Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám, szombat
J A CSKP XVII. kongresszusának vitája (Folytatás az 5. oldalról) a vezető dolgozókkal szemben, igényelve tőlük a jobb munkát, a nagyobb fegyelmet, több öntudatosságot, áldozatkészséget, derekasságot és felelősségtudatot a közösség érdekében. A Cho- mütovi Csőhengerde és Vasmű dolgozójaként, de a járási pártbizottság elnöksége tagjaként is megerősíthetem, hogy a munkahelyi eredmények arányban állnak a pártmunka színvonalával és hatásosságával. Ott, ahol a pártszervezet megteremti annak előfeltételeit, hogy mindenki érvényesíthesse nézetét, ott a munka iránti hozzáállás is alkotó jellegű. S ahol a vezető átérzi felelősségét, ott rend van, jó elvtársi kapcsolatok és fegyelem uralkodik. Ott nincs helye a rossz munkának és a rossz minőségnek, a léhűtöknek és az élősködőknek. Az irányítás megjavításához nem elegendő a pártbizottságokban, az üzemi pártbizottság, illetve a járási pártbizottság elnöksége ülésein újabb és újabb határozatokat hozni. A pártszervek munkastílusának megváltoztatása megkívánja annak mélyebb felmérését, hogy vajon célszerűek-e a gyakori ülések, amelyeken nagy halom papír előtt foglalunk helyet, avagy eredményesebb az emberekkel való közvetlen személyes kapcsolat. Tudom, s üzemünkben ezt megerősíthetjük, hogy éppen az emberekkel való szüntelen foglalkozás válik az ügy javára. Erről tanúskodnak a gazdasági és a szociális szférának, de egyben az emberek nevelésének konkrét eredményei is. Egyes tisztségviselők és vezetők képtelenek ma és képtelenek lesznek a jövőben is megválni attól, ami már elavult. Nem kevés köztük az olyan ember, aki érdemeket lát már az alapvető kötelességek teljesítésében, és a részsikert valami rendkívülinek tekinti. S így járásunkban nem marad más hátra, mint - ahogy azt mondani szokás - megválni az ilyen emberektől, és rátermettebbekkel pótolni őket. Az idó igazolta ezt a döntést, s ezáltal lehetővé vált az emberek kezdeményezésének kibontakozása. A dolgozókra buzdítóan hat a mű sikere, a feladatok teljesítése. Sok függ a jó kádermunkától, s az ilyen új eljárás érvényesítésében helyettesíthetetlen szerepük van a párt alapszervezeteinek. Az elmúlt időszakban elért sikereink nézetünk szerint elsősorban a munkakezdeményezés kibontakozásának köszönhetőek. Ez a kezdeményezés kerületünkben és járásunkban főleg a központi bizottság 15. ülését követően bonta- kozódott ki széleskörűen. Élén a Chomutovi Csőhengerde és Vasmű kohászai állnak, akik a kerületben elsőként adtak választ a prágai pártszervezet felhívására. Most már a járás további üzemei is követik őket. Megbecsüljük a komplex racionalizációs brigádok mozgalmát, hosszú távra szóló következtetéseiket, a technikusok munkájának egybehangolását a munkások kezdeményezésével, s a munka közös szervezésének orientációjával. Ez elsősorban meggyorsítja a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazását. Járásunkban nap nap után meggyőződünk arról, hogy dolgozóink valóban gondolatgazdagok, rendkívül ötletesek, s ennek hasznosítása nagyon fontos gazdaságunk és egész társadalmunk számára. Járási pártbizottságunk ezért figyelmet szentel ennek a területnek, szervező és nevelő munkájával segíti, s a dolgozókat arra vezeti, hogy ezt a gazdagságot felhasználják a feladatok sikeres teljesítésére. Az intenzív bányászat, kohászati és energetikai termelés következtében járásunkban nagyon érzékeny üggyé vált a környezet védelmének kérdése. Ezért nagyrabecsüljük a központi bizottság, a kormányok és kerületi szerveink ezzel kapcsolatos álláspontját, és konkrét intézkedéseiket, amelyeknek célja a helyzet javítása. Ez segítségünkre van további ehhez fűződő problémák megoldásában is. Nyilván nem ismeA kongresszust megelőző időszak és a mostani tanácskozásunk vitájának légköre, valamint az SZKP XXVII. kongresszusának határozatai bennünket, kommunistákat szilárd elhatározásra késztetnek: következetesebben, bíráló igényességgel és lelkesedéssel érvényesíteni a párt forradalmi programját, életünkben és munkánkban pedig a gondolkodás és a cselekvés lenini egységét, reális optimizmusát. Mindehhez pártunk központi bizottságának politikai beszámolója a CSKP XVII. kongresszusa elé terjesztett dokumentumokkal együtt konkrét, világos feladatokat és perspektívát nyújt. Egyetértek ezekkel, és teljesítésükben részt kívánok venni. Meggyőződésem, hogy ezen az úton halad majd kulturális frontunk is. Szocialista * korszakunk vitathatatlan realitása, a kulturális és művészeti értékek széles körű terjesztése, a nép magas kulturális és műveltségi szintje, valamint rétien tény, hogy kerületünkben és főleg a szénmedence járásaiban egyesek sokáig nem bírják ki az ott-tartózkodást, sokan pedig a környezeti viszonyokra hivatkozva nem hajlandóak letelepedni Észak-Csehországban. Ezt nagyon érezzük főleg az orvosok viszonylatában. így például az elmúlt ötéves tervidőszakban 110 orvos távozott innét. Az év végén járásunkban betöltetlen volt 35 orvosi hely. Felvetődik a kérdés, mi az oka az emberek ilyen magatartásának? Miért nem akarnak nálunk letelepedni a főiskolát végzett orvosok és mérnökök? Valóban csak a környezeti viszonyoktól tartanak, avagy ez következménye egyben a főiskolák nem eléggé meggyőző ideológiai munkájának is? Erre a kérdésre fennhangon senki sem ad választ. Mi, akik itt északon dolgozunk és lakunk, tudjuk, hogy a környezeti feltételek nem eszményiek, de nem félünk itt élni és dolgozni. Társadalmunk olyan körülményeket teremt, amelyek lehetővé teszik egészségünk megóvását, és biztosít bizonyos előnyöket is. Az sem igaz, hogy nálunk csak rosszabbodnak a környezeti körülmények. Ellenkezőleg, noha lassan, de javulás állt be. A Tuši- micei Erőműben, valamint a Chomutovi Csóhen- gerdében és Vasműben épül a kénfelfogó berendezés és továbbiak építését előkészítik. Ezért arra kérem az Egészségügyi és az Oktatásügyi Minisztérium, a hírközlő eszközök és a tudományos akadémia felelős dolgozóit, hogy nyújtsanak segítséget a kerületünkkel kapcsolatos nézetek megváltoztatásában. Nem mindegy számunkra, hogy hogyan vélekednek járásunk és kerületünk környezeti viszonyairól. Nálunk az emberek sok mindent maguk tesznek jóvá, olyasmit, amire a múltban nem volt idő. Erről tanúskodik a városi és a községek szépítésének, az erdők telepítésének stb. akcióiban ledolgozott több millió óra. A járás gyors fejlődése súlyos problémákkal jár az emberek munkahelyre és munkahelyről való szállításában is. Elismeréssel nyugtázzuk, hogy e kérdések megoldását beleillesztették az Észak-csehországi kerület területi fejlesztési tervébe, de sajnos annak csupán a szövegrészébe, így nem vagyunk egyelőre biztosak abban, hogy vajon valóban megvalósul-e ez a szándék. Kéréssel fordulok a cseh és a szövetségi kormány tervbizottságain dolgozó elvtársakhoz, hogy járásunkban nyújtsanak segítséget a villamos közlekedés végleges megoldásában. Ez fontos számunkra, mivel mi magunk, még a kerület kiadós segítségével sem vagyunk képesek megoldani a nehéz helyzetet, a Csehszlovák Autó- közlekedési Vállalat rendelkezésére álló kapacitással. Munkánk néhány problémájáról szóltam. Jó eredményeink annak köszönhetőek, hogy koncentrált figyelmet szenteltünk a pártmunka módszerei fejlesztésének, az igényesség légkörének kialakítására törekedtünk, elsősorban pártszervezeteinkben, de más szakaszokon is. Konkrét feladatokat tűztünk ki, s ügyeltünk teljesítésükre. Tevékenységünkben azonban még sok mindent változtatnunk kell a központi bizottság 15. ülése határozatai szellemében, hogy minden területen növekedjen munkánk hatékonysága. Kifejezésre juttatom pártunk irányvételének s annak a követelménynek teljes támogatását, hogy változtassunk a munka stílusán. Ez konkrétságot, tevólegességet, következetességet, a