Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám, kedd
Az SZLKP kongresszusának vitája ÚJ SZÚ 9 1986. III. 18. (Folytatás a 8. oldalról) citások integrációját és koncentrálását a roboti- zálás meggyorsítása érdekében azzal a céllal, hogy nagyobb mértékben járuljunk hozzá a KGST-országok együttműködéséhez és szakosodásához a robottechnika területén. Az ilyen hozzáállás pozitív feltételeket teremt ahhoz, hogy a csehszlovák ipar fokozott mértékben járuljon hozzá a KGST-országok tudományos-műszaki fejlődése komplex programjának megvalósításához, főleg ami a termelési folyamatok automatizálását és robotizálását illeti. Az INTERROBOT nemzetközi tudományos-termelési társulás megalapítása új, igényesebb formát jelent a robotizálás területén folytatott nemzetközi együttműködésben. PAVEL BOLVANSKÝ elvtárs, a Liptovský Mikuláš-i Járási Nemzeti Bizottság elnöke Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a Közép-szlovákiai kerületben több ipari vállalat a rendkívül igényes gyártási programokkal is képes megbirkózni. Erről főleg a haladó és fejlődő gépipari ágazatok tanúskodnak, így például a dugattyús motorok, az erdei és mezőgazdasági traktorok, a hidraulikus berendezések, a megmunkáló és formázó gépek, a csapágyak gyártása továbbá a földmunkákhoz, útépítéshez és az építőipar számára szükséges gépek, az ipari robotok és manipulátorok stb. előállítása. Az elektrotechnikai iparban rohamosan fejlődött a számítástechnika, a telekommunikációs rendeszerek, és a közszükségleti elektronikai termékek gyártása. Különösen nagyra értékeljük az SM-52/12 miniszámítógép kifejlesztését és gyártásának megkezdését. Kerületünkben fontos szerepe van a faiparnak, a cellulóz- és papíriparnak. Szlovákia fakitermeléséből a tűlevelű fáknál kerületünk 62 százalékban, az egyéb fajtáknál pedig 33 százalékban részesedik. A cellulóz- és papíripar szempontjából jelentős hozzájárulást jelentett a ružomberoki Cellulóz- és Papíripari Kombinát, valamint a žilinai Chemicelulóza felépítése. A termelés beindulását ezekben az új üzemekben, s főleg a žilinaiban, bizonyos műszaki-gazdasági problémák kísérték, melyeket mindeddig nem oldottak meg, s negatívan hatnak a tervezett paraméterek folyamatos elérésére. A fa- és bútoriparban vállalataink termelési, értékesítési, ellátási, s nem utolsósorban pedig a termelés minőségével kapcsolatos problémákkal küzdöttek. Főleg az bosszant bennünket ezen a területen, hogy a hazai nyersanyagbázisra épülő ágazatról van szó, ahol sokkal nagyobb követelményeket támasztanak e nyersanyagok komplex értékesítésével kapcsolatban. E problémával a kerületi pártszervek több ízben is foglalkoztak. A kerület átfogó gazdasági és szociális fejlesztésének biztosítása az elmúlt időszakban rendkívüli intézkedéseket követelt az építési beruházások terén. A tapasztalatok alapján a jelenlegi időszakban is szükségesnek tartjuk a fontos beruházásokra összpontosítani figyelmünket, így például az állami célprogramok teljesítésére, a tüzelőanyag-energetikai bázis fejlesztésére, olyan létesítmények építésére, amelyek hozzájárulnak a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek realizálásához a fő ágazatokban. Rendkívül fontosnak tartjuk a Žiar nad Hro- nom-í alumíniumgyártás korszerűsítésének előkészítését és fokozatos megvalósítását, ennek jelentős gazdasági és ökológiai előnyei lesznek. Továbbá olyan feladatokról van szó, mint a vasmentes klinker termelése Hačaván és Lovinoba- ňán, a štiavnicai érclelőhelyek kitermelésének növelése, a martini, zvoleni és Považská Bystri- ca-i hőerőművek kapacitásainak létesítése, Dolný Kubínban a porkohászat fejlesztése, a detvai Nehézgépipari Művekben a robotok és manipulátorok gyártása, valamint egyéb olyan akciók, amelyek kerületünk termelési-műszaki alapjának fejlesztését célozzák. A nemzeti bizottságok tevékenységének tökéletesítése során több jó eredményt sikerült elérni. Vannak azonban problémák és fogyatékosságok is. A lakossági szolgáltatások javítása érdekében egész sor műhely és begyűjtöhely létesült, bővítettük a közvetlenül a háztartásokban elvégzett szolgáltatások skáláját, s ugyancsak nagyobb lett a lakosság megrendelésére - a piaci alapokon keresztül is - készült termékek választéka. A fejlesztés elemzése viszont azt mutatja, hogy a vállalatok a közvetett szolgáltatások felé orientálódnak, amelyeket a szocialista szervezetek fizetnek meg. Ez az irány nem helyes, s intézkedéseket kell hozni a megállítására. Jó eredményeket értünk el a gyermekintézmények, az egészségügyi létesítmények befogadóképességének növelésében, az öregekről és az egészségileg károsult polgárokról való szociális gondoskodás terén. Ez utóbbinál létesítményeink kapacitása 1400 férőhellyel bővült, s a lakásépítésben is jók az eredmények. Nem teljesítettük a feladatokat a lakossági és a műszaki ellátásban, ezen a területen számos a még megoldatlan probléma, legyen az a beruházó, vagy pedig a szállító hibájából. Kerületünkben jellegzetes gond a lakosság ívóvízesllátásának biztosítása, főleg a deficites járásokban. A megoldást a turčeki, a málincei és a kamenistái patak víztártozójának felépítésében látjuk. Hazánk gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányaiban jelentős helyet foglal el a nemzeti bizottságok és az általuk irányított szervezetek helyzete és feladatai. A közös feladatok megoldásában jó segítőtársnak bizonyulnak az igazgatói aktívák és tanácsok, ezeket minden városi nemzeti bizottság és néhány központi község nemzeti bizottsága mellett létrehoztuk. Ami azonban aktivitásukat és munkájuk színvonalát illeti, megalapozatlanul nagyok közöttük a különbségek. A nemzeti bizottságok és a vállalatok, szövetkezetek együttmúdödésének konkrét anyagi előnye az eszközök és a tevékenység összevonása, összehangolása. A kerületben a 7. ötéves tervidőszak alatt csak a Z-akcióra, valamint a gyermekintézmények és kulturális létesítmények üzemeltetésére 700 millió korona jött ilyen módon össze. Az egyes járások között kezdetben tapasztalható nagy különbségek fokozatosan enyhültek. Azonban még mindig vannak kihasználatlan tartalékok mindkét félnél, egyrészt a nemzeti bizottságok kezdeményezésében, másrészt a CSKP KB 6. ülése határozatainak a vállalatok és szervezetek által való megvalósításában is. Nem vagyunk elégedettek - főleg a városokban - egyes nemzeti bizottságok hozzáállásával, amelyek nem kielégítően használják ki területükön a vállalatokkal szembeni jogkörüket. Amikor a társadalmunkban végbemenő minőségi változásokkal összefüggésben hangsúlyt helyezünk a gondolkodás és a cselekvés megváltoztatására, az ésszerű hozzáállásra, a fegyelemre, minden munka minőségére és hatékonyságára, akkor ez a nemzeti bizottságok vonalán is érvényes, s e szempontból nagyon igényes feladatok várnak ránk. Itt a káderek - a pártunk iránt odaadó, a kellő helyre elhelyezett,a nagyfokú felelősségtudattal, a kor követelményeinek megfelelően dolgozó káderek - döntenek arról, hogy sikerrel oldjuk-e meg ezeket a tennivalókat. JÁN SOLOVIČ elvtárs, a Szlovákiai írók Szövetségének elnöke A csehszlovákiai kultúrális élet képviselői az elmúlt év végén Bratislavában találkoztak Pjotr Gyemicsev- vel, az SZKP Politikai Bizottságának póttagjával, a Szovjetunió kulturális miniszterével. Sok nagyon érdekes gondolata közül engem megragadott az egyik megállapítása. A Szovjetunióban már hosszú évek óta nagy figyelemmel gyűjtik azokat a tapasztalatokat tanulmányozva és elemezve is őket -, hogy a kultúra fejlődése miként függ össze a munka termelékenységének növekedésével, illetve csökkenésével. A szovjet elvtársaknak egyértélmü adataik vannak arról, hogy például azokban az üzemekben, járásokban, kerületekben és területeken, ahol sikeresen fejlődik az amatőr művészeti mozgalom és a közművelő tevékenység, ott kiváló munkaeredményeket érnek el, és fordítva, ahol ezek nem hatnak, vagy teljesen hiányoznak, ott jelentkeznek a problémák, átlagosak a teljesítmények. Ez nálunk is eléggé ismert tény. Bizonyíthatjuk saját tapasztalatainkkal. Gyemicsev elvtárs megállapítását nem azért idézem, hogy takarózzam a tekintélyével, hanem főként azért, hogy figyelmeztessek arra: a Szovjetunió párt- és állami szervei milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kultúra fejlődésének és jó működésének, ugyanis éppen a kultúrának van és lesz a jövőben hatalmas szerepe a mai ember jellemének formálásában. Tudatosítanunk kell, hogy a társadalom számára nem csupán a művelt, hanem főként a kulturált ember tud többet termelni, az olyan, aki mély meggyőződésből fog többet dolgozni. Segíti öt ebben azoknak az összefüggéseknek a megértése is, amelyek a saját munkájának eredményei és a munka utáni önmegvalósítás lehetőségei- rrék további bővítése, azaz a magánélet között vannak. A kultúra és a művészet mindenkor fontos tényező volt és az is marad, hiszen szerepet visznek az ember művelésében, alkotó erőinek, szellemi és erkölcsi tartásának a fejlesztésében. Olyan korban élünk azonban, amikor a tudományos-műszaki fejlődés nemhogy évről évre, mégcsak nem is hónapról hónapra, hanem úgyszólván napról napra halmoz el bennünket új ismeretekkel, hogy az embernek szinte eláll a lélegzete; a felkészületlenek számára ráadásul mindez úgy tűnhet fel, amikor meg kell birkózniuk ezekkel az ismeretekkel, hogy a világot már teljes mértékben a mindenható technika uralja. Igaz az, hogy a technika ma már képes a legfantasztikusabb dolgok megalkotására, ugyanakkor mindannak a rr^egsemmisítésére is, amit az eddigi civilizációP&étrehoztak. E mellett a hatalmas ereje mellett azonban van a technikának egy nagy hátránya - nem áll módjában pozitívan befolyásolni az ember lelkületét. Még a legtökéletesebb számítógép sem képes boldogabbá tenni az embert, jóllehet, sokban segíthet neki, könnyítheti a munkáját. De megteheti ezt az irodalom és a művészet. Annak a veszélynek az elhárítása, melyet a műszaki haladás egyoldalú hatása jelent a ma emberének életében, szükségszerűen megköveteli a művészet esztétikai és emocionális hatásának erősítését, jelentőségének növelését az új erkölcs alakítása során. Szó szerint így mondta ezt Jozef Lenárt elvtárs a kongresszusi beszámolóban. Az SZLKP kongresszusán, 1981-ben, magas elismerésben részesült a szlovák kultúra, mint egész, és az irodalom különösen. Főként a próza és az ún. nagyregény volt kiemelve, azzal a megjegyzéssel, hogy hasznos lesz, ha erkölcsi és művészi erejét a jelen problémáinak bátrabb ábrázolásával, napjaink igaz hőseinek a keresésével és felfedezésével kamatoztatja. Ma megállapíthatjuk, hogy a szlovákiai szocialista irodalom jelentős lépéseket tett ebben az irányban. Az elmúlt öt évben elsősorban a formai szempontból mind sokszínűbb próza gazdagította könyvpiacunkat új minőségű művekkel. Amellett, hogy sikeresen merített a régebbi időkből, de a közelmúltból is, az sznf 40. évfordulójával összefüggésben, egyre gyakrabban kerül a szlovákiai Írók alkotói figyelmének középpontjába korunk embere, az emberi munka. íróink igyekeznek őszinte és művészi szempontból vonzó műveket alkotni azokról a küzdelmekről, amelyekben a mai ember jelleme születik és formálódik. A Szlovákiai írók Szövetsége sokoldalúan támogatja ezt az igyekezetüket. Az itthoni és külföldi olvasói berkekben elért sikerek arra köteleznek bennünket, hogy szüntelenül az igényesség növelésének irányában haladjunk alkotómunkánkban. Kétszeresen érvényes ez a fiatal, az irodalomba lépő, most jelentkező szerzők esetében, minthogy publikált munkáik mennyisége nincs mindig egyensúlyban a minőséggel. Fiatal irodalmunk számára nagyon hiányzik egy folyóirat, amely főként nevelő funkciót töltene be. Színházainkban ismét előtérbe kerül az eredeti szlovák dráma iránti érdeklődés. Úgyszólván valamennyi színházunk kollektívái, továbbá a rádió és a televízió együttműködnek az írókkal az új művek bemutatásában. Az egyes darabok fogadtatásáról készített felmérés arról tanúskodik, hogy szerzőink és a szovjet szerzők kedveltek a nézők körében. Azonban szüntelenül küzdeni kell ezért a bizalomért. A drámaművészetben - a színpadokon és a képernyőn egyaránt - ugyanis még mindig gyakran találkozunk sok érdektelen, átlagos, sót, átlagon aluli teljesítménnyel, amelyek nem tesznek jót szerzőik hírnevének. Itt főként érvényes, hogy a dramaturgia nagy igényeket támasszon már a repertoá r koncepciójával szemben, majd hogy ugyanilyen eszmei igényességgel, magas színvonalon valósítsák meg azokat a társulatok a mindennapokban. Hogy milyen irányban fejlődik majd tovább a szórakoztatás széles területe, azért egyaránt felelősek az alkotók és azok, akik az alkotást elbírálják, elfogadják, terjesztik, valamint akik népszerűsítik a sajtóban, a rádióban, a televízióban, a művészeti ügynökségekben, a vállalatokban és klubokban. Itt az egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük a jó képességű és tehetséges alkotók szüntelen aktivizálását. Ezeknek céltudatosan és türelemmel kell majd olyan értékeket létrehozni, amelyek ellensúlyozzák a nálunk még mindig fellelhető importált ízléstelenségeket és banalitásokat. Kultúránk tágas problémaköre szorosan kötődik a művészettudomány, az irodalom- és müvé- szetkritika tevékenységéhez. Itt teljes mértékben érvényesek az előző kongresszus beszámolójában elhangzott szavak arról, hogy a kritikának a társadalom fejlődésének új minőségei felé kell irányítania az alkotókat, és igényes eszmei és esztétikai kritériumokat kell érvényesítenie. Művészeti életünk területein nem mindig és nem elég erőteljesen kerülnek előtérbe ezek az eszmei kritériumok. A napi recenziós tevékenységnek még ma is megvannak a hiányosságai, noha éppen ez a tevékenység segíthetné, illetve éppen a tevékenységének kellene segítenie főként a fiatal művészeket - megalapozott, tudományos világnézettel, a marxizmus-leninizmus elméletével szilárd értékrenddel irányítani életünk különböző összefüggései között. A párt vezető szerepe kulturális életünk valamennyi területén lehetővé teszi az alkotóknak, hogy sokoldalúan fejlesszék tehetségüket. A szocialista realizmus módszere megbízható teret nyit új művek alkotására valamennyi műfajban. Azt akarjuk, hogy művészetünk igaz módon ábrázolja szocialista valóságunkat, hogy művészeink szüntelenül tudatosítsák erkölcsi, politikai és művészi elkötelezettségüket szocialista társadalmunkkal szemben. Az élethez, az emberi munkához való kapcsolatban hatékony eszközt kell találnia irodalmunknak és művészetünknek, hogy megszilárdíthassa és elmélyíthesse szocialista jellegét. Az új minőségért folytatott nagy társadalmi küzdelem, amelyet fokozatosan észlelünk életünk valamennyi szférájában, számunkra, művészek számára is erős ösztönző forrást jelent. A haladás és a reakció erőinek harcában az írók és a művészek