Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám, kedd
Az SZLKP kongresszusának vitája (Folytatás a 9. oldalról) ben elkötelezett, és ilyen akar lenni továbbra is. Cselekvő segítséget akarunk nyújtani mindenütt, ahol- erre szükség van, s ahol erre képesek vagyunk. Szövetségünk továbbá köteles gondoskodni tagjaink szociális és egészségügyi problémáinak megoldásáról is. Az utóbbi években emelkedtek a minimális nyugdíjak, az erre szociálisan rászorulók ismételt anyagi támogatásban részesülnek, az ellenállási harc résztvevőit előnyben részesítik lakásproblémáik megoldásában. Az ellenállásban való részvételről tanúskodó 255-ös számú bizonylat tulajdonosai 50 százalékos árengedményt élveznek a helyi és a tömegközlekedésben, ingyenes jogsegélyben és ügyvédi tanácsadásban részesülnek. Az egészségügy hozzáértően gondoskodik tagjainkról, 80 százalékos hányadban szövetségünk anyagi eszközeiből biztosítjuk a szükséges gyógyfürdői kezeltetést, és javul a helyzet az üdültetésben is, noha e tekintetben vannak problémák. Nem kételkedünk abban, hogy a lehetőségek arányában az antifasiszta harcosokról való effajta gondoskodás is javulni foq. Az antifasiszta harcosok nemzedéke joggal tekinti azt a korszakot, amelyben élt, harcolt és dolgozott, népünk újkori történelme legjelentősebb korszakának. Ez a megállapítás, ez a visz- szatekintés az elvégzett munka fölötti büszkeséggel tölt el bennünket. Döntő sikerként könyveljük el, hogy ma szabad szocialista hazában élünk. Ebben mindenkinek joga van a munkához. a művelődéshez, az ingyenes egészség- ügyi ellátáshoz és magas fokon szavatolt a szociális biztonság. A munkásosztály és a dolgozó nép a CSKP vezetésével megoldotta azt, amit a burzsoázia képtelen volt megoldani egész uralma idején. Nagy érdeklődéssel figyeltük a szovjet kommunisták XXVII. kongresszusának minapi tanácskozását. Tartalma rendkívül tanulságos. De nemcsak a tartalma, hanem a kritikus szemléletű igényesség módszere, valamint a ma problémái és feladatai iránt a kommunisták hozzáállásának módja is. Ez a szellem hatja át az SZLKP Központi Bizottságának beszámolóját is. Bennünket is nagyon sürgetően és határozottan emlékeztet arra a kötelességünkre, hogy minden munkahelyen tudományos alapokon végezzük a munkát, hatékonyan, gazdaságosan dolgozzunk, egyszóval többett, jobbat és olcsóbban termeljünk, mint a tőkés gazdaság. Ezek a szocialista gazdaság ismert követelményei és normái. Teljesítésük alapvető, döntő fontosságú előfeltétele a párt szociális programja megvalósításának, ami politikánk fö célja, s egyben a szocializmus kapitalizmus fölötti győzelmének előfeltétele is. A CSSZSZK 1986-1990. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai és kilátások 2000-ig című dokumentumtervezetben, valamint az SZLKP Központi Bizottsága beszámolójában foglalt feladatok nagysága elsősorban azt kívánja meg, hogy azonosuljunk velük. Megvalósításuk rátermett, művelt, s főleg lelkes és a szocializmushoz hú embereket követel. Megkívánja azt, hogy mentesüljük az önelégültségtől, az átlaggal való kiegyezéstől, amely életünkben meghonosodik, s amit gygkran nem is tudatosítunk. Fel kell ráznunk a saját lelkiismeretünket és a szó szoros értelmében hadat kell üzennünk az átlagosságnak. Nem szabadna például megbékélnünk az átlagos eredményekkel az iskolákban, a munkahelyeken, a gyártmányok minőségében. A termelésben sokat ragozzák a qazdaságosságot, de a késztermékek és az értékek iránti viszony nem gazdaságos és gyakran elmarasztalást érdemlő. E tekintetben sok bíráló észrevétel hangzott el szövetségünk évzáró taggyűlésein és konferenciáin is. Mindennek nem kellene így lennie, ha a szubjektív jellegű fogyatékosságok kiküszöbölésében kritikusabbak, személyre szó- lóbbak és igényesebbek lennénk, ha a felelőtlen vezetőket bátrabban megfosztanánk felelősségüktől, amit nem becsülnek, ha megválnánk azoktól, akik feladataikat képtelenek ellátni, ha aktívabban és céltudatosabban keresnénk rátermett, tehetséges embereket, s bátrabban tennénk számukra lehetővé