Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban február 15-töl 21-ig Szombat: Kommunista szombatot tartottak a Szovjetunió egész területén a közelgő XXVII. kongresszus tiszteletére • A Fülöp-szigetek parlamentje Ferdinand Marcost kiáltotta ki - a nyilánvaló csalás ellenére - az elnökvá­lasztás győztesének Vasárnap: A francia légierő bombázott egy csádi repülőteret • A portugál elnökválasztások második fordulójában Mario Soares győzött Hétfő: Mihail Gorbacsov elnökletével ülést tartott az SZKP KB programszerkesztó bizottsága • Izraeli csapatok be­törtek Dél-Libanonba • A koblenzi bíróság döntése: vizsgálatot indít Kohl-kancellár ellen azzal a váddal, hogy hamis tanúvallomást tett a Flick-botrány ügyében Kedd: Az SZKP KB ülésén megtárgyalták a XXVII. kongresz­szus elé kerülő dokumentumokat • BT-vita kezdődött az iraki-iráni háború legújabb fejleményeiről • Befeje­ződött a „delhi hatok“ képviselőinek munkatalálkozója • Csak kilenc tagország írta alá a Közös Piac működé­si szabályzatának (Római szerződések) reformját Szerda: Mihail Gorbacsov fogadta Zbigniew Messner lengyel kormányfőt • Többnapos látogatásra az NSZK-ba érkezett Horst Sindermann, az NDK parlamentjének elnöke Csütörtök: Az SZKP KB főtitkára üzenetet intézett a genfi leszere­lési konferencia résztvevőihez • A szocialista orszá­gok a bécsi tárgyalásodon előterjesztették új javasla­taikat • A Szovjetunióban fellőtték a Mir űrállomást • Reagan Grenadára látogatott Péntek' Belgrádban a JKSZ KB ülése a XIII. kongresszus előkészítéséről tanácskozott A Szovjetunióban befejeződött a legfontosabb pártdokumentum- javaslatokról folytatott össznépi vi­ta, lezárult a rendkívül igényes és alkotó munkával telt négy hóna­pos, a kongresszust előkészítő időszak. Moszkvára figyel a világ. A szovjet kommunisták három nap múlva kezdődő legfelsőbb szintű tanácskozása nemcsak a szovjet nép, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalom szem­pontjából is történelmi jelentőség­gel bír. Az előkészületek közepet­te sem lanyhult azonban Moszkva figyelme a világban történtek iránt. A legfontosabbal, a békével és a leszereléssel kapcsolatos három dologra hívjuk fel a figyelmet. Moszkva, Tokió, Bécs Mihail Gorbacsov a genfi lesze­relési konferencia résztvevőihez szóló üzenetében felhívta a figyel­met az átfogó nukleáris leszerelési program jelentőségére, hangsú­lyozva, ennek célja, hogy az évez­red végéig felszámolják az atom­háborús veszélyt. Ismét rámuta­tott: csak az Egyesült Államokon múlik, hogy az atomrobbantásokra elrendelt, s januárban három hó­nappal meghosszabbított morató­rium kétoldalúvá, majd pedig sok­oldalúvá válik-e. Az amerikai csat­lakozás nagymértékben elősegí­tené a program megvalósításához szükséges feltételek kialakítását. Washington még nem adott hi­vatalos választ a január 15-i ja­vaslatokra, bár már kiszivárogtat­tak bizonyos híreket a Fehér Ház­ból. (Állítólag a Reagan-válasz is­mertetése napokon belül megtör­ténik.) Ezekkel foglalkozott Va­gyim Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője egy tokiói lapnak adott interjújában. Nyomatékosan alá­húzta, a Szovjetunió a híresztelé­seket nem tekinti mérvadónak, várja a hivatalos amerikai választ. A kiszivárogtatott értesülésekkel kapcsolatban leszögezte, a Szov­jetunió nem tartja összekapcsol- hatónak az Európában és az Ázsi­ában elhelyezett közepes hatótá­volságú rakéták kérdését. Ugyan­akkor a hadászati stabilitás meg­őrzése és saját biztonsága szem­pontjából a francia és a brit atom- eröt sem hagyhatja figyelmen kí­vül. Nyugati források szerint ugyanis az amerikai válasz állító­lag azt a követelést fogja tartal­mazni, hogy az európai közepes hatótávolságú eszközök teljes le­szereléséről