Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Arra a kérdésre, hogy milyen esélyeket lát a haladásra, így vá­laszolt: a szakbizottságok 3-hetes tárgyalásain bizonyos általános jóakarat nyilvánult meg, de az elvi ellentétek fennmaradtak, az állás­pontok komoly változásáról nem lehet beszélni. Áttörést ennyi idő alatt nem is lehetett remélni, hi­szen rendkívül bonyolult kérdé­sekről, többek között a vegyi fegy­vereket gyártó berendezések meghatározásáról, valamint az ellenőrzésről van szó. A Szovjetunió számára az ellenőrzés vonatkozásában első­sorban az ENSZ-közgyűlés dön­tése az irányadó, amely szerint az ellenőrzési módszereknek össz­hangban kell lenniük az adott fegyverzetkorlátozási megállapo­dás hatókörével. Ha tehát a vegyi fegyverek eltiltásáról jön létre megállapodás, akkor annak vég­rehajtását kell ellenőrizni, nem pe­dig egy egész ország katonai ka­pacitását. A Szovjetunió küldött­sége Genfben azon a véleményen van, hogy Washington ünnepélyes nyilatkozatainak, miszerint az atomháborút nem lehet megnyerni és hogy nem törekszenek katonai fölényre, tettekben kell tükröződ­niük. A hét derekán szólalt fel a ta­nácskozáson Miloš Vejvoda cseh­szlovák delegátus. Rámutatott ar­ra, hogy a Szovjetunió új javaslatai megfelelnek a csehszlovák nép létérdekeinek, s hogy a genfi csúcstalálkozó kedvező lehetősé­get teremtett az enyhüléshez való visszatéréshez. A csehszlovák ál­láspontot tolmácsolva kijelentette, hogy hazánk aktívan részt vesz a világűr békés kutatásában, ugyanakkor szorgalmazza, hogy meg kell akadályozni a fegyverke­zés kiterjesztését a világűrre. Csehszlovákia nevében sürgette, hogy a konferencián hozzanak lét­re különbizottságot, amely az űr­fegyverkezés veszélyének az el­hárításával foglalkozna. Népszavazás márciusban A kormányzásának negyedik évébe lépett spanyol szocialista párti kabinet még választási kampánya során ígére­tet tett arra, ha győz, referendumot tart, amelyen a spanyolok kinyilváníthatják: a NATO keretein belül vagy kívül akar­ják-e látni az országot. A legutóbbi választások idején az ország már fél­lábbal bent volt a NATO-ban, hiszen a korábbi jobboldali kormány beléptet­te Spanyolországot a NATO politikai szervezetébe. Felipe González szocialista párti mi­niszterelnök ígéretének birtokában a közvélemény arra számított, hogy hamarosan sor kerül a népszavazásra. Akkor kevesen gondolták, hogy ennek megtartására három évet kell várniuk. A kormányfő elvétve, majd később lép- ten-nyomon hangoztatott kijelentései alapján már sejteni lehetett, hogy Gon­zález egyre inkább visszatáncol. Mind gyakrabban hivatkozott arra, hogy a tagság úgymond az ország biztonsá­gi érdekeit szolgálja, s nem szabad elhamarkodottan dönteni. Nem is siette el a dolgot, hiszen csak most - alig tíz hónappal az újabb parlamenti válasz­tások előtt - döntött a referendum időpontjáról. Épp a közelgő választá­sokra való tekintettel nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy egy­szerűen fütyüljön eredeti ígéretére. A kormány a múlt héten úgy döntött, hogy az ország NATO-tagságáról már­cius 12-én tartják a népszavazást A parlament a héten nagy szavazat- többséggel, 207:103 arányban húsz tartózkodás mellett jóváhagyta a kor­mány erre vonatkozó javaslatát. Az állampolgároknak a következő­képpen hangzó kérdésre kell igennel vagy nemmel felelniük: ,, Megfelelőnek tartja-e ön Spanyolország számára a NATO-ban való bennmaradást az ország kormánya által megállapított körülmények közepette?" Megfigyelők szerint a megfogalma­zás lényege az, hogy a González- kormány szándékának megfelelően Spanyolország továbbra is fenntartsa tagságát a NATO politikai szervezeté­ben, annak ellenére, hogy az utóbbi napokban az ország haladó erői soro­zatos tüntetéseken követelték a NA- TO-ból való kilépést. P. VONYIK ERZSÉBET Február 1-től 7-ig Szombat: Varsóban a LEMP Központi Bizottságának ülésén elfogadták a párt országos vitára bocsátott program- tervezetét • Életbe léptek a Líbia elleni amerikai gazdasági megtorló intézkedések. Vasárnap: A Portugál KP rendkívüli kongresszusán Mario Soa­res támogatása mellett döntöttek az elnökválasztás második fordulójában Hétfő: Az SZKP Központi Bizottsága a kőolaj- és gázipar problémáiról tanácskozott • Az OPEC rendkívüli ülésén az olajár zuhanása nyomán előállt helyzetet vitatták meg. Kedd: Havannában megnyílt a Kubai KP III. kongresszusa • Genfben felújította munkáját a leszerelési konfe­rencia • A Kongresszusban elhangzott az amerikai elnök szokásos évi üzenete az Unió helyzetéről • Az izraeli légierő eltérített egy líbiai polgári repülőgépet. Szerda: Karlovy Varyban csehszlovák-nyugatnémet külügy­miniszteri eszmecserék kezdődtek • Nyikolaj Rizs- kov kormányfő műholdas összeköttetéssel a szovjet gazdasági törekvésekről tájékoztatta a davosi ta­nácskozás résztvevőit Csütörtök: Mihail Gorbacsov a Kremlben fogadta Edward Ken­nedy amerikai demokrata párti szenátort • A bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon a szocialista országok két új javaslatot terjesztettek elő • A TASZSZ nyilatkozatban ítélte el az izraeli légikalóz-akciót, az Egyesült Államok a Biztonsági Tanácsban megvétózta az ezt megbélyegző határo­zatot. Péntek: A Fülöp-szigeteken elnökválasztást tartottak • Le­mondott és elhagyta az országot Jean-Claude Du­valier haiti diktátor Esély az előrelépésre Genfben a héten felújította munkáját a leszerelési konferen­cia és ezzel kiegészült a leszere­lési fórumok sora. Jelenleg tehát immár négy tárgyalássorozaton van szó a világpolitika kulcsfon­tosságú kérdéseiről: az atom- és űrfegyverekről szintén Genfben folyó szovjet-amerikai tárgyaláso­kon, az európai biztonság és biza­lom erősítését szolgáló intézkedé­sekről tárgyaló stockholmi konfe­rencián, a bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon, valamint a bevezetőben már emlí­tett genfi fórumon. Negyven ország - köztük Cseh­szlovákia - képviselői vesznek részt a tanácskozáson. Az au­gusztusig tartó ülésszak napirend­je hasonló a korrábbiakhoz: az ENSZ közgyűlés határozatainak megfelelően tárgyalnak az atom- fegyver-kísérletek, az űrhadvise­lés, a vegyi-, illetve a sugárfegy­verek eltiltásáról, az általános és teljes leszerelés kérdéseiről. A megnyitó ülésen Viktor Iszra- eljan, a Szovjetunió nagykövete felidézve országa új, nagy fontos­ságú leszerelési indítványait, hangsúlyozta: bizalommal, előíté­letektől mentesen kell tárgyalni a genfi fórumon is, amihez jó, konkrét gyakorlati alapot nyújta­nak a szovjet javaslatok. Rámuta­tott arra, hogy az a nagy érdeklő­dés, amellyel világszerte fogadják ezeket az indítványokat, máris biztató jelenség. Úgy vélte, hogy a Gorbacsov-Reagan találkozó bizonyos jótékony hatást gyakorolt a nemzetközi légkörre általában, most a feladat az, ne hagyják kihunyni ezt a reményt és gyakor­lati tettek következzenek. A Szov­jetunió képviselője az atomfegy­verkísérletek teljes eltiltását, vala­mint az űr- illetve a vegyi hadvise­lés megakadályozásáról kötendő megállapodást jelölte meg első­rendű feladatnak. Hozzáfűzte, hogy a vegyi fegyverek területén fel kell számolni