Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottságának politikai beszámolója (Folytatás a 7. oldalról) minisztráció eddigi magatartása, s gyakor­lati lépései bizonyítják, hogy az Egyesült Államok vezető körei nem hajlandók a nuk­leáris leszerelés útjára lépni. A jelenlegi világ realitásait azonban nem lehet mellőz­ni. Ezekből egyértelműen kitűnik, hogy sem a nukleáris háborút, sem a fegyverke­zési versenyt nem lehet megnyerni. Az agresszív militarista körökkel szemben mindinkább fellép a békeszeretó erők egy­re hatalmasabb potenciálja. Külpolitikánk alapvető feladata marad a barátság szilárdítása, a kapcsolatok ál­landó fejlesztése és mélyítése a testvéri szocialista államokkal, elsősorban a Szov­jetunióval. A szocialista közösség nélkül napjainkban a világpolitika egyetlen kérdé­se sem oldható meg. Ebből ered a mi közös felelősségünk a szocialista közös­ség egységének és összeforrottságának megszilárdításáért, ami a közös marxista -leninista ideológiára és a szocialista inter­nacionalizmus alapelveire épül. Ebből ered társfelelősségünk a szocialista közösség további dinamikus növekedéséért, a szoci­alizmus sikereiért a kapitalizmussal folyta­tott békés versenyben. Mind az egyes tagországokban, mind pedig az egész közösség keretében előtér­be kerül az a szükségszerűség, hogy a le­hető leggyorsabban és sokoldalúan hasz­náljuk ki a szocializmus előnyeit. Ez meg­követeli, hogy minden területen - politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és ideo­lógiai téren - keressük az együttmúködés új és hatékonyabb formáit. Ez a Varsói Szerződés, valamint a KGST mechaniz­musának és munkamódszereinek tökélete­sítését jelenti a védelem biztosítása, a kül­politika összehangolása és a szocialista gazdasági integráció sokoldalú fejlesztése érdekében. Szocialista építésünk egész eddigi útja bizonyította, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk, a vele folytatott együttműkö­désünk alapvető és tartós jelentőségű a csehszlovák nép létérdekei, államunk biztonságának szavatolása szempontjából. Ez a szövetség, amely a kölcsönös mély tiszteletre és megértésre, a kommunista pártjaink közötti nézetazonosságra épül minden alapvető kérdésben, számunkra nemcsak forradalmi hagyaték, hanem élő jelen is, nemcsak az ész, hanem a szív dolga is. Olyan biztonság, amelyre minden terveinket és távlatainkat építjük. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az összes szocialista ország szolidaritásának és összehangolt tevékenységének. Ké­szek vagyunk teljes mértékben normalizál­ni és fejleszteni a baráti kapcsolatokat és együttműködést a Kínai Népköztársa­sággal. Síkraszállunk az egyenjogú kapcsolatok és sokoldalú együttmúködés mélyítéséért és fejlesztéséért azon országokkal, ame­lyek felszabadultak a gyarmati elnyomás alól és az önálló fejlődés útjára léptek. Ezek az államok képezik a világ országai­nak kétharmadát, s ezekben él földünk lakosságának több mint 50 százaléka. A felszabadult népeket barátainknak és partnereinknek tekintjük a békéért és hala­dásért vívott harcban. Velük közösen fo­gunk törekedni a veszélyes tűzfészkek fel­számolására, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapokon törénó átépítésére. A csehszlovák nép továbbra is szilárdan áll az igazi függetlenségükért küzdő népek oldalán. Határozottan elítéljük a gyarmato­sítás és újgyarmatosítás, a rasszizmus és az apartheid minden megnyilvánulási for­máját. Nagyra értékeljük azt a szerepet, ame­lyet ebben a küzdelemben az el nem kötelezett országok mozgalma játszik. An- tiimperialista magatartásukkal az atom­fegyverek felszámolásáért és a háborús veszély megszüntetéséért folytatott har­cukkal, jelentős kezdeményezéseikkel az el nem kötelezett oszágok aktívan hozzájá­rulnak a kiélezett nemzetközi problémák megoldáshoz. Az imperializmus agresszív globális stratégiájában a gyarmatosítás dicstelen örökségére épít. Visszaél a fejlődő orszá­gok gazdasági függőségével és hatalmas mértékű eladósodottságával, konfliktuso­kat és ellentéteket szít, elhinti a bizalmat­lanság légkörét a népek között. A transz­nacionális monopóliumok szemtelenül fo­kozzák a fejlődő országok kizsákmányolá­sát, természeti kincseik kisajátítását. Tartó­san az imperializmus nyersanyag-szállító- jaként, militarista politikája finanszírozásá­nak forrásaként szeretnék őket megőrizni. Emellett ezt a hegemonista ambíciójukat az úgynevezett létérdekeik megőrzésének palástjával szeretnék eltakarni. Erre a leg­különfélébb eszközöket alkalmazzák, a po­litikai, gazdasági és katonai nyomástól, az ellenforradalmi erők, a népellenes diktátor- rezsimek szervezett támogatásától kezdve egészen az állami terrorizmus és a közvet­len katonai konfrontáció politikájáig. Mély meggyőződésünk, hogy a fejlődő világban a társadalmi fejlődés megállítására irányu­ló kísérletek kudarcra vannak ítélve. A kapitalista országokhoz fűződő kap­csolatainkat továbbra is az egyenjogúság, a kölcsönösen előnyös együttmúködés, a belügyekbe való be nem avatkozás elve­in kívánjuk fejleszteni. A nyílt, becsületes és gyümöcsöző párbeszéd mellett szállunk síkra, amely hozzájárulna a kölcsönös bi­zalom megteremtéséhez, a nemzetközi biztonság erősítéséhez, az enyhülé­si folyamat megszilárdításához - a helsinki Záróokmány szellemében. Ezzel össze­egyeztethetetlen a nyomás, a megkülönböz­tetés, a szankciók és embargók minden megnyilvánulása. Elítéljük a revansizmus megnyilatkozásait is, amelyek Európa ha­tárainak, háború utáni elrendezésének re­vízióját követelik. Az a véleményünk, hogy a kapitalista és szocialista országok közötti legbonyolul­tabb problémákat is meg lehet oldani a tár­gyalások útján. Az európai államok közötti bizalom és stabilitás erősítését szolgálná az előrelépés a bécsi tárgyalásokon és a stockholmi konferencián. Ha minden résztvevő jóakaratot tanúsít ezeken a fóru­mokon, akkor van rá lehetőség, hogy rövid időn belül konkrét, pozitív eredmények szülessenek. Ezáltal kialakulnának a felté­telek arra, hogy minden téren - politikai, gazdasági, tudományos-múszaki terüle­ten, továbbá az energetikában, a közleke­désben, a kultúrában, valamint az iskola- és egészségügyben is - ki lehessen használni az összeurópai együttmúködés új, intenzí­vebb formáit. Mindez lehetővé tenné az olyan komoly probléma aktívabb megoldását is, mint amilyen a környezetvédelem. E téren a vé­leménycserétől és a kérdés sokoldalú megvizsgálásától mielőbb át kell térni a kö­zös megoldásokra és megállapodásokra. Bizonyosan erősítené Európa biztonsá­gát a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányának közös kezdeményezése egy vegyi fegyverektől mentes övezet létreho­zására Közép-Európában. Újabb politikai erőket és kormányokat kívánunk megnyer­ni e javaslat támogatására. Teljes mértékben támogatjuk az Egye­sült Nemzetek Szervezetét, amely jelentős szerepet játszik a nemzetközi biztonság megszilárdításában és az emberi civilizá­ció fejlődése globális problémáinak megol­dásában. Aktív részvételünkkel mind az ENSZ-ben, mind pedig más nemezetközi szervezetekben továbbra is hozzá kívá­nunk járulni sikeres tevékenységükhöz, melyet a népek közötti békés együttmúkö­dés és kölcsönös megértés érdekében fej­tenek ki. A békéért, az imperialista politika ellen, valamint a világ társadalmi átalakításáért vívott harcban jelentős politikai erőt képvi­sel a nemzetközi kommunista- és munkás- mozgalom. Kötelességünknek tartjuk támogatni minden kezdeményezést, amely a testvér­pártok közötti osztályszolidaritás megszi­lárdítására, a közös célokért - a békéért és szocializmusért - vívott harcban az egyen­jogú együttmúködésre irányul, az egyes pártok feladatainak és működésűk feltéte­leinek különbözőségét tiszteletben tartva. Az egyes kérdésekben megnyilvánuló vé­leménykülönbségeket nem tekintjük termé­szetellenesnek. Ezek ugyanis az egyes pártok eltérő működési feltételeiből, a problémák megoldásához való különbö­ző hozzáállásokból adódnak. A közös eljá­rás érdekében szükségesnek tartjuk mind a kétoldalú kapcsolatok, mind pedig az együttmúködés sokoldalú formáinak a fej­lesztését, akár regionális, akár szélesebb alapokon. Az emberiség megmentése az atomka­tasztrófától, valamint más globális jellegű problémák megoldása - beleértve a kör­nyezetvédelmet is - megköveteli a munkásosztály és más dolgozók aktivitá­sát, egységes fellépését, minden demokra­tikus és haladó erő összefogását. Cseh­szlovákia Kommunista Pártja továbbra is fejleszti és mélyíteni fogja ebben az irány­ban az aktív párbeszédet és együttmükö- dést a szociáldemokrata és szocialista pár­tokkal, a szakszervezeti mozgalmakkal, minden demokratikus erővel, amelyek sík­ra szállnak az enyhúléspolitika, a nemze­tek közötti békés együttmúködés mellett. Az ideológiai ellentétek, amelyek közöttünk és ezen erők között vannak, nem akadá­lyozhatják az együttműködést, ha a hábo­rúk elhárításáról, az emberiség létéről vagy nemlétéről van szó. A nemzetközi politika jelentős tényező­jének tartjuk a háborúellenes és békemoz­galmakat. Továbbra is megteremtjük a fel­tételeit annak, hogy a csehszlovák béke­mozgalom még aktívabb részt vállaljon a világ háborúellenes és békeerőinek küz­delmében. Külpolitikai tevékenységünkben mindig szem előtt tartjuk a csehszlovák nép, a szocialista közösség alapvető érdekeit, mindazt, ami hozzájárul a társadalmi hala­dáshoz és a béke erősítéséhez a világban. Ez az irányvonal a szocialista rendszer lényegéből fakad. A szocializmus, a társa­Tisztelt elvtársak, ma, amikor az elmúlt években elért eredményeket értékeljük, amikor az a fela­datunk, hogy megvitassuk és kitűzzük a fejlett szocialista társadalom építésének irányait, amikor erőfeszítéseink hosszabb távú, 2000-ig szóló orientálásával is foglal­kozunk, ismételten tudatosítjuk, mit jelent népünk számára Csehszlovákia Kommu­nista Pártja. Hatvanöt évvel ezelőtti meg­alakulásának történelmi jelentősége épp azokra a mélyreható változásokra tekintve domborodik ki, amelyek az elmúlt negyven évben történtek országunkban a dolgozó ember életében és helyzetében, s ezzel összefüggésben arra vonatkozóan is, ami szocialista jelenünket jellemzi és ami lehe­tővé teszi számunkra, hogy a jövőben még igényesebb feladatokat és terveket túz- zünk ki. Amikor kongresszusunkon megemléke­zünk Csehszlovákia Kommunista Pártja megszületésének történelmi jelentőségé­ről, büszkén állapíthatjuk meg, hogy hat­vanöt év távlatában e tett nagyságát meg­erősítette a kapitalizmussal és a fasizmus­sal vívott győztes harc, és mindenekelőtt a szocializmus sikeres felépítése, a fejlett szocialista társadalom építése. Utunkon értek bennünket kudarcok és vereségek is, de a kommunisták sosem, még a legnehe­zebb pillanatokban sem szüntették meg igazságos harcukat a munkásosztály és a többi dolgozó létérdekeiért, Csehszlo­vákia nemzeteinek jobb jövőjéért. 1921 májusa és szocialista jelenünk között közvetlen folyamatosság van. A tör­ténelmi fejlődés megerősíti, hogy marxista -leninista párt nélkül nem érhettük volna el a múltbeli és a mai eredményeket. Joggal vagyunk büszkék pártunkra, arra, hogy annak a forradalmi élcsapatnak tagjai va­gyunk, amely egész tevékenységének ér­telmét a dolgozó ember szolgálatában, a jólétéért való gondoskodásban, a haladás­ra és a békére való törekvésben látta és látja el ma is. Tudatában vagyunk annak, hogy a párt nem élhet csupán a múltban szerzett politi­kai tőkéből. A dolgozó népnek a párt politi­kájába vetett bizalmát szüntelenül ki kell vívni, mégpedig a jelenlegi problémák megoldása és a programcélok teljesítése alapján. Következetesen fogjuk folytatni re­ális, becsületes és nyílt politikánkat, amely a párt és a nép szilárd szövetségének mindig is az alapja volt. A mai kor, a feladatok összetettsége és újszerűsége is megköveteli, hogy e felada­tok teljesítéséért nagy politikai harcot foly­tassunk. Elsősorban a párton, a pártszer­veken és -szervezeteken, minden egyes kommunistán, erőfeszítéseiken és áldozat- készségükön, az általuk kialakított alkotó légkörön fog múlni, hogy ezt a harcot győzelemre vigyük. Csehszlovákia Kommunista Pártja ma hatalmas politikai erőt képvisel, amely nagy tekintélynek örvend és élvezi a nép bizalmát. Az 1 675 000 kommunista a tár­sadalmunk életének minden területén te­vékenykedő nagy hadsereget alkot. A párt politikájának vonzóságát az is bizonyítja, hogy soraiba további új erők érkeznek. Jelentős mértékben erősödött a párt mun- kásmagva. A munkások és a szövetkezeti földművesek ma a tagságnak több mint az ötven százalékát alkotják. A párt megfiata­lodott, tagságának egyharmadát a 35 év alatti kommunisták teszik ki. Pártunkban így olyan ifjú gárda növekszik fel, amely folytatni fogja a szocialista társadalom épí­tését. A központi bizottság a párt egészséges növekedéséről, a tagság minőségének szociális és korosztálybeli szerkezetének javításáról, politikai, szervezeti és eszmei egységének megszilárdításáról, erkölcsi tekintélyének növekedéséről való gondos­kodást a legfőbb feladatnak tartja. A párt forradalmi, tiszta profiljáról, a kommunista jó hírnevéről való gondoskodás kötelessé­ge pártunk történetének legkomolyabb ha­gyatékához, a hatvanas évek végén bekö­vetkezett válságos fejlődésből levont leg­fontosabb tanulsághoz tartozik. A pártba való felvételkor nem engedhe­tünk a kommunistákkal szemben támasztott követelményekből. Különös gondot kell for­dítanunk arra, hogy a pártba jellemes em­berek lépjenek valamennyi társadalmi ré­tegből, mindenekelőtt az anyagi termelés­ből és más olyan területekről, amelyek elsőrendű fontosságúak a társadalmi-gaz­dasági és a szellemi fejlesztés meggyorsí­tása szempontjából, olyan emberek, akik készek életüket az eszméinkért való mun­dalmi haladás és a béke elválaszthatatlan. Optimizmussal tekintünk a jövőbe. A kié­lezett nemzetközi helyzet ellenére meg­győződésünk, hogy a béke megőrizhető. Ezt a szocialista közösség egysége, a világ összes haladó és realisztikus erőivel együttműködése szavatolja. kának szentelni. Határczottan meg kell szabadulnunk azoktól, akik tetteikkel mél­tatlanok a kommunista névre és kárt okoz­nak pártunknak. Látnunk kell ugyanakkor, hogy a kommunista a mindennapi munká­ban formálódik, azáltal, ahogyan a magáé­vá teszi és érvényesíti a párt politikáját, forradalmi ideológiánkat. A kongresszust megelőző vitában támo­gatták a párt alapszabályzatában javasolt módosításokat. A központi bizottság sok ösztönző ötletet és ajánlást kapott, ame­lyeket figyelmesen áttanulmányoztunk és komolyságuknak megfelelően sok javasla­tot kihasználtunk a végleges javaslat fel­dolgozása során. A kongresszus elé ter­jesztett módosítások lényege hozzájárulni ahhoz, hogy az alapszabályzat megfeleljen az új