Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-27 / 49. szám, csütörtök
AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA C. A szociálpolitika alapvető irányai (Folytatás az 5. oldalról) zunk. Ugyanakkor az áru- és pénzviszonyok normális működése a szocialista keretekben képes olyan helyzetet teremteni, olyan gazdálkodási feltételeket létrehozni, amelyekben a gazdálkodás eredményei teljes mértékben a kollektíva munkájának minőségétől, a vezetők hozzáértésétől és kezdeményezéseiktől függenek. Ilymódon elvtársak, a kialakult helyzetet újra és újra értékelnünk kell és határozottan szakítanunk kell azzal, ami elavult, túlhaladottá vált. A siker elengedhetetlen feltételét, az új gazdasági mechanizmus és irányítási rendszer létrehozásának kivételesen felelősségteljes dolgában kiindulási pontot jelent az, hogy a fent megfogalmazott feladatot alaposan megértse a pártaktíva, tudatosítsák a néptömegek. 4. Működésbe hozni a gazdasági növekedés tartalékait Elvtársak! A párt kidolgozta a népgazdaság mélyreható átalakításának stratégiáját s megkezdte annak megvalósítását. Nem kétséges, hogy ezek a változások lehetővé teszik majd a gazdaság fejlődésének meggyorsítását. Ehhez azonban mint már volt is szó róla, nem kevés időre van szükség. A növekedési ütem gyorsítását azonban halogatás nélkül már ma meg kell kezdenünk. A tizenkettedik ötéves tervnek éppen az a sajátossága, hogy a népgazdaság új tudományos-műszaki alapokra helyezését a növekedési ütemek gyorsításával párhuzamosan kell végrehajtani. Ezért szükséges, hogy a lehető legnagyobb mértékben mozgósítsuk minden tartalékunkat. Olyan lépésekkel ésszerű ezt elkezdeni, amelyek nem követelnek nagy ráfordításokat, ám gyors és érezhető eredményt hoznak. A gazdaságszervezési és a társadalom pszichológiai tényezőkre gondolok, a termelési potenciál jobb kihasználására, a munka ösztönzésének hatékonyabbá tételére, a szervezettség és a fegyelem növelésére, az ésszerűtlen gazdálkodás megszüntetésére. A tartalékok a kezünkben vannak, s kellő érdekeltség, célszerű felhasználás esetén nagy eredményekkel kecsegtetnek. Gondoljanak a működő kapacitásokra. Az ország állóalapjainak értéke meghaladja a másfél billió rubelt, de nem mindenhol használják ki őket a megfelelő módon. így van ez több ágazatban is - a gépgyártásban, a nehéziparban, az energetikában, a mezőgazdaságban. Hátráltat bennünket a nem kielégítő szerződéses szállítási fegyelem is. Ha a szállítási kötelezettséget egy helyen megsértik, akkor ennek hatása hullámként végigvonul a népgazdaságon, csökkenti ennek hatását. Jelentős kárt okoz a nem egyenletes ütemű termelés. Nem titok, hogy sok üzemben hónap elején több az állásidő, mint amit a termelésre fordítanak. A hónap végén aztán elkezdődik a hajrá, aminek gyenge termékminőség a következménye. Ki kell gyógyulnunk ebből a régi betegségből. Szigorúan be kell tartani a kölcsönös szállítások fegyelmét és a kölcsönös kötelezettségeket, mind az egyes kollektívákban, mind az irányítás egyes szintjein. Nem valósítjuk meg céljainkat, ha nem teremtünk rendet a termelésben és az anyagellátásban, nem hozzuk létre a szükséges tartalékokat és nem növeljük meg minden szinten a fegyelmezetlenségért és a selejtért viselt felelősséget. Nagy tartalékok rejlenek még a munka- erőforrások kihasználásában is. Néhány gazdasági vezető munkaerőhiányra panaszkodik. Azt hiszem ezek a panaszok az esetek többségében megalapozatlanok. Ha mélyrehatóbban vizsgáljuk a helyzetet rájöhetünk, hogy nincs munkaerőhiány. Van viszont alacsony munkatermelékenység, nem megfelelő szintű szervezettség, nem elég hatékony ösztönzési rendszer. Hozzátehetjük még ehhez a felesleges munkahelyek létrehozatalát megengedő tervezői és gazdaságirányító szervek megalapozatlan döntéseit. Köztudott, hogy egyes vállalataink, tervezőirodáink és kutatóintézeteink ugyanolyan feladat elvégzéséhez jóval több munkatárssal rendelkeznek, mint a hasonló külföldi szervezetek. Mihelyt a vállalatoknál komolyan elkezdenek foglalkozni a munka szervezésének és ösztönzésének javításával, növelik a fegyelmet és a követelményeket, rögtön olyan tartalékok tárulnak fel, amelyekről korábban nem is tudtak. Meggyőző bizonyítéka ennek a scsokinói módszer alkalmazása, a munkahelyek minősítésének rendszere. A belorusz vasutasok új bérezési rendszere és a feladatkörök összevonására áttérve rövid idő alatt mintegy 12 ezer dolgozót szabadítottak fel más ágazatok számára. És természetesen figyelmet kell fordítani a termelés gépesítésére és automatizálására. E kérdés megoldása során nem feltétlenül kell várni, amíg valahol megkonstruálják és elkészítik ezt vagy azt a gépet, vagy célszerszámot, sokat saját erőből is el lehet végezni. Hozzáláttak ehhez például a zaporozsjei területen, és három esztendő alatt az iparban. Az építőiparban 15 százalékkal csökkentették a kétkezi munkával foglalkozók számát. Úgy gondolom, hogy más területeken, határterületeken és köztársaságokban sem kisebbek a lehetőségek. Az a fontos csak, hogy foglalkozzanak ezzel, álhatatosan és érdekelten, nem megfeledkezve azokról az emberekről, akik kénytelenek kétkezi munkát végezni és nem megfeledkezve a termékek előállításához szükséges ráfordítások csökkentéséről. Általában, elvtársak, a gazdaság tartalékai hatalmasak. Ezek közül soknak a fel- használásához még nem láttunk igazából hozzá. A különböző szintű vezetők jelentős részének gondolkodásmódja a források rendkívüli bőségének időszakában alakult ki. Ez a gazdagság sokakat elkényeztetett, pazarláshoz vezetett. Ám a helyzet régóta megváltozott. Nincs már meg az új munkaerő korábbi beáramlása a gazdaságba, drága árat kezdtünk fizetni minden tonna kőolaj, érc, szén kibányászásáért és a helyszínre szállításáért. Ezek fölött a tények fölött nem hunyhatunk szemet, ezekkel számolnunk kell. És mindennel takarékoskodni kell, elsősorban a termelésben és a háztartásokban, nem mehetünk el közömbösen az ésszerűtlen gazdálkodás és a pazarlás mellett. Már ebben az évben a nemzeti jövedelem csaknem teljes növekedését a munka termelékenységének növelése, anyag- és energiaigények csökkentése révén kell biztosítanunk. A feladat nem könnyű, de teljesen megoldható. Annál is inkább, mert az országban meg vannak a takarékos gazdálkodás tapasztalatai, ám lassan terjednek el. A pártós komszomol szerveknek mindvégig a szemük előtt kell tartaniuk a takarékoskodás kérdéseit, támogatniuk kell azokat, akik takarékoskodnak a nyersanyaggal, az elektromos energiával és a fűtőanyaggal és ésszerűen használják fel azokat. A pártnak, a Komszomolnak, a szak- szervezeti szervezeteknek állandóan szem előtt kell tartani a takarékossági szempontokat, támogatniuk kell azokat, akik megtakarítják és ésszerűen használják fel a nyersanyagot, a villamos energiát. Szigorú rendet kell bevezetni, amelyben nem fizetődik ki az erőforrások tékozlása, a megtakarítást pedig érzékelhetően jutalmazzák. Külön szeretném kiemelni a termékek minőségének problémáját. Kevés, ha azt mondom, hogy ez a mi legközelebbi nagy tartalékunk. Jó minőség nélkül ma lehetetlen a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása. A tervezői mulasztások, a technológiától való eltérések, a nem megfelelő minőségű anyagok alkalmazása, a rossz kivitelezés miatt nagy anyagi és erkölcsi veszteségeink vannak. Kívánni valót hagy maga után a gépek és műszerek pontossága és megbízhatósága, a lakosság áru- és szolgáltatási szükségleteinek kielégítése. Tavaly több millió méter szövetet, több millió pár cipőt és sok más közszükségleti cikket küldtek vissza a vállalatoknak. A kár jelentős: tönkrement a nyersanyag, a dolgozók százezreinek munkája ment veszendőbe. Átfogó intézkedésekre van szükség, amelyek kizárnák a selejtes és rossz minőségű áruk gyártását. A központi bizottság nemrég azzal a felhívással fordult a pártbizottságokhoz, a tanácsokhoz és a gazdasági szervekhez, a szakszervezetekhez és a Komszomol szervezetekhez, hogy tegyenek meg mindent a termékek minőségének gyökeres javításáért. Ez a feladat minden kommunista, minden szovjet ember és mindazok ügye, akik becsülik munkájukat, akiknek nem közömbös a yállalat, ágazat becsülete, akiknek nem közömbös hazánk becsülete. Sok munka vár ránk. Az ötéves terv felelősségteljes, feszített elsó éve a kemény munkának, a vezetők, a dolgzókol- lektívák gyakorlati próbatételének éve. Ezt a próbatételt ki kell állnunk, minden gazdasági tartalékot be kell vonnunk a termelésbe, meg kell szilárdítani a további átalakítások alapját. A cél elérésének döntő feltétele a szovjet emberek munkaszeretete és tehetsége. A dolog e hatalmas erő hozzáértő szervezésén és irányításán múlik és itt nehéz túlbecsülni a szocialista munkaverseny szerepét. A versenynek arra kell irányulnia, hogy minden kollektívában, minden munkahelyen javítsák a munka minőségét, fokozzák a gazdaságosságot, a takarékosságot és elérjék a kitűzött célokat. Meggyőződésünk, hogy a lelkesedés, a növekvő mesterségbeli tudás - mint eddig is - a jövőben is biztos támaszunk lesz. Elvtársak! A szociálpolitika, az emberekről való gondoskodás kérdései mindig a párt érdeklődésének középpontjában álltak. Ez a terület kiterjed az osztályok, társadalmi csoportok, nemzetek, nemzetiségek érdekeire, a társadalom és az egyén viszonyára, a munka- és életkörülményekre, az egészségügyi ellátásra, a szabadidő eltöltésére. Pontosan ezen a területen érvényesülnek a gazdsági tevékenységnek a dolgozók létérdekeit érintő eredményei, öltenek testet a szocializmus legmagasabb céljai. Pontosan itt nyilvánul meg legátfo- góbban, legérzékletesebben a szocialista rendszer humanitása, a kapitalizmustól való minőségi különbsége. A szocializmus megszüntette a társadalmi igazságtalanság fő forrását, az ember ember által történő kizsákmányolását, az egyenlőtlenséget a termelő eszközökhöz való viszonyban. A társadalmi igazságosság hatja át a szocialista társadalom minden összetevőjét: a valódi néphatalmat. Az emberek törvény előtti egyenlőségét, a nemzetek tényleges egyenjogúságát, a személyiség tiszteletben tartását, az egyén sokoldalú fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtését. Ide tartoznak a széles körű társadalmi garanciák is, olyanok mint a munkához való jog, az oktatás, a kultúra, az orvosi ellátás hozzáférhetősége, a lakáshozjutás, az idősekről való gondoskodás, az anyaság és a gyermeknevelés segítése. A társadalmi igazságosság elvének szigorú érvényre juttatása a nép egységének, a társadalom politikai stabilitásának, a fejlődés dinamizmusának fontos feltétele. Az élet nem áll meg. Nekünk újszerűen kell kezelni a szociális terület fejlesztését, egészében kell látnunk növekvő jelentőségét. Erre kötelez bennünket a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsítására a párt által kidolgozott fő irányvonal. A párt programja célul tűzte ki az emberek teljes szabad és sokoldalú fejlődését. A szociális kérdésekkel kapcsolatban fokozott figyelmet kell fordítani a múlt tanulságaira is. A központi bizottság úgy véli, hogy a központi és helyi szervek olykor alábecsülik a szociális, kulturális terület anyagi bázisának megoldandó problémáit. Ennek következtében lényegében olyan elv alakult ki, hogy e terület fejlesztésére tulajdonképpen a visszamaradó, megmaradó erőforrásokat fordítják. A technokrata szemlélet irányában végbement bizonyos eltolódás gyengítette a figyelmet a termelés, a mindennapi élet, a szabadidő-eltöltés szociális oldalai iránt. Ez elkerülhetetlenül oda vezetett, hogy csökkent a dolgozók érdekeltsége munkájuk eredményeiben, lanyhult a fegyelem, káros jelenségek kerültek felszínre. Számunkra korántsem lehet közömbös, hogy milyen úton, milyen eszközökkel érjük el az anyagi és a szellemi élet javulását, milyen szociális következményeket von ez maga után. Ha magántulajdonosi, élősdi szemléletek, az egyenlósdiség tendenciái ütik fel fejüket, ez azt jelenti, hogy nem helyesen választottuk meg munkánk útjait, eszközeit és ez kiigazításra szorul. A kongresszusi dokumentumok megvitatása során a kommunisták és pártonkívüliek aggodalommal szóltak arról, hogy lanyhult a munka és a fogyasztás mércéjének ellenőrzése, megsértik a szocialista igazságosság követelményeit és harcot sürgettek a nem munkával szerzett jövedelmek ellen. Feltétlenül látnunk kell, hogy e kérdések komolyak, jelentősek. Egyszóval az elért fejlődési szint, az új feladatok méretei szükségessé teszik a hosszú távú, mélyen átgondolt egységes és erős szocálpolitikát, amely kiterjed a társadalmi élet valamennyi területére. Szükséges, hogy a tervező és irányító szervek, a központi és helyi gazdálkodó szervezetek határozott fordulatot tegyenek a szociális terület szükségletei felé. A szociálpolitikai feladatokat részletesen kifejti a pártprogram és a fő irányok tervezete, a gazdasági irányvonalak tervezete. 1. Lankadatlanul növelni kell a nép jólétét, következetesen erősíteni kell a társadalmi igazságosságot Országunk társadalmi, gazdasági fejlesztésének távlati tervei előirányozzák a népjólét minőségileg új szintre való emelését. Az elkövetkező 15 évben az életkörülmények javítására irányuló források volumenének megkétszerezését tervezzük. Az egy főre jutó reáljövedelmet 1,6-1,8- szeresére akarjuk emelni. A 12. ötéves tervidőszakban a jövedelem növelése emberek millióira terjed ki. Hatalmas eszközöket irányítunk a lakásépítés, illetve a szociális* és kulturális építkezések bővítésére. Ilyenek a terveink. Meg kell mondanom azonban a legfontosabbat: ezek a tervek csak minden egyes szovjet ember feszített, hatékony munkája révén válhatnak valóra. Ez mindenkire vonatkozik, dolgozzék bárhol, bármilyen beosztásban. A beszámoló és választási taggyűléseken, konferenciákon a kommunisták helyesen vetették fel nemcsak az erkölcsi ösztönzési formák tökéletesítésének, hanem az anyagi jutalmazás határozott javításának kérdését is. Ezen a fontos területen is rendet kell teremteni. Jogosan mutattak rá, hogy megengedhetetlen a teljesítmények szüntelen szépítgetése, a meg nem szolgált pénzösszegek kifizetése, a meg nem érdemelt prémiumok kiutalása, olyan garantált munkabérek megállapítása, amelyek nincsenek összhangban egyes dolgozók teljesítményével. Ezzel kapcsolatban teljesen világosan ki kell jelenteni: amikor a jól dolgozó és a hanyagul