Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám, szerda
Katonák, akikre büszkék lehetünk kongresszusa Évente több ezer fiatal ölti magára a néphadsereg egyenruháját. Közülük egyeseknek az otthoni kényelem után nehezen telnek első napjaik. Mások hamar megszokják a katonás rendet. A hetek, hónapok múlásával azonban nemcsak az egyenruha áll rajtuk feszesebben, hanem maguk is fegyelmezettebbek lesznek és elsajátítják a fegyverek kezelését. Egyszóval a szó szoros értelmében katonák lesznek, akik mindenkor készek a haza, a szocialista közösség védelmére. Kettőt azok közül mutatunk be, akik megszerezték a fegyvernem mestere jelvényt, s ezzel teljesítették a párt XVII. tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat. Csak a kötelességem teljesítem- Rólam nincs mit írni. Hozzám hasonlók százan is vannak a Csehszlovák-Bolgár Barátság nevet viselő harckocsizó magasabb egységben - e szavakkal fogad František Štépánik őrvezető. - Vallom, hogy munkahelyem jelenleg a néphadsereg. Itt kell helytállnom, bizonyítanom, kommunistához méltóképpen. Semmi különöset nem teszek, csak a kötelességem teljesítem... A fekete kezeslábasán a Példás katona és A fegyvernem mestere jelvényre mutatok. Az őrvezető zavarba jön, halkabbra fogja a szót:- Az alapkiképzés után harckocsivezetői altiszti iskolába vezényeltek. Standa Kolár másodéves katona így búcsúzott tőlem: ,,Ne feledd, csak a becsületesen végzett munka lehet eredményes.“ Én ehhez tartottam és tartom magam. Ez a huszonegy éves fiú iskolás kora óta a motorok szerelmese. Tizenkét éves korában szét- és összeszerelt egy kis motorkerékpárt. A szakmunkásképző intézetben, ahol a mezőgazdasági gépek javítását sajátította el, társaival együtt motocart készített. Szakmunkásként a Tlmačei Állami Gazdaságba került. Olyan mestere volt, akitől sokat tanulhatott. František Štepánik jó tanítványnak bizonyult, ezért is vették fel a pártba tagjelöltnek. S nemsokára kézhez kapta a behívóját.-Az altiszti iskolában javasolták, maradjak náluk oktatónak. Én azonban a harci egységhez vágytam. Tudtam, ott szükség van jó harckocsivezetókre, ott valóban lehet bizonyítani. Én pedig erre vágytam. A szakminősítési jelvény harmadik fokozatát viselte, amikor az egységhez érkezett. Nem telt sok időbe és egy fokozattal előbbre lépett. Ezután is szerény, segítőkész maradt. Noha az egységben őt tartották a legjobb harckocsivezetőnek, nem szállt fejébe a dicsőség.- Egy napon magához rendelt a zászlóaljparancsnok - elevenít fel mosolyogva egy régi történetet. - Azt mondta, hogy megszerezhetném a fegyvernem mestere jelvényt. A meglepetéstől szóhoz sem tudtam jutni. Ugyancsak inamba szállt a bátorság, pedig nem szoktam megijedni. Napokig méhkasként zúgott a feje. Zdenék Havliš őrmester, a század technikusa sietett a segítségére. Szakirodalmat szerzett, tanácsot adott. A késő esti órákban is sok időt töltöttek a szaktan- teremben, s a műhelyben. S amikor elérkezett a vizsga ideje, Štépánik őrvezetó megfelelt az előlegezett bizalomnak.- Sikerült, s ez számomra a legfontosabb. Tapasztalataimat igyekszem átadni a fiatalabbaknak, a kezdő harckocsivezetók- nek. A fegyvernem mestere jelvény arra kötelez, hogy a legnehezebb körülmények között is helyt- álljak. Azzal a meggyőződéssel térek vissza a polgári életbe, hogy a két év katonai szolgálat nem volt hiába eltöltött idó. Akart és bizonyított A körletben hiába keresem, végül is a repülőtéren találom meg. Szorgalmasan dolgozik, alig merem megszólítani. Amikor végez a munkával, gyapotkócban meg- törli a kezét, de még akkor sem veszi le a szemét a megjavított futóműről. Azután előkerül a fedélzeti napló, bejegyzi az elvégzett munkát, s csak ezután néz körül, veszi észre az idegent.