Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-26 / 72. szám, szerda
ÚJ szú 3 1986. III. 26. Beszámoló a CSSZSZK 1986-1990. évi gazdasági és szociális fejlődésének fö irányairól és a 2000-ig terjedő kilátásokról Előterjesztette Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja 1986. március 25-én Küldött elvtársak, tisztelt vendégek! Pártunk központi bizottságának Gustáv Husák elvtárs által előterjesztett politikai beszámolója, illetve a gazdasági és szociális fejlődés fő irányait az 1986-1990-es évekre és kilátásokat a 2000-ig terjedő időszakra meghatározó dokumentumtervezet, a legfontosabb népgazdasági céljainkat és szándékainkat foglalja össze. Kongresszusunkra vár a feladat, hogy sokoldalúan elbírálja a végrehajtás lehetőségeit, útjait és módszereit, és hogy erre az időszakra jóváhagyja a gazdaságpolitika igényes programját. Annak tudatában tesszük ezt, hogy felelősek vagyunk országunk és népünk sorsának alakulásáért, és hogy felelősséggel tartozunk a szocialista közösségnek és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak. Eltökéltségünket új energiával, jelentős ösztönzéssel és erővel gazdagítják az SZKP XXVII. kongresszusának eseményei és határozatai. Az a módszer, ahogy a szovjet kommunisták megvitatták a hazájuk gazdasági és szociális fejlesztése meggyorsításával kapcsolatos kérdéseket, a szó szoros értelmében kihívást jelent számunkra arra nézve, hogy saját feladatainkat és problémáinkat sokkal bírálóbban, bátrabban és újszerűbben oldjuk meg. Ez főleg az egész irányítás és tervezés alapvető tökéletesítésére, az emberek öntudatos és alkotó aktivitásának sokoldalú ösztönzésére, döntéshozatalba és a társadalmi ügyek intézésébe való egyre szélesebb körű és egyre elmélyültebb bevonására vonatkozik. A Fő irányok tervezetéről folytatott vita lezajlásáról azok az anyagok tájékoztatnak, amelyek a küldöttek rendelkezésére állnak. Elvtársak, a Fő irányokban előterjesztett javaslatok - ahogy azt a központi bizottság politikai beszámolója is leszögezi - a 7. ötéves tervidőszakban elért eredmények bíráló értékeléséből indulnak ki, továbbá azokra az elemző munkákra támaszkodnak, amelyek társadalmunk gazdasági és szociális fejlesztésének távlataival kapcsolatos átfogó elképzeléseket összegzik. A dokumentumtervezet fő jellemzője az, hogy intenzív típusú gazdálkodással kívánunk belépni a harmadik évezredbe, olyan gazdálkodással, amely a tudományos-műszaki forradalom folyamatának elsajátításán alapszik, miközben termelési bázisunkat műszakilag átépítjük, meghatározó előrelépést valósítunk meg a szocialista termelési viszonyok tökéletesítésében, és alapvetően megváltoztatjuk az irányítást, a tervezést és a gazdasági mechanizmust. Valamennyi testvéri szocialista ország a népgazdaság intenzív fejlesztésre való átállítására törekszik. A KGST-tagországok legfelsőbb szintű gazdasági értekezlete is kifejezésre juttatta, hogy ez mennyire sürgető feladat. A szovjet kommunisták XXVII. kongresszusa is egyértelműen állást foglalt a gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsításának stratégiája mellett. Szilárd alapokat teremtettünk ahhoz, hogy összehangolt közös erőfeszítéssel meghatározóan növelni tudjuk az egyes népgazdaságok teljesítőképességét, és hogy fokozottan integráljuk a KGST-tagországok közösségét. A múltban még soha nem volt any- nyira szükséges és fontos a megbízható távlati stratégia, mint napjainkban. Ennek az az oka, hogy egyrészt módosítanunk kell az eddigi