esetleg megköthető különmegállapodásba bele kell venni, hogy a Szovjetunió leszereli ázsiai rakétáinak a felét. Az osztrák fővárosban pedig csütörtökön terjesztették eló a szocialista országok új javasla­tait a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkenté­séről folytatott tárgyalásokon. Az újabb tervezet lényegében a Var­sói Szerződés tavaly februári ja­vaslatának módosított változata, amelyre a NATO csak december elején válaszolt. A Varsói Szerző­dés februárban azt ajánlotta, az elsó, bizalomerősítő lépésként Közép-Európában 20 ezerrel csökkentsék a szovjet, 13 ezerrel az amerikai katonák számát, s ter­mészetesen vonják ki a harci fel­szerelésüket is. A decemberi NATO-válasz: 11 500 szovjet és 5000 amerikai katona távozzon, de a fegyverzet nélkül! Szerintük ezután három évre befagyasztanák a haderőket, ami a fegyverzet bővítésére ismét csak nem vonatkozna. (A VSZ álláspontja: nem csökkenhet a fe­szültség, ha a fegyverzetet nem távolítják el.) Ezután a két fél tovább tárgyalna arról, miként csökkentsék haderőiket mindkét oldalon 900 000-900 000 főre, amiről korábban elvi egyetértés jött létre. Nos, a szocialista országok csütörtöki javaslata: a Szovjetunió 11 500 fővel, az USA 6500-zal csökkentse katonáinak számát. Kompromisszumos megoldás ez, amely messzire elébe megy a NA- TO-országok kívánságainak, min­denekelőtt annak érdekében, hogy a 13. éve húzódó maratoni tárgyalások elmozduljanak a holt­pontról. A kompromisszumkész­ség egyéb kérdésekben is meg­nyilvánul. Két problémára kell felhívni a fi­gyelmet, amelyekben lényegesen eltér a felek álláspontja. Az egyik az ellenőrzés. A NATO-országok csak minimális fegyveres erőt akarnak kivonni, s ezt maximális mértékben ellenőrizni. A másik dolog a fegyverzetek problémája. Az Egyesült Államok nem akarja a katonákkal azok harci eszközeit is kivonni, mondván, hogy a Szov­jetunió konfliktushelyzet esetén hamarább visszatelepítheti azo­Már 17 millió ember írta alá Japán­ban az atomfegyverek felszámolását sürgető hirosimai és nagaszaki fel­hívást. (ČSTK-felvétel) kat. A valóságban erre mindkét félnek egyenlő esélyei lennének, ugyanis például az új rakéták tele­pítése bebizonyította, a nagy amerikai szállítógépek milyen rö­vid idő alatt érik el Nyugat-Euró- pát. Egyébként ezek a kérdések is ellenőrizhetők, s hangsúlyozni kell, a Szovjetunió számára a kö­telezettségek teljesítésének ellen­őrzése legalább olyan fontos, mint a másik félnek. A lényeg az, hogy az ellenőrzés arányos legyen. Csádi csapda A csádi konfliktusban nem­csak belső villongásokról és hatal­mi viszályról van szó. Ezt az is érzékelteti, hogy a világsajtó ren­geteget foglalkozik az ottani hely­zettel. Csád a hatvanas évek elején vált függetlenné. Sok más afrikai államhoz hasonlóan, itt is mester­ségesen kialakított határokat hagytak örökül a francia gyarmat- tartók, e határok kettévágták az egyes népcsoportokat, egy állam- alakulatba kényszerítették az egy­mással szemben álló törzseket. Oszd meg és uralkodj - ez az elv érvényesült, s Csád ma is ezt nyögi. Hiszen már jó két évtizede dúl kisebb-nagyobb hevességgel a polgárháború. A Párizs befolyá­sa alatt álló kormányzat egyértel­műen a déli törzseket részesíti előnyben, ezért északon széles körű ellenállási mozgalom bonta­kozott ki. A hetvenes évek végén megalakították a nemzeti egység­kormányt, vezetője Gukuni Veddei lett, a hadügyminisztere pedig Hisszen Habré. Ez utóbbi francia támogatással harcot indított a kor­mányfő ellen, s át is vette a hatal­mat. Veddei így északra vonult, ó lett az ellenzéki Ideiglenes Nem­zeti Egységkormány (GUNT) ve­zetője, s Líbia is ót támogatja. Az ország tehát lényegében ketté­osztott. Párizs vasárnap bombázta az északon lévő