Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-25 / 71. szám, kedd
ÚJ szú 5 % * 1986. III. 25. A CSKP Központi Bizottságának politikai beszámolója (Folytatás a 4. oldalról) jelentős eszközöket fordítottunk és fogunk is fordítani, s ezek az eszközök relatíve összehasonlíthatók a fejlett országokkal. Sürgetően szükség van arra, hogy hatékonyan legyenek kihasználva. Komplex módon kell felülvizsgálni az alap- és az alkalmazott kutatás munkahelyeinek célszerűségét és szerkezetét, illetve hatékonyságukat. Megfelelő szervezeti, erkölcsi és gazdasági feltételeket kell létrehoznunk a tudomány, a kutatás és a termelés szorosabb összekapcsolása céljából, tökéletesíteni kell kölcsönös kapcsolataik és együttműködésük mechanizmusát. Csehszlovákia korlátozott nyersanyag- forrásokkal rendelkező ország, nagymértékben kapcsolódik be a nemzetközi munkamegosztásba és sikeresek külkereskedelmi kapcsolatai. Ez a körülmény megköveteli, hogy a gazdasági mechanizmus tökéletesítésére irányuló erőfeszítések során megkülönböztetett figyelmet fordítsunk a külkereskedelem munkájának javítására, irányításának és szervezésének a tökéletesítésére. Elsősorban a termelés és a külkereskedelem összekapcsolásának további elmélyítéséről van szó. Nem lehetünk megelégedve a kereskedelmi munka színvonalával. Ezen a területen határozott javítást kell elérni. Az új feladatokat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a dolgozók részvétele az irányításban céltudatosabban fog elmélyülni,* ha szélesebb körben érvényesülnek az olyan formák, mint a munkaszervezés és a javadalmazás brigádrendszere, ha a szocialista versenymozgalom fejlődni fog és a gazdasági tevékenység minőségi szempontjaira összpontosít, ha fokozódik az anyagi és az erkölcsi ösztözók fontossága. A dolgozók részvétele a termelés irányításában nálunk sokféle módon valósul meg, amelyeket tökéletesíteni kell és meg kell tisztítani a formalizmus különböző hordalékaitól. Ugyanakkor vizsgálni és alkotó módon ki kell használni mindazt, ami a többi szocialista országban beválik. Mindenütt erősíteni kell a dolgozók felelősségét és illetékességét, mindent meg kell tenni a tisztességes, nagy szakértelemmel végzett és lelkiismeretes munka tekintélyének megszilárdításáért. Minden dolgozókollektívának igazi gazdaként kellene viselkednie, meg kellene értenie, hogy a termelés minden szakaszán az alapmércének a magas műszaki színvonalat és a termékek minőségét kell tekinteni, amelyek a termelőnek és államunknak is hírnevet szereznek. A termelés minőségének kérdése nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is komoly kérdés. A termelés minőségében mutatkozó, még mindig nem elhanyagolható hiányosságok anyagi és erkölcsi veszteségeket egyaránt okoznak, megzavarják a termelés ütemét és az emberek jogos kritikáját váltják ki. Egyenesen meg kell mondani, hogy az e téren elért fordulat nélkül egyetlen kitűzött célt sem lehet teljesíteni, nem lehet elérni a magas termelékenységet és meggyorsítani a tudományos-műszaki haladást. Az ilyen tudat formálásában hatékonyabban kellene részt vállalnia a politikai tömegmunkának. Teljes mértékben tudatosítani kell, hogy a tervezés és az irányítás jól működő rendszere nélkül nem lehet teljesíteni a kitűzött igényes célokat. Számunkra az alapvető szempont a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista termelési viszonyok szüntelen fejlesztése, a gazdasági és társadalmi politika egysége, a gazdálkodás szocialista elveinek sérthetetlensége, gazdasági tevékenységünknek a társadalmi