Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-27 / 49. szám, csütörtök
ÚJ szú 7 1986.11.27. AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 6. oldalról) Az elosztási viszonyok tökéletesítését célzó erőfeszítéseink nem lesznek elég hatékonyak és a népjólét emelésének feladatát nem teljesítjük, ha nem leszünk képesek feltölteni a piacot különféle árucikkekkel, szolgáltatásokkal. Erre irányul a közszükségleti cikkek gyártásának és a szolgáltatási szféra fejlesztésének komplex programja. Minél gyorsabban ki kell alakítani a korszerű szolgáltatások rendszerét. Ez a központi intézmények feladata, de nem kisebb mértékben, sót talán nagyobb mértékben a szövetségi köztársasági minisztertanácsoké, az összes helyi hatósági szerveké. Határozott intézkedéseket kell tenni a szolgáltatások iránti kereslet és kínálat között fennálló kirívó aránytalanság felszámolására. Elsősorban olyan szolgáltatásokról van szó, mint a házimunka köny- nyítése, a lakások közművesítése és a lakástatarozás, a turizmus, a gépkocsiszer- víz, amelyek iránt különösen nagy ütemben nő az igény. A dolgozók javaslatainak figyelembe vételével irányt vettünk a gyümölcs- és zöldségtermelő egyesülések széles körű fejlesztésére. A dolgok tehát kimozdultak helyükről, de folytatni kell ezt a munkát, s útjából minden mesterséges akadályt el kell távolítani. A lakásprobléma társadalmi jelentősége és kiélezettsége indokolja, hogy nagyon komolyan vesszük ezt a kérdést. Azt, hogy 2000-re minden családnak saját lakást vagy házat biztosítsunk, önmagában véve hatalmas, de erőnkhöz mért feladat. A jelenlegi ötéves tervidőszakban, főként pedig az azt követőekben még nagyobb arányú lesz majd a lakásépítés, illetve a lakásállomány felújítása. Messzemenően ösztönözni kell a szövetkezeti és magánerős lakásépítést. A lakásépítés bővítésének jelentős tartalékai rejlenek ebben. Helyesen cselekednek azokon a helyeken, ahol támogatják az ifjúsági lakásépítő komplexumokat. A fiatalok érdekeltsége, energiája sokat tehet ebben a vonatkozásban. Sok szó esik a lakáselosztási gyakorlat lényeges javításának szükségességéről. Ezeket a kérdéseket széles, demokratikus alapokon, állandó társadalmi ellenőrzés mellett kell megoldani. Figyelemre méltóak azok a javaslatok, hogy igazságos változtatásokat hajtsunk végre a lakbérrendszer- ben, vagyis a lakbéreket a lakótér méretének és minőségének függvényében állapítsuk meg. Sok a kifogás a lakásépítés rossz minőségét illetően. Ezzel kapcsolatban olyan intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek ösztönöznék a lakásépítés minőségének lényeges emelését, valamint városaink és falvaink tervezésének, közművesítésének, építészetének javítását. Elvtársak! A minőségi változások a szociális ügyek területén elképzelhetetlenek a munka tartalmának mélyreható átalakítása nélkül. Ebben a legfőbb szerepet a népgazdaság műszaki rekonstrukciójának - a gépesítésnek, az automatizálásnak, a komputerizálásnak, a robotizá- lásnak - kell játszania, amelynek - és ezt szeretném külön hangsúlyozni - egyértelműen társadalmi célokat kell szolgálnia. A tudományos-technikai forradalom feltételei között a munka további átalakítása igen magas követelményeket támaszt a műveltségi és a szakmai képzettséget illetően. Lényegében napirendre került a folyamatos oktatás egységes rendszere kialakításának a feladata. A központi bizottság az elmúlt években fontos lépéseket tett ebben az irányban. Megkezdődött az általános és szakiskolai reform. Meg kell mondani, hogy a reformintézkedések végrehajtásának üteme és mélysége még nem kielégítő. Az ügy érdekei azt követelik, hogy mélyebben megismerjük a modern termelés tudományos alapjait, a termelés intenzívebbé tételének fő irányait. És ami különösen halaszthatatlan, biztosítani kell, hogy a tanulók elsajátítsák a számítógépes ismereteket. Egyszóval teljesebben kell érvényesíteni az oktatás és termelőmunka összekapcsolásának lenini elvét, határozottabban kell törekedni az oktatás hatékonyságának emelésére, arra, hogy a fiatalok önálló életre és munkára való felkészítését gyökeresen megjavítsuk, az új társadalom tudatos építőivé neveljük. A párt feladatul tűzi ki a felső- és középfokú szakoktatás átalakítását. Az utóbbi években a szakemberképzés létszámbeli növelése nem járt együtt felkészültségük minőségének kellő mértékű javulásával. Nagyon elavult a felsőfokú képzés anyagi bázisa, s lényegesen javítani kell a mérnökök, a műszaki állomány alkalmaztatási gyakorlatán. Most elkészültek a javaslatok a kialakult helyzet megváltoztatására. A társadalom érdekei azt követelik, hogy emeljük a mérnöki munka tekintélyét. Felül kell vizsgálni a felső- és a középfokú szakoktatás szerkezetét, biztosítani kell az alapos elméleti és gyakorlati tudással rendelkező szakemberek korszerű képzését. Nyilván újszerű viszonyt kell kialakítani a felső- és a középfokú oktatás, valamint a népgazdasági ágazatok között, fokozni kell kölcsönös érdekeltségüket az oktatás és a továbbképzés színvonalának emelésében, s abban, hogy a káderek termelésben történő alkalmazásában alapvető javulás következzék be. Sem az egyén, sem a társadalom számára nincs nagyobb kincs az egészségnél. Az emberek egészségének védelme és javítása elsőrendű fontosságú. Az egészségügy problémáit átfogóan, szociális szempontokból kell vizsgálni. Az egészséget mindenekelőtt az élet- és munkakörülmények, a jólét színvonala határozza meg. Természetes tehát, hogy óriási jelentőségű a nép egészségvédelme. Mielőbb ki kell elégíteni a lakosság jó minőségű gyógyító-megelőző orvosi ellátással, gyógyszerellátással kapcsolatos igényeit, méghozzá országos méretekben. Mindez azt követeli, hogy újmódon oldjuk meg az egészségügy anyagi-műszaki bázisával kapcsolatos gondokat, a számos sürgető tudományos, szervezési és káderproblémát. Természetesen nem csekély összegekre lesz szükség, s ezeket elő is kell teremtenünk. Már régen és helyesen megállapították, hogy az egészséget nem lehet patikában megvásárolni. A legfontosabb az ember életmódja, többek között az, hogy mennyire ésszerűen és hasznosan tölti el szabad idejét. Erre megvannak a lehetőségek, de komoly bajok vannak a dolog szervezettségével. Sok minden függ a lakosság társadalmi kezdeményezéseitől, öntevékenységéről, de a városokban és a falvakban és a dolgozó kollektívákban felülről várnak utasításokat és segítséget. Miért használjuk fel rosszul mindazt, ami máris a rendelkezésünkre áll: művelődési központokat, klubokat, stadionokat és sok mást? Miért nem foglalkoznak kellőképpen ezekkel a kérdésekkel a tanácsok, a szak- szervezetek, a Komszomol? Miért nem indítunk mozgalmat egyszerű sportpályák, tornatermek építésének ösztönzésére a lakóhelyeken? Vajon miért nem szervezünk szövetkezeti alapon sport-, turista- és más klubokat? Hazánk harcot vív az iszákosság és az alkoholizmus ellen. A társadalom és az egyén egészsége védelmében határozott intézkedéseket hoztunk, olyan hagyományok ellen indítottunk harcot, amelyek évszázadok során alakultak ki és rögződtek. Nem akarjuk áltatni magunkat az elért eredményekkel, de elmondhatjuk, hogy az ivászatot kiszorítottuk a munkahelyekről és csökkentettük a nyilvános helyeken. Kezd egészségesebbé válni a helyzet a családokban, mérséklődött az üzemi balesetek száma, nagyobb lett a rend. Továbbra is nagy, kitartó és sokrétű munkára van szükség ahhoz, hogy biztosítsuk a végleges áttörést a kialakult szokásokban. Itt semmiféle elnézésnek nincs helye! Éles kérdésként merül föl a természetvédelem a természeti erőforrások ésszerű hasznosításának a feladata. A szocializmus a termelés tervszerű megszervezésével és humanista világnézetével képes arra, hogy megteremtse a harmóniát a társadalom és a természet viszonyában. E téren intézkedések egész rendszerét hajtjuk végre, nem csekély összegeket fordítunk e célra, s már gyakorlati eredményeket is felmutathatunk. Mindazonáltal a természeti környezet állapota több térségben jogos aggodalmat kelt. A közvélemény, íróink helyesen látják, hogy gondosan kell törődni a földdel, a föld méhének kincseivel, a tavakkal, a folyókkal, a növény- és az állatvilággal. A természetvédelemben megengedhetetlenül lassan alkalmazzák a tudomány és a technika vívmányait. Az új vállalatok építésének és a meglévők rekonstrukciójának terveiben még mindig elavult megoldások szerepelnek, gyengén alkalmazzák a hulladékmentes és kevés hulladékkal járó technológiai eljárásokat. Feldolgozáskor a kitermelt nyersanyagtömeg nagy része hulladékká válik, amely szennyezi a környezetet. E téren hatékonyabb gazdasági-, jogi- és nevelő hatású intézkedéseket kell hozni. Akik ma élünk, mindannyian felelősek vagyunk a természetért, utódaink és a történelem előtt. 2. A társadalmi, az osztály- és a nemzetiségi viszonyok tökéletesítése Elvtársak! A marxista-leninista párt számára életbe vágóan fontos, az osztályok, a társadalmi csoportok kapcsolatainak elemzése. Gondosan figyelembe véve a politikában érdekeik azonosságát és sajátosságait, a kommunista párt biztosítja a társadalom szilárd egységét, legfontosabb és legbonyolultabb feladatainak sikeres megoldását. A szovjet társadalom élcsapata a munkásosztály. A szocialista termelés rendszerében elfoglalt helye, politikai tapasztalata, magas fokú öntudatossága, szervezettsége, munkabeli, politikai aktivitása révén a munkásosztály fogja össze társadalmunkat, vezető szerepet tölt be a szocializmus tökéletesítésében, a kommunizmus építésében. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség szövetségének erősítésével való folytonos törődés az SZKP politikájának sarkköve. Éppen ebben rejlenek erőnk összpontosításának lehetőségei, amelyek révén meggyorsíthatjuk az előttünk álló gazdasági és társadalmi feladatok megoldását. A szocialista társadalom egysége azonban koránt sem jelenti a társadalmi élet nivellálódását, a szocializmus fejleszti az emberek érdeklődésének, igényeinek, képességeinek sokrétűségét, aktívan támogatja - e sokrétűséget tükröző - társadalmi szervezetek öntevékenységét. Mi több, a szocializmusnak szüksége van erre a sokrétűségre, hiszen ezt elengedhetetlenül szükségesnek tartja az alkotó tevékenység, a kezdeményezés, az elmék és a tehetségek versengése további kibontakoztatásához, ami nélkül elképzelhetetlen a szocialista életmód és az előrelépés. A kérdés egyébként így vetődik fel: ha nem tudjuk összehasonlíthatatlanul magasabb szintre emelni a termelési, a gazdasági versenyt, valamint a tudomány és a művészetek terén kialakult versengést, akkor nem tudjuk megoldani az ország társadalmi, gazdasági haladásának meggyorsítása előtt álló feladatokat sem. A közvélemény nagy figyelmet fordít a család megerősítésének problémáira. Az új, a szocialista család kialakításában elért eredményeink vitathatatlanok. A szocializmus felszabadította a nőt a gazdasági és társadalmi elnyomás alól, a férfiakkal egyenlő lehetőségeket teremtett számára a munkához, a tanuláshoz, a közéleti tevékenységhez. A szocialista család, a férfiak és a nők teljes egyenjogúságára, a családért vállalt azonos felelősségükre épül. Az új család formálása azonban nem egyszerű dolog. Bonyolult folyamat ez, amelynek megvannak a maga problémái. S bár az utóbbi években a válások száma csökkent, még mindig magas. Nem csekély a boldogtalan családok száma sem. Mindez főként a gyermekek nevelésére, valamint a férfiak és a nők erkölcsi arculatára, munkahelyi és társadalmi aktivitására hat károsan. Érthető, hogy a társadalom nem maradhat részvétlen e jelenségek iránt. A szilárd család a társadalom egyik legfontosabb alappillére. Különös gondot kell fordítani a fiatal családosokra. Az ifjúságot fel kell készíteni a családi életre, átgondoltabbá kell tenni a fiatal házasoknak nyújtott anyagi segítség rendszerét, mindenekelőtt a lakás- és otthonteremtési gondjaik megoldása terén. Nyilván célszerű megvizsgálni a jogszabályaink tökéletesítésére irányuló javaslatokat, hogy erősítsük az állampolgárok felelősségét a család iránt. Persze nemcsak erről van szó. Az állami szervek és a társadalmi szervezetek gyakorlati munkáját úgy kell kialakítanunk, hogy az messzemenően elsósegítse a család és tartópilléreinek megszilárdítását. Kollektív ünnepségek, kulturális és sportrendezvények megtartására, a közös családi pihenés feltételeinek megteremtésére gondolunk. Széles körben kell megünnepelni a munkásdinasztiákat, támogatni kell a jó családi hagyományokat a fiatalok nevelésében, támaszkodni kell az idősebb nemzedékek tapasztalataira. E téren hasznos szerepet tölt be a tömegtájékoztatás, a televízió, az irodalom, a filmművészet és a színház. Számos családi probléma megoldásának előfeltétele az olyan munka- és életkörülmények megteremtése a nők számára, amelyek lehetővé teszik az anyaság sikeres összehangolását a munkával és a társadalmi tevékenységgel. A 12. ötéves tervidőszakban tervezzük a nők számára a rövidített munkanap, illetve munkahét, a bedolgozói munka szélesebb körű bevezetését. A gyermek másfél éves koráig kiterjesztjük az anyák fizetett gyermekgondozási szabadságát, s a fizetett táppénzes napok számát a gyermek megbetegedése esetén. Az alacsony jövedelmű családok a gyermekek 12 éves koráig családi pótlékot kapnak. Azt a feladatot tűzzük ki, hogy a legközelebbi években teljes egészében kielégítjük a lakosság bölcsődei és óvodaigényeit. Érdemes elgondolkozni a megfelelő szervezeti formákon is. Miért ne éleszthetnénk fel a munkahelyi, a lakóhely szerinti nőtanácsokat, miért ne tömöríthetnénk egységes rendszerbe, amelyet a Szovjet Nőbizottság irányítana. A nőtanácsok komoly befolyást gyakorol-' hatnának társadalmi életünk számos szociális problémájának megoldására. Munkánkban fontos helyet kell elfoglalnia az idős korosztályról - a háborús veteránokról és az idős munkásokról - való gondoskodásnak. A párt, a szovjet állam mindent megtesz azért, hogy a nyugdíjasok anyagi jóléte a társadalmi gyarapodás mértékével együtt növekedjék. A 12. ötéves tervidőszakban előirányozzuk a munkások és az alkalmazottak minimális nyugdíjának életkor szerinti emelését, hasonlóképpen emelni kívánjuk a legalacsonyabb rokkantsági nyugdíjakat és az árvasági segélyeket, valamint a kolhozparasztok korábban megállapított nyugdíjait. De nemcsak kenyéren el az ember. A központi bizottságba hírek érkeznek arról, hogy nyugdíjba vonulásuk után a veteránok „nem találják helyüket“. Az állami intézményeknek és a társadalmi szervezeteknek központi és helyi szinten egyaránt további lépéseket kell tenniük, amelyek megkönnyítik a veteránoknak a gazdasági, a politikai és a közéletben való részvételét. Nem kevesebb mint ötvenmillió szovjet emberről van szó. Újabb lépést jelentene, ha létrehoznánk a háború és a munka veteránjainak országos szervezetét. Ez talán sokat tehetne azért, hogy a nagy élettapasztalattal bíró embereket bevonja a politikai és a közügyekbe, főként pedig a felnövekvő nemzedékek nevelésébe. Szép reményeket fűzünk a nyugdíjasok foglalkoztatásához is, szövetkezeti, egyéni vagy családi alapon egyaránt: részt vehetnének a szolgáltatási, a kereskedelmi szférában, a fogyasztási cikkek és a mezőgazdasági termékek előállításában. Az új szervezet nagy segítséget nyújthatna a nyugdíjasok szociális és orvosi ellátásának javításához, időtöltésük megszervezéséhez. Úgy tűnik, e szervezetnek nem kevés dolga lenne. Elvtársak! A soknemzetiségű szovjet állam számára óriási jelentőségű a nemzetiségi viszonyok fejlődése. A nemzetiségi kérdés megoldásának alapjait országunkban a nagy októberi szocialista forradalom rakta le. Lenin tanítására, a szocializmus vívmányaira támaszkodva a kommunista párt hatalmas átalakító munkát végzett ezen a téren. Ennek eredményei a szocializmus kiemelkedő vívmányai, amelyek az egész világcivilizációt gazdagítják. Egyszer s mindenkorra, minden formájában, minden megnyivánulásában megszűnt a nemzetiségi elnyomás és a nemzetiségi egyenlőtlenség. Kialakult, s az emberek tízmillióinak tudatába beivódott a népek megbonthatatlan barátsága, a minden nép nemzeti kultúrája, nemzeti méltósága iránti tisztelet. A szovjet nép minőségileg új társadalmi és nemzetközi közösséggé vált, amelyet eggyé forraszt a gazdasági érdekek, az ideológiai, politikai célok egysége. De vívmányaink alapján nem szabad úgy ítélni, hogy a nemzetiségi folyamatok problémamentesek. Mindennemű fejlődésre jellemzőek az ellentmondások, amelyek elkerülhetetlenek ebben a szférában. A lényeg az, hogy lássuk az ellentmondások szüntelenül keletkező vonatkozásait és összetevőit, hogy keressük és idejében megtaláljuk a helyes válaszokat az élet által felvetett kérdésekre. Annál is inkább, mert ebben a kérdésben még nem szűntek meg és némelykor felbukkannak a nemzeti elzárkózásra, a helyi érdekek előtérbe helyezésére irányuló törekvések. Amikor kidolgozzuk a nemzetiségi politika fő távlati irányait, különösen fontos arról gondolkodnunk, hogy minden köztársaságnak az egységes népgazdasági komplexum fejlesztéséhez való hozzájárulása megfeleljen növekvő gazdasági és szellemi potenciáljának, hogy a köztársaságok termelési kooperációjának, kölcsönös segítségnyújtásának fejlesztése soknemzetiségű államunk és az egyes köztársaságok legmagasabb rendű érdekeit szolgálja. A pártszervek és a tanácsok feladata, hogy nagyobb mértékben használják ki a meglévő lehetőségeket a köz érdekében, állhatatosan küzdve a helyi szűklátókörű- ség mindennemű megnyilvánulása ellen. Jogosan vagyunk büszkék a soknemzetiségű szovjet szocialista kultúra vívmányaira. Magában foglalva a nemzeti formák és színek gazdagságát, kultúránk egyedülálló jelenséggé válik az egyetemes kultúrában. Fontos azonban, hogy a minden nemzeti kultúrában meglévő érdekek iránti egészséges érdeklődés ne fajuljon olyan próbálkozásokká, amelyek célja az elhatárolódás, a nemzeti kultúrák kölcsönhatása előli kitérés. Ezt szem előtt kell tartanunk, amikor nemzeti eredetiség címén egyes irodalmi műalkotásokban, tudományos munkákban megpróbálják idilli módon ábrázolni az ideológiánkkal, szocialista életmódunkkal, tudományos világnézetünkkel ellentétes reakciós, nacionalista és vallási csőkévé- nyékét. (Folytatás a 8. oldalon)
