Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám, szombat
ÚJ szú 3 1986. II. 8. Edward Kennedy amerikai demokrata párti szenátor keddtől péntekig moszkvai látogatáson tartózkodott a szovjet parlamenti csoport meghívására, s tegnap elutazott Moszkvából. Az ellenzékben működő demokraták ismert politikusát csütörtökön a Kremlben fogadta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A találkozón leszerelési kérdéseken kívül szó volt a két nagyhatalom közötti jobb megértést elősegítő más feladatokról is. Felvételünkön: Mihail Gorbacsov és Edward Kennedy kézfogása. (Telefoto - ČSTK) Ortega latin-amerikai államfői találkozót javasol Nicaraguai értesülések szerint Hondurasban biológiaifegyver-kísérletek folynak Hangzatos frázisok A moszkvai Pravda az Unió helyzetéről szóló Reagan-beszédről (ČSTK) - A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikket közölt az USA elnökének üzenete az Unió helyzetéről címmel, melyben többek között megállapítja: (ČSTK) - Nicaragua olyan értesülések birtokába jutott, amelyek szerint az Egyesült Államok Honduras déli részén bakteriológiai fegyverekkel foglalkozik. Ezeket a fegyvereket a jövőben az ellen- forradalmi erők nicaraguai területen vetnék be. A fentiekről Dániel Ortega államfő számolt be HaBye, bye „bébi“! Épp egy hete röppent fel először a hír, hogy Jean-Claude Duvalier, az apró karibi Haiti „örökös“ elnöke elhagyta az országot. Nem volt igaz, pedig a Fehér Házból érkezett. Baby Doc kapott még egy hét haladékot, de az már biztos volt, hogy nem kell senkinek, az Egyesült Államoknak sem, s legkevésbé a Duvalier-csa- lád diktatúráját majd 30 éve nyögő haiti népnek. Ez a hét nap, persze, további százak életébe "került, de ezt aligha vették fontolóra ott, ahol a „bébi“ sorsáról döntöttek. Annál is inkább, mert három évtizeden át tűrték, hogy halomra gyilkol- tassa mindazokat, akik az ellenállás legapróbb jelét mutatták, s azt is elnézték, hogy Haitiből családi vállalkozást csináljon, kifosztva az országot minden vagyonából. Baby Doc tehát most végleg távozott, ám az ő és családja megélhetését a svájci széfekben jó előre letétbe helyezett milliók biztosítani fogják. S mi lesz a haiti néppel? Egyhamar nem gazdagodik meg, de leg- aláb nem lesz a nyakán ez a hatalmas termetű kis Duvalier. Az éppen esedékes karneválon felszabadultan énekelhetik: bye, bye, „bébi“... Mellesleg: Most a többi elnök szintén eltűnődhet azon, meddig is tart az „örökké“. P. G. Erőszakos kiköltöztetések (ČSTK) - A Dél-afrikai Köztársaságból érkező hírek szerint a fajüldöző rezsim ismét az egyik legdrasztikusabb megkülönböztető intézkedéshez folyamodott: . a Johannesburgtól északkeletre fekvő Moutse városából erőszakkal költözteti ki a néger lakosságot. Rendőrök és katonák százai jelentek meg a városban páncélozott járműveiken és a lakosságot teherautókra kényszerítették és a távoli Transvaal tartományba szállították. Házaikat lerombolták. vannában, ahol részt vett a Kubai KP III. kongresszusán. Sajtóértekezletén Ortega elmondta, az amerikaiak azt követően kezdték a bakteriológiai fegyverkísérleteket, hogy nyilvánvalóvá vált: a nicaraguai ellenforradalmárok nem képesek eredményt elérni a sandinista hadsereggel szemben. Ortega a továbbiakban kijelentette: kizárólag az Egyesült Államoktól függ, lesz-e béke Közép- Amerikában. Ha a kongresszus jóváhagyja az ellenforradalmároknak szánt további katonai és pénzügyi segélyt, a térségben még- jobban kiéleződik a helyzet - mondotta a nicaraguai államfő és hangsúlyozta, a kontinens problémáinak megvitatása céljából hasznos lenne egy latin-amerikai államfői tanácskozás összehívása. Belgiumi nagykövetünk közöspiaci diplomatával találkozott (ČSTK) - Willy de Clercq, az Európai Közösségek Bizottságának a Közös Piac külpolitikájával és kereskedelmi