Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-26 / 72. szám, szerda
Beszámoló a CSSZSZK 1986-1990. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányairól és a 2000-ig terjedő kilátásokról (Folytatás az 5. oldalról) ágazatok, a szakágazatok és a termékek megbízható gazdasági árvetéséhez. Tudatosítanunk kell, hogy rendezett árak nélkül a szerkezeti és innovációs változtatásokra, s a külkereskedelmi forgalom előnyösségére vonatkozó döntéseink nem lehetnek megbízhatóak, mert nem lennénk képesek a termelési programok hatékonysági szempontjából való megkülönböztetésére, valamint az egyénlősdiség felszámolására a társadalmi erőforrások elosztásában. Eközben a szerkezeti és innovációs változtatások követelményének végrehajtásához megfelelő tervezési rugalmasságra van szükség, érvényesíteni kell az árak ösztönző hatását, a tervezés folyamatosságát, s gondoskodni kell a gazdasági egységek és szervezési struktúrák alkalmazkodó képességéről, a tájékoztató és ellenőrző rendszerek rugalmasságáról és pontosságáról. Az irányítás rendszerének a kiváló eredmények megfelelő jutalmazásán kell alapulnia. Ezzel szemben azonban a vállalatoknak, az üzemeknek, a dolgozókollektíváknak és az egyéneknek viselniük kell a rossz munkának, termékeik alacsony műszaki-gazdasági színvonalának és az olyan termelésnek a következményeit, amelyet nem lehet értékesíteni, csak az elfekvő készleteket gyarapítja. Az említett célok keretében hozzá kell fogni az irányítás egyes fokozatai-' nak ésszerűbb szervezeti átrendezéséhez, ahol ez célszerű, s jobb gazdasági eredményekhez vezet. A műszaki-termelési, kutatási és forgalmazási alapot meg kell szabadítani az uniformizálás jegyeitől, megkülönböztetett módon hozzá kell igazítani a jelenlegi követelményekhez, s teljesen'újszerű- en kell meghatározni az irányítás alapvető láncszemének értelmezését a vállalati gazdasági szférában. Emellett szélesebb teret kell biztosítani a kombinát jellegű szervezési formák, valamint a célszerű társulások számára, mind ágazatközi, mind pedig területi vonatkozásban. Ebben az összefüggésben meg kell említeni szövetkezeti rendszerünk szerepét is, melynek tevékenységét továbbra is támogatni akarjuk. Ennek még aktívabban kell érvényesülnie főleg a kereskedelem és a szolgáltatások területén, a megrendelésre történő és a kis sorozatú gyártásban, valamint a lakásgazdálkodás területén. Az ipari szövetkezeteknek továbbra is nagy jelentőségük lesz a gazdaságunkban, a kis és a közepes vállalatokra háruló feladatok rugalmas teljesítésében, valamint az iparművészeti termelés hagyományainak ápolásában és továbbfejlesztésében. A párt gazdasági és szociális programjában előirányzott célok fontossága és sürgőssége, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa elé terjesztettünk, nagy igényeket támaszt a szövetségi kormánnyal, a köztársasági kormányokkal, a tervbizottságokkal, a tudományos-műszaki fejlesztési és beruházási bizottságokkal, a minisztériumokkal és általában véve a központi szervekkel szemben. Be kell ismernünk, hogy a szövetségi kormány és annak szervei sok mindennel adósak maradtak a gazdasági fejlődés intenzív irányzatainak érvényesítésében, valamint a szükséges rendszerjellegű feltételek kialakításában. A centralizmus, amely lényegesen nem gyengült, terjedelmes, áttekinthetetlen adminisztratív rendszert eredményez, amely aláássa az alkotó aktivitást és a szocialista vállalkozó szellemet. A kormány egészében véve, annak egyes tagjai, valamint a további központi szervek vezetői munkájuk stílusában és módszereiben nem alkalmazkodtak idejében az új gazdasági feltételekhez. A szövetségi kormánynak nagyobb figyelmet kell összpontosítania az egységes csehszlovák gazdaság fejlesztésének stratégiai és koncepcionális kérdéseire,' s a nemzeti kormányokkal együtt a hosszú távú előrejelzések és az ötéves tervek megvalósításához szükséges feltételek kialakítására is. A gazdaságot a szerkezeti változtatásokra, a nemzetközi munkamegosztásba, főleg