt kell venniük a nemzetközi munkamegosztásban. Országunk mindig különleges figyelmet szentelt a tudomány és a technika fejlődésének. Történelmileg rövid idő alatt olyan hatalmas tudományos potenciált hoztunk létre, amely lehetővé tette minden egyes időszakban, hogy sikeresen oldjuk meg a nagy népgazdasági és védelmi feladatokat. Ugyanakkor nem titok, hogy miközben jelentős tudományos eredményeink vannak, élenjáró tudományos elméletekkel büszkélkedhetünk, gyakran maradunk le a haladó technológiák alkalmazásában, beleértve azokat is, amelyek a mi országunkban születtek. Ezt a helyzetet csakis a minisztériumoknak a műszaki politikában elkövetett tévedéseivel lehet magyarázni, kiegészítve azzal, hogy olykor nem kívánnak előre tekinteni. Az SZKP KB 1985 áprilisi ülésén és a párt központi bizottságának tavaly júniusi tanácskozásán mélyreható elemzés alapján a legélesebben vetődött fel, hogy határozottan el kell távolítani minden akadályt a tudományos-műszaki haladás, s az ennek minden irányában esedékes gyökeres, forradalmi előrelépés útjából. A tudományos-műszaki haladás meggyorsításának a párt által kidolgozott irányítási stratégiája először is abban foglalható össze, hogy a tudomány és a technika terén széles frontot alakítva, a kulcsirányokba összpontosítsuk a rendelkezésre álló eszközöket. Másodszor: teret kell engedni a gyakorlatban bevált megbízható technikai újdonságok tömeges felhasználásának azzal, hogy azok még erkölcsi elhasználódásuk előtt a legnagyobb hasznot biztosítsák.Harmadszor: gyorsan és céltudatosan kell végezni azokat a tudományos, tervezői és konstruktőri munkálatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy alapvetően új technikát és technológiát hozzunk létre és vezessünk be, amelyek megtöbbszörözik a munka termelékenységét. A 12. ötéves tervidőszakban e kérdések megoldása a gyakorlatba tevődik át. A tudományos-múszaki haladás egyik legfontosabb iránya a progresszív technológia széles körű bevezetése. Csak ha erre az útra lépünk, tudunk olyan fordulatot végrehajtani, amely nemcsak egyes termékágazatokban, hanem egész iparágakban is minőségileg új állapothoz vezetne el. A 12. ötéves tervidőszakban a tervek szerint 1,5-2-szeresére kell bővíteni az egyes iparágakban a haladó bázis-technológiák alkalmazását. Jelenős helyet foglalnak majd el az olyan elvileg új technológiák, mint a membrán-, lézer-, plazma-technológiák, a rendkívül nagy nyomás és az impulzusos terhelés felhasználásával működő technológiák stb. Alkalmazásuk többszörösére nő, ami kétségtelenül nagy gazdasági eredménnyel jár majd. A másik irány: a termelés automatizálása és gépesítése. Ez arra hivatott, hogy gyökeres módon átalakítsák a munkahelyeket, a munkások, kolhozparasztok és az értelmiség munkáját termelékenyebbé, alkotóbbá, vonzóbbá tegyék. Ez az egyik legfontosabb szociális feladat, amelyet a párt maga elé tűzött. Népgazdasági méretekben az automatizálás szintje átlagosan kétszeresére nő. A tervek szerint az iparban mintegy ötezer automatizált rendszert vezetnek be a technológiai folyamatok irányítására. Az automatizálás jelenlegi szakasza az elektronikus számítógéptechnikában végbemenő forradalomra, a népgazdaság elektronizálására támaszkodik. Az ötéves tervidőszak éveiben mindenfajta számítógép új nemzedékeinek létrehozását és bevezetését irányoztuk elő, a szuper-számítógépektől az iskolai, személyi számítógé