politikájával megbízott tagja, Brüsszelben csütörtökön fogadta Jaroslav Kvačeket, Csehszlovákia belgiumi nagykövetét. Tájékoztatta őt arról, hogy az Európai Közösségek Bizottsága pozitív választ adott a KGST- nek arra a felhívására, hogy a két gazdasági tömörülés állítsa helyre hivatalos kapcsolatait. Willy de Clercq átadta a csehszlovák nagykövetnek az Európai Közösségek Bizottsága Bohuslav Chňoupek külügyminiszterhez intézett levelét. Ebben a bizottság kifejti, hogyan képzeli el a hivatalos kapcsolatok felvételét. Washingtoni elvárások (ČSTK) - „Technológia és a Nyugat biztonsága“ címmel Brüsszelben nemzetközi konferencia folyik, amelyen tegnap felszólalt John Whitehead amerikai külügyminiszter-helyettes. Kijelentette: az Egyesült Államok azt várja a nyugat-európai országoktól, hogy kövessék Nagy-Britannia és az NSZK példáját és csatlakozzanak Reagan elnök „csillagháborús“ programjához. Whitehead így ismét igyekezett nyomást gyakorolni a nyugat-európai szövetségesekre, s „érveit“ az állítólagos szovjet katonai fenyegetéssel támasztotta alá. Felszólította Nyugat-Európát, aktívan vegyen részt az új fegyverrendszerek kifejlesztésében és járuljon hozzá anyagilag is a Nyugat „védelmi együttműködéséhez“. Kárpótlás (ČSTK) - A Westland brit helikoptergyár részvényeinek 15 százalékát birtokló Alan Bristownak felajánlották, lovaggá ütik és 2,25 millió font sterling „prémiumot“ kap, ha nem fogja ellenezni, hogy a csődbe jutott céget az amerikai United Technologies vásárolja meg. Bristow az ajánlatot visszautasította. A hagyományok szerint január végén kellett volna előterjesztenie Reagannek az üzenetet, a Challenger tragédiája miatt azonban egy héttel elhalasztotta. S ugyancsak hagyomány, hogy az üzenet elemzi az Egyesült Államokban és a nemzetközi politikában kialakult helyzetet, áttekintést ad az állam bel- és külpolitikájáról. Amikor Reagan azt ajánlotta, hogy ,,a jövőre szóló legnagyobb kívánságunkról legyen szó, arról, hogy megőrizzük gyermekeink számára a földet, amely szabad és igazságos lesz, s ahol uralkodni fog a béke“, s azt a reményt fejezte ki, hogy genfi találkozója Mihail Gorba- csovval, valamint az SZKP KB főtitkárának közelgő amerikai látogatása elősegítheti a Szovjetunió és az USA közötti stabilabb kapcsolatok kialakítását. Kijelentette: az amerikai nép gyűlöli a háborút és békére törekszik. A továbbiakban viszont azt szögezte le, hogy a két állam között „mélyek és régiek az ellentétek“, s megismételte a már elkoptatott szovjetellenes kijelentéseket. Ezzel lényegében visszatért a szocializmus elleni „keresztesháború“ lejáratott elméletéhez. A hidegháborús idők maradványa a „szovjet fenyegetés a nem nukleáris fegyverek és a stratégiai eszközök területén“, vagy pedig az a kijelentése, miszerint „a Szovjetunió fölényre törekszik“. Ezzel szemben a valóság az, hogy ezeket a hamis, megalapozatlan vádaskodásokat az amerikai vezetés propagandacélokra használja fel saját, a lázas fegyverkezés korlátlan növelését célzó politikájának a leplezésére. A mostani beszéd egyik fő gondolata volt: Amerikának fegyverkeznie kell, s irányvonala az „erőpolitika“ marad. Ez azt jelenti, hogy az USA továbbra is azon az úton kíván haladni, amely példátlan méretű lázas fegyverkezésbe sodorta az emberiséget. A .„biztonságos pajzs“ - így nevezte „stratégiai védelmi kezdeményezését“ - mindenekelőtt a Pentagon „atomkardjának“, „szuperfegyverének“ nevezhető, amelynek célja, hogy csapásmérő eszközök telepítésével az űrben érjen el katonai fölényt a Szovjetunióval szemben. Washingtonban lényegében azt sem titkolják, hogy nem mondtak le a nukleáris konfliktusban való győzelem lehetőségéről, ahogy azt az 1984-1988-as pénzügyi évekre szóló programban is rögzítették. Az Unió helyzetéről tartott beszédben Reagan csak felületesen említette az olyan fontos kérdést, mint a legégetőbb kérdésről folytatott szovjet-amerikai tárgyalások: hogyan lehet megmenteni az emberiséget a nukleáris katasztrófa veszélyétől. Egy szóval sem említette a genfi szovjet-amerikai közös nyilatkozatban rögzített megállapodást, amelyben a felek kötelezték magukat, hogy a történelmi cél elérésére fognak törekedni: elhárítani a lázas fegyverkezést az űrben és megállítani azt a földön; korlátozni és csökkenteni az atomfegyverek számát, szilárdítani a stratégiai stabilitást. Az USA elnöke tudatosan nem említette a legújabb szovjet javaslatokat, amelyeket Mihail Gorbacsov január 15-i nyilatkozata tartalmazott, s amely konkrétan meghatározza az atomfegyverek teljes megsemmisítésének programját. Az üzenetre az elejétől a végéig a demagóg rétorika volt a jellemző. Az elnök azt ígérte, hogy „Amerikát a csillagokig emeli“. E hangvétel célja azonban az, hogy leplezze a jelenlegi amerikai helyzetet: vagyis, hogy képtelenek felszámolni az állami költségvetés példátlanul nagy deficitjét, amelyet az amerikai dolgozókkal fognak megfizettetni, s az elnök nem tudta eltitkolni azt sem, hogy a már erősen megnyirbált szociális programokat tovább fogják csökkenteni. Reagan „élősködéssel“ vádolta azon amerikaiak millióit, akik a legkülönfélébb „segélyeket“ kapják, s nem említette azokat a problémákat, amelyek az USA- ban az emberek millióit nyugtalanítják. Viszont a katonai költség- vetést, amelynek rohamos emelkedése okozza, hogy Amerika ,,a lehetőségeit meghaladóan él“ (Reagan fogalmazott így), .nemcsak hogy érintetlenül hagyják, hanem még növelik is. Nem említette, hogy éppen az ő elnökségének évei alatt minden olyan dollárnak, amelyet a jövedelmekből a szövetségi adók formájában fölöznek le, 51 százalékot a militarista programokra költenek. A „csillagháborús“ kiadások az új pénzügyi évben 75 százalékkal növekednek. E program megvalósításának a kezdeti szakaszban a tervek szerint 26 milliárd dollárt kellett volna felemésztenie, de már most elérik a hozzávetőleg 50 milliárdot. Ez a fő oka azon amerikai milliók szenvedéseinek, akikre az elnök gondolt, amikor megjegyezte, hogy ,,a kormánynak hajlékot és élelmiszert kell biztosítania azoknak, akik képtelenek gondoskodni magukról“. Az Amerika „felvirágzásáról“, valamint az „új munkahelyekről“ hangoztatott frázisokat cáfolja az amerikai szakszervezetek statisztikája: hozzávetőleg 15 millió embernek nincs munkája az USA- ban. Az elnök is kénytelen volt beismerni: „a szegények nehéz helyzete még szörnyűbb lesz“. S ez az igazságnak csak egy töredéke. Az üzenet ugyanis elhallgatja, hogy az amerikai szakszervezetek adatai szerint jelenleg az USA lakosságának kb. 40 százaléka él szegénységben, vagy annak a határán, s hogy a világ leggazdagabb tőkés országában éppen Reagan elnöksége idején minden negyedik gyerek éhesen fekszik le aludni, s hogy az utóbbi öt esztendőben éppen ezen oknál fogva több gyermek halt meg az USA-ban, mint ahány amerikai az indokínai „szennyes háború“ idején pusztult el. Az üzenet újabb „szennyes háborúkat“ ígért az amerikai népnek és a világnak. Az elnök kategorikusan kijelentette: „A világ reményei Amerika jövőjétől függnek“, és az Egyesült Államok „új globa- lizmusát“ propagálta, amely nyíltan Afganisztán, Kambodzsa, Angola és Nicaragua ellen irányul. Az üzenetben a Nicaragua ellen készülő akció úgy szerepel, mint Washington elsőrendű feladata. A külgazdasági kapcsolatokat érintve az elnök azt mondta, hogy USA „megkétszerezett energiával fog harcolni a szabadabb és igazságosabb kereskedelemért“. A valóságban azonban éppen Washington tette a bojkottot, az embargót és gazdasági blokádot a mindennapi politika normájává más országokhoz fűződő viszonyában. Felhívását a szabadkereskedelemre, s kijelentéseit, hogy békére törekszik, csak akkor lehetne bizalommal fogadni, ha konkrét tettek is állnának mögöttük. Ilyen kézzelfogható bizonyíték lenne a konstruktív válasz a legutóbbi szovjet békekezdeményezésekre, amelyek célja, hogy az ezredforduló végéig - a világűr mili- tarizálásának kizárásával - felszámolják az összes nukleáris fegyvert. Ez minden nép biztonságának igazi garanciája lenne. Az Unió helyzetéről szóló elnöki üzenetnek valamiféle „2000-ig szóló program“ javaslatának kellene lennie mind a bel-, mind a külpolitikában. Ezzel szemben azonban a legkonzervatívabb és a legjobboldalibb körök egoista ideológiájának kifejezőjévé vált. Az elnök a következő szavakkal zárta beszédét: „előre tehát, hogy a szívünkben hittel, szeretettel és egységben építsük fel a holnapot“. A valóságban azonban nehezen találni ebben a dokumentumban mást, mint a félelem, az ellenségeskedés és a gyűlölet fokozását, mégpedig a hangzatos és szép frázisok mögé rejtve - szögezi le a Pravda. Az USA a Biztonsági Tanácsban ismét vétózott Idén harmadízben akadályozta meg Tel Aviv politikáját elítélő határozat elfogadását (ČSTK) - Az Egyesült Államok péntekre virradó éjszaka a Biztonsági Tanácsban megvétózta azt a határozati javaslatot, amely a líbiai személyszállító repülőgép elleni kalóztett miatt elítélte Izraelt. Washington így ismét értésre adta, feltétel nélkül izraeli szövetségese mellett áll. Vernon Walters, az USA állandó ENSZ-képviselője az amerikai álláspontot azzal indokolta, hogy „bizonyos körülmények között jogos“ a géprablás. Szerinte a Szíria által kidolgozott határozati javaslatnak az volt a „hibája“, hogy nem vette figyelembe Izrael „jogát“, miszerint „saját belátása szerint téríthet el polgári repülőgépet, ha az neki gyanús“. A BT ülésén a palesztin ENSZ- képviselő rámutatott: az Egyesült Államok már hagyományosan Izrael védelmére használja ki vétójogát. Az idén a mostani volt a harmadik eset, hogy az USA Izraelt elítélő határozatot hiúsított meg a Biztonsági Tanácsban. A szavazáson egyébként az USA négy szövetségese tartózkodott. Trojanovszkij nagykövet, a Szovjetunió állandó képviselője az ENSZ-ben kijelentette, a géprablás előre eltervezett agresz- szív cselekedet volt. Az Izrael által a gyakorlatban érvényesített, az állami terrorizmus rangjára emelt politika megnyilvánulásáról van szó, s az amerikai kormány teljes mértékben Izrael oldalán áll - mondotta Trojanovszkij. Az izraeli légikalózkodás történetéből Nem az e heti volt az első eset, hogy Izrael polgári repülőgépet térített el, vagy másként veszélyeztette a légi közlekedést. íme néhány eset az izraeli légikalózkodás történetéből: 1973. február 21: Izraeli vadászgépek a sínai sivatag fölött lelőttek egy Boeing-727 típusú líbiai polgári repülőgépet, amely a Szuezi-csatornától 20 kilométerre keletre zuhant le, fedélzetén 104 utas és a személyzet 9 tagja tartózkodott. A repülőgép Bengháziból Kairóba tartott és a rossz időjárás miatt eltévedt. 1973. augusztus 10: Egy izraeli vadászgép a MEA libanoni légitársaság Irak által bérbe vett repülőgépét arra kényszeritette, szálljon le Izrael területén. Ezt azzal indokolták, hogy a fedélzeten „gyanús utasok“ vannak. A géprablástól azt várták Tel Avivban, hogy elfogják George Habbas palesztin vezetőt. A gép Bejrútból Bagdadba repült. 1985. október 1: Az amerikai 6. flotta segítségével izraeli repülőgépek bombázták a Palesztin Felszabadítási szervezet főhadiszállását a tunéziai fővárostól 20 kilométerre. Az agresszív akció 70 ember, túlnyomórészt tunéziai állampolgár életét követelte. 1986. január 16: Izraeli vadászbombázók köteléke Da- maszkusztól délre provokatív célzattal veszélyesen megközelített egy kuvaiti repülőgépet. Az Airbus-310 típusú polgári repülőgép Oamaszkuszból Kuvaitba tartott és 110 utas volt a fedélzetén.