az azokat előállító üzemeket. Szakértők a genfi folytatás elő­estéjén szintén úgy vélekedtek, hogy a vegyi fegyverek eltiltásá­nak kérdésében látnak leginkább lehetőséget az előrelépésre. Bizakodó hangnemben nyilat­kozott az értekezlet soros elnöke, az ausztrál Richard Butler nagykö­vet is, kijelentve, hogy az Egyesült Államoknak nehéz lesz kitérnie a moszkvai indítványok elől. Viktor Iszraeljan szovjet nagy­követ, küldöttségvezető a fórum felújításának előestéjén nyilatkoz­va szintén úgy vélte, hogy lehető­ség van a döntő haladásra a vegyi fegyverek eltiltásának kérdésé­ben, ám az amerikai álláspontban egyenlőre nincs semmi változás. Több hírügynökségnek adott in­terjújában rámutatott arra, hogy a nyugati hatalmak, főleg az Egye­sült Államok politikai elhatározá­sára van szükség, hiszen akár két-három hónapon belül meg le­hetne állapodni valamennyi atom­fegyver-kísérlet eltiltásában és át­törést lehetne elérni a vegyi fegy­verek kérdésében. Úgy véleke­dett, hogy a konferencia mostani új ülésszakának munkájában az volna a legfontosabb, hogy megál­lapodjanak az atomfegyver-kísér­letek teljes eltiltásáról. Havannában kedden nyílt meg és tegnap fejeződött be a Kubai Kommunista Párt III. kongresszusa. Felvételünkön a tanácskozás elnöksége, a szónoki emelvényen pedig Miloš Jakeš, a csehszlovák küldöttség vezetője látható. (Telefoto - ČSTK) kis V NYELVŐR^ Nem mindegy, kit vagy mit hagyunk helyben A rovatvezető egy riporter beszámolóját olvassa a szerző jelenlétében. Egyszer csak felnevet, s így szól tréfásan a ripor­terhez:- Majd én jól helybenhagylak téged, csak ilyesmiket írj le! A szerző értetlenül néz rá, s kényszeredetten mosolyog. A rovatvezető, látva ezt, megkérdezi:- Érted egyáltalán, hogy mit mondtam most neked?- Igen; azt, hogy jól elagyabugyálsz. Csak azt nem tudom, miért.- Azért, amiért te ezt a szegény agronómust - nyújtja felé a kéziratot. A szerző elolvassa a ceruzával aláhúzott mondatokat: ,,Az agronómus meggyőzött. Helybenhagytam, mert úgy éreztem, neki van igaza, s felkerestem az elnököt.“- Hát ez igazán nem volt szép tőled - tréfálkozott tovább a rovatvezető. - Igaza volt, s még helyben is hagytacH A szerző most döbbent rá, mit is írt le. Nézzük meg mi is! A helybenhagy ma már általában összetett szóként használa­tos. Kéttagú kifejezésként - helyben hagy - elég ritkán fordul elő, mert azt, hogy valamit a helyén hagyunk, általában másképp fejezzük ki. Tehát éppen az átvitt értelmű használata miatt lett a kéttagú kifejezésből összetett szó. Csakhogy ennek így is két jelentése alakult ki. Az egyik ez: valamihez utólag beleegyezését adja, jóváhagy. A másik: alaposan elpáhol, összever. De hogy mikor melyik jelentésében használatos ez az ige, azt az mutatja, milyen szó áll mellette tárgyként. Ha elvont dolgot jelentő főnév, vagyis ha a tárgyas szerkezet ezt fejezi ki: helybenhagy valamit, az igének akkor a ,jóvahagy‘ jelentésével van dolgunk. Ha ellenben személyt jelentő főnév a tárgy, vagyis a szerkezet értelme ez: helybenhagy valakit, akkor az .összever' jelentésben áll az ige. Ha tehát a riporter így fogalmazta volna meg a monda­tát, hogy ne azt olvassuk ki belőle: magát az agronómust hagyta helyben, hanem egy elvont főnévi taggal jelzi is azt, mit hagyott helyben - például az agronómus szavait, érveit, véleményét- akkor nem került volna ilyen komikus helyzetbe. Az a szerző sem ügyelt eléggé erre a szempontra, aki a következő mondatot leírta: „Manapság divatossá vált az a szó, hogy napenergia, amelynek különböző formában való hasznosí­tása fedezheti energiaszükségletünk egy részét.