szükségletek kielégítését célzó iránya. Számos olyan kérdésnek és problémának, amelyekről itt tárgyalunk, természetesen hosszú távú a jellege, ami szükségszerűen időt és eszközöket igényel. Ezért is a leghatározottabban kell megoldani az olyan sürgető kérdéseket, mint a munkaidő és a termelési alapok ésszerű kihasználása, a fegyelem, a rend és a szervezettség megszilárdítása az egyes munkahelyeken. Ehhez jóval határozottabban kell kihasználni mindazokat a lehetőségeket, amelyeket az irányítás jelenlegi rendszere, az érvényes törvények és jogi előírások nyújtanak, lényegesen javítani kell a közvetlen irányító és szervező munkát. Ennek színvonala valamennyi szinten, ahogy az már nem egyszer elhangzott, nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Nagy figyelmet igénylő, komoly kérdés a munkaerő ésszerű elhelyezése és kihasználása. Erre azért is felhívom a figyelmet, mivel a következő tizenöt év folyamán csaknem 850 ezer fiatal éri el a munkaképes kort. A munkához való jog, a teljes mértékű és ésszerű foglalkoztatottság biztosítása a szocializmus alapvető előnyei közé tartozik. A munkaerő-növekedés kihasználását, az iparban és az építőiparban való progresszív szerkezeti változások végrehajtásával összhangban, a műszakszám növelésére és főleg a terci- ális szférában a foglalkoztatottság fokozására kell irányítani. Ugyancsak fontos, hogy létrejöjjenek a munkaerő nagyobb mobilitásának és rugalmasabb átképzésének a feltételei. Ehhez lényegesen el kell mélyíteni a szakképzett dolgozók szükségleteinek távlati tervezését és felkészítésüknek a folyamatát. I. A szociálpolitika fő irányai, a társadalmi igazságosság elvének érvényesítése Elvtársak! Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk az átgondolt szociálpolitikának, amely a nép életszínvonalának emelkedését, a társadalmi viszonyok tökéletesítését, szocialista rendszerünk reális humanizmusának elmélyítését célozza. Állandóan szem előtt kell tartani az emberek életének minden tekintetben történő javítását, figyelmesnek kell lennünk igényeik iránt, időben kell felszámolni mindazt, ami a társadalmi osztályok, szociális csoportok, népeink és nemzetiségeink kölcsönös megértésének, együttműködésének és közeledésének az útjában áll. A 8. ötéves tervidőszakban az életszínvonal fejlesztését tekintve az egyik alapvető célkitűzés a személyes fogyasztás növelése és a szerkezetében végrehajtott minőségi változások biztosítása. Azzal számolunk, hogy a lakosság pénzjövedelmei 14 százalékkal növekednek. Emellett az átlagos nominálbérek hozzávetőleg 6,5 százalékkal nőnek. A bérekre fordítható eszközöket a munkatermelékenység növekedésével összhangban fogjuk fejleszteni. A javadalmazás területén a társadalmi igazságosság követelményének megfelelően, az érdemek elvét kell kiindulási alapnak tekinteni. Az életszínvonal emelkedésének alapja csak a munkajövedelem, az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazás lehet. Ennek az elvnek az érvényesítésében sok az olyan hiányosság, amely mindenekelőtt az egyenlősdiségben mutatkozik meg. Ezért elengedhetetlen fokozni az ellenőrzést a munka és a fogyasztás mértéke felett, következetesen kell folytatni a bérrendszerek gazdaságos hatékonyságának a tökéletesítését és olyan légkört kell teremteni, amely nem engedi meg a becsületes és a hanyag munka közötti különbségek eltörlését. A szocialista elveket komolyan megsértik a különböző negatív jelenségek, a spekulációs tendenciák, a munka nélküli és a jogtalan jövedelem megszerzésére irányuló törekvések. Sok helyen