nem foglalhatnak el közömbös álláspontot, nem maradhatnak háttérben és csupán dolgozószobájuk csendjében. Hangjuknak erősnek és egyértelműnek kell lennie. Mihail Gorbacsov, az SZKP XXVII. kongresz- szusának politikai beszámolójában a következőket mondotta ezzel kapcsolatban: „A társadalom erkölcsi épsége, szellemi légköre - amelyben az emberek élnek - sok mindenben attól függ, milyen az irodalom és a művészet helyzete. A társadalom az írótól művészi felfedezéseket, életigazságokat vár, amelyek mindig is a valódi művészet lényegét alkották. De az igazság nem elvont f jgalom, az igazság konkrét, ott van a nép tetteiben, a társadalom fejlődésének ellentmodá- saiban, a dolgos hétköznapok hősiességében és mindennapiságában, a győzelmekben és a kudarcokban, vagyis ott van magában az életben, annak minden sokszínűségében, drámaiságá- ban és nagyságában. Csak a szépirodalom, a nemzeti irodalom nevel becsületes, erős lelkületű embereket, akik képesek magukra vállalni koruk terhét.“ Úgy gondolom, nincs szebb, nagyobb és magasztosabb küldetés a ma művésze számára, mint segíteni népének e teher viselésében. SAMUEL KODAJ elvtárs, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke Szövetségünkben is értékeltük munkánk eredményeit, a CSKP XVI. kongresszusán, az SZLKP kongresz- szusán és a szövetségünk kongresszusain kitűzött feladatok teljesítését. Az elmúlt év végén megtartottuk szövetségünk alapszervezeteinek évzáró taggyűléseit és járási konferenciáit. Lefolyásukat kedvezően értékeljük. Bizonyították a CSKP politikájának fenntartás nélküli támogatását és a szövetség készségét, hogy hozzájárul az SZLKP kongresszusa, valamint a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak megvalósításához. Segíteni akarjuk főleg a fiatal nemzedék nevelését a szocialista hazafiság, a proletár és a szocialista internacionalizmus, a csehszlovák hazafiság, a szlovák nemzeti felkelés és az antifasiszta ellenállás iránti hűség szellemében. Az évzáró taggyűléseken, a járási és a városi konferenciákon gyakran megállapítottuk, hogy e tekintetben tagjaink sokat végeztek polgártársaik és az ifjúság körében, örülünk annak, hogy felelősségteljesen és méltóképpen eleget teszünk annak a feladatnak, amellyel a párt bízott meg minket a diákok, a szakmunkástanulók és általában a fiatalok körében kifejtett eszmei nevelő munkában. Ennek során jó az együttműködésünk a SZISZ-szel, a Honvédelmi Szövetséggel és a járási iskolaügyi szervekkel is. Ügyelünk arra, hogy azok az eszmék, amelyekért a szlovák nemzeti felkelésben harcoltunk, szilárdan gyökeret verjenek ifjúságunk szívében, s hogy a fasizmus és az újfasizmus, amelyet a világ nyugati részében tudatosan mindinkább ösztönöznek és támogatnak, soha többé, semmilyen formában ne léphessen hazánk földjére. Szövetségünk évzáró taggyűlésein és járási konferenciáin egyben kifejezésre jutott őszinte kapcsolatunk, barátságunk és szövetségünk a Szovjetunióval, valamint a szocialista közösség többi országával. Ennek szellemében akarunk és fogunk munkálkodni a jövőben is. Az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének jelenleg több mint 70 ezer tagja van. Több mint húsz százalékuk még munkaviszonyban áll, s a továbbdolgozó nyugdíjasokat beleértve, tagságunk mintegy 50 százaléka aktívan vesz részt a munkában. Több mint 1300 tagunk dolgozik képviselőként a különböző szintű nemzeti bizottságokban. Továbbiak munkálkodnak a különféle társadalmi szervezetekben és a polgári bizottságokban. Sokan pártunk utcai alapszervezeteinek a tisztségviselői. Noha tagjaink átlagos életkora már elérte a 65 évet, szervezetünk társadalmilag és politikailag teljes mérték- (Folytatás a 10. oldalon) *