dolgozó ember munkáját egyformán díjazzák, durván megsértik elveinket. Ez mindenekelőtt megengedhetetlen elferdítése a szocializmus alapelvének: mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint, amely az új társadalmi rendszer szociális igazságosságának lényegét foglalja magában. Szükséges, hogy államunk bérpolitikája is biztosítsa a munkabér, illetve a munka mennyisége és minősége közötti szoros összefüggést. Ennek figyelembe vételével a 12. ötéves tervidőszakra előirányzott béremelés a munkások és az alkalmazottak számára a termelési ágazatokban első ízben valósul meg javarészt a vállalatok maguk által megkeresett pénzéből, azok keretein belül. Ez a rendszer hathatósabban befolyásolja majd a műszaki haladás meggyorsítását, a termelés hatékonyságának emelését. A nem termelő szférákban a béreket és a fizetéseket központi forrásokból emeljük. Tavaly elkezdtük az orvosok és más egészségügyi dolgozók fizetésének szakaszos emelését. Tervezzük, hogy 1987-ben befejezzük az oktatásban dolgozók bérének emelését, hozzákezdünk a művelődésügyi dolgozók bérének emeléséhez. Folyamatban van a munkabérkedvezmények bővítése a munkások és az alkalmazottak számára Kelet-Szibéria és Távol-Kelet több körzetében. A dolgozók számos javaslatukban felvetik a társadalmi fogyasztási alap szerepének kérdését az igazságosság elvének megvalósításában. Ezek már ma is az anyagi javak és juttatások csaknem harmadát teszik ki. Abból indulunk ki, hogy ezek nem jótékonysági alapok. Fontos szerepük van abban, hogy a társadalom tagjainak számára egyformán hozzáférhetővé tegyük az oktatást, a kulturát, kiegyenlítsük a gyermekek nevelésének feltételeit, megkönnyítsük azok életét, akik különböző okoknál fogva egyszeri vagy állandó segítségre szorulnak. Ugyanakkor ez a szakképzett, lelkiismeretes munka jutalmazásának, ösztönzésének eszköze is. Pártunk továbbra is a társadalmi alapok növelésére, hatékonyabb felhasználására törekszik. A 12. ötéves tervidőszak során ezek volumene 20-23 százalékkal emelkedik. A szocialista állam fontos funkciója a küzdelem a nem munkából származó jövedelem ellen. Ma el kell ismernünk, hogy az ellenőrzés következtében és több más okból kifolyólag kialakult az emberek néhány olyan csoportja, akiknél világosan megnyilvánulnak a harácsoló törekvések, a társadalmi érdekek semmibevétele. A dolgozók jogosan vetik fel az ilyen jelenségek felszámolásának kérdését. A központi bizottság teljes mértékben támogatja ezeket a követeléseket. Szükségesnek tartjuk már a közeljövőben további intézkedések foganatosítását a naplopók, az állami tulajdon fosztogatói, a megvesztegetók és azok ellen, akik rendszerünk munkán alapuló természetétől idegen útra léptek. Át kell gondolni az adópolitika tökéletesítésére vonatkozó javaslatokat, többek között az örökségek progresz- szív megadóztatását. A nem munkával szerzett jövedelmeket gátak közé szorítva nem engedhetjük meg viszont azt, hogy árnyék vetődjék azokra, akik becsületes munkával tesznek szert kiegészítő keresetre. Sót, az állam hozzá fog járulni a lakossági igények kielégítését szolgáló különböző formák és a szolgáta- tások fejlesztéséhez. Figyelmesen meg kell vizsgálni az egyéni munkatevékenység rendezésével kapcsolatos javaslatokat. Természetesen ezeket a munkaformákat teljes egészében össze kell egyeztetni a szocialista gazdálkodás elveivel, vagy szövetkezeti alapokra, vagy a szocialista vállalatokkal kötött szerződéses alapra kell helyezni őket. A társadalom és a lakosság csakis nyerhet ezáltal. (Folytatás a 7. oldalon) ÚJ SZÚ 6 1986.11.27.