termelési technológiát, és ezzel egyidóben magasabb színvonalra kell emelnünk a dolgozók társadalmi tulajdonhoz fűződő viszonyát és alkotó aktivitását. Most napirendre tűztük az olyan termelési technológia bevezetését, amelynek alapját majd a tudomány képezi, és amelyben a tudományos ismeretek a termelési folyamatban materializálódnak. Már napjainkban tanúi vagyunk annak, hogy a tudományos- műszaki haladás egyes irányzatai miként kapcsolódnak egymásba, és miként alakítják ki a termelőerők új jellegének későbbi arculatát. Itt arra gondolok, hogy új energiafajtákat ismerünk meg, és új energiaforrásokkal gazdálkodunk, hogy a műhelyekben és a termelésen kívüli szférában is meghonosítjuk az elektronizálást, az automatizálást és a robotizálást, hogy tovább fejlesztjük az új mechanotronikus, kémiai és biológiai technológiákat, és új anyagokat érvényesítünk. Ezek az új irányok az egyes nép- gazdasági ágazatok közötti arányokat is módosítják, és jelentős szerkezeti változásokat idéznek elő. Ezek a valóban alapvető változások, amelyek megvalósításához - igaz, bizonyos késéssel - már hozzáfogtunk, nemcsak hogy megsokszorozzák a társadalom termelőképességét, hanem a munka jellegét és tartalmát, illetve az ember fejlődése, az anyagi termelés és a természeti erők hasznosítása közötti viszonyt is megváltoztatják. Szüntelenül szem előtt kell tartani Leninnek azt a megállapítását, hogy valamely termelési mód, illetve a termelési mód valamelyik történelmi szakasza értékelésekor elsősorban abból kell kiindulni, hogy a legprogresszívebb termelőerők fejlesztése, a társadalmi munkatermelékenység legmagasabb színvonalának elérése - társadalmi érdek. E érdek érvényesítése megköveteli, hogy rendszeresen törődjünk az összes alkotó erő felszabadításával, a társadalom összes energiájának érvényesítésével, a szocialista termelési viszonyok lényegének és formáinak állandó tökéletesítésével és az egész felépítmény egyre hatékonyabb működtetésével. Ezekből az alapvető szándékokból indul ki a 2000. évig szóló távlati stratégiánk, amelyet a belső és külső feltételek alakulásával összhangban tovább konkretizálunk és pontosítunk. A stratégia szerves alkotórészét jelentik azok a célok és feladatok is, amelyeket az 1986-1990-re szóló Fő irányok tervezetben jelöltünk ki. A párt és a társadalom igényes, de reális gazdasági és szociális programjáról van szó. Ez a program feltételezi a gazdasági fejlesztés lényeges meggyorsítását, az új erőforrások jelentős részének a gazdaság sokoldalú intenzifikálásá- val való biztosítását, a beruházásra fordított eszközök mennyiségének növelését és a beruházási struktúra módosítását, a személyi fogyasztás növekedése ütemének megkétszerezését, továbbá a környezetfejlesztési és -védelmi eszközök biztosítását. Kongresz- szusunk számára a Fö irányok tervezetének megvitatását megkönnyíti az a körülmény, hogy a kongresszust megelőző vitában a kommunistákkal együtt a többi politikai párt, illetve a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek tagjai is véleményt nyilvánítottak a dokumentumtervezetről. A széles körű vita azt bizonyította, hogy ezek a szándékok és célok összhangban vannak társadalmunk további fejlesztésének szükségleteivel, népünk leg- sajátabb érdekeivel. A vita során számos javaslatot és hozzászólást terjesztettek elő a hatékonyság növelésével, a tudományosműszaki fejlesztés gyorsításával, a népvagyon gazdaságos kezelésével, a figyelemnek a minőségre, az irányítás tökéletesítésére, a fegyelem szilárdítására, a rendteremtésre való összpontosításával kapcsolatban, és sokan megfogalmazták azt a követelményt, hogy mindenki érezzen fokozott felelősséget az általa végzett munkáért. Elvtársak, a Fő irányok tervezetben javasolt gazdaságpolitikai elképzelésekből nyilvánvaló, hogy már a jelenlegi ötéves tervidőszakban érvényre kell juttatni a gazdasági növekedés új minőségét. Csak így tudunk megfelelő mennyiségű erőforrást teremteni az életszínvonal feltételezett fejlesztésének biztosításához, csak így tudunk határozottabban előre lépni a népgazdaság korszerűsítésében és rekonstrukciójában, és - nem utolsósorban - így tudjuk szavatolni az ország védelmi képességének megfelelő színvonalát. A gazdasági növekedés új minőségét abban látjuk, hogy a nemzeti jövedelem 1990-ig tervezett 18-19 százalékos növekedését a hatékonyság lényegesen gyorsabb ütemű növelésével kell elérnünk, mint ahogy azt a 7. ötéves tervidőszakban megszoktuk. A bruttó nemzeti jövedelem értéke 1990-ben körülbelül 732-738 milliárd korona lesz, és növekménye - 1985- höz viszonyítva - szándékaink értelmében 112-118 milliárd koronát tesz ki. A népgazdaságfejlesztés fő mutatóinak alakulása a 7. és a 8. ötéves tervidőszakban Indexek 1985 1990 1990 valóság 1985 absz. összeg 1980 Fő Irányok milliárd koronaban Létrehozott bruttó nemzeti jövedelem 111,5 118-119 731,6-738,0 Ipari bruttó termelés (1984-es árak) 113,0 x/115—118 923,6-946,0 Építőipari termelés _ (AÉT) építőipari szervezetekkel végrehajtva (1985-ös árak) 98,9 110 104,7 Bruttó mezőgazdasági termelés (1980-as árak, 5 év összesítése) 109,1 106,3 119,6 Személyi fogyasztás 105,0 111,6 323,8 Anyagi társadalmi fogyasztás 123,2 131,5 141,5 Beruházások teljes értéke 111-114,5 185,7-191,5 5 év összesítése 102,5 110-112 891-907 x/ 1977-es árakban számítva az 1985/1980-as index 114,8 Először is: a nemzeti jövedelem növekményét megközelítően annyi anyag, nyersanyag és energia felhasználásával kell biztosítanunk, mint amennyit jelenleg igénybe veszünk. A termelői fogyasztásnak a társadalmi termékhez viszonyított arányát az 1986-1990-es időszakban legalább öt százalékkal kellene csökkentenünk. Ez azt jelenti, hogy ezt az arányt háromszor olyan gyorsan kell csökkentenünk, mint a 7. ötéves tervidőszakban csökkentettük. Ezen az úton haladva kívánjuk elérni a nemzeti jövedelem teljes növekményének több mint 40~ százaléknyi fokozódását. E szándékkal összhangban vannak azok a feladatok, amelyeket a nemzeti- jövedelem-képzés energiaigényességének csökkentésében kijelöltünk. E mutatónak az ötéves tervidőszak végéig - 1985-höz viszonyítva - 16 százalékkal kellene csökkennie, tehát kétszer olyan gyorsan, mint az előző ötéves tervidőszakban. Ezzel együtt az a szándékunk, hogy 2,5 millió tonna acélt és csaknem 70 ezer tonna színesfémet takarítunk meg, ami azt jelenti, hogy a fajlagos acélfogyasztás (az öntvényfogyasztást is beleértve) évenként átlagosan 3,5 százalékkal csökken. A 7. ötéves tervidőszakban e csökkenés évente átlagosan 2,5 százalék körül mozgott. Másodszor: feltételezzük, hogy a nemzeti jövedelem gyorsabban növekszik a termelésnél. Az ipari termelésnek 1990-ig 15-18 százalékkal kell növekednie, az építőipari termelésnek 10 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek pedig 6-7 százalékkal. Tehát nyilvánvaló, hogy - tervgazdálkodásunk történetében először - a nemzeti jövedelem növekedésének üteme gyorsabb lesz az ipari termelés növekedésének üteménél. A nemzeti jövedelem teljes növekményét majd 80 százalékban az ipar adja. A 7. ötéves tervidőszakban e részarány 63 százalék volt. Ez az összehasonlítás is jól mutatja, hogy az ipari ágazatoknak milyen igényes feladatokat kell végrehajtaniuk a termelés műszaki-gazda- sági színvonalának emelésében, a termelői fogyasztás csökkentésében, elsősorban az anyagköltségek mérséklésében. Harmadszor: feltételezzük, hogy megváltozik az állóeszközök hatékonyságának irányzata. E téren a 7. ötéves tervidőszakban a termelő ágazatok többségében évről évre csökkent a hatékonyság. Ez megköveteli, hogy az illetékes minisztériumok, termelésigazdasági egységek és vállalatok hozzanak hatékony intézkedéseket, amelyek hatására megáll az állóeszközök hatékonyságának csökkenése, illetve sor kerül a hatékonyság fokozatos javítására. Ez úgy valósulhat meg, hogy jobban kihasználják a meglevő állóeszközöket, az elavultakat kiselejtezik, illetve hatékony beruházásokat valósítanak meg. Negyedszer: a munkatermelékenység növekedése 92-95 százalékban részesedik a nemzeti jövedelem növekményében. Az elmúlt ötéves tervidőszakban ez az arány csak 80 százalék volt. E kérdés ezért igényel gyors megoldást valamennyi ágazatban. A 8. ötéves terv kidolgozása során azt tapasztaltuk, hogy e feladat sikeres végrehajtása a nemzeti jövedelem tervezett dinamikájának biztosítása szempontjából a legbonyolultabb teendő. A gazdasági növekedés új minősége tehát egészében véve azt jelenti, hogy lényegesen jobban kell hasznosítani az összes termelési ráfordítást, erőteljesebben kell javítani a műszakigazdasági paramétereket és a technológia színvonalát, növelni kell a használati értékeket. A Fő irányok tervezetéből egy további fontos változás is következik, amely a nemzeti jövedelem növekedésének ütemével és felhasználásának struktúrájával kapcsolatos. A 7. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem teljes növekményének egynegyedét használhattuk fel belső fogyasztásra, tehát személyi és társadalmi fogyasztásra, illetve beruházásra. Azért volt ez így, mert csökkentettük külföldi adósságaink összegét, de azért is, mert a létrehozott erőforrások egy részét a külkereskedelmi hatékonyság csökkenésének ellensúlyozására kellett felhasználni. Noha a 8. ötéves tervidőszakban is számolunk fizetési mérlegünk egyensúlyának további szilárdításával, úgy tervezzük, hogy a nemzeti jövedelem ' növekményének kb. 75 százalékát érvényesítjük belső felhasználásra. Már rámutattam, hogy az elózó ötéves tervidőszakban ez a részarány csak 25 százalék lehetett. És éppen ez az a lényeges különbség, amely lehetővé teszi, hogy a 7. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva megkétszerezzük a személyi fogyasztás növekedését, miközben a társadalmi fogyasztást 22 százalékkal, a beruházásokat pedig 10-12 százalékkal növeljük. Egyet kell érteni azokkal a nézetekkel, amelyek szerint a 8. ötéves terv gazdaságpolitikai koncepciója nagyon igényes. De céljaink és szükségleteink is igényesek. Ugyanakkor lehetőségeink sem jelentéktelenek. Határozottan nagyobbak, mint egyes ágazati, termelési-gazdasági egységi és vállalati vezetőknek az a készsége, hajlandósága, hogy a lehetőségeket beismerje és a gyakorlatban is érvényesítse. Ezért feltétlenül megköveteljük, hogy a miniszterek, a vezérigazgatók és a vállalati igazgatók teljes mértékben érvényesítsék személyes felelősségüket annak érdekében,hogy a gazdaságpolitikai célokat elérjük, a feladatokat végrehajtsuk, hogy a kongresz- szus által kijelölt teendőket következetesen teljesítsük. A gazdasági növekedés új minőségének érvényesítésére irányuló erőfeszítések elválaszthatatlanul összefüggenek a strukturális változásokkal, amelyek célja az energia-, anyag- és beruházásigényesség csökkentése, az exportképesség javítása a termékek műszaki-gazdasági színvonalának és technológiai színvonalának emelésével. Mindezt úgy akarjuk megvalósítani, hogy a tudományos-műszaki vívmányok lehető legszélesebb érvényesítésével, a munkaerő és a gazdasági potenciál következetes hasznosításával innováljuk a termelést. A távlati szándékok megvalósítása szempontjából nagyon sürgető feladatnak kell tekintenünk a népgazdasági struktúra oly módon való átépítését, hogy erősítjük a terciális szférát. Ennek során az összes szolgáltatási tevékenység részarányának lényeges növelésére és egészében véve a fogyasztói kereslet struktúrájának megváltoztatására is törekszünk. • Számolnunk kell azzal, hogy ebben a szférában számos vívmánya érvényesül társadalmi rendszerünknek, és hogy sok vonatkozásban a szolgáltatásoktól függ népgazdaságunk fejlődésének üteme és hatékonysága. Ezért át kell értékelni a terciális szféra, a szolgáltatások jelentőségével, teljesítőképessége és termelékenysége értékelésével kapcsolatos eddigi nézeteket. Hiszen a szolgáltatási tevékenységektől nagymértékben függ, hogy milyen feltételeket tudunk teremteni a legértékesebb aktív termelési tényező - az ember és az ember alkotóképességei - bővített újratermeléséhez. A szolgáltatások fejlesztésével biztosítjuk a művelődés és szakképzettség fejlődését, az egészségi állapot, a szellemi és fizikai erő megfelelő szinten tartását, befolyásoljuk a szabad idó mennyiségét és célszerű kihasználását. Népgazdaságunk strukturális átalakításának másik fő irányát az jelenti, hogy csökkentjük azoknak az ipari ágazatoknak a termelési részarányát, amelyek túlságosan sok tüzelőanyag- energetikai erőforrást és nyersanyagot igényeinek. Ezzel egyidóben növelnünk kell azoknak a szakágazatoknak, termelési területeknek a részarányát, amelyek jelentős új értékeket hoznak létre viszonylag kis mennyiségű nyersanyag és energia felhasználásával, és amelyek termékeiknek átlagon felüli műszaki-gazdasági színvonalat biztosítanak. A 8. ötéves tervidőszakban ez az irányzat olyan feladatokban jut konkrét kifejezésre, amelyek végrehajtása lényeges energetikaieróforrás-megta- karítást eredményez, amelyek hozzájárulnak az atomenergia és a gáz halmazállapotú tüzelőanyagok részarányának növeléséhez, a központosított hóellátás fejlesztéséhez, a tüzelőolaj energetikai célú fogyasztásának és a barnaszénfogyasztás csökkentéséhez. A barnaszénfogyasztás csökkentése a kitermelés csökkentését is eredményezi. Fontosnak tartjuk, hogy hangsúlyozzuk: minden érdekelt félnek, elsősorban pedig a tüzelóanyagipari és energetikai minisztériumnak törődnie kell azzal, hogy az összes tüzelőanyag- és energiaforrás beszerzése és felhasználása minél hatékonyabbá váljék, és hogy a felhasználási folyamat minél kevésbé veszélyeztesse a környezetet. Sokkal jobb eredményeket kell elérni az atomerőművek fajlagos beruházási költségeinek csökkentésében. Az ipar dinamikus fejlesztésének és a tudományos-műszaki haladás eredményei progresszív érvényesítésének fő tényezői a gépipari ágazatok. A gépipari termelés több mint 30 százalékkal, és ezen belül az elektrotechnikai ipar több mint 60 százalékkal (Folytatás a 4. oldalon)