szavak és a tettek egységét, az emberek nézeteinek gondos figyelembe vételét, a társadalmi erők tevékenységének megfontolt egyeztetését követeli meg, amint azt Gorbacsov elvtárs mondotta zárszavában a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán. Mi, a Chomutovi járás kommunistái minden erőnkkel és energiánkkal azon leszünk, hogy eleget tegyünk a XVII. kongresszuson elénk tűzendő feladatoknak. a cseh és a szlovák művészet meggyőző ered- , ményei. A művészet és a kulturális, tevékenység elmúlt 15 évben végbement fejlődésének ma érzékelhető eredményei új értéket képviselnek. Ugyanakkor megismertük hibáinkat, gondjainkat, és azt is, hogy a kultúra miként járulhat hozzá a társadalom dinamizmusának növeléséhez szükséges erkölcsi és politikai légkör megteremtéséhez. A kultúra így a társadalmi-gazdasági fejlődés gyorsításának egyik fontos tényezője lett. Vlagyimir lljics Lenin még a forradalom előtt leírta a párt szervezetéről és a pártos irodalomról szóló tanulmányában, hogy az ügyünket támogató irodalomnak a munkásosztály élcsapata által mozgásba hozott nagy mechanizmus mozgató elemévé kell válnia. Mennyire időszerű az irodalomhoz és az egész kultúrához intézett üzenete ma, amikor a társadalmi fejlődés elengedhetetlenül igényli az emberek aktivizálását! Nemcsak a tudomány és technika eredményeinek elsajátításáról van szó, hanem a termelési viszonyok fejlődésének a termelőerők fejlődési dinamikájához való igazításáról is. A kultúra számára nagy kihívás, hogy korunk eleven, működő mechanizmusában hathatósan és megbízhatóan töltse be funkcióját. Ezt inkább a rotorban, mintsem a lendkerékben teheti. Ennek kiteljesítése nem jelentheti a szellemi szféra alárendelését a társadalom irányításáról alkotott technokrata elképzeléseknek. Éppen ellenkezőleg, mindez az ember személyiségével való törődés hangsúlyozását és javítását kívánja meg. Ezt kell céloznia a párt és a társadalom mindennapos erőfeszítéseinek a munka szakaszán, de a szabad idő eltöltése feltételeinek megteremtésében is. A szabad idő és a munka mai dialektikája törvényszerűen előtérbe helyezi a kultúra társadalmi szerepének növelését, illetve komplex fejlesztését. Azok a feladatok, amelyeket a XVII. pártkongresszus a kultúra elé kitűz, megkívánják a munkásosztállyal, minden dolgozóval, és főleg az ifjúsággal kialakított cselekvő kapcsolatot. Az alapelveket már a CSKP KB 15. plénuma megfogalmazta, amikor felszólította a kultúra képviselőit a komplex és emellett a differenciált működésre. Ugyanakkor hangsúlyozta az alkotás és az amatőr művészeti tevékenység, valamint a kultúra szellemi és anyagi eszközei aktivizálásának fontosságát, amelyekkel naponta öntudatosan befolyásolják az ember környezetét, s hozzájárulnak a szocialista életvitel, valamint az emberi kapcsolatok kialakításához. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kultúra valamennyi alkotóeleméből - mindenekelőtt, az ún. szórakoztatásból - határozottabban el kell távolítani az esztétikai és erkölcsi értelemben vett kulturálatlansá- got, hogy semmi se zavarja életünk kulturáltságának növekedését. Az eddigi eszközökkel ezeket a célokat teljes mértékben nem érhetjük el. Ezért dolgoztuk ki a CSKP XVI. kongresszusának határozatai alapján a társadalom esztétikainevelési programját. Ennek megvalósításában a legszorosabban együtt kell működniük az állami irányítás szerveinek és a gazdasági szférának, ugyanígy a tömegszervezeteknek, a tömegtájékoztatási eszközöknek, az iskoláknak, a fegyveres erőknek és természetesen mindenekelőtt az alkotói frontnak, a művészeti szövetségeknek, a tudományos intézeteknek. El kell érnünk, hogy az, amire mi kommunisták törekszünk, ne csak szavakban, felhívásokban, hanem konkrét tettekben nyilvánuljon meg. El kell érnünk, hogy a kultúra népünk természetes szükségleteként még hatékonyabban vegyen részt a szocialista korszak embere személyiségének formálásában. A kultúra dinamikus magját az új alkotások képezik. Az elmúlt 15 évre visszatekintve, a párt politikája megvalósításának alapelemeként emelhetjük ki azt a tényt, hogy a hetvenes években a cseh és a szlovák művészek döntő többsége, élükön hazánk legnagyobb tehetségeivel, támogatták ezt a politikát. Ez az 1977-ben a Nemzeti Színházban megtartott történelmi jelentőségű gyűlésünkön és tavaly is kifejeződött. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az ezekben az években született művészi alkotások többsége gyarapította a szocialista korszak kultúrájának történelmi hozadékát. Ezek a kétségbevonhatatlan eredmények a kultúránk szocialista jellegének megváltoztatására törekvő jobboldali és ellenforradalmi erők vereségét is bizonyítják. Napjaink művészeti frontja továbbra is az egészséges irányhoz tartja magát, s ez nemcsak az alkotásokban, hanem az alkotó szellemű vitákban is tükröződik: mindegyikben jelen vannak a szocialista realizmus alapelvei. Ez a tény azonban nem lankasztja az alkotás minőségének növelésére és az alkotók nevelésére fordított figyelmünket. Mindent megteszünk, hogy ebbe az egészséges áramlatba egyre újabb alkotók, főleg fiatalok kerüljenek. Az alkotó tevékenység olyan seregszemléi, mint a cseh zene éve, a cseh színház éve vagy a képzőművészeti műfajok 1984- és 1985-beli Bratislavában és Prágában rendezett országos kiállításai nemcsak a kortárs művészeti színvonalát bizonyítják, hanem közönségünk érdeklődését is. Az csak terészetes, hogy ezzel együtt a hibák és a gondok is megjelentek. Erről a járási és a kerületi pártkonferenciák küldöttei is szóltak. A művészettel kapcsolatos munkában fokoznunk kell az eszmei-politikai igényességet, az értékeléssel foglalkozó egyének és közösségek szakértelmét és igényességét, valamint a művészetkritika és az elmélet tevékenységét. Bár az elmúlt öt évben javulás állt be főleg az irodalomkritikában, továbbra is meg kell követelni a nagyobb elszántságot, az elvszerűséget, a filozófiai-világnézeti megalapozottságot és a marxista-leninista esztétika elveinek érvényesítését. A könyvkiadást érő panaszoknak van egy közös nevezőjük: a könyvkultúra intézményei mindenekelőtt a kiadók, de a felelősségüket fokozottabban érvényesítő kulturális minisztérium, a kerületi nemzeti bizottságok és a témával foglalkozó tömegszervezetek akadályozhatják meg a semmitmondó gyenge könyvek megjelenését. Az olvasók érdekeinek jobb érvényesítésére a Cseh Szocialista Köztársaságban a kiadók és a könyvkereskedelem irányításának hatékonyabbá tételére alapvető intézkedéseket hozunk az irányító munka szervezettségének növelésére. A színházművészet intenzív támogatása már megtermette első gyümölcseit. Ezt a minőséget az alkotómunka színvonalának növelésével, a színházainkban, stúdióinkban és kamara- színházainkban végzett dramaturgiai munka javításával fokoznunk kell. Komoly zenénk eredményeivel sem elégedhetünk meg. A hallgatók számának növelése tartós feladat. Ezt elsősorban az iskolában elkezdett esztétikai neveléssel és a népünk kulturáltságának egyik karakteres vonását adó amatőr muzsikálás támogatásával érhetjük el. Ebben látjuk a hivatásos és amatőr szintű szórakoztató zene egészséges fejlődéséhez vezető utat. Ezen a területen nemcsak a zene minőségéről van szó, hanem a koncertekéről is, ahol az osztályidegen tőkés világból átvett egészségtelen életviteli, erkölcsi hatások mindenekelőtt a fiatalokat érik. Nyugaton erről nyíltan elmondják, hogy mindezt szándékosan terjesztik. Ezért koncep- t:iózusabban és összehangoltabban kell fellépni az ideológiai hatás ellen, s átgondoltan és folyamatosan kell támogatni a szórakoztató zene egészséges irányú fejlődését. Kortárs képzőművészetünk mindennapi élete is elvárja a kövekezetes és az elvekben egységesebb értékelési szempontokat. Itt is elégtelen a művészetkritika részvétele az egyes jelenségek megítélésében, különösen így van ez az iparművészet fogalomkörébe tartozó műfajok esetében. A kultúra és művészet társadalmi tevékenységét egyre nagyobb mértékben szolgálják a tömegtájékoztatási eszközök, elsősorban a televízió és a rádió, de itt említeném meg a filmet is. Ha tehát a művészetek kulturális-esztétikai hatásának programszerúségéröl beszélünk - külön figyelmet fordítva a fiatalokra - megfogalmazódik a kérdés a művészet és a kultúra tömeges terjesztésének irányításával, illetve összehangolásával kapcsolatban. Ezzel ma már összefügg az új audiovizuális eszközök, videomagnók és kompakt-hanglemezjátszók elterjedése. Ezek gyártásának előkészítésével egyidóben a kulturális intézményeinkben meg kell teremtenünk a kihasználásuk feltételeit. A kulturális-nevelő munkában az alapeszközök korszerűsítése a haladásnak nem az egyetlen feltétele. A nemzeti bizottságok, a tömegszervezetek, de az iskolák is sokat tehetnek azért, hogy az áldozatkész hivatásos népművelők és önkéntesek támogatásával a munka hatékonyságát tovább növeljék. A kulturális minisztérium a nemzeti bizottságokkal együtt arra törekszik, hogy a legnagyobb érdeklődésre számot tartó, legerőteljesebb társadalmi-nevelő hatású amatőr művészeti tevékenységgel együtt javuljon a népművelő munka tartalma is. A kulturálispolitikai hatással együtt kell elérni a gazdasági eszközök jobb kihasználását, a nagyobb rendet és a hatékonyságot is. A közösen kidolgozott ésszerűsítő intézkedéseknek a gyakorlatban elsősorban a művelődési intézmények jobb irányítását és kihasználását kellene segíteniük. Az ifjúság szabad idejének hasznos eltöltését célzó, a kulturális minisztériumnak, a nemzeti bizottságoknak és más illetékeseknek kiszabott feladat az erők és az eszközök egyesítését is megkívánja. Az ötéves időszakra szóló, a kultúra fejlesztésének fö irányelveit és távlati terveit rögzítő dokumentumok a kulturális minisztérium és a nemzeti bizottságok számára is kiindulási alapul szolgáltak az irányítás színvonalának növeléséhez, a hatékonyság fokozásához, az eszmei és osztályszempontok érvényesítéséhez, valamint a munka szakszerűségének növeléséhez. Nagyobb figyelmet kell fordítani az elméletigyakorlati elemzésekre, amelyek segítségével megismerhetők a valóságos mozgások irányai és a kulturális életben érvényesülő tényezők jellege, s így az irányítás döntéseiből kizárható a szubjektivizmus. Elmondhatjuk, hogy a tevékenység tervezésében, a koncepció kialakításában a cseh és a szlovák kulturális front együtt halad a művészeti szövetségekkel, s így egyre mélyebben megismeri közös kulturális életünk további fejlődésének feltételeit. Segítségünkre vannak ebben a CSKP KB, továbbá a kerületi, a járási és városi pártszervek. A párt vezető szerepének gyakorlati érvényesítése, amely az elmúlt években mindennapos gyakorlattá lett, az elvszerű tájékozódás és a kultúra, a művészet szükséges fejlődésének záloga. A csehszlovák kulturális front az utóbbi esztendőkben becsületesen és lelkiismeretesen teljesítette internacionalista feladatait is. Ezt a kulturális cserében és a világban zajló ideológiai konfrontációban való aktív részvételével igazolta. Mindenekelőtt a budapesti európai kulturális fórumon verte vissza meggyőzően az ellenséges támadásokat, s védte meg a kommunista párt és a szocialista állam humanista kulturális politikáját. Megmutatta, hogy művészetünk és kultúránk alkotásaival miként harcol a népek barátságáért, a világbékéért. Kulturális frontunk ugyanilyen elvi, osztályszempontú következetességgel lép fel a következő években is: a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal együtt, tettrekész hazafiságtól ösztönözve, a marxizmus-leninizmus elveihez való hűséggel és szocialista internacionalizmussal. MILAN KLUSÁK, a Cseh Szocialista Köztársaság kulturális minisztere ÚJ szó 6 1986. III. 29.