a szocialista gazdasági integrációba való bekapcsolódásra kell irányítania, s intézkedéseket kell tennie a keletkező problémák és a fejlődés negatív jelenségeinek idejében való megoldására. Ezzel együtt gondoskodnia kell a szükséges változtatásokról is az irányításban, a tervezésben és ä gazdasági mechanizmusban. Arra van szükség, hogy a szövetségi kormány megkövetelje a tagjaitól a gazdasági fejlődés jóváhagyott koncepcióinak következetes végrehajtását a reájuk bízott szakaszokon és ágazatokban. Az állami tervbizottságnak is alkalmazkodnia kell tevékenységében a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításának új követelményeihez, s nagy figyelmet kell összpontosítania a hosszú távú előrejelzésekből kiinduló ötéves tervek kidolgozására. Olyan megoldási javaslatokat várunk tőle, amelyek biztosítják a népgazdasági hatékonyság növekedését, a kiegyensúlyozott és arányos fejlődést. A nemzeti tervbizottságokkal és az egyes reszortokkal folytatott szoros és tevékeny együttműködésben olyan állami tervjavaslatokat kell kidolgoznia, amelyek a gazdasági és szociális célok eléréséhez vezetnek. Ennek érdekében rendszeresen kell gondoskodni a feltételek kialakításáról a tervezésben és a gazdasági mechanizmusban, hogy növekedjék a gazdasági szféra érdekeltsége a progresszív feladatok elfogadásában és végrehajtásában. A Tudományos-Műszaki és Fejlesztési Állami Bizottságtól elvárjuk, hogy a tudományos-műszaki és fejlesztési nemzeti bizottságokkal együtt teljesíti a létrehozásukkor meghatározott feladatokat. Ezeknek a bizottságoknak figyelmüket összpontosítaniuk kell a tu- dornányos-műszaki haladás alapvető és döntő fontosságú irányaira, a KGST- országok tudományos-műszaki haladása hosszú távú programjában való részvételünk biztosítására és egyeztetésére. Az Állami Tervbizottsággal együtt gondoskodnia kell arról, hogy az állami tervjavaslatok a tudomány és a technika eredményeire épüljenek. A munka értelmezésében és tartalmában változásokat igénylünk a funkcionális és szakminisztériumoktól is. Arról van szó, hogy érvényt szerezzenek az intenzifikációs intézkedéseknek, főleg a tudományos-műszaki haladásnak, a szerkezeti változások meggyorsításának és hatékony beilleszkedésünknek a nemzetközi munkamegosztásba. A szakminisztériumok kell hogy megteremtsék az alárendelt termelési-gazdasági egységek- és vállalatok tevékenységéhez szükséges előfeltételeket, korlátozzák a közvetlen, részleges utasítások adását, mentesüljenek az irányítás tárcaszerű módjától és következetesen érvényesítsék a társadalmi érdekeket. Mindannak, amit az irányítási rendszerben akarunk megvalósítani, közös nevezője a dolgozókollektívák aktivizálása a szocialista gazdaságban és a társadalomban. Ezért helyeznek olyan nagy súlyt a Fö irányok a dolgozók irányításban való kezdeményezésének és részvételének széles körű érvényesítésére s érdekeik összehangolására a társadalom érdekeivel. Ehhez keresnünk kell az új formákat és megközelítéseket, élnünk kell a szocialista munkaversenynek, a munka szervezése és javadalmazása brigádrendszerű formájának előnyeivel. Nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem egyszerű kidolgozni az irányításnak, a népgazdasági tervezésnek és a finanszírozásnak a rendezésével kapcsolatos ilyen módosításokat, amelyek a gazdasági és a társadalmi fejlődés minden lényeges területét érintik. Számos, gyakran alapvető szemléleti különbségeket kell áthidalni, amelyek a tudományos-technikai forradalom most megkezdődött szakasza lényegének meg nem értéséből adódnak, s hozzátehetjük, hogy ezen időszak követelményeivel nem birkózhatunk meg a gazdasági és általában a társadalmi szférában új szemlélet nélkül. Eközben fontos, hogy a tervezés és az irányítás minden változását megmagyarázzuk az embereknek, és meggyőzzük őket arról, hogy ezek hasznosak a szocializmus és valamennyiünk számára. Az ilyen új formák és megközelítések keresése során hasznosítanunk kell a többi testvéri ország tapasztalatait, különösképpen a Szovjetunió tapasztalatait a dolgozókollektívák szerepének növelésében. Az irányítási rendszer kell hogy megalapozza a kimagasló eredmények jóval jobb értékelését. Ehhez hasonlóan azonban a vállalatoknak, az üzemeknek, a dolgozókollektíváknak és az egyéneknek is vállalniuk kell a rossz minőségű munkának, gyártmányaik alacsony műszaki-gazdasági színvonalának, az olyan termékek gyártásának következményeit, amelyek iránt nincs kereslet és a készleteket gyarapítják. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésével kapcsolatos elképzeléseinkben azonban kulcsszerepük van a kádereknek, mivel nincs olyan rendszer, nincsenek olyan eszközök és mechanizmusok, amelyek automatikusan érvényesülnének. Jóval igényesebb mércéket kell alkalmaznunk a vezető irányító káderek kiválasztásánál, funkcióba helyezésénél és értékelésénél. Ilyen tisztségeket csak olyan emberek tölthetnek be, akik tényleges eredményekkel, kezdeményezéssel, vállalkozó szellemmel, magasfokú felelősségtudattal, szervezettséggel, a kockázatvállalás hajlandóságával, s az új feladatok meg nem alkuvó teljesítésével bizonyítják politikai öntudatosságukat és szakmai rátermettségüket. Olyan emberek, akik nem hátrálnak meg a problémák, a fegyelmezetlenség előtt, akiknek tekintélye arra épül, hogy képesek az alájuk rendelt dolgozókollektívákat a legjobb gazdálkodási eredmények elérésére vezetni. Egyszóval olyan emberek, akik megértették, hogy a gazdasági fejlődés minőségi változásától függ a stratégiai célok elérése. Nem lehet megbirkózni a feladatokkal olyan emberekkel, akik nem értik és nem akarják megérteni, hogy új szemléletmódra van szükség a következő időszakban. Az ilyen káderek „stabilizálásának“ természetesen nincs helye. Elvtársak, a politikai beszámoló, valamint a Fő irányok tervezete is, amelyeket a központi bizottság terjesztett elő, tüzetesen jellemzik legfontosabb céljainkat népünk életszínvonala emelésében, anyagi és kulturális szükségletei kielégítésében, a környezet formálásában és védelmében. Ez lehetővé teszi számomra, hogy csak néhány kérdéssel foglalkozzak, amely közvetlenül összefügg a párt szociálpolitikai szándékainak megvalósításával. Ezek a szándékok dialektikusán összefüggnek népgazdaságunk feladataival. Tisztában vagyunk kölcsönös feltételezettségükkel és függőviszonyukkal. A szociális szükségletek kielégítését tehát a gazdasági fejlődéssel és az egész újratermelési folyamat minőségével, a népgazdaság teljesítőképességével, a dolgozókollektívák és minden egyén munkájának hozamával egységben értelmezzük. Az életszínvonal emelkedésének a munkából származó jövedelemre kell épülnie. Az átlagos reálbér tervezett 6 százalékos növekedése lehetővé teszi, hogy a személyes fogyasztás az előző ötéves tervidőszakhoz képest legalább kétszer gyorsabb ütemben növekedjen. Az átlagbéreket azonban nem fogjuk és nem lehet minden ágazatban egyformán emelni. A bérfejlesztést úgy kívánjuk szabályozni, hogy átlagon felüli mértékben növekedjenek a keresetek azokban az ágazatokban, amelyek tartóoszlopai a tudományos-műszaki haladásnak és amelyeknek fejlesztése leginkább hozzájárul a népgazdaság intenzifikálásához. Gyorsabb bér- fejlesztéssel fogjuk ösztönözni néhány mindmáig lemaradó szolgáltatás fejlesztését, a kereskedelem munkája, az építőipari javítások és karbantartás minőségének javítását. Ezekből az alapvető szempontokból indult ki a 8. ötéves tervidőszakban az egyes ágazatok bérfejlesztési koncepciója. Ebben az ötéves tervidőszakban következetesen olyan, rendszerbe foglalt intézkedéseket foganatosítunk, amelyek a bérszintet szorosabban összehangolják a munka és a gazdálkodás eredményeivel. Egyszerűen azt kívánjuk, hogy a bérek gyorsabban emelkedjenek ott, ahol jó minőségben és gazdaságosan dolgoznak, s ahol bizonyítható eredményekkel megkeresik a bérfejlesztés eszközeit. Valamennyi népgazdasági ágazatban hozzáfogtunk a bérrendszerek gazdasági hatékonysága növelése igényes programjának előkészítéséhez és fokozatos megvalósításához. Ennek során súlyt helyezünk a munka és a gazdaságosság alapvető mércéinek minőségére, vagyis a normák színvonalasságára, továbbá az ösztönzés szerepének növelésére, s a bérek motiváló és állandósító szerepének fokozására. Törekvésünk céltudatosan gyarapítani az olyan műszaki-gazdasági normák számát, amelyek tárgyilagosan fejezik ki a termelés reális, műszakilag és gazdaságilag megalapozott feltételeit. A gyakorlatban e téren sokkal adósak vagyunk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bérrendszer tökéletesítésének elveit nem mindenütt tartják tiszteletben. Sok esetben ez az emberek részvétele nélkül, anélkül történik, hogy ezeket az elveket egészen konkrétan és főleg érthetően megvilágítanák a dolgozókollektívában. És enélkül az olyannyira szükséges törekvés formális üggyé válik. A bér ösztönző része hatásfokának szavatolása megkívánja, hogy a bérnek ez a része következetesen ösztönözzön a jobb minőségre, a nagyobb hatékonyságra, a sokoldalú gazdaságosságra. Ugyanakkor a munka javadalmazásában nagyobb szerepet szánunk minden egyén teljesítőképessége, munkája minősége és alkotó ötletessége szempontjai erőteljesebb érvényesítésének. A minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok és a nemzeti bizottságok távolról sem élnek a rájuk bízott jogkörrel annak érdekében, hogy a bérpolitikával szabályozzák a munkaerők ésszerű széthe- lyezését és hatékony kihasználását. Megteremtettük a termelést megelőző szakaszok alkotó és tartósan jó teljesítményt nyújtó dolgozói javadalmazásának kedvező előfeltételeit s lehetővé tettük azt, hogy magas kiemelt fizetést és egyszeri jutalmakat kapjanak. A helyzet azonban olyan, hogy a gyakorlatban szinte nem élnek ezzel a lehetőséggel. Úgyszintén fontos előnyben részesíteni a javadalmazás stabilizáló tényezőit. Gondolni kell arra, hogy a nem kívánatos munkahelyváltoztatás jelentős társadalmi veszteséggel jár, amely egyénenként elérheti a negyedmillió koronát is. A bérpolitika jóváhagyott stratégiájának következetes megvalósítása olyan társadalmi légkört követel, amelyben megbecsülik a teljesítményt, a minőséget, a munka alkotó jellegét, amelyben nem tűrik meg a fogyatékosságok mentegetését, az alacsony teljesítőképességet, a fegyelmezetlenséget és a bérfegyelem megszegését. A munka igazságos javadalmazásáért felelősséggel tartozik minden irányító szerv, elsősorban azok, amelyek közvetlenül irányítják a dolgozókollektívákat. Éppen ezeknek a szerveknek kell a dolgozókollektívákkal szoros kapcsolatban különbséget tenni a rossz és a jó munka, a kezdeményezés és a tunyaság, a felelősségtudat és a felületesség között. Gazdasági és szociális politikánknak feltétlenül szavatolnia kell a keresetek és a munkatermelékenység növekedésének összhangját. Ennek az elvnek megtartása előfeltétele a belpiac egyensúlyának és koronánk vásárlóereje megőrzésének. A lakossági pénzjövedelem 1990- ben eléri a 477 milliárd koronát. Ez megkívánja, hogy a hazai piac színvonala a jelenleginél jóval magasabb legyen. Husák elvtárs ennek a kérdésnek elsőrendű fontosságot tulajdonított. E követelmény szempontjából feltétlenül szükséges, hogy az illetékes központi szervek, a termelő, a kereskedelmi és a szövetkezeti szervezetek hatékony lépéseket tegyenek a fogyasztói kereslet teljes kielégítésére, elsősorban az igényelt választékban. Ezzel egyidejűleg jelentősen növelni kell a színvonalas, helyileg elérhető és rugalmas szolgáltatások kínálatát is. A párt központi bizottságának 6. ülését követően ezen a területen részben kedvező változások következtek be. Viszont amikor a szolgáltatások minőségéről beszélünk, nemcsak a személyes szolgáltatások és javítások szűk szférájára gondolunk, hanem a dolgozók szükségletei kielégítésének egész skálájára. Ezek a szükségletek a szocialista társadalom fejlődésével párhuzamosan természetesen növekednek. Feltétlenül javítanunk kell az áruértékesítés kulturáltságán, a közétkezete- tés, a városi tömegközlekedés, a