követelményeknek, hogy a párt hatéko­nyabban érvényesíthesse vezető szerepét, hogy növekedjen a pártszervek és -szerve­zetek szerepe, minden egyes kommunista felelőssége, hogy erősödjék a párt ellenőr­ző funkciója. Az alapszabályzat javasolt módosításai feletti vita még egy fontos dologra felhívta a figyelmet. A központi bizottságnak, a KB szerveinek, a kerületi és járási pártbizott­ságoknak és az alapszervezeteknek nem szabad figyelmen kívül hagyniuk azoKai a komoly hozzászólásokat, amelyek rámu­tattak, hogy jobban és állandóan dolgozni kell a párt alapszabályzatával, nem szabad eltűrni megsértését és szigorú következte­téseket kell levonni mindazokkal szemben, akik nem viselkednek kommunistához mél­tóan. Ma, amikor minden területen fokozzuk a kommunisták munkájával szemben tá­masztott igényeket, rendkívül fontos a cse­lekvés nyíltsága, amely magába foglalja az igazsághű helyzetértékelést, a hiányossá­gok és hibák meglátásának képességét, a széles körű tájékozottságot és a rend­szeres beszámolást. A pártszervekben és -szervezetekben létre kell hozni a feltétele­ket ahhoz, hogy a kommunisták széles körben vegyenek részt a problémák meg­oldásában, hogy a vélemény- és a tapasz­talatcsere konstruktív legyen, hogy a munka eredményeinek elemzése bíráló legyen. Maximálisan érvényesíteni kell a kollektív vezetés és a személyes felelősség lenini elvét. Ez a választott pártszervek, plenáris üléseik és a taggyűlések munkájának javí­tását, szerepük fokozását követeli meg. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a párttanácskozások napirendjére a döntő kérdések kerüljenek, hogy ne kerüljék meg az égető problémákat és hogy e tanácsko­zások eredményeiről tájékoztassák a dol­gozókat. A belső pártéletet meg kell szaba­dítani a formalizmustól, a semmit meg nem oldó értekezletektől és tanácskozásoktól, az aktivitást nem szabad a gyűlések és a különböző akciók számával mérni, ha­nem a gyakorlati tettekkel, a konkrét ered­ményekkel. Ezért fektetünk oly nagy hang­súlyt arra, hogy a párttanácskozásoknak tárgyszerű és munkajellege legyen, hogy a kommunistákat világosan orientálják te­vékenységükben és alkotó aktivitásra ösz­tönözzék őket. Ezzel összefüggésben engedjenek meg néhány szót a bírálatról és az önbírálatról. Teljes mértékben egyetértünk azzal, ami a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán a Mihail Gorbacsov elvtárs által előterjesztett politikai beszá­molóban hangzott el. A beszámoló hang­súlyozta, hogy ,,ott, ahol elcsendesedik a kritika és az önkritika, ahol a reális helyzet pártos elemzését a sikerekről szóló szónoklatok helyettesítik, ott, deformálódik a párt egész tevékenysége, az önelégült­ség légköre, a mindenhatóság és a büntet­lenség légköre alakul ki, amely a legkomo­lyabb következményekhez vezet“. Érzékeny kérdésről van szó. Bírálat és önbírálat nélkül azonban elképzelhetetlen az egészséges fejlődés, a hiányosságok feltárásához és a leküzdésüket szolgáló erők mozgósításához szükséges légkör. A párt alapszabályzata arra kötelez ben­nünket, hogy sehol se engedjünk teret a bírálat elnyomásának. Azokban az ese­tekben, amikor az embereket a bírálatért üldözik, a legszigorúbban kell eljárni, min­dig szem előtt kell tartani, hogy az emberek bizalmával nem szabad hazardírozni. A bí­rálat akkor teljesíti feladatát, ha azt önbírá­lat, majd a hibák és a hiányosságok helyre­hozása követi. A kommunista bírálatban és önbírálatban a belső pártélet természetes alkotóelemét, a fejlett szocialista társada­(Folytatás a 9. oldalon) VII. A párt élcsapatszerepe, a belső pártélet tökéletesítése ÚJ szú 8 1986. III. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents