Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-27 / 49. szám, csütörtök
AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 7. oldalról) Pártunknak lenini hagyománya a különleges figyelmesség ós körültekintés mindenben, ami a nemzetiségi politikára vonatkozik, ami érinti az egyes nemzetek ós nemzetiségek érdekeit, az emberek nemzeti érzelmeit és ugyanakkor elvhű harc a nemzetiségi korlátoltság, kérkedés, nacionalizmus, sovinizmus megnyilvánulásai ellen. Nekünk kommunistáknak töretlenül követnünk kell a bölcs lenini útmutatásokat, alkalmaznunk ezeket alkotó módon az új körülmények között, megkülönböztetett figyelemmel ós elvhúséggel foglalkozunk a nemzetiségi viszonyokkal a Szovjetunió minden népe közötti testvéri barátság további erősítésének érdekében! Elvtársak! A demokratizmusban, a dolgozók alkotó munkájában Lenin az új társadalmi rendszer fejlesztésének legfőbb erejét látta. Mindenkinél jobban hitt a népben, azon volt, hogy emelkedjék a tömegek politikai aktivitása ós kultúrája, miközben hangsúlyozta, hogy a tudatlan ember a politikán kívül áll. Azóta csaknem hét évtized telt el. Összehasonlíthatatlanul magasabb a szovjet emberek műveltségének ós kultúrájának szintje, gazdagodott társadalmipolitikai tapasztalatuk, azaz nagymértékben megnőtt minden egyes állampolgár lehetősége ós igénye az iránt, hogy részt vegyen a társadalom és az állam ügyeinek irányításában. A demokrácia - az az egészséges ós tiszta levegő, amely nélkül a szocialista társadalom létezni sem képes, (gy amikor arról beszélnünk, hogy a szocializmus hatalmas teljesítőképességét még nem teljes mértékben használjuk ki, akkor arra gondolunk, hogy a társadalom fejlődésének meggyorsítása elképzelhetetlen ós lehetetlen a szocialista demokrácia, annak valamennyi oldala és megnyilvánulása további fejlesztése nélkül. Mindezt figyelembe véve a párt, a központi bizottság olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek a szocialista társadalmi rendszer demokratizmusának elmélyítését szolgálják. Intézkedéseket kell hozni a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol, a dolgozókollektívák aktivizálása, a nyilvánosság erősítésére. Mindazt azonban, amit megtettünk és teszünk, nem a tegnap mércéjével kell mérni, hanem az új feladatok méreteivel és bonyolultságával. Ezek olyan feladatok - amint azt a párt új szerkesztésű programja is hangsúlyozza - amelyek a nép szocialista önigazgatásának következetes és töretlen fejlesztését követelik meg. A szocialista társadalomban különösképpen pedig a jelenlegi körülmények között az irányítás nem lehet a szakértők egy szűk körének az előjoga. Nemcsak az elmélet szintjén, hanem saját sokéves gyakorlatunkból is tudjuk, hogy a szocialista társadalmi rendszer csak akkor fejlődik sikeresen, ha maga a nép valóságosan irányítja ügyeit, ha az emberek milliói részt vesznek a politikai életben. Ez pedig a dolgozók önigazgatása, annak lenini értelmében, ez jelenti a szovjet hatalom lényegét. Az önigazgatás formái nem kívülről származnak, hanem magából államiságunkból fejlődnek ki, mind mélyebben áthatva az állami és társadalmi élet összes szféráit, gazdagítva a demokratikus centralizmus tartalmát, megerősítve annak szocialista természetét. A párt a szocialista önigazgatás fejlesztésének vezető erejeként és fó szavatolójaként lép fel. A párt, miközben betölti vezető szerepét a társadalomban, maga is a társadalmi-politikai önigazgatási szervezés legmagasabb formája. A pártdemokráciát kibontakoztatva, a politikai rendszer valamennyi láncszemében dolgozó kommunisták aktivitását fokozva az SZKP helyes irányt ad a nép szocialista önigazgatása elmélyítésének, s a tömegek, minden egyes ember számára ahhoz, hogy kiszélesítsék az ország ügyeiben való részvételüket. A munkásosztály forradalmi alkotó tevékenysége nyomán megszületett népi küldöttek tanácsai kiállták az idők próbáját, bebizonyították életképességüket ós a nép teljhatalmában, a tömegek egyesítésében és mozgósításában rejlő óriási lehetőségeket. A szocialista demoKratizmus fejlődésének logikája jelzi a szovjet képviseleti szervek ezen lehetőségeit, maximális kihasználásának folyamatos szükségszerűségét. Csak üdvözölhető az, hogy évről évre mind gyakorlatibbá ós hatékonyabbá válik , a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, valamint a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsainak tevékenysége. Ezek arra hivatottak, hogy kitartóan tökéleA párt által kidolgozott szociálpolitika sokirányú ós teljes mértékben megvalósítható. A siker azonban döntő mértékben a káderek szociális beállítottságától, attól fog függni, hogy mennyire állhatatosak és kezdeményezők terveink megvalósításában. Az emberek konkrét szükségleteiről ós érdekeiről való gondoskodásnak szüntelenül a párt, a tanácsi, gazdálkodási szervek, szakszervezetek és minden egyes vezető figyelme tárgyának kell lennie. Határozott fordulatot sikerül majd elérnünk a szociális szférában, s akkor életünk sok mai, no meg holnapi problémája gyorsabban és hatékonyabban fog megoldódni, mint eddig. tesítsék a törvényhozást, ellenőrizzék, miképpen működnek törvényeink, milyen reális eredményeket hoz minden egyes állami szerv és vezető munkája. Szükség van arra, hogy a legfelsőbb tanácsok ülésein aktívabban vitassák meg a szakszervezetek, a Komszomol és más társadalmi szervezetek javaslatait, az irányító szervek beszámolóit, a gazdaság egyes ágazatainak helyzetét, egyes térségek helyzetét. A kongresszus küldötteinek különleges figyelmet kellene fordítaniuk a helyi tanácsok tevékenységére. Jelenleg ezek az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítását célzó tömegmozgósítás leghatékonyabb tényezőivé válhatnak és azzá is kell válniuk. Bizalmat kapván a választóktól, a helyi hatalmi szervek saját területükön az élet minden szférájáért felelősséget viselnek. Ha egyvalaki mondja is: ez nem az én dolgom, a tanácsok számára ez elfogadhatatlan. A lakáshelyzet, az oktatás, az egészségügy, a fogyasztási cikkek, a kereskedelem, a szolgáltatás, a tömeg- közlekedés és a környezetvédelem - mind az ő súlyos gondjuk. Ha a munkásoktól még mindig nem kevés kifogást hallunk e kérdésekben, ez akkor azt jelenti, hogy a tanácsokban nincs elég gyakorlatiasság és kezdeményezőkészség, gyenge az ellenőrzésük. Azonban amikor megalapozott követeléseket támasztunk a tanácsokkal szemben, látnunk kell azt is: számos helyi jelentőségű kérdés megoldásában lehetőségeik még korlátozottak, túlzott a centralizáció olyan ügyekben, amelyek koránt sem tekinthetőek át a központból és sokkal jobban megoldhatóak a helyszínen. És ez az, amiért határozottan fellépünk a helyi hatalmi szervek önállóságának és aktivitásának erősítéséért. Az SZKP Központi Bizottságában, a Legfelsőbb Tanács Elnökségében és a Szovjetunió Miniszter- tanácsában most dolgozzák ki az ezzel kapcsolatos javaslatokat. Lényegük abban van, hogy minden egyes tanácsot teljes és felelős gazdájává tegyük mindannak, ami az emberek mindennapi igényeinek és szükségleteinek kielégítését szolgálja, a kiutalt eszközöknek, a helyi lehetőségeknek és erőforrásoknak, koordinálhassák és ellenőrizhessék minden szervezet munkáját a lakossági szolgáltatások területén. Alaposan át kell tekintenünk ezzel kapcsolatban a tanácsoknak, a területükön lévő magasabb szerveknek alárendelt vállalatokkal való együttműködésének a kérdését, növelni kell a helyi hatalmi szervek érdekeltségét ezek munkájának eredményességében. Sokkal aktívabban kell vezetni a tanácsüléseket, erősíteni kell az állandó bizottságok elemző és ellenőrző tevékenységét, javítani kell a képviselői interpellációk gyakorlatát. A bizottságok ajánlásait, a képviselők javaslatait és megjegyzéseit a helyi végrehajtási szerveknek alaposan át kell tekinteniük és figyelembe kell venniük. A tanácsok munkájának javításával kapcsolatos jövőbeni intézkedések meghatározásakor nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezek egyike sem hoz megfelelő eredményt, ha a képviselők kezdeményezése nem erősíti meg azokat. A párt továbbra is gondoskodni fog arról, hogy a legrátermettebb embereket válasszák meg képviselőknek, hogy a tanácsok munkája rendszeresen javuljon. E területen, nyilvánvalóan eljött az ideje annak, hogy javítsuk választási gyakorlatunkat. Itt számos válaszra váró kérdés merül fel. A párt kötelességének tartotta és tartja a népi küldöttek tekintélyének megerősítését, s ugyanakkor minden erővel növelni akarja felelősségüket a választók előtt. A képviselői cím nem plusz tisztség, nem privilégium, hanem a tanácsban, a lakosság körében végzett nagy és nehéz munka. Mindent meg kell tenni azért, hogy a képviselői státuszról alkotott törvény folyamatosan érvényre jusson, hogy minden egyes képviselőnek meglegyen a lehetősége ahhoz, hogy valóban eleget tehessen megbízatásának. A nép önigazgatásának fejlődése megköveteli az irányítás demokratikus elveinek további elmélyítésétataná- csok végrehajtó bizottságainak, apparátusainak, valamint az összes többi állami szerveknek a tevékenységében. Itt többsó- gükban tapasztalt, harcos emberek dolgoznak, de mindig emlékezni kell arra, hogy egyetlen apparátus, legyenek bármilyen bölcsek is a dolgozói, nem érhet el semmit, ha nem építhet a dolgozók ügyében érdekelt támogatására, az irányításban való részvételükre. A kor egyre szigorúbb és keményebb követelményeket támaszt az apparátusban végzett munka színvonalával szemben. Nem kevés azonban itt a hiányosság, gyakran találkozunk tárcasovinizmussal, a helyi érdekek előtérbe tolásával, felelőtlenséggel, bürokratizmussal, az emberekkel való viszonyban bürokratikus közömbösséggel. E jelenségek egyik alapvető oka, hogy gyengült az apparátus munkájának ellenőrzése a dolgozóknak, maguknak a tanácsoknak, a társadalmi szervezeteknek a részéről. Ennek figyelembe vételével a párt feladatul jelöli ki valamennyi olyan eszköz alkalmazását, amelyek minden egyes állampolgárnak megadják a reális lehetőséget, hogy aktívan hassanak az irányítás szintjén hozott döntések kidolgozására, ellenőrizzék e döntések végrehajtását, megkapják a szükséges tájékoztatást az apparátus tevékenységéről. Ennek kell alárendelni valamennyi irányító szerv rendszeres beszámolóinak rendszerét, amelyeket a dolgozó kollektívák előtt és a lakossági gyűléseken tartanak. Sokat tehetnek itt a népi ellenőrzési bizottságok, csoportok, maguk a népi ellenőrök, a szakszervezetek társadalmi felügyeletei, a tömegtájékoztató eszközök. Maguknak a megválasztott szerveknek is igényesebbeknek, szigorúbbaknak kell lenniük apparátusukkal szemben. Nem lehet nem meglátni, hogy az apparátus sokáig egy helyben dolgozó munkatársai nem ritkán elveszítik az új iránti érzéküket, elhatárolják magukat az emberektől a maguk által kigondolt instrukciókkal, néha pedig gátolják a megválasztott szervek munkáját. Nyilvánvalóan itt az ideje, hogy olyan rendet alakítsanak ki, amely lehetővé tenné mind a tanácsi, mind valamennyi társadalmi szervezetnek, hogy minden egyes választás után minősítse apparátusának felelős beosztású dolgozóit, végrehajtva a megérett személyi változtatásokat az apparátusban. Az idó azt követeli, hogy az ország irányításában mind aktívabban bekapcsolódjanak a társadalmi szervezetek. Ám ha ebből a szemszögből nézzük társadalmi szervezeteink munkáját, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy közülük sokaknak nem kielégítő a kezdeményezőkészsége. Sok esetben elsősorban az állami apparátus erejével igyekeznek hatni, bürokratikusak, alig támaszkodnak a tömegekre. Más szavakkal, a társadalmi szervezetek népi, alkotó, öntevékeny jellege távolról sem érvényesül maradéktalanul. Nálunk a legnagyobb tömegeket átfogó szervezet a szakszervezet. A szakszervezetek egészében véve nem keveset tesznek a munkások, alkalmazottak és kolhozparasztok igényeinek kielégítéséért, a munkaversenyek fejlesztéséért, a fegyelem megszilárdításáért, a munkatermelékenység fokozásáért. És mégis, amikor a dolgozók törvényes érdekeinek védelméről, a munkavédelemről és a biztonság- technikáról, egészségjavító sportlétesítmények, klubok építéséről és munkájáról van szó, a szakszervezeti bizottságok távolról sem céltudatosak és állhatatosak. Érthető, hogy ez a passzivitás tetszik azoknak a gazdasági vezetőknek, akik számára a termelés időnként eltakarja magát az embert. A szakszervezetek számára azonban a szociálpolitika, a dolgozók érdekei mindig előtérben kell hogy legyenek. Tulajdonképpen ebben rejlik tevékenységük alapvető lényege. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa, a többi szakszervezeti szervezetek óriási jogkörrel, nem kevés állami és saját eszközzel rendelkeznek ehhez. Magabiztosan és széleskörűen élni kell ezekkel a jogokkal és nem arra várni, hogy valaki megoldja a szakszervezetek helyett a rájuk bízott feladatokat. A jövőt nagyrészt az határozza meg elvtársak, hogy milyen fiatalságot nevelünk fel ma. Ez az egész párt, az egész nép feladata. Ez a legfontosabb, az alapvető feladata a lenini Komszomolnak. A mi fiatalságunk munkaszeretó, kész a nagy tettekre és az önfeláldozásra, hú a szocializmushoz. De az idősebb nemzedék feladata mindent megtenni azért, hogy az új generáció okosabb, tehetségesebb, képzettebb legyen, hogy méltóan vigye tovább a nagy október örökségét, az igazságosság és a szabadság eszméjét. Lenin hangsúlyozta, hogy a kommunizmust nem lehet csak könyvekből megtanulni, nem lehet felelősségre nevelni, ha nincsenek felelősségteljes ügyek. A nyolcvanas évek fiatalsága széles látókörű, képzett, energikus. Úgy mondanám, a fiatalok harcra készek, keresik a lehetőséget, hogy jelen legyenek a társadalmi élet minden területén. A Komszomolnak minden eszközzel támogatnia kell ezt a törekvést, mindenütt - a népgazdaságban, a tudományos és műszaki életben, az ismeretszerzésben és a kultúra területén, a politikai életben és a haza védelmében. Ennek a munkának semmi máshoz sem fogható- an útkeresőnek, érdekesnek kell lennie, közel kell állnia az ifjúsághoz, szorosan kötődnie kell a fiataloknak a termelésben, a tanulásban, a hétköznapokban, a szabadidő eltöltésében jelentkező igényeihez. A pártszervezeteknek, a tanácsi és gazdasági szerveknek, a Komszomollal együtt következetesen meg kell valósítaniuk azt az irányvonalat, hogy az ifjúság arra méltó képviselői vezető posztokra kerüljenek a vezetésben, a termelésben, a tudományos és a kulturális életben. Azt mondjuk: nálunk a fiatalok előtt mindenütt szabad az út. Ez igaz, de szüntelenül erőfeszítésekre van szükség, hogy ez ne vesszen a homályba s az út mindig valóban széles maradjon. Egészében véve az SZKP Központi Bizottsága célravezetőnek tartja újabb értékek megtételét, hogy növekedjék a szak- szervezetek és a Komszomol, az alkotó szövetségek és a társadalmi szervezetek szerepe a nép szocialista önirányítási rendszerében. Többek között bővíteni kívánjuk azon kérdések körét, amelyeket az állami szervek csak az illetékes szakszervezetek, Komszomol- és nőszervezetek részvételével, vagy előzetes beleegyezésével oldhatják meg, fel kell jogosítani ezeket a szervezeteket, hogy egyes esetekben leállítsák a vezetői döntések végrehajtását. Pártprogramunk a közvetlen demokrácia valamennyi formájának a leghatékonyabb alkalmazására és arra irányul, hogy a néptömegek közvetlenül részt vesznek az állami és más döntések kidolgozásában, elfogadásában és végrehajtásában. Itt óriási szerepe van amunkahe- v lyi kollektívának, amely ott tevékenykedik a társadalmi élet valamennyi szférájában - elsősorban a gazdaságban. A vállalati jogkör bővülése, a gazdasági önelszámolás bevezetése és a szocialista vállalkozás erősödése csak abban az esetben töltődik meg igazi tartalommal, ha növekszik magának a dolgozónak az aktivitása. Nem lehet beletörődni a még mindig előforduló olyan esetekbe, amikor a munkások nem ismerik saját vállalatuk terveit, amikor javaslataikat nem kíséri kellő figyelem, amikor nem veszik számba ezeket a javaslatokat. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy vannak még olyan helyek, ahol a tehetetlenségi erő a mérvadó, ahol meggátolják a munkások és az alkalmazottak bekapcsolódását az irányításba, megakadályozzák, hogy kialakuljon bennük a teljes jogú gazda érzése. A munkahelyi kollektívákról két évvel ezelőtt hozott törvény feltétlenül elősegítette, hogy megélénkültek kezdeményezéseik. Azt azonban egyelőre nem mondhatjuk, hogy ez a törvény olyan eredményekkel járt, amilyenekre számítottunk. Ezt mutatta, amikor az SZKP Központi Bizottsága megvizsgálta, hogyan valósul meg a gyakorlatban a törvény a minszki autógyárban és más vállalatoknál. A következtetés egyértelmű: alapvetően javítani kell a mechanizmust, amely lehetővé tenné, hogy a törvényben foglalt demokratikus elvek es normák mindennapi gyakorlattá váljanak. Lépésről lépésre bővíteni kell azon problémák körét, amelyekben a munkahelyi kollektíva döntése végleges, növelni kell a munkások és alkalmazottak közgyűléseinek szerepét, a felelősséget a döntések végrehajtásáért. Felmerül annak a kérdése is, hogy a közgyűlések közötti időszakban ne csak a brigádokban, hanem vállalati szinten is funkcionáljon mondjuk egy munkahelyi tanács, amelynek tagjai között ott lennének a vezetőség, a pártszervezetek, a szakszervezetek, a komszomol, a brigádtanácsok képviselői, helyet kapnának a munkások, a szakemberek. Az önálló gazdasági elszámolású kiváló brigádok már most az önigazgatás elsődleges láncszemévé válnak, akik maguk választják meg vezetőiket. A gyakorlat ennek az ügynek az életképességét bizonyítja. A mindennapok megerősítik, hogy a termelésirányítás demokratikus elveit tovább fejlesztve nyilvánvalóan célszerű kiterjeszteni a tisztségek választás útján történő betöltését valamennyi brigádvezetőre, később pedig fokozatosan a vállalatok vezető beosztású dolgozóinak néhány más kategóriájára is - a művezetőkre, műszak-, részleg-, üzemegység-vezetőkre, a szovhozok (Folytatás a 9. oldalon) III. A társadalom további demokratizálódásának, a nép szocialista önigazgatásának elmélyítése ÚJ SZÚ 8 1986.11.27.