távközlés, a lakásállományról történő gondoskodás és az ingyenes szolgáltatások színvonalán. Az említett szakaszokon súlyos fogyatékosságok fordulnak elő, amelyek joggal kiváltják a lakosság elégedetlenségét és bírálatát. Ezen túlmenően a lakossági jogok védelme még nem eléggé hatékony. E problémák megoldása mellett keresnünk kell a szolgáltatások nyújtásának legmegfelelőbb szervezési formáit is. Az ötéves tervidőszakra kitűzött feladatok teljesítésének természetesen a lehető legnagyobb mértékben hozzá kell járulnia az emberek élete és munkája feltételeinek minőségi javulásához. A gazdasági és szociális fejlődés érdekei megkívánják, hogy továbbra is céltudatosan változtassunk a munka feltételein, jellegén és tartalmán. Abból kell kiindulnunk, hogy mindinkább előtérbe kerül az alkotó munka igénye. Ezért a termelési berendezések korszerűsítésénél és rekonstrukciójánál, a termelés gépesítésénél, automatizálásánál és elektronizálásánál szüntelenül szem előtt kell tartanunk a kézzel végzett, alacsony fokú képesítést igénylő, továbbá az aránytalanul kimerítő és egyhangú, illetve az egészségtelen avagy a kockázattal járó környezetben végzett munka hányada csökkentésének követelményét. E hányad - ez ma a munkának csaknem egy harmadát teszi ki - szüntelen csökkentését nagy szociális tettnek kell tekintenünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy manapság a művelt szakmunkást az elavult technika és technológia nem vonzza, s általában a tudomány és a technika legújabb ismereteinek intenzívebb érvényesülése a termelési folyamatokban törvényszerűen a munka intellektualizálásához vezet. Elvtársak! A 8. ötéves tervidőszak kezdetén .megfelelően kamatoztatni kell azokat a tapasztalatokat és eredményeket, amelyek a dolgozók által a XVII. párt- kongresszus tiszteletére kibontakoztatott kezdeményezésből, a termelés, a tudomány, a technika és a társadalmi élet további Területén dolgozóknak a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front más szervezetei által szervezett felajánlásokból származnak. Ebben útmutató a Szakszervezetek Központi Tanácsának kezdeményezése, amely az anyagköltségek csökkentését, a munkatermelékenység növelését és a termelés minőségének lényeges javítását célzó mozgalom felkarolására irányul. Nagy figyelmet érdemel azon mozgalmak kibontakoztatása is, amelyek a tudományos-műszaki fejlesztésre, meggyorsítására irányulnak. Itt a prágai felhívásra, de a többire is gondolunk, amelyek a különböző kerületekben születtek. Ugyanúgy, mint valamennyi előző ötéves tervidőszakban, az első évnek most is rendkívüli jelentősége van céljaink elérése szempontjából. Már az idei év első hónapjai alátámasztják, hogy továbbra is küzdeni kell az exten- zív fejlődésre jellemző irányzatok ellen és le kell küzdeni néhány kedvezőtlen külső körülményt, amelyek természetesen befolyást gyakorolnak népgazdaságunkra. Ezért annyira fontos, hogy az egész gazdasági szféra, mindenekelőtt az állam- és a gazdasági vezetés különböző szintjein dolgozó káderek tudatában és cselekvésében teljes mértékben meghonosodjanak azok az új eljárások, amelyeket a politikai beszámoló említett, és amelyek következetes alkalmazása nélkül mai és távlati céljaink elérésére való törekvésben félúton megrekednénk. A 8. ötéves tervidőszak kezdetétől fogva az irányítási szférának, a minisztereknek, a vállalatok és az üzemek igazgatóinak, valamint munkatársi gárdáinak az egyedüli járható és lehetséges utat kell követniük, mégpedig mindenkit a nagyobb, hatékonyabb erőforrások megteremtése módjainak keresésére kell orientálniuk. És ebbe a bizonyára nem egyszerű folyamatba minél hatékonyabban és nagyobb mértékben kell bevonni minden dolgozót. A kongresszus által kitűzendő feladatok megkövetelik, hogy egész pártunk felelős végrehajtásukra összpontosítsa erőfeszítéseit. Meggyőződésünk, hogy ugyanúgy, ahogyan ez mindig, a múltban volt, és a mostani időszakban is van, amikor (Folytatás a 7. oldalon) ÚJ SZÚ 6 1986. III. 26.
