Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-07 / 32. szám, péntek
A Szovjetunió síkraszáll az államok közötti egyenjogú, ÚJ SZÚ 3 1986. II. 7. kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokért Nyikolaj Rizskov beszéde a davosi nemzetközi tanácskozás résztvevőihez (ČSTK) - Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán a Moszkva és Davos svájci város között létesített közvetlen tv-lánc segítségével beszédet mondott a Világgazdasági Fórum által Davosban rendezett nemzetközi tanácskozás résztvevőihez. Az adást közvetítette a központi szovjet televízió és rádió, valamint az Intervízió és Euróvízió is. Az alábbiakban közöljük Nyikolaj Rizskov beszédét, valamint a konferencia résztvevőinek kérdéseire adott válaszait. A Világgazdasági Fórum szervezői érdeklődést tanúsítottak a nemzetközi gazdasági együttműködéssel kapcsolatos szovjet álláspont iránt. Nyilvánvaló, hogy ez valamilyen módon összefügg a Nyugat kereskedelmi köreinek azon igyekezetével, hogy bővítsék gazdasági kapcsolataikat a Szovjetunióval. Ezzel az igyekezetükkel mi is azonosulunk. Amint tudják, a Szovjetunióban tervszerű gazdálkodás folyik. Ha a külgazdasági kapcsolatok szférájában helyesen akarjuk értelmezni a mi terveink lényegét, figyelembe kell vennünk azt, hogy a Szovjetunió gazdasági stratégiájának fó célja jelenleg az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítása. Ennek új minőségi alapokból kell kiindulnia- a termelés hatékonyságának növeléséből és a tudományos- múszaki fejlődés meggyorsításából. Ez megfelelő módon nyilvánul meg a külgazdasági kapcsolatainkban is. A Szovjetunió Kommunista Pártjának közelgő XXVII. kongresszusán is jelentős szerepet kap e kapcsolatok problémaköre országunk szociális és gazdasági fejlesztési terve megvitatása során. A kongresszus elé terjesztjük az egész ország élete és a jövő év szempontjából is rendkívüli jelentőséggel bíró dokumentumokat, így pl. az SZKP új szerkesztésű programját, az 1986-1990-es évekre, valamint az 2000-ig terjedő időszakra szóló társadalmi és gazdasági fejlődés fő irányvonalait. Ezekben nagy figyelmet szentelünk a más országokkal folytatott kereskedelmi és gazdasági, valamint tudományos-műszaki kapcsolatok bővítésének. Lényegében már kitűztük a szocialista országokkal folytatott együttműködés távlatait. A múlthoz hasoplóan e kapcsolataink hosszú távon, tervszerű alapokon fejlődnek, meggyorsul az integrációs kapcsolatok elmélyítésének folyamata, s közösen valósítunk meg egy egész sor fontos gazdasági tervet. Megkezdtük a KGST- tagországok tudományos-műszaki fejlődése 2000-ig szóló komplex programjának teljesítését. Ezen túlmenően a szovjet külgazdaság stratégiai célja az elkövetkező időszakban is az aktív együttműködés a fejlődő országokkal, valamint a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok bővítése a nyugati államokkal. Mindenekelőtt azokkal, amelyek készek az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére. Tömören szólva ilyen az általános helyzetkép. Úgy gondolom azonban, ha azon témáról akarunk beszélni, amely érdekel bennünket, nem a gazdasági, hanem a politikai kérdésekkel kellene kezdeni. Nem csupán azért, mert a világban kialakult feszült légkör mindenfajta nemzetközi kapcsolat számára kedvezőtlen feltételeket teremt- beleértve a kereskedelmi együttműködést is. Bármennyire is fontos ez a kérdés, a világ figyelme napjainkban az összehasonlíthatatlanul fontosabb értékek sorsára irányul. A világ túlságosan közel jutott ahhoz a határhoz, amelyet nem szabad átlépni, mert a pusztulás veszélye fenyegetné az emberi civilizációt. Az ember egy negyedévszázaddal ezelőtt lépett először a világűrbe. Most kezdtük el ennek a kihasználását, s nagy reményeket fűzünk hozzá. Szükséges-e vajon, hogy áz ezen a területen kifejtett hatalmas igyekezetet, az emberi ész gyümölcseit, s végső soron az elszenvedett veszteségeinket is arra áldozzuk, hogy kölcsönösen „csillagháborús“ fegyverekkel fenyegessük egymást, olyanokkal, amelyek általános romlásba döntenek? Nem lenne-e jobb elgondolkodni afelett, hogy a világűr kihasználását hogyan változtassuk a nemzetközi együttműködés területévé? A genfi szovjet-amerikai csúcs- találkozó utat nyitott a Kelet és a Nyugat közötti konstruktívabb párbeszéd előtt. Úgyszintén meg kell említenem, hogy ez az értékelés több reményt tartalmaz, mint az elért eredmények leszöge- zését. A genfi csúcstalálkozó által megteremtett kedvező lehetőségek kihasználása érdekében a Szovjetunió a teljes nukleáris leszerelés konkrét és átfogó programját terjesztette elő. Ezt Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának január 15-én ismertetett nyilatkozata tartalmazta. E program tekintetbe veszi sok nyugati kormány és a közvélemény javaslatait is. A program keretében és vele párhuzamosan a Szovjetunió új javaslatokat terjesztett elő az európai övezetben levő közepes hatótávolságú, valamint taktikai atomeszközökkel, a hagyományos és vegyi fegyverekkel, a bizalomerősítő intézkedésekkel és a hatékony ellenőrzés- beleértve a helyszíni ellenőrzést is - megteremtésével kapcsolatban. Ezért a szovjet javaslattal szemben elfoglalt álláspont megmutatja, hogy az USA és szövetségesei hajlandók-e tovább menni azon az úton, amely Genfben elkezdődött. A szovjet javaslatokban megnyilvánuló hozzáállás a nemzetközi biztonság kérdéseihez a Szovjetuniónak a békés egymás mellett élésre építő koncepciójából ered, és ez, mint ismeretes, magába foglalja az államok közötti széles körű gazdasági együttműködést, tekintet nélkül arra, hogy milyen társadalmi rendszerhez tartoznak. Ezzel kapcsolatban megemlítek még egy új szovjet dokumentumot- a Szovjetunió kormányának a nemzetközi gazdasági biztonság kérdéseivel foglalkozó memorandumát. Ez közvetlenül azt a témát érinti, amiről beszélünk. Hiszen teljesen világos, hogy a Kelet és a Nyugat közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésében rejlő lehetőségek kihasználását célzó igyekezet szöges ellentétben van a legkülönfélébb megkülönböztető intézkedésekkel, az embargókkal, a kereskedelmi és hitelkorlátozásokkal, amelyeket az USA és néhány nyugat-európai állam kormánya oly széles körűen alkalmaz. Mindezek a „gazdasági háború“ eszközei, amelyek szétzilálják a nemzetközi együttműködést és mérgezik a légkört. A COCOM előírásai szerint a szocialista országoknak gyakorlatilag csak elavult árut és technológiát lehet eladni. De az ilyen- már elnézést - „munkamegosztásra“ sosem leszünk hajlandók. A szuverén államok közötti kapcsolatokban ez teljesen elfogadhatatlan. Világos az is, hogy ez a nyugati cégek számára sem túlságosan kedvező, mivel jelentősek lehetnek azok az előnyök, amelyektől elesnek. Egyes politikusok, s talán az üzleti világ némely képviselői is, lelkűk mélyén összetévesztették a kereskedelem istenének, Merkúrnak a tiszteletét a háború istenének, Marsnak a tiszteletével. Egyeseknek úgy tűnik, hogy a lázas fegyverkezés a műszaki fejlődés növekedésének valamilyen generátora. A valóságban ez azonban olyan generátor, amely mindinkább kiélezi magának a Nyugatnak a gazdasági és szociális problémáit. Arról nem is szólva, hogy mély bizalmatlanságot, s a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatokban feszültséget szül, ugyanakkor meghiúsítja a fejlődő országok problémáinak megoldására kifejtett igyekezetet. Más alternatíva nincs, mint a lázas fegyverkezés megállítása, a leszerelés, a széles körű gazdasági kapcsolatok létrehozása az államok között, beleértve a kapitalista és a szocialista államokat, továbbá azokat, amelyek az önálló fejlődés útjára léptek. A béke és az enyhülés politikája, az országok közötti bizalom erősödése kedvezően befolyásolja a külgazdasági kapcsolatokat, s ezek bővítése viszont szilárdítja az enyhülés anyagi alapját. Abból indulunk ki, hogy a külgazdasági kapcsolatoknak nemcsak számunkra kell előnyösnek lenniük, hanem partnereink szempontjából is. Természetesen hasonló hozzáállást feltételezünk a másik fél részéről is. Ennek lényege abban rejlik, hogy az egészséges gazdasági kapcsolatokat csak a teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján, s oly módon lehet építeni, hogy szigorúan megtartják az érvényes megállapodásokat, valamint a bel- ügyekbe való be nem avatkozás elvét. Mindezzel azonban ellentétesek azok a kísérletek, hogy a gazdasági kapcsolatokat a más országokkal szembeni politikai nyomásra, azok megkárosítására használják ki. Ami a fejlődő országok specifikus problémáit illeti, ezek megoldásához nagymértékben hozzájárulna, ha a Nyugat gazdaságának szerkezeti átépítése során tekintetbe vennék