Vádi Gum repülőte­rét, a válasz sem késett, s a GUNT erői a főváros, N’Djamena repülő­terét bombázták. Ázóta több száz francia katona és nagy számú ha­ditechnika érkezett Csádba. E be­avatkozás nemzetközivé terebé- lyesítheti a konfliktust. Milyen érdekek ütköznek? Csád északról Líbiával határos. Az USA rendkívül kiélezte a Líbia körüli helyzetet, s a párizsi beavatkozás akkor történt, amikor Washington nagyszabású provokatív hadgya­korlatot tartott Líbia szomszédsá­gában. Életben vannak a Líbia elleni amerikai gazdasági szankci­ók, s Washington a csádi esemé­nyekért is Líbiát teszi felelőssé. (A vád: líbiai gépek bombázták volna N’Djamenát.) Tehát Párizs tudato­san segíti az USA Líbia-ellenes hadjáratát, amit alátámaszt: a franciák 1983-as csádi interven­ciója után megnőtt az USA befo­lyása ebben az országban, több száz amerikai katonai tanácsadó érkezett N’Djamenába, s az or­szág déli részén amerikai támasz­pontokat kívánnak építeni. Ez Lí­bia számára sem lehet közömbös. A másik vonatkozás a francia belpolitikához kötődik. A beavat­kozás pontosan egy hónappal a francia parlamenti választások előtt történt, tehát jelenleg is javá­ban folyik a választók szimpátiájá­ért a küzdelem. A szocialista párti kormányzat szeretné megőrizni pozícióit. Támadási alapot adna viszont a jobboldalnak, ha „le­mondana“ Csádról, s engedné a Líbia által támogatott GUNT elő­retörését. Ha viszont ismét kirob­bannának az emberáldozattal is járó harcok, s a GUNT-ot most sem győzik le, megint csak az lesz a jobboldal érve, hogy a kormány­zat rendezési kísérletei (mind a diplomáciai, mind a katonai) csődöt mondanak. Csád tehát olyan csapda Mitterrand-ék szá­mára, amely nem kerülhető el, s érzékeny sebet is üthet... MALINAK ISTVÁN C kis : V NYELVŐR „Savanyított salátaprogram“ és egyebek Ha a népdal szövegében ezt halljuk vagy olvassuk: „Lovamat kötöttem piros almafához“, nem kell megbotránkoznunk, szőr­szálhasogatónak sem kell lennünk, mondván: nem az almafa a piros, hanem maga az alma, amely terem rajta, mert itt ez a népies kifejezésmód megnyilvánulásának tekinthető. ,,Édes almafa“, ,,savanyú almafa“ - ki ne hallotta volna már ezeket a kifejezéseket falun, de talán senki se értette félre: tudta hogy nem a fa édes vagy savanyú, hanem a termése. A népi táncruha kifejezéssel általában nem a népi eredetű táncruhákat, hanem azt a ruhát szokták jelölni, amelyben népi táncot járnak, de itt már nemcsak a táncra, hanem magára a ruhára is ráillik az a jelző: népi tehát logikai szempontból sem érzünk semmi kivetnivalót a népi táncruha kifejezésen. Az utóbbi időben a népi tánc néptánc lett, vagyis a szókapcsolat helyett inkább összetett szóval nevezik meg a fogalmat, s a néptánc összetételhez már nyugodtan járulhat egy újabb utótag; a néptáncruha már senkit sem zavar értelmi szempontból. De nem mindig hunyhatunk szemet a piros almafa, népi táncruha mintájára létrejött kifejezések fölött. Azt még a szokás alapján megértjük, hogy a magyar nyelvtanár, angol nyelvtanár stb. kifejezésekben a magyar, angol jelző jelentése nem a nyelv­tanárra, hanem a nyelvre vonatkozik, de már ma - amikor a helyesírást a kelleténél talán jobban is szabályozták - pongyo­lán szerkesztettek minősíthetjük ezeket az elemeket. Néha a valóság bonyolultabb, mint sem hogy elfogadhassuk ezt a mechanikus írásmódot. Ha például azt a tényt akarjuk közölni valakivel, hogy Marikát magyar nemzetiségű tanár tanítja angol nyelvre, bizony már zavart okozna, ha ezt mondanánk vagy írnánk: „Marikának magyar angol nyelvtanára van.“ A helyesírás az úgynevezett mozgószabállyal sietett segítségünkre. Abban az esetben, ha két szóból álló kifejezés egészéhez - mint pl. az angol nyelv - egy harmadik szó járul - pl. a tanár -, ezt nem a második szóval írjuk egybe, hanem az eddigi különírt két szót az új alakulatban egybevonjuk, s kötőjellel kapcsoljuk hozzá a har­madik szót mint közös utótagot, tehát így: angolnyelv-tanár. Az angolnyelv-tanár különösen az írott szövegben, de gonddal ejtve az élőbeszédben is már mást fog jelenteni számunkra, mint az angol nyelvtanár. így, ha már ezt olvassuk: „Marikának magyar angolnyelv-tanára van, tudni fogjuk, hogy a magyar jelző az egész összetételre, tehát az angolnyelv-tanár-ra vonatkozik. Ha még valaki most sem értené meg, miért van szükség erre a szabályra, illetve ennek az alkalmazására, annak hadd idézzek néhányat azok közül a kifejezések közül, amelyek e szabály ismeretének vagy alkalmazásának hiányában jöttek létre. A levá­gott baromfit vágott baromfi néven árusítják. De az elárusítóját már nemigen nevezhetjük így: vágott baromfielárusító, hanem csak így: vágottbaromfi-elárusító. Egy hivatal nemzetiségi osztá­lyának a vezetőjét sem nevezhetjük meg így: nemzetiségi osz­tályvezető, mert ezzel az osztályvezetőt minősítenénk nemzetisé­ginek nem az osztályt, hanem így: nemzetiségiosztály-vezetó. A napokban az egyik szlovákiai konzervgyárról írt az illetékes járási lap. A cikket olvasva ezzel a kifejezéssel találkoztam: • savanyított salátaprogram. Bizony mosolyogtam rajta: hogyan lehet egy salátaprogramot savanyítani? Nyilvánvaló, hogy a konyhakerti növényekből készített, savanyúságként fogyasz­tandó salátára vonatkozik a savanyított jelző, nem a salátaprog- ram-ra. De ezt akkor ezzel a helyesírási megoldással kellett volna érzékeltetni: savanyítottsaláta-program. Vannak tehát olyan kifejezéseink, amelyeknek helyesírásában eltekinthetünk e szabály alkalmazásától. Például a népi táncruha vagy népitánc-ruha esetében mindkét megoldás elfogadható, mert a népi jelző nemcsak a táncra, hanem a ruhára is vonatkoz­hat. De bizony savanyított salátaprogramról már nem illik beszél­nünk, még kevésbé írnunk. Itt már alkalmazni kell az említett szabályt, s alkalmi összetett szóvá vonjuk össze a kifejezést. JAKAB ISTVÁN Közös nevező Ahogy a tudományok, tudományágak fejlődnek, úgy szókin­csük, kifejezéskészletük is egyre gyarapszik. A szakszavak, szakkifejezések egy része megmarad létrehozó közegében, a tudományos nyelvben más része azonban kitör belőle, s a köz­nyelvnek szerves részévé válik. Nézzük például a matematikát! Ennek a tudománynak is megvannak a jellegzetes szavai, kifejezései, s ezek között sok olyan is van, amellyel mindennapi beszédünkben is élhetünk. A közös nevezőre hoz mondat jelen­tése a köznyelvben: „összeegyeztet, összhangba hoz“ (pl. érdekeket, véleményeket). Ez a másik: közös nevezőre jutottak, már annyit jelent, hogy megegyeztek. Ha két jelenség azonos, egyenlőségjelet teszünk. A kiemelt feladatok hatványozottan jelentkeznek. A felesleges szócséplésre ezt mondjuk olykor tréfásan: négyzetgyököt (köbgyököt) kell vonni belőle. Használhatjuk bátran az efféle kifejezéseket, hiszen színesítik nyelvünket. Természetesen óvakodni kell a szélsőségektől. Saj­nos, ezekre is van példa. Néhányuk - azon kívül, hogy nyakate- kert - tartalmaz még valami kellemetlen mellékízt is. Például ez: a gépek adva vannak (aszerint, hogy milyen szövegkörnyezetben fordul eló, efféle megoldásokat ajánlhatunk helyette: a gépek már megvannak, gépeket vásároltunk, gépekkel rendeztük be a műhelyt stb.) Olykor tudományoskodó lehet a beszédünk általuk: mínuszként jelentkezik valami (azaz: hiányzik). Ezeket a kifejezéseket ne emeljük négyzetre, ne használjuk hatványozot­tan, hanem éppen ellenkezőleg: vonjuk ki őket a forgalomból! MIZSER LAJOS ÚJ SZÚ 4 1986. II. 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents