Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám, szerda
ÚJ szú 3 1986. II. 5. Európai vonatkozások A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában Európai vonatkozások címmel szerkesztőségi cikket közölt, amely többek között megállapítja: Az atomfegyverek fokozatos, általános és teljes felszámolásának 2000-ig szóló programját, amely feltételezi a csapásmérő űrfegyverek betiltását, s amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára január 15-i nyilatkozatában ismertetett, Európa rendkívüli érdeklődéssel fogadta. Ilyen vagy olyan formában véleményt nyilvánítottak róla a kormányok, a politikai erők, a háborúellenes mozgalmak, a tömegtájékoztató eszközök és a széles körű közvélemény is. Ez az európai visszhang barométerként jelzi az egész világ hangulatát, ugyanakkor mind nyilvánvalóbban kifejezésre jutnak a „kontinentális specifikumok“, főleg a nukleáris probléma európai vonatkozásai. A biztonság feltételei ezen a földrészen egyre rosszabbak. Ráaoául ott következett be az ilyen veszélyes irányú fejlődés, ahol már kirobbant két világháború, és ahol jelenleg a két legerősebb katonai csoportosulás áll szemben egymással, s ezek jelentős atomfegyver-készletekkel rendelkeznek. A NATO jól ismert „pótfegyverkezési“ programja ezek további gyarapítását hozta magával. Több nyugat-európai országban új közepes hatótávolságú rakéták százait telepítették. A józan ésszel és az európai népek érdekeivel ellentétben tovább folytatódik e elsócsapásmérö eszközök elhelyezése. Természetes, hogy az események ilyen alakulása rendkívül aggasztja Európa bé- keszeretó közvéleményét és józanul gondolkodó politikai erőit. Itt az ideje szétvágni ezt a gordiuszi csomót és kiutat keresni a zsákutcából. Éppen ilyen merész radikális megoldást feltételez a szovjet nukleáris leszerelési program európai vonatkozása. Arról van szó, hogy e terv megvalósításának már az első szakaszában elérjék a megállapodást a Szovjetunió és az USA Európában levő közepes hatótávolságú rakétáinak teljes felszámolásáról - beleértve a ballisztikus rakétákat, valamint a robotrepülógépe- ket is -, s hogy ezt a megállapodást realizálják is. Ez lenne az első lépés az atomfegyverek felszámolása felé Európában. Egyértelmű, hogy ez a javaslat rendkívül fontos mind Európa, mind pedig az egész világ számára. Mihail Gorbacsov figyelmeztetett arra, ha sikerülne felszámolni földrészünkön az amerikai és a szovjet közepes hatótávolságú rakétákat anélkül, hogy ezt a kérdést halogatnák és más problémákkal bonyolítanák, akkor sikerülne kibogozni a jelenlegi világpolitika egyik bonyolult csomóját, s nagymértékben megnyílna az út az atomfegyverek radikális csökkentéséhez, majd teljes felszámolásához. A szovjet javaslat egyértelműen meghatározza az irányvonalat, a mutatókat és a konkrét terminusokat. Tekintettel van más európai atomhatalmak érveire és koncepcióira, s általában földrészünk nukleáris realitására is. Sok nyugat-európai kommentárban, s részben az amerikai írásokban is rámutatnak az atomleszerelési programnak nemcsak a konstruktív jellegére, hanem a probléma valóban újszerű megközelítési módjára és arra, hogy a nagy cél elérésének gyakorlati útjáról van szó. Ezen az úton az első lépésnek világosan meghatárott terminusa van. Az Európában levő szovjet és amerikai közepes ható- távolságú rakéták felszámolását abban az időszakban kell végrehajtani, amelyet a szovjet terv első szakasza határoz meg. Emellett az ide vonatkozó közepes hatótávolságú eszközöket nemcsak ki kell vonni, hanem mindenekelőtt meg kell semmisíteni. Ez reális és kardinális intézkedés lenne, melynek eredményeként nemcsak itt, hanem az egész világon is kevesebb lenne néhány száz rakétával és több mint ezer robbanófejjel! A szovjet terv jellegzetessége, hogy az első szakaszban mindenekelőtt a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra orientálódik. Sem a francia, sem a brit atomeró nincs beszámítva a „szovjet- amerikai mérlegbe“. Logikus viszont, hogy az Egyesült Államok e kérdés megoldásával párhuzamosan kötelezettséget vállaljon, hogy sem stratégiai, sem pedig közepes hatótávolságú rakétáit nem adja át más államoknak; Nagy-Britanniának és Franciaországnak pedig arra kell kötelezettséget vállalnia, hogy nem növeli nukleáris fegyverzetét. Nem titok, hogy Franciaország és Nagy-Britannia nukleáris potenciálja gyorsan nő, úgyhogy a szovjet és amerikai eszközök radikális csökkentése után a brit és francia atomerő az általános, főleg az európai mérlegben sokkal nagyobb arányt jelentene. Amint ezekben a napokban a Washington Post leszögezte; attól függően, hogy az összes nukleáris hatalom rakétáinak mennyisége milyen mértékben fog kiegyenlítődni, olyan mértékben lesz nehezebb továbbra is azt állítani, hogy a brit és a francia potenciál csupán kis számú speciális erőt képvisel, amelynek nincs hatása az általános erőviszonyokra. Ismert az a hivatalos kijelentés, miszerint Franciaország és Nagy- Britannia csak akkor hajlandó csatlakozni a nukleáris leszerelési folyamathoz, miután a Szovjetunió és az Egyesült Államok jelentős mértékben csökkentette saját arzenáljait. Ezt tekintetbe véve javasolja a Szovjetunió, hogy a többi ország csak a második szakaszban kezdje meg atomfegyvereinek csökkentését, miután a Szovjetunió és az USA korlátozza - mégpedig radikálisan - 50 százalékkal azon eszközeinek számát, amelyekkel képesek egymás területét elérni. A szovjet javaslat szerint ezen túlmenően a többi ország nukleáris arzenáljának csökkentése a második szakaszban a taktikai eszközök felszámolásával kezdődne, azok felszámolása pedig, amelyeket ezek az országok maguk jelölnek meg stratégiai fegyverként, csupán a harmadik szakaszban menne végbe, párhuzamosan a Szovjetunió és az Egyesült Államok nukleáris arzenáljai felszámolásának befejezésével. Az Európát érintő szovjet program általában úgy van megtervezve, hogy megvalósítása egyetlen szakaszban se veszélyeztesse senkinek a biztonságát. S ebben rejlik e program nagy ereje. Európa mindazon népek közös házának is nevezhető, amelyek itt élnek, tehát a szovjet népé is. Létérdekünk, hogy itt garantálva legyen a biztonság, s a jószomszédság kapcsolatai érvényesüljenek. A Szovjetunió jóakaratát bizonyítva kivonta a harckészültségből a pótlólagosan telepített SS 20-as rakétáit, s leszerelte ezek indítóállásait. Továbbra is érvényes a javaslat, amelyet a Szovjetunió korábban terjesztett elő annak érdekében, hogy Európában teljes mértékben felszámolják mind a közepes hatótávolságú, mind pedig a taktikai atomeszközöket. Tavaly októberben Mihail Gorbacsov franciaországi látogatása idején terjesztette elő azt a szovjet ajánlatot, melynek célja megköny- nyíteni a megállapodás megkötését a közepes hatótávolságú rakéták mielőbbi kölcsönös csökkentéséről. Ez feltételezi, hogy a közepes hatótávolságú eszközökről külön kössenek szerződést anélkül, hogy a kérdést összekapcsolnák a stratégiai és az űrfegyverek problémájával. A Szovjetunió akkor kinyilvánította készségét, hogy hajlandó közvetlen tárgyalásokat folytatni Nagy-Britanniával és Franciaországgal. A genfi szov- jet-amerikai csúcstalálkozón szóba került az európai közepes ható- távolságú rakétákra vonatkozó ideiglenes megállapodás megkötése, s emellett e témában sikerült közös érintkezési pontokat találni. Ebben megnyilvánul azon gondolatok, javaslatok és megközelítések széles spektruma, amelyeket a szovjetunió indítványoz az európai biztonság problémájának alapvető megoldása érdekében, s igazolja, hogy a Szovjetunió szándékai őszinték és komolyak. A szovjet és az amerikai rakéták felszámolására vonatkozó javaslat most kétségkívül különleges jelentőséggel bír. Ha mindkét fél megfelelő akaratot mutat erre, akkor gyakorlatilag is meg lehet valósítani. Nincs semmi köze az USA „nullamegoldásához“, nem károsítja a felek biztonsági érdekeit, tekintettel van mindenekelőtt a nyugat-európai országok követeléseire, melyek azt igénylik, hogy az esetleges megállapodás ölelje fel mindazokat az SS 20-as rakétákat, amelyek képesek a nyugat-európai területeken levő objektumok elérésére. Tehát megnyílt a megállapodásokhoz vezető gyakorlati út. Az európai atomfegyverek felszámolásának irányába tett első lépés most csak a másik fél hozzáállásától és politikai akaratától függ. A szovjet terv európai vonatkozásai földrészünkön nagy figyelmet keltettek. E javaslatok újszerűségét, fontosságát és jelentőségét állítólag minden nyugat-európai fővárosban elismerték. Genscher nyugatnémet külügyminiszter kijelentette: azok a kérdések, amelyeket a szovjet javaslatok felölelnek, nemcsak az Egyesült Államokat érintik, hanem ugyanilyen mértékben - és sok esetben még közvetlenebbül - az európaiakat is, így például a közepes hatótávolságú rakéták ügye. Történtek azonban igyekezetek e világos és becsületes gondolat aláásására is. A Newsday napilap például „hivatalos amerikai személyiségekre“ hivatkozva azt állítja, hogy a Szovjetunió ezzel az akciójával „éket akar verni a USA és legfontosabb szövetségesei közé“. Amerikai források Nyugat- Európa lakosságát azzal akarják megfélemlíteni, hogy állítólag „az amerikai atomrakéták nélkül Európát kiszolgáltatják a szovjetek hatalmas szárazföldi hadseregének“ (a valóságban e téren is fennáll a hozzávetőleges egyensúly a Varsói Szerződés és a NATO között). A szovjet kezdeményezés további „indítéka“ állítólag az, miszerint a Szovjetunió, ha fel is számolja az európai övezetben levő rakétáit, az ország távoli, ázsiai térségeiről „könnyen és gyorsan“ visszatelepítheti azokat. Ha ezt a logikát követjük, akkor az amerikaiak még könnyebben és gyorsabban átdobhatják Európába Pershing 2-eseiket, mivel ezeket oda most is repülőgépekkel szállítják az USA-ból. Nyilvánvaló, hogy e fontos folyamat feltartóztatását és megállítását szeretnék elérni a különböző kikötésekkel. Ma azonban nem szabad habozni. Annak érdekében, hogy a lázas fegyverkezést mindörökre megállítsák és a nemzetközi események békés úton fejlődjenek, cselekedni kell, mégpedig halaszthatatlanul. Mindenkinek tennie kell - a kormányoknak, a pártoknak, a népeknek. Az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó javaslat lehetőséget ad, hogy fölöttébb fontos lépést tegyünk ebben az irányban. Európában most minden feltétel adva van a Kelet és a Nyugat elszigeteltségének felszámolásához, főleg a biztonság és a kölcsönösen előnyös együttműködés kérdéseiben. Európa teljes mértékben képes megadni az „európai választ“ a kor kihívására. Hinni akarjuk, hogy Washingtonban objektívan áttanulmányozzák és mérlegelik a közepes ható- távolságú szovjet és amerikai rakéták felszámolására vonatkozó javaslatot, mint első lépést abban az irányban, hogy a földrészen teljes mértékben felszámolják a nukleáris eszközöket. Komoly és tárgyszerű választ kell adni, hogy gyakorlatban is hozzá lehessen kezdeni a vonatkozó megállapodás előkészítéséhez. Ezt várják az európai népek, s ez az egész földgolyón az általános biztonság javára válna. Franciaország kiutasított négy szovjet diplomatát A szovjet külügyminisztérium tiltakozása (ČSTK) - A szovjet külügy- minsztérium határozottan tiltakozott Franciaország moszkvai nagykövetségénél azzal összefüggésben, hogy a francia hatóságok minden bizonyíték nélkül „tiltott tevékenységgel" vádolták meg négy Párizsban dolgozó szovjet diplomatát. A hasonló ellenséges akciók nincsenek összhangban azokkal a hivatalos párizsi nyilatkozatokkal, miszerint a francia fél igyekszik elősegíteni és fejleszteni a jó kapcsolatokat a Szovjetunióval. Az akció következményeiért a francia hatóságokat terheli a felelősség. A szovjet külügyminisztérium emlékeztet rá, a moszkvai francia nagykövetséget már nem egy alkalommal figyelmeztették arra, hogy több francia diplomata nem tartja be a Szovjetunióban működő külföldi képviselők tevékenységének szabályait, és meg nem engedett tevékenységgel foglalkoznak. Ezzel összefüggésben néhány francia diplomatát felkértek arra, hagyják el a Szovjetuniót. Ülés Genfben (ČSTK) - Genfben az atom- és űrfegyverekről folyó tárgyalásokon ülést tartott az űrfegyverekről tárgyaló csoport. HAITI Folytatódnak a kormányellenes tüntetések (ČSTK) - A haiti fővárosban hétfőn gyakorlatilag megbénult az élet a Duvalier-diktatúra elleni tiltakozásul meghirdetett hatalmas sztrájk következtében. Az üzleteknek mintegy a 90 százaléka zárva tartott, az üzemek többségében szünetelt a munka, s az iskolákban sem volt tanítás. Annak ellenére, hogy az egész országban ostromállapot és a városok többségében nappal is kijárási tilalom van érvényben, Cap Haitienben, Gonaivesben, Saint Marc-ban, Les Cayes-ben és másutt kormányellenes tüntetésekre került sor. A rendfenntartó erők mindenütt kegyetlenül beavatkoztak, az egyik városban a tömegbe is lőttek. A házak falán a Duvalier-klán megdöntésére felszólító feliratok jelentek meg. Jean-Claude Duvalier elnök állig felfegyverkezett katonai alakulatok kíséretében hétfőn végighajtatott Port-au-Prince-en, hogy igy demonstrálja, még az országban van. A diktátor kiválasztott külföldi újságírókkal is találkozott, s azt állította, „a lakosság ót támogatja, és semmiképp sem ír ki választásokat“. A Haitiből érkező jelentések még mindig nem egészen megbízhatóak, mivel a külföldi tudósítók nem hagyhatják el a fővárost, és a rezsim szigorúan ellenőri a hírközlő eszközöket. George Shultz amerikai külügyminiszter Washingtonban azt nyilatkozta „az USA csak igen keveset tehet a haiti helyzet megoldásáért". Eközben ismeretes, a diktátorrendszer már csaknem 30 éve kizárólag az amerikai pénzügyi és katonai támogatásnak köszönhetően működhet. Nicaragua normalizálni szeretné kapcsolatait Costa Ricával Amerikai képviselők levele Reagan elnökhöz (ČSTK) - Daniel Ortega nicaraguai államfő levelet intézett Oscar Arias Sanchezhez, Costa Rica vasárnap megválasztott elnökéhez, s arról biztosítja ót, hogy a nicaraguai kormány szeretné normalizálni kapcsolatait a szomszédos országgal. Ortega reményét fejezte ki, hogy a San José-i kormány hozzájárul a közép-ame- rikai válság békés rendezésére irányuló erőfeszítésekhez. Arias Sanchez választási kampánya során a béke és a semlegesség gondolatát hangoztatta. Ortega szerint ez jó alap ahhoz, hogy a két szomszédos ország között megértés jöjjön létre. Az amerikai kongresszus 30 tagja levélben követelte Reagan elnöktől, törekedjen a közép-amerikai helyzet politikai rendezésére. Megfigyelők felhívják rá a figyelmet, hogy a 30 kongresszusi képviselő közül 25 tavaly még a nicaraguai ellenforradalmárok támogatását szorgalmazta. Reagan elnök eközben értésre adta, nem változtat Nicaraguával szembeni politikáján. Az egyházi rádiótársaságok országos szövetségének konferenciája számára felvett beszédében kijelentette, az USA „nem ülhet ölbe tett kézzel, amíg békeszeretó emberek a kommunista agresszió ellen harcolnak". Az amerikai sajtó szerint a kormány a közeli napokban kérni fogja a Kongresszust, hagyja jóvá a nicaraguai ellenforradalmároknak szánt mintegy 100 millió dolláros támogatást. Különleges bizottság a Challenger katasztrófájának kivizsgálására (ČSTK) - Ronald Reagan amerikai elnök hétfőn különleges bizottságot nevezett ki, amelynek feladata az lesz, hogy megállapítsa a Challenger űrrepülőgép katasztrófájának okait és olyan intézkedésekre tegyen javaslatokat, Angola Változások a kormányban (ČSTK) - Eduardo dos Santos angolai államfő változásokat eszközölt a kormányban. Az ANGOP hírügynökség jelentése szerint három új minisztériumot hoztak létre és élükre államminisztereket neveztek ki. Több minisztert leváltottak. Az állami ellenőrzéssel foglalkozó tárca államminisztere Kundi Payama, az MPLA-Munkapárt KB Politikai Bizottságának tagja lett; Pedro de Castro, a PB tagja, energetikai és olajipari miniszter lett a termelési államminiszter. Maria Mambo Cafet, a politikai bizottság póttagját, a KB titkárát szociális-gazdasági kérdésekkel foglalkozó államminiszterré nevezték ki. amelyek a jövőben a hasonló esetek megelőzését szolgálnák. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője elmondta, az országos űrhivatal, a NASA által eddig folytatott vizsgálatot leállítják, és az említett különleges bizottság lesz az egyetlen vizsgáló szerv. A bizottságnak négy hónapon belül kell elkészítenie jelentését, élén William Rogers volt külügyminiszter áll, helyettese pedig az a Neil Armstrong lesz, aki 1969- ben elsőként lépett a Holdra. Sztrájkok az NSZK-ban (ČSTK) - Az NSZK 30 városában a közszolgáltatások alkalmazottainak ezrei léptek rövidebb sztrájkba, hogy így támogassák szakszervezeti szövetségüket az új munkaszerződésekről folytatott tárgyalásokon. A munkabeszüntetések következtében pl. Észak-Rajna-Vesztfáliában, Hamburgban, Baden-Württembergben és másutt szünetelt vagy késlekedett a tömegközlekedés, nem működtek a telefonok és a távírók.