ezen országok lét- fontosságú szükségleteit. Valaki felvetheti, hogy ezt az eladósodottság problémája gátolja. Azonban mélyebb és igazságosabb megközelítéssel lehetséges lenne ennek a kérdésnek a megoldása is. Nem tudom, mennyire sikerült ez nekem, de igyekeztem önöknek megvilágítani a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésével kapcsolatos szovjet álláspont lényegét. S ezen álláspont keretében látunk lehetőséget külgazdasági kapcsolataink jelentős bővítésére. Az első pillanatban úgy tűnhet, hogy a lehetőségek nem túl nagyok. Hiszen a Szovjetuniónak gyakorlatilag a természeti források minden fajtájábói elegendő meny- nyiség áll a rendelkezésére, s az első helyet foglalja el a világon a kőolaj és a földgáz kitermelésében és feldolgozásában, az acél és műtrágya gyártásában, valamint sok más termék előállításában. Az utóbbi tíz esztendőben a fejlett tőkés országokból a gépek és berendezések importja a Szovjetunióban nem lépte túl a 3-4 százalékát a saját gépipari termelésünknek. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben egyes nyugati körök ismét a mi kiviteli potenciálunk állítólagos csökkenéséről beszélnek, a következőket szeretném elmondani: Az új, a 12. ötéves tervidőszak jellemző vonását képezik a szovjet népgazdaság jelentős strukturális változásai. Végrehajtjuk az állóalapok műszaki korszerűsítését és felújítását. Az előző ötéves tervidőszakhoz képest az elavult termelési alapok kétszeresét vonjuk ki a forgalomból. Meggyorsult a gépipar fejlődése, valamint az általános tudományos-műszaki fejlődés is. Mindez országunk hatalmas tudo- mányos-műszaki és szellemi potenciáljának kihasználásával lehetővé teszi, hogy a nagyszabású minőségi változásokat érjünk el a korszerű ipari termékek gyártásában, beleértve azokat is, amelyeket a külföldi piacra szállítunk. Elmondhatom tehát, hogy a fő irányok javaslatában rögzített szerkezeti politika, amelyet párt- kongresszusunk is megvitat, további kedvező feltételeket teremt a szovjet külkereskedelem fejlesztéséhez. 2000-ig meg akarjuk kétszerezni az ország nemzeti jövedelmét. E cél elérésében megkülönböztetett helyet foglal el a 12. ötéves tervidőszak, amely éppen megkezdődött. A Szovjetunió szociális és gazdasági fejlődésének minden területén nagyon igényes feladatok lettek kitűzve. Ezek teljesítése során természetesen mindenekelőtt a saját forrásainkra fogunk támaszkodni. Ugyanakkor nem akarunk lemondani a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés adta lehetőségekről sem, mindenekelőtt a tudomá- nyos-műszaki haladás terén. Gazdasági fejlődésünk üteme, mérete és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztését célzó következetes orientációnk lehetővé teszi azt a következtetést, hogy a Szovjetunióval folytatott kereskedelmi együttműködés távlatai az új ötéves tervidőszakban nagyon reménytkeltőek lehetnek. Esetenként azt halljuk, hogy az országaink gazdasági szerkezetében meglevő különbségek ütközőpontot képezhetnek, s korlátozottak a lehetőségek a gazdasági kapcsolatok új formáinak kihasználásában. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a gazdasági együttműködés dinamikája, valamint a külföldi cégekkel való kereskedelmi kapcsolatok tapasztalatai is igazolják, hogy a Szovjetunióval stabilan és hatékonyan lehet együttműködni. Ezen túlmenően napjainban nagy igyekezetet fejtünk ki a gazdasági mechanizmus tökéletesítésére. Sokat fogunk tenni a külkereskedelem tökéletesítése, hatékonyságának, rugalmasságának és operatív jellegének fokozása érdekében is. Mindez kétségkívül együttjár majd a kölcsönösen előnyös együttműködés új formáival. Most pedig készen állok válaszolni az önök kérdéseire. KÉRDÉS: Az új ötéves terv feladatai a munkatermelékenység gyorsütemű fejlődését feltételezik. Az ön véleménye szerint ezt hogyan érik el? Milyen módon fogják ösztönözni a munkaerőt és az irányítást? Lesznek-e valamilyen változások a bérrendszerben, az árképzésben és a vállalatok döntési jogkörében a külföldi cégekkel folytatandó együttműködést illetően? VÁLASZ: Az új ötéves tervidőszakban a munkatermelékenység évi növekedését 4 százalékban határoztuk meg. Gyakorlatilag az ipari termelés egész növekményét a munkatermelékenység fokozásával kívánjuk biztosítani. Ez az új ötéves tervidőszak egyik fő jellegzetessége. A jövőben a munkatermelékenységnek még tovább kell növekednie. Most pedig arról, hogy ez miként érhető el. E feladat teljesítése során mindenekelőtt a saját termelési potenciálunkra kell támaszkodni. Kidolgoztunk egy akcióprogramot, amely kifejezetten e cél elérésére irányul. A munkatermelékenység növekedésének fő forrása a termelő berendezések felújítása lesz, mégpedig az új technika és a korszerű technológia alapján. Széles körben fog érvényesülni a népgazdaságban a termelés elektronizálása, a robotika, a membrán és lézertechnika és más új technológiák. Az alacsony szakképzettséget igénylő kézi munkát végzők száma az ötéves tervidőszakban 5-6 millió fővel csökken. Ezek a dolgozók nagyobb* szak- képzettséget igénylő munkát fognak végezni. A gazdasági mechanizmus tökéletesítését célzó intézkedések feltételezik a szoros kölcsönös összefüggést a vállalatok és az egyes dolgozók gazdasági érdekeltsége, valamint a műszakilag tökéletes termékek gyors bevezetése és a munkatermelékenység növelése között. Számolunk a dolgozók és a tudományos-műszaki értelmiség munkája hatékonyságának a minőségi növekedésével. Éppen ezek a dolgozók vesznek részt aktívan a tudományos-múszaki haladás és ennek alapján a munkatermelékenység fokozásának meggyorsítását célzó irányvonal megvalósításában, mivel a munkások és a szakemberek egyaránt tisztában vannak azzal, hogy a mi társadalmunkban a tudományosműszaki haladás nem idéz elő munkanélküliséget. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a munkások és szakemberek képzése megfeleljen a tudományos-múszaki fejlődés legmagasabb követelményeinek. Ezzel párhuzamosan lépéseket teszünk annak érdekében, hogy fokozódjon a munkások, mérnökök és tudósok erkölcsi és anyagi érdekeltsége munkájuk eredményeivel összefüggésben. Mindezt a népgazdaság tervszerű irányítása rendszerének keretében fogjuk végrehajtani. Tökéletesíteni kívánjuk a népgazdaság centralizált irányítását, de ugyanakkor tovább bővítjük az egyesülések és vállalatok gazdasági önállóságát. Ez az összekapcsolás lehetővé teszi a gazdálkodás szocialista rendszere nyújtotta előnyök maximális kihasználását. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén figyelmet szentelünk az együttműködés új formáinak is. Közvetlen termelési kapcsolatokat fogunk teremteni a szovjet vállalatok és a KGST- tagországok vállalatai között. Nem zárjuk ki szoros tudományos-műszaki kapcsolatok felvételének a lehetőségét a kapitalista országok cégeivel és vállalataival sem. KÉRDÉS: A technológiák átadása a külföldi vállalatokkal való együttműködés kulcsfontosságú eleme lesz. Önök hogyan fognak regálni a korlátozások és az ellenőrzések fokozódására, többek között a COCOM vonatkozásában, és hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten? VÁLASZ: Ha a mi reakciónkról kell szólnom, akkor ez, mint önök is tudják, nagyon negatív. Nyilvánvalóan a jelenlevők közül is sokan így reagálnak. Ez természetes. Ami az ön kérdésének hátralevő részét illeti, a mi véleményünk szerint az új technológiák és a fejlesztés szempontjából igényes termékek kölcsönös cseréjéről kell beszélni, nem pedig ezek átadásáról. Végképp tarthatatlan az a nézet, hogy a technológiák áramlásának iránya csak egyirányú lesz, vagyis a Nyugat felől a Szovjetunióba és hogy a külső technológiai segítség nélkül, önerőnkből nem tudnánk teljesíteni programjainkat. Ez teljesen megalapozatlan. A nyugati országok vállalkozó körei meggyőződhettek arról, hogy a*Szovjetuniónak óriási tudományos-múszaki és ipari potenciálja van. Sok az olyan terület, amelyeken a Szovjetunió világméretekben vezető pozíciókat tölt be és e területeken más országok használják ki a mi technológiánkat. A szovjet tudósok és mérnökök sikerei jó alapot nyújtanak a kölcsönösen előnyös együttműködés bővítéséhez számos területen. A mi technológiánk ötvözése a vezető nyugati cégek tapasztalataival sok esetben alapvetően újtípusú technológiák és berendezések kifejlesztését eredményezheti. Az új technológiák cseréje most a nemzetközi kereskedelem fejlesztésének egyik fő irányává válik és mi ezt tekintetbe vesszük. Az ön kérdése, hogy miként lehet elérni a helyzet javulását, ezért kétségtelenül fontos. Nem helyénvaló azonban ezt a kérdést nekünk címezni. Az Egyesült Álla- (Folytatás a 4. oldalon)