képességeik és tehetségük érvényesítését az irányításban. Az emberek értékelésének és a káderekről való döntések fö mércéjévé kell hogy a munkában elért eredmények váljanak. Igényesebben kellene lelepleznünk és megbüntetnünk az olyan eseteket, amikor is a kádereket sógor-komaság és protekció alapján nevezik ki. Az embereket felzaklatja a protekciózás, a sógor-komaság, amit gyakran minden úton-módon lepleznek. Ez elsősorban megbocsáthatatlan politikai károkat okoz. Egyes tisztségviselők szerénytelensége is árt a párt politikájának a dolgozók körében. A feladatok nagysága fölött elgondolkodva, felvetődik a kérdés: vajon a jelenlegi történelmi korszak - a tudományos-technikai forradalomnak, a békéért folytatott ádáz harcnak, az atomháborútól és a „csillagháborúktól" való félelem megszüntetéséért folytatott harcnak, az emberiség jövőjéről való gondoskodásnak, a népek közötti együttműködés igyekezetének korszaka - kevésbé jelentős és igényes-e, mint amilyenek a korábbi korszakok voltak? Az előttünk álló feladatok nagysága és igényessége kell hogy minden becsületes embert afölötti büszkeséggel töltsön el, hogy teljesítésükben részt vehet. Ezeket a feladatokat csak az olyan elkötelezett, öntudatos ember teljesítheti, aki tudatosan formálja a környező világ iránti viszonyát. Az ilyen jellemű emberek nevelésére intenzívebben és cselekvöbben kell törekednünk a családban, az iskolában, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben, a munkahelyeken. A fejlett szocializmus szakasza feladatainak igényessége műszakilag képzett embereket követel, de nem technokratákat, s nem olyanokat, akik semlegesek a társadalmi feladatokkal és a sürgető problémákkal szemben. Bármennyire is sürgető fontosságú és szükséges az ifjúság műszaki felvértezése, elsőrendű a politikai nevelés. Arra kell törekednünk, hogy saját arculattal, saját nézettel rendelkező olyan embereket neveljünk, akik a lehető legnagyobb mértékben elkötelezettek, áthatja őket az osztályszemlélet és a pártosság mindazzal kapcsolatban, ami társadalmilag fontos. Tudom, hogy ezt könnyű erről a szószékről kinyilatkoztatni, a munka viszont nagyon igényes és nehéz. Csakhogy a helyzet bármiféle leegyszerűsítése, nem kritikus és igénytelen értékelése nagyon bonyolíthatná törekvéseink megvalósulását és gondokat okozhatna. Ezen a területen a mi szövetségünknek is még nagyobb elkötelezettséget kell tanúsítania. konkurenciában is eredményesen helyt álló termékeket kínálni. A szocialista országok 2000-ig terjedő tudományos-technikai fejlesztésének komplex programja széles körű lehetőségeket kínál e célok megvalósításához. Ez a program minőségi szempontból új típusú tudományos-műszaki együttműködést tételez fel, amelyre nem minden munkahelyünk van kellőképpen felkészülve. Megmérettetik tudományos-műszaki potenciálunk, valamint a különböző kísérletező intézetek, az egyének és kollektívák munkájának színvonala. Ebbe a komplex programba számos intézetből és más munkahelyekről olyan témákat javasolnak, amelyeknek technikai-gazdasági mutatói nem megfelelőek, vagy pedig a határidejük hosszadalmas. Nem csupán a kísérletekről van szó, ugyanis az adott munkahelynek szavatolnia kell, hogy 4-5 éven belül elkészül a referenciapéldány, a prototípus, s egyúttal, felelősséget kell vállalniuk arra is, hogy a KGST-országokon belül megkezdik az adott termék szériagyártását. Ez a felelősség magában foglalja a gazdasági szankciókat is, amennyiben nem teljesítik a vállalt feladatokat. Ilyen biztosítékot csak olyan munkahely szavatolhat; ahol már teljes az innovációs ciklus, s olyan kollektíva dolgozik, amely képes önálló megoldásokat felmutatni, s van bátorsága az ésszerű kockázatra is. A Szlovák Szocialista Köztársaságban léteznek ilyen tudományos-műszaki intézetek, amelyeknek megvan az előfeltételük ahhoz, hogy magukra vállalják a feladatok koordinálásának felelősségét is. Vannak olyan munkahelyek is, ahol a kívánt szellemi erő a rendelkezésre áll, érdeklődnek is e felelősségteljes feladatok iránt, ám hiányoznak a kísérletezéshez és a termeléshez szükséges feltételek. Számos ilyen munkahely van egyetemeinken és főiskoláinkon is, amelyeknek felszereltségét korszerűsíteni kell. Nagyobb aktivitást és kezdeményező készséget várunk a Szlovák Tudományos Akadémiától, az egyetemek és főiskolák kísérletezéssel és fejlesztéssel foglalkozó munkahelyeitől, mert éppen a komplex program segítségével teremtjük meg a feltételeket a döntő fontosságú szerkezeti változásokhoz gazdaságunkban, valamint a termelés szakosításában és kooperációjában. A gazdasági életünk előtt álló igényes feladatokat csupán aktív szociális politikával valósíthatjuk meg. Ennek a politikának aktivizálnia és érdekeltté kell tennie a szellemi erőt, az alkotó munkát végző embereket. Éppen ezért fontos, hogy következetesen érvényt szerezzünk a szociális igazságosságnak, s annak az elvnek, hogy mindenkit az érdemei szerint értékeljünk. A gazdasági és szociális program egysége ma sokkal fontosabb mint a múltban. Gazdasági, szociális és kulturális fejlődésünk hosszútávú programja széles körű távlatokat nyújt a fiatalok számára. Éppen a fiatal, a háború titán született nemzedéktől - vagyis a negyvenévesnél fiatalabbaktól, akik lakosságunk 60 százalékát képviselik - várjuk el, hogy e programot magáévá teszi és saját életcéljává avatja. Az idősebb nemzedéktől, tehát a 40-től 70 éves korú emberekig pedig azt várjuk el, hogy minél hamarabb alkalmazkodjanak gazdasági és szociális fejlődésünk minőségileg új, igényesebb követelményeihez. Napjainkban társadalmunkban tulajdonképpen négy nemzedék él együtt. Kissé leegyszerűsítve azonban a háború előtti és a háború után született nemzedékekről beszélhetünk, mert ezúttal nem demográfiai vagy pszichoszomatikus szempontokat érvényesítünk, hanem politikai és társadalmi kritériumokat. Az említett két nemzedék eltérő társadalmi körülmények között ismerkedett meg a szocialista eszmékkel, a szocialista társadalom építésének körülményeivel, valamint a szocialista értékekkel. Szeretnék rámutatni arra, mik a közös jegyek, mik a sajátosságok, s mik az új vonások e két nemzedékben. Minden ifjú nemzedék közös jellemvonása volt, s az is marad, hogy a fiatalok kritikusabbak, nyíltabbak, s bizonyos ellenzéki magatartást tanúsítanak az idősebb nemzedékkel szemben. É rzékenyebben és olykor erőteljesebben reagálnak a jelenségekre, több az érzékük az új, a korszerű iránt. Ifjú nemzedékünk műveltebb s jobban fel van készülve számos kérdés megoldására, mint azt sokan hiszik. Társadalmi életünk számos területén a tudományos-műszaki fejlesztés megtestesítői. így van ez például a számítástechnikában, a kibernetikában, az automatizált rendszerek és a robotika meghonosításában, a génekkel való kísérletezés terén, s máshol is. Az idősebb nemzedéknek e területeken tanulniuk kell a fiatalabbaktól. Ez természetes. Az érem másik oldala pedig az, hogy a fiatalok pedig olykor úgy érzik: néhány területen például a gazdasági életben tudatosan fékezik őket, nem jutnak megfelelő irányító funkciókba s így nem tudják kellő mértékben befolyásolni az innovációs folyamatot. Az ifjú nemzedékünk számos olyan sajátos jellemvonással rendelkezik - némely vonásuk főleg hazánk fiataljaira érvényes - amelyet értékelnünk kell, mert ha nem így teszünk, akkor az idősebb nemzedéknek a fiatalabbakhoz való kapcsolatában megnyilvánuló hibák és tévedések forrásaivá válhatnak. A fiatalság fizikai és szellemi érése világviszonylatban felgyorsul. Másrészt viszont szociális érettségük tehát a mindennapi életbe, a termelőmunkába való belépésük később következik be. A fiatal emberek nálunk főleg anyagi szempontból túlságosan sokáig függnek a szüleiktől. Ugyanakkor viszonylag fiatalon kötnek házasságot. Gyakran olyan korban, amikor nincsenek felkészülve kellőképpen a családi életre, nem is megfelelő a felelősségük a család iránt, s ez a tény jelentős mértékben járul hozzá a fiatalok válási arányának nagymértékű növekedéséhez, amelyeknek komoly szociális- és társadalmi következményei vannak. Növekszik az olyan gyermekek aránya, akik csonka családban nevelkednek. Mindent meg kell tennünk, hogy visszaállítsuk a család szerepét és jelentőségét, mert a korszerű szocialista társadalomban is a családnak számos hagyományosnak mondható feladatot kell ellátnia. A fiatal családokat szociális helyzetük szerint két csoportba lehet osztani. Az első csoportba azok a fiatalok tartoznak, akik jelentős anyagi támogatást kapnak szüleiktől. Róluk elmondhatjuk, hogy jobban élnek, mint amennyit dolgoznak. A második csoportba olyan fiatalok tartoznak, akik anyagi szempontból csak önmagukra számíthatnak, s ezért viszonylag eladósodtak, törlesztik a szövetkezeti lakásra, a bútorokra, az autóra fölvett kölcsönöket. A fiataloknak e csoportja teljesen logikusan arra a következetetésre jut, hogy rosszabbul él, mint amennyit dolgozik. Ezek a tények természetesen tükröződnek a fiatalok szociális aktivitásában, a munkához és a társadalomhoz való viszcnyukban. Nem szabad szemet hunynunk az említett gondok fölött, ezeket is mielőbb meg kell oldanunk. Tudatosítanunk kell azt is, hogy lényeges különbség van a háború előtti és a háború után született nemzedék között. A háború előtti nemzedék szociális konfliktusok, a munkanélküliség, a szociális igazságtalanságok és háborús események közepette alakította ki osztályöntudatát, lett politikailag egyre aktívabb, s tette fokozatosan sajátjává a szocializmus eszméit. Méghozzá úgy, hogy az esetek többségében a marxista ideológiát csupán a háború utáni években sajátította el. A háború után született nemzedék már a szocializmusban nevelkedett és ideológiai tanulmányai során válik politikailag aktívvá, s vesz részt a szocialista társadalom építésében. Ez a nemzedék nem ismeri a munkanélküliséget, tehát nem is értékeli kellőképpen a munkához, a műveltséghez való jogot. A háború előtti nemzedék politikai felkészültsége, nézete az uralkodó osztályok, a fasizmus elleni harcban, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben formálódott. A háború utáni nemzedék politikussága nem nyilvánulhat meg a szocializmus, a szocialista eszmék, a szocialista társadalom építése elleni ellenzékben. Az sem elegendő azonban, ha a fiatalok csupán egyetértenek céljaikkal. A háború utáni nemzedék politikai felkészültsége, nézete, tettrekészsége, elsősorban a szocialista társadalom érdekében végzett aktív munkában nyilvánuljon meg. A fiatal nemzedék politikai felkészültségének fő kritériuma a munkában elért eredmény, az alkotó munka, a tudatosan és meggyőződésből létrehozott anyagi és kulturális javak. A háború előtti nemzedék forradalmisága a politikai hatalomért vívott harc időszakában, az iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálásának idején, a szocialista társadalom alapjainak lerakásakor mutatkozott meg. A mai ifjú nemzedékek forradalmiságának legfontosabb színtere az intenzifikációs folyamatokba való aktív bekapcsolódásban, a tudományos és a műszaki ismeretek elsajátításában és mielőbbi gyakorlati alkalmazásukban nyilvánul meg. A mai ember forradalmisága elsősorban abban mutatkozik meg, hogy munkájával összekapcsolja a tudományt a gyakorlattal, a politikával, a termeléssel és a társadalmi érdekekkel. Ezek a feladatok igényesebbek és hatékonyabbak azoknál a tennivalóknál, amelyeket a szocialista társadalom alapjainak létrehozása idején kellett megvalósítani. Éppen ezért az az alapvető kérdés, hogy miként készítsük fel fiataljainkat az életre és a fejlett szocialista társadalom további építésére, nemcsak az oktatásügyet érinti. Kétségtelen, hogy az iskolának az ifjúság nevelésében döntő jelentősége van, de a szülő és a társadalom szerepe is fontos. Fiataljaink tudatában el kell mélyítenünk a szocialista tulajdon iránti viszonyukat, el kell érnünk, hogy jó, szocialista gazdaként tevékenykedjenek társadalmunkban; alkotó, színvonalas, hatékony és ésszerű munkát végezzenek, legyenek okos, kulturált fogyasztói anyagi és szellemi javainknak. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy ha valóban gyorsítani akarjuk társadalmunk gazdasági, szociális és kulturális fejlesztését, akkor elsősorban az emberi tényezőt, a szellemi erőt kell mozgósítanunk, céltudatosabban kell kihasználnunk az emberek műveltségét, szakképzettségét, tudományos-műszaki alkotókészségét, miként fontos az is, hogy az eddiginél gyorsabban érvényesítsük a gyakorlatban a hazai, a nemzetközi tudomány és technika vívmányait. Aktívabban alkalmazkodnunk kell a világban és a KGST országokban végbemenő politikai és gazdasági fejlődés teremtette új körülményekhez, az eddiginél hatékonyabban kell érvényesíteni - méghozzá társadalmunk minden területén - a minőség és a hatékonyság elveit. Ha e célokat munkánkban sikerül megvalósítanunk, akkor nem kell félnünk a jövőtől, nem kell félnünk a távlatoktól. (Folytatás a 11. oldalon) ANTON BLAŽEJ elvtárs, a Szlovák Műszaki Főiskola rektora A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének fp irányai az 1986-1990-ig terjedő években és kilátások a 2000-ig terjedő időszakra elnevezésű tervezetben meghatároztuk gazdasági és szociális fejlődésünk stratégiáját, amelynek alapja az, hogy ezután a mennyiségi szempontokat követően a minőségi kritériumok lesznek a döntők. Programunk célja az, hogy gyorsabban növekedjék nemzeti jövedelmünk, amely a 8. ötéves tervidőszakban országos viszonylatban előreláthatóan 3 és fél százalékkal emelkedik. A Szlovák Szocialista Köztársaságban - amint azt az SZLKP KB beszámolójában megállapították - a nemzeti jövedelem növekedésének évi üteme 4,2 és 4,5 százalék között mozog majd. Ha a fejlődésnek ezt a dinamikáját a Szlovák Szocialista Köztársaságban az elkövetkező tizenöt évben megtartjuk, akkor ebben az országrészben 2000-ig a nemzeti jövedelem 100 százalékkal emelkedne. Méghozzá úgy, hogy a nyersanyag- és az energiafelhasználás az adott időszakban 50 százalékkal csökken. Ezek igényes; nagyvonalú és merész célok. Megvalósításuk nem lesz egyszerű. Milyenek pártunknak - gazdasági és szociális fejlődésünk gyorsítását célzó - stratégiai irányvonala megvalósításának reális lehetőségei és potenciális kockázatai? E programot eredmé- * nyesen csupán a komplex intenzifikáció révén, valamint a reprodukciós folyamathoz való céltudatos hozzáállás eredményeképpen valósíthatjuk meg. Az intenzifikáció fő tényezője a tudományos-technikai fejlődés meggyorsítása. A Szlovák Szocialista Köztársaság körülményei között olyan tudományos-műszaki fejlesztést kell előtérbe helyeznünk, amely lehetővé teszi a progresszív szerkezeti változásokat életünkben, olyan termelési folyamatok szélesebb körű meghonosítását, amely a tudomány legújabb eredményeire, az intellektuális technikára - a számítógépek, a mikroprocesszoros, az információs technikára, valamint a robotok, korszerű műszerek gyártására, az egészségügyi technikára, a könnyűvegyipar, valamint a nem hagyományos anyagok felhasználására - épül. Az új technika alkalmazását össze kell kapcsolnunk a korszerű, nem hagyományos technológiák - mint például a lézer-, a plazma-, a vákuum-, és a biotechnológia - felhasználásával. Általában megállapíthatjuk, hogy növelnünk kell az intellektuális ráfordításokat, amelyek lehetővé teszik a munkatermelékenység fokozását, a termelés hatékonyságának és minőségének a növelését, valamint a nemzeti jövedelem növelését. Az érem másik oldala az, hogy erőt, bátorságot kell találnunk a nem hatékony termelés leállításához, s olyan termékek előállításának a megszüntetéséhez, amelyek iránt sem a hazai, sem pedig a külföldi piacon nincs érdeklődés. A mi körülményeink között a fejlesztésnek ezt a típusát, csupán a tudomány és a technika területén megvalósítandó integrációs folyamatok révén lehet csupán csak elérni, miként az a szocialista országok tudományos-műszaki fejlesztésének 2000-ig terjedő komplex programjában már tükröződik. Az olyan termelésre való áttérés - amely az aplikált tudományra épül - csak akkor lehetséges, ha kísérleti és fejlesztési bázisunk, tudományos-technikai potenciálunk képes lesz reális, eredeti technológiát, korszerű és az erősödő ÚJ SZÚ 10 1986. III. 18.