nagy gondot okoz az élősködés, a szocialista vagyon eltulajdonítása, a megvesztegetés és más visszás jelenségek, amelyek ellen határozottan kell küzdeni. Nem először beszélünk ezekről az anti- szocialista jelenségekről. Ezek felszámolására irányul a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének az 1983 februárjában elfogadott levele a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elveinek megsértése elleni harc hatékonyságának az elmélyítésére. Több helyen azonban nem járnak el kellő következetességgel. Fokozni kell a párt felelősségét azért, hogy a gyakorlati életben teljes mértékben érvényesüljenek a levél elvei, amelyek nagy nyomatékkai vetették fel a valamennyi negatív jelenség ellen, a munka nélkül szerzett jövedelmekre és meggazdagodásra irányuló törekvések ellen, a korrupció és a hivatali tisztséggel való visszaélés ellen, a szocialista erkölcs és törvényesség elveinek következetes tiszteletben tartásáért és érvényesítéséért folytatott harc követelményét. Meggyőződésünk, hogy ezt az elvszerű eljárást egész pártunk, népünk túlnyomó többsége teljes mértékben támogatja. Szociálpolitikánkban állandóan fontos helyet kap a társadalombiztosítás rendszere, amely nálunk magas szintű és a szocializmus nagy vívmányai közé tartozik. A gazdasági lehetőségek függvényében tovább fogjuk tökéletesíteni. Azzal számolunk, hogy a 8. ötéves tervidőszakban 470 milliárd koronát fordítunk erre a területre. A nyugdíjasok élet- színvonalának megfelelő emelése céljából megkezdjük a munkát a nyugdíjbiztosítás tökéletesítésének programján. Bővíteni fogjuk a szociális és gondozási szolgáltatásokat, amelyekben az idős és rokkant állampolgárok részesülnek. Tovább fog bővülni a gyermekes családoknak és a fiatal házasoknak nyújtott támogatás. Már ebben az ötéves tervidőszakban megvizsgáljuk, milyen feltételek mellett lehetne meghosz- szabbítani a nehéz munkahelyeken és több műszakban dolgozók szabadságát, s életbe léptetni néhány intézkedést a kisgyermekes anyáknak nyújtott kedvezmények kiterjesztésére. Tartós feladatnak kell minősíteni a munkakörülmények és a munkahelyi biztonság javítását. Amint az a fő irányok javaslatából kitűnik, a következő években is nagy figyelmet fordítunk az egészségügyre. A szociálpolitikának ez fontos területe, minden egyes családot, az egész lakosságot érinti. Számos jelentős sikerrel dicsekedhetünk a betegségek megelőzése, a sebészet, a fertőző betegségek elleni harc területén ós másutt. Államunk jelentős eszközöket fordít és fog is fordítani az egészségügyre. Arról van azonban szó, hogy ezeket az eszközöket célszerűen, ésszerűen használjuk ki, hogy mindenütt javuljon az egészségügyi ellátás minősége, szervezettsége, erősödjenek az egészségügy területén az etika elvei. Az emberek egészségéről való gondoskodást össze kell kapcsolni a lakosság jó egészségügyi nevelésével, mindenekelőtt a gyermekek és az ifjúság viszonylatában. Az, hogy nálunk az egészségügyi szolgáltatások, így a gyógyszerek is ingyenesek, még nem jelenti, hogy pazarolni lehet velük. Anélkül, hogy változtatnánk egészségügyi politikánk alapelvein, ezt a kérdést komolyan meg kell vitatni és intézkedéseket kell elfogadni az egészségügyi szolgáltatásokkal való pazarlás ellen. A 8. ötéves tervidőszakban jelentős eszközöket fordítunk az oktatásügyre és a kultúrára is. Itt ugyancsak elengedhetetlen ezeknek az eszközöknek a hatékony kihasználása e területek fejlesztésére. Elsőrendű fontosságú kérdés a belső piac jó működése. Jelentős mértékben befolyásolja a lakosság