“ Ha tréfálkozni volna kedvünk az ilyen mondatokon, azt mondhatnánk: igazán jó nekünk, hogy már az egyes szavak is alkalmasak az energia- szükséglet fedezésére. Mert mit is írt a szerző? Azt, hogy manapság divatossá vált a napenergia szó, s ennek különböző formában való hasznosítása fedezheti energiaszükségletünk egy részét. A baj abban van, hogy a szerző egyenlőségjelet tesz a napenergia mint létező dolog, s az azt megnevező szó közé. Ha a napenergiád mint divatossá vált szót említeni akarja, ez ellen nem lehet kifogásunk, de akkor az utolsó tagmondatban valami­lyen formában a szó által jelölt fogalmat, dolgot is meg kell említeni, hiszen ennek a tagmondatnak a tartalma arra vonatko­zik. Tehát a mondatot - egy kicsit más szempontból is csiszolva- esetleg így lehetett volna szerkeszteni: „Manapság divatossá vált ez a szó: napenergia; az általa jelölt energiafajtának a külön­féle formában való hasznosítása fedezheti energiaszükségletünk egy részét.“ Természetesen több más mód is kínálkozik a mon­danivaló formába öntésére. A példákat még sorolhatnánk: elég sok van belőlük. Az ilyen hibákat a felületes vagy a logikát nélkülöző gondolkodás szüli. Az első esetben könnyebb a segítség: írjunk gondosabban! A máso­dik esetben ahhoz, hogy értelmes dolgokat tudjunk közölni az olvasóval, magunknak is el kell érnünk a megfelelő értelmi szintet. Ezt ma már minden olvasó joggal elvárja az írótól. JAKAB ISTVÁN Kutyának való __ ,,A kutya az ember leghűségesebb barátja" - halljuk és olvassuk a közhelyszerű igazságot Legendák keringenek ebek­ről, amelyek elhúnyt gazdájukat egy évtizedig is visszavárták. Valóban, a kutya a legkorábban háziasított állat, s az embert elkísérte történelmének legkorábbi szakaszától az atomkorig. Nem véletlen, hogy a nyelvben is számtalan szólás, közmondás kapcsolódik ehhez a kedvelt háziállathoz. Ha két dolog egyfor­mán rossz, azt mondjuk rá: ,,Egyik kutya, másik eb." Ami veszendőbe megy, az ,,ebek harmincadjára jut". Ha nincs remény arra, hogy valakinek a rossz természete alapjában megváltozzék, arra azt a közmondást használjuk: ,,Kutyából nem lesz szalonna." Amikor a mendemondáktól nem zavartatjuk magunkat:,,Kutyaugatás nem hallik az égig"- szoktuk mondani. A késve érkező télre bölcs előrelátással mondjuk: „Nem eszi meg a kutya a telet.“ Akit azzal fenyegetünk, hogy a jövőben majd szorult helyzetbe kerül, annak pedig azt ,,Jön még kutyára dér." De ha a zord idő beállt, akkor olyan hideg van, hogy „kára kutyát kiverni". Ezért találom furcsának, és a magyaros nyelvhasználat, no meg hűséges négylábú barátaink nevében is szóvá teszem az ilyen szófüzést: ,,... köszönt és összedörzsölte kezét a gáztűz­hely lángja fölött. »Kutyának való egy idő« motyogta, »kint biztosan megvan a mínusz harminc fok«.“ Mínusz harminc fokos hidegben bizony „a kutyát kár kiverni", nem hogy neki való idő lenne. Az ember azonban korántsem viseltetik nagy tisztelettel hűsé­ges társa iránt. Ha számára az időjárás kellemetlen, azt mondja: „Kutya hideg van";,,Kutya meleg van." Idézetünkbe a magyaros észjárás ez előbbit kívánná. Tehát: ,,Kutya hideg van"; vagy: „Kutya egy idő." Ami pedig „kutyának való“, az értéktelen az ember számára elvetendő; leggyakrabban ételre, de más egyébre is szokták mondani. Nem mindegy tehát, hogy hol melyik szólást vagy közmondást alkalmazzuk, még a kutyákról szólókra sem érvényes, hogy „az egyik kutya, másik eb." MORVAYGÁBOR ÚJ SZÚ 4 1986. II. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents