Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-26 / 72. szám, szerda
It J szú 5 1986. III. 26. Beszámoló a CSSZSZK 1986-1990. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányairól és a 2000-ig terjedő kilátásokról (Folytatás az 5. oldalról) nisztériuma által irányított reszortban ennek a részaránynak 50 százalékot kell kitennie, #z SZSZK ipari minisztériuma által irányított reszortban pedig 60 százalékot. A kapacitások rekonstrukciójára és korszerűsítésére szánt beruházási részarányokat nem tarthatjuk elegendőnek. Kétségtelenül szükséges lesz, hogy a 8. ötéves terv további munkáin a központi ágazati szervek a termelésigazdasági egységekkel és a vállalatokkal együtt biztosítsák a korszerűsítési beruházások lényeges növelését. Ehhez az irányzathoz, ezekhez a célokhoz az építőipari szervezeteknek is alkalmazkodniuk kell. Népgazdaságunkban a gépekre és berendezésekre fordított eszközöket mintegy 117 milliárd koronával növeljük, ami csaknem 38 százalékkal több, mint a 7. ötéves tervidőszakban volt. A termelőszféra összberuházásaiban a gépek és berendezések részarányának 63 százalékra kell növekednie, míg ez a 7. ötéves tervidőszakban megközelítőleg 50 százalékot ért el. Szigorúan ügyelünk arra, hogy a felsorolt arányokat megtartsuk. A 8. ötéves tervidőszak beruházási politikájának sajátossága, hogy az előző tervidőszakokhoz képest korlátozzuk az építési beruházásokat. Ezek volumene abszolút értékben csaknem 30 milliárd koronával csökken. Termelési-műszaki bázisunk műszaki-gazdasági színvonalában döntő fordulat elérésére törekszünk, s ez elképzelhetetlen a fizikailag és erkölcsileg elavult gépi állóeszközök kiselejtezése nélkül. Azzal számolunk, hogy a 8. ötéves tervidőszakban az előző ötéves tervidőszakhoz képest 60 százalékkal többet selejtezünk ki belőlük, a gépiparban több mint a kétszeresét, a mezőgazdaságban mintegy 80 százalékkal többet, az építőiparban pedig mintegy a felével többet. E gépi állóeszközök erőteljes kiselejtezésének pozitív gazdasági hatása van a javítási és karbantartási költségek alakulására, vagyis elősegíti ezek csökkenését, a felszabadult területek pedig kihasználhatók a fejlesztési programok megvalósítására és a perspektív termelési ágazatok fejlesztésére, összhangban strukturális politikánkkal. A gépek és berendezések műszaki és gazdasági színvonaláért, a csúcsparaméterek és a nagy teljesítőképesség eléréséért nagy felelősséget visel gépiparunk és elektrotechnikai iparunk. Ezek az ágazatok szállítják beruházásainkra az összes gépi beruházás háromötödrészét. Megfontoltan és koncepcionálisan kell biztosítani a szocialista és a nem szocialista országokból importált korszerű és magasan progresszív technikát. Erre a célra 55 százalékkal több beruházási eszközt fordítunk mint a 7. ötéves tervidőszakban. A beruházások tervbe iktatása során döntő szempontnak kell lennie a hatékonyságnak és a befektetett eszközök gyors megtérülésének. Ebből a követelményből nem engedhetünk. Ez a természetes gazdasági elvárás azonban még nem vált a beruházási javaslatok fő láncszemévé, és továbbra is előtérbe helyezik a mennyiségi szempontot a hatékonyság követelményével szemben. Ez azonban megköveteli, hogy lényegesen javítsuk a tervezők munkáját, a szakvéleményezések színvonalát, az állami bank tevékenységét, de főleg azokét a szervekét, melyek jóváhagyják az illetékes beruházást. A népgazdaság-tervezésben és -irányításban sokkal erőteljesebben érvényesítjük az előkészített változásokkal kapcsolatban azt az alapelvet, hogy a vállalatok saját eszközeiket fordítsák beruházásokra. Ezért minden beruházási akciót következetes gazdasági számításokkal kell alátámasztani, beleértve a várt haszon kimutatását is. Jelentős változás lesz az is, hogy a tervezett műszaki-gazdasági paramétereket következetesen belefoglalják az illetékes tervekbe, s az esetleges eltérések pozitív vagy negatív irányban befolyásolják a szervezet gazdasági eredményeit. Ily módon is érvénytakarunk szerezni a hatékony beruházásért való felelősségnek. Elvtársak, a gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsításához az eddiginél jobban hozzá kell járulniuk a külgazdasági kapcsolatoknak is. Ez konkrétan azt jelenti, hogy növelnünk kell a feldolgozó ágazatok termékeinek kivitelét, mégpedig a világpiac követelményeinek megfelelő termékekét. És ennek az alapján sokkal kedvezőbb arányokat érhetünk el az export- és importárak között. A küldföldhöz fűződő pénzügyi kapcsolataink kiegyensúlyozottságához tehát egyetlen út vezet - termékeinknek a külföldi piacokon való jobb értékesítése. Az egyéb cselekvési mód azt jelenti, hogy korlátozzuk a nemzeti jövedelem kihasználásának lehetőségeit a személyi és társadalmi fogyasztás, valamint a beruházások vonatkozásában. Az elmúlt időszakban határozott lépéseket tettünk a külföldhöz fűződő fizetési kapcsolataink kiegyensúlyozottságának felújítására. A konvertibilis valuta adósságállományunk csökkentését azonban mindenekelőtt a maximális importmegtakarításokkal és a kiviteli erőforrások mozgósításával értük el, gyakran a kisebb hatékonyság árán is. Nem értük el a feltételezett export- teljesítőképességünket, nem csatlakoztunk fel a kemény kiviteli konkurenciához és a világkereskedelem új irányvonalaihoz. Ebből mind a termelésben, mind pedig a külkereskedelemben le kell vonnunk a szükséges következtetéseket. Ebben az ötéves tervidőszakban- a 7. ötéves tervidőszakhoz képest- exportunknak mintegy 24 százalékkal kellene növekednie, importunknak pedig csaknem 22 százalékkal. Ez azonban csak a minimuma annak, amit , szeretnénk elérni. Még sürgetőbb feladat az arra való törekvés, hogy az eddiginél sokkal nagyobb exporthatékonyságot érjünk el. Ehhez szükséges, hogy a termelési és külkereskedelmi szervezetek közösen - főleg a legfontosabb exportáló szakágazatokban- exportot támogató programokat dolgozzanak ki, és biztosítsák ezek végrehajtását. Ezzel együtt a devizabevételek növelésére kell összpontosítanunk, mégpedig az általunk nyújtott tranzit, közlekedési, távközlési és egyéb szolgáltatások, az idegenforgalom, a gyógyfürdői szolgáltatás és általában a nem anyagi kiviteli és behozatali műveletek jobb kihasználása révén, s ugyancsak összpontosítanunk kell a licencek eladására és vásárlására, valamint a tu- dományos-műszaki ismeretek és információk cseréjére. Az illetékes szerveknek és szervezeteknek ezért ilyen irányú programokat kell kidolgozniuk, melyek célja a tiszta devizabevétel és fizetési mérlegünkben betöltött részarányának növelése lesz. Tudatosítjuk, hogy a külkereskedelmi tevékenységgel szemben támasztott követelmények kielégítéséhez szükség van arra, hogy főleg a gazdasági mechanizmusban megteremtsük ehhez a feltételeket. Arra, hogy a tervvel és a további szabályzókkal ösztönözzünk az exporthatékonyság növelésére és a behozatal nagyfokú ésszerűsítésére. És ebben a tekintetben nagyon el kell mélyíteni a termelés és a külkereskedelem együttműködését. A lehető legrövidebb időn belül le kell bontani és érvényesíteni kell azokat a pénzügyi gazdasági szabályzókat, melyek érdekeltté teszik a gazdasági szférát a maximális haszon elérésére az ország fizetési mérlege szempontjából. Következetesen javítanunk kell az üzletkötő tevékenység színvonalát és hatékonyságát. Elsőrendű figyelmet kell fordítanunk az árképzésre a közvetlen kereskedelmi költségek optimalizálására, az összes szolgáltatás színvonalas biztosítására, a külföldi piacok kutatására, s az ily módon nyert tapasztalatoknak a hazai gazdasági rendszerben való érvényesítésére. A Fó irányokban rögzített szándékok végrehajtása kedvezően befolyásolja a KGST-tagországokkal való sokoldalúbb együttműködést is. A gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés 1990-ig és távlatilag 2000-ig kidolgozott jelentős számú két- és sokoldalú programjaira támaszkodunk ezen a téren. Mivel az ágazatközi árucsere elérte lehetőségeinek felső határát, a következő ötéves tervidőszakban a kereskedelmi csereforgalmat a szakágazaton és ágazaton belüli cserének kell meggyorsítania. Ez megköveteli, hogy a részegységgyártásra