Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-24 / 46. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1986. II. 25. Elektronikus mérőműszerek - játékzongorával A Kerámiai és Üvegipari Nyersanyagkitermelő Vállalat stŕeleči üzemében növelik a TS-15-ös összetételi jelzésű, a színestévéképernyő és a kristályüveg gyártásához használt osztályozott homok termelését: az üzem egész népgazdaságunk szükségleteit fedezni tudja. Dolgozói az idén 75 000 tonnát állítanak elő az említett homokfajtából, ebből 12 000 tonnát Jugoszláviába exportálnak. A képen František Čermák az osztályozó gépsort kezeli. (Petr Merta felvétele - ČTK) A párt példás katonája Néhány év katonai szolgalat után a bratislavai Dimitrov Vegyiművekben vállalt munkát. Ennek B elorussziái utazásom során az elmúlt esztendő végén bármerre is jártam, valamennyi gyárban és üzemben feltűnt, hogy a fő termelési profil mellett mekkora hangsúlyt kap a hiánycikknek számító közszükségleti cikkek gyártása. Szinte valamennyi vállalati vezető beszámolójában hangsúlyozta, hogy 1-6 százalékát teszi ki az évi össztermelésnek a „melléküzemágakból“ származó bevétel. Nem volt ez alól kivétel a gomeli elektronikus mérőműszerek gyára sem, ahol például az elektronikus mérőműszerek mellett többek között manikűrkészlet, sőt játékzongora is készül. A gyár évi 25 millió rubeles össztermeléséből az elmúlt esztendőben 2 millió rubelt tett ki az említett cikkekből származó bevétel. Gomel városa egyébként Minszk után a második legnagyobb ipari központja a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságnak. A városnak félmillió lakosa van, s peremrészeit foglalják el az ipari üzemek. Közülük is a legnagyobb a húszezer dolgozót foglalkoztató gomeli gépgyár, ahol például az SZK 100-as típusú kombájnok is készülnek, aztán a vegyipari művek, s nem különben az elektroník mérőműszerek gyára is. Akkor - mintegy három hónappal az SZKP XXVII. kongresszusa előtt - a nagy esemény közeledte közvetlenül és közvetve is megnyilvánult mindenütt, így a gyárkapukon belül is. Közvetlenül úgy, hogy beszédtéma volt az SZKP új szerkesztésű programtervezete és a gazdaságfejlesztés fő irányelveit tartalmazó dokumentum. Közvetve pedig oly módon, hogy automatikusan is ‘ a műszaki fejlesztés kérdései, valamint a dolgozók szociális helyzetének, munkakörülményeinek javítása irányába terelődött az üzemek, gyárak, gazdasági vezetőinek tájékoztatója. Látogatásunkat az elektronikai mérőműszerek gyárában gyárszemlével kezdtük. Leonyid Rozs- nyovszki főmérnök és Valerij Mi- hajlovics Bragin párttitkár kíséretében jártuk végig az egyes üzemrészeket. Előbb azokat, ahol az említett közszükségleti cikkek készülnek. Az ollókat és a manikűr- készlet egyéb tartozékait túlnyomórészt a legfiatalabb munkásgeneráció készíti és itt voltak akkor éppen gyakorlaton azok, akik a szakmával jelenleg még csak ismerkednek. Láttunk aztán asztalilámpákat, sót egyéb hangulatos világítótesteket is. Voltak közöttük legkülönbözőbb alakúak, sok olyan is, amelynek „búráját“ akár borosüveggel tévesztené össze az ember, csak éppen a benne levő színes folyadék amelyben egyébként könnyű fémlemezek úszkálnak - keresztül kapja a fényt a helyiség. Egy emelettel feljebb szorgos asszonykezek munkája nyomán a műanyaglapok, billentyűk, nyomtatott áramkörök és egyéb alkatrészek halmazából a csarnok végén már megszólal a kis villanyzongora, amely ceruzaelemmel működtethető. Amint kísérőink elmondták, akár a gyár szívének is nevezhetnék azt a csarnokot, ahol a műszerek készítését megalapozzák. Többjükhöz például különleges üvegek kellenek, amelyeket oly módon készítenek, hogy a folyékony üveghez bizonyos fémeket adagolnak és aztán abból a helyszínen formálják a műszer kívánalmainak megfelelő alakúra. Ott- jártunkkor például a folyadékok elektrokémiai telítettségének méréséhez megfelelő műszerrészegységeket készítettek, majd ötösével csomagolva azok polisz- terol dobozokba kerültek. Egy nagyobb - sokcélú felhasználást lehetővé tevő - laboratóriumi mérőműszer részét képezik majd. Egy másik csarnok földszintjén pedig a mérőműszerek fémvázait, egyéb fémalkatrészeit készítik - porkohászati eljárással. Nagy gépmonstrumok - a szükséges fémpor-tartálytól azok - látszólag egyszerű műveleteket végezve préselték a fémporból az alkatrészeket, amelyeket aztán 1180 Celsius-fokon egy kemencében, nem sokkal arrébb edzenek. Ez a gyár történetében már az újabb szakaszt jelenti, hiszen korábban ezt a technológiát nem alkalmazták. Általa egyúttal négy szerszámgép munkáját is megtakarítják, s ráadásul a nagyfokú pontosság az előzőeken hosszadalmassá tenné az alkatrész megformálását. Arrébb, a mechanika gyárrészleg galvanizációs műhelyében az elkészült fém alkatrészeket -, de például az ollókat is - speciális korróziógátló fémbevonattal látják el attól függően, milyen célt szolgálnak. Itt már robotizált munkafolyamatoknak lehetünk tanúi. Végül pedig a szerszámgépműhelybe érkezünk, ahol a fémmegmunkálás legnagyobb részét végzik - egyelőre még nagyon széles skálán mozgó gépparkkal. Például a legújabb, számjegyvezérlésű szerszámgépek mellett - amelyek programozását fiatal lányok, gyakorlaton levő szakmunkástanulók végzik - megtalálhatók a szerszámgépek korábbi generációi is, de azokat a folyamatosság elvének megtartásával előbb számjegyvezérlésűvé módosítják, majd újabbakkal, korszerűekkel váltják fel. Ahogy azt a gazdaságirányítás felsőbb szervei a műszaki fejlesztésnek a korábbinál fokozottabb ütemében tőlük elvárják. Amikor a főmérnök irodájában vagy két óra elteltével újra letelepedtünk Leonyid Rozsnovszki kiegészíti a gyárról szerzett tapasztalatainkat:-Ebben a gyárban 1959-ig szinte csak vaságyakat gyártottak, aztán vezették be az új gyártási programot, amely sze/int ellenőrző és irányító elektronikus rendszerek részegységeit kezdték gyártani az egyre bonyolultabb műszaki feladatok megoldásával. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy mit értettek ezek alatt a kifejezések alatt akárcsak tíz-tizenöt évvel ezelőtt, akkor már ebből is nyilvánvalóvá válik, hogy a vállalat jelentős fejlődésen ment keresztül. Közben új technológiákat kezdtünk alkalmazni: a porkohászatot, vagy az elektroforézist.- Láthatták azt is, hogy a gyárkapun belül eddig három szalag robotizált, s az elkövetkező három évben további jelentős változásokat tervezünk. A robotok és manipulátorok segítségével bevezetendő - ahogy mi tréfásan szoktuk mondani - új, „embertelen technológia“ révén eddig soha nem tapasztalt mértékben változik a gyár arculata. Hiszen a jelenleg már robotizált munkahelyeken négy ember végzi a korábbi 36 helyett ugyanazt a munkát, miközben a duplájára nőtt a termelés.- Termelésünk egyik fontos jellemzője, hogy a nálunk gyártott 37 féle műszerből 31 országba szállítottunk. Ezek a műszerek sokban különböznek egymástól. Van aminek értéke 200-300 rubel, de olyan is, amely 2-3 ezer rubelt ér. Egyre nagyobb mértékben használjuk és alkalmazzuk a mikroprocesszorokat, és nemcsak azért, mert az energiafogyasztás csökkentésének igénye diktálja így. Ami egyébként a gyár feladatait illeti: a tizenkettedik ötéves tervidőszak folyamán 50 százalékkal kell növelniük a termelést úgy, hogy közben a dolgozók létszámának növekedésével nem számolhatnak. (gy aztán nagyon fontos szerep hárul a jelenlegi szakembergárdára. Szabad teret kap az újító mozgalom és elmélyítik a komplex racionalizációs brigádok tevékenységét. Eddig hat ilyen brigád dolgozik a gyárban, s tevékenységük terven felül mintegy 100 ezer rubelt hozott a gyár „konyhájára“. Ezek a termelés minden folyamatába bekapcsolódnak. Az egyiknek például Andrej Andrejevics Gromiko a vezetője... A névre felkaptuk fejünket, s a párttitkár, akit cseppet sem lepett meg csodálkozásunk, elmondta, hogy arrafelé nagyon sokan hallgatnak a Gromiko névre, és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is a golemi körzetből származik. Már távozóban vagyunk, amikor a főmérnök eszébe jut, hogy még nem voltunk a gyár számítóközpontjában. A korszerű adattárolást lehetővé tevő számítógépeknél két fiatal lány éppen az aznap dolgozók létszámát ellenőrzi. Ugyanis minden dolgozónak van saját lyukkártyája, amit reggel vagy távozáskor behelyez a portán a számítógépes „lyukasztóórába“, így szinte pillanatok alatt kimutatja a számítógép, hogy ki dolgozik, ki hiányzik, a hiányzóknak mi a funkciója, vagy éppen ki késett el...-Tudom, jelenleg még eléggé felemás a kép - fűzi hozzá távozásunkkor Leonyid Rozsnovszki - de ha öt év múlva jönnek el hozzánk, talán ránk sem ismernének... Egy pillanatra sem jutott az eszünkbe, hogy ebben kételkedjünk. ^ MÉSZÁROS JÁNOS idestova már húsz éve, de Ján Bučko ma is azon a részlegen dolgozik, mint az első nap, igaz felelősségteljesebb beosztásban. Ugyanis hamar felismerte, hogy ha helyt akar állni, tanulnia kell. Elvégezte munka mellett a gépészeti szakközépiskolát. Ezután lett művezető, majd részlegvezető a karbantartó csoportnál.- Az első napokban nem volt könnyű dolgom - emlékszik vissza mosolyogva. - Naponta kellett bizonyítanom. Aztán maguk közé fogadtak. Versenyre keltünk a szocialista munkabrigád címért. Büszke vagyok rá, hogy az elsők közt kaptam meg az aranyjelvényt. Három éve dolgozott már a gyárban, amikor barátai hivták, menjen közéjük a népi milícia üzemi egységébe. Nem kérette magát, jól érezte magát a párt katonái között. Amikor az egység rögzített talapzatú lövegeket kapott, kinevezték szakaszparancsnoknak, két évvel később pedig ütegparancsnoknak.- A néphadseregben is a tüzéreknél szolgáltam, itt a munkatársaimat kellett a fegyver kezelésére megtanítanom - folytatja. - Ismertem az embereket és ók is engem, s ez megkönnyítette a dolgom, ám ha egy-egy foglalkozáson többször is megismételtünk egy-egy gyakorlatot, volt aki ferde szemmel nézett rám, de úgy tettem, mintha ezt észre sem venném. A gyakorlat szünetében aztán közéjük ültem. Meghánytuk-vetettük, mit s hogyan tovább. Közös elhatározásunk volt ugyanis, hogy megszerezzük a példás egység címet. Az éleslövészeten maga járt elöl jó példával. A többiek sem akartak lemaradni. A kemény kiképzésnek meglett az eredménye, az üteg kiváló osztályzatra teljesítette a lövészetben a feladatát. 1980-ban megkapták a példás címet, amit azóta is minden évben sikerült megvédeniük.- összeszoktunk, fél szóból is megértjük egymást - állítja Ján Bučko. - Együtt tanultuk a tüzérmesterséget s ma mind az öten magunkénak mondhatjuk a szakminősítési jelvény első fokozatát, s abban bízom, hogy a fegyvernem mestere jelvényt is elóbb- utóbb megszerezzük. Ján Bučkóra az egységben, a munkahelyén felnéznek. Nemcsak azért mert kötelességtudó, fegyelmet megkövetelő ember, hanem kiváló szakember is, nyitott szemmel jár munkahelyén. Eddig már tizenöt újítási javaslatát fogadták el, a legutóbbi több százezer korona megtakarítást hoz az üzemnek. Mondani sem kell, hogy tagja a milliomosok klubjának. Nyolc évig a pártalapszervezet el(A szerző felvétele) nöki tisztségét látta el, s ma is vezetőségi tag. Másfél évtized óta az ágazati szakszervezet szlovákiai bizottságában is hasznos munkát végez.- A kötelességem teljesítését mindig elsődleges feladatnak tekintettem - önti szavakba véleményét. - Ehhez erős akaratra, jó családi háttérre, megértő feleségre van szükség. Az emberek, a munkatársak bizalmával nem szabad visszaélni. A parancsnoknak, a tisztségviselőnek mindig példát kell mutatnia, ha eredményes munkát akar végezni. Szabadideje azért neki is akad. Ilyenkor elmennek a hétvégi házba, meglátogatják a nagymamát. Számára a legnagyobb kikapcsolódást a horgászat jelenti.- Sajnos búcsút kell vennem a fiúktól, mivel a zászlóalj törzskaránál kaptam beosztást. Egyedül az vigasztal, hogy hatáskörömbe fog tartozni a régi egységem, s az, hogy jó kezekbe kerül az ütegparancsnoki tisztség, Dušan Žák lesz az utódom. Amiben tudok, a jövőben is segíteni fogok nekik. Ján Bučko helytállásáról számos kitüntetés is tanúskodik. Mindig kommunista felelősségtudattal végezte a munkáját, az önként vállalt szolgálatot a párt katonái között. S a jövőben sem lesz ez másképpen. NÉMETH JÁNOS A gomeli elektronikai műszergyár számítóközpontjában Jelena Vrblerszkaja (az előtérben) és Tamara Boriszova Vaszilkova az adatfeldolgozást végzik A vékony üvegrúdból Andrej Kuzubov - lángon - a mérőműszerek elektródáinak védőburkát formálja (A szerzó felvételei)