elégedettségét, érdekeltségét a nagyobb teljesítményben, a termelés és a munkatermelékenység növekedésében. Piacunk ellátottsága egészében véve jó, főleg ami az élelmiszereket illeti. Néhány hiányosság azonban tapasztalható. Gyakran hiányoznak apróságok, amelyekre az embereknek szükségük van és amelyek beszerzésére sok időt pazarolnak el és amelyeket magunk is előállíthatnánk. A szövetségi kormánynak, a nemzeti kormányoknak, a köztársasági minisztériumoknak, az ipari és fogyasztási szövetkezetek központjainak következetesen kell foglalkozniuk a belső piac ellátásának kérdéseivel és határozottabban kell felszámolniuk a hiányosságok és a negatív jelenségek okait. Szükséges a kereskedelmi minisztériumok és vezérigazgatóságok munkájának javítása, a kereskedelem és a termelés szorosabb együttműködésének elérése, a kereskedelem egész rendszerében folyó munka szervezésének minőségi javítása és rugalmasabbá tétele. Lényegesen fokozni kell az értékesítés becsületességének és kulturáltságának, az áru minőségének és a fogyasztó védelmének hatékony ellenőrzését. A jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán a piaci alapokba történő szállítások több mint 13 százalékkal növekednek. A termelés jelenlegi szintje lehetővé teszi az iparcikkek és élelmiszerek szükséges mennyiségének és minőségének a biztosítását. Ez nagy igényeket támaszt a közszükségleti és az élelmiszeriparral szemben, amelyeknek jóval rugalmasabban kell kielégíteniük a belső piac növekvő igényeit. A szükséges szerkezet és minőség szempontjából fedezniük kell a lakosság valamennyi csoportjának keresletét. Ebből a célból korszerűsíteni fogjuk a kiválasztott termelési ágazatokat és előnyben fogjuk részesíteni a hazai nyersanyagokat feldolgozó ágazatok fejlesztését. A belső piac gazdagítása céljából az importot is növelni fogjuk. Jóval aktívabb szerepet kell játszania a tartós fogyasztási cikkek nagyobb és főleg színesebb kínálatának. Mindenekelőtt az igényelt progresszívabb gépipari és elektrotechnikai termékek szállításának lényeges fokozásáról, a bútorgyártás- és eladás minőségének javításáról, a divatos textilipari termékek és lábbelik megfelelő mennyiségben történő szállításának rugalmasabb biztosításáról van szó. A belső piac problémakörével szorosan összefügg a kiskereskedelmi árak területe. A hosszú távú árpolitika alapelveit a XVI. kongresszuson fogadtuk el és az a véleményünk, hogy nem indokolt a módosításuk. Lényegük az ármechanizmus társadalmi és gazdasági funkciójának egysége, s ennek a mechanizmusnak hozzá kell járulnia a kínálat és a kereslet közötti összhang biztosításához, a piaci egyensúly fenntartásához. E szempontok bármelyikének lebecsülése gazdasági és gyakran politikai következményekkel járó torzulásokhoz vezet. Ez olyan érzékeny terület, amely szó szerint mindenkit érint. Elvi politikai pozíciókból kell viszonyulni hozzá és következetesen érvényesíteni állami irányításának és ellenőrzésének rendszerét. Tiszteletben kell tartanunk azt az egyszerű igazságot, hogy nem lehet drágán termelni és olcsón eladni. Államunk amúgy is ártámogatásban részesíti, főleg az élelmiszereket és a szolgáltatásokat, s a jövőben is jelentős eszközöket fog fordítani ezek dotálására. Ezen felül általánosan ismert, milyen nagy kiterjedésű nálunk a térítésmentes szolgáltatások, az egész társadalmi fogyasztás szférája. Az, amivel a társadalom rendelkezhet, amit a szocialista állam eloszthat, a források megteremtésétől, a jó minőségű munkától függ. Az ármechanizmusnak a termelést gyorsabb innovációra, minden árkategóriában a jó minőségű és igényelt áruválaszték gazdagítására kell ösztönöznie. Nem lehet azonban eltűrni, hogy az innováció ürügyén lényegében a régi termékeket adják el magasabb árakon és az olcsóbb, mindenki számára hozzáférhető termékek eltűnjenek a piacról. Úgy tűnik, a jó szó és a bírálat nem segít. Elérkezett az ideje annak, hogy megszigorítsuk az ellenőrzést, növeljük a termelők és azon szervek felelősségét, amelyek ezt a gyakorlatot érvényesítik és megfeledkeznek arról, hogy az ármachinációk által a nemzeti kincs nem növekszik, s nincsenek kielégítve a társadalom szükségletei sem. Minden csalást, minden hazugságra irányuló kísérletet szigorúan meg kell büntetni. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nem elszigetelt ország. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mi történik körülöttünk. Arra fogunk törekedni, hogy a világpiacon tapasztalható különböző ármozgások hatása ne legyen érezhető automatikusan a fogyasztás területén. A lakáspolitikában az alapvető feladat a 8. ötéves tervidőszakban 480 ezer új lakás felépítése és a lakásalap lényeges korszerűsítése. Az illetékes nemzeti bizottságoknak szigorú intézkedéseket kell elfogadniuk abból a célból, hogy a lebontásokkal ne csökkenjen a lakásalap, s hogy növekedjen a lakások javításának és fenntartásának minősége. A rend és a lakásalap célszerű, igazságosabb kihasználása érdekében szükség van a lakástörvény módosításának az előkészítésére. Sürgető, egyetemessé vált probléma a környezetvédelem. Számos ezzel összefüggő kérdést nem lehet nemzeti keretek között megoldani. Különböző nemzetközi tárgyalások tárgyát képezik, amelyeken aktívan veszünk részt. A környezetvédelem céljait szolgáló akciókra ebben az ötéves tervidőszakban legkevesebb 17 milliárd koronát fordítunk. Ez több mint a kétszerese a 7. ötéves tervidőszakban erre a célra fordított összegnek. Határozottabban kell megoldani a levegő és a vizek szennyeződésének a problémáját. Ehhez jelentős mértékben hozzájárulnak a tüzelőanyag-energetikai alapban eszközölt szerkezeti változások. Szigorítani kell az új beruházások elbírálásának kritériumait. A következő évek sürgető feladata lesz a szennyvíztisztítók építésének fokozása és a mezőgazdasági termelés kemizálása által okozott negatív következmények jelentős mértékű korlátozása. A fő figyelmet egész területek környezetvédelmének a komplex megoldására kell fordítani, a sürgősség foka szerint, mindenekelőtt azonban a prágai és az észak-csehországi agglomeráció tekintetében. A környezetvédelemnek a szó legszélesebb értelmében fontos helyet kellene kapnia a választási programok kidolgozásában és a Z akcióban is. IV. A politikai rendszer tökéletesítése, a szocialista demokrácia elmélyítése Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának legfontosabb feladatai közé tartozik a munkásosztály vezető szerepének megszilárdításáról, a szövetkezeti földművesekkel, az értelmiséggel és a többi dolgozóval való szövetség megszilárdításáról való gondoskodás. Ez a szövetség képezi egyben nemzeteink és nemzetiségeink egységének és további közeledésének szociális alapját. A párt politikájának alakításakor nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy gondosan figyelembe vegyék hazán.; osztályainak és szociális csoportjainak, nemzeteinek és nemzetiségeinek közös érdekeit, hogy a munkásosztály vezetésév íl szüntelenül erősödjék társadalmunk egysége. Politikánk állandó irányvonala a szocialista demokrácia fejlesztése és tökéletesí- (Folytatás a 6. oldalon)