- Gyermekkoromban gyakran emeltem tekintetem az égboltra, ha egy repülőgép húzott el felettünk - kezdi el a beszélgetést Járom ír Vrančík őrvezető. - Már kilenc éves koromban repülőgép- modelleket készítettem, de ez nem elégített ki. A modellező szakkörben már több lehetőségem volt. Jól emlékszem, milyen nagy volt az örömöm, amikor az első magam készítette vitorlázóre- pülógép-modell a levegőbe emelkedett. Minden időmet a modellezésnek szenteltem. Az évek gyorsan teltek, elérkezett a pályaválasztás ideje. Közben azt javasolták, tanulja ki a gépkocsivezetői szakmát. Ö azonban másképpen határozott. A prágai repülős szakmunkásképző intézetbe jelentkezett. Ehhez volt vonzalma, s úgy érezte, csak így kerülhet közelebb a repülőgépekhez. Szorgalmasan tanult, és miután megkapta a szakmunkás bizonyítványt, néhány hónapig az üzemnél dolgozott, majd behívták tényleges katonai szolgálatra.- Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy a repülősöknél szolgálhatok. Az alapkiképzés után a műszaki ellátó tanfolyamra, majd a vadászrepülógép-egység- hez kerültem. A műszaki ellátó szolgálat nagy szakértelmet kíván. Az első hónaptól kezdve tudta ezt. Mégis rosszul esett neki, hogy - úgymond - harmadrendű munkával bízták meg. Elhatározta, ezen változtatni fog, szorgalmasan tanult, hogy mielőbb megszerezze a szakminósítési jelvény harmadik fokozatát. Egy félév múltán célját elérte, de hamarosan rájött, az önálló munkához ez sem elég. Minden hozzáférhető szakirodaimat áttanulmányozott. Amivel az este a könyvből megismerkedett, azt másnap a gyakorlatban próbálta ki. Ha valamit nem értett, magyarázatot kért az idősebb, tapasztaltabb szerelőktől. Felfigyeltek rá a felettesei is, és segítették a műszaki ismeretek elsajátításában. Néhány hónap múlva sikeresen letette a további szakminősítési vizsgát.- Ekkor azt mondták, már csak egy ugrásra vagyok a fegyvernem mestere jelvény megszerzésétől. Jómagam is így gondoltam, de amíg ezt elértem, további tanulásra, szorgalomra volt szükség. A fegyvernem mestere lett. Igyekezetével elérte célját. Nemsokára visszatér a polgári életbe. Azzal a jó érzéssel, hogy példásan teljesítette állampolgári kötelességét NÉMETH JÁNOS „Nem teketóriáztunk“ ÚJ TETŐFEDÖLEMEZEK A HAZAI PIACON Napjainkban, amikor szinte gombamód bújnak elő a földből új lakóházak, műhelyek, szerelőcsarnokok és más épületek, egyre keresettebbek a kiváló minőségű, jól szigetelő tetőfedölemezek, amelyeknek egyik legjelentősebb hazai gyártója a Žtúrovói Délszlovákiai Cellulóz- és Papírgyár. Kovács Béla, a gyár kutatási és fejlesztési osztályának vezetője elégedetten állapítja meg, hogy az elmúlt ötéves tervidőszak éveiben a bitumenes tetófedőlemezek gyártásában még a vártnál is jobb eredményeket értek el.- Négy teljesen új és magas műszaki színvonalú termékünk jelent meg az elmúlt években a hazai piacon: 1982-ben a foalbit (lumíniumfóliás hordozó betéttel), 1983-ban a bitagit (színes homokszemcse és polietilén fólia), 1984-ben az alventbit (nagy szemcsés szóróanyag és polietilén fólia), tavaly pedig - terven felül - a zsírkőszemcsés bitagit. Ezek a lemezek a tető legfelső fedőrétegeként használatosak - így hosszabbodik meg az aszfalt élettartama. Az alventbit speciális termék - sehol a világon nem gyártják. Legfontosabb tulajdonsága az, hogy elvezeti a tetőszerkezet gőzeit.- Korábban miért nem gyártottak ilyen vagy hasonló lemezeket?- Azért nem, mert eddig sehol sem kaptunk nagy szemcsés szóróanyagot. Évekbe telt, amíg sikerült végre bebiztosítani. A zsírkőt Hnúštából, a színes homokot pedig a Karlovy Vary melletti Sedlecből kapjuk.- Elég költséges lehet a szállítás.- Nem olcsó mulatság, az biztos, de megéri, hisz a rragy szemcsés fedőanyag nagyszerűen védi az aszfaltot és minimálisan öt évvel hosszabbítja meg a tetőszerkezet élettartamát. Mi mindent számításba vettünk, mielőtt elkezdtük volna az új lemezek gyártását, még a szállítás költségeit is, de mert első osztályú termékeket akartunk gyártani, nem teketóriáztunk. Hogy jól tettük, az abból is kiderült, hogy az iparügyi minisztérium a legsikeresebben teljesített feladatok között tartja számon az új bitumenlemezek gyártásának beindítását.- Exportra is jut ezekből a lemezekből?- Rossz a kérdés. Mert jutna ugyan, de a tőkés piacon a modifikált termékek a kapósak. A szintetikus kaucsukkal párosított aszfalt. A mi lemezeink pedig klasszikus tetőfedőknek számítanak, s ezek már csak nálunk és a környező országokban használatosak.- Ezek szerint még nagyobbat kellene lépnünk.- Tíz éve szorgalmazzuk a modifikált termékek gyártásának bevezetését - tíz éve várunk szintetikus kaucsukra. A KGST keretén belül senki sem gyárt ilyen kaucsukot. Tavaly végre sikerült beszereznünk 50 tonnát, idén pedig állítólag száz tonnát kapunk az angoloktól. Tehát ha késve is, de elkezdjük az új lemez gyártását, amely nemcsak a tetőszerkezet építésénél, hanem a föld alatti szigetelésnél is alkalmazható.- Ez aztán külföldön is kapós lesz.- Kapós, az biztos. De ebből a lemezből egyetlen métert sem exportálunk, hisz a hazai igényeket is csak részben tudjuk kielégíteni. Majd később, hatóbb kaucsukot kapunk...- Vagyis ha elegendő alapanyaguk van, évről évre képesek új és jobb termékekkel előállni.- Rajtunk nem múlik. Minket nem ejt kétségbe az építőipar igényeinek növekedése. Ebben az évben is két új termék gyártását akarjuk bevezetni: az egyik lemez a tőkés, a másik pedig a hazai piacra készül. Gondunk csupán azzal van, hogy a színes homokot kézzel kell adagolnunk, ezt a munkafolyamatot csak nyolcvanhétre gépesítik majd. Hogy mi, a fejlesztési osztály munkatársai tenyérnyi helyiségekben, s nem éppen korszerű feltételek között dolgozunk, arról nem is beszélek. Ez itt nem számít komoly bajnak. S ha eddig kibírtuk, akkor június végéig is kibírjuk még. Mert ha minden igaz, akkor új ,.otthont“ kapunk végre. (szabó) KOMMENTÁLJUK Ne csak az igazságérzetünk háborogjon A hangzatosan vendéglátóipari üzemnek nevezett kocsmában söröskorsók hasítják át a levegőt, székek törnek össze és az ököljog érvényesül. Az utcán felvijjog a rendőrségi riadókocsi szirénája s nem sokkal később már rend és nyugalom honol. Az izgága vendégeket előállították és a csapos, mintha misem történt volna, ismét serénykedik a pult mögött... A panelház egyik harmadik emeleti lakásának nem éppen tökéletesen hangszigetelt falain a szomszédokhoz tisztán kivehetően átszűrödik az éktelen káromkodás, a lábdobogás, az asszony és a gyerekek sikoltozása és egy férfihang is: „Megöllek“. „Kivárjuk a végét, nemsokára kitombolja magát“ - csupán ennyi, most is, a környezet fanyarul bosszús kommentárja. Valóban így is lesz. Most az egyszer - ki tudja hányadszor - ennyiben marad a dolog. De ha a következő alkalommal tragikusabban végződik a késő esti „külön- szám“? A ház udvarán két férfi szópárbajt vív. Régi perpatvar újabb fejezete ez a nem éppen lovagias párbaj. Nemcsak nyomdafestéket nem tűrő szavak