és az alkatrész- gyártásra szakosodjunk, valamint az ehhez kapcsolódó kooperációra. Az együttmüködés terén főleg a gépiparban, az elektronikában és a vegyiparban kell jobban érvényesíteni a technológiai tényezőt. Ehhez egyebek között arra van szükség, hogy elmélyítsék a kutatás és fejlesztés együttműködését a termeléssel. Ezzel együtt a kutatás és beruházás közös szervezésére kell törekedni, és általában a tudományos-műszaki és gazdasági tevékenység valamennyi szférájában a sokoldalú együttműködésre. Az összes közvetlen kapcsolat fejlesztését, beleértve a közös vállalatok létrehozását is, a legreménytelje- sebb útnak látjuk, mivel közösségünkben az ilyen gazdasági együttműködésnek kedvező feltételei vannak, melyek a termelési viszonyok azonos jellegéből következnek. Ez azonban feltételezi, hogy bátrabban számoljuk fel azokat az akadályokat, melyek a gazdasági szervezetek közti együttmüködés ilyen formáinak kibontakozását gátolják. Ezekből a szempontokból vizsgálva a szocialista országok viszonylatában megvalósított kivitelt és behozatalt, a szándékainkban szereplő növekedési ütemet nem tarthatjuk véglegesnek, tehát lényegesebb haladást kell elérnünk. Külgazdasági kapcsolatainkban továbbra is kulcsszerepe van a Szovjetunióval való együttműködésünknek. Ez az összes ágazatra és szférára vonatkozik kölcsönös kapcsolatainkban. Együttműködésünk vezérfonalát az utóbbi időszak két jelentős dokumentumának kell képeznie, melyek 2000-ig határozzák meg a fejlődés irányvonalát. Egyrészt a KGST-tagországok tu- dományos-műszaki haladásának komplex programjára, másrészt pedig a hazánk és a Szovjetunió közti hosszú távú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés kétoldalú programjából indul ki, valamint az ezekkel kapcsolatos végrehajtási intézkedések tervéből. S amennyiben a gazdasági szervezetek közti közvetlen nemzetközi kapcsolatok fejlesztését hangsúlyozzuk a szocialista országok szervezeteivel, kétszeresen vonatkozik ez a Szovjetunió viszonylatában. A következő ötéves időszakban fejleszteni szándékozzuk a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal, s arra törekszünk, hogy növeljük részesedésüket a csehszlovák külkereskedelmi forgalomban. Erre az iparosítási programok is lehetőséget teremtenek számunkra. Ezért részünkről arra van szükség, hogy - főleg a gépek és berendezések esetében - mélyebben átdolgozzuk a kivitel és a hitellehetőségeink közti kapcsolatot. Ezzel együtt pozitívan kell reagálnunk ezeknek az országoknak azon törekvéseire, hogy növeljék néhány késztermékük, félkészárujuk, közszükségleti cikkük exportját, és a gazdaságilag előnyös esetekben nagyobb teret kell biztosítani az ilyen behozatalnak. Ez a helyzet megköveteli, hogy aktualizáljuk koncepcióinkat, a területi és árukoncepcióinkat egyaránt, és főleg a szocialista orientációjú országok viszonylatában és a fejlődő világban levő fő partnerünk viszonylatában. A fejlett tőkés országokkal folytatott kapcsolatainkban érdekünkben áll a tudományos-műszaki és gazdasági együttműködés különböző formáinak a kiszélesítése, a kooperáció és a licenckereskedelem fejlesztése, valamint a harmadik piacokon való közös részvétel is, főleg abban az irányban, hogy a gépek és berendezések cseréje kiegyensúlyozottabb legyen. Itt ismételten hangsúlyozni kell, hogy elutasítjuk a diszkriminációt és a különböző szankciókat, hogy az együttműködés mellett vagyunk, de csak a kölcsönös előnyösség elve szerint. Nem tagadhatjuk, hogy a nem szocialista országokkal kapcsolatban még komoly és megoldatlan problémák állnak előttünk. Ezek egyaránt vonatkoznak a kereskedelem elégtelen növekedési dinamikájára, és annak szerkezeti összetételére. Meg kell újítani beruházási komplexumaink kivitelének dinamikáját, növelni kell a gépipari és az elektrotechnikai termékek kivitelének terjedelmét és hatékonyságát. Az említett feladatok sürgőssége abból adódik, hogy meg kell teremtenünk a szükséges forrásokat fizetési kötelezettségeink megtérítéséhez a tervidőszak első éveiben, később pedig a behozatal