Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám, kedd
ÚJ szú 5 1986. II. 11. Az egyensúlyozás az atomháború szélén az emberi civilizációt veszélyezteti (Folytatás a 4. oldalról) megállítani az értelmetlen lázas fegyverkezést, fejleszteni a normális, békés nemzetközi együttműködést. S ez már reális, politikailag számottevő dolog. A változó politikai légkör nekünk, a Szovjetuniónak is segít merészebben és határozottabban hozzáállni az új javaslatok és kezdeményezések kidolgozásához. Az emberek néha megkérdezik tőlem, hiheti-e a Szovjetunió, hogy az USA jelenlegi kormánya, valamint több szövetségesének kormánya egyet fog érteni az új szovjet javaslatokkal. Például az olyanokkal, mint az atomrobbantások teljes betiltása, Európában és a világon az atomfegyverek fokozatos megsemmisítése és a lázas űrfegyverkezés elhárítása. Jogos ez a kérdés. A politikát azonban különösen a nukleáris évszázadban, nem lehet arra építeni, hogy az ember egyáltalán hisz-e partnerének vagy nem. A politikát reális alapokra kell építeni, tekintetbe véve az erők megoszlását a nemzetközi porondon, s ugyancsak tekintetbe véve a kor szükségleteit, saját népünk és más nemzetek, a világbéke érdekeit. És ha ez így van, a Szovjetuniónak mint szocialista államnak egyszerűen kötelessége hogy az atomháborúval szemben olyan radikális, egyszersmind realista alternatívát javasoljon a világnak, amely figyelembe veszi minden nép érdekeit. Az ilyen javaslatok a maguk módján vaz igazság órái.“ Partnereinket arra kényszerítik, hogy felfedjék igazi arcukat és megmutassák, milyen célokat követnek politikájukkal. Amikor moratóriumot javasoltunk az atomrobbantásokra, azt mondták ne’- künk: ezek jól ki tudják számítani, az idén több robbantást hajtottak végre (ami akkor sem volt igaz), és most azt javasolják az Egyesült Államoknak, állítsa le saját kísérleteit. Mi már hetedik hónapja nem hajtunk végre ilyen kísérletet. Most az Egyesült Államok sem hivatkozhat erre az ürügyre. Ezért kezdett beszélni az ellenőrzésről. Beleegyezésünket adtuk bármilyen ellenőrző intézkedésbe. Elhárult tehát ez az akadály is. És mi történt? Annyi,* hogy az USA továbbra is kész minden áron folytatni a lázas fegyverkezést. Lenin Békedekrétuma (amely tulajdonképpen a szovjethatalom által elfog'adott első dekrétum volt) kifejezi a történelem első szocialista államának azt a szilárd elhatározását, hogy békepolitikát kíván folytatni, „nyilvánosan az egész nép előtt“ cselekedni, s javaslataival „a kormányokhoz és nemzetekhez“ fordulni és „segíteni a nemzeteket abban, hogy beavatkozhassanak a háború és a béke kérdéseibe“. Amikor Lenin ezt a dekrétumjavaslatot a tanácsok kongresszusa elé terjesztette, kijelentette, hogy „azoknak a kormányoknak az alattomos eljárásával szállunk szembe, amelyek mind egy szálig a békéről és az igazságosságról beszélnek, a valóságban azonban hódító, rabló háborúkat folytatnak“. A szovjetek országa és a tőkés államok közötti kapcsolatokkal összefüggésben ugyanakkor hangsúlyozta: „Nem adhatunk a kormányoknak lehetőséget arra, hogy elhallgassák a népek előtt, miért küldik őket vágóhídra... Ultimátumszerű javaslataink megkönnyítik ellenfeleink helyzetét. Mi azonban megmutatjuk a nép valamennyi feltételét. Az összes kormányt a saját feltételeink elé állítjuk, és a kormányok azután válaszoljanak saját nemzeteiknek.“ Ilyen a kérdés elvi, kommunista felfogása. És én nem véletlenül említettem Leninnek ezeket a szavait és elveit. Az akkori és a mostani helyzet nagyon hasonlít egymásra. 1917- ben, amikor dúlt az első világháború, a legsürgetőbb kérdés az volt, hogyan lehet minél gyorsabban véget vetni a vérontásnak, amelyet a népekre az imperialista kormányok kényszerítettek. Lenin és a párt úgy döntött, hogy a leghatékonyabb út az lesz, ha nemcsak a kormányokhoz fordulnak, nanem a nemzetekhez is. Ma a népeket bevonják a lázas fegyverkezésbe, a nukleáris versengésbe, amely egy még szörnyűbb vérontás veszélyét hordozza magában. Természetes tehát, hogy szorgalmasan és. álhatatosan igyekszünk megoldani ezeket a problémákat a nyugati kormányokkal és szüntelenül a népekhez is fordulunk és politikánkat nekik is címezzük. KÉRDÉS: Lehet-e számolni azzal, hogy a legközelebbi jövőben befejeződik a háború Afganisztánban, tehát kivonják-e a szovjet csapatokat ebből az országból? VÁLASZ: Nagyon szeretnénk ezt és erre fogunk törekedni. Mint tudják, az afgán kormánynak ugyanez az álláspontja. Kész messzemenően megoldani az ország belső fejlődésének bonyolult problémáit, és az élet normalizálására irányuló erőfeszítésekben aktívan vesznek részt a különböző politikai erők mind az ország középső részében, mind a tartományokban, beleértve a törzsek, a papság, az értelmiség és a vállalkozói körök képviselőit is. Ám nem minden csupán az afgán kormánytól függ. Ebbe a konfliktusba, amely a külső beavatkozás miatt keletkezett, olyan külső erők kapcsolódnak be, amelyeknek az az érdeke, hogy a konfliktus folytatódjon, kiterjedjen: Pakisztánról és az Egyesült Államokról van szó. Az események alakulását Nyugat- Európa is befolyásolhatja. Úgy vélem, ha ott józanul értékelnék az afganisztáni és a körülötte kialakult helyzetet, és ha természetesen fontolóra vennék saját érdekeiket és a világbéke érdekeit, megtalálnák annak módját, hogyan járulhatnának hozzá e probléma megoldásához. KÉRDÉS: Javulhatnak-e a szovjet-francia kapcsolatok és mit kell ezért tenni? VÁLASZ: Igen, javulhatnak. Sőt, azt mondanám, javulniuk kell. A Szovjetunió síkraszáll a Francia- országgal folytatott széles körű együttműködésért, híve a szovjet és a francia nép közötti barátságnak. A Szovjetunió és Franciaország közötti különbségek egyáltalán nem akadályozzák egyetértésüket és együttműködésüket. Éz a mi szilárd, hosszú távú elvi álláspontunk. A Szovjetunió és Francia- ország kölcsönös megértésének javulását és együttműködésének fejlesztését fontosnak tartjuk országaink alapvető érdeke, vagyis az európai és a világbéke megszilárdítása, a nemzetközi helyzet javítása szempontjából. A tavaly őszi párizsi legfelsőbb szintű találkozónak is az volt az értelme, hogy új ösztönzést adjunk a szovjet-francia viszonynak. Az utóbbi időben sok mindent sikerült elérni. A mi nézőpontunkból azonban még mindig nagy lehetőségek maradnak kihasználatlanul. Szeretnénk számolni azzal, hogy országaink aktív partnerei lesznek egymásnak az olyan történelmi jelentőségű problémák megoldása során, mint a lázas fegyverkezés megszüntetése, az atomfegyverek és más tömegpusztító eszközök teljes felszámolása és a csapásmérő űrfegyverek létrehozásának megakadályozása. A Szovjetunió és Franciaország hatalmas tudományos-műszaki és szellemi potenciáljával, valamint a jó kapcsolatok során szerzett tapasztalataival az együttműködés jó példáját jelenthetné a tudomány és a technika területén. Ez amellett, hogy hozzájárulna a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez, bizonyos mértékig elősegítené a franciaországi munkanélküliség problémájának megoldását. Történelmi szempontból a szovjet-francia kapcsolatok hagyományosan a kölcsönös rokon- szenvre és a két ország népeinek egymás iránt érzett tiszteletére támaszkodtak. Számunkra ezért is érthetetlen, hogy az önök országában bizonyos körök szorgalmasan arra törekszenek, ellenségeskedést és bizalmatlanságot keltsenek a Szovjetunióval szemben és hazug képet fessenek országunkról és politikájáról. Hálásak vagyunk a francia kommunistáknak és a l’Humanité című napilapnak azért, hogy harcolnak az antiszov- jetizmus ellen, hogy az igazságot mondják a Szovjetunióról és a szocializmusról. Ezt az FKP pártunk iránti szolidaritása egyik fontos megnyilvánulásának tartjuk. A kommunista mozgalom épp ennek a szolidaritásnak, az egyenjogú, önálló, különböző feltételek között tevékenykedő és különböző feladatokat megoldó pártok gyakorlati szolidaritásának köszönhetően erős. Ezeket a pártokat a dolgozó tömegek érdekeiért, a békéért és a szocializmusért vívott közös harc egyesíti. Végezetül szeretném üdvözölni a l’Humanité olvasóit, a francia kommunistákat és minden francia dolgozót, s kívánom nekik a legjobbakat. ■ ■ ■ Abból az alkalomból, hogy a francia elvtársaknak átadták a válaszok szövegét, Mihail Gorbacsov és Roland Leroy szívélyes és elvtársi beszélgetést folytatott. LEROY: Szeretném megköszönni önnek az igen egyenes és nyílt válaszokat. A franciák élénken érdeklődnek e témák iránt, ám nincsenek objektív információik. Sajnos meg kell állapítanom, hogy a francia tájékoztató eszközök most túlnyomórészt élesen szovjetellenes álláspontra helyezkednek. GORBACSOV: A különböző francia körök képviselői, köztük az elnök is, a velünk való érintkezés során kapcsolataink hagyományosan baráti jellegéről beszélnek s arról, hogy ezek gyökerei a történelembe nyúlnak vissza. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy szeretnék fenntartani ezt a viszonyt és új tartalommal tölteni meg a kapcsolatokat. Ugyanez a mi véleményünk is. Amellett vagyunk, hogy fejlődjenek hagyományosan baráti kapcsolataink Franciaországgal, s minden eszközzel erre törekszünk. Ezért számunkra is érthetetlen, miért olyan széles körű Franciaországban a Szovjetunióval szembeni ellenséges kampány. Vagy vegyünk egy másik példát - a szovjet nagykövetség néhány munkatársát nemrég kiutasították Franciaországból azzal az indokkal, hogy meg nem engedett tevékenységet folytattak. Franciaországot ismét a „szovjet kémek“ rémképe ijesztgeti. Ez az akció természetesen teljesen indokolatlan volt és az ürügy is mondvacsinált. Ehhez elég csak annyit hozzáfűzni, hogy azok egyike, akiket „meg nem engedett kapcsolatokkal“ vádoltak, műszaki munkatárs, aki kizárólag a nagykövetség épületében dolgozott, nem voltak semmilyen kapcsolatai külföldi állampolgárokkal, sőt nem beszél egyetlen idegen nyelvet sem. Ez szükségszerűen csodálkozást vált ki. Mindennek mik a politikai motívumai? Milyenek itt az okok - belpolitikaiak vagy mások? Amint azt a Mitterrand elnökkel folytatott tárgyalások alkalmával már elmondtam, őszintén törekszünk arra, hogy dinamikusabbá tegyük a szovjet-francia viszonyt, s a mindkét felet érdeklő kérdésekben együttműködjünk Francia- országgal, az ország népével és politikai erőivel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fogunk reagálni az országunkkal szembeni ellenséges akciókra. Ebben az esetben is meg kellett tennünk a megfelelő válaszintézkedéseket. Helytelen lenne azt feltételezni, hogy a Szovjetuniónak nagyobb érdeke a Franciaországgalfenntartott jó viszony, mint Franciaországnak a Szovjetunióval való jó viszonya. Azt gondolom, mindkét országnak érdeke a jó kölcsönös kapcsolatok megőrzése és fejlesztése. LEROY: Nyilvánvaló, hogy a francia nép óhajtja a közeledést és az együttműködést a Szovjetunióval. GORBACSOV: Külpolitikánk megvalósítása során mindig tekintetbe vettük Franciaország és a francia nép érdekeit. Ezt bizonyítják legutóbbi javaslataink, amelyeket január 15-i nyilatkozatom tartalmaz. Helyénvaló elmondani, hogy amikor javaslatainkat megfogalmazzuk, természetesnek tartjuk nemcsak Franciaország, hanem mondjuk olyan partnerünk törvényes érdekeinek a tiszteletben tartását is, mint az Egyesült Államok. Hiszen enélkül az ilyen javaslatok nem lennének reálisak. A Mitterrand elnökkel folytatott tárgyalásokon elmondtam, s most szeretném megismételni, hogy a legkevésbé sem szeretnénk ártani Franciaország biztonságának. Legutóbbi javaslatainkban abból indultunk ki, hogy Franciaország, akárcsak Nagy-Britannia, akkor csatlakozik a nukleáris leszerelés folyamatához, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió jelentős mértékben csökkenti atomfegyvereinek számát. Most szeretnénk bízni benne, hogy abban az időszakban, amikor az amerikai és szovjet fegyverek arzenáljai csökkenni fognak, Franciaország és Nagy-Britannia nem fogja növelni nukleáris erejét. LEROY: Érdeklődéssel figyeljük az SZKP XXVII. kongresszusának előkészületeit. GORBACSOV: Kongresszusunkon részletesen megmutatjuk, hogyan törekszünk arra, hegy országunkban mind nagyobb mértékben kiaknázzuk a szocializmus lehetőségeit és hasznosítsuk a benne rejlő potenciált. Úgy véljük, ez lesz a mi hozzájárulásunk a kommunistáknak a jobb, igazságosabb társadalomért vívott közös harcához. Külpolitikánkban továbbra is aktívan fogunk eljárni, védelmezni fogjuk a tartós békét, a földön felhalmozott nukleáris fegyverek megsemmisítésére fogunk törekedni. Ez természetesen úgyszintén nagyon fontos, mivel ez a szocializmusnak a béke ügye iránti teljes odaadását fejezi ki. Folytatódik az „idegháború“ Líbia ellen (ČSTK) - A líbiai külügyminisztérium vasárnap nyilatkozatot adott ki, amelyben élesen elítéli az USA földközi-tengeri katonai provokációinak további fokozódását, mint a nemzetközi normák durva megsértését. A dokumentum szerint már maga az amerikai fegyveres jelenlét a térségben az állami terrorizmus megnyilvá-, nulása és egyértelműen törvényellenes jellegű. Ebben a helyzetben Líbia fenntartja magának a jogot arra, hogy minden eszközzel védelmezze biztonságát. A líbiai védelmi erőket a légierőt és a haditengerészetet teljes harci készültségbe helyezték. Megerősítették az ország légiterének ellenőrzését is a polgári légiforgalom biztonságának garantálására. A Newsweek amerikai folyóirat pentagoni forrásokra hivatkozva közölte, hogy az USA továbbra is folytatja Líbia ellen „idegháborúját. Ezért küldték ismét a líbiai partok közelébe a Coral Sea és a Saratoga repülőgép-anyahajó- kat. A lap szerint a Reagan-kor- mány azzal számol, hogy az állandó katonai nyomás válaszintézkedésekre készteti Líbiát, ami ürügyül szolgálhat Washingtonnak egy fegyveres intervencióra. Tárgyalások a megdöntött kormány egységeivel (ČSTK) - Yoweri Museveni ugandai elnök vasárnap bejelentette: tárgyaló küldöttséget menesztett Észak-Ugandába a jelenlegi kormány elleni katonai ellenállás központjába, hogy a harcok beszüntetésére vegye rá a megdöntött kormány katonáit. Közölte, a diplomáciai erőfeszítések ellenére folytatódnak a harcok a jelenlegi és a megdöntött kormány egységei között. A kormánycsapatok a Nílus vízeséseihez nyomulnak előre, hogy megtámadják Soroti várost, a megdöntött rezsim csapatainak támaszpontját. Szűnjön meg a washingtoni beavatkozás Közép-Ameri kában (ČSTK) - A nicaraguai fővárosban több mint 100 küldöttség részvételével tegnap megkezdődött Latin-Amerika és a karibi térség politikai pártjainak konferenciája. A tanácskozás résztvevői különböző ideológiai áramlatokhoz tartoznak, ám a küldöttségvezetők nyilatkozatai szerint valamennyiket egybeköti az a törekvés, hogy ne fokozódjon tovább az amerikai beavatkozás Közép-Amerikában. „A békéért és a be nem avatkozásért Közép-Amerikában“ jelszó jegyében kongresszus jelentősége most különösen nagy, mivel az Egyesült Államok a Nicaraguával szembeni felforgató akcióinak bővítését tervezi és növeli katonai jelenlétét a térségben. A konferencia újabb bizonyítéka annak, hogy növekszik a latin-amerikai országok szolidaritása a nicaraguai forradalommal. A fülöp-szigeteki elnökválasztás utáni helyzet A parlament számolja össze a szavazatokat (ČSTK) - Ferdinand Marcos fülöp-szigeteki elnök döntése értelmében tegnap a parlament látott hozzá a pénteken megtartott előrehozott elnökválasztáson leadott szavazatok összeszámlálásá- hoz. Bár tegnapig kb. a voksok felét számlálták össze, mind Marcos elnök, mind pedig az ellenzék vezetője, Corazon Aquino már bejelentette győzelmét. A választásra feszült légkörben, számos visszaélés mellett került sor, s csak a választások napján 73 ember vesztette életét. A szavazatok összeszámlálása hivatalos és nem hivatalos vonalon folyt, s az eredmények állandóan eltértek. A hivatásos szavazatszámlálók szerint mindig Marcos vezetett, míg a nem hivatalos eredmények szerint Aquino asszony. A parlamentből érkező hírek szerint az eredmény 48 órán belül várható de a választás győztesét hivatalosan valószínűleg csak 15 nap múlva hirdetik ki. Tiltakozások Franciaország-szerte az elmenekült haiti diktátor jelenléte miatt (ČSTK) - Haitin, ahol Duvalier diktátor elmenekülése után a hét végén folytatódtak a zavargások, fokozatosan megnyugodik a helyzet. Szerény becslések szerint az elmúlt három nap során százan haltak meg az összecsapásokban, ellenzéki források viszont azt közölték, az áldozatok száma eléri az ezret. A katonai-polgári junta feloszlatta az 1984 februárjában megválasztott 59-tagú parlamentet, hogy ezzel is enyhítse a feszültséget. Franciaországban egyre nagyobb felháborodást vált ki, hogy a hatóságok engedélyezték Jean- Claude Duvalier-nek az ott-tartóz- kodást. Haiti párizsi nagykövetsége előtt tömegtüntetést rendeztek, s többek között követelték a volt haiti diktátor azonnali távozását Franciaországból. Hasonló tüntetés volt vasárnap Talloires-ben, amelynek egyik szállodájában Duvalier lakik. Az alpesi üdülőközpont városi tanácsa tegnap tárgyalt arról, hogyan lehetne meggyorsítani a diktátor távozását, aki egyelőre egy országtól sem kapott engedélyt a tartós letelepedésre.