szennyes özönét zúdítják egymás nyakába, hanem olyan becsületet és emberi méltóságot sértő1 kijelentéseket is, amelyekre van paragrafus is. S az ablakból kihajló érdeklődők némelyike még élvezi is a szokatlan cirkuszt... Sorolhatnánk a további példákat is. Egytől egyig az olyan bűncselekmények, illetve vétségek kózé sorolhatóak, amelyek durván sértik az állampolgári együttélés jogszabályait: egyebek között a garázdaságot, az elösködés különféle formáit, a gépkocsik jogtalan használatát, a becsületsértést. Társadalomveszélyességük fokát elsősorban az határozza meg, hogy elkövetőik nagy hányada nemcsak önmaga vét a szocialista együttélés írott és íratlan szabályai ellen, hanem egyidejűleg rontja a közhangulatot is, ami kétségtelenül kedvezőtlenül hat az emberek munka- é§ társadalmi aktivitására. S nem téveszthető szem elöl az a körülmény sem, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények több mint az egyharmadát, a vétségek pedig körülbelül a 9 százalékát teszik ki az összes bűncselekménynek és vétségnek. Közös nevezőjüket keresve több felfigyeltető tényt állapíthatunk meg. Elsősorban is az alkohol-befolyásoltság nagy, mondhatnánk szinte meghatározó szerepét. Az ilyen bűncselekmények esetében csaknem kétharmados, a vétségek viszonylatában pedig az ötven százalékot meghaladó arányban. Riasztó számok ezek. Csakúgy, mint az a körülmény, hogy a szocialista együttélés jogszabályainak semmibevétele igen sok elkövetőnél ismétlődő jelenség. A visszaesők hányada a bűncselekményeknél majdnem ötven százalékos, a vétségeknél még ennél is nagyobb. Mi következik mindebből? Tekintsük el most a bünüldözö szervek kötelességeitől, amelyeket többé kevésbé következetesen teljesítenek, noha - természetszerűen - az esetek nagy többségében csak utólag A mondottakból nyilvánvaló, hogy sokat érhetnénk el a mértéktelen szeszesital-fogyasztás határozottabb visszaszorításával. Az sem vitás, hogy a társadalmi szervezetek nagyobb hozzájárulásával el kell mélyítenünk a szocialista jogismeretek terjesztését. S el kell érnünk azt is, hogy az említett és a hozzájuk hasonló esetekkel életközeibe kerülve, ne csak az igazságérzetünk háborogjon, hanem - jóllehet ez néha körülményes és kellemetlen - tegyünk is valamit az ilyen jelenségek ismétlődésének megakadályozására. A megoldás kulcsa tehát elsősorban a megelőzés. S ez éppúgy megkívánja a törvény szerinti illetékesektől a nagyobb szigort, következetességet és általában a bürokratizmust kiiktató rugalmasabb munkát, mint a lakosság óriási többségét képviselő becsületes emberektől az elég gyakran előforduló közöny száműzését. GÁLY IVÁN A Robot nevű nemzetközi tudományos társulást prešovi székhellyel a múlt évben alakították meg csehszlovák-szovjet kormányközi egyezmény alapján. Legfontosabb feladata az, hogy elérje a világszínvonalat a robotkomplexumok és rugalmas gyártási rendszerek kifejlesztése, tervezése és előállítása terén. A társulás egyik legfontosabb tagszervezete a Prešovi Fémipari Kutatóintézet. Az ott készült képen (balról) Andrej Onufrák mérnök, a kísérleti munkák osztályának vezetője, Szergej Batrakov mérnök, a rugalmas gyártási rendszerek irányításának kérdésével foglalkozó osztály vezetóhelyettese, Jan Pýcha mérnök, a minőség javításával és a műszaki színvonal emelésével foglalkozó osztály vezetóhelyettese (valameny- nyien a Robot egyesülés munkatársai) valamint Mikuláš Gaál, az említett kutatóintézet technikusa egy UM 160 típusú manipulátort próbál ki. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1986. II. 12.