további kiszélesítéséhez, a termelési alap korszerűsítéséhez és felújításához, valamint a belkereskedelmi áruellátáshoz. Kivitelünk támogatására, valamint a korszerű, nagy teljesítményű technika vásárlására rugalmasan akarjuk felhasználni a hitelt, de természetesen szigorú célirányosság mellett és gyors devizamegtérüléssel. Elvtársak, a kitűzött gazdasági és szociális program megvalósítása csak akkor lehet sikeres, ha sokkal kifejezőbben növeljük az irányítási munka hatékonyságát, s ha átgondolt változásokat hajtunk végre a tervezés és az irányítás egész komplexumában. Bizonyára kiemelkedően fontos politikai kérdésről van szó, mert megoldásához nemcsak a gazdasági, hanem általában véve a társadalmi viszonyok átfogó tökéletesítésének bonyolult folyamata vezet, beleértve a dolgozók részvétele demokratikus formáinak az elmélyítését a társadalmi folyamatok irányításában, valamint a legrátermettebb káderek kiválasztásában a vezető funkciók betöltésére a népgazdaság egyes területein. Ezt nemcsak saját tapasztalataink igazolják, hanem a baráti országok, főleg a Szovjetunió tapasztalatai is. A XVI. pártkongresszus óta rendszeresen foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel. Ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy az eddigi intézkedések csak részeredményekhez vezettek, nem érvényesültek eléggé komplex módon és mélyrehatóan. Emellett az elfogadott alapelvek egész sorát az elmúlt években nem alkalmazták kellő következetességgel, hanem számos kompromisszummal. Ezért a tervezés és irányítás jelenlegi rendszere nem felel meg teljes mértékben a népgazdaság intenzifikálásából eredő szükségleteknek. A központi bizottság ezekből a tényekből levonta a következtetéseket. Ezért a Fő irányok tervezete még a 8. ötéves tervidőszak folyamán feladatul adja az irányítási rendszer további módosításának előkészítését és végrehajtását. Az ilyen lépések szükségességét egyértelműen alátámasztotta a kongresszus előtti vita is, valamint számos pártkonferenciának a határozata. Ebben a munkában a 8. ötéves tervidőszakra elfogadott intézkedésekből fogunk kiindulni. Ezek arra irányulnak, hogy érvényesítsék az ötéves terv döntő szerepét az irányításban, valamint a gazdasági szervezetek hosszú távú önelszámolási felelősségét és érdekeltségét, a nemzeti jövedelem termeléséhez való tényleges hozzájárulásukkal összhangban. A tervek kidolgozásában, a bérfejlesztésben, a hitelek és az árak területén igényes hatékony- sági szempontokat kell érvényesíteni, amelyek saját munkatermelékenységünknek a nemzetközi színvonalhoz való összehasonlításából indulnak ki. Úgy véljük, hogy a már elfogadott és az előkészített intézkedések igényesebb gazdasági légkört fognak kialakítani, s egyúttal nagyobb teret biztosítanak a termelői szféra számára a döntésekhez. A szervezetek fejlesztési alapjait képező források nagysága és a gazdasági eredményei közti szorosabb összefüggés olyan irányban hat, hogy minél jobbak legyenek ezek az eredmények. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a vállalatok és az illetékes minisztériumok jobban kihasználják ezeket a lehetőségeket, s kezde- ményezően vegyenek részt a további intézkedések előkészítésében és aztán következetesen át is ültessék őket az életbe. Az elfogadott intézkedések végrehajtásának és a további munkának egy olyan rendszer létrehozására kell irányulnia, amely a tervek kidolgozásában és megvalósításában, a feladatok teljesítésének az értékelésében, valamint az önálló elszámolási rendszer és a gazdasági szerződések működésében a hatékonysági szempontok következetes egységére épül. Tehát olyan rendszerről van szó, amely a gazdasági szabályozók és a terv rugalmas összekapcsolásából, a társadalmi érdekek és a szocialista vállalkozói szellem összhangjából, s a különböző irányítási szintek szorosabb együttműködéséből indul ki. Először is az egyes irányítási szintek közti munkamegosztást, illetékességet, viszonyokat kell tökéletesíteni, a demokratikus centralizmus alapján. Ma a központot valóban túlterhelik az olyan részkérdésekről hozott döntések, amelyeket gyakran sem reálisan, sem pedig ésszerűen nem vagyunk képesek megítélni. Arról van szó, hogy a központi szervek tevékenysége elsősorban a döntő távlati feladatok és az alapvető népgazdasági arányok biztosítására irányuljon, s kialakítsa a szocialista vállalkozáshoz szükséges igényes feltételeket és teret. A központi irányítás alapvető javítását, beleértve az operatív ügyintézés korlátozását és az adminisztráció átfogó egyszerűsítését, nélkülözhetetlen feltételnek tartjuk ahhoz, hogy lényeges mértékben növekedjen a gazdasági szervezetek önállósága, s teljesen érvényesüljön az önálló elszámolási rendszer. Ki kell szélesítenünk a szervezetek jogait és felelősségét a tervezés és a gazdasági ösztönzés területén a célinnovációkról, a korszerűsítési beruházásokról szóló döntésekben a leghatékonyabb anyagellátási és értékesítési utakra való döntéseikben, s a szervezeti felépítés megválasztásával kapcsolatos kérdések megoldásában. Sürgősen ki kell alakítani a feltételeket főleg a szervezeteink és a KGST-országok szervezetei közti közvetlen kapcsolatok fejlesztéséhez. A legbonyolultabbak és a legsürgősebbek bizonyára a tervezési rendszerben eszközölt változások lesznek, amelytől elsősorban azt várjuk,'hogy a gazdasági szervezeteket érdekeltté tegye a progresszív feladatok vállalásában és tevékenységük eredményességének fokozásában. Indokoltan bíráljuk, hogy a szervezetek tartalékokat rejtegetnek, s elutasítják az állami terv igényes feladatainak a vállalását. Világos, hogy az állami terv mennyiségi és naturális mutatóinak jelenleg túlsúlyban levő lebontásának a gyakorlatát hosszú távú és alapvetően egységes gazdálkodási normatívumokkal, hatékonysági kritériumokkal, a kiemelt állami feladatok terén pedig egyértelműen meghatározott közvetlen feladatokkal kell nagyobb mértékben helyettesíteni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy megszüntetjük a tervek kidolgozásánál a források elosztásának évente megismétlődő gyakorlatát. Általánossá kell tenni azt az alapelvet, hogy csak azok juthatnak több forráshoz, akik társadalmilag szükséges módon többet is hoznak létre. A bérfejlesztés és a javadalmazás területén következetesen meg kell oldani a nemzeti jövedelemhez való tényleges hozzájárulástól, s a kivitel hatékonyságától való függőség kérdését, s meg kell erősíteni a bérek ösztönző részének a szerepét. A gazdasági mechanizus átalakításának elválaszthatatlan részét kell képezniük azoknak az intézkedéseknek, amelyek javítják a gazdasági szabályozók minőségét, megbízhatóságát és hatékonyságát, főleg az árak és a kalkulációk területén, s ezzel együtt a műszaki-gazdasági normák vonatkozásában is. A gazdaság hatékony és kiegyensúlyozott fejlődésének biztosításában fontos szerepet keH betöltenie a szigorú valutáris és az aktív hitelpolitikának is. Ha az árak nagykereskedelmi és felvásárlási szerepéről beszélünk, elsősorban annak sürgető szükségességét tartom szem előtt, hogy a társadalmilag szükséges költségek színvonala és szerkezete alapján reálisan határozzuk meg a termelési tényezők értékét. Ezáltal megbízhatóbb feltételeket alakítunk ki ahhoz is, hogy árainkat az élenjáró külföldi termelők áraihoz hasonlíthassuk. Ezzel együtt ki kell alakítani a feltételeket főleg a nagykereskedelmi, a fel- vásárlási és a külkereskedelmi árak tökéletesebb összehangolásához, amihez meg kell határozni az indokolatlan dotációk és az ésszerűtlen újraelosztási folyamatok felszámolásának a programját. Közben már előkészítjük az intézkedéseket a nagykereskedelmi árak alapvető rendezésére, hogy a 8. ötéves tervidőszakban csökkentsük ezek színvonalát, s reálisabbá tegyük az arányaikat olyan értelemben, hogy jobban tükrözzék a fejlődést a külső piacokon, s kivitelünk hatékonyságában. Árrendszerünk ésszerűsítésével szorosan összefügg annak szükségessége is, hogy megfelelően rendezzük a befizetési és az adórendszert, amelynek elő kell segítenie az alapvető és igazságos feltételek kialakítását az (Folytatás a 6